Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
1969. JÜLIUS 27., VASÁRNAP 1—5 MEGYEI NÉZŐPONT Tiltsák be? Hosszú levelet kaptunk — beat-muzsika, s táncdalfeszti- vál ügyben. Mielőtt az olvasó jogosan megijedne, hogy ismét es újra megint ezzel traktál- juk, megnyugtatjuk: nincs szándékunkban a táncdalok valóban gyenge szövegét, gyakorta giccses, kultúrálatlan zenéjét, a beat kárhozott vagy üdvözítő voltát taglalni. Csupán a levélíró egyetlen félmondata az, ami miatt — túl a témán — úgy érezzük: ér- uemes együttgondolkodni. A levélíró ugyanis — a televízió áltál sugárzott Extázis 7-től 10-ig című riportfilm, valamint az igénytelen táncdal- íesztivál, s a községükben szerepelt beatzenekar okozta sokktól indíttatva — azt követeli: tiltsák be ezt az egészet. A levélíró nem műveletlen ember, nem az „igazi magyar muzsika”, a műdal, s nem is a szirupos operettek imádója, s nem ezért háborog a — mint írja — „mesterségesen szított, s terjesztett ragály ellen”. Éppen mert okos ember, műveit, ami levele minden sorából kitűnik, meglepő a végkövetkeztetés s követelés: tiltsák be! ' Tiltsák be? A türelmetlenségről, a dolgok, s ezzel a megoldások leegyszerűsítéséről kell tehát szólnunk. Arról a hamar megfogalmazódó gondolatról, hogy — a legkülönbözőbb esetekben — egyetlen tollvonással megoldható minden, visszaállítható az egyensúly. Ha így lenne, az élet leegyszerűsödne néhány papírlapra. Gyerekjátékká válna a gazdasági, s állami élet igazgatása, éppúgy, mint a kultúra, vagy a — sport Irányítása. Hiszen milyen szép is lenne elrendelni: tilos ezentúl rosszul focizni, tilos gyenge minőségű árut kibocsátani, tilos tülekedni a közlekedési eszközökön, tilos veszekedni a szomszéddal __A társadalom, s benne az egyén útját, sorsát, jelenét s holnapját nem lehet tiltó táblákkal kijelölni. A tiltás — s ami annak egyenes következménye: a büntetés — csak szűk körben, s alapvető kérdésekben lehet igazságos, helyes. Tiltani, büntetni kell a tolvaj lást, a másik életére törést, tiltani — más területet említve — a gazdasági egységek közötti tisztességtelen kapcsolatokat stb., de lehet-e tiltani — főként: betiltani — a beatmuzsikát, a rossz táncdalt, az emberi jó ízlésre törő valamennyi ízléstelenséget? Megpróbáltuk, nem is egyszer. Siralmas eredménnyel. Tilos volt Budapesten letelepedni, mégis: hatalmasra duzzadt a város. Tilos volt borjút vágni, hát — eltört a jámbor állat lába... Szószaporítás lenne a példák sorolása. Volt belőlük, nem kevés. S az eredmény? Már az igazi, a jogos, a helyes tiltást sem vették komolyan az emberek. A beidegződés azonban sokakban megmaradt. Pro és kontra. Ügy, hogy azt sem veszik komolyan, amit kellene, s úgy is, hogy adminisztratív úton remélnek rendet csinálni ott, ahol ez így lehetetlen. A szakemberek szerint ha valamit túlzott mértékben szabályoznak rendelkezésekkel, az ugyanilyan hiba, mintha semmiféle szabály nem vonatkozna rá. Azaz: a túl sok szabály ugyanúgy szülhet káoszt, ugyanúgy alapja lehet az anarchiának, mint a teljes rendezetlenség. Az egészséges arányok meglelése, a szükséges és a fölösleges szabályozások elválasztása az, amit mind nagyobb erővel és határozottsággal keresünk a gazdasági életben éppúgy, mint a közéletben. Annak a fölismerésnek a következménye ez, hogy nem lehet igazgatási eszközökkel hatásosan befolyásolni azt, ami döntően tudati tényezőkön nyugszik, s nem lehet csupán tudati tényezőkre alapozni ott, ahol gazdasági érdekeltségek hatnak. Napjaink sok tanújelét adják a merev határok föloldódásának, elég utalni a vállalati hatáskör bővítésére a beruházásoknál, a termelőszövetkezeti közös társulások létrejöttére, az önálló tervkészítésre minden gazdasági egységben, az államigazgatási munka egyszerűsítését szolgáló intézkedésekre. A levélíró követelésével éppen ellentétes folyamat mélyül tehát el gazdasági és társadalmi életünkben, s nem lehet ez másként a kulturális életben, de még a — szórakoztató iparban sem. Addig jutnánk tehát, hogy menjen minden a maga útján, ahogy van, úgy van jól? Szó sincs erről! Arról azonban igen, hogy tudati hiányokat — s ebben az esetben műveltséget, ízlést, szelektáló képességet s sok minden mást értünk alatta — nem lehet adminisztratív intézkedésekkel, módszerekkel vagy eszközökkel megszüntetni. Márpedig a levélíró kifogásolta ügy — a „ragály” — alapvetően tudati tényezők függvénye, pozitív és negatív értelemben véve egyaránt. A beatot, s a tánczenét miféle ostabaság lenne betiltani? S lehetne-e? A tranzisztoros rádiók, a lemezjátszók, magnetofonok korában? Lehet-e bármit betiltani abból, ami körítésként vele jár? Vagy sokkal inkább járható út az egészséges szemlélet formálása a fiatalok között, az igény feltámasztása a többre, a jobbra? Nem szabad összekeverni módszereinket, összetéveszteni feladatainkat. Aki csak tilt, az rosszul nevel. Akinek nincs türelme az nem tud nevelni. TÖRVÉNYEREJŰ RENDELET A TÁVKÖZLÉSRŐL Az Elnöki Tanács most megjelent törvényerejű rendeletével kihirdette a Mont- reux-ban, 1965 novemberében kelt nemzetközi távközlési egyezményt. A Magyar Nép- köztársaság az egyezményt 1969. július 20-án megerősítette, s az erről szóló okiratot Genf ben, a Nemzetközi Távközlési Egyesület főtitkáránál letétbe helyezte. A rendelet közli a nemzetközi távközlési egyezmény teljes szövegének hivatalos magyar fordítását. „Változatlanul fontos a tsz-ek kiegészítő tevékenysége“ Interjú Kusza mezőgazdasági és A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek kiegészítő tevékenységének szabályozásáról nemrégiben hozott minisztertanácsi határozat után megyénkben is hallatszottak Bélával, a Pest megyei Tanács VB élelmezésügyi osztályának vezetőjével SOROKSÁRI DUNA-AG Víziúti radarpróba A Duna-bizottságban Magyarország vállalta a dunai víziút egységes radar-bójáinak kipróbálását. Egységesíteni kell ugyanis a radarhullámokat jól visszaverő bójákat mégpedig a Duna—Majna— Rajna víziút átadásáig, amitől a nemzetközi hajóforgalom lényeges fellendülése várható. A Duna-bizottság nyolc tagjának tervei szerint Magyarország készítette el az egységes jelnek javasolt 18 radar-bója minta- példányát. A napokban a Budapesti Műszaki Egyetem szakemberei befejezték az első próbát, s a laboratóriumi vizsgálatok alapján a 18 közül kiválasztották azt a hármat, amely a radar képernyőjén a legtisztább, legfényesebb jelet mutatja. Rövidesen már természetes körülmények között, a soroksári Duna-ágban hajókról is vizsgáztatják a három bóját. Végül is az Országos Vízügyi Hivatal és a KPM hajózási főosztályának szakemberei állítják össze a radar-bóják rádiólokációs tanulmányát, amelynek javaslatait az ősszel Budapesten megtárgyalja a Duna- bizottság szakértői munkacsoportja, s az esetleges kiegészítésekkel a Duna-bizottság jövő évi közgyűlése elé terjesztik. Vadászat rádióval Vasárnap délelőtt a sportot és játékot szerető táskarádiótulajdonosok legnagyobb örömére „rókavadászatot” rendez a Budakalászi Rádióklub. A félnapos verseny lényege, megtalálni az eldugott rádió- állomásokat. Reggel 8-kor gyülekeznek a résztvevők a budakalászi Kálváriánál, hogy aztán rajtra egyszerre induljanak vadászni az elsőséget. A nyerteseket értékes díjakkal jutalmazzák. KIHALÓ SZAKMÁK A kötélgyártó Ödön hangulatú,,, régi kis ház Vácott. A kapu sárga tábláján felirat: Soós László kötélgyártó. Belépek a hatalmas fakapun. Felesége nyit ajtót a tágas, udvarra néző lakásban. Elmondom, miért is keresem a férjét. — Ne is próbálkozzon, szófián ember. Mintha csak meg akarná cáfolni felesége szavait, barátságosan betessékel a hús szobába, s mesélni kezd: — Apám is kötélgyártó volt. Én tizennégy éves korom óta csinálom. A bátyámmal együtt kezdtük, de ő sajnos meghalt, egyedül maradtam. Nincs utód. Csak ebből ma már nem lehet megélni, „mellékállásom” is van: raktáros vagyok. De ragaszkodom a kötelekhez. Az életemet köztük töltöttem, nem tudom abbahagyni ezt a munkát. Ha ez kiesne a kezemből, fél embernek érezném magam. Valamikor négyszáz-ötszáz kilogramm kötelet is készítettünk, de hol van már az az idő!? Néhány kilót vesz tőlem a tsz meg egy-két vállalat. A helyzetem is különleges: van olyan város, ahol egy kötélgyártó sincs, Vácott pedig három szakmabeli is akad. Ez csak az egyik ok. A fő mégiscsak a mezőgazdaság gépesítésében rejlik. — A kötélnek való kendert a Textilhulladék és Fonálelosztó Vállalattól kapom. A nyersanyagot munkamenet szerint gerebenezni, fonni, zsi- nórozni és százain! kell. Segítőtársaim a kézi szerszámok: a gereben, a fonókénak és a sodrófej. Egy nap alatt 30 kötőféket vagy marhakötelet is megcsinálok, de akkor már kapkodnom kell a levegő után. Felesége jön be a szobába. — Hát mégiscsak kötélnek álltái... — mondja mosolyogva, s megteríti az asztalt. (falus) ■ JT ^ PaLYMZETi FELHÍVÁS A Nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet (Nagykőrös, Hősök tere 4-5.) PÁLYÁZATOT HIRDET Az 1969. szept. 1-én elfoglalandó álláshoz erkölcsi bizonyítvány is szükséges. hét konzervipari és két sütőipari Ugyancsak pályázatot hirdet az intézet szakoktatói állásra. egy vegyésztechnikusi, Előírt képesítés: felsőfokú, esetleg középfokú technikusi állásra is. élelmiszeripari technikum és legalább 5 éves gyakorlat. Erre az állásra felsőfokú vegyipari technikumi, esetleg felsőfokú élelmiszeripari technikumi Pályázati határidő: 1969. július 31. végzettségűek pályázhatnak. A pályázathoz mellékelendő a bizonyítványA határidő és a mellékletek másolat, önéletrajz és munkahelyi vélemény. a szakoktatói állásoknál jelzettekkel azonosak. disszonáns hangok: „Megszüntetik a segédüzemeket... el- j bocsátják a tsz-alkalmazotta- kat... nincs már szükség a kiegészítő tevékenységre”. E téves nézetek eloszlatása, a rendelet valósághű magyarázata és a továbbiak helyes értelmezése érdekében kerestük fel Kusza Béla elvtársat, a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály vezetőjét, s megkértük, válaszoljon kérdéseinkre. KÉRDÉS: Milyen visszhangja volt megyénkben a Minisztertanács határozatának? VÁLASZ: Megyénk mező- gazdasági termelőszövetkezeteinek többségében helyesen értelmezték a határozatot, s azzal egyet is értettek. Én sem tudok mást elöljáróban elmondani, mint amit a napokban Kazareczki Kálmán miniszterhelyettes: „a kiegészítő tevékenység egészséges fejlődése változatlanul országos érdek”. KÉRDÉS: Mennyire jelentős a tsz-ek kiegészítő tevékenysége? VÄL.ASZ: Talán először egy-két országos adatot: Budapesten és az ország más részein összesen 2400 mezőgazdasági üzemi elárusító- hely működik. Tavalyi forgalmuk 1,7 milliárd forint volt. Ezeknek az elárusítóhelyeknek 96 százalékát tsz-ek létesítették. Kívánatos, hogy a közvetlen értékesítésből származó előnyök még több gazdaság figyelmét felkeltsék nálunk is. Megyénk fogyasztói látnák ennek hasznát... Közvetlenül a kérdésre válaszolva elmondhatom, 1968- ban a tsz-ek összes árbevételének 43 százaléka kiegészítő tevékenységből származott Pest megyében. Természetesen járásonként nagy a differenciálódás. A szentendrei járásban 87, a nagy- kátai járásban 13,8, a ceglédi járásban 30,8 százalék volt a kiegészítő tevékenység részesedése. Ebből is látható, hogy ahol kedvezőtlen a terület, gyengébbek a mezőgazdasági adottságok, ott nagyobb a kiegészítő tevékenység részesedése. Arra törekszünk, hogy fokozott ütemben fejlődjön az élelmiszer- ipari feldolgozás, valamint a közvetlen értékesítő tevékenység. KÉRDÉS: Tudna egykét példát mondani a jól végzett kiegészítő tevékenységre? VÁLASZ: Igen! Nagyon sok jó példát mondhatok. Megyénk tsz-ei — áldásosán — — egy év alatt 362 ezer 600 tonna követ, 565 ezer tonna kavicsot, 88 ezer tonna homokot termeltek ki, 8 ezer 100 tonna meszet égettek és 47 ezer négyzetméter mozaik- és cementlapot gyártottak. Az építőanyag-termeléssel a tsz- ek sokat segítettek és az építőbrigádok hatalmas összegű tsz-beruházások kivitelezését végezték el. Az építőipar 1968- ban 510 milliós termelési értéket képviselt. De felsorolhatok egyéb területről jó példákat: a tsz-ek faipari tevékenysége, a kitermelés és feldolgozás értéke 1968-ban elérte a 38 millió forintot. Nagyon üdvös a tsz-ek közvetlen áruértékesítő tevékenysége. Ez Pest megyében 230 millióra rúgott, és egy év alatt 75 millióval emelkedett. Zöldség, tej, baromfi, gyümölcs áradt a piacokra, az elárusítóhelyekre, a lakosság érdekében. Ezt a tevékenységet tovább kívánjuk növelni. Ide sorolhatnám még a kedvező szállítási munkákat is. 1968-ban tsz- eink 82 millió forint értékű bérfuvarozást végeztek, ami a gépek jobb kihasználását, a forgalom gyorsabb lebonyolítását tette lehetővé. A tszek , 20 millió forint értékű gépjavítást végeztek el, s ez is nagy munka volt. KÉRDÉS: Előfordult-e megyénk egyes tsz-eiben olyan kiegészítő tevékenység, amely rendeletekbe ütközött? Gondolok itt a telephelyen kívül végzett tevékenységekre, a bérbe adott munkásokra. VÁLASZ: Aránylag kevés tsz-ben voltak ilyen túlkapások. A ráckevei Árpádnál, a dömsödi Dózsánál, valamint az ecseri Törekvőnél és a gyáli Dózsánál figyeltünk fel nagyobb bérmunkavégzésre és ezeket már akkor is elítéltük. Hozzávetőleg megyénk mintegy 15—20 tsz-ében folytattak olyan tevékenységet, amelyre — mint helytelen munkavégzésre — a Minisztertanács határozata kitért. KÉRDÉS: A Minisztertanács határozata kimondja: 1969 végéig meg kell szüntetni a gazdaságok telephelyén kívüli kimondottan ipari jellegű tevékenységet, az építőipari munkák kivételivel. Mennyiben érinti ez megyénk tsz-eit? VÁLASZ: Régebben voltak problémáink az építőipari kapacitásokkal, a Budapest területéről való „száműzetéskor”. Ma már ezek a problémák megoldódtak. Egyébként megyénkben önálló építőipari vállalatok jöttek létre a tsz-ek összefogásával. Ráckevén 6 tsz alakított építőipari vállalatot, és 1969-ben 50 millió forint körüli munkát végeznek majd el. A budai járásban is működik már a Tsz-ek Építőipari Közös Vállalata s terveik szerint 25 millió forint értékű tevékenységet végeznek majd 1969-ben. Átszervezés alatt van a gödöllői, váci, monori tsz-ek építőtevékenységé is és a jövő a tsz-közi vállalkozásoké. 1969-ben is 510 millió forint termelési értéket várunk tőlük. KÉRDÉS: Válaszát értelmezhetjük úgy, hogy a tsz- ek kiegészítő tevékenységének ez a közös, együttes vállalkozása képezi majd azt a keretet, amelyben produktívan valósulhat meg a helyes kiegészítő tevékenység? VÁLASZ: Bizonyos értelemben igen! Jól fejlődik megyénkben a HUNNIA hibrid közös tenyésztése. Ez a kezdeményezés a dabasi járásból indult ki és egyre terjed, szélesedik. Említhetem még a szobi bogyósgyümölcs-feldolgo- zásra alakult szövetkezeti társulást, vagy a ráckevei járásban a közös gépjavító vállalat létrehozását. Az AGROCOOP a budai járásban a közös értékesítést szervezi. Nagy perspektíva van a közös feldolgozók, hűtőtárolók, borkombinátok, állatfeldolgozók, csomagolok építésében. Szerintünk a mezőgazdasági termékek feldolgozásának nagy távlatai nyílnak meg a közeljövőben és a kiegészítő tevékenységnek főleg erre kell irányulnia. A helyes mértékű és arányú ipari tevékenység is hasznos, mert az abból származó jövedelem a mezőgazdasági alapokat gyarapítja. KÉRDÉS: Végezetül Kusza elvtárs hogyan kommentálná a rendelet után kialakult helyzetet és miben szabná meg a feladatokat? VÁLASZ: Röviden abban: elítélünk minden olyan kiegészítő tevékenységet, amely nem a tagsággal folyik, nem a helyi lakosság foglalkoztatására irányul, és bérbead emberi munkaerőt, de az élelmiszeripari feldolgozást, a közvetlen értékesítő tevékenységet, a helyiipari szolgáltatást erősíteni kell. A tsz-ek kiegészítő tevékenysége nagy szolgálatokat tesz az országnak, megyénknek, fejlesztését továbbra is támogatjuk, — mondta végezetül Kusza Béla. Szüts I. Dénes
