Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

t*?«<*. AT’r-.TTszTFS 20.. PES1 HECYEI sJűrlap Termőre fordult már a nyár SZÜRET ELŐTT Már duzzadnák a szemek, cukorral telítődnek, érik az édes csemege. Megkezdheti szüretét az érdi Benta völgye Tsz is fia­tal, három éve telepített, gyönyörű szőlősében. A Gödöllői Ag­ráregyetem gyakorló hallgatója, Gáspár Márta elismeréssel mustrálgatja a félkilós fürtöket. Foto: Urbán 500 galamb A szigetvári Zrínyi-várból szeptember első vasárnapján öt­száz hófehér ga­lamb röppen a magasba és viszi szerteszét az or­szágba a Zrínyiek dicséretét. A pos-' tagalambokat sok­sok városból, fa­luból küldik a te­nyésztők erre az alkalomra Sziget­várra, ahonnan a szárnyuk alá rej­tett levélkével térnek majd visz- sza fészkükbe. A „Szigeti veszede­lem” című éposz egyik megrendítő jelenetét elevení­tik fel ily módon a szeptember 7-i Zrínyi-errú ékün­nepség rendezői. Az 1566. évi ost­rom utolsó nap­jaiban Zrínyi Miklós galambbal küldött jelentést a királynak Sziget­vár reménytelen helyzetéről. Ugyanakkor ha­lálra szánt vitézei — mintegy ötszáz férfi — szintén postagalambok­ra bízták utolsó üzenetüket. Ennek az eseménynek emlékezetére bo­csátják majd szárnyra a várün­nepség alkalmá­ból a galambokat. Szárnyuk alatt — kis alumínium tok­ban — helyezik el az üzenetet, amelyben a szi­getváriak megem­lékeznek a hős Zrínyiekről és vi­tézeikről, s egyút­tal hírt adnak az évforduló tisztele­tére rendezett ün­nepségről. A pos­tagalambok gaz­dáit arra kérik, hogy igazolják a madarak hazaté­rését. Ebből meg­állapíthatják, hová és mennyi idő alatt jutott el a szigetvári hősök utolsó üzenete. A vidéki üzemekben még gyakori. Falusi asszonyok, akik nemrégen még csak a gazdaság ügyes-bajos dolgai­val voltak elfoglalva, étlépték a kaput, s egy új világgal is­merkedtek meg. Az Ipari Mű­szergyár már száz és száz kör­nyékbeli településről jött je­lentkezőt fogadott be, s nem egy közülük a legkiválóbbak sorába került. Foto: Urbán Jiitaiomkirándulás A Dabasi Járási Tanács mű­velődési osztálya 21-én, csü­törtökön és 22-én, pénteken, országjáró kirándulásra hívta meg a járás iskoláinak 84 pe­dagógusát, akik az elmúlt év­ben a 435 nevelő közül a leg­több társadalmi munkát vé­gezték. A jutalomutazás rész­vevői két autóbuszon Dunaúj­várost, Pécset, Siklóst és Har­kányt keresik fel. FAÓRIÁSOK Számba vették a dénesfai park faóriásait. A több mint két és fél évszázados fákról Varga Gábor soproni erdőmér­nök készített tanulmányt ab­ból az alkalomból, hogy a par­kot védelem alá helyezik. A parkban 43 kocsányos tölgy, 19 magas kőris és 2 szilfa találha­tó, közöttük nem egy a 25 méteres magasságot is megha­ladja. Az egykori adatok sze­rint a fákat még a XVII. szá­zad végén telepítették. Termőre fordult már a nyár Munkásasszony fejkendőben jetunióhoz csakis ezen az ob­jektív helyzeten alapulhat, te­hát csakis szövetségi, testvéri viszony lehet, az ügy létérde­keinek megfelelően. III. A MOSZKVAI TANÁCSKO­ZÁSON kellő hangsúlyt kapott a Szovjetunió történelmi funk­ciójának úttörő jellege is. Ez alatt azt értjük, hogy a szo­cialista építés ötvenéves szovjet tapasztalatait, vala­mint az SZKP-nak a nem­zetközi harci porondon szer­zett fél évszázados ismereteit egyetlen párt sem hagyhatja figyelmen kívül. Elmondhat­juk, hogy a felszólalók csak­nem mindegyike, köztük még olyanok is, akik néhány kér­désben nem vallották a több­ség álláspontját, például az olasz vagy az ausztrál párt képviselői, a tanácskozáson kinyilvánították meggyőző­désüket, hogy a Szovjetunióra, annak internacionalista poli­tikájára, mint a forradalmi világmozgalom legfontosabb meghatározó tényezőjére kell tekinteni. Amíg a világtanácskozáson szinte kivétel nélkül minden delegáció pozitív előjellel, a Szovjetunió nemzetközi sze­repének igenlésével foglalko­zott a kérdéssel, addig a ta­nácskozás körül folyó polé­miában egyesek megkérdője­lezték ezt a szerepet. Mégpe­dig hogyan? A munkásmoz­galom egyes szféráiban újra meg újra felüti a fejét az a szubjektív idealista szemlélet, amely önkényesen szelektálja a Szovjetunió fejlődésének korszakait, elszakítva az ese­ményeket az objektív törté­nelmi tényezőktől és folyama­toktól. A Szovjetunió szere­pét pozitív és negatív szaka­szok váltakozásának tekintik, személyekhez, intézmények­hez kötik, s ennek megfelelő­en jogot formálnak arra, hogy a munkásmozgalomnak eh­hez a meghatározó bázisához fűződő viszonyukat is perio­dikusan, vagy ha úgy tetszik, konjunkturálisán alakítsák. Nincs itt helyünk a kérdés teljes történeti-elméleti ana­lízisére, csupán elégedjünk meg annak leszögezésével, hogy akárcsak egy-egy törté­nelmi mozzanat komoly meg­ítéléséhez is bizonyos törté­nelmi távlatok kellenek. Nemcsak az olyan nagy for­dulópontok, mint az októbe­ri forradalom világtörténelmi jelentőségének, vagy a Szov­jetunió második világháborús teljesítményének a szocialista világrendszer létrejöttében betöltött szerepe megítélésé­hez kellenek esztendők. Gon­doljunk arra: ma már nincs vita a nemzetközi kommunis­ta mozgalomban arról, hogy milyen szerepe volt a Szov­jetuniónak a magyarországi szocialista rendszer megmen­tésében. Pedig ez tizenhárom évvel ezelőtt — átmenetileg .— nem egy pártban éles bel­ső polémiát váltott ki. Ugyan melyik pártnak használ, ha „távlatokra vár­va” függetleníti magát a kommunista mozgalom fő áramlatától, elhatárolódik egyik vagy másik kérdésben a Szovjetuniótól, gyengíti ezzel a nemzetközi, s egyben a ha­zai kommunista mozgalmat? IV. KADAR JÁNOS hívta fel Moszkvából hazatérve a fi­gyelmet arra, hogy „a ta­nácskozás előkészítő idősza­kában és a tanácskozáson egyaránt szemtanúi lehettünk annak és éreztük, hogy új, tisztultabb, bensőségesebb formában erősödött és növe­kedett a Szovjetunió iránti tisztelet, megbecsülés, biza­lom és annak a különleges 1945 óta ünnepe van. Pél­dául a váci Forte Gyárba ezen a napon a patronált csővári termelőszövetkezet megbízásá­ból halk szavú, ünneplőbe öl­tözött parasztok, ötkilós, me­leg, puha bélű fehér kenyeret hoznak. Köszönnek, topognak, először zavarban vannak. Ké­sőbb a gyáriakban is kiserken a gondolat: a búzát valaki el­vetette, levágta, a lisztet meg­őrölte, a kenyeret megsütöt­te... mi meg elfogyasztjuk. A kenyérrel munkálkodók­ról szól ez a riport. Egy aki termeli... Kurucz Kálmán, a váci „Kossuth” - Termelőszövetke­zet agronómusa fiatal, 28 éves férfi. Modern fazonú, kék ing van rajta, szürke nadrág. „Le­zser.” Sőt „klasszul lezser” — mint a fiúk mostanában mondanák. Kurucz Kálmán elég flegmán beszél, nem gesztikulál, mondatait nem kí­séri mozdulatokkal. Arca sem rándul. — A 357 hold kenyérgabo­na megtermelésének én va­gyok a gazdája. Felelőse, ha úgy jobban tetszik... A ga­bona termesztése örökös ügy. Bebizonyítom!... Nem régen arattunk le, de már újból vele foglalkozunk. Augusztus van!... Hová kerüljön, mi­lyen elővetemény után. Aztán eldöntjük, mit kap, mennyi műtrágyát... — Attól függ, holdanként 14 vagy 16 mázsát akarunk-e? Itt elég alacsony szintről in­dult a gabonatermesztés. Idén akadt olyan táblánk, ahonnan holdankint 20 mázsát arat­tunk ... Az aratást ősszel kell megalapozni. — Ilyen unalmas az egész? — Persze. Hogy közben a drukktól szétmegy az ember feje, mert lesz-e eső, méltóz- tatik-e a hó uraságnak beta­karni a gabonát?... Mind­egy ... örökös verkli... ja­nuárban, februárban fej trá­gyázunk ... Mínusz 8 fok, meg 0 fok között... amikor szin­te leveszi a szél a traktoro­sokról a kabátot... Április­ban vegyszeres gyomirtás ... levéltrágyázás ... Utána jön egy olyan időszak, ha három napig nem látom, már baj... eső; aszály?... Üjabb gon­dok..: közben javítani a kombájnokat, a betakarítás gépeit. Eljön a Péter-Pál... végre, neki lehet állni... Tudja, nálunk mi az ara­tás?. .. Régen két ember néz­te, 100 vágta, ma kettő vágja, 100 nézi... de csak jelképe­sen mondom. — A földekről a malomba megy a gabona, ugye?... szerepnek a megértése, amit a Szovjetunió betölt a világ összes haladó mozgalmának és progresszív törekvésének segítésében”. Minden hadseregnek volt is, lesz is zászlóvivője. És meg kell mondani, hogy ez a szerep a jövőben is a Szov­jetunióra vár. A kommunista világforradalom zászlóvivője, élen haladó csapata a Szov­jetunió, és nyilván az lesz a jövőben is. „Ez az elismerés, ennek a szerepnek a méltatá­sa a tanácskozáson — mon­dotta Kádár elvtárs — min­den presszió, kincstári illen­dőség nélkül jutott kifejezés­re, s ez rendkívül fontos. Azt hiszem, hogy ez nagy erőnye­resége mozgalmunknak. Azon kell munkálkodnunk, hogy ez a jövőben is így legyen. Be­bizonyosodott, hogy lehetsé­ges a pártok, a szocialista or­szágok önállóságát, független­ségét tiszteletben tartani es egyidejűleg fenntartani, ápolni a bizalmat a Szovjet­unió iránt. Ez nélkülözhetet­len előfeltétele a kommunista világmozgalom eredményes működésének, ugyanakkor jól összefér a kapcsolataink­ban megerősödő demokrati­kus módszerekkel". Szabó L. István — Igen. Teljesen egyszerű elv szerint. .. — Közoen semmi izgalom, heveny láz, esemény, érde­kesség? ... — Semmi különös... — széles, nagy száját elhúzza. Mástól, a majorban hal­lom ... egyik vasárnap haj­nalban elromlott a kombájn. Egyik alkatrésze eltörött. Nem volt más vállalkozó, Kurucz Kálmán ült gépkocsira. Szer­zett ugyan jogosítványt, de annyira nem gyakorlott veze­tő, hogy vasárnap ... azon az úton, aztán Pesten ... Aligha tekintgetett a miniszoknyás, vagy fürdőruhás lányokra ... Hajtott, mint egy őrült.. Az AGROKER-nél nem akartak adni... kiverte a huppot... Itt az egész vezetőség tal­pon .. . „Délben a kombájn­nak indulni kell!”... „Ügy szerezd drága fiam az alkat­részt” ... Végre kiadták, vég­re csomagolták, végre kikap­hatta az eladó kezéből... vég­re az autóba ülhetett, ... tele az út kirándulókkal, 11 óra, fél 12 és totyognak előtte... Kurucz Kálmán az idegizga­lomtól kiabál, veszekszik, ká­romkodik; oda kell érnem, várnak, megbíztak bennem ... észre sem veszi, hogy egész teste iszamos veríték, amikor bekanyarodik a tsz telepé­re — A fékbe lép... és az ég akkor csattan óriásit és a vil­lámként jött, sűrű cseppekben szakadó zápor lehetetlenné teszi az aratás folytatását... Ott állt a kocsi mellett és tel­jesen hülyén nézett. Arcán az eső végigszántott, ruhája las­san csurom vizes lett”... Még nevették is... De hát... ... arattunk!... A második, aki megőrli... Rácz József molnár 1927­ben választotta magának ezt a „fehér” szakmát, s bizony akkor még nem hordott ilyen bő nadrágot, kabátot, gyul­ladt szemhéjai fölött fekete keretes szemüveget, a leve­gőben lebegő liszt fekete haj­ra szálldogált, s nem erre az ezüst színűre. — Baranyában, Vajszló- ban kezdtem Benedek főmol­nárnál — mondja és közben ujjával egyet-egyet szúr a le­vegőben —, hozták a 84-es Bánkuti búzát... He-hej, ké­rem ... micsoda búza volt az!... Mint az acél. Acélos, piros búza!... Csengett, ami­kor öntötték... A lisztje meg hó és selyem ... — Mi a jó lisztőrlés titka? — kérdem kiáltva a nagy zú­gásban, a hengerek zsolozsmá- zó ringásában, amelyet von­tatók agresszív dübörgése sza­kít meg. — Dercét őröltünk, a liszt egészen sárga volt... nulla gés, nullás, kettes, hármas, négyes, ötös... a malom előtt kétszáz szekér is összegyüle­kezett, vártak... Az első bú­zát a Majláth méltóságos úr küldte... hat ökrös szekéren hozták, nyolc-tíz menyecske ült a zsákokon, azok a szép, cipóképű menyecskék ... A váci malom udvarán most eresztenek le egy pót­kocsiról búzát. Akár egy gát- jaszakadt folyóból a víz, öm­lik a szállítószalagok elé. Egy félmeztelen, barna bőrű férfi időnként lapáttal segíti a bú­zafolyót. — Benedek úr két-három váj ling kalácsot süttetett, bort adott hozzá. „Igyanak, egyenek emberek. Az új búza egészségére.” A malmok kö­zött verseny volt, ki őröl jobb lisztet. Hozzánk még Jugo­szláviából is átjöttek... négy­öt órát kocsiztak, de eljöt­tek ... A jó piros búzából jó lisztet lehetett őrölni... Pat­tanjon, az a fontos... Nálunk meghonosították a nagy termő búzákat... lisztjük gyenge volt... nem nyúlik, alacsony a sikértartalma. És kérem, csodák csodája ... ezek a kül­földről hozott búzák kezdik felvenni a magyar szokáso­kat. Javulnak ... Évről évre jobb a lisztjük... A Környe­zet, a hőhatás, az ásványi anyagok miatt... Én tudom, azelőtt a parasztember egy holdon 6—7 mázsa búzát ter­melt. Ma már 18—20 mázsá­kat a tsz-ek... Fontos még az őrlés technológiája. Régeb­ben hosszabb volt a búza út­ja, több műveleten ment át. Ma sajnos sietni kell... évenként 2000 vagonnal kell őrölni .. Három műszakban is alig győzzük ...Az. igaz," vi­szont, hogy most mindenkinek van kenyere. Hogy milyen? ... Amilyenre a sütés sikerül. Mert azok a régi piros bú­zák ..'. acélos búzák? ... — Bocsásson meg, de a bú­za soha nem volt piros... Szigorúan néz. — Piros volt, ha mondom és egészen sárga volt a liszt­je — asztmásán köhög és el­indul az örökké imbolygó rosták, rázok irányában. _4 harmadik, aki megsüti­Este kilenc órakor a félho­mályban derengő szentendrei sütőüzemben — akár egy kí­sértet — csak egy ember bo­lyong. Pistyur János pék. Megnyúlt árnyéka a falra ve­tődik, majd leugrik onnan, amint a kemencékhez ér. Pis­tyur Jánosba több mázsás, há­romkerekű „csészékben” a kenyérsütés lelkét leheli a ti­tokzatos masszába, keleszt, dagaszt. — Ez egy bonyolult szak­ma? — kérdezem, és egy sze­mélyben felel is rá a pék. — Nem bonyolult, csak éppen bármennyire gépesítik, az ér­zékekre mindig szükség lesz. Maga a tészta élőlény.. dol­gozik ... és nem mindegy, hogy hogyan! — Lehet-e jó kenyeret süt­ni az új lisztből? — Minden lisztből lehet — válaszolja —, csak éppen tud­ni kell. Nálunk komlós kenye­rek készülnek, komlót hasz­nálunk, hogy jobb legyen. Mindig kísérletezni kell... Átmegyünk a raktárba, mu­tatja az itt sütött kenyeret. Remek, ropogós, magas, gyö­nyörű színű. Pistyur János 1931 óta pék. A szentendrei üzemben két műszakban napi 110 mázsa kenyér készül. Tíz-tíz ember dagasztja, formázza, süti, rak­ja ezt az óriási mennyiségű kenyeret. Pistyur vagy reggel fél 6-tól este 6-ig, vagy este 8-tól reggel 5-ig dolgozik. Mint mondja, régen másod­magával naponta 15 mázsát dagasztott. A pékek ebben a korban, rendszerint szív- és tüdőaszt­mát kaptak, lábuk visszeres lett. — Pistyur János 51 éves — mondja Kiss Gyula igazgató. — Ugye, ha azt mondanám, hatvanegy, azt is elhinné!?... Negyedik, aki elfogyasztja., Seress Pálné varrónő, férje MÁV-kertész. Váci lakosok. — Nem bánom, ki, hogyan, mikor készíti a kenyeret, csak jó legyen. Ne érezzem a sza­gát, mégis legyen valamilyen illata. Nem tudom megmagya­rázni, milyen ... Friss legyen, omlós, kicsit piros, bele fehér, lyukacsos. Ha ilyenkor, ké­rem, az ember megvajazza, aztán zöldpaprikával, kemény húsú paradicsommal eszi, vagy például a férjem imád kenyérrel pörköltszaftot már- togatni... Kenyér minden­nap kell... a nélkül nincs evés, élet... ölébe ejti csomós, kicsit gö- bös, és tűkkel agyonszúrkált ujjú kezét. — A kenyér... Nem folytatja. Szűts I. Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom