Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-05 / 127. szám

'r&Űrlap 4 1969. JUNTOS 5., CSÜTÖRTÖK HALÁSZTELKI DÖBBENET: Két öreg éhesett Az ügyészség közbelépése megnyugtatná a közvéleményt! Láttak éhező embert? — ná­lunk, 1969-ben. Éhező, tehetet­len, öreg emberpárt, akik vég- elgyengülésben szenvednek, mert nem kaptak enni? Körü­löttük pedig ott ugráltak a tyúkok és lomhán mászkáltak a tehenek, a kertben üdezöld primőrök dugták ki fejüket a földből és a kamra tele son­kával, szalonnával... Az áldozatok kórképe Halásztelken a II. körzet Vöröskeresztes titkára, Honti Jánosné a következőket je­lentette írásban a községi ta­nácsnak: .. Hajevszky Ferenc gu­mibottal, kerítésléccel veri szüleit. Felháborító! A két öreg szülő koszos, ruházatlan, lehetetlen, fűtötten helyisé­güket télen a malacok fűtik, erre a tanács dolgozója, Mi- zseiné is tanú... Kletnerné, Szálai Borbála, Beles Dezső, Hirzula Franciska, Asztalos Jánosné és az összes közeli szomszéd retteg e család miatt...” A község vb-titkára The- bery Gézáné a felháborodott levél nyomán elindult megbi­zonyosodni: — Valami fantasztikus bűz volt a helyiségben, ahol az öreg, 76 éves Hajevszky Iván bácsit és 66 éves feleségét a fia és menye tartotta. A két hihetetlenül koszos ágyon te­hetetlenül hevert a két öreg, az ágyneműből csak úgy dőlt a toll, szennyes rongyok fed­ték testüket A padlón trágya, toll, rongy. Szemmel láthatóan ebben a helyiségben tartották a tyúkokat, csirkéket, sőt még a malacot is. Ahogy meglát­tam azt a két csontsovány testet, azokat a szemeket... én még nem láttam éhező em­bert... A körzeti orvos, dr. Vidos Imre a következőket rögzítette írásban: „Hajevszky Iván. Teljes tes­ti leromlás állapotában, elég­telen szívműködés... úgyne­vezett „lábszárfekély” ... be- küldtem a Korányi III. bel- osztályára, sürgős jelzéssel.” „Hajevszky Ivánné. Legyen­gült állapotban, szívelégtelen­ség kezdeti stádiumában... önállóan já’rásra képtelen, a mozgás erős fájdalmakat okoz számára. Kérdéseket nehezen érti...” íme az áldozatok kórképe. Milyen a bűnös? S milyen ember az áldoza­tok édes fia, Hajevszky Fe­renc? Kígyósi Ferenc vb-elnök: — Szeretnék úgy nyilatkoz­ni, mint nem elnök ... Tehát nem a vb-elnök mondja, hogy mz emberi érzésekből teljesen A Heuréka Gumigyár (Vác, Derecske dőlő 1.) AZONNALI FELVÉTELRE KERES: • számviteli osztályvezetőt, • gépipari technikumot végzett munkavédelmi előadót, • képesítéssel és gyakorlattal rendelkező normást FIZETÉS: megegyezés szerint. MUNKAIDŐ: heti 44 óra. Jelentkezés a munkaügyi osztályon, mindennap 7 órától. Telefon: 635. levetkőzött valaki. A törvényt sem tiszteli, többször feljelen­tették már, sok baj volt vele mindig. — Rossz anyagi körülmé­nyek között él? — Ugyan. 16 telekkel ren­delkezik, de sok nincs a ne­vén. Használatában összesen 1440 négyszögöl van. Kertész­kedik, meg állatokat tart. A felesége itt dolgozik a Szer­számgépipari Művek Fejlesztő Intézetében. Egy fia van, ki­lencéves. — Csak most tudták meg, 'hogyan bánik az öregekkel? — Jelezték már nekem többször. El is mentem az öregekhez, de mindent leta­gadtak, a fiúk megfélemlítette őket Akkor a vb-ta.gokat bíz­tam meg, hogy járjanak a do­log után, de azoknak se mer­tek mondani semmit De mintha az elnöík, a tit­kár — sőt, a körzeti megbízott rendőr is — tartana Hajevsz­ky Ferenctől. Nem szívesen vállalkoznak arra, hogy elkí­sérjenek. A ház — valamikor rangos porta lehetett — elhanyagolt, hullik a vakolat, kerítés nincs. Hajevszky Ferenc 45 éves, erő­teljes, de szikár férfi. Kérde­zem, hogy miért kellett el­vinni a szüleit a kórházba? Válaszolja, hogy már öregek, hát nem csoda, ugye? Kérde­zem, hogy miért nem tudtak lábra állni, talán nem kaptak eleget enni? Válaszolja, hogy az öreg mindig csak bort kö­vetelt, a tejet, kávét, kakaót nem is bírta látni, de szalon­nát, sonkát azt bőven evett, csakúgy, mint az öregasszony, de az ivott tejet, kávét is. Kérdezem, hogy miért tartot­ták--az állatokat az öregek he­lyiségében? Válaszolja, hogy ugyan, hát elhiszem, és kive­zet a konyha melletti helyi­ségbe — amely bár nem a leg­jobb, de megfelelőnek látszik —, hogy itt laktak. Ezután be­lesek egy másik ajtón — lát­hatóan nem veszi jó néven —, itt festenek, súrolnak. Nagyta­karítás. Viszont olyan a szag, mint egy csirke vagy disznó­ólban. Kérdezem, hogy talán inkább itt lakhattak az öre­gek és az állatok is? Válaszol­ja, hogy a szag csak a fertőt­lenítőtől van, tudniillik itt sok volt a bolha. Vajon mitől, ma­gától termett, kérdezem. Hát kintről bejöttek, válaszolja. A felesége 29 éves, néha ide­gesen közbevág... A feljelentés időszerű A faluban mesélik, hogy amikor kijött a mentő, Ha- jevsz’ky Ferenc röhögve dobta az öregeket a mentőautóba. Bent a kórházban a felesége nem volt hajlandó levetkőz­tetni az öregeket, mert „ő nem nyúl azokhoz a koszos cuc­cokhoz”. A kisfiú meg olyan megjegyzést tett, hogy ugyan már, mit akarnak, vannak ezek már 80 évesek is... Hajevszky Ivánnét a Korá­nyiból azonnal át kellett szál­lítani a hárshegyi idegszana­tóriumba. Kezelőorvosa, dr. Füredi János a következőket mondja: — Testileg leromlott, za­vart, kontaktusképtelen. Még nem tudtam vele beszélni. Én se. Nem tudja, hol van, összefüggéstelenül beszél. Az orvosok pontos diagnózist még nem mondhatnak. Hajevszky Iván a Korányi­ban fekszik. Kezelőorvosa dr. Czakó Lajos: — Rendkívül rosszul táplált, súlyos, heveny tüdö-tbc- je van. Szanatóriumba kell szállítani. Gellért Irén ápolónő: — Még ilyet nem láttam. Szinte üvöltött az ennivaló­ért. Állandóan enne, csak úgy tömi magába, mindig a salátát emlegeti, habzsolja a kávét, a tejet... De én sem láttam még ilyet: leírni nem lehet — talán 30 kiló. Nézem és eszembe jut, amit Halásztelken meséltek — a fia talicskával tolta ki reg­gelente, hogy vigyázzon a te­henekre, kapott egész napra egy karéj kenyeret, és amikor megszomjazott, négykézláb kú­szott a Dunához inni... A Szerszámgépipari Műveik Fejlesztő Intézetének szb-tit- kára, Bukó László feljegyzé­sében javasolja, hogy a két öreget szociális otthoniba kel­lene elhelyezni. Azt hiszem, az már késő. De az még nem — ami a községi tanács dolga - hogy feljelentést tegyen az ügyészségen! Berkovits György Pestiek és vidékiek A társaságban a pesti la­kásviszonyokat emlegetve szidjuk a vidékieket, akik megállás nélkül áramlanak a fővárosba. Jönnek, jönnek, mahol­nap kitúrva otthonainkból, s ha ez igy megy tovább, esetleg mi mehetünk oda vissza, ahonnan valamikor jöttünk. Én például Halmajra, Péter Perkálára, Robi Szatymazra, Ferkó Nemes- tördemicre. N. S. J. Nyár a tv-ben Ä szórakoztatás legváltoza­tosabb eszközeit felhasználva készül a tévé egyik fő nyári attrakciója, a „Vízszintes— függőleges” című sorozatmű­sor. Júniusban mutatkozik be, s havonta egy alkalommal je­lentkezik, összesen öt adásban. Az adást megelőzően a sajtó­ban keresztrejtvényt tesznek közzé —, amit csak az tud megfejteni, aki az adást vé­gignézte. Á megfejtők között a VIDEOTON-gyár nagy érté­kű ajándékot sorsol ki. A tv-ben egyébként megfe­lelő ütemben halad a felké­szülés az üdülés, a pihenés, a Közeledik a vakáció NAGYOBB A BALESETI VESZÉLY! Hamarosan befejeződik a tanév, s mint ilyenkor lenni szokott, több veszedelem fe­nyegeti a vakációzó gyerme­keket. Az Állami Biztosító statisztikája szerint az utóbbi egy esztendő alatt több mint 30 ezer tanuló szenvedett bal­esetet, közülük 14 ezer fiú és leány sérült meg közlekedés közben. A vizsgák időszaka arra is jó alkalom, hogy útra- valóul figyelmeztessék a peda­gógusok tanítványaikat a szün­idő veszedelmeire s egyben a fokozott óvatosságra. Most egyébként ismét napirendre került az iskolákban a ta­nulók balesetbiztosítása, ame­lyet ezekben a napokban újí­tanak meg a diákok. A „régi” tanulók több mint 80 száza­léka, a középiskolások 96 szá­zaléka kötötte már meg — a nyári szünidőre is érvényes — tanuló-balesetbiztosítást. A ki­csik, vagyis a leendő első osz­tályosok szülei a beiratkozás­sal egy időben köthetik meg gyermekük biztosítási szerző­dését. Hasonlóan az általános és középiskolás diákokhoz, az egyetemi hallgatóknak is le­hetővé tették a tanuló-baleset­biztosítást. Félévenként ez 10 forintba kerül. A biztosított, ha a baleset az oktatási intéz­ményben, otthon, az utcán, sportolás közben, a tantervben előírt üzemi gyakorlaton, vagy a szervezett szünidei táborozás idején történt, kártérítésben részesül. könnyedebb szórakozások év­adjára. Többek között olyan programokat készítenek elő, mint a „Nyáresti dal”, amely­nek címadója Fazekas Mihály, verse. A színművészeti főiskola végzős osztálya „Ide nekem az oroszlánt is” címmel mu­tatkozik be a képernyőn. Jú­liusban kezdik vetíteni a Rt- naldo Rinaldini című 13 ré­szes filmsorozatot. A szegé­nyeket gyámolító híres rab­lókapitány történetét Chris­tian August Vulpius írta meg; a film címszereplője Fred Williams — magyar hangja Mécs Károly. A nyár folyamán mutatják be a Nebáncsvirágnak, Hervé híres operettjének tévé válto­zatát is. Seregi László rende­zésében mutatja be a tévé Suppé immár klasszikus egy- felvonásosát, a „Pajkos diá- kok”-at Augusztus 20-ra ünnepi mű­sornak szánják a Szerb Antal: VII. Oliver-jéből készülő tévé­filmet. Tartozéka természetesen a nyári programnak a táncdal­fesztivál. Újdonság, hogy az elődöntőkön nem lesz ismét­lés, csak a teljes adást vasár­nap megismétlik. Egyébként a pontozás és szayazás rendszere a tavalyi­val azonos. A sanzon- és tánc- dalbizottsághoz beérkezett 1607 szám közül, ötszáznegy­vennyolcat tartottak előadás­ra érdemesnek. A fesztivál szerkesztő bizottsága már ki­válogatta azt a hatvanöt, amely a fesztivál műsorára ke­rül. A BLAHA LUJZA TÉRI KÖNYVSÄTORNÄL Foto: Gárdos mám élogbeJfflekb Hdnapoh ■HUIbi"-"' ..............t Mimiit—\ II ■ imnnr,I.........fc 4 1. — Mit idegeskedsz? —gyújt cigarettára, és orrlyukain fúj­ja a füstöt. — A baj megvár­ja az embert, nem kell eléje futni. — Nekem úgyis mindegy — ülök fel a turistaheverőn. — Holnap este már Bogláron le­szek. — Igen? — Lelépsz, mint a bunyós, akinek bedobták a törülközőt? Ez a legkönnyebb. De miért is tennél másképpen, nem igaz? Káromkodik, és elmond mindennek, ami eszébe jut Felveszem a palackot, ráhú­zok. Behunyom a szemem, Éva alakja bontakozik ki a szesz ködéből. Sóhajtok. Kárász Ja­ni látja, hogy nem figyelek rá, a fal felé fordul. Óh ... a szerelem miért is élesebb, ha az ember mesz- szebb kerül a nőtől, miért hozza közelebb Évát, a tovatű­nő valóság? Miért nyer még nagyobb értéket szememben azzal, hogy Sándor birtokába Jutott? Lekapcsolom a villanyt Csillagos, üvegfényű éjszaka van, a hold mint egy öreg éj­jeliőr járkál a gondjaira bí­zott csillagok között. Tekinte­temet az üvegre vetem, de a sötétben nem tudom kivenni, maradt-e az alján valami. [Megrázom, lötyög. Ráhúzok,s visszahajtom fejem a párná­ra. Éva és Sándor jár az eszemben. Ügy érzem ma­gam, mint a parázs, ha vizet öntenek rá, aztán újból tűzbe dobják. Reggel a kapualjban talál­kozom Dörnyeivel, tejet és kif­liket hoz egy bevásárlószatyor­ban. — A barátja — kezdi a mondatot, de félbeszakítom. A szobám felé intek a fejemmel. Kárász Jani most lép ki az aj­tómon, útközben vékony alu­mínium fésűt akaszt a hajá­ba. Köszön. Dörnyei szabadon maradt bal kezét nyújtja fe­lénk, az enyémet hosszan szo­rongatja. Ne haragudjak, mondja, de keressek másik la­kást. Erika esküvője közeleg, és a fiatal párnak kell a szo­ba. — Egyébként az esküvőre szívesen látjuk. — A barátjá­val együtt — fedezi fel újból Kárász Janit. Erika kolléga­női is eljönnek, és kevés fiú lesz. Szombaton várjuk ma­gukat. — Köszönöm a meghívást — hajolok meg —, de én addigra már nem leszek a városban. — — Gyorsan elbúcsúzom tőle, ne kelljen magyarázkodnom. Amíg az autóbusz az építke­zés felé visz bennünket, arra gondolok, már lakásom sincs. Ez aztán tényleg hasonlít rám. Méltó befejezés. Aztán itt van még a nyakamon a táppénzes ügyem is. Két hétig nem je­lentkeztem az orvosnál. Hogy azért még külön mit kapok kint? ... Szorongva szállók le a buszról, nézem Kárász Ja­nit, de ennek a pimasz gaz­embernek semmit sem lehet leolvasni az arcáról. A portán szólnak, azonnal menjek a személyzeti osztályra, kiadták az utasítást, ha jövök, rögtön irányítsanak oda. — Szia, öreg fiú — búcsú­zik el tőlem —, ha végzel, ke­ress meg! — Szevasz — mondom gon­dokba merülten —, majd meg­kereslek. Nehéz szívvel lépe­getek a betonjárdán, felnézek, a főépület utolsó szakaszán dolgoznak. Rengeteg emberrel találkozom, többen köszönnek, de mindenki siet, az éjszaká­sok haza, a reggelesek átöltöz­ni. Az irodában még takaríta­nak, fél óráig ácsorgók a be­járatnál, mert a vezetők csak később járnak be. A személy­zeti főnököt nem ismerem, még nem volt szerencsénk egymáshoz. A harmadik ciga­rettát szívom el, amikor egy égimeszelő érkezik, ballonsap­kában, szürke vastag télika­bátban. Ügy néz rám, mint aki régóta számon tart, s tudja, ki vagyok. — Jöjjön be, elvtárs, ne áll­dogáljon itt a hidegben — mondja, és lassú mozdulatok­kal pakolja ki táskájából az iratokat. — Egy pillanat tü­relmet kérek, Sebej elvtárs kérte, hogy ha maga megjön, őt is hívjam át. Egyszeriben inamba száll a bátorság. Ha ilyen nagy fel­hajtást csinálnak, akkor itt nagy botrány lesz. Perei Si­mon kihúzza az íróasztalának középső fiókját, és papírokat vesz elő... jegyzőkönyv... ol­vasom a betűket a fordított papíron, s nézem a munká- könyvem az asztalon van-e, de nem látom a barna táblás könyvecskét. Nem baj, majd áthozatják a munkaügyi osz­tályról. — Iszik egy kávét? — kér­dezi Perei Simon, és összedör- zsöli a kezét. Kettőt nyelek, s zavart hangon helyeslek. — Iszom, persze, hogy egy kis meleg legyen a gyomrom­ban! — Szépen készítik elő a kivégzést. Az elítélttől meg­kérdezik, mi az utolsó kíván­sága ... és ha palacsintát kér­nék és szegfűszeges forralt bort? Szerény voltam, egy fe­ketével beérem. Perei kiszól a titkárnőjének, mi pedig csak izgünk-mozgunk, ő az asztal­nál, és az iroda közepén, szemben az ablakkal. — Miért nem ül le? — nyújtja ki hosszú kezét a tár­gyalóasztal felé, majd a tele­fonon tárcsáz. — Sebej elvtárs? Itt van, megérkezett. — Jó, megyek — hallom a membrán recsegésétől kísérve a párttitkár hangját. Fele kávémat iszom meg, nyílik az ajtó s rövid bárány­bőr bekecsében belép Sebej. Felállunk. Félig lehunyt szem­mel nézek rá, bőröm- viszket az idegességtől. „Egy utolsó imát, fiam — mintha halla­nám a mennyezi szózatot —, ne térj meg atyádhoz bűnök­kel terhelten.” Mindenre elké­szültem, még arra is, hogy esetleg börtönbe kerülök. Ki fog nekem kaját hordani?... Nyakam megnyúlik, és bizto­san az orrom is hosszabb lett, csak én nem látom. Hideg nyilalásokat érzek a fejem­ben, Sebej arca komoly, kezet nyújt, aztán rászól Pereire: — No, Simon, vedd csak elő azt a levelet, amit a szer­kesztőségből kaptunk. Még ez is! Szúrást érzek a szívemben. ☆ Egy óra múlva pedig a fő­épület előtt kocogva, azt hi­szem szétvet az öröm, kipuk­kadok, mint a bicikligumi. Sapkám kezemben van, csap­kodom a combomat, s vidá­man integetek mindenkinek. A fonodából két piros fejken­dős lány egy láda orsóval lép ki, megpenderítem magam kö­rül mind a kettőt. —Juj, hej, na! — kiáltanak és nevetnek. — Részeg maga? — Majdnem — felelem. — Berúgtam egy feketétől. Hova vigyem a ládikót? — Meg­mondják. Viszem az óriási gé­pek, a szergelyek közé. Kö­szönik. Szaladok tovább Ká­rász Janihoz, az én egyetlen drága kis haveromhoz. Öh, Kárász Jani, miféle kis pacák vagy te, miféle modern Puck, aki előjött az ismeretlenség homályából igazgatni a sorso­mat?! (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom