Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

1969. AUGUSZTUS 19., KEDD PEST MEG VEI yí6íflP 3 Ne a kiskaput keressék! its emberek bérbeadását tsa-ek közös góp/avító vállalatának is meg kell szüntetnie 1969. január elsején a rác­kevei járásban tizenhárom tsz megalakította a Ráckevei Já­rási Mezőgazdasági Szövet­kezetek Mezőgazdasági Gép­javító Közös Vállalatát, amely Kiskunlacházán székel. A hosszú nevű vállalat a ré­gi gépállomás telephelyét vet­te meg, a Monori Gépjavító Állomástól. A vételár elég borsos volt, az eladó 13 mil­liót kért az épületekért és az el nem szállított gépekért — ugyanis a gépjavító állomás az 1966—67—68-ban vásárolt és felszerelt összes korszerű gépeit elvitte. Honnan vettek a tsz-ek eny- nyi pénzt? — kérdezhetné bár­ki. Nos, 7 millió forintos kö­zéplejáratú hitelt vettek fel, 3,5 millió állami támogatást kaptak, a tsz-ek egyenkint 335 ezer forintot fizettek a részvénytársaság kasszájába, hogy legyen mivel a munkát megkezdeni. A tsz-vállalat igazgatótanácsot hívott lét­re, s vezetőjéül Balek Feren­cet, a makádi tsz elnökét választotta. Dr. Sándorfi László igazgató, Pfendert Mi­hály főmérnök, Szabó István főkönyvelő és még sokan má­sok a régi gépállomási „gar­nitúrából” kerültek a tsz-vál- lalathoz. A vállalat 1,8 millió for­góeszközhiteit is felvett és megkezdte áldásdús tevé­kenységét, ahogyan azt élet­re hívói elképzelték. 1969-re 2,7 millió forint tiszta nyere­séget terveztek s ebből 1969 első félévében 1,8-at már el is értek. Minden jel arra mutatott, a vállalkozás kedvező feltételek mellett folytatódik a népgazdaság, a tsz-ek hasznára. Miért érdekes mindez? — Azért, hogy világosan lássuk, a tsz-vállalat tevékenységé­nek. .alapjait, .célját, gazdasági rendeltetését. Tss-í* ?... I állalut-e ? A tsz-vállalat munkáit a gépjavító állomástól „örö­költe”. Már akkor is évente 50—60 ember külső szerelési munkákat végzett, ezt a te­vékenységet a tsz-vállalattá válás után is folytatták. Ter­mészetesen nem hagyták ab­ba például a Híradástechni­kai Anyagok Gyára három­hajós üzemcsarnokának épí­tését, vagy a Kőbányai Sör­gyár által rendelt speciális láncok helyszíni szerelését, a Kohászati Gyárépítő Válla­lat szellőzőberendezésének munkáit sem. A tsz-ek részére végzett gépjavítási munka a vállalat éves tevékenységéből mind­össze 5 hónapot igényel. Ha csak ezzel foglalkoznának, vagy el kellene bocsátaniuk munkásaikat, vagy csődbe kerülnének, egy hónap múltán már nem tudnának fizetni bé­reket. A vállalat tevékenységét megfelelő jogszabályok még mindig nem tisztázták — állít­ja dr. Jánvári Irén jogtaná­csos. Vállalat vagyunk-e, vagy termelőszövetkezet? ... A Sta­tisztikai Hivatalban úgy va­gyunk bejelentve, mint helyi­ipari vállalat, dolgozóink ipa­ri bért, SZTK-t, nyugdíjat kapnak, akár egy másik álla­mi vállalatnál. (A Miniszter- tanács legutóbbi ülésén hatá­rozatot fogadott el ezzel kap­csolatban. A beszélgetés meg­előzte ezt. — A szerk.) 12 millióból I millió A tsz gépjavító vállalat 1969-re 12 millió termelési ér­téket tervezett. Amíg az 1025- ös kormányrendelet meg nem jelent, amely a munkások bér­beadását és a telephelyen kí­vül végzett tevékenységet tör­vénytelennek minősítette, a tsz- vállalat dolgozóinak egy részét bérbe adta. A Pest megyei Ta­nács vizsgálata szerint ilyen munkát végeztek a Csepel Vas- és Fémművek kerékpár- és varrógépgyárában, acélmű­vében, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, Dunaúj? városban és sok helyen más­hol. A bérmunkák értéke (illetve azoknak a munkáknak az ér­téke, ahol órabérelszámolás volt) a 12 milliós termelési ér­tékből 1 milliót tett ki — mondta Pfendert Mihály fő- agronómus, majd hozzátette: ha a vállalat nem végezhet te­lephelyén ,kívüli; munkák a vállalat meghal. — Mi nem végeztünk sza­bálytalanul bérmunkát — ál­lítja a jogtanácsos — hiszen bérmunkát szabad végezni és ezt az 1025-ös rendelet sem tiltja. — Órabéres szerződé­seinket pedig a jövőben fel­váltjuk „vállalási” szerződé­sekkel. ill* a bérmunka ? A 38/1967. XII. 29. PM. sz. rend. 1. § 4. bekezdése szerint bérmunkát akkor végez a tsz, illetve szövetkezeti vállalat, ha az áru előállításához szükséges anyagmennyiség értékét te­kintve, 50 százalékot meghala­dó értékben a megrendelő ál­tal rendelkezésre bocsátott anyagból készít árut. Ä meghatározásból kiderül, illetve a tsz-vállalat szerződé­seiből még jobban, hogy a tsz- vállalat soha, vagy csak kis részben adott anyagot szerelé­si munkáihoz. Idézzünk egy példát: ...„1969. április 18. Szerződés a Csepeli Acélmű­vel ... A szerződés szerint a vállalkozó (Tsz gépjavító V.) elkészít 1 darab darumacskát 50 ezerért, másikat 100 000-ért, 1 darupályát 50 ezerért, stb.... A szerződés teljesítéséhez szükséges anyagot a megren­delő biztosítja (!).. Magyarán mondva, a rácke­vei tsz-ek közös vállalata még bérmunkát sem végzett, ha­nem embereit egy idegen vál­lalat munkáinak elvégzéséhez jó pénzért bérbe adta!!! És ezen semmi néven nevezhető jogi csűrés-csavarás nem segít. (Más dolog, és ezért írtuk le, hogy a vállalat örökölte ezt a bérbeadást.) Hogyan tovább 9 Sablonos a kérdés, de a vá­lasz nem. Azokat a munkákat, amelyekhez embereket adtak kölcsön, meg kell szüntetni. Hiába kötnek majd nem óra­béres, hanem teljesítményi vagy vállalási, vagy csoda tud­ja, minek nevezett szerződést, a bérbeadás csak bérbeadás marad. (A járások vezetői ne engedjenek a jogi „magyaráz­kodásoknak” az 1025-ös végre­hajtásakor — figyelmeztetett dr. Pénzes János, a Pest me­gyei Tanács vb-elnökhelyette- se...) A tsz-vállalatnak tehát in­kább azt kell elérnie, hogy te­lephelyén végzett munkáihoz még nagyobb megrendeléseket kaphasson. Idén már 100 da­rab vetőgépet gyártanak. Eze­ken kívül nagyszerű cukorrépa szemenkénti vetőgépet, külön­böző helyiségek fűtésére al­kalmas kazánokat, istállók technikai berendezéseit, mező- gazdasági eszközök, gépek pót­alkatrészeit. Ä vállalat vezetői szerint is nagy „fantázia” van ezekben a gyártmányokban. Kétségtelen, hogy az eszköz- hiányos, kicsiny forgóalappal induló vállalat nem kezdhette tevékenységét mindjárt a fen­tiekben elsoroltakkal, de át kell térnie a mezőgazdaság ki­szolgálására, a mezőgazdasági berendezések, gépek készítésé­re, és mind jobban el kell tá­volodnia az ipari „bérmun- kák”-tól, a „szerelések”-től, a jogilag sem tiszta ténykedé­sektől. A vállalat előtt szép jövő. jó haszon áll. Miért menne láppal borított útra. Szűts I. Dénes Seregszemle Helsinkiben Néhány nap múlva, au­gusztus 23-án nyílik meg Hel­sinkiben az ifjúság és a diák­ság vietnami szolidaritási vi­lágtalálkozója. Az eseményről, amelynek elsőrendű szervezője a Demokratikus Ifjúsági Vi­lágszövetség, tegnap sajtó- konferenciát tartottak a DÍVSZ székhazában. A világszövetség elnöke, az olasz Angelo Oliva elmon­dotta, hogy ma, amikor a viet­nami nép harca döntő szaka­szához érkezett, szüksége­sebb, mint valaha, hogy ki­fejezésre jusson és fejlődjék a szolidaritási mozgalom a vietnami nép végső győzel­méért. A helsinki találkozó­nak ez a célkitűzése, s a se­regszemlén a központi téma: a tízpontos DNFF javaslat támogatása, s annak követe­lése, hogy az USA feltétel nélkül vonja ki csapatait Dél-Vietnamból. Leghőbb vá­gyunk az — mondotta a to­vábbiakban a DÍVSZ elnöke —, hogy ez a találkozó alkal­mat szolgáltasson az eddig várakozó állásponton levő, vagy dönteni nem tudó ifjú­sági szervezetek és ifjú­sági rétegek számára arra, hogy bekapcsolódjanak a nagy szolidaritási áramlatba. A helsinki seregszemlén Vietnam északi és déli részé­ből egyaránt nagy létszámú küldöttség fog megjelenni. Az Amerikai Egyesült Államok haladó ifjúságának tíz szer­vezete jelentette be részvé­telét. összesen több száz ifjúsági és diákszervezet kép­viselői mentek el Helsinkibe; a szocialista országok kül­döttségein kívül például Franciaországból 50, Olaszor­szágból 40, az NSZK-ból 25 tagú delegáció utazik. A Gyermek- és Serdülőkori Szervezetek Nemzetközi Bi­zottsága (CIMEA) — mint ezt Lakatos Tibor CIMEA-főtit- kár munkatársunk kérésére elmondotta — közös finn— francia—lengyel delegációval képviselteti magát az ifjúság és a diákság vietnami szo­lidaritási világtalálkozóján. ni. j. Szovjet-magyar tábor Felsó'tárkányon Testvérvárosok, testvérme­gyék hagyományos találkozója idén a Heves megyei Felsőtár- kányon került megrendezés­re. A magyar—szovjet barát­sági ifjúsági tábort először 1967-ben rendezték meg Ba- latonföldváron. Tavaly 100 ma­gyar fiatal látogatott a Szov­jetunióba, a jampoli üdülőte­lepre. Tegnap az ünnepélyes zász­lófelvonással megkezdődött a száz szovjet és a száz magyar fiatal 10 napos táborozása FeL- sőtárkányban. A 10 nap alatt ellátogatnak Egerbe, Miskolc­ra és Salgótarjánba, veterá­nokkal találkoznak, és a tábor területén gazdag sport- éskul- túrprogram várja őket. Az ünnepélyes táborzárás után a szovjet fiatalok elláto­gatnak a testvérmegyékbe és a testvérvárosokba, majd két- napi budapesti tartózkodás után visszaindulnak a Szovjet­unióba. A termelékenység emelésének útjai Pénz, gép, szemlélet és ember Nagy tartalék: az anyagmozgatás korszerűsítése (IV.) Legyünk őszinték: a válla-- latok egyébként is szűkös be­ruházási,, fejlesztési eszközei­ből vajmi kevés jut az anyag- mozgatás korszerűsítésére. Pedig — kár volna tagadni — a szállítás, a rakodás gépesí­tése igen eszközigényes fel­adat; toldozással, foldozással itt messzire nem jutunk. Ép­pen az okozza a legtöbb gon­dot, hogy a vállalatok számot­tevő részénél a gyártás bőví­tése is igen sok-sqk kis lép­csőben történt. így ma nem ritkák a sok telephelyű gyá­rak, a szétforgácsolt műhelyek és raktárak. Ezáltal ésszerűtlenül nagyok a szállítási távolságok és hatványozódnak a rakodá­si tennivalók. De ha netán van is pénz a fejlesztésre, a korszerű szállí­tó- és emelőgépek, eszközök beszerzése úgysem könnyű. Az üzemek jelenleg jóformán csak bolgár gyártmányú elekt­romos és magyar gyártmányú Diesel üzemű targoncákat vá­sárolhatnak korlátlanul, spe­Kis lak áll... a nagy Duna mentében. Nem is egy, hiszen gomba módra nőnek a hét végi víkendházak. A mostani vasárnapon idősebbek, fiatalok egyaránt falat húztak, vakoltak, meszeltek, siettették a dátumot, a házacskák avatásának idejét. (Foto: Urban) ciális rakodó feladatok elvég­zésére azonban ezek többnyi­re nem alkalmasak. A külön­böző speciális eszközöket, pél­dául a szállító szalagokat, a függőpályákat, a mozgékony kis emelőtargoncákat eddig a vállalatok vagy maguk barká­csolták, vagy Nyugatról im­portálták. Most több kezdeményezéssel találkozhatunk a szállító, anyagmozgató gépek gyártá­sában. így például a Hajtómű- és Felvonógyár szervezi az univerzális függőpályák (kon- vejorok) elemeinek gyártását, angol licenc alapján. (Ezekből az elemekből gyorsan és gaz­daságosan különböző szállító rendszerek építhetők.) Meg­kezdődött a transzkonténerek s a hozzájuk szükséges egy­szerűbb markoló, emelő be­rendezések hazai gyártása is. A Salgó-Dexion elemekéből — a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek új termékéből — elsősor­ban raktári polcok építhetők Márklin-rendszerben. Üze­meink ellátása korszerű szállí­tó- és rakodógépekkel aligha oldható meg kizárólag hazai gyártással; szükség van a szo­cialista országok összefogásá­ra, határozottabb, konstruktí­vabb nemzetközi együttműkö­désére is. Ezek után lehet, hogy fur­csán hangzik a megállapítás: nem a pénz és nem is a gép a szállítás, az anyagmozgatás korszerűsítésének legszűkebb keresztmetszete. A szemlélet­tel van a fő baj. Mindenek előtt a , vállalatoknál. Számta­lan tény bizonyítja, hogy ha valamit nagyon akartunk, ah­hoz megteremtettük a szük­séges feltételeket, elhárítva az útból minden objektív aka­dályt. Egyebek közt megem­líthetjük azoknak a fővárosi és vidéki üzemeknek a példá­ját, amelyek szinte kizárólag saját erejükből tervezték, szervezték ' mintaszerűen a belső szállítást és anyagmoz­gatást, előteremtve a szüksé­ges pénzt és gyártó kapaci­tást is hozzá. A Dinamó-gyá­rat (ma az Egyesült Villamos Gépgyárhoz tartozik), az Ika­rust, az Alumínium Gyárat, az ikladi Ipari Műszer Gyárat, a debreceni Dohánygyárat, a Hajdúsági Iparműveket, a győri Magyar Vagon- és Gép­gyárat ajánlhatjuk tapaszta­latcserére a szakembereknek. Érdemes lenne nemcsak a műszaki szervezési módszere­ket, hanem az öntevékenysé­get, az eszközt, gépet, kapaci­tást és pénzt előteremtő cél­ratörő elhivatottságot is a helyszínen, a legjobbak pél­dáján tanulmányozni. Az üzemek meglátogatását a miniszteriális és bankszak­emberek figyemébe is ajánl­hatjuk. Nem revízió, számon­kérés és felelősségre vonás cél­jából, mert az anyagmozgatás korszerűsítésének megszálott- jai így vagy úgy megkerülfék és megsértették a paragrafusok, a rendeletek betűit. Hanem azért ajánljuk szíves figyelmükbe, hogy te­gyék szabályossá és határo­zottan segítsék, ösztönözzék másutt is ezt a hasznos tevé­kenységet. Egyetlen vállalat sem kért például az idén bankhitelt az anyagmozgatás korszerűsítésére. De ha kért volna, vajon nem marad-e alul a kérelem a termelési bővítő, a nagyobb nyereséget kimutató beruházásokkal ví­vott versenyben? A szemlélet, a módszer olykor a gazdaság- irányítás felsőbb régióiban is fejlesztésre, korszerűsítésre szorul. Ügy is mondhatnánk: az új mechanizmus gazdasági szabályozó eszközei hatéko­nyabban kell; hogy szolgál­ják a munka termelékenysé­gének emelését, mint ahogy az eddig eltelt másfél évben ezt szolgálták. Témánkat mindvégig mű­szaki, gazdasági oldalról vizs­gáltuk, de nem szabad elfe­ledkezni társadalmi, szociális, emberi vonatkozásairól sem. A legnehezebb fizikai munka gépesítéséről, a legnagyobb baleseti veszélyforrás felszá­molásáról van szó. Az anyag- mozgatás korszerűsítésével lé­nyegében felszámoljuk az el­maradott és képzetlen mun­kásréteget, amelyet a cipeke- dés, a testi megerőltetés nem ritkán lelkileg és szellemileg is megnyomorít. A technika, a rend, a szervezettség egyben új alapokat teremt; növeli a műszaki ismereteket, a fe­gyelmet, az igényeket, s fel­számolja a lumpenproletár életforma és gondolkodásmód, a társadalmon kívüliség utolsó gyökereit is. A szállítás, az anyagmozga­tás gépesítése legfeljebb ilyen pozitív értelemben egziszten­ciális kérdés. A kenyerét sen­kinek sem fenyegeti. Erre a vállalkozásra nem fizethet rá sem a népgazdaság, sem a vállalat, sem pedig a dolgozó. Ilyen értelemben az anyag- mozgatás korszerűsítése végső soron teljesen kockázatmentes, s ugyanakkor sürgető feladat Kovács József Vége

Next

/
Oldalképek
Tartalom