Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
6 “K^Círitm 1969. JÜNIUS 1., VASARNAP ÁRU ES FOGYASZTÓ Mindennapi kenyerünk Hiába a miniszteri utasítás — Zavarok hét végén — Tegnapi kenyér mai áron PEST MEGYÉBEN A MINDENNAPI KENYÉR A VÁCI, AZ ASZÓDI, A CEGLÉDI ÉS A DUNAHARASZTI SÜTŐIPARI VÁLLALAT 121 ÜZEMÉBŐL, 56 KISIPAROS KEMENCÉJÉBŐL, TOVÁBBÁ A CEGLÉDI, A G ALGAHÉVIZI, AZ ACSAI ÉS A CSÖMÖRI TSZ PÉKSÉGÉBŐL KERÜL A FOGYASZTÓK ASZTALÁRA. ÚJABBAN — LÉVÉN MÉG 38 NEM ÜZEMELŐ SÜTÖDE — AZ ÁFÉSZ-EK IS BE AKARNAK KAPCSOLÓDNI A KENYÉRSÜTÉSBE. LEGEREDMÉNYESEBBEN A CEGLÉDI VÁLLALAT DOLGOZIK, A LEGTÖBB PANASZ AZ ASZÓDI ÉS A VÁCI ELLEN HANGZIK EL. HOL A FEHÉR KENYÉR? Megyeszerte sokfelé hiánycikk a háromforimtos fehér kenyér. Az ipar arra hivatkozik, a vásárlók nem igénylik. Erre az érvére azonban nyomban cáfolatot kapna, mihelyt a szabványnak megfelelne, ismét jó minőségűvé válna ez a kenyérfajta. De hát... Jelenleg mindössze hat laboratórium áll a sütőipar rendelkezésére, és üzemeinek zöme csak 3—6 napra elegendő lisztet tud szűk raktáraiban elhelyezni. A kényszer ezért ráveszi, hogy egyrészt az előírt 15 napos készletezési időn belül, másrészt, esetenként, minőségi vizsgálat nélkül használja fel liszfcké&zletét. S az eredmény? A háromhatvanas, úgynevezett finom fehér minősége annyira elromlott, hogy egyre jobban megközelíti az egykori háromforintos minőségét. A háromforintos hasonló változáson esett át, s ma már jószerint csak állatok etetésére használják, amikor drága a takarmány. Balázs Lajos, az érdi 151. számú élelmiszerbolt vezetője: a budaörsi kenyér barnább mint a pesti vagy az érdi üzemekből kikerülő. Csak a budaörsi üzemtől szabadulhatnánk egyszer meg, fakad ki gyakran Léner Istvánná, az Érdi Községi Tanács kereskedelmi előadója. Berki Sándor, a. Szobi Járási Tanács élelfcnezésügyLcso-: portvezetője: — A vámosmikolai sütödében a kenyérgyártást azonnal meg kellene szüntetni. Elhanyagolt, a higiénia követelményeinek egyáltalán nem felel meg. Nem jobb a helyzet a szobi kenyérgyárban sem. is gyakori, hogy — különböző Okokra hivatkozva — a vállalatok még a megkötött szerződésben rögzített szállítási időhöz sem tartják magukat. A zavar a hét végén csak fokozódik, amikor a kereskedelem, két napra, nagyobb mennyiséget rendel. Ilyenkor régebbi sütésű kenyerét is kiszállítja az ipar. De a megkülönböztetett ellátást élvező saját boltjaiba egy darabot se visz... 7— Hogyan lehetne mindenhová egyszerre szállítani? — magyarázta Polgárdi József, a dunaharaszti vállalat igazgatója. — Ez képtelenség. Hát még, ha elromlik a gépkocsi, Greff István, a szobi kenyérgyár vezetője keserűen ismerte el: — Négy gépkocsink közül naponta és folyamatosan alig egy-kettő használható. Emiatt megesik, hogy egyes községekbe, Nagybörzsönybe, Kós- pallagra, Bernecebarátiba, csak délután öt-hat óra tájban érkezik meg a szállítmány. Katona Zoltánná, a megyei tanács kereakedetaid osztályának főelőadója olyan esetről is tud. amikor Nagybörzsöny fele lakosságának egyáltalán nem, jutott kenyár. — A távolabbi községekbe is időben kell a kenyeret kiszállítani. Ez kötelesság, ás nem szívesség. S a gépkocsihiányra nem lehet hivatkozni — jegyezte meg. Viktor János, a. Váci Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat előadója, a súlyhiánnyal kapcsolatos, naponta felújuló vitákat említette meg: — A kétkilós kenyerek gyakran csak 190, 180 deká- sak. A boltos ügyeskedik, hogy ne járjon rosszul, így aztán csak a vevő csapódik be. BIZTATÓ ELŐJELEK — Szűkebb pátriánkban évenként öt-hat százalékkal emelkedik a kenyórtermelés — nyilatkozott Bartha Béla megyei élelmezésügyi szakfelügyelő. — A vevő jogosan igényli a jó minőséget. A minőségromlás mögött, ha a liszt kifogástalan, általában felelőtlen munka, nemtörődömség rejlik. De amikor naponta ezrek és ezrek meózzák a kenyeret, merész kockázat felelőtlennek lenni. A fejlődés egyenletes minőséget, bővebb választékot, időbeni szállítást, nagyobb szervezettséget, kiegyensúlyozottabb termelést követel. S természetesen a termék megkülönböztetés nélküli elosztását is megköveteli! Korszerű, új kenyérgyárak épülnek. Nemrég lépett üzembe a dabasi, rövidesen megkezdik az érdi építését. A vállalatok áttérnek a 44, illetve 42 órás munkahétre. Duna- harasztin kihelyezett ipari- tanuló-iskolát szerveztek. A monopolhelyzet megszűnte, a többszektorúság rákényszeríti a vállalatokat, hogy jobban igyekezzenek. Amikor például a ceglédi Dózsa Népe Tsz sütödéje megkezdte a termelést, az ottani sütőipar még jobban kitett magáért, és a lakosság megelégedéssel konstatálta a minőség javulását. A tápiósülyi Virágzó Tsz is meg akarja nyitni a községbeli négykemencés sütőüzemet, mert a gyömrői termékkel a lakosság elégedetlen, és a szállítás körül is gyakoriak a zavarok. Az aszódd vállalat élére a napokban új vezető került. A váci kenyérgyár, sok-sok viszontagság után, végre termelni kezdett. A felsoroltakból arra következtethetünk, hogy — az új mechanizmus lehetőségeit mindinkább felismerve — a sütőipar is hamarosan előbbre lép. Polgár István Mint valamikor a vitézek, most is letették az esküt az egri várban. Egyúttal azt is jelezték vele, hogy ez a gyönyörű kis város négy napig a fiatalok városa. Erre emlékeztet a három kép is. A diáknapok a múlt hét végén kezdődtek és a mostani hét elején zárultak. 600 tagú kórus énekét visszhangozták az épületek s ugyanitt lépett porondra az aszódi gimnazisták pol-beat együttese. Az első kép azonban nem őket, hanem az ezüstérmet nyert Lánczy Mariann táncdalénekesnőt ábrázolja, akit a Fóti Gyermek- város tánczenekara kísért. Már jól sikerült bemutatójuk után kerültek fényképezőgép elé a monori József Attila gimnázium diákszinpadának tagjai. Jelmezben, azon melegében nézték meg az egri minarettet és környékét. De előtte még elnyerték az aranyérmet az „Ünneplés módozatokkal” című műsorral, mellyel a XX. század történelmét és ifjúságát mutatták be igen ötletesen: vezetőjük Szalay Katalin tanárnő. Vasút, kocsi, autóbusz hozta a vendégeket, de akadtak, akik igazán fiatalosan, kerékpárral vágtak neki az útnak. A monori gimnazista Senkei Klára is biciklin jutott el — közel 200 km- es karikázás után — Eger városába. Akik nyeregben érkeztek, részt vettek az ügyességi terepversenyen. A kerékpár visszafelé is szolgálatot téliesített, az idén sajnos nem kellett teherautó az aranyérmekhez. Kevesebb volt, mint amennyire számítottak. A túra, a néhány nap mégis felejthetetlen marad. Mészáros Sándor KÉSÉI SZÁLLÍTÁS A kereskedelem panasza: gyakran, késik a pékáru, sok a baj a szállítás körül. A sütőipari vállalatokat miniszteri utasítás kötelezi, kössenek szállítási szerződést partnereikkel. A szerződéskötéshez a megyei tanács kereskedelmi, valamint mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya közös irányelveket adott. A sütőipari vállalatok mégis elodázzák e kötelességük teljesítését: félnek a kötbérfizetéstől. A váci és az aszódd vállalat ír alá szerződést a legnehezebben. A megyében például hét, összesen mintegy hetven bolttal rendelkező szövetkezet nem tudott még zöldágra vergődni a sütőiparral. De az A Ganz Műszer Művek Árammérőgyára gyakorlattal rendelkező mechanikai műszerész, géplakatos és villanyszerelő szakmunkásokat KERES AZONNALI FELVÉTELRE Csökkentett munkaidő. Kéthetenként szabad szombat, útiköltséget térítünk. JELENTKEZNI LEHET: Az Árammérőgyár Személyzeti osztályán, Gödöllő, Erzsébetpark. özútns i. denies ~----------3 8. Felmegyek a szobámba, ledőlök kicsit, mert nem érzem jól magam. Sok minden történt velem a kórház elhagyása óta. Szobám ajtaja kicsit nyitva áll. Takarítanak. El fogom küldeni a nőt, porszívózzon most máshol. Belépek. Ügy látszik, mégis visszamaradt valami a fejemben, mert már furcsa képzeteim is vannak. A víziók ködén olyan képeket látok, amelyek a valóságban nincsenek. Az egyik karosszékben ugyanis, a szürke félhomálytól övezve, télikabátban, retiküljét ölében tartva ül Éva. Behunyom a szemem, kinyitom. Ö az. Megtapogatom a nőt — határozom el —, de nem kell, mert felkel és jön felém. Láttak már hegy omlást? Az utcáról felhallatszik a villamos kerekeinek csikorgása, az autóbuszok gumijainak csússzanásai, a város lüktető zaja, de a mi fülünk nem választja szét ezeket a zajokat, egyenletes, harmonikus- zsongássá olvadnak össze. Mély, ismeretlen és testetlen zuhanást érzek, aztán nyakának ismerős illata emel vissza a földre, bőrömön keresztül belém hatol ereinek szabályos dobbanása. — Eljöttem — karolja át újra és újra a nyakamat. — Nem akartalak megbántani. — Pszt — suttogom a fülébe. és szájára teszem ujjam. — Ne mondj, kedves, semmit. Ne rontsuk el. Felejtsük el ezt I a lehetetlen napot. I Átölelem, szédülök, a kalapom lebillen a fejemről, utánakapok. — Jaj, szegény — simogat. — De csúnya a fejed. — Hát — vigyorgok zavartan —, a skalpoló rosszul talált el a késével. Itt-ott belevágott. (A fene vinné el, jobban vigyázhattam volna a kalapomra.) Lesegítem Éváról a kabátot, közben mindketten magyarázunk ...: rossz napom volt... nekem is ... igazán vártalak... en meg úgy siettem ... többé nem veszekszünk ... soha többé... nem bántjuk egymást... ki van zárva ... Röpködnek, kapkodnak a szavaink, indulataink közelednek egymáshoz, szeretnénk régi vonzalmunkat egyetlen, gyors időszakaszba sűríteni, szeretnénk, akár egy szellemet. régi magunkat megidézni, de, sajnos, igyekezetünk ellenére sem sikerül. Valami apró kavics a fogaskerekek között marad, s a mozgás ritmusa szerint kihallatszik őrlődő, csikorgó zaja. — Amikor elmentél — mondja Éva —, jutott eszembe, te már biztosan azért jöttél fel, mert megkaptad az állásodat a Hírlapnál. Igazam van? — mosolyog. Elmesélem újabb csalódásomat. Éva elmerülten hallgatja, s nem fűz hozzá megjegyzést. Előveszi retiküljéből a fésűjét, és a fürdőszoba felé indul. — Jaj, de szétkuszáltad a hajam — jegesen nevet, s tenyerével kupáját simogatja. — Te akartad — mondom gyorsan, de ez már nem jól hangzik. Nevetek én is. Most felkelek — szorítom össze a szám konok határozottsággal —, becsukom kulccsal az ajtót. Itt aztán tényleg egyedül vagyunk. Kétmillió lakás közül végre egy zug nekünk is jutott, ahol egymáséi lehetünk. Tovább nem várok. Ez aztán alkalmas pillanat. Ki tudja, mikor esküdhetünk meg. Felkelek az ágyról, Éva már kifelé jön a fürdőszobából, de megáll a szobai mosdó előtt. — Most jutott csak eszembe — fordul vissza a tükörtől Éva —, hívjuk fel Sándort. Már otthon van. A tigris egyszerre visszavonja karmait bennem. Rágyújtok. Éva már az ajkát festi. — Majd én összehozlak benneteket. Programot csinálunk hármasban. Nos?... Megbeszéljük, mi legyen veled. Egyébként egyetértek Sándorral, téged átvertek ezzel az egész munkával meg a többivel. Valami irodában kellene állást vállalnod. Bár... — nem folytatja tovább, hanem nyúl a telefonért. Szótlanul figyelem bal kezének mutatóujját, amint a tárcsát pörgeti. ★ Kelenföldet elhagyva, a fülkém ajtajában kövér, sötét egyenruhás férfi dugta be fejét. — Fáradjanak az étkezőkocsiba. Friss vacsora, kitűnő italok. Nem is tétováztam, s ennek köszönhetem, hogy most fehér abrosz mellett ülök, és poharamban Zsiráf sör lötyög. Könyökömmel letörlöm az ablakot, kinézek, sötét némaságNégy napig a fiatalok városa volt Foto: Urbán Tamás ba burkolt házak között vágtat a gyorsvonat. A fekete karú fák ujjain itt-ótt egy-két kései levelet zörget a hideg északi szél. Az ég borult, néha az elcsatangolt felhőfoszlányok a házak kéményeire ereszkednek. Repülővel akartam menni, de most tényleg nem indították. Lényegtelen, ráérek vonattal is utazni. A körzeti orvosnál holnap kell jelentkeznem. Majd visszajövök a jövő héten, bár Sándor igyekezett tervemről lebeszélni. Pesten, ismeretlen lapoknál kilincselni összeköttetés nélkül hasztalan kísérlet. Ott mégis már van bázisod — mondta tegnap este a bárban. Talán igaza is van. Éva telefonjára ő is éppen úgy meglepődött, mint Éva az enyémre. Tízkor találkoztunk a Jókai téren. Éva hazament átöltözni a Rege utcába, én pedig lóhalálban egy áruházba siettem. Vettem egy nyakkendőt és még egy kalapot. Sötétebbet. Megboldogult Béla bátyámnak hány kalapja is volt?... Tizenöt. Ajaj, _ lesz mit bepótolnom, de kellő szorgalommal utolérhetem. Anyámnak írtam egy lapot, ügyesen mellőzve minden gyakorlati témát. — Halló, főúri — intek a mellettem kacsázó felszolgálónknak —, még egy butéliá- val tiszteljen meg. Négy asztallal feljebb, a a mozdony felé, a simára politúrozott falon tükör csillog. Két nő ül alatta, eltakarják előlem a kilátást, de tányérokat raknak eléjük, széthajolnak. A tükörből egy jóképű, markáns arcú, stuccolt frizu- rájú, bordó nyakkendős férfi néz velem farkasszemet. Most felemeli cigarettáját, beleszív. Ez a férfi én vagyok. Nem csoda, ha a nő félt, és remeg, mikor csapnak le a kezéről. Én viszont nem féltem. Nem féltem?... Ki találta ki ezt a hülyeséget?... Miért utazom én egyáltalán vissza nélküle, amikor én le akartam hozni?... Hát teljesen elment az eszem? __ Az orvos várh at. Megmondom, rosszul voltam, és keserves képet vágok... Slusz-passz, nekem jár a táppénz, beteg vagyok. És jár Éva Is. Miért hagytam magam Sándortól és tőle rábeszélni, utazzam vissza?... Hol volt az én akartom? ... He? ... Tele vagyok pénzzel. Mit csiná- jak vele Somváron ? ... Házat sem vettem, bútort sem ... És a karikagyűrűk?... Miért nem vettem meg például a gyűrűket? ... Hé, kalauz! Állítsa meg a vonatot. Leszállók. Ha meghúznám a vészféket, mindjárt megállnánk. Nem kellene visszamennem a holland menyecskék alá a rozoga sezlo- nomra. Mit csináljak én lent? ... Nézzem a mennyezetet, és sóhajtozzak a nő után?... Megvárom a következő állomást. De hol járhatunk ? ... Széthúzom a barna függönyt, sötétséget látok, még sötétebb, elsuhanó árnyakkal. Mindegy, nem vacakolhatok sokáig, mindjárt állomásra érünk. — Fizetek! Gyerünk, kérem, mert elmegy a vonatom! Az első osztályú kocsin keresztülfutok, az utolsó fülke az enyém. Azóta beült egy néniké, és fejét a „Kössünk sertéshizlalási szerződést!” —feliratú táblához ütögetve horkol. Átlépek kinyújott lábain, kapom a táskámat, sapkámat, kalapomat. A szerelvény fékez, megáll. Lent vagyok a peronon. Az állomáson közük velem: a következő vonat fél óra múlva megy Pest felé. De gyorsmotor. Nagyszerű! — kiáltok vidáman —, ez az én vonatom —, és megváltom a jegyet. (Folytatjuk)
