Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

0

r&ürlm>

1969. AUGUSZTUS 20., SZERDA

EGYSZER VOLT...

k felszabadulás emlékezetére

Koszigin miniszterelnök segített...

TALÁLKOZÁS KRASZNOJARSZKBAN

Egy

Kezdődhetne ez a riport úgy is, ahogy a mesékben szokás. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer, huszonöt esztendővel ezelőtt, egy futóhomokra épült, szétszórt alföldi település, alig több, mint félszáz kilométerre a főváros határától. Neve volt, Hernád-nak keresztelték, ma már ki tudná megmondani, miért, de önállósága nem, mert közigazgatásilag újhar- tyánhoz tartozott. Volt még bét tanterme, három tanítója, egy szatócsüzlete meg egy kocsmája és kétezer valahány lakója.

És kezdődhetne úgy is ez a riport, hogy Hennádról, erről a dabgsi járási kisközségről eddig csupán annyit tudtam, \ hogy huszonkét esztendeje

éli a maga önálló életét.

Am néhány nappal ezelőtt kiderült, hogy ezt a keveset is rosszul tudom.

— Szolgáljon megnyugtatására — igazít helyre Varga János, a falu tanácselnöke —, hogy jómagam is csak nemrég tudom: ötven esztendeje, a Tanácsköztársaság idején három hónapig már önálló volt ez a falu. — S talán, mert látja meghökkenésemet, egy sárguló fényképet tesz elém az asztalra. — A falu egykori direktóriumi elnökének, Kucsera Györgynek a lánya küldte meg «ekünk ezt a régi képet, amely azt a házat ábrázolja, amelyben a községháza kapott helyett 1919-ben. A ház ma is áli, idősebb Hrevák Sándor lakja.

Valahogy így kezdődött az ismeretségem ezzel a huszonkét éves és három hónapos faluval. S folytatódott öt kilométer hosszú főutcáját végigjárva, beszélgetve és ismerkedve, aztán ismét beszélgetve, de már a tanácselnök irodájában és a termelőszövetkezet párttitkárának lakásén.

Hernád múltja szinte semmi.

— Ahol most a tanácsháza áll — magyarázza Mihalovics Mihály tanácstitkár —, tizenkét esztendeje még bucka volt. Sivár futóhömök. — Most pedig, ha jól körülnézett,

k faiu háromnegyed része

áj vagy újjáépített házból áll.

— A múltunk, amiről be- jzélni érdemes — veszi át a szót az elnök — valóban nem több tizenkét esztendőnél.

És a falu két vezetője szinte egymásra licitálva sorjázza, mi minden „született” itt ez idő alatt.

— 1957-ben felépült a művelődési ház. Benne a mozi. S azóta már klubszobája, sőt presszója is van, kerthelyiséggel.

— 1961-ben épült a négy- tantermes, műhellyel és úttörőszobával is rendelkező új iskola, amelyhez az idei esztendő végéig még két újabb tantermet építenek.

— Négy esztendővel ezelőtt itt kezdte orvosi pályáját dr. Droppa László.

— 1959-ben épült a sportpályánk, most korszerűsítjük.

— Mind a tizenegy pedagógusnak van lakása.

— Tizenegy éve sütőipari üzeme van a faluinak. Korábban Dabasról hozták ide a ke nyeret.

Nagyobb

a villanyhálózatunk

mint a tízezer lakosú Ocsának. pedig a felszabadulás előtt csak petrólfénnyel világítottak itt az emberek.

— Három esztendeje építettük fel félmillióért az ötven gyermeket befogadó óvodát.

— Két vegyesboltunk és egy büfénk van. És már épül e harmadik üzlet is.

— Ha nem veszi dicsekvésnek, hadd mondjam el, ma már arra is jut a falu erejéből, hogy húszezer forintot adjunk a járási úttörőtábor fenntartásához. Vagy tizenkétezret, hogy bevezessék a vizet az általános iskolába.

S hogy idáig jutnak a falu változásának bemutatásában, következhet a falu legfrissebb nacionáléja: ötszázkilencven- két házában — amelynek közel fele már két- vagy háromközség — múlt nélkül

szobás! — hatszáztíz család él.

Harminc személyautó,

száznegyvenkét

motorkerékpár,

ötszázhúsz rádió, kétszázhu- szonkét televízió és hétszáz előfizetett újságpéldány egészíti ki ezt a sokatmondó na- cionálét. f

Mindez lényegében az elmúlt tizenkét esztendő alatt „született”. S ami szintén a falu új arculatához tartozik: a ma már ötezer holdas Március 15. Termelőszövetkezet.

— Esztendeje egyesült velünk a helyi termelőszövetkezeti csoport — mondja Kálmán Ferenc, a gazdaság mindössze huszonöt esztendős párt- titkára. — Ez ezernyolcszáz hold területnövekedéssel járt, mégsem ez volt a jelentős a falu számára. A munkalehetőség bővülése. Az egyesülés előtt mintegy hétszáz munkaképes hernádi ember kereste másutt a kenyerét. Ma ezek száma négyszázötvenre csökkent, a gazdaságban viszont már hatszázan dolgoznak. Hogy mi a profilunk? Természetesen a mezőgazdaság. A növénytermesztés és az állat- tenyésztés. Elsősorban takarmánytermesztéssel foglalkozunk, ezer hold a kukoricánk. Tavaly majdnem kilencven vagon termett. Az idén — nagy hozamú fajták, teljesen gépesítve — százhatvan va- gonos termésre számítunk. Szükségünk van rá, hiszen évi egymillió naposcsibe a tervünk! És jövőre elkészül a háromezres, szakosított sertéstelepünk.

S hogy idáig jutunk a beszélgetésben, határnézőbe invitál.

Elsőként az épülő sertéstelepet tekintjük meg, amely a gazdaság tervezőkollektívájának találmánya alapján épül

polisztirolgyöngyös-paneles megoldással. Első egysége még ebben a hónapban benépesül.

— Jelenleg a nádudvari Vörös Csillag Termelőszövetkezet látja el sertéssel a vá- góhídunkat. Ezért is sürgős számunkra ez a munka.

A vágóhíd, amely egy hónapja már teljes kapacitással működik,

hetenként hatvan sertést dolgoz fel

töltelékárunak és különböző füstölt-áruként, amelyet a gazdaság saját hűtőkocsiján szállítja el a különböző ÁFÉSZ- üzletek'be és a pesti csarnokokba.

A gazdaság tésztaüzeme már második esztendeje működik. Húsz-huszonöt asz- szony számára biztosítanak itt munkát. Most vásároltak közel kétszázezer forintért egy osztrák tésztakészítő gé* pet, mert fokozni kívánják a termelést.

És van még egy kis szeszfőzdéjük, nádfeldolgozójuk, no meg a negyven fős építő- brigád, amely kizárólag a gazdaság egyre nagyobb méretű beruházásait valósítja meg.

— Tavaly kilencvennégy

forint volt egy tízórás munkanap jövedelme... —

mondja búcsúzóul a párttitkár. — Az idén, ha nem jön közbe semmi, a száz forintot is meghaladhatja ez az ösz- szeg.

Egyszer volt, hol nem volt, akár a mesékben. A fővárostól félszáz kilométerre „született” egy kis falu. A neve: Hernád.

Prukner Pál

Jövő év április 4-én, a fel- szabadulás negyedszázados évfordulója alkalmából emlékművet avatnak Bugyin, a község eddig névtelen terén. Obe- liszket helyeznek el a téren, és a? abba torkolló utcák sarkára a tanács döntése alapján ugyanakkor tábla kerül: Fel- szabadulás tér.

Tizenöt hektárnyi területet parkosítanak Dabason, a Par- rag-tó környékén a felszabadulás 25-ik és a község 700 esztendős fennállása évfordulójának alkalmából. Jubileum park lesz a neve.

Szombaton délután egy váci utas is felszállt Ferihegyen a Moszkva felé induló TU 104-es gépre. Ifj. Prihoda Ferenc elindult a gyorsjáratú géppel, hogy 24 órás repülőút után Krasznojarszkban találkozzék eddig még nem látott édesapjával.

Regénybe illő történet. Az idős Prihoda Ferenc 55 évvel ezelőtt vonult be, az első világháború kitörésekor. Néhányszor írt, azután nem adott életjelt magáról. Holttá nyilvánították, neve ma is ott van a Fehérek temploma oldalában elhelyezett hősi halottak emléktábláján.

Felesége, egyik fia meghalt. Három évvel ezelőtt jött az első levél a Jenyisszej partjáról. Az akkor 80 éves férfi leírta, hogy a háború után beteg lett, nem tudott csatlakoz, ni a hazaindulókhoz. Szibériában letelepedett — és most nagy vágyat érez ahhoz, hogy találkozzék Vácon élő rokonaival.

A fiatalabb Prihoda Ferencet, a váci építők filmklubjának elnökét megrendítette a messziről érkezett levél. Elhatározta, hogy elindul a hosszú útra, vállalva fáradságot és költségét. Koszigin szovjet miniszterelnöknek írt, kérve, segítse e találkozó létrejöttét. Hamar megjött a válasz és annak nyomán útlevelet, vízumot kapott.

Mire e sorok megjelennek, megtörtént a találkozás, (p.)

Magyar partizán magas szovjet kitüntetése

A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a közelmúltban a Honvédő Háború Érdemrendje első fokozatával tüntette ki dr. Körösi Andort, az Országos Korányi Tüdőgyógyintézet tudományos főmunkatársát, aki partizánként harcolt a nagy honvédő háború idején Brjanszk körzetében. A kitüntetést kedden bensőséges ünnepségen nyújtotta át F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete a harcokban részt vett magyar partizánnak.

T AN ÁCS—OTP

Együttműködés: gyorsabb, olcsóbb építkezés

Beszélgetés egy közös programról Pogány Miklós igazgatóval

— Most történt jóformán a napokban: a megyei tanács vb elhatározta, hogy együttműködési programot készít az OTP Pest megyei Igazgatóságával. Az elképzeléseket a tanácsi beruházások és lakásépítkezési programok szolgálatában fogalmazták meg.

Ez a bevezetője a rövid beszélgetésnek amelyet az OTP megyei igazgatójával, Pogány Miklóssal folytattunk. Aktualitását nemcsak az esemény, hanem az eddig egyedülálló, s rendkívül hasznosnak ígérkező kezdeményezés adja. Ennek lényege:

— Minden jelentősebb építkezésnél a tökéletes együttműködést akarjuk. Különösen fontos ez azóta, hogy a tanácsi beruházások zömének pénzügyi bonyolítása is az OTP-re hárul. Legyen szó közmű, iskola, műhelyterem, kórház, pékség építéséről, állami, illetve OTP-segítséggel épülő lakóházakról, mindenütt jelentős haszonnal jár, ha a terveket összehangolják.

— Ha lehetne példát hallani

__

— A negatív példa bizonyára szemléltetőbb lesz. Korábban mindenki úgy boldogult, ahogy tudott. Az OTP szaladt

a maga építési ügyeit bonyolítani egyik vagy másik tanács, valamelyik ktsz-t igyekezett megnyerni, s így tovább. Arra is adódott példa, hogy felépült az OTP-ház, de a hozzávaló, tanácsi beruházásra készülő közmű még sehol. Az ilyen háznak aztán semmi hasznát nem vehetjük mindaddig, amíg a közművek nem működnek. Ezzel szemben a program előírja, hogy a tanács és az OTP kölcsönösen és állandóan tájékoztassák egymást. A következő ötéves tervben várható nagyobb szabású, 12 600 lakásos építkezést már a kölcsönös segítség jellemzi majd.

— Mi a haszna?

— Az, hogy ott, annyit és akkor építkezünk, ahogy az leggyorsabban és legolcsóbban kivitelezhető. A tanács például, potitbsair közli közművesTtési elképzeléseit, hogy egyjegy területen milyen építmény, vagy mennyi lakás felhúzását tartja jónak. Hogy ez minél gazdaságosabb legyen, az már jórészt; az OTP-szakemberek gondja. Máris teljes az egyetértés abban, hogy csak lakótelepeket érdemes építeni, mert így csökkenthető a csatornázási, vízlevezetési, villanyszerelési j költség, stb. így aztán az örök- I

Termőre fordult már a nyár

Munkásszállás

Valamikor ócska bódé volt, barakképület, kormos szobákkal és roskatag kályhácskák- kal. Szentendrén most ezer lakás, SZTK-ren- delő és kultúrhá: felhúzásához kis palotát építettek maguknak, az építő iparosok. Hideg-melegvíz, társalgó, olvasószoba, rádió, tévé, két-, három- és négyszemélyes szobák a 66 lakónak. Ez a mostani mérleg.

(Foto: Urbán)

lakás is viszonylag olcsóbb lehet, s adott összegből több otthon épülhet fel az állami beruházásoknál.

— A megállapodás jelentős segítségeit helyez kilátásba a családi házakat építő magánosok számára is.

— Erről is szó van. Már talán január elsejétől az OTP szakértői bonyolítják a tervezéstől az engedélyestesig és anyagbeszerzésig valamennyit, sok utánjárást kívánó műveletet. Rendkívül sok utánjárástól, fölösleges idegeskedéstől menthetjük meg az építkezni ’ akarókat, nem beszélve arról, hogy nem lesznek kénytelenek hiányozni a munkahelyükről.

— A program szól a telekértékesítésről, amely — mondani sem

"Z. 'fielt —■ az építkezés leg- AT fontosabb kelléke.

— Jelentős változás, hogy a, telkek árait ezentúl az OTP az illetékes tanácsi szervekkel együtt állapítja meg. Ha nézeteltérés merülne fél, a megyei tanács szakosztálya dönt. Őszintén szólva áldatlan állapotnak vetnek véget ezzel. Előfordult, hogy mondjuk 30. vagy 40 forintért javasolta a tanács a telek négyszögölét, a mi bizottságunk viszont tudíta, hogy jóval többet ér, ezért magasabb összeget állapított meg. Elfogadták, de a rossz fiú az OTP maradt. Pedig mindössze annyit tettünk, hogy vigyáztunk az arányokra, s ily módon éppen az illető tanácsot juttattuk nagyobb összeghez, amelyet aztán lakosai érdekében hasznosíthatott. De a közös ármegállapítás arra is jó, hogy az indokolatlanul magas telekárakat elvessük, s azt valódi értékére mérsékeljük. A helyes összegek megállapítása a közösség érdeke.

— A külterületi telkek értékesítéséről úgy szól a megállapodás, hogy ennek lebonyolítására az OTP kaphat megbízást.

— Valóban, itt nincs szó kötelező együttműködésről, ám hadd mondjam meg, hogy ez a feltételes mód a gyakorlati életben már most is azt jelenti, hogy mi kapunk megbízási. Ami érthető, hiszen ezek lebonyolításához nem rendelkezik apparátussal, mondjuk a községi tanács.

— Mit vár a programtól az OTP?

— Azt, amit a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Gyorsabb, olcsóbb építkezéseket. S én már most nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ez sikerülni fog. Persze nem simán, sok harc árán, de a cél nem ismer akadályt: még több lakásra, óvodára, iskolára van szükség. A részletes gyakorlati terveket és megállapodásokat a helyi tanácsok és az OTP-k készítik. Ez a kezdeményezés, azt hiszem, példa lehat más megyék számára is. A Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága és az OTP Pest megyei Igazgatósága szívesen segít az érdeklődőknek.- így -