Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

fAiríűi) 1969. JULIUS 2., SZERDA A Jeunesses Muskates világkongresszusa Budapesten Július 16—23 között Buda­pesten találkozik csaknem negyven ország 1000 ifjú zene­barátja, s ebben az időben tart­ja közgyűlését az UNESCO ke­retében működő Ifjú Zeneba­rátok Nemzetközi Szervezete. Ez a nagyszabású találkozó erőpróbája lesz az Ifjú Zene­barátok Magyarországi Szerve­zetének. Az iskolán kívüli ze­nei népművelés eredményeire s a zenepedagógia sikereire alapozhatták munkájukat a Filharmónia égisze alatt tíz éve megindult ifjú zenebarát klu­bok. Az Ifjú Zenebarátok Ma­gyarországi Szervezetének múlt év decemberében tartott első közgyűlésén 60 csoportot képviseltek a küldöttek, s a csoportok közül 40 vidéken te­vékenykedik. A szervezet mint­egy 3000 tagja csepp a zenét szerető magyar ifjúság tenge­rében, de tagnak csak azok a fiatalok jelentkeznek, akik a zenehallgatáson kívül még va­lami plusz tevékenységet is vállalnak a muzsikáért. Vidé­ken akadnak egyetemi kon- zervatóriumi és zeneakadémiai csoportok éppúgy, mint falusi, kisvárosi közösségek. A nemzetközi Jeunesses Mu- sicales kongresszusának előké­születei még jobban aktivi­zálták a magyar szervezet cso­portjait. Komlón például meg­rendezték a Baranya megyei csoportok találkozóját. Győ­rött a meglevő csoportok újab­bak alakítására tettek előké­születeket, s különösen fontos, hogy ifjúmunkások bevonását is tervezik. Miskolcon a buda­pesti Zeneakadémia csoportjá­nak tagjai muzsikáltak. A kis zalai község, Lenti, csoportja, egy közvélemény-kutatásra vá­laszolva, több mint 400 kisdiák véleményét gyűjtötte össze a magyar népdalról és népdal­kultuszról. A szervezet fiatal aktíváinak segítsége nélkül a nagy ren­dezvényt aligha lehetne zök­kenőmentesen lebonyolítani. A külföldi delegációk mellett több mint 60 fiatal tolmács teljesít majd társadalmi mun­kában házigazdái szolgálatot. Több mint húsz városból és községből 150 hazai részvevőt vár a Jeunesses Musicales vi­lágkongresszusa. Az események színhelye a MEMOSZ-székJiáz, a Zeneaka­démia és a Fészek Klub lesz, egy alkalommal a KISZ Köz­ponti Művészegyüttes magyar folklórestjén az Erkel Szinház látja vendégül a részvevőket. Lehel György vezényletével s Kiss Gyula zongoraművész közreműködésével játszik majd az Állami Hangversenyzene­kar, díszhangversenyt ad há­rom magyar ifjúsági együttes, fellép a Tátrai-quartett, s a műsor gondol a dzsessz hívei­re is: bemutatja a legjobb ma­gyar együtteseket. A budapesti kongresszust két kiváló vidéki énekkarunk nyitja meg, az első ünnepélyes összejövetelen a Komlói Zenei Altalános Iskola és a Győri Zeneművészeti Szakközé piskó­ta kórusa Bartók, Kodály és Bárdos műveivel köszönti a világ zeneszerető ifjúságát. Az első este megnyitó bált tarta­nak, amelynek házigazdája Il­ka Pál művelődésügyi minisz­ter lesz, a záró fogadást pedig a Fővárosi Tanács adja majd. Szocialista országban nem került még sor Jeunesses Mu­sicales világtalálkozóra. Buda­pesten a fiatalok lehetőséget kapnak álláspontjaik ismerte­tésére. Két nyilvános ifjúsági vitafórumon a Jeunesses Mu- sicaíes-munka és az iskolai ze­nei nevelés kapcsolatait beszé­lik meg 40 ország fiataljai. Ez a téma számunkra különösen előnyös, hiszen Magyarorszá­gon az iskolai zenetanítás és az iskolán kívüli zenei nevelés különféle formái harmoniku­san fejlődnek. Figyelemre méltó eseménye lesz a kongresszusnak a fiatal művészek pódiuma, amelyen fiatal .külföldi előadóművészek mutatják be tudásukat. A mű­soron ritkán játszott modern művek is szerepelnek. A pó­diumra olyan sokan jelentkez­tek, hogy a játékidőt 20—25 percre kellett korlátozni. A Fészek Klub — amely a kong­resszus idején reggeltől éjfélig otthont ad a vendégeknek — további rögtönzött koncertek­re ad majd lehetőséget. Itt fia­tal magyar muzsikusok is fel­lépnek, kötetlen^ klubszerű ke­retben együtt játszanak majd a külföldi vendégekkel. A Fé­szekben fiatal magyar zene­szerzők műveinek bemutatásá­ra is lehetőség nyílik. B. J. A Természet Világa PÁLYÁZATOT HIRDET TERMÉSZETTUDOMÁ­NYOS ISMERETTERJESZTŐ cikkek írására. Bármely kiemelkedő jelen­tőségű széles körű érdeklődés­re számot tartó téma tárgyal­ható, de különösen kiemeljük: — az egy-egy tudományág kö­zelmúlt fejlődését átfogóan is­mertető témákat; — a különböző természettudo­mányok határterületi problé­máival foglalkozó témakörö­ket; — a pszichológia természet- tudományos módszereit ismer­tető (összehasonlító pszicholó­giai) témákat; — a tudományok kialakuló új szintézisével foglalkozó témá­kat; — azokat a témákat, amelyek a természettudományok taní­tásának szerepét tárgyalják a tudományos gondolkodás fej­lesztésében ; — a gyakorlattal kapcsolatban álló kémiai kérdéseket; — a műszaki tudományok eredményeit érintő témákat és — a hazai kisebb tájegységek ismertetéseit. A pályázat részletes feltéte­leit a Természet Világa 1969. 6. és 7. száma közli. A pályázat jeligés. A cikke­ket 5 példányban kell bekül­deni. Beküldési határidő: 1969. szeptember 15, Pályadíjak: 1 db. I. díj: 2000,— Ft értékű, 1 db. IÍ. díj: 1000,— Ft értékű és 2 db III. díj: 500,— Ft értékű vásárlási utalvány. Semmelweis emlékezetére Koszorúzást ünnepség a megyei kórházban Kedden, július elsején az anyák megmentő je, Semmel­weis Ignác születésépek év­fordulóján a nevét viselő Pest megyei Semmelweis Kórház orvosai és személyzete az épü­lettel szembenéző szobra előtt, gyűltek össze. Munkaruhájuk­ban, fehér köpenyben, hiszen gyógyító munkájukat csak né­hány percre hagyták abba. A szobor előtt dr. Kubányi Endre, az orvostudományok doktora, a neves sebészfőorvos magvas beszédben méltatta Semmelweis érdemeit. Rámu­tatott, hogy az egész orvostu­dományt, a bakteorológia fel­fedezése előtt forradalmasítot­ta. Nemcsak a szülészek, a se­bészek is sokat köszönhetnek neki. Segédgépkocsivezetőket budapesti telephelyre, GYAKORLAT NÉLKÜL FELVESZÜNK. Előnyben részesülnek a katonaságtól leszerelt autójavító szakmabeliek. i A gyakorlat megszerzése után ió kereseti lehetőség. UGYANITT GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ \ gépkocsivezetőket és rakodómunkásokat is felveszünk Budapest különböző kerületeiben levő telepeinkre és kirendeltségeinkre. Vidékiek részére munkásszállást és utazási költségtérítést adunk. JELENTKEZÉS: Építőipari Szállítási Vállalat 1. sz. Szállítási üzemegység. Budapest III., Zay u. 1—3. Forgalmi Iroda. Koszorút helyeztek azután a kórházépület falán és a szülé­szeti osztály folyosóján levő, a nagy magyar orvos ebben a kórházban végzett mühkássá- gának emlékét őrző táblákra is. Az ember tragédiája tv-filmen SZÍNÉT Ar MIKLÓS REN­DEZŐ IRÁNYÍ­TÁSÁVAL HÁ­ROMÓRÁS TV- FILM KÉSZÜL MADÁCH IMRE VILÁGHÍRŰ DRÁMÁJÁBÓL. FŐSZEREPLŐK: ADÁM — HUSZ- TI PÉTER, ÉVA — MOÖR MA- 1 RIANN, LUCI­FER — MENSÄ- ROS LÁSZLÓ. OPERATŐR: SÍK IGOR. BALATONI KONCERTEK Július 1-vel a nagyobb Bala- ton-parti üdülőtelepeken meg­kezdődtek a nyári főidény ha­gyományos szabadtéri koncert­jei. Zenetanárok, konzervató- riumi hallgatók és hivatásos zenekarok a nyolc legnagyobb idegenforgalmi központban a nap meghatározott időszaká­ban rendszeresen szolgáltat­nak térzenét. A balatonfüredi Tagore sétány koncertjei, ahol a klasszikus -szerzők műveit hallgatják az üdülők és a gyógy in tézmények beutaltjai, naponta több száz vendéget vonzanak. Július 5-től meg­kezdődtek a veszprémi vár­hangversenyek is. SZOMBATHELY Restaurálták a minorita-ferences templom oltárait, szobrait A XIV. század második fe­lében települtek le Szombat­helyen a minoriták. Ebből az időből maradt fenn templo­mukból »gótikus szentély, va­lamint az egykori északi ol­dalajtó melletti támpillérek gótikus lábazata. A XVI. szá­zad közepén a török veszély elől elmenekültek a szerzete­sek, s a zárda és a templom gazdátlanná vált. Sennyey Ist­ván győri püspök telepítette le 1630-ban a ferenceseket, és építtette újjá a romos épülete­HYMNUS 1844 tavaszán Bartay Endre, a Nemzeti Színház lelkes, és szép gondolatok iránt fogé­kony igazgatója húsz arany pályadíjat tűzött ki Kölcsey Ferenc Hymnusának megze­nésítésére. Erkel Ferenc — az országnak akkor már neves zeneszerzője — nem pályázott, de Bartay egy nappal a határ­idő lejárta előtt rávette a részvételre. Ma 125 éve, 1844. július 2-án volt a döntés napja. A neve­zetes estén a Nemzeti Szín­házban nem választott vagy kinevezett pályabírók döntöt­tek, hanem maga a közönség. Az elsőként lejátszott műve­ket a hallgatóság figyelem­mel, de szenvtelenül fogadta, nem melegedett fel. Aztán Erkel pályaművének ünnepé­lyes harangszódallammal kez­dődő ütemei hangzottak fel, a légkör felforrósodott, az áhi­tatos csendben figyelő közön­ség szemei lassan könnyekkel teltek meg. Az utolsó akkor­dok elhangzása után. pillanat­nyi csend, majd taps, éljenző üdvrivalgás. A közönség ítélt... Megszületett a magyar nemzeti himnusz. két. Ekkor emeltek — ferences szokás szerint — tornyot a szentély mellé. Az épületet — mint Szom­bathely egyik értékes műem­lékét — 1958—1959-ben fel­újították, most pedig befejez­ték a templom barokk faszob­rainak és oltárainak restaurá­lását is. A kényes munkát He­rendi Károly aranyozó kisipa­ros végezte, aki korábban a soproni evangélikus templom és a 300 éves pereszenyi temp­lom oltárait is aranyozta, s ő állitotta helyre a sárvári Ná- dasdy Múzeum féltett kincsét, a híres Ocskai-szekrényt is. Alpesi állatkert A Bernina1 hegységben La- galpban, 2900 méter magas­ságban alpesi állatkertet léte­sítenek. Az állatkertben zer- gék, vadkecskék, mormoták, sasok és egyéb állatok él­nek majd. GYŐR Vízi színpad Régi terv vált valóra Győrött: a Rábán, a várbástya alatt festői szépségű részen elkészült a vízi színpad. A városi tanács 1 millió 300, ezer forintos költséggel létesítette a vizen felállí­tott színpadot, amely a jövőben állandó jelleggel működik, és egyik érdekessége lesz a minden évben megrendezendő „győri nyár” rendezvényeinek. A vízi színpadhoz szükséges felszerelés egy részét, többek között egy megszüntetett hajóállomást a MAHART bocsátott a város rendelkezésére. Külön érdekessége a vízi színpadnak, hogy a közönség a Rába túlsó oldalán, a Ra- dó-szigeten foglal helyet, ahol ezerkétszáz ülőhely áll rendel­kezésre. Őszi etűdök (2) A következő napot otthon töltötte Prieditisz. Amikor Milda hazaért, bátyját ugyan­úgy találta, ahogyan reggel el­köszönt tőle. — Hát te? Ki sem mozdul­tál? — Valahogy nem akaródzik — mondta Prieditisz. — Szok- tatgatnom kell magam ahhoz, hogy végre fedél van a fejem felett. Estére Prieditisz kifogyott a cigarettából. Leszaladt a sarki dohányboltba, de azonnal visz- szatért. Legközelebb csak há­rom nap múlva mozdult ki is­mét a házból. Sétált egyet a városban. Ettől az estétől kezdve a férfi mind gyakrab­ban járt el otthonról. Mildának feltűnt, hogy báty­ja kedélye megváltozott. Es­ténként elővette hegedűjét és vidám lett dalokat játszott. Egyszer alaposan becsípve ér­kezett haza. — Elhelyezkedtem, festeni fogok! — újságolta örömmel. Két hét múlva, munkából Milda boldog volt. Izgalma elmúlt és elpárolgott gyanúja is, amit az első éjszaka ébresz­tett benne. Edvin új életet kezdett, s nővére hitte, hogy végre révbe jut... Egy éve múlt annak, hogy az egyik tanyánál megölték Alfréd Reiksztins amerikai kémet. Lidumsz őrnagy akkor úgy gondolta, hogy az állam­biztonsági szervek rövid idő alatt elcsípik és ártalmatlanná teszik a többieket is. Reiksz­tins társai azonban nyomtala­nul eltűntek. Lidumsznak időnként az volt az érzése, hogy Alksznisz alezredes túl könnyedén .fogja fel az esetet. — Hiszen ő maga mondta, hogy Reiksztins nem egyedül jött, — füstölgött ma­gában az őrnagy. — Akkor mire vár? Mindenkit be kell vetnünk és folytatni a nyomo­zást. Igen, de hogyan és hol? Szabad perceiben többször átböngészte a térképeket, ame­lyeket a kémek a Druvasz ta­nyánál dobtak el, s újra meg újra átvizsgálta Reiksztins kémfelszerelését. Abban re­jövet Milda tortát és egy üveg ménykedett, hogy felfedez va- bort talált az asztalon: lamit, ami támpontot adhatna — Igyunk az első fizetésem- a további nyomozáshoz. Ám re, nővérkém! mindezeket a tárgyakat ala­posan megvizsgálták annak idején a szakértők, s ő sem ta­lált semmi újat Most, hogy jelentést tett Alksznisznek, s megbeszélték a soronlevő feladatokat, az őrnagy nem távozott el rög­tön csoportfőnökétől: — Remélem, azért nem ejt­jük el végleg a tavalyi határ­sértők esetét, alezredes elv­társ? — kérdezte Lidumsz. Az alezredes elmosolyodott: — Magának mi a vélemé­nye? — Tenni kellene valamit. Hová tűnhetett a másik határ­sértő? Az alezredes felkacagott: —■» Ne haragudjon Lidumsz, de hányadszor teszi fel már nekem ezt a kérdést! Ismétlem csak azt mondhatom: nem tu­dom. Tény, hogy a Reiksztins- sel együtt jött. Kém semmifé­le aktivitást nem mutat. A gazdái bizonyára talonban tartják. Aztán egyszerre csak mozgolódni kezd és hallatni fog magáról. Akkor majd ... Petrisz Prieditisz ecsetje alól bánatos, komor tájképek kerültek ki. A férfi rossz han­gulatban volt. Szobája falát őszi etűdökkel aggatta tele. Mindegyiken ugyanaz a téma: esős táj, komor, szürke ég, mocsár, őszi erdő. Prieditisz zárkózott, hall­gatag lett. — Mi van veled? — kérdez­te olykor Milda. — Hányszor mondjam még? Nemsokára kiállításom lesz. Nagy próba előtt állok. — Ne idegeskedj, biztosan minden rendben lesz — nyug-, tatgatta Milda. Prieditisz azonban nem mondott igazat testvérének. Hiszen senkinek sem jutott eszébe, hogy kiállítást rendez­zenek képeiből. Az egészet csak testvére kedvéért találta ki. És nemcsak ebben hazu­dott neki. Prieditisz seholsem dolgozott. Hogy honnan volt mégis pénze? Már egy éve abból élt, amit régi ismerőse, Vera Knikszon házivarrónő adott neki. Hiszen kihez is fordulhatott volna? Ki is emlékezne ebben a nagy­városban, ahol az emberek mindig sietnek, és mindenki saját ügyeivel van elfoglalva, ki is emlékezhetne rá, az el­tűnt világcsavargóra? Csak egyvalaki nem felejtette el, az a nőf aki lányságát adta néki. Tizenöt éve történt. A vékony­ka varrólány már az esküvői ruháját is megvarrta, de ő be­csapta Verát s eltűnt, mint akit a föld nyelt el. Most hir­telen újra belépett az életébe. Azt hazudta, hogy tizenöt éven át csak őt szerette s rá gondolt szüntelenül. A nőben új reményeket ébresztett. Prieditisz eldobta az ecsetet és odébbrúgta az állványt. Hány évig kell még bujkálnia, lopakodva járnia az utcán, összerezzennie minden zörej­re...? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom