Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-19 / 191. szám

1969. AUGUSZTUS 19.. KEDD FEST «IESI El 'CúletD Ma: országos aktívaértekezlet Prágában A rettenetes Camille- hurrikán 320 kilométeres sebességgel száguldva érte el vasárnap az Egyesült Államok partjait a Mexikó- öbölnél. A meteorológusok már jó előre kiszámították, hogy a pusztító hurrikán Gulfport városkára „össz­pontosítja” erejét. Gulf- portot ezért jóelőre kiürí­tették és az egész térség­ben biztonsági intézkedé­seket foganatosítottak: New Orleansban lezárták a nemzetközi repülőteret, beszüntették az áramszol­gáltatást, stb. Így a hurri­kán és a nyomában fellépő tengerár emberéletben nem okozott károkat. Az anyagi yeszteség azonban jelentős. Képünkön: Gulfport ki­kötőjében felhúzzák a köz­vetlen veszélyt jelző lobo­gót. Ludvik Svoboda, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság elnöke vasárnap a dél- morvaországi Breclavban mon­dott beszédet. Hazája időszerű politikai kérdéseiről szólva Svoboda elnök hangoztatta, hogy ha­tározottan szembe kell szállni minden olyan törekvéssel, amelynek célja Csehszlovákia társadalmi rendjének meg­gyengítése és a szocialista or­szágok frontjának fellazítása. Ami a nehézségeket illeti, a szónok rámutatott, hogy né- hányan a bajok forrósát kül­ső okokban igyekeznek keres­ni. Olyan álhírek keringenek, hogy a szovjet vezetőség nem engedi meg Csehszlovákia gaz­dasági életének helyreállítá­sát, hogy Csehszlovákiát a Szovjetunióhoz fogják csatol­ni stb. „Mint önök előtt is is­meretes — mondotta ezután Svoboda — Husák elvtárssal néhány napot a Szovjetunió­ban töltöttünk. Baráti és rend­kívül hasznos tárgyalásokat folytattunk vezető szovjet elv- társakkal. Egyenlő félként tár­gyaltunk velük Senki sem kényszerített bennünket arra, hogy bármiféle nyilatkozatot is tegyünk — mint a rémhí­rek állítják A szovjet elvtár­sak azonban velünk együtt hangoztatták, a politikai és gazdasági konszolidációval összefüggő problémáinkat mi­nél előbb meg kell oldanunk annak érdekében, hogy orszá­gaink viszonya és az együtt­működés a lehető legjobban fejlődjék. Tárgyalásaink során — ezek a tárgyalások a jövő­ben folytatódni fognak —, is­mét meggyőződtünk arról, hogy a jó kapcsolatok és a szoros együttműködés alapján lehet megoldani minden prob­lémát. Csak ezen az alapon válik lehetségessé az, hogy gondjaink a mi érdekünkben és a szocializmus világméretű fejlődése érdekében megoldód­janak.” FOKVAROS Meghalt Biaiberg Philip Biaiberg 60 éves fok­városi fogorvos, aki 19 hónapot és 15 napot élt új szívvel a szervezetében, vasárnap dél­után a Groote Schuur kórház­ban elhunyt. Az orvosi közlemény a halál okát abban jelölte meg, hogy a szervezet „kivetési reakcióit” már nem sikerült elhárítani. Barnard professor, aki a szív­átültetés! műtétet Blaibergen elvégezte, egyelőre nem fűzött megjegyzést paciense halálá­hoz. Barnard az elmúlt napok­ban gyengélkedett és a Biaiberg megmentésére irányuló akciókban csak tanácsadóként vett részt. A fogorvost 1967. decembe­rében súlyos szívbántalmakkal szállították be a fokvárosi Groote Schuur kórházba és 1968. január 2-án operálták meg. A Barnard vezette orvos­csoport egy 24 éves színesbő­rű fiatalember, bizonyos Clive Haupt szívét ültette át a beteg testbe. Biaiberg bámulatos gyorsasággal épült fel. A szer­vezet első kivetési reakcióit si­került orvosságokkal elháríta­ni. Március 16-án Blaiberget kiengedték a kórházból. 1968 júniusában volt az első visz- szaesés Biaiberg állapotán. Májgyulladást kapott, a vesé­jével is komplikációk léptek fel. Állapota annyira rosszab-. bodott, hogy Barnard profesz- szor egy másik szívátültetés esélyeit mérlegelte. A fogor­vos azonban túljutott a krízi­sen és két hét múlva viszony­lag jó állapotban hagyta el a kórházat. A második zavar ez év má­jusában jelentkezett. Az újszí­ves fáradtságra és légzési za­varokra panaszkodott. Újból kórházba szállították, de két hét után ismét hazatérhetett. Blaiberget augusztus 14-én szállították ismét kórház­ba. Állapota óráról órára romlott. A szervezet kive­tési reakcióit az orvosok nem tudták többé elhárí­tani. Vasárnap délután, közép-euró­pai idő szerint 17.40 órakor Philip Biaiberg meghalt. Elhunyt a modern építészet egyik óriása Chicagóban, 92 éves korá­ban elhunyt a modern építő­művészet egyik óriása, a hol­land származású Mies Van Der Rohe. Hasonlóan az épí­tészet nagy alakjaihoz, Mies Van Der Rohe is a Walter Gropius alapította Bauhaus- iskola tagja volt. 1937-ben a náci terror elől Amerikába emigrált és haláláig Chica­góban tevékenykedett. Frank Lloyd Wright és Le Corbu­sier társaságában ő volt az, aki a legtöbbet tette az épí­tőművészet megújításáért. KÉT HELIKOPTER A MONT BLANC CSÚCSÁN Két helikopter hétfőn dél­előtt elszállította a Mont Blanc csúcsáról azt az öt hegymászót, akik az állandó viharok, sérüléseik és kime­rültségük miatt nem tudtak lejönni a csúcsról. Ugyan­csak a mentóexpedíció hozta le a nyugatnémet Jürgen Ni­colai holttestét. A fiatalem­ber csütörtökön szívroham kö vetkeztében halt meg. Az utóbbi időben jelentősen aktivizálódott a külföldi kém­szervezetek és a külföld pro­paganda tevékenysége. Az or­szágban különböző röplapokat és felhívásokat terjesztenek. Jellemző módon a támadások éle mindenekelőtt társadal­munk vezető ereje, a Cseh­szlovák Kommunista Párt és vezetősége ellen irányul — ama vezetőség ellen, amelyre rendkívül nehéz feladat hárul. Feladata, hogy a pártot és az egész országot a rendkívül bo­nyolult helyzetből kivezesse. Meg lehet érteni azt, hogy a becsületes, de tájékozatlan embereket különböző felhívá­sokkal és közleményekkel be­csapják. Ezekhez az emberek­hez szólunk, mert helyesen akarjuk megvilágítani a kér­déseket. A törvénytelen akciók szervezői azonban a dolog lé­nyegét tekintve bűnös játékot űznek a nép érdekeivel, s eb­ben meg kell akadályoznunk őket. A Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága keddre, augusztus 19-re Prágá­ba összehívta az ipar. az épí­tőipar és a közlekedés párt- alapszervezetei elnökeinek, az üzemi szakszervezeti bizottsá­gok kommunista elnökeinek, valamint a népi milícia tagjai­nak országos aktívaértekezle­tét. Mint a Rudé Právó jelentet­te, az értekezleten Husák és Svoboda tart beszédet a pgrt feladatairól. Az értekezletről közvetítésit ad a csehszlovák rádió és te­levízió. NEW YORK Mi történt július 18-án éjszaka? A Time Magazin vasárnapi számában Kopechne asz- szonyt, a tragikus körülmé­nyek között elhunyt Mary Jo Kopechne édesanyját idézi, aki azt mondotta, hogy azok­nak a fiatal nőknek és fér­fiaknak kell elmondaniok, mi történt július 18-án éj­szaka, akik Edward Kennedy társaságában azon a bizonyos estélyen részt vettek. Ko­pechne asszony úgy érzi, az emberek egyoldalúan ér­telmezik a történteket és Kennedy szenátor álláspont­ját részesítik előnyben. [gy ..................................... p usztulása a KNDK felett A Pentagon vasárnap beje­lentette, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság te­rülete felett eltűnt egy ame­rikai helikopter, három utas­sal a fedélzetén. Nem sokkal később a phenjani rádió közöl­te, hogy a KNDK légvédelme lelőtt egy amerikai helikop­tert, amely provokációs cél­zattal mélyen behatolt az or­szág légterébe. A Pentagon közleményében megpróbálta úgy feltüntetni az incidenst, mintha a helikopter gyakorló repülése során eltévesztette volna az irányt és „véletlenül” repült volna be a KNDK légi­terébe. Az elrabol! gép Bforfuba érkezett Az albán hatóságok engedé­lyezték, hogy az Olimpic Air­ways görög légitársaság gépe, amelyet szombaton útirányá­tól eltérítettek és Albániába kényszerítettek, visszatérjen Görögországba. A gép 28 főnyi utasával és három főnyi sze­mélyzetével vasárnap megér­kezett a görögországi Korfu repülőterére. Az albán hír- ügynökség közleménye sze­rint a gép négy utasa: Va- sziliosz Cironisz és három­tagú családja menedékjogot kért. CSAK RÖVIDEN... A DÉL-VIETNAMI SZA­BADSÁGHARCOSOK a va­sárnapról hétfőre virradó éj­jel 14 amerikai és dél-vietna­mi állás ellen intéztek táma­dást. IZRAELI GÉPEK vasárnap délután átrepültek a Szuezi- csatornán és egyiptomi kato­nai célpontokat, főként tüzér­ségi állásokat bombáztak. ANDREJ GRECSKO mar­sall, a Szovjetunió honvédel­mi minisztere a szovjet légi­flotta napja alkalmából napi­parancsot adott ki. 130 ÉVES korában hunyt el egy szudáni faluban vasárnap Dzsamila Badi asszony. KINSHASA-KONGO sza­badon bocsátott 13 portugál katonát, akiket tavaly május óta tartottak fogva, miután Portugál-Angola területéről átlépték a kongói határt. ATASSZI szíriai elnök, be­fejezve kairói tárgyalásait, va­sárnap visszatért Damasz­kuszba. BELGRÄDBAN megkez­dődtek Tepavac jugoszláv és Manescu román külügyminisz­ter tárgyalásai. AZ AMIM IŐPOMÓ Az anunani hegytetőn álló palota, amelyhez lezárt kato­nák őrizte út vezet, számos esetben inkább ostromlott erődhöz hasonlított, mint a Mohamed kegyelméből ural­kodó Jordán királyok rezi­denciájához. A hashemita dinasztia ugyanis hatalomra jutása pillanatától lőporos- hordón ül. Ezt az állandó robbanással fenyegető erőt azok a palesz­tin partizánok jelentik, akik a három arab—izraeli össze­csapás miatt százezrével köl­töztek az arab kézen maradt területekre. Az otthonukból elűzött, hazátlan tömegek már a hatnapos háborút megelőzően is élesen szem- benálltak Husszein egyoldalú nyugati elkötelezettségével, hintapolitikájával. Szerepük, befolyásuk 1967 júniusát kö­vetően pedig a partizánszer­vezetek tevékenysége követ­keztében megsokszorozódott. Ezzel összefüggésben Jordá­niában két egymással szem­benálló, s világosan megkü­lönböztethető politikai cso­portosulás alakult ki. A király udvar veszedel­mesnek ítéli meg — mind a trón, mind pedig az ország politikai orientációjának szempontjából — a palesztin partizánokkal való együtt­működést. A nacionalista po­litikusok ezzel szemben sza­bad kezet követelnek a pa­lesztin kommandók számára. Jordániában így a palesz­tin mozgalom kulcskérdéssé vált. Husszein, aki trónját és hatalmát félti a partizánok­tól, több kísérletet tett az el­lenállók befolyásának korlá­tozására. Először múlt év ta­vaszán. Kabinetjének akkori vezetője, a napokban ismét miniszterelnökké kinevezett Talhuni szembeszállt a kirá­lyi döntéssel: lemondott és háromnapos kormányzási in­tervallum után csak akkor állt ismét a kormány élére, amikor a király nyilvános televíziós beszédben foglalt állást a palesztin ellenállási mozgalom mellett. Husszein múlt év végén elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy i >mét szembe­forduljon a partizánokkal. A királyi nagybácsi királyhű partizánjaival szervezett ak­ció ezúttal sem sikerült. Husszein valamivel később mégis megnyerte Talhunival szemben a második menetet. A kormányelnök ez év már­ciusában beadta lemondását, A partizánellenes Jordán front ekkor azért erősödhe­tett meg, mert a palesztin mozgalom egyre inkább sajat utakat keresett: nem egy vo­natkozásban a közel-keleti válság megoldásán tevékeny­kedő arabközi erők szándé­kait keresztezte. Husszein át­meneti megoldásként először Ritáit, a hivatásos politikust, korábbi külügyminiszterét állította Talhuni helyett a kabinet élére és csak június végén, egy sikertelen össze­esküvés elfojtását követően, „töltötte fel” a kormányt % maga embereivel. Az ammanl udvar frontális támadását a partizánbarát erők ellen egy külső fejle­mény állította le. Az Arab Szocialista Unió III. kong­resszusán Nasszer elnök be­jelentette, hogy az egyiptomi nép fegyveres harcot kezd az elhódított területek vissza­szerzéséért. Ebben a küzde­lemben feltétlenül nagy sze­rep vár a palesztin ellenál­lókra. Husszein, akit a körül­mények Nasszer oldalára ál­lítottak, emiatt újabb politi­kai kitérőre kényszerült: le­cserélte a palesztinellenes kormányt, s az új kabinet vezetését arra a Talhunira bízta, akit márciusban köny- nyű szívvel engedett el. Tal­huni a radikalizálódó,, s már királyellenes erőkkel szem­ben az Izrael által elhódított területek visszaszerzése érde­kében elképzelhetőnek tartja az udvar és az ellenállási mozgalmak összefogását. Önody György HIPPI-PARÁDÉ Mintegy 300 ezer amerikai hip­pi gyűlt össze a New York állam-j beli White Lake­ben, hogy részt vegyen azon a há­romnapos hippi­parádén, amely a „Woodcock zenei és művészeti fesz­tivál” elnevezést viseli. A természet nem volt kegyes a hippikhez: hatal­mas esőt zúdított rájuk, ám eme „istencsapása” sem volt elegendő ahhoz, hogy a tar­ka társaságot a helyszínről elűzze. A szombati esőzés mindent sárba bo­rított, s így a sze­méttől és a hulla­déktól tarkálló sártenger óriási szeméttelepre ha­sonlított. Ami vi­szont ennek a sze­méttelepnek ren­dületlenül „aréná- zó” emberi tarto­zékait illeti, a rendőrségnek is akadt itt dolga. Mintegy száz hip­pit vettek őrizet­be illegális kábí- tószer-fogyaszrtá- sért. Szerencsétlenség is történt: egyik fiatal a réten töl­tötte az éjszakát és egy traktor ke­resztülment az al­vó emberen, aki azonnal meghalt. A nemzetközi gazdasági együttműködés kislexikona 6. Nemzetközi munkamegosztás A NEMZETKÖZI munka- megosztás a termelés nemzet4 közi méretekben történő társa­dalmasításának, a nemzetgaz­daságok specializálódásának és egységes világgazdasággá való összefonódásának folya­mata. A nemzetközi munka- megosztás jellegét a benne részt vevő államokban uralko­dó termelési mód határozza meg. Napjainkban két alapve­tő típust különböztetünk meg: a kapitalista ' és a szocialista nemzetközi munkamegosztást. A két alaptípus mellett léte­zi/. még egy átmeneti, a két rendszert összekötő munka- megosztás, amely egyrészt a szocialista és kapitalista, vala­mint a szocialista és a fejlődő országok közötti munkameg­osztást jellemzi. A NEMZETKÖZI TÁRSA­DALMI munkamegosztás az árutermelés általánossá válá­sával fejlődött ki, amikor az országokon belül kialakult munkamegosztás a nemzeti ál­lamok határait túllépve nem­zetközivé szélesedett. A nem­zetközi munkamegosztás szín­vonala a termelőerők fejlett­ségi fokának függvénye, ugyanakkor az egyes országok gazdasági fejlődése ma már nagymértékben a munkameg­osztásba való bekapcsolódá­suktól is függ. A TERMELŐERŐK FEJ­LŐDÉSE, a * termelőtevékeny­ség nagyfokú differenciálódá­sa, napjaink tudományos-tech­nikai haladása különösen meg­követeli a termelés és az áru- kapcolatok nemzetközivé válá­sának, illetve a termelés nem­zetközi méretekben történő társadalmasításának gyors elő­rehaladását. A KAPITALISTA nemzet­közi munkamegosztás a tőkés termelési mód szülötte, jelle­gét mindig a fennálló termelé­si viszonyok határozzák meg. Kialakulása a profitért folyó harc talaján ment végbe, fej­lődését az erőforrások egyen­lőtlen elosztása, a kapitaliz­mus egyenlőtlen fejlődése és a bővített újratermelés sajátos­ságai határozzák meg. A tőkés nemzetközi munkamegosztás­ban az országok közötti kap­csolatok irányait, intenzitásét' és eredményei a mindenkori legerősebb, legnagyobb hatal­mak és tőkés csoportok érde­kei határozzák meg. A SZOCIALISTA nemzet­közi munkamegosztás ezzel szemben minden egyes — a KGST-ben részt vevő ország együttes és egyeztetett érde­keit veszi figyelembe. A szo­cialista nemzetközi munka- megosztás tervszerű, a terme­lési eszközök társadalmi tulaj­donán és a részt vevő államok azonos társadalmi felépítésén és egységes ideológiáján ala­pul. A szocialista országok a nemzetközi munkamegosztás révén biztosítani kívánják erő­forrásaik hatékony felhaszná­lását, az együttműködés révén kielégítik az újratermelés ma­gasabb szintű, nemzetközi mé­retű feltételeit, s ennek alap­ján érik el gazdasági fejlődé­sük meggyorsítást, végső so­ron az egyén társadalmi jólé­tének emelését. A SZOCIALISTA nemzetkö­zi munkamegosztás célja emel­lett, hogy kialakítsa a terme­lés nemzetközi specializációját, s ezt összeegyeztesse az egyes országok népgazdaságának sokoldalú fejlődésével. Hozzá­járul az egyes szocialista or­szágok közötti fejlettségbeli különbségek csökkentéséhez, majd kiegyenlítéséhez. Alapját az egyes országok éves és perspektivikus terveinek, ezen belül különösen a nagy beru­házásoknak koordinálása ké­pezi. Az együttműködés továb­bi formái: a tervezés szakosí­tása, a termelési kooperáció, a külkereskedelmi kapcsolatok, műszaki kapcsolatok, s doku­mentációk átadása, közös vál­lalkozások, beruházások. A cél: az egységes szocialista vi­lággazdaság kialakítása. Ennek elérését ma még sok ellent­mondás nehezíti. Jelentősek az egyes országok gazdasági fej­lettsége közötti különbségek. Ezért közvetlen céljaikban és a célok elérését szolgáló esz­közökben. formákban és mód­szerekben is különbségek van­nak. Ebből következik, hogy a nemzetközi munkamegosztás fejlődésénél számolni kell az országok közötti fejlettségi színvonalbeli különbségekkel. A szocialista országok együtt­működésük fejlesztése mellett törekednek a két világrend- szer közötti kapcsolatok fej­lesztésére is. (Foly,tatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom