Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-08 / 155. szám

HOHOB «VIDt EI P E 5/ MEGYEI H i'RT„A P K Ü LÖN K l g/D A 5 A XI. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1969. JÚLIUS 8., KEDD ARATAS! Végesnek az árpával — kezdik a rozsot Ha az időjárás meg is za­varja a folyamatos aratást, a munka mégis jó ütemben ha­lad. Lapzártakor értesültünk arról, hogy a pilisi Hunyadi Tsz-ben szombaton délelőtt 10 órakor végfeztek az őszi árpá­val. A mendei Lenin Tsz-ben az őszi árpa aratását vasár­nap délelőtt 11 órára, a nyár- egyházi Béke Tsz-ben délután 4 órára befejezték. Nyáregy­házán a 240 hold őszi árpa után a rozshoz fogtak hozzá. Bonyolult valami az ipari tanulók szerződéskötése A női fodrászat alkonya ? — Várják a szakmák a fiatalokat NAPI JEGYZET Garázdák A jóérzésű járókelő nap mint nap bosszankodva ve. szí tudomásul, hogy amit szorgos kezekkel elrende­zett, felépített — lelkiis­meretlen, garázda alakok megrongálják, tönkreteszik. A Monori Községi Ta­nács megcsináltatta az Ady Endre út szélén végighú­zódó vaskorlátot és szépen lefestette, de egyes helye­ken már eltördelték, meg­csúfították. A gyógyszertár előtti park több tízezer forintjá­ba került a tanácsnak. Rendszeresen letördelik a kis fákat, ellopják a virá­gokat. Az Ady Endre úton begörbítették, összehajto­gatták a vasútvonalra fi­gyelmeztető közúti jelző­táblát, elfordították az út- és a sebességet korlátozó jelzőtáblákat. De vannak ennél kirívóbb esetek Megrongálják az utcai ab­lakpárkányokat, kerékpá­rokat. Lehet kutatni az okát! Egy azonban bizonyos, , fel kell lépni az ilyen garázda elemek ellen és fokozni kell a közbiztonságot. Saj­nos, némelyik ember kö­zömbös. Látja, mégsem je­lenti, szó nélkül hagyja, hogy mások rongálják a köz- és magántulajdont. Bezzeg, felháborodnak, pá­nikhangulatot keltenek, ha a sajátjukról van szó! Egy­szóval: behunyják a sze­müket és megijednek attól, amit látnak. Pedig csak egyet lehet tenni, fokozot­tabban ügyelni és fellépni a rendbontók ellen. (ő) Vontatottan halad, de bo­nyolultsága miatt ez nem is csoda, az ipari tanulóik szer­ződéskötése. Aki például fod­rász szeretne lenni, jelentkezési lapját előzetes szerződéskötésre már be kellett küldenie a mínori járási KIOSZ-hoz. Később (augusztus 15-ig), is­mét jelentkeznie kell, mind a tanulónak, mind a mesternek a KlOSZ-nál, hogy azt az elő­zetes szerződést véglegesítsék. „Gyakorlott” mesterek és ktsz-ek egy harmadik — pót­szerződési — időszakban je­lentkeznek a KlOSZ-nál, vagy az iparhatóságnál, s ekkor kö­tik meg a szerződést. . Az elmúlt évben 75 szerző­dést kötöttek a Monori Járási KIOSZ-ban, jelenleg 42 jelent­kezési lapot küldtek fel előze­tes szerződéskötésre. Ebből azonban még csak 24-en kö­tötték meg a végleges szerző­dést. A kisiparosok tanulói a Mo­nori Járási KlOSZ-nál (Mo- nor, Vörös Hadsereg út 17.), üzemek, ktsz-ek tanulói pedig a járás} tanácsnál működő iparhatóságnál köthetik meg a szerződést, ismételjük, augusztus 15-ig. Meglepő, hogy az olyan divatos szakmára, mint a női fodrász, még mindig lehet jelentkezni, de kőműves, bádogos, asztalos, cipész, villanyszerelő szak­mákba is várják a fiatalokat. Csaknem valamennyi szakmá­ban van még egy-két „üres hely”. —sk— Ma négy községben lesz vb-ülés t Ecseren ma délután 2 óra­kor tartanaik vb-ülést, ahol beszámolnak az 1969. első fél­évi költségvetési és fejlesztési alap felhasználásáról és tájé­koztató hangzik el az első fél­évi adóbevétel teljesítéséről. Péteriben, a délután fél 5- kor kezdődő vb-ülésen ugyan­csak az adóterv teljesítéséről ~'182íőlö'7éléntést értékelik. Pilisen 2 órakor ülésezik a vb. Itt jelentés hangzik el a községi tanács vb. szakigaz­gatási szerv hatósági ügyin­téző tevékenységéről, vala­mint a községi tanács és vb határozatának végrehajtásá­ról. Üllőn is 2 órakor lesz a vb- ülés. Beszámolnak az egész­ségügyi ellátásról, annak tár­gyi és személyi feltételedről, a közegészségügy és járvány­ügyi helyzetről, az anya- és csecsemővédelemről. Megtár­gyalják még az ipari és me­zőgazdasági tanulóképzés le­hetőségét a községben. Málnaszedés a kényei határban KEVÉS A SZEDŐ — AKIK JÓL DOLGOZNAK Reggel fél hat. Szabó Dezső utca tizenkét gyerek — ránkelők — várja A bényei elején tíz­ezek a ko- a többieket és a tanár bácsit. Mikor össze­verődik a csapat, együtt in­dulnak ki a málnaföldre. Ott találkoznak a monori, a kávai és bényei málnaszedők. Fél hétkor kezdik a munkát, ki­lenckor tízóraiznak, és délben fejezik be. — Sajnos — mondja Orosz Lajos, a bényei ■ gyerekek „fő­nöke” —, mindennap csökken a szedők száma, s a sok málna mind itt pusztul. Pedig elég jól fizet a bényei tsz, négy fo­rintot kilójáért. Aki becsüle­tesen dolgozik, az meg tud szedni délig tíz-tizenkét kilót is. Vannak, akik azért jönnek, hogy eltöltsék a napot barátok, iskolatársak között, ezek csak fejenként négy-öt kilót szed­nek. Vannak azonban, akik komolyan veszik a munkát s no meg a keresetet. Járom a málnaföldeket, s keresem azokat, akik legtöbbet szedtek idáig. Először a mcno- riakra találok, Mácsik Ernő mondja: — En három nap alatt két­száz forint értékű málnát szed­tem teljesen egyedül. A húgom is itt van, de ő egy kicsivel le­maradt tőlem. — Ha nem segített senki, akkor hogy tudtál ilyen sokat szedni? — Először is jó sort válasz­tok, azután sietek a szedéssel, nem állok meg játszani, be­szélgetni. — Mit akarsz venni a pén­zen? — Biciklit. — Akkor rá kell hajtanod! — Majd a szüleim is pótol­nak hozzá. — Hány órakor indultok Monorról reggel? — Zetor jön értünk, s az öt­kor indul. — Nem fárasztó ilyen ko­rán felkelni? — Kicsit — mondja Ernő, s öregesen felemelkedik egy málnabokor mellől. — Dél­után, mikor hazaérünk, jól ki­pihenjük magunkat. A monori lányok közül Sis- kó Sarolta szedett a legtöbbet. — Hogy hogyan szedem? — ismétli a kérdést —, se gyor­san, se lassan. Egyenletesen végigdolgozom a megszabott időt. A három nap alatt kö­rülbelül százhatvan forintot kerestem. Sok mindent akarok belőle, ugyanis táborba me­gyek, s ebből állítom ki ma­gamnak a zsebpénzt. A bényeiek közül Lomén Pali az, aki a legtöbb pénzt kapta. — Igaz, hogy Ági, a húgom, is segített három nap, de a ja­vát én szedtem — mondja ki­csit büszkén Pali. — Nemré­gen kaptam egy órát, s elestem vele. összetört... azt akarom megjavíttatni a pénzből, amit kapok. Közben a szedés vidáman folyik. A gyerekek beszélget­nek, énekelnek, s a ládákban egyre szaporodnak a piros málnaszemek. Dél felé jár az idő, s a szedők lassan indulnak leméretni a megszedett ter­mést. A mérlegnél van, aki szomorúan, s van, aki kelle­mesen csalódik a málna súlyá­ban. Sinkovicz János Szabó Pálban egy nagy írót küldött a falu..." BIHARUGRA - VECSÉSEN? A Cegléd és Környéke Kis­kereskedelmi Vállalat szak- szervezeti bizottsága Vecsésen rendezett irodalmi estet, amelyre meghívta Szabó Pál Kossuth-díjas írót. A községi könyvtár előtt az üllői Áfész könyvsátrat állított fel, felso­rakoztatva Szabó Pál műveit. A művelődési otthon nagyter­mében helyet foglalt a 91-es számú bolt teljes kollektívája, nem egészen úgy a többi meg­hívottak. Fekete Lajos válla­lati igazgató köszöntötte a megjelenteket, majd Marczel- ka Tibor szb-titkár méltatta Szabó Pál munkásságát. A többi között elmondotta, hogy Móricz Zsigviond volt, aki el­sőként elismerte és a Nyugat című folyóiratban így méltatta a vendéget: „Szabó Pálban egy nagy írót küldött a falu..." S a nagy író, most szemtől szemben ült vecsésl olvasóival. — Paraszt származású va­gyok, voltam munkás, lettem Az arany diplomás MÁJ MŰSOR MOZIK Gyömrő: Viva Maria. Maglód: Hazai pálya. Mende: Boldog Alexandre. Monor: Belfagor a po­kolból. Üllő: A hét Cervi fivér. Vecsés: Harc a sátánnal. EGYHETES ÜDÜLÉS JUTALOMBÓL A Pest megyei KlSZ-bizott- ság vlröcén, az Express nem­zetközi tábor területén szer­vezte meg a jubileumi tábort azoknak a fiataloknak, akik a Tanácsköztársaság 50. évfor­dulójára a legeredményeseb­ben dolgoztak. A mbnori já­rásból szombaton indult el 15 KISZ-fiatal egyhetes jutalom- üdülésre. ÚJSÁGHÍR: Július 16—23. között Buda­pesten találkozik csak­nem 40 ország 1000 ifjú zenebarátja, s ebben az időben tartja közgyűlé­sét az UNESCO kereté­ben működő Ifjú Zene­barátok Nemzetközi Szervezete. Ezen a ta­lálkozón fellép a KISZ Központi Művészegyüt­tes énekkara is. Szívélyesen invitál a ká­nikula elől a hűvös szobába, hellyel kínál. Leülök, s máris elém teszi, a tavalyi olaszor­szági eredményt, az aranydip­lomát, amelyet a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes énekka­ra kapott az arezzói nemzet­közi kórusversenyen. A gyöm- rői Widder Jánosné hét éve tagja az énekkarnak. — Hogyan is kezdődött? — Még Pesten dolgoztam. Rákoshegyen naponta felszállt egy fiú, gyönyörű jelvénnyel Takarmánynak vágják kukorica, rozs, napraforgó keveréket a gyömrői Petőfi Tsz-ben. Péterffy felvétele a mellén. Egyszer megkérdez­tem tőle, mi ez a díszes emb­léma. Biztatott, menjek el fel­vételi vizsgára. Sikerült! így kerültem az énekkarba. Na­gyon boldog voltam, s talán mondanom se kell, örülök most is, hogy a művészegyüt­tes tagja lehetek. Az emléke­zetes itáliai kirándulás során a folklór kategóriában szerez­tünk első helyet. Bárdos La­jos: Csillagvirág, és Balázs Árpád: Virágim, virágim című művével nyertük meg a ver­senyt. Arezzón kívül fellép­tünk Olaszország számos más városában, köztük Velencében. — Mint az újságok megír­ták, legutóbb Hollandiában jártak. — Igen. Tíz napig tartóz­kodtunk ott. Gyönyörű ország. Izgatottan vártuk a fellépést, a helyi sajtó vezércikkben je­lentett be minket. A nemzet­közi kórusfesztiválon negy­venhat kórus vetélkedett, mi két kategóriában indultunk, s mindkettőben első helyen vé­geztünk. Hogy milyen szere­tettel várt bennünket a közön­ség, azt egy kis epizód is bi­zonyítja. Fent a színpadon szerepelt az egyik ország énekkara, mi a hátsó ajtón surrantunk be, s foglaltuk el helyünket az első sorokban. A közönség észrevett minket, s mit sem törődve a színpadon szereplő énekkarral, helyéről felállva, ütemes tapssal kö­szöntött. Még egy külön elis­merés ért bennünket, a mű­velődési miniszter utasítására rádiófelvételt készítettek 1 kó­rusunkkal. A gyömrői óvónő prospek­tusokat. újságokat tesz elém. NDK-beli, NSZK-beli, auszt­riai emlékek. Lantos Rezső, a művész- együttes vezetője mondta egy­szer Widder Jánosnéról: „az altok altja”. Valóban, övé a legmélyebb hang az énekkar­ban, s erre büszke is. — Bizony, nem könnyű a napi munka mellett a pró­bákra is eljárni. Négy évig saját költségén utazott a próbákra, most már megtérítik az útiköltséget Hét éve tagja az együttesnek, s a hét év alatt egyetlenegyszer sem hiányzott a próbákról, sem — s ez ennek egyenes kö­vetkezménye — a hazai és külföldi fellépésekről. Most már nincs egyedül a monori járásból. Pintér Erzsé­bet, a pilisi Mária-telepi is­kola tanárnője is tagja az együttesnek. Búcsúzni készülődöm. A sa­ját gyönyörűségükre énekel­nek? — fogalmazódik meg bennem a kérdés. Talán hob­by? Igen, csak talán ők mé­lyebben kutatnak a szép után. A valóban művészi és emberi szépséget keresik ... — állapí­tom meg, amikor kilépek a kapun. Gér József értelmiségi — mondta magá­ról. Annak idején megkapta a Baumgarten-díjat, József At­tila, és kétszeres Kossuth-dí­jas, országos szintű társadalmi megbízatásokat végez, ország- gyűlési képviselő. — Az ifjúság keresi az utat, és megtalálja önmagát. Nem szabad őket felületesen meg­ítélni, ruhájuk, hajuk szerint Kiskunhalason történt. Három hatalmas „huligán” közeledett éjnek idején felém, — hát megijedni nem szoktam, mert jöttem én már Biharugrától éppen Vecsésig kerékpáron éj­szaka, itt aztán nem bírták tovább a lábaim, leadtam egy kovácsműhelybe a falu szélén, s gyalog mentím Pestre to­vább. A Kelet Népe szerkesz­tője voltam akkor. Hát szóval, én nem vagyok félős, de nem is volt rá okom, mert megszó­laltak: „Pali bácsi!”, és köny­veket tartottak elém, ott az utcán, a lámpa fényénél dedi­káltam — mesélte Pali bácsi. A meghitt hangulatú beszél­getés a késő estébe nyúlott. Kétszeresen is otthon érezte Vecsésen az író magát, az őt megillető szeretettel és tiszte­lettel fogadták a vecsésiek, s még nagyobb szeretettel fo­gadták Vecsésen a biharug- raiak! A szűnőben levő, nagy országos népvándorlás érde­kes epizódja ugyanis, hogy Bi- harugráról nagyon sokan köl­töztek Vecsésre. Persze, hogy eljöttek szép számmal, üdvö­zölni falujuk szülöttjét. Fekete Gizella FOGADÓÓRA Dr. Zimányi Gyula, a járási tanács vb-titkára holnap, jú­lius 9-én délelőtt fél 9-től 12 óráig fogaróórát tart Pilis Községi Tanácsnál. A lakosság felkeresheti a tanácsi szervek hatáskörébe tartozó ügyekben. Újabb nagy feladatok előtt Köszönet a jtiriísi innűcsnuk A nyári spartakiád ez évi járási és megyei területi dön­tőjéből valamennyi sportág­ban továbbjutottak verseny­zőink és csapataink a megyei döntőbe. Július 13-án tehát közel 150 főnyi küldöttség utazik járásunkból. A járási tanács vb tízezer forintot juttatott a já­rási TS részére, felsze­relés vásárlására. Egyszínű, világoskék mezben és kék-fehér tornacipőben felvonuló sportolóink Vácott bizonyára már egyöntetű, szép felszerelésükkel is si­kert aratnak. (Biztosak lehe­tünk abban, hogy eredmé­nyük is hasonlóan szép lesz.) Járásunk sportoló fiatal­jai ezúton is köszönettel nyug­tázzák a járási tanács vb se­gítségét, különösen Sima Ist­ván vb-elnökhelyettes támo­gatását, aki hosszú évek óta szívügyének tekinti járásunk sportját. Fogadkoznak, ered­ményeikkel, sportszeretetük- kel viszonozzák e segítséget. Hunyadi László JTS-elnök vezetésével az alábbi csapa­tok és sportolók képviselik Vácott járásunkat: Kispályás labdarúgás, ifi: Mende, felnőtt: Üllő, öreg­fiúk: Monor. Kézilabda, nők: Vecsés, férfiak: Gyömrő. Röplabda, nők, férfiak: Bé- nye. Atlétika, 100 méter: Tóth Mária (Monor), Matyó Márta (Gyömrő) — Hayth Ferenc (Gyömrő), Váradi István (Mo­nor). 400 méter: Matyó Már­ta (Gyömrő), Csuhái Katalin (Monor), i Domokos László (Monor), trepák István (Tá- piósáp). 1500 méter: Trepák István és Polánszki Sándor (Tápiósáp). Magasugrás: Bok­ros Éva és Tóth Mária (Mo­nor), Lieszkovszki László (Üllő), Fenyvesi László (Mo­nor). Távolugrás: Szabó Anna és Bokros Éva (Monor), Hayth Ferenc (Gyömrő), Koffer Jó­zsef (Monor). Gránátdobás: Kifut Irén és Noszka Mária (Üllő), Lukács László és Szá­lai Ferenc (Monor). Súlylö­kés: Nyerges Pál és Tóth János (Gyömrő). Spartakiád váltó: Monor női és férficsapata. — sk —

Next

/
Oldalképek
Tartalom