Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

PEST HEGYEI »* 1969. AUGUSZTUS 30., SZERDA Augusztus 20 a magyar államiság ünnepe (Folytatás az 1. oldalról.) elnöke: — Én akkoriban egy Somogy megyei termelőszövet­kezet elnöke voltam — mon­dotta. — Ilyen minőségben éreztem együtt a Györ-Sop- ron megyei harccal és harco­sokkal. Sokan figyeltük az itteni nagy „frontáttörést”. A forra­dalmi átszervezés nemsokára áldásosán éreztette hatását az egész országban, felvirágoz­tatta a mezőgazdaságot, nyu­godt, biztos életet teremtett a parasztságnak. — Mezőgazdaságunk ered­ményei — folytatta — jogos büszkeséggel tölthetik el azo­kat, akik részt vettek az első nagy lépések megtételében. Győr-Sopron megye munkás- osztálya, parasztsága, egész la­kossága azóta is híven és eredményesen dolgozik, s min­den erejével támogatja a párt újabb sikerek felé vezető, be­vált politikáját. Nincs ma olyan nyitott szemű, becsüle­tes ember, aki tiz esztendővel a „nagy változás” után ne is­merné el, hogy pártunknak és kormányunknak teljes mér­tékben igaza volt akkor is, és igaza van most is: jó úton járunk, a szocializmus, a kö­zösségi és az egyéni felemel­kedés útján. Kenyér és munka — Augusztus 20. a magyar államiságnak, a szocialista ha­talom kivívásának és tovább­fejlődésének állít emléket. Az ünnep tartalmát két régi ha­gyomány adja. Ez a nap, év­századokon át névnapja volt államalapító első királyunk­nak, akinek alakjához kor­szakváltó történelmi esemény fűződik: véget ért Magyaror­szág elmaradottsága, szerve­zetlensége és elszigeteltsége, létrejött és megerősödött a központi hatalom, s hazánk elindulhatott az akkor legkor­szerűbb állami fejlődés útján. Ugyanakkor augusztus 20. év­tizedek óta az új búzából sü­tött kenyér ünnepe is. A ke­nyérgabonát sok helyütt még ma is „életnek” nevezik, a ke­nyér jelképezi ugyanis mind­azt, ami az élethez szükséges. — A szocialista társadalom­ban nem lehet elválasztani egymástól a kenyeret és a munkát — mondotta ezután. — Az egész ország erőfeszíté­se, lankadatlan, mindennapi munkája testesül meg a ma megszegett új kenyérben. De a munkához és kenyérhez a mi társadalmunkban szorosan hozzátartozik még valami, ami éppoly nélkülözhetetlen, mint a mindennapi kenyér: a dol­gozó nép joga a munkához és a munka eredményéhez, a ke­nyérhez. Ezután az alkotmány 20. születésnapját méltatva, az Elnöki Tanács elnöke hangoz­tatta: — Az alkotmány kemény harcokat vitt végső győzelem­re, alapvető szocialista jogokat és kötelezettségeket szentesí­tett, s azóta is oltalmazza a szabad hazánkat, szabad éle­tünket. Alkotmányunk legfon­tosabb mondatai szállóigévé váltak, szelleme áthatja kö­zösségi és egyéni életünket. — A mi alkotmányunk a dolgozó nép, a szocialista tár­sadalom alaptörvénye. Álla­munk minden szerve, gazdasá­gunk, oktatásügyünk, kulturá­lis tevékenységünk hűen tük­rözi, hogy a mi államunk — munkáshatalom. — A Magyar Népköztársa­ság a munkások és parasztok állama. Ennek az államnak a rendíthetetlen alapja a mun­kás-paraszt szövetség, amely maga köré tömöríti a társada­lom minden alkotó rétegét és tagját. A kapitalista társadalomban az állampolgár, a dolgozó és az ember — három külön ka­tegória. A dolgozóknak csak részek, néha csak morzsák jut­nak az állampolgári és az ál­talános emberi jogokból, a kö­telességek terhe viszont szinte kizárólag rájuk nehezedik. Gondoljunk csak a folyamatos nyugati valutaválságra, amely a tőkések érdekében előbb az I angol font, majd a francia frank és más valuták leértéke­léséhez vezetett. Az ilyen in- I tézkedések minden következ­ménye a dolgozók millióinak életét nehezíti. Igazán állam­polgár és igazan ember az ot­tani megítélés szerint csak az lehet, akinek vagyona és ki­váltságai vannak. — A szocializmusban vi­szont a dolgozó és kizárólag a dolgozó érdemli meg a szabad állampolgár és az ember büsz­ke címét, nem zsákmányolhat­ja őt ki senki sem. A dolgozó, az állampolgár és az ember ré­szese a hatalomnak, mert min­den hatalom a dolgozó népé. — Alkotmányunknak ezek a legfőbb mondanivalói, most 20 év elteltével sem szorulnak reformra vagy módosításra. Lehetnek olyan részlet^ ^me­lyeket továbbfejleszt n,dju a társadalom, de a belső mag, az alkotmány társadalmi és politikai lényege változatlan és változhatatlan: nálunk az állam néphatalom, gazdasá­gunk szocialista népgazdaság, amelyben a termelőeszközök társadalmi tulajdonban van­nak. Nálunk minden és min­denki a népért van, a népet szolgálja. Közéletünket, álla­mi intézményeinket, jogrend­szerünket, a tanácsok, üzemek és vállalatok munkáját, mond­hatjuk tehát, egész valónkat a szocialista demokrácia hatja át. Egy dolog két oldala — A szocializmus és a de­mokrácia egy tőről fakad, egy ugyanazon dolognak a két ol­dala — hangsúlyozta a szó­nok. — Hibásan gondolkodik az, aki szembeállítja a kettőt, s akár a szocializmust félti a demokrácia kiterjesztésétől, akár a demokráciát a szocia­lizmus következetes megvaló­sításától. A gyakorlatban bi­zonyosodott be, hogy a szocia­lizmus nem más, mint az iga­zi, legszélesebb körű demok­rácia. A demokrácia pedig nem érvényesülhet másutt igazán, csak a szocializmus vi­szonyai között. — A szocialista demokrácia azért szocialista, mert a poli­tika, a gazdaság és a kultúra irányítása egyértelműen és oszthatatlanul a proletárhata­lom kezében van. És azért demokrácia, mert a proletár­hatalom valóban a lakosság millióinak jogait, jólétét és műveltségét szolgálja. — A szocialista demokrácia természetesen nem automa­tikusan fejlődik. Érvényesülé­séért a társadalom minden te­rületén, pártunknak, az állam­nak, a vezetetteknek és veze­tőknek, a szocialista demokrá­cia minden igaz hívének — még sokat kell dolgoznia és harcolnia. De azt is tudnunk kell, hogy csak azoknak van joguk a szocialista demokrá­ciához, akik nem élnek vele vissza, akik tehát nem vala­mi mást, hanem valóban szo­cialista demokráciát akarnak. A továbbiakban azt fejte­gette, hogy a párt és a kor­mány intézkedéseinek hatásá­ra az utóbbi időkben különös­képpen kidomborodott orszá­gunkban a szocialista demok­rácia politikai és gazdasági ol­dala. Az állami élet, a nép- képviseleti kormányzás, a ta­nácsrendszer gazdasági alap­ja ugyanis az, hogy hazánk­ban szocialista tulajdonviszo­nyok jöttek létre. A gazda­ságnak e kézzelfogható de­mokratizmusa nélkül bármi­lyen politikai demokrácia csak üres jogi forma lenne, amely könnyen semmivé válna. És fordítva: a szocialista terme­lési viszonyokat, az állami és a szövetkezeti ipart, a mező- gazdaságot, az egész gazdasá­gi alapot a politikai demokrá­cia népi szervei óvják, védel­mezik és szervezik. A szocia­lista demokrácia politikai és gazdasági oldalának mélységes összefüggését és egymásra va­ló hatását példázza az immár másfél esztendeje bevezetett új gazdasági mechanizmus. Kulcskérdés — 1969 első félévének gaz­dasági eredményei megfelel­nek a várakozásnak — mon­dotta ezután. — De jól ismer­jük a gondokat, a nehézsége­ket is. A kulcskérdés* a ter­melékenység emelése. Ezt egyedül a mechanizmus re­formjával természetesen nem lehet biztosítani. Múlhatatla­nul szükséges a tudományos, szelemi és fizikai erők össz­pontosítása, a munka lendüle­tének további fokozása. Vagy­is a gazdasági reform nyúj­totta nagy lehetőségeket a kö­vetkező hónapokban és esz­tendőkben maradéktalanul, jól fel kell használnunk. Egész ipari termelésünket, annak szerkezetét és arányait, terve­zését és szervezését hatéko­nyabbá kell tennünk — mu­tatott rá. — Minden jel arra mutat — folytatta —, hogy mezőgazda­ságunk ebben az évben ismét jó eredményt ért el. Ma már biztosra vehetjük, hogy túl­szárnyaljuk az elmúlt évek termésátlagait. Kenyérgabo­nából több termett a tavalyi­nál és jónak ígérkezik a kapá­sok és kertészeti kultúrák ho­zama is. Köszönet illeti ezért a mezőgazdaság dolgozóit és az ő munkájukat segítő ipari és tudományos dolgozókat — mondotta, majd hangsúlyoz­ta, hogy a szocializmus fontos törvénye a munka szerinti el­osztás. Nálunk ki-ki elvégzett munkája szerint részesül a kö­zös erőfeszítések gyümölcséből. A munka az egyetlen elismert „nemesi oklevél”, a munka ha­tározza meg az államDolgárok helyét, rangját és előmenete­lét a szocialista társadalom­ban. Az internacionalizmus éltető eszméje Külpolitikai kérdésekről szólva kiemelte: A szocializmus teljes győ­zelméért a munka és a harc nem csupán nemzeti keretek között, hanem nemzetközi mé­retekben is folyik. Szocializ­must építeni az egyes orszá­gokban csak úgy lehetséges, hogy a legnagyobb éber»é,~-e'l ápoljuk önmagunkban, min­dennapi munkánk végzése kö­zepette és nemzetközi fórumo­kon az internacionalizmus él­tető eszméjét. A Magyar Nép- köztársaság külpolitikájának sarkköve a szocialista orszá­gok, a kommunista és munkás­pártok szolidaritása. Számunk­ra, magyarok számára állandó kérdés, hogy mivel és hogyan járulunk hozzá a szocialista közösség erősítéséhez, a béke és a haladás ügyének előmoz­dításához. — A legértékesebb hozzájá­rulás az, ha saját országunk­ban, a Magyar Népköztársa­ságban minél áldozatosabban és eredményesebben építjük a szocializmust, ha néphatal­munk szilárd, ha gazdaságunk kiegyensúlyozott, ha társadal­munk fejlődése példát mutat az egész világnak. — Helyes internacionalista külpolitikát folytatni azonban egyedül céltudatos szocialista belpolitika alapján lehetséges. A Magyar Népköztársaság egyenletes belső fejlődése, a dolgozók nyugodt és békés élete számára védelmet^ biz­tonságot jelentenek barátaink, szövetségeseink. A felszabadító Szovjetunió, a Varsói Szerző­désben tömörült testvéri or­szágok, a szocializmust építő és a szocializmusért harcoló népek és államok a békéért küzdő haladó erők őrt állnak minden egyes szocialista or­szág nemzeti függetlensége és békés építő munkája fölött. — Nincs erő, nincs sem fe­nyegetés, sem csábítás, amely a Magyar Népköztársaságot el tudná szakítani természetes szövetségesétől, a Szovjet­uniótól és a többi szocialista országtól. Önmagát gyengíti, saját létét kockáztatja az a szocialista ország, amely elkü­löníti magát a többitől. A szo­cialista világ, ha egyetért és összefog, legyőzhetetlen ma­rad, s közös ügyünk diadal­maskodik. Egység — Lenin határozottan meg­mondta, hogy a szocializmus és a béke ügyét az viszi elő­re, ha a szocializmus és a bé­ke erői egyesülnek, meghat­ványozzák önmagukat, s egy­ségesen lépnek fel az emberi­ség legnagyobb ügyeiben. A sok szempontból meghasonlott világban ezt az egységet, ezt az internacionalista szolidari­tást és együttműködést kell munkálnunk. — A moszkvai nagy világ­találkozó dokumentumai és felszólalásai, az értekezlet egész szelleme azzal a re­ménységgel biztat mindany- nyiunkat, az internacionaliz­mus minden harcosát, hogy so­rainkat áz elkövetkezendő hó­napokban még szorosabbra zárjuk, s közös akciókban nyilvánul majd meg, hogy az antiimperialisita harcban, a bé­kéért és a szocializmusért ví­vott küzdelemben teljesen azonos cél vezérli a szocialis­ta országok, a kommunista és munkáspártok, a haladó moz­galmak döntő többségét. Befejezésül a munka, a ke­! nyér, a jogok és a kötelessé- i gek egységéről szólt az Elno- ! ki Tanács elnöke. — Ha ezt az egységet szem előtt tartjuk és erősítjük, akkor az előttünk álló hétköznapok egyre több örömet és megelégedettséget adnak majd mindannyiunk számára. Tegyünk meg tehát mindent, hogy újabb nagy eredményekkel köszönthessük majd felszabadulásunk ne­gyedszázados jubileumát. Fehér Lajos beszéde Kedden a Vasasszékház dísztermében országos érte­kezletet tartottak a termelő­szövetkezeti patronázsmoz- galom kiemelkedő eredmé­nyeket elért aktivistáinak részvételével. Ott volt az ér­tekezleten és az elnökségben foglalt helyet Fehér Lajos, az MSZMP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a kormány el­nökhelyettese, Németh Ká­roly, a Politikai Bizottság pót­tagja, a Budapesti Pártbizott­ság első titkára, Bálint József és Tóth Mátyás, a Központi Bizottság osztályvezetői. Németh Károly megnyitó szavai után Fehér Lajos mon­dott beszédet. Megtisztelő megbízatásom, hogy bejelentsem: a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága őszinte elis­merését fejezi ki az ipari üze­mek, intézmények munkásai­nak, vezetőinek az elmúlt idő­szakban végzett eredményes, a falu fejlődését, a szocialista át­alakulást segítő patronáló te­vékenységükért. * Ezzel együtt tolmácsolom önöknek, a falusi patronázs- mozgalom képviselőinek, a kormány, a termelőszövetke­zeti parasztság és a mezőgaz­dasági dolgozók háláját, szív­ből jövő őszinte köszönetét. A tisztelet hangján kell megemlékeznünk a falujárók­ról, az ipari munkásokról, al­kalmazottakról, értelmiségiek­ről azért, hogy immár több mint két évtizede fáradhatat­lanul járják az országot, ku­tatva: mivel és hogyan segít­hetnék leginkább a falvak dol­gozóinak életét. Elismerés és hála a munkásosztályunknak, amely a társadalmi haladásért folytatott forradalmi harcban kivívta valamennyi dolgozó osztály és réteg tiszteletét. Köszönet annak a munkásosz­tálynak, amely szilárd szövet­ségese és következetes támo­gatója a parasztság leghaladóbb erőinek, a szövetkezeti gazdál­kodás falusi úttörőinek, s amely nagy áldozatkészséggel politikai és anyagi segítséget nyújtott szövetséges társának, a dolgozó parasztságnak előbb a földreform sikeres, gyors megvalósításában, majd ké­sőbb, amikor ennek feltételei megteremtődtek — a szövetke­zeti gazdálkodásra, a szocia­lizmus útjára való áttérésben. A falujárók emléke Hazánk különböző tájain ezernyi emlék él még ma is elevenen a falujárókról, s élni fog szinte időtlen időkig. Mert lehet-e feledni azt, hogy a fa­lujárók, a patronálok mindig ott, mindig akkor segítettek, amikor és ahol a legnagyobb szükség volt rájuk! Es legne­mesebb alkotása a megerősö­dött munkás-paraszt szövet­ség, amelynek megteremtésé­ben soha' el nem múló érde­meket szereztek, létéért, haté­kony működéséért, soha el nem évülő áldozatokat hoztak a patronálok! A magyar munkásság' és mezőgazdaságunk dolgozói nem az utóbbi években talál­tak először egymásra. Amióta munkásmozgalom van Ma­gyarországon, a munkásosztály mindig harcostársat keresett, és sokszor derék küzdőtársat talált a dolgozó parasztságban. Hazánk történelme kézzel­foghatóan példázza, hogy a pa­rasztság leghűségesebb barát­ja, érdekeinek legkövetkezete­sebb képviselője a munkás- osztály. Minden túlzás nélkül el­mondhatjuk, hogy a magyar parasztságnak és az ipari munkásságnak a földrefor­mért, ennek megvédéséért végzett közös, vállvetett műin. | kája, ennek a történelmi je- \ lentőségű tettnek messze- és mélyreható nagy élménye te­remtette meg az őszinte egy­mást megbecsülő munkás-pa­raszt összefogás igazi alapját — akkor még fiatal demokrá­ciánk, később a szocializmus útjára tért társadalmi rendünk legfőbb alappillérét! Ítélet az ezeréves perben Lezárult egy sok évszázados társadalmi harc, szentesült a földért folyó ezeréves perben hozott igazságos ítélet, és a magyar falu elindult fejlődésé­nek, felemelkedésének új kor­szaka felé. Az út nem volt könnyű. Az akadályok leküz­déséhez, a nehézségek elhárí­tásához azonban továbbra is biztatást, tanácsot és közvetlen segítséget adott a munkásosz-' tály. A Magyar Kommunista Párt felhívására 1946 pünkösd­jén a budapesti munkások százai utaztak vidékre. Ezzel kezdődött a szervezett falujá­rás. Kedves barátaim! A hatalom kivívása után megváltozott a falu járók mun­kájának a jellege. 1949 köze­pétől már a szocialista gazdál­kodás megteremtésének, a ter­melés növelésének elősegítését tekintették fő feladatuknak. Fejlődésünk sajnos, nem volt töretlen. Az 1956. évi el­lenforradalmi támadás során, súlyos helyzetbe került terme­lőszövetkezeti mozgalmunk is. Az ellenforradalom után a pártnak legsürgetőbb feladata a munkáshatalom megvédése és megszilárdítása volt. E ne­héz, rendkívül bonyolult hely­zetben a munkás-paraszt szö­vetség másodízben is kiállotta a történelmi próbát. Annak el­lenére, hogy az agrárpolitiká­ban korábban elkövetett durva hibák miatt meglazult a mun­kás-paraszt szövetség, a mun­káshatalom megszilárdításáért, a belső rend helyreállításáért vívott kemény küzdelemben a parasztság egyértelműen a munkásosztály mellé állt, a szocializmusra szavazott! Megerősödő bizalom A néphatalom megvédésé­vel és megszilárdításával egy- időben a Magyar Szocialista Munkáspárt új agrárpolitiká­jában, a falu szocialista át­alakítására irányuló politiká­jában megtartotta és folytat­ta mindazt, ami az előzőek­ben helyes volt, viszont volt bátorsága gyökeresen szakíta­ni mindazzal, ami hibásnak, károsnak bizonyult. Mindezek hatására a mun­kásosztály és a dolgozó pa­rasztság szövetsége, a párt politikája iránti bizalom 1957-től kezdve lépésről lé­pésre jelentősen megerősö­dött. A párt tekintélyre tett szert, komoly erkölcsi, politi­kai tőkét gyűjtött a falusi la­kosság körében. Mindezek eredményeként a Központi Bizottság 1958 végén úgy ítél­te meg: az általános politikai­gazdasági helyzet alapján le­hetőség van arra, hogy a ter­melőszövetkezeti mozgalom­ban az eddiginél gyorsabb fejlődést érjünk el. Lehetsé­gesnek és szükségesnek tar­totta, hogy a magyar faluban egy évtizeddel korábban meg­kezdett forradalmi nagy át­alakulást végigvigyük. A földreform tapasztalatai is igazolták, hogy a falun zaj­ló nagy társadalmi folyama­tok nem lehetnek spontánok, így a mezőgazdaság szocialis­ta nagyüzemi átalakítása sem mehet spontán végbe. A pa­rasztságot a szocializmus út­ján — az önkéntesség lenini elvének tiszteletben tartásával — a munkásosztálynak keil vezetnie, amelynek politikáját és akaratát a párt testesíti meg. E meggyőződés szellemében a párt hívó szavára újból sok ezer munkás vállalta, szocia­lista lelkesedéstől hajtva, hogy hóban-sárban, jó és rossz időben hosszú éveken át fáradhatatlanul részt vegyen ebben a nagy társadalmi át­alakulásban. Részt vett és se­gített szövetséges társainak, a dolgozó parasztoknak sokszor nehéz töprengésükben és lelki vívódásaikban, kételyeik .le­küzdésében, és bátorította őket elhatározásuk meghoza­talában. Igazi agitáció, való­ban országos eszmecsere volt ez. A falu felemelkedése s egyben az ország továbbfej­lődése érdekében az ipar, a város követei és a föld népe tanácskozott akkor a váro­sokban, községekben, falvak­ban, pusztákon, tanyákon. Az a történelmi tény, hogy rövid pár év alatt sikeresen végbe ment falun a nagy for­radalmi átalakulás, a mun­kás—paraszti összefogás újabb nagy sikere, a marxista-le­ninista elmélet, a népet szol­gáló kommunista politika ki­váló gyakorlati eredménye volt. A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme, egymil­lió parasztcsalád termelőszö­vetkezetekbe való tömörülé­se kedvező feltételeket terem­tett az új, egységes szövetke­zeti parasztság kialakításá­hoz. Ezzel tovább erősödött a munkásosztály és a paraszt­ság szövetsége, amely most már a szocializmus alapjain nyugszik. Magasabb szintre emelkedett ez a szövetség: tartalma és célja ezentúl az, hogy teljesen felépítsük ha­zánkban a szocializmust! Nyolc év Nyolc évvel ezelőtt fejeztük be a mezőgazdaság szocialista átalakítását. Nyolc év eltelte után azt jelenthetjük, a mai aktívaülésnek, hogy a szocia­lista forradalom ügye bizta­tóan halad falun is. Paraszt­ságunk nagy többsége saját belső meggyőződése szerint is mondhatja': jól választott, megtalálta helyét és számítá­sát, jól érzi magát a szövet­kezeti gazdaságban és job­ban él, mint korábban. Nyolc év tapasztalatai alap­ján elmondhatjuk, hogy szo­cialista mezőgazdaságunk ki­állja a próbát, habár sok te­kintetben részleges és kezdeti eredményeket érünk el, nagy­üzemi mezőgazdaságunk már bizonyít. A gyakorlatban bizo­nyítja, hogy a gazdálkodás szocialista nagyüzemi formá­ja sokkal többre képes, mint a magánparaszti gazdálkodás, és hogy a parasztság előbbre- haladásának valóban ez a legcélravezetőbb útja. A mezőgazdasági termelő- szövetkezet, amely a szocia­lizmust valósítja meg falun, rugalmas, bevált, jó gazdál­kodási forma. Termelőszövet­kezeti mozgalmunk egészében jelentősen megerősödött és biztatóan fejlődik. Az elért eredményekben benne van az önök, a patronálók kitartó, fá­radságos és egyben nagyon lel­kes munkája. Nyugodtan, a jól végzett munka örömet adó tudatával mondhatják el, mert a té­nyek is bizonyítják: a patro- nálás elérte eredeti célját!

Next

/
Oldalképek
Tartalom