Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
Hozzanak több és szebb árut Észak-Pest megye legnagyobb piacára Az ipartelepen épít hűtőraktár,t a MÉK Kánikulai melegben ülésezett pénteken a városi tanács végrehajtó bizottsága. A Szövetkezetek Pest megyei Értékesítő Központja Váci Kirendeltségének munkája, tevékenysége, fejlesztési terve volt napirenden. Varga József kereskedelmi csoportvezető jelentésében amellett foglalt állást, hogy változatlanul fenn kell tartani a közbeiktatott kereskedelmi tevékenységet. A termelőszövetkezetek ma még nem értékesíthetik termékeiket elég széles körben. Annak ellenére, hogy Vácott az élelmiszerkiskereskedelmi vállalat és az ÁFÉSZ is foglalkozik zöldség-gyümölcs értékesítéssel nem kielégítő az ellátás. Több és szebb árut kellene biztosítani Észak-Pest megye legnagyobb piacának. A MÉK képviselői elmondották, hogy bolthálózatukat növelik és Vácott két üzletet építenek még ebben az esztendőben. Hat helyi üzem konyháját látják el folyamatosan a zöldséggel. A vb-tagok helyeselték a gondolatot, hogy Április 4. téren, a járási tanáccsal szemben 200 négyzetméter alapterületen felépítk a mezőgazda- sági termékek minden igényt kielégítő szakboltját. Ott élelmiszereken kívül mezőgazda- sági kisgépeket is árusítanak. A másik boltot a város fiatal lakónegyedében, a Földvári téren építik fel. Eltér Géza kirendeltségvezető elmondta, hogy a tanács kijelölte már a hűtőraktáruk helyét a vasúton túli ipartelepen. Ha megfelelő fejlesztési alapjuk lesz, azonnal elkezdik az építkezést. Több vb-tag hozzászólása után határozati javaslatot fogadtak el. Felhívták a vezető figyelmét a jobb, gazdaságosabb és választékosabb ellátásra. A kereskedelmi felügyelő a hűtőraktár mielőbbi megépítése érdekében tárgyal a MÉK igazgatójával. Javasolták, hogy az intézőbizottságban kapjon helyet a tanács és a kereskedelem képviselője. Segítséget nyújtanak a szállítási gondok megoldásához, hogy a MÉK — főleg a főszezonban — elég járművet kapjon a teherfuvarozó vállalattól. <p.) VÁCI NAPLÓ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XIII. ÉVFOLYAM, 154. SZAiM 1989. JÚLIUS 6., VASASNAP Véchartyóni tervek Út, járda, víz, strand... A váchartyáni vb elnökét, Antal Lajost kerestem fel, hogy községe gondjairól, terveiről beszéljek vele. Nem nagy község Váchartyán: egy termelőszövetkezet gazdálkodik határában és a húszéves gépjavító képviseli az ipart. Kis község, ám lakói ugyanúgy keresik boldogulásukat, mint máshol. Jobban akarnak élni. — Ha módjukban állna, mit szeretnének terveikből gyorsan megvalósítani? — kérdezem az elnököt. — Elkelne egy tündér, aki három kívánságunkat teljesítené! — mondja mosolyogDaloskedvű lányok Az ötéves kamaraegyüttes j véletlenül. Pest megyében ez híre már eljutott az ország minden tájára. Több érem és oklevél bizonyítja, hogy nem „ICA NÉNI” Egy lakótelepre való fiatalt tanított meg táncolni, kerin- gőre, csacsacsára, szambára, tangóra. Maga se tudná megmondani, hányadik táncvizsgán mutatták meg növendékei, mit tanultak tőle. Ica nénit — így szólítja mindenki —, Kékesi Ilona tánctanárnőt kérdeztem sikereiről. Hiszen növendékeinek sikere öt dicséri. — A sikerek messzire elkerültek — válaszolja —, de már várok valami ilyesmit... Ez persze szerénység, hiszen szalontácosai, népi táncosai mindenütt sikert aratnak, ahol fellépnek, versenyeznek. A váciak kedvence a gyerek- tánccsoport. Ám a gyerekek hamar felnőnek és Kékesi Ilona már az utánpótlást keresi. Akiket ő tanított táncolni, egy-egy új tánc térhódítása után az igazán nem néni korban levő „Ica nénihez” mennek különórára. És' ő tanítja a letkisst és a szirtakit __ K ép, szöveg: Tomck Bűvös varrógép A világ legnagyobb varrógépgyára, az amerikai Singer Társaság (évi forgalma 8,7 milliárd frank), új modellt hozott forgalomba: a Singer 700-at, amelyet „bűvös varró- gép”-nek kereszteltek el. Ez a valamennyi részletében Európában kidolgozott varrógép a legtökéletesebbek közé tartozik, s mondhatni „mindent tud”: gomblyukvarrásra, láncöltésre, hímzésre, körvarrásra és gumivarrásra egyaránt alkalmas. A „hajó” töltése automatikus. A Jacqves Ehrsam elnöklete alatt álló Singer—France Vállalat 6650 dolgozót alkalmaz és tavaly 145 ezer gépet adott el a 250 ezer darabot felvevő piacon. az egyetlen együttes, amely aranyérmet kapotit. A sikereken felbuzdulva még szebben énekelitek. Ezt pedig meghallották Orosházán és Szokolay Bálint (Szokolay Sándor zeneszerző fia), a Madrigál kórus karnagya, meghívta városukba a váci KISZ-kórust. Június végén három napig az orosházi Madrigál kórus vendégei voltak. Az útiélményekről Pelczéder Tibor — a Madách Imre Művelődési Központ Igazgatója beszélt, aki elkísérte az együttest. — Mindenekelőtt hadd mondjam ei, hogy csak „hivatalosan” voltunk az orosházi kórus vendégei. Mert az az igazság, hogy a város látott vendégül bennünket. — Egy történet a sok 'kedves emlék közül: a komolyzenének nincs nagy keletje manapság, de azok, akik igazán szeretik — összetartanak. Ilyen volt a fürdő igazgatója is. Elmentünk a lányokkal a fürdőbe, de nem fizethettünk ... Kedvességéért hangversenyt rögtönöztünk az aulában. A tervezett egy dal helyett a kórus hatat énekelt. Az orosházi újság is beszámol a lányok sikeréről. De a városban három napig — újság nélkül is — mindenki erről beszélt. Már az megnyerte hangverkezdjtek, tetszésüket, hogy a senyen nem úgy ahogy szokás, hanem ... Már kivonulás közben énekelték az első számot: Kodály Szálljon tisztán-ját. A műsorban többnyire a két nagy klasszikus, Bartók és Kodály művei szerepeltek. — Melyik volt a legsikeresebb? — A cigánysirató. A megyei pártbizottság kulturális téren arra törekszik, hogy Vác legyen a központja a kóruséletnek. Az alap természetesen a Vox Humana. De az utódok nem sokkal maradnak le . .. Olyan középiskolás lányok éneikéinek itt a KISZ- kórusban, akiknek jó hangjuk mellett többnyire kitűnő és jeles bizonyítványuk van. Valamennyien szeretik a zenét, és azt az embert, akiről eddig még nem szóltunk, bár ő a társaság lelke: Bogányi Tibort. A Váci Állami Zeneiskola tanára. Sokáig vezette — társadalmi munkában — a KISZ- kórust és a többit. Például a Közgazdasági Szakiközépiskola kamarakórusát Egerben a diáknapokon, ahonnan aranyérmet hoztak haza. A közgazdászjelölt lányok akkor a telkemre kötötték, hogy ne csak róluk írjak, hanem azt is írjam meg, hogy ki volt a karmesterük. Mészáros Sándor va. — Három szükség sürget: jó ivóvíz kell, rendbe kell hozni az utakat és járdákat, végül a község kulturális életét ki kell mozdítani a jelenlegi helyzetéből ... — Ez a sorrend? — Egyszerre kellene mindet megvalósítani — de hol van erre egy községnek pénze? A községfejiesztési hozzájárulás 80—100 ezer forintot ér, ezt csak a társadalmi munka emeli, amiben még eddig soha nem volt hiány. Bebizonyították ezt a hartyá- niak a kultúrotthon építésénél — közel félmilliót érő munkát végeztek. És így van most az ivóvíztársulás szervezésénél is. A falu 60 százaléka belépett. Az öt község ivóvízellátása szakaszosan valósul meg. Hozzánk 1971-ben ér el a jó, egészséges ivóvíz. — Az utak és járdák építése is szakaszosan folytatódik. A lakosság hozzájárulásával ez is meggyorsul. A tízezer méternyi járdából még csak kétezerötszáz métert építettünk meg. — A kulturális élet? — hosszan gondolkodik — ez nagyon nehéz kérdés, és azt hiszem, országos gond. Itt csak azért nehezebb, mert közel van a főváros, és nemcsak munkát, de szórakozást is ad. Már aki bejár emiatt... Nézze meg kultűrotthomm- kat! Azt hiszem, líevés ' ilyen van a járásban, és mégis... üres. Arról ne beszéljünk, hogy valamikor mit adott nekünk a falu, de azt keressük, hogy mért üresek most a kultúrházak és kutassuk azt, hogy mivel tudjuk élővé tenni? Nem hiszem, hogy csak a televíziót okolhatjuk. A közönynek, a. részvétlenségnek sem leljük az okát. Szeretnénk ezt az otthont a szórakozás és a népművelés igazi házává tenni, ám az odavezető utat sehogy se leljük. Azt hiszem, ebben az útkeresésben segítséget adhat a mostanában alakult járási népművelési tanács. — Van-e más tervük, ami érdekelheti olvasóinkat? — kérdeztem a tanácselnöktől. — Régi álmunk és az a távlati tervünkben is szerepel — mondja —, a Rudnay réten egy strandfürdő építése. És itt sem várunk egy tündérre, de közös erővel megvalósítjuk ... Az avatásra majd meghívjuk . .. — csankó — Ebédvivők azt Ügy mentünk át azon a régi nyáron az erdőn, hogy neszt sem vertünk, csak ezüstlő por szállongott utánunk az ösvényen. Kicsi gyerek voltam még, szűz az iskolától is. Nagyanyám fogta a kezemet, és rongypapucsában úgy suty- tyogott fölém magasodva és bátorítva, hogy nem féltem sem az erdő titkaitól, sötétjétől, sem az ismeretlen zajoktól, amiket egy-egy sohasem látott madár vert. Átölelt bennünket az erdő hűvöse, oltalmazott a nyári naptól, csak a buja bodzák és fagyalbokrok rebbentek szoknyája nyomán. Forró dél volt, rekkenő meleg kinn a mezőkön — aratás ideje. Az erdőben különös volt a csend — ide nem jutott el a lázas munka hangja, csak a madarak kiáltoztak .. De mert még ők is elcsendesedtek jöttünkre, csak figyelő szemüket éreztem. Az erdőn túli Csata-dűlőre igyekeztünk, az aratókhoz. Nagyapámnak vittük az ebédet. Nagyanyám karján egy füles kosár ringott, lépteire ütemesen csicsergett a mázas cserépfazékban a leves. Néha friss cipószag ütött orron, keveredve az erdő illatával. hősködtem Ö megeléÉn iparkodva egy vizeskorsóval, gelte — hiszen sietnünk kellett —, kikapta kezemből — vigasztalva: — Bírod te, kisfiam, de inkább ügyelj a rókákra, mert tudod, azok is szeretik ám a ciberét, nehogy kilopják a kosárból a mihasznák! És én leveles gallyal csapkodtam az útmenti ágakat, vártam és kívántam, hogy csak egy fia róka kerüljön elénk, akkor olyat teszek, hogy még... De csak a csend volt körülöttünk. Haladtunk bántaíla- nul. A napsugarak úgy bújtak a levelek között, mint egy-egy aranysárga rigó, mikor röpülni tanul. Itt még a szelek is elültek, igaz, kinn a mezőn sem fújt, csak éppen lengedezett. Már az erdő szélén jártunk, mikor megszólalt egy kakukk. — Hallgasd csak — figyelmeztetett öreganyám —, számold, hányszor kiált, annyi évet élsz. Számoltam, számoltam — de a nyolcat igencsak kevertem még akkor a tizenhéttel, így csak ennyit motyogtam: — Sokáig, nagyanyám, mondja a kakukkmadár. Ö nem válaszolt, csak mosolygott és szaporázta lépteit. Kocognom kellett mellette, amikor kiértünk az erdőből és elébünk terült a széles árpatábla, ezer és ezer keresztberakott kévével. Dél volt, nagyapámék éppen lekucorogtak a hűvöst adó akácok alá. A kaszákat felaggatták a fákra. Egy marokszedő lány piros fejkendője libegett felénk, mintha bennünket és a többi ebédvivőt köszöntötte volna. — Meggyüttetek? — kérdezte nagyapám, de már félszemmel a kosárba lesett. — Siettünk, nagyapa — rikkantottam —, és még a rókák se vették el a ciberét! Az öreg csak mosolygott, és a ciberés kanál el-eltünede- zett bajúsza alatt. Nékem is kezembe nyomtak egy kanalat, szaporán forgattam. Immár harmincöt éve annak a nyárnak. Nincs már, kinek ebédet vigyek. Már meg tudom számolni a kakukk szavát is. A nyár, az erdő olyan szép most is, mint akkor. De a határban kevesebb a füttyszó, és nem fogy annyi cibere sem. Vadgalambok rínak a fejem felett, és a távolban, az erdő mögötti árpatáblában dohogva zakatolnak a kombájnok. Aratnak. Csankó Lajos Népművelők Szentendrén Pénteken Pest megye függetlenített népművelői, közöttük járásunkból is szép számmal, Szentendrén találkoznak. Szakmai kérdéseket beszélnek meg, meglátogatják a Ferenczi Károly1 Múzeumot és a Szerb Egyházművészeti Múzeumot. Este a járás népművelői megnézik a Szentendrei The- atrum előadását, ahol két középkori színművet ad elő a Madách, a Víg és a Nemzeti Színház színészeiből verbuválódott társulat. ORVOSI ÜGYELET Holnaptól kezdve a Köztársasáig úti (a 302-es telefonon hívható) rendelőintézetben az alábbi orvosok tartanak ügyeletet: Hétfőn: dr. Kreiner Lenke, kedden: dr. Fenyves István, szerdán: dr. Pap Miklós, csü- törtökön: tír. Gulyás Zoltán, pénteken: dr. Bénik Gyula, szombaton és vasárnap: dr, Gulyás Zoltán. A beosztásban hét közben változás történhet. A rózsák illatozni akarnak..: ... de a barbár parkrongá- lók ezt lehetetlenné teszik. ’Ezek a csibészek ott csinálnak kárt, ahol csak tudnak: letépik, letapossák a virágokat, felgyújtják a fákat és így tovább. De hadd mondjam előbb azt, ami igazán gyönyörű. Ez pedig a váci Rózsakért. Tavasztól őszig mindig virul rózsa a Lenin úti parkban. Nem véletlen, hogy sok csodálója van a rózsakertnek, sőt sok törzsvendége. Van, aki munka előtt és munka után is leül egy padra — pihenni. — És természetesen — mint minden parkban — itt is fiatalok vannak leggyakrabban. A szerelmesek, akik már reggel 7 órakor (!) kiülnek és tanítási idő alatt a diákok is. Milyen virágok vannak itt? — Nem is tudnám mindet elmondani, mert olyan sokféle. Sárga, piros, rózsaszínű rózsák, ezüst és fekete fenyőfa, olajfűz és pünkösdi rózsafa, fügebokor és a többi — mondja kalauzom, Holupcsik János bácsi, aki három éve gondozza a virágokat. A legnagyobb forgalom nyáron van. Délután és este. A legtöbb virágtolva} is ilyenkor jön. De ez még a jobbik eset. Mert van, aki gyújtogat, vagy letöri az ágakat. Egyszer megnyitották a kis tó csapját — valóságos árvíz lett. — És mit tehetnek ilyenkor? — Sajnos keveset Nem vagyunk már fiatalok, nincs a garázdák előtt semmi tekintélyünk. Kinevetnek minket, ha rájuk szólunk, és sokszor tettlegességre is sor kerül. Egyszer megláttam, hogy lopják a rózsát Rászóltam a fiúkra. Kinevettek. Én méregbe gurultam és az egyiket hátba vágtam a gereblyével. Akkor ők elkezdtek dobálózni, szitkozódni, meg mindent csináltak, amit csak el lehet képzelni... Bosszúból még jobban összetörték a növényeket. Jó lenne, ha a rendőrség segítségünkre lenne... Nagyon jó lenne. Meg az is, hogy a park szerelmesei és a szerelmesek a parkban megakadályoznák a rombolást Mert valóban Vác egyik leghangulatosabb parkjáról van szó. Sokan azért nem mernek idelátogatni, mert félnek — a barbár fiataloktól. , Valamit tenni kell... Mészáros Sándor Akikről még ma is beszélnek Ácsán A VANYARCI JAVASEMBER A tehén megrontásához is értettek egyesek. így történt ez Babiny érzéknél is. Antalicsné aludttejet kért tőlük, s kapott is. Miért ne adtak volna, amikor volt bőven belőle. — Más alkalommal ugyancsak ilyen kéréssel állított be hozzájuk, és amikor a pincébe mentek a tejért. Antalicsné azt kérdezte Babinyecz- nétől: „Milyen tejet adtál nekem a múltkor, Zsuzsi?” „Hát milyet adtam volna? — olyat, mint most adok.” — Megnézték a köcsögben levő aludttejet, hát nagy csodálkozásukra valóban olyan volt az, de még az íze is, mint az oltott mész. — Antalicsné üres kézzel ment haza. Elhívták Vanyarcról a javasembert, hogy segítsen a tehenen. — El is jött az. Körülnézett a portán, megnézte a tehenet és magabiztosan kijelentette, hogy rövidesen megtudják, ki végezte a rontást? Az udvaron tüzet rakott, megtüzesített egy patkót, erre csöpögtette az aludttejet, a másik kezével — amelyikben egyéves csipkevessző volt — verdeste a tüzes patkót és az aludttejet. — Közben megjelent Antalicsné és lisztet kért a rántásba. A javas ránézett Babinyecznéra, egyet hunyorított, amit az megértett. — Antalicsné nem kapott lisztet. Erre az felkiáltott: „Nem látjátok, ég a házatok!” Nem a ház égett, hanem Antalicsné keze, amivel a rontást végezte. A vanyarci javas erősebb volt mint Antalicsné. A rontást megszüntette, a boszorkát az udvarból kizavarta. Tehénen végzett rontást Klenovszkiné is Bomáóknál. Ott véres tejet fejtek. Elhívták ők is Vanyarcról a tudós embert. Ö tüzet rakatott a kemencébe, és a tűzre öntötte a véres tejet. Mikor ezt csinálta, megjelent a tettes; Klenovszkiné. Kezei vizes ruhával voltak becsavarva, égtek azok. így fizette vissza a rontást a vanyarci ember. ★ Apókné is értett a rontáshoz, de nálánál erősebb volt Anita- licsné. Apókné lóvá akarta őt átváltoztatni, de nem sikerült neki. Antalicsné este bosszúból megpatkolta Apóknét. A patkót nem tudta levenni, ezért kellett néki még nyáron is harisnyában járnia. — Ez akkor tudódott ki, amikor Apókné meghalt — mesélte Zvará- né. (Nádasdy Ottó gyűjtéséből.) (Folytatjuk)
