Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-02 / 150. szám
1969. JÚLIUS 3., SZERDA pest uecYEi 3 A finnországi Uudenmaan megye kormányzója Pest megyében Hatnapos látogatásra hazánkba érkezett Kaarlo Pit- sinki, a finnországi Uudenmaan megye kormányzója, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke. Június 30—július 5. között Pest megye nevezetességeivel ismerkedik. Ellátogat Vácra, a Forte-gyárba, Ráckevére, Kis- kunlachására. Szentendrére, Visegrádra és részt vesz egy budapesti városnézésen is. Pénteken a megyei és a szentendrei tanácsi vezetőkkel találkozik, ekkor értékelik utazásának tapasztalait. Kedden délelőtt dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács vb- elnöke fogadta Kaarlo Pit- sinkit. Tájékoztatta őt a megyei tanács munkájáról, a gazdasági reform eredményeiről, a megye egészségügyi helyzetéről és a vendéget érdeklő kérdésekről. Űj nyelvkönyvek Űj nyelvkönyvek kiadását tervezi a Tankönyvkiadó. A készülő kiadványok szerkesztői munkájuk során már figyelembe veszik azokat a modern technikai eszközöket — diafilm, magnetofon, hanglemez, — melyeknek alkalmazása lényegesen megkönnyíti a nyelvtanulást. A közeljövőben jelenik meg a német nyelv kétkötetes tankönyve. Hozzákezdenek az orosz, a francia és az új angol nyelvkönyv elkészítéséhez is. Már a nyomdában van és augusztusban megjelenik az új olasz társalgási könyv, amely a turisták számára legszükségesebb mondatokat tartalmazza. Szerkesztik a román és a szerb—horváth nyelvű könyvet és rövidesen elkészül a japán nyelvkönyv kézirata is. " . / Kvformtapasatalatoh Tisztes tandíj A tisztes tandíjat vállalatok százai fizették meg a múlt évben, s nyögik ebben az esztendőben is. Elkerülhető lett volna? Igen, de ma már ezen kár meditálni. Az 57/1967. (XII. 19.) számú kormányrendelet, főként kiegészítő rendelkezéseiben, megkontrázta a gazdasági reform egyik fő célkitűzését, a műszaki haladás meggyorsítását. Éppen azok kedvét vette el, akik a legfontosabb szerepet játszották: a nagy képzettségű műszakiakét. Így történt ez a Dunai Cement- és Mészműben — hivatalos nevén a Cement- és CSERÉPFALU Féldecis, csapra verhető hordok A Bükk déli lábánál fekvő Cserépfaluban apáról fiúra szálló mesterség a fafaragás. A Mezőkövesd és Vidéke Értékesítő és Fogyasztási Szövetkezet a közelmúltban faragó- műhelyt létesített, ahol gépek segítségével „nagyolják” ki a fát, amit aztán otthon kézzel munkálnak meg. A műhely termékei közül különösen nagy sikere van a szüreti eszközök, kádak, puttonyok, kicsinyített formájára készített dohányzó- készletnek, valamint a különleges technikával gyártott féldecis hordónak, amelyet „csapra lehet verni”. Svéd megrendelésre most sakk-készletet készítenek. A megrendelők által adott minták alapján faragták ki a figurákat. A mintapéldányt már el is küldték Svédországba, A népi ellenőrzés napirendjén Dr. Dabrónaki Gyula államtitkár, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke kedden a népi ellenőrzés munkatervéről tájékoztatta a sajtót. Elmondotta, hogy több fontos, évek. ót»,, visszatérő téma vizsgálatát tűzték napirendre. Elemzik például a szénellátás helyzetét: ezen a téren ugyanis, különösen télen, nem mindig megnyugtató a helyzet. A bányák folyamatos, egyenletes termelésre törekednek, a fel- használás azonban szezonális jellegű. Emiatt az üzem kénytelen kedvezőtlen körülmények között nagyobb készleteket tárolni, ami végeredményben minőségromlással jár. A népi ellenőrzés valószínűleg olyan javaslatot tesz majd, hogy alakítsanak ki idényárakat, tehát nyáron olcsóbban lehessen hozzájutni a tüzelőhöz. Egy másik, tervbe vett módosító javaslat: a nagyfogyasztóknak biztosítani lehetne, hogy szükségletüket közvetlenül a bányától szerezzék be. A népi ellenőrök napirenden tartják a magánlakásépítés problémáját. A lakások 60—65 százaléka magánerőből épült az elmúlt években, nagyobb részük községekben, vidéken. Jelenleg nincs megoldva a normális telekellátás, gyakori a spekuláció és nincs minden rendben a közművesítéssel sem. Ráadásul az építőipar sem érdekelt a magánlakás-építésben, ezért gyakran éveket vesz igénybe az épületek átadása. A második félévi programban a lakosságot közvetlenül érintő kérdéseket vettek fel. Egyebek között tisztázzák a tartós fogyasztási cikkek javításának körülményeit, pontosabban a cserealkatrész- és alapanyag-ellátás helyzetét. A gyakori panaszokból arra lehet következtetni, hogy az építési és a szerelési munkáik számlázása kifogásolnivalót hagy maga után. A KNEB részletesen elemzi majd a jelenleg érvényes elszámolási rendelkezéseket és kimutatja azokat a tényezőket, amelyek esetleg visszaélésre, a lakosság megkárosítására adnak lehetőséget. A fuvardíj-elszámolással kapcsolatban sem ritka a reklamáció: a megrendelőknek gyakran olyan tételeket, utakat kell fizetniük, amelyekre tulajdonképpen nem lennének kötelezhetők. Általános gyakorlat, hogy egy vidéki szállítást, oda-vissza viszonylatban .^számláznak, holott a gépkocsi — különben nagyon helyesen — a kiindulási állomás körzetébe szállítmány nélkül csak ritkán érkezik vissza. Az államtitkár elmondotta még, hogy napirendre kerültek a műszaki fejlesztés egyes kérdései. Egyrészt értékelik, hogy a vállalatok miként használták fel a rendelkezésre álló 3,6 milliárd forintos műszaki fejlesztési . alapot, másrészt megvizsgálják, hogy az országos műszaki fejlesztési bizottság miképpen gazdálkodik a rendelkezésre bocsátott anyagi lehetőségekkel. Hálózok Nem kell hozzá más, csak háló, egy mérleg és négy ügyes kéz — no, meg a felvé- 1 télén látható gép. A MÉK szentendrei telepén naponta 15 mázsát, azaz 750 csomag burgonyát „hálóz” a két asz- szony. Foto: Urban Mészművek váci gyárában — is- / Tökéletesebb technológiák A gyár vezetőivel beszélgetve, sűrűn elhangzik a megállapítás: a több mint 65Ó millió forintot fölemésztő beruházási tevékenységgel összhangban előtérbe kerültek a tökéletesebb technológiák. Egyrészt a fajlagos mutatók további javítása, másrészt eddig hazánkban nem termelt cementfajták előállítása érdekében. A gyár kollektívája tehát — s különösen a száznál többet -számláló műszaki gárda — több irányból is leterhelt — mondták,. —, hiszen építeni, termelni egy időben kell, s ezzel együtt a gyártás- és gyártmányfejlesztést is megvalósítani. Ezért fájdalmas, hogy az a rendkívüli erő, amit az újítómozgalom képviselt a gyárban, 1968-ban alig volt képes lendíteni a közösség egészét érintő feladatok végrehajtásában. A Dunai Cement- és Mészműben, annak ellenére, hogy a nagy létesítmény csak 1963- ban kezdte munkáját, nagy hagyományai voltak az újítómozgalomnak. Több ízben megnyerték az iparág gyárai közötti újítási versenyt, s 1967-ben az újítómozgalom népgazdasági eredménye nem kevesebb, mint 5,5 millió forint volt! 1968-ban pedig mindössze egyetlen kalkulálható újítás akadt, ,s annak pénzben mérhető haszna 130 ezer forintot tett ki... A két számadat összevetése önmagában is sokat mond, ám még többet az, ha a gyári újító-mozgalom. két esztendejének más, számokban is mérhető jellemzőit hasonlítjuk össze. 1967- ben a 85 benyújtott újításból 75 került megvalósításra, s 382 ézer fórint újítási díj fejében 5,5 millió forint volt a népgazdasági eredmény. 1968- ban mindössze 36 újítást nyújtottak be, közülük csupán hat valósult meg, s 16 ezer forint újítási díj került kifizetésre ... Hová lettek az újítók és az újítások? 1967-ben a benyújtott újítások több mint ötven százaléka kvalifikált műszakiak munkája volt. 1968-ban mindössze három javaslat érkezett ilyen szerzőktől. Tehát pont az veszett el, ami a legfontosabb lett volna. Az ok: bizonytalanság A gyár vezetői az ismert, s azóta valamelyest korrigált okokra, az alap- és a kiegészítő rendelkezések hatására utalnak, mint indokra. Szatmári Béla újítási előadó, aki igen alaposan elemezte a múlt év tapasztalatait, a gyár párt- bizottságának éppen a közelmúltban benyújtott jelentésében, a rendelet „igen kínos hatásáról” beszél. — Az objektív adottságok — mondja — ugyanúgy megvoltak tavaly is, mint a korábbi években. Arra gondolok, hogy a műszaki, technológiai körülmények ugyanazt kínálták. Sajnos, a körülmények kiaknázásának lehetősége azonban alapjaiban különbözött a korábbiaktól. Teljesen elbizonytalanodtak az újítók, számukra minden esetlegessé vált. Érthető tehát, ha visszahúzódtak. A visszahúzódás következménye volt, hogy a múlt évben igazán jelentős újítást nem nyújtottak be. Illetve... A bizonytalanság nemcsak az újítókra, de az elbírálókra is hatással volt. Pintér Ferenc és Pintér Sándor villamosmérnök és Wohner Lajos elektrotechnikus „Az energiaellátás megoldása a B. állomás bővítésével” cím alatt dolgoztak ki igen jelentős javaslatot, melynek lényege a négyes kemencénél szükséges villamoshálózat áttervezése. A szerzők a beruházási terv átdolgozásával fölöslegessé tették egy transzformátorállomás megépítését, valamint többnapos üzemleállást. Javaslatuk több fórumot megjárt — éppen a beruházási megtakarítással járó újítások sorsának tisztázatlansága miatt — de nem jutottak előbbre. 1967 decembere óta létezik a szerzők szerint hatmillió forint megtakarítást eredményező terv, melyet ma már a ’gyakorlatban is megvalósítanak — az eredeti beruházási terv helyett az övéké szerint végzik jelenleg az építési munkát —, ám ők az elismerő szavakon kívül tetemes munkájukért semmit nem kaptak. Lassú változás Az esetlegesség példája az az ügy is, melyet Persay György mérnök mondott el. Egy, a SZIKTI-nél kidolgozott szabadalom véletlen megismerése alapján kikísérletezte a felületaktív adalékanyag helyi alkalmazásának technológiáját. 1968 júniusában kezdte el a laborkísérleteket, majd októberben benyújtotta a teljesen kidolgozott eljárást. A szerző szerint tíz-tizenöt százalékos energia-megtakarításra, s a malmok fajlagos kihozatalának megnövelésére nyílik mód, ami pénzben évente másfél-kétmillió forint nyereség. Idén tavasszal lezajlottak az üzemszerű próbák, s most júniustól már eljárását alkalmazzák az üzemben. A fiatal, tehetséges mérnök — akinek különben egy másik munkája, szolgálati találmányként, most áll szabadalmaztatási eljárás alatt — azonban csak any- nyit tud: tevékenysége eredményét újításként nem fogadták el, de jutalomra érdemesnek ítélték. Mikor, s mennyi jutalmat kap? Nem tudja. S nincs semmiféle jogszerű alapja — éppen az új rendelet alapján — annak, hogy akár csak várja is ezt a jutáimat... Az ilyen, s nemcsak a Dunai Cement- és Mészművekben, de mindenütt megtalálható esetek jól jellemzik azt a felemás helyzetet, mely az elmúlt év után is, csak igen lassan változik egyértelműbbre. A gyárban 1969 első öt hónapjában 24 újítási javaslatot nyújtottak be, s közülük tizenkettőt valósítottak, valósítanak meg. Eddig negyvenezer forint újítási díjat fizettek ki, az adatok tehát *— bár csak öt hónapról van szó — már túltesznek a múlt év teljes eredményén. Mégis, messze elmaradnak az 1967-es évtől... azaz jóval mélyebbről kell újrakezdeni az utat, mint lehetséges lett volna. Nehéz időszakot tudhat maga mögött a váci gyár újítómozgalma, s persze, minden más gyáré. S hogy valóban maga mögött tudhassa, ahhoz itt és mindenütt keresni kell a fölemelkedés lehetőségeit. A többi között a rendelkezések további tökéletesítésével, az új termékekre s a beruházási megtakarításra vonatkozó újítások sorsának tisztázásával. A tisztes tandíjat megfizették a vállalatok, s megfizettük mi is, azzal, hogy a népgazdaság jelentős összegtől esett el. Ideje hát, hogy a tandíj fejében — tanuljunk is valamit ... Mészáros Otió A rutin nem szégyen Hajlamosak vagyunk a végletekre. Vagy helyeselünk, vágy elvetünk valamit, anélkül, hogy kellően mérlegelnénk: az elvetendőben is lehet megőrzendő, a helyesebben is rejtőzhet rossz. így valahogy értelmezzük a rutin szerepét is. Elvetjük, s azt mondjuk: összeférhetetlen az alkotó lendülettel. Helyeseljük, mert a munka éppen a rutint, a nagyfokú begyakorlottságot, helyismeretet igényli. Holott helyeslés és elvetés között, az arányok megkeresésében, megteremtésében van az igazság. Erről beszélgetünk a járműjavító szerkesztési osztályán Dunakeszin, technikusok, mérnökök, s az újságíró. Arról, hogy a rutin nem röstellnivaló, sőt igen sűrűn úgy kell, mint egy falat kenyér. A szerkesztési osztályon dolgozók munkája kiterjedt, hiszen évente négy-öt új kocsitípus készül el a szereldék- ben, s ugyanakkor nagy tömegben érkeznek a fő- és ki-1 sebb javításokra is a kocsik. Itt tehát nem elég jó lemezszerkezeti vagy villamos szakembernek lenni, a specialitás Ismerete is szükséges. Tudni a vasúti személykocsik javítása, gyártása során fölmerülhető valamennyi sajátos problémáról, azaz: rutinból is dolgozni. Az „is”-en van a hangsúly, az arányokon, azon, hogy az alkotó lendületre éppúgy szükség van, mint a kárhoztatott — ám nélkülözhetetlen! — rutinra. Miért esik erről szó, s nemcsak Dunakeszin, hanem egyre több helyen is a műszakiak körében? Azért, mert a végletességre való hajlam igazolásaként napjainkban lábra- kapott az a szemlélet, mely a rutint elveti, nem becsüli, sőt kárhoztatja. Rutinból nem lehet megélni — hangzik az érv, s annyiban igaz, hogy csak rutinnal valóban nehéz megmaradni a pályán. Ám tegyük hozzá: rutin nélkül legalább olyan nehéz... Mégis, a gyárak könnyű szívvel mondanak le olyan műszaki emberekről, akiknek — ahogy ezt mondani szokták — a kisujjában van a maguk területének minden gyári specialitása, akik hely- és problémaismerete kisebbfajta tőkével felér. Ilyen emberek tucatjai kérik ki munkakönyvüket, s mennek máshová, mert tíz- meg húszesztendei munka után is száz, kétszáz forinttal több csupán a fizetésük, mint a kezdő technikusnak, mérnöknek, sőt — nem ritka esetben — esetleg kevesebb a szerkesztési, gyártásfejlesztési slb. osztályon, mint a kezdőké a termelő üzemben. Veszélyes folyamat ez, hiszen szellemi tőkéjét aprózza föl egy-egy gyár a nagyruti- nú szakemberek távozásával. Ma esetleg nem. de holnap és holnapután elkerülhetetlenül rányomja bélyegét mindez a gyár, a vállalat tevékenységére. mert éppen azok hiányoznak majd, akik „behúnyt szemmel” is tudták, mit hogyan lehet, mit miért nem lehet megcsinálni egy-egy üzemrészben, műhelyben s így tovább. Az a vaskalapos- ság tehát, mely nem akar különbséget tenni tudás és tudás. begyakorlottság és gyakorlatlanság között, végső soron az egész gyár holnapját sodoria veszélybe. Éppen ezért a rutin nem szégyellnivaló. Olyannyira nem, hogy — megbecsülni, megfizetni is érdemes! Gábor Áron Július elején megemlékezések lesznek Kovászna megyében Gábor Áron halálának 120. évfordulója alkalmából. E táj sok városa, községe őrzi Gábor Áron lépte nyomát Berecken látta meg a napvilágot, a sepsiszentgyörgyi nagygyűlésen jelentette be, hogy ágyút önt — ez 1848-ban történt — az osztrák elnyomók elleni harc támogatására. Kézdivásárhe- lyen volt Gábor Áron híressé lett ágyúgyára. A körösi csatamezőn esett el, síremléke az eresztevényi temetőben áll. Az említett helyeken emlékbeszédek hangzanak majd el, koszorúznak, emléktáblákat helyeznek el. A fő ünnepségeket július 5-én és 6-án Kézdivá- sárhelyen és Sepsiszentgyörgyön tartják. Ugyancsak e városokban lesz, a tervek szerint, Sombori Sándor Gábor Áron életéről szóló drámájának ősbemutatója.
