Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

*1 "'v^íll'íap 1969. JÜLIUS 20.. VASÄKNAP nem kérdi, hogy részt akar venni a háborúban, vagy nem? Csak lőnek rá, mint bár­melyik állatra az erdő vadjai közül. Gergely, egészen eddig a nyári napig azt hitte, hogy más dolog a fegyveres katona, aki maga is harcol, és más do­log egy kisfiú, aki éppen csak kijárta az elemi népiskola har­madik osztályát... S zorongva állt az úton. Nyalogatta vérét, és az erdő felé bámult. A taguta- kon emberek szaladtak. A szeme még vibrált az ijedt­ségtől. Visszalépett az árokba és felemelte a halait. Lassan bandukolt a falu fe­lé. Percenként zúgást vélt hal­lani, közeledő süvöltéseket. Lépdelt, s közben szüntelenül figyelte az eget, a kék égi mélységet, ahonnan megér­keztek a gyilkos pilóták. Nagyanyja a kezét tördelte: — Csakhogy itt vagy! Uram, Jézus! Csakhogy előkerül­tél... — Hét halam van — mond­ta Gergely. — Hét halad és hét ekkora bűnöd. Itt járt Satt Vilma, mindent elmondott... De most már ezt sem bánom. Csakhogy előkerültél... ho­gyan számoltam volna el az életeddel... — Nem igaz... Én csak álltam ott a Mátéval... — Mise alatt, istenem, mise alatt... Szerencséd, hogy most előkerültél... — mond­ta, aztán a halakra pillantott. Meglepődött. — Ekkora halakat fogtál?... Ezt a csukát legjobb, halnind- járt elviszed Zsófia nénédnek. — A legszebb halam ... — Éppen azért... Zsófia szereti a tejfölös sült csukát Ha kaszálják a Marcalt, az összes megvágott csukát neki viszik... Indulj is... Az lesz a legjobb. Köszönsz szépen: Dicsértessék az úr neve, és illedelmesen átadod. Lehet,, hogy megajándékoz valami­vel. — Múltkoriban azt mondta a nagymama, hogy böjti na* pon vigyek halat Zsófiának ... Most nincs böjt. — No, és? ... Zsófia más­kor is megeszi a böjti étele­ket. Szent asszony ... Gergely zsinórján egyedül a csuka lógott. A nap már meg­szárította a bőrét, de még mindig dobálta magát, táto- gott, fenyegetően vicsorította a fogsorát. Gergely arra gon­dolt, hogy a csuka a bűn aján­déka ... A szöcskét bekapta egy keszeg, a keszeget bekap­ta a csuka, a csuka pedig az ő ujját... „A csuka harapása isteni figyelmeztetés volt” — Gergely a krokodilpofájú hal­ra sandított. — „A csuka ma­ga a bűn ... Ekkora hal ho­gyan került volna másként a horgomra ... Nagy bűn ... Most majd megeszi Zsófia és ő is bűnös lesz ... Jobb is, hogy Zsófia eszi meg ... An­nak a bőre már át van itatva tömjénnel a szenteltvízzel...” M egállt a tornyos ház előtt, és a lépcsőt bámulta, melyet óriás kaktuszok és tör­pék őriztek. A lépcső a ház fSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/ B ERTHA BULCSU: Jajongó messzi szétzúzás Ö sszetekerte készségét és hazaindult. Halait a ka­rikára kötött zsinóron vitte. Nehezek voltak. A csuka na­gyokat ugrott, és krokodilszá­ját fenyegetően kitátotta. Ger­gely fütyörészett. Az ország­utat gyorsan elérte, de ott megtorpant, mivel a por éget­te a talpát. Toporgott, belép­delt a bazaltosabb részekre, majd ismét visszalábalt az útszéli porba. Ahogy váltogat­ta a lábait, a karakai erdő fe­lett megpillantotta a gépeket. Magasan úsztak, nagy rajok­ban, akár a galambok. Bugá­suk szűrten, finoman höm­pölygőit előre, mint valami távoli szélzúgás, vagy hullám­verés. Gergely ezüstfényű szárnyukra bámult, majd a kondenzcsíkra, ami hirtelen megjelent a vezérgépek nyo­mában. Rosszat érzett. A fo­lyóra pillantott, majd a bog­lyákra, amelyek a sarjúföldön szürkültek megaszalódva. A folyó már negyven-ötven mé­terre mögötte maradt, s a bog­lyák még messzebb voltak. Gyors elhatározással beleha­salt az utat és a földeket el­választó vizesárokba. Elég mély volt az árok, s azon a ponton, ahol belekeveredett, szederbokrok is takarták. Várt. A gépek méltóságteljes las­súsággal úsztak a magasban. Feleslegesnek látszott az óva­tosság. Hátára fordult, s a sze­derfa levelei között az eget kémlelte. „Ezek angolok” — gondolta. — „Milyen muris ... Reggel még Londonban vol­tak ... Kávéztak az ismerő­seikkel, aztán kimentek a re­pülőtérre ... Bombákat hoz­tak. Ledobják, aztán hazamen­nek és este kávéznak az isme­rőseikkel ... Ha csak... Ha csak valamelyik légelhárító üteg bele nem trafál az olda­lukba ... Akit eltalálnak, azt ma este már hiába várják az ismerősei... Nem is lőnek ezekre... Sétarepülés nekik... Kirándulás...” — A középső repülőrajból oldalra sodródott két vadász. Süvöltve lecsaptak, bömbölt a föld, a levegő és az erdő. A szederfák suhogtak, a Marcal-hídon dörömböltek a géppuskalövedékek. Gergely látta, hogy húsz-harminc mé­ter magasan szállnak a gépek, s a lövedékek a vizet korbá­csolják. Rémülten a hasára fordult. Teste alatt vergődtek a zsinórra kötött halak. A csu­ka elkapta az ujját és beleha­rapott. Gergely zokogva fe­küdt a hideg, sikamlós pik- kelyű halakon. Ujja nehezen szabadult a csuka állkapcsá­ból. Amikor kitépte, erősen vérzett. A gépek a folyó felett száll­tak, aztán az erdő közelében lecsaptak a mezőre. A motorok bömböltek és elnyomták a fegyverek hangját. A vadá­szok aztán az ég felé húztak, és rajuk nyomába szegődtek. A bombázókötelékek sokáig vonultak. Monoton búgásuk, jajongó messzi szélzúgásra emlékeztetett. Gergely zoko­gott. Félt, hogy a vonuló bom­bázók közül újabb vadászok csapnak a folyóra. Fülében sa­ját zokogása visszhangzott. Fél óra is elmúlt, mire észre­vette, hogy a gépek elvonul­tak. Felült. Szájában saját vé­rének ízét érezte. Szipogva, megalázottan nyalogatta a ke­zét. Olyan volt, mint egy se­besült állat. Nyalogatta a vé­rét és a sebet bámulta. Mély volt, de szűk, gödör-szerű. Nem a csuka harapása fájt Gergelynek ... A sérülés való­jában a fejét érte, a homlokát. Megalázták a repülők, és meggyötörték. Szűkölve reme­gett az árokban, és érezte, hogy ami a folyóparton törté­nik, nem újsághír, nem politi­ka, amiről beszélni lehet. Ger­gely ezen a forró déli órán döbbent rá először, hogy a bőréről van szó. Minden új napon az élete lesz a tét. Sen­ki nem kérdi, hogy hány éves, kit szeret és kit gyűlöl? Senki Heti filmlevél Látvány és mulatság Nem könnyű a filmkritikus dolga: melyik produkciót ajánlja a legfrissebbek közül a kedves nézőknek? A Cross- bow akció című színes, hábo­rús, amerikai kalandfilmet? Az én bolondos famíliám cí­mű csehszlovák vígjátékot? A Furcsa társaság című színes ausztrál vígjátékot? Vagy Az utolsó éden című színes, nyu­gatnémet természetfilmet? Sajnos, egyik sem emelkedik ki az átlagprodukciók közül. A Crossbow akció történetét több filmből ismerjük már: a németek titkos fegyverének elpusztítására szervezett ak­cióról van szó. Történelmi tény: Peenemündében. a Bal­ti tenger partján gyártották a németek szárnyas bombáikat. Ezek elpusztítására szövetke­zik a filmben egy amerikai hadnagy, egy holland tenge­résztiszt és egy angol rakéta­szakértő. A filmet Michael Anderson rendezte, akinek nevét a nemrég nálunk is si­kerrel játszott 80 nap alatt a Föld körül című filmből is­mertük meg. Ebben a produk­ciójában is bebizonyítja fe­szültségteremtő erejét annak ellenére, hogy filmjének for­gatókönyve meglehetősen naiv. Népes és neves szerep­lőgárdát vonultat fel a látvá­nyos produkcióban: George Peppard, Tom Courtenay, Li­li Palmer, John Mills, sőt, Sophia Lor ent is láthatjuk a film egy epizódszerepében. Az én bolondos famíliám című csehszlovák film forga­tókönyvét Jan Procházka írta és Jan Valasek rendezte. A film egy szemüveget viselő hóbortos familiáról szól. Apa, anya, nagymama, Jana és nő­vére alkotja ezt a bolondos családot. Közülük Jana rá­adásként peches, mert hosz­szabb-rövidebb időközökkel hol kar-, hol lábtöréssel szál­lítják a mentők kórházba. Ilyenkor a család szent áhítat­tal állja körül a betegágyat s ígéretet csikarnak ki a bakfis- lányból, hogy ez volt az utol­só balesete. Jana ezt szentül megfogadja s azután kezdődik minden elölről. Lényegében ennyi a film, A Furcsa társaság egy távo­li világrészre, Ausztráliába kalauzolja el a nézőt. Ide emigrál a film hőse, Nino, a tehetséges olasz sportújságíró, aki unokabátyja segítségével itt akarja megalapozni jövő­jét. Hogy ez a „megalapozás” nem egészen úgy és olyan gyorsan sikerül, mint ahogy azt Nino elképzelte, nem rajta múlik. Szellemi munka helyett kénytelen kemény fizikai munkával megkeresni a ke­nyerét, mert unokafivére adósságot hagyva maga mö­gött, elpárolgott a tengeren túlra. Michael Powell rende­ző sok humorral és derűvel mondja el történetét a hato­dik kontinens „furcsa társa- ságá”-ról s a közéjük telepe­dett olasz fiatalemberről, akit a neves olasz komikus, Walter Chiari alakít. Eugen Schuhmacher doku­mentumfilmjében, Az utolsó édenben végigvezeti a nézőt a föld minden olyan országán, ahol az állatvilág számára rezervátumokat létesítettek. Itt, természetes környezetük­ben és tevékenységükben örö­kítette meg a nem mindennap látható madarakat és emlősö­ket. így ismerhetjük meg a három méternél magasabb alaszkai medvét, a kanadai fe­hér gyíkot, a tengeri tehenet, a mesébe illő sárkánygyíkokat és sok más állatfurcsaságot. p. p. Jelenet a Furcsa társaság című színes ausztrál filmből. A magyar grafika történetéből A fametszetnek Kína volt az őshazája. Az első európai, évszámmal is ellátott famet­szet 1423-ban készült és szent Kristófot ábrázolta. A famet­szet szélesebb körű elterjedése a könyvnyomtatás felfedezése után kezdődött; az ősnyomtat­ványok (az 1500-ig megjelent nyomtatott könyvek) illusztrá­ciói mind fametszetek. A leg­régibb magyar fametszetek dúcait Varga Nándor Lajos, a magyar grafika múltjának ki­váló kutatója fedezte fel az esztergomi Keresztény Mú­zeumban. 1656-tól napjainkig a famet­szet szerves része a magyar grafika művészetének. A XIX. században, mint illuszt­ráció, a mai klisé és fénykép szerepét töltötte be. Legtöbbet a kor vezető ismeretterjesztő ; lapja, a Vasárnapi Újság hasz- jnált fel belőlük. Jelentős il- | lusztrátoruk: Pollák Zsigmond ! és Rusz Károly. Morelli Gusz- Itáv valóságos fametsző mű- ! helyt tartott fenn. Rengeteget : alkotott, fametszeteinek felso- Srolása köteteket tenne ki. Fa- ! metszeteihez a korabeli fenv- ! képészet eredményeit is fel- ! használta. A képes Petőfi-ki- Sadás, a Honvéd-album, az | Osztrák—Magyar Monarchia ; írásban és képben és még sok ! más munka a nevét fenntart - 5 ja a magyar könyvillusztráció j történetében. ! ★ : A grafikai képregény ha­zánkban csak a XX. század­iban vált divatossá. Legkivá­lóbb termékei Derkovits Gyu- Jla DózsaTSorozata, Molnár C. ; Pál Cyranója és G. Szabó Kál- i már „Parasztok” című mun- Skája. ★ j A rézmetszet ötvösmesterek > találmánya, alapját a XV. szá- jzadban igen elterjedt fémdí­> szítési mód, a niello képezi. A ! legrégibb, évszámmal is ellá­tott rézmetszet 1446-ból szár- j mazik s a berlini metszet- ! gyűjteményben őrzik. A ma- ! gyár rézmetszet a XVI. szá- ! zadban jelentkezett, legrégibb : emlékének egy esztergomi j missale kötéstáblájába ragasz- | tott (s azóta elveszett), 1518- : ból származó és Richardus ! Atzél által készített lapot te- jkinth etjük. Szelepcsényi j György, esztergomi érsek volt >a XVII. század legkiválóbb > magyar rézmetsző művésze. S Hat munkáját ismerjük, ame- j lyek közül önarcképe és Páz- jmány Pétert ábrázoló port- >réja a legnevezetesebb. ! * ! A XVIII. század végén a hí­! rés Debreceni Kollégiumban ! működő „Rézmetsző Társa- ! ság” Pest mellett Debrecent a i magyar grafika egyik köz- [pontjává tette. E társaságnak ! Karacs Ferenc volt a vezető *//////////////////////////////////////////, alakja. Leghíresebb alkotása az első magyar nyelvű iskolc térkép. A térképmetszés mel lett tankönyvillusztrációka arcképeket is készítettek. A rézkarc és különböző vá tozatai már Dürer idejébe foglalkoztatták a grafikusoka A műfaj koronázatlan király mindmáig Rembrandt. Magyt megbízásból az első rézkarc« kát Augustin Hirschvogt (1503—1553) készítette. A ré; karc a magyar grafikában esi pán a XIX. században jelent kezett; a foltmaratás (akvatii ta) első magyar képviselő; Rauscher Lajos (1845—191 volt. Magyar művelői 181 után emelték ezt a grafik; technikát igazán magas mi vészi színvonalra. ★ A litográfia (kőrajz) Aló) Senefelder találmánya (1791 Magyarországra is hamarc san utat talált; az első ma gyár litográfiái intézeti Trentsenszky József alapitoti 1820-ban Pesten. Kezdetbe csak szépírásmintákat, gyógy szercímkéket és egyél} kere; kedelmi grafikákat készítet Hazánkban Barabás Mikló Barra Gábor, voltak a li to; ráfia első művészi képviseli ★ Az acélmetszet —, abba különbözik a rézmetszetté hogy sokkal több nyomást b ki, s így igen alkalmas ti megillusztrációs célokra feltalálása Charles Heath n< véhez fűződik. Magyarorsz. gon Fuchsstall er Alajos ke; dett vele először foglalkozni múlt szájad negyvenes éve ben. A korabeli divatlapok d vatképei is acélmetszetek vo tak, de ezeket legtöbbszi utólag színezték. Fuchsstalli legrégibb acélmetszete, Budi Pest látképe 1846-ban kele 'kezett. ★ Az első magyar többszíi nyomatú reprodukciót 186- ben a Mandello nyomda k< szítette. Űjházy Ferenc gyi mölcsképe a Falusi Gazda c mű lap mellékletének készül ★ A 'linoleum anyagával él< szőr Gollaway (1844) kísérli tezett, s 1871-ben Pemaco szabadalmaztatta. Az első m; gyár linómetszet megalkotó.- (1895) Olgyai Viktor grafiku- művészünk nevéhez fűződi Galambos Ferenc Egy pompás hétvége Az ember örök nyugtalan teremtés. Mindig mást vár, s ha megvalósul az álma, a ter­ve — csalódik. Megvallom őszintén, ez alól, bármily rendkívüli képességekkel ren­delkezem is, én sem vagyok kivétel. Évről évre aranyos kis csa­ládommal együtt várom, hogy meleg legyen az idő, a nap ránk szórja izzasztó sugarát, így volt ez az idén is. A ke­mény téli napokon az elkövet­kezendő nyár nagyszerű lehe­tősége tartotta bennem a lel­ket. Pedig már akkor is tudhat­tam, hogy a már említett kis családom — feleségem és négy gyerekem — tervszerű, be­programozott sírására a meleg hétvégét a Balaton mellett le­szek kénytelen tölteni. S hála gazdálkodásunk eredményes fejlődésének, a szociális élet- körülmények szüntelen javu­lásának, egy sima hétvége im­már három napból áll. Pénteken, amikor hulla fá­radtan, az egész napi munká­ból hazatértem, hideg zuhany­ként ért a hír: mindent ösz- szecsomagoltak, s irány Fo­nyód. Beletörődtem a megváltoz- iathatatlanba, s alig nyolc sporttáskával, két bőrönddel megrakodva kirohantuhk az állomásra. Hely volt bőven, ezért hát kényelmesen elhe­lyezkedtünk. Pistike a nya­kamba, Klárika a karomon, Zolika és Tündiké már na­gyobbak, ők csak az ingembe kapaszkodtak, amíg el nem szakadt. Feleségem — prak­tikus nőszemély —, azonnal betért a mellékhelyiségbe, s nem is akart onnan kijönni. Ebből nagy bonyodalom szár­mazott, többen szidták a MÁV-ot, hogy ilyen csúcsfor­galomban nem nyitják ki ezt a frekventált helyiséget. Fonyódra alig négy óra múlva megérkeztünk, s a Ba­laton csodálatos volt. Magam is meghatódtam a magyar ten­ger üde látványán. Csupán ak­kor öntött el a keserűség, ami­kor megtudtam, hogi) aranyos feleségem kolléganőjével, Tru- dikával együtt töltjük a hét­végét. Trudika bájos nő, alig százhúsz kiló, s nem kis büsz­keséggel beszél arról, hogy egy alkalommal megvert egy egész utászzászlóaljat. Gondoltam, egy kissé kifú­jom magam, de Trudika ja­vasolta: menjünk el keszeget enni, s hogy szavainak na­gyobb nyomatékot adjon, ked­vesen hátba vert. Az orvosom erről később megállapította: csak kevésbé súlyos a gerinc­ferdülésem, s elegendő nyolc hétig mozdulatlanul feküd­nöm. A keszeg jó volt, csupán négy szálka akadt meg a tor­komon, keresztben. Természe­tesen köhögtem. Trudika is­mét hátba vert. Akkor abba­hagytam a köhögést — s a mentők elvittek. Hiába kö­nyörögtem az orvosnak, hogy két napig tartson a kórház­ban, vasárnap este engedjen ki, nem hajlott a szóra. Rövid kezelés után távozásra kény- szerített, mivel Trudika a ma­ga modorában beszélt vele: ne vonjon el a családomtól. Az éjszaka aránylag nyugal­masan telt el. A gumimatra­com csak éjjel kettőkor enge­dett le. Addig aludhattam vol­na, ha Trudika nem cipel ki holdfényt nézni. Másnap reg­gel mondtam is a feleségem­nek, hogy kolléganője egy ki­csit erőszakos teremtés. Ezzel a nézetemmel, életközösségünk hosszú évei során először, egyetértett. Egész nap sütkéreztünk, napoztunk. Gyönyörű szint és másodfokú égési sebeket sze­reztem. Este a szobámban bo­rogattam felpüffedt bőrömet, amikor az ajtóban megjelent Trudika. Legalább tíz percig sajnálkozott. Szóltam neki: vagy jöjjön be, vagy menjen ki, de az ajtóba ne álljon, mert nem fér be a levegő. Be­látta, hogy igazam van — és bejött. Ekkor alkalmam volt ismét meghallgatni az utász­zászlóalj megverésének törté­netét. Vasárnap, úgy-ahogy rend- bejöttem. Igaz, a napra nem mehettem, de Trudika, ez a melegszívű teremtés feláldoz­va a hétvége kecsegtető napo­zást lehetőségét, a hűvös szo­bában velem kanasztázott. Először nyertem, később ösz- szeszedtem a szoba sarkaiból az asztal lábait, amelyek Tru­dika felindulása miatt kerül­tek oda. Hazafelé egyáltalán nem utaztunk olyan kényelmesen, mint odafelé, mivel valaki már élelmesebb volt, mint a nejem, s így ő is a hátamra telepedett. Még szerencse, hogy Trudika nem velünk utazott haza ... Hétfő délután van, néhány perc múlva kezdődik az érte­kezlet', én tartok beszámolót a szabad idő célszerű felhasz­nálásáról. Horváth István Egyiptomiak Chilében ? A fáraók korában élt egyip­tomiak valóban áttelepültek az Andokba? Világszerte szá­mos tudóst foglalkoztat ez a rejtély. Nemrég Chilében olyan archeológiái felfedezést tettek, amely igazolja ezt a fel­tevést. A régészek gyermek múmiákat, valamint a fáraók amulettjére meglepően emlé­keztető értékes amulettet ta­láltak. A lelet élénk visszhan­got keltett azon szakértők kö­rében, akik az ókori népek óceánon túli emigrációjának hipotézisét igyekeznek alátá­masztani.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom