Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-19 / 191. szám
1969. AUGUSZTUS 19., KEDD PEST MEG VEI yí6íflP 3 Ne a kiskaput keressék! its emberek bérbeadását tsa-ek közös góp/avító vállalatának is meg kell szüntetnie 1969. január elsején a ráckevei járásban tizenhárom tsz megalakította a Ráckevei Járási Mezőgazdasági Szövetkezetek Mezőgazdasági Gépjavító Közös Vállalatát, amely Kiskunlacházán székel. A hosszú nevű vállalat a régi gépállomás telephelyét vette meg, a Monori Gépjavító Állomástól. A vételár elég borsos volt, az eladó 13 milliót kért az épületekért és az el nem szállított gépekért — ugyanis a gépjavító állomás az 1966—67—68-ban vásárolt és felszerelt összes korszerű gépeit elvitte. Honnan vettek a tsz-ek eny- nyi pénzt? — kérdezhetné bárki. Nos, 7 millió forintos középlejáratú hitelt vettek fel, 3,5 millió állami támogatást kaptak, a tsz-ek egyenkint 335 ezer forintot fizettek a részvénytársaság kasszájába, hogy legyen mivel a munkát megkezdeni. A tsz-vállalat igazgatótanácsot hívott létre, s vezetőjéül Balek Ferencet, a makádi tsz elnökét választotta. Dr. Sándorfi László igazgató, Pfendert Mihály főmérnök, Szabó István főkönyvelő és még sokan mások a régi gépállomási „garnitúrából” kerültek a tsz-vál- lalathoz. A vállalat 1,8 millió forgóeszközhiteit is felvett és megkezdte áldásdús tevékenységét, ahogyan azt életre hívói elképzelték. 1969-re 2,7 millió forint tiszta nyereséget terveztek s ebből 1969 első félévében 1,8-at már el is értek. Minden jel arra mutatott, a vállalkozás kedvező feltételek mellett folytatódik a népgazdaság, a tsz-ek hasznára. Miért érdekes mindez? — Azért, hogy világosan lássuk, a tsz-vállalat tevékenységének. .alapjait, .célját, gazdasági rendeltetését. Tss-í* ?... I állalut-e ? A tsz-vállalat munkáit a gépjavító állomástól „örökölte”. Már akkor is évente 50—60 ember külső szerelési munkákat végzett, ezt a tevékenységet a tsz-vállalattá válás után is folytatták. Természetesen nem hagyták abba például a Híradástechnikai Anyagok Gyára háromhajós üzemcsarnokának építését, vagy a Kőbányai Sörgyár által rendelt speciális láncok helyszíni szerelését, a Kohászati Gyárépítő Vállalat szellőzőberendezésének munkáit sem. A tsz-ek részére végzett gépjavítási munka a vállalat éves tevékenységéből mindössze 5 hónapot igényel. Ha csak ezzel foglalkoznának, vagy el kellene bocsátaniuk munkásaikat, vagy csődbe kerülnének, egy hónap múltán már nem tudnának fizetni béreket. A vállalat tevékenységét megfelelő jogszabályok még mindig nem tisztázták — állítja dr. Jánvári Irén jogtanácsos. Vállalat vagyunk-e, vagy termelőszövetkezet? ... A Statisztikai Hivatalban úgy vagyunk bejelentve, mint helyiipari vállalat, dolgozóink ipari bért, SZTK-t, nyugdíjat kapnak, akár egy másik állami vállalatnál. (A Miniszter- tanács legutóbbi ülésén határozatot fogadott el ezzel kapcsolatban. A beszélgetés megelőzte ezt. — A szerk.) 12 millióból I millió A tsz gépjavító vállalat 1969-re 12 millió termelési értéket tervezett. Amíg az 1025- ös kormányrendelet meg nem jelent, amely a munkások bérbeadását és a telephelyen kívül végzett tevékenységet törvénytelennek minősítette, a tsz- vállalat dolgozóinak egy részét bérbe adta. A Pest megyei Tanács vizsgálata szerint ilyen munkát végeztek a Csepel Vas- és Fémművek kerékpár- és varrógépgyárában, acélművében, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában, Dunaúj? városban és sok helyen máshol. A bérmunkák értéke (illetve azoknak a munkáknak az értéke, ahol órabérelszámolás volt) a 12 milliós termelési értékből 1 milliót tett ki — mondta Pfendert Mihály fő- agronómus, majd hozzátette: ha a vállalat nem végezhet telephelyén ,kívüli; munkák a vállalat meghal. — Mi nem végeztünk szabálytalanul bérmunkát — állítja a jogtanácsos — hiszen bérmunkát szabad végezni és ezt az 1025-ös rendelet sem tiltja. — Órabéres szerződéseinket pedig a jövőben felváltjuk „vállalási” szerződésekkel. ill* a bérmunka ? A 38/1967. XII. 29. PM. sz. rend. 1. § 4. bekezdése szerint bérmunkát akkor végez a tsz, illetve szövetkezeti vállalat, ha az áru előállításához szükséges anyagmennyiség értékét tekintve, 50 százalékot meghaladó értékben a megrendelő által rendelkezésre bocsátott anyagból készít árut. Ä meghatározásból kiderül, illetve a tsz-vállalat szerződéseiből még jobban, hogy a tsz- vállalat soha, vagy csak kis részben adott anyagot szerelési munkáihoz. Idézzünk egy példát: ...„1969. április 18. Szerződés a Csepeli Acélművel ... A szerződés szerint a vállalkozó (Tsz gépjavító V.) elkészít 1 darab darumacskát 50 ezerért, másikat 100 000-ért, 1 darupályát 50 ezerért, stb.... A szerződés teljesítéséhez szükséges anyagot a megrendelő biztosítja (!).. Magyarán mondva, a ráckevei tsz-ek közös vállalata még bérmunkát sem végzett, hanem embereit egy idegen vállalat munkáinak elvégzéséhez jó pénzért bérbe adta!!! És ezen semmi néven nevezhető jogi csűrés-csavarás nem segít. (Más dolog, és ezért írtuk le, hogy a vállalat örökölte ezt a bérbeadást.) Hogyan tovább 9 Sablonos a kérdés, de a válasz nem. Azokat a munkákat, amelyekhez embereket adtak kölcsön, meg kell szüntetni. Hiába kötnek majd nem órabéres, hanem teljesítményi vagy vállalási, vagy csoda tudja, minek nevezett szerződést, a bérbeadás csak bérbeadás marad. (A járások vezetői ne engedjenek a jogi „magyarázkodásoknak” az 1025-ös végrehajtásakor — figyelmeztetett dr. Pénzes János, a Pest megyei Tanács vb-elnökhelyette- se...) A tsz-vállalatnak tehát inkább azt kell elérnie, hogy telephelyén végzett munkáihoz még nagyobb megrendeléseket kaphasson. Idén már 100 darab vetőgépet gyártanak. Ezeken kívül nagyszerű cukorrépa szemenkénti vetőgépet, különböző helyiségek fűtésére alkalmas kazánokat, istállók technikai berendezéseit, mező- gazdasági eszközök, gépek pótalkatrészeit. Ä vállalat vezetői szerint is nagy „fantázia” van ezekben a gyártmányokban. Kétségtelen, hogy az eszköz- hiányos, kicsiny forgóalappal induló vállalat nem kezdhette tevékenységét mindjárt a fentiekben elsoroltakkal, de át kell térnie a mezőgazdaság kiszolgálására, a mezőgazdasági berendezések, gépek készítésére, és mind jobban el kell távolodnia az ipari „bérmun- kák”-tól, a „szerelések”-től, a jogilag sem tiszta ténykedésektől. A vállalat előtt szép jövő. jó haszon áll. Miért menne láppal borított útra. Szűts I. Dénes Seregszemle Helsinkiben Néhány nap múlva, augusztus 23-án nyílik meg Helsinkiben az ifjúság és a diákság vietnami szolidaritási világtalálkozója. Az eseményről, amelynek elsőrendű szervezője a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, tegnap sajtó- konferenciát tartottak a DÍVSZ székhazában. A világszövetség elnöke, az olasz Angelo Oliva elmondotta, hogy ma, amikor a vietnami nép harca döntő szakaszához érkezett, szükségesebb, mint valaha, hogy kifejezésre jusson és fejlődjék a szolidaritási mozgalom a vietnami nép végső győzelméért. A helsinki találkozónak ez a célkitűzése, s a seregszemlén a központi téma: a tízpontos DNFF javaslat támogatása, s annak követelése, hogy az USA feltétel nélkül vonja ki csapatait Dél-Vietnamból. Leghőbb vágyunk az — mondotta a továbbiakban a DÍVSZ elnöke —, hogy ez a találkozó alkalmat szolgáltasson az eddig várakozó állásponton levő, vagy dönteni nem tudó ifjúsági szervezetek és ifjúsági rétegek számára arra, hogy bekapcsolódjanak a nagy szolidaritási áramlatba. A helsinki seregszemlén Vietnam északi és déli részéből egyaránt nagy létszámú küldöttség fog megjelenni. Az Amerikai Egyesült Államok haladó ifjúságának tíz szervezete jelentette be részvételét. összesen több száz ifjúsági és diákszervezet képviselői mentek el Helsinkibe; a szocialista országok küldöttségein kívül például Franciaországból 50, Olaszországból 40, az NSZK-ból 25 tagú delegáció utazik. A Gyermek- és Serdülőkori Szervezetek Nemzetközi Bizottsága (CIMEA) — mint ezt Lakatos Tibor CIMEA-főtit- kár munkatársunk kérésére elmondotta — közös finn— francia—lengyel delegációval képviselteti magát az ifjúság és a diákság vietnami szolidaritási világtalálkozóján. ni. j. Szovjet-magyar tábor Felsó'tárkányon Testvérvárosok, testvérmegyék hagyományos találkozója idén a Heves megyei Felsőtár- kányon került megrendezésre. A magyar—szovjet barátsági ifjúsági tábort először 1967-ben rendezték meg Ba- latonföldváron. Tavaly 100 magyar fiatal látogatott a Szovjetunióba, a jampoli üdülőtelepre. Tegnap az ünnepélyes zászlófelvonással megkezdődött a száz szovjet és a száz magyar fiatal 10 napos táborozása FeL- sőtárkányban. A 10 nap alatt ellátogatnak Egerbe, Miskolcra és Salgótarjánba, veteránokkal találkoznak, és a tábor területén gazdag sport- éskul- túrprogram várja őket. Az ünnepélyes táborzárás után a szovjet fiatalok ellátogatnak a testvérmegyékbe és a testvérvárosokba, majd két- napi budapesti tartózkodás után visszaindulnak a Szovjetunióba. A termelékenység emelésének útjai Pénz, gép, szemlélet és ember Nagy tartalék: az anyagmozgatás korszerűsítése (IV.) Legyünk őszinték: a válla-- latok egyébként is szűkös beruházási,, fejlesztési eszközeiből vajmi kevés jut az anyag- mozgatás korszerűsítésére. Pedig — kár volna tagadni — a szállítás, a rakodás gépesítése igen eszközigényes feladat; toldozással, foldozással itt messzire nem jutunk. Éppen az okozza a legtöbb gondot, hogy a vállalatok számottevő részénél a gyártás bővítése is igen sok-sqk kis lépcsőben történt. így ma nem ritkák a sok telephelyű gyárak, a szétforgácsolt műhelyek és raktárak. Ezáltal ésszerűtlenül nagyok a szállítási távolságok és hatványozódnak a rakodási tennivalók. De ha netán van is pénz a fejlesztésre, a korszerű szállító- és emelőgépek, eszközök beszerzése úgysem könnyű. Az üzemek jelenleg jóformán csak bolgár gyártmányú elektromos és magyar gyártmányú Diesel üzemű targoncákat vásárolhatnak korlátlanul, speKis lak áll... a nagy Duna mentében. Nem is egy, hiszen gomba módra nőnek a hét végi víkendházak. A mostani vasárnapon idősebbek, fiatalok egyaránt falat húztak, vakoltak, meszeltek, siettették a dátumot, a házacskák avatásának idejét. (Foto: Urban) ciális rakodó feladatok elvégzésére azonban ezek többnyire nem alkalmasak. A különböző speciális eszközöket, például a szállító szalagokat, a függőpályákat, a mozgékony kis emelőtargoncákat eddig a vállalatok vagy maguk barkácsolták, vagy Nyugatról importálták. Most több kezdeményezéssel találkozhatunk a szállító, anyagmozgató gépek gyártásában. így például a Hajtómű- és Felvonógyár szervezi az univerzális függőpályák (kon- vejorok) elemeinek gyártását, angol licenc alapján. (Ezekből az elemekből gyorsan és gazdaságosan különböző szállító rendszerek építhetők.) Megkezdődött a transzkonténerek s a hozzájuk szükséges egyszerűbb markoló, emelő berendezések hazai gyártása is. A Salgó-Dexion elemekéből — a Salgótarjáni Kohászati Üzemek új termékéből — elsősorban raktári polcok építhetők Márklin-rendszerben. Üzemeink ellátása korszerű szállító- és rakodógépekkel aligha oldható meg kizárólag hazai gyártással; szükség van a szocialista országok összefogására, határozottabb, konstruktívabb nemzetközi együttműködésére is. Ezek után lehet, hogy furcsán hangzik a megállapítás: nem a pénz és nem is a gép a szállítás, az anyagmozgatás korszerűsítésének legszűkebb keresztmetszete. A szemlélettel van a fő baj. Mindenek előtt a , vállalatoknál. Számtalan tény bizonyítja, hogy ha valamit nagyon akartunk, ahhoz megteremtettük a szükséges feltételeket, elhárítva az útból minden objektív akadályt. Egyebek közt megemlíthetjük azoknak a fővárosi és vidéki üzemeknek a példáját, amelyek szinte kizárólag saját erejükből tervezték, szervezték ' mintaszerűen a belső szállítást és anyagmozgatást, előteremtve a szükséges pénzt és gyártó kapacitást is hozzá. A Dinamó-gyárat (ma az Egyesült Villamos Gépgyárhoz tartozik), az Ikarust, az Alumínium Gyárat, az ikladi Ipari Műszer Gyárat, a debreceni Dohánygyárat, a Hajdúsági Iparműveket, a győri Magyar Vagon- és Gépgyárat ajánlhatjuk tapasztalatcserére a szakembereknek. Érdemes lenne nemcsak a műszaki szervezési módszereket, hanem az öntevékenységet, az eszközt, gépet, kapacitást és pénzt előteremtő célratörő elhivatottságot is a helyszínen, a legjobbak példáján tanulmányozni. Az üzemek meglátogatását a miniszteriális és bankszakemberek figyemébe is ajánlhatjuk. Nem revízió, számonkérés és felelősségre vonás céljából, mert az anyagmozgatás korszerűsítésének megszálott- jai így vagy úgy megkerülfék és megsértették a paragrafusok, a rendeletek betűit. Hanem azért ajánljuk szíves figyelmükbe, hogy tegyék szabályossá és határozottan segítsék, ösztönözzék másutt is ezt a hasznos tevékenységet. Egyetlen vállalat sem kért például az idén bankhitelt az anyagmozgatás korszerűsítésére. De ha kért volna, vajon nem marad-e alul a kérelem a termelési bővítő, a nagyobb nyereséget kimutató beruházásokkal vívott versenyben? A szemlélet, a módszer olykor a gazdaság- irányítás felsőbb régióiban is fejlesztésre, korszerűsítésre szorul. Ügy is mondhatnánk: az új mechanizmus gazdasági szabályozó eszközei hatékonyabban kell; hogy szolgálják a munka termelékenységének emelését, mint ahogy az eddig eltelt másfél évben ezt szolgálták. Témánkat mindvégig műszaki, gazdasági oldalról vizsgáltuk, de nem szabad elfeledkezni társadalmi, szociális, emberi vonatkozásairól sem. A legnehezebb fizikai munka gépesítéséről, a legnagyobb baleseti veszélyforrás felszámolásáról van szó. Az anyag- mozgatás korszerűsítésével lényegében felszámoljuk az elmaradott és képzetlen munkásréteget, amelyet a cipeke- dés, a testi megerőltetés nem ritkán lelkileg és szellemileg is megnyomorít. A technika, a rend, a szervezettség egyben új alapokat teremt; növeli a műszaki ismereteket, a fegyelmet, az igényeket, s felszámolja a lumpenproletár életforma és gondolkodásmód, a társadalmon kívüliség utolsó gyökereit is. A szállítás, az anyagmozgatás gépesítése legfeljebb ilyen pozitív értelemben egzisztenciális kérdés. A kenyerét senkinek sem fenyegeti. Erre a vállalkozásra nem fizethet rá sem a népgazdaság, sem a vállalat, sem pedig a dolgozó. Ilyen értelemben az anyag- mozgatás korszerűsítése végső soron teljesen kockázatmentes, s ugyanakkor sürgető feladat Kovács József Vége