Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

1969. JÜNIUS 19., CSÜTÖRTÖK PEST HEGYEI r<c/úrSetv n Homokfogók... A csévharaszti csáva Valamikor régen a homok Csévharasztnál kezdett el szaladni és talán meg sem állt Sárvári Imre tanácstitkár szőkébb pátriájáig, az Alföld déli részéig, ahol a szél ugyancsak kupacokba hordta a sovány termőföldet. — Innen az ablakból sok­szor néztem őket, a férfi elő­ször ásóval esett neki... az­tán kapával... végtére talics­ka formájú szerkezetet hoztak az asszonnyal az állami gaz­daságból ... Vacak, semmire- való föld az... abból a fehér homokfajtából, amely kipereg az ujjak közül... De ezek csak gyötörték a földet és magukat... izzadva, károm­kodva, megszállottan... Csévharaszton Bukovenszki János telke eddig a kutyának sem kellett, holott a falucska központjában süti a nap. — Vagy kétszáz köbméter homokot hordtak széjjel, térí­ttettek el — mondja a titkár és az 500 négyszögöles telek­re, a téglákra, a kútgyűrűkre mutat — a nép kérem min­dig teremteni akar. — Aztán most ebből van a vita?... — Igen. Csévharaszton öt család vásárolt, azaz akar vásá­rolni telket. A faluban 1969. január 1-ig 9—12 forint volt a telak négyszögöle. A helyi tanács ennyiért is ígérte a tel­ket, ám a monori OTP a járá­si tanács építési és közlekedé­si osztályának utasítására, csak 20 forintért adhatja négyszögölét. Becsaptak ben­nünket — állítja Bukovenszki Jánosné —. nem tudjuk az építést megkezdeni. Sárvári Imre, vb-titkár nagy léptekkel rója a homokot. — A magánosok hat forin­tért is adták a telek négyszög­ölét itt, így aztán nehéz meg­értetni- az emberekkel, hogy 20 forintra emelkedett az ál­lami telek ára. Bukovenszki éktói kétszáz méterre ifjú Tóth István és Cira József már házacskát épít a „bebiztosítatlan” telekre. Tóth István édesapja a salak­téglákból felhúzott, szoba- konyhás épület tetejéről má­szik le. A házacska belsejé­ben a stukatúr drótjait ren­dezgeti a fiatalasszony. A drót majd a mennyezet vakolását tartja. — örültünk a teleknek — lóbálja ácsszekercéjét az öreg —, mert a fiatalok tavaly es­küdtek, mi pedig nyolcán la­kunk egy szobában. Állami gazdasági népek vagyunk... ez a kis ház ideiglenes, majd később szépet, nagyot épí­tünk ... Igen, a másik a lá­nyomé ... magunk készítünk mindent, csak az anyagot vesszük, mert így olcsóbb ... A föld?... Kukoricát, krump­lit ültettünk bele, de adni aligha ad valamit... ugye szé­pen zöldell a homokban a ku­korica, de kiég ez ... A telek ára most betette nekünk a kaput El vagyunk keseredve. Mivel magyarázza a vételár emelését Soproni László, a járási tanács építési osztályvezetője?... — Annak az öt családnak a telke nagy, 500 négyszögöl fe­letti és mezőgazdasági műve­lésre alkalmas. Nem lehet egy villannyal ellátott, tehát félig közművesített telket négy­szögölenként 12 forintért adni. A járásban, még a Monori- erdőnél levő telkek is 20—25 forintot érnek négyszögölen­ként. A 12 forint nevetségesen alacsony ... Különben is, nem értem a helyi tanácsot. Köz- ségfejlesztésit kémek, de a telket olcsóbban akarják adni. Hát miből lesz pénzük? Mi­ből építenek járdát, villanyt, miből vezetnek be?... A he­lyi tsz többet térít 20 forint­nál a bevitt földekért!... — Valószínű megrónak ér­te, talán még fegyelmit is ka­pok — mondja csendesen Sár­vári Imre —, amiért nincs még a telektulajdonosoknak építési engedélyük... aztán máris úgy túrják, mintha övék lenne... ültetnék, építe­nek ... csak hát én arra gon­doltam, fiatalok is vannak közöttük, itt kötnek meg és megkötik ezt a homokot, mint annyian mifelénk is ... verej­tékkel, munkával... mert ilyen szép az emberi termé­szet. És még ha elmennénk a falu végébe, a német földre... mi már csak így hívjuk, mert a háborúban nagy csata folyt rajta és halottak, gránátok, lövedékek fekszenek benne... a tűzszerészek kivették, de so­se lehet tudni ... aztán még ez is gazdára talált, azóta is dol­gozik benne leendő tulajdono­sa. — Régen a Balatonnál is lehetett négyszögölenként 50 forintért telket kapni, ma százakban beszélnek — mondta a járási osztály ve­zető — és a csenevész kuko­rica között menve erre gon­dolok. Igaza van Soproni Lászlónak, túlságosan olcsó a 12 forintos telekár, még Csév­haraszton is, az árak rende­zését tudomásul kell venni. A helyi tanács nagyot hibázott, a.mikor jóváhagyás nélkül 12 forintért ígérte a telkeket és hagyta, hogy az emberek munkát, pénzt öljenek bele. Felesleges keserűséget és bosszúságot okozott az őt csa­ládnak, akiknek most már csalt a felépült ház, a mégis termő föld adhat majd vigasz­talást Szüts I. Dénes 100 ÉVES A MAGYAR ÁLLAMI FÖLDTANI INTÉZET A Magyar Állami Földtani Intézet most töltötte be fenn­állásának 100. évfordulóját: 1S69. június 18-án kezdte meg működését. Ebből az alkalom­ból szerdán délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia föld­es bányászati tudományok osztálya ünnepi ülést rende­zett a jubiláns intézet szék­hazában. Délután pedig a Ma­gyarhoni Földtani Társulat tartott ünnepi közgyűlést a Magyar Néphadsereg Köz­ponti Klubjában. Az akadé­miai osztályülést dr. Szá- deczky-Kardoss Elemér akadé­mikus nyitotta meg. Részlete­sen ismertette az intézet 100 éves történetét, s az elmúlt évszázad alatt elért eredmé­nyeket. Bejelentette Szádeczky-Kar- áoss Elemér, hogy a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa dr. Fülöp József levelező tagot, az intézet igazgatóját és a központi hivatal elnökét a Munka Érdemrend arany fo­kozatával tüntette ki. Ezután dr. Fülöp József nyújtotta át ugyancsak a Munka Érdemrend arany fo­kozatát dr. Schrő.er Zoltán­nak, az intézet nyugalmazott tudományos fömunkatársának és dr. Földvári Aladárnénak, az intézet osztályvezetőjének. Az intézet dolgozói közül ket- ten-ketten a Munka Érdem­Bő vízlelőhely Érd határában Még a nyáron napi 2500 köbméter Segítség a szomszéd községeknek? A napokban találkoztunk dr. Mezey Tivadarral, Török­bálint község yb-ti tkárúval. Vele való beszélgetésünk an­nál inkább nyilvánosság elé kívánkozik, mert kiderül be­lőle, hogy az olyan község­ben,' ahol már évekkel ezelőtt megépült a törpe vízmű és a vízvezeték, még ott is baj van a vízzel. S ebben Törökbálint nem áll egyedül. — 1960-ban kezdett működ­ni törpe vízmüvünk — mond­ja a vb-titkár. — Eredetileg öt kilométerre terveztük a vezetéket, 21 lett belőle, de a község lakott területének egy- harmada máig sincs bekap­csolva, és ez mintegy három­ezer embert érint. Sajnos, nemcsak ők küszködnek víz­hiánnyal, hanem az egész község. Induláskor napon­ta 600 köbmétert adtak a kutak, újabban csak 420 köbmétert. Nagy a vízhi­ány. A karbantartásról a Pest megyei Víz- és Csator­namű Vállalatnak kellene gondoskodnia. — És mi gondoskodunk Is A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat AZONNALI FELVÉTELRE gyakorlott és kezdő bérelszámolókat KERES. Fizetés megegyezés szerint. JELENTKEZÉS Budapest XXI., Kiss János altábornagy u. 19-21. — halljuk aztán Bendes Gá bortól, a vállalat főmérnöké lőL — Persze, előbb tüzetesen meg kell vizsgálnunk, miéit ad az eredetileg percenként 350 liter vízhozamú kút csak 140 litert. A törökbálinti vízmüvet táp- I Iáié három kút közül az egyik, a kórház kölcsönbe adott tar- talékkútja, jól működik. A másik kettőből, az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat három napja érkezett szakvé­leménye szerint, csak eggyel szabad foglalkozni. A vizsgá­lat megállapította, hogy a ku­tak szűrőkészüléke eltömő- dött és csupán az egyik álla­pota olyan, hogy érdemes meg­tisztítani. Mégpedig a szak­értői javaslat szerint úgyne­vezett savazásos eljárással, ami viszont legalább négyna­pos üzemszünettel jár. Kérdé­ses, szabad-e nyáron ennyi időre víz nélkül hagyni egy községet. Ügy gondolom, a tisztítás ősszel célszerűbb. — Talán nyáron is meg­érné. ha azután zavarta­lan és bőséges vízszolgál­tatás lenne az eredmény — véljük. — Meglehet. Ezt azonban a községi tanáccsal, sőt, esetleg az_ egész lakossággal kellene előbb megbeszélni. Az egész lakossággal, azok­kal, akik vizet nem is kap­nak, kár lenne megvitatni a kérdést. Ez utóbbiak vízellá­tását a tanács másfél milliós beruházással, új kút fúrásá­val kívánja megoldani. Ké­szek a tervek, és mire ezek a sorok megjelennek, talán már dolgozik a fúróberendezés a Törökhegyen, hogy 800 méter mélységben elérje a karsztvi­zet. — Ha ott vizet találnak, ak­kor sem tudom, hogy az új kút végleges megoldáshoz ve­zetne-e — gondolkodik a fő­mérnök, aztán valóban szen­zációs közlést tesz: — Érd vízellátásának sok esztendős, súlyos problé­mája minden jel szerint megoldásához közeledik. Rendkívül bő vízlelőhelyre bukkantunk a község határá­ban, a Sasvárosnak nevezett helyen, a régi balatoni műút bal oldalán, közel Tárnokhoz, I, a sóskúti flágazástól nem tá- t vol. A télen kezdtük meg a munkái, két kút már el is készült, egy pedig tíz napon belül meglesz, és a három ku­tat még a nyáron bekapcsol­juk az érdi vízműbe. A főnyo­mócső már épül. — A három kút naponta 2500 köbméteres hozama sem elegendő viszont Érdnek. A vízmű más területeken műkö­dő kútjaival együtt azonban máris nagyot lendít a víz­szolgáltatáson. — Különben is Sas városban további kutakat fúrunk és meglehet. hogy éppen Érden találjuk meg a rendkívül vízszegény Tö­rökbálint problémájának megoldását. Ezt az elgondolásunkat rövi­desen közöljük a két érdekelt község tanácsával. Tőlük függ, hogy mit határoznak. Egyéb­ként feltehető, hogy Diósd ivóvízellátását, sőt, esetleg még Tárnokét szintén elbírja a sasvári vízlelőhellyel meg­erősödött érdi vízmű. Sz. E. rend ezüst, Illetve bronz fo­kozatát kapták. Az ünnepség befejező aktu­saként az épület előcsarnoká­ban dr. Tasnádi-Kubacska András tudományos osztály- vezető leleplezte az intézet 100 éves fennállását megörö­kítő centenáris emléktáblát, valamint Hantként Miksa és Lóczy Lajos mellszobrát, Kis- faludi S.róbí Zsigmond alko­tásait. Fock Jenő fogadta az íij finn nagykövetet Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke bemutatkozó láto­gatáson fogadta Mártii Johan­nes Ingmant, a Finn Köztársa­ság új magyarországi nagykö­vetét, aki a közelmúltban adta át megbízólevelét. Harmadik fejezet... A mezőgazdasági üzemek az idén a tavalyinál 100 millió forinttal nagyobb értékű nö- vényvédőszer-készletből elé­gíthetik ki igényeiket. A ke­reslet — a kereskedelem je­lentése szerint — jelentősen meghaladja a tavalyit, ami egyúttal azt is jeleníti, hogy a felhasználásánál a balesetve­szély is megnőtt. A munkavédelem biztosítá­sára a MÉM — egyetértésben a MEDOSZ-szal — most kiad­ta a mezőgazdasági baileset- elhárító és egészségvédelmi óvórendszabályok 3. fejezettét, amely a vegyszeres növény- védelemmel foglalkozik. Az ezzel egy időben megjelent miniszteri utasítás kimondja, hogy az óvórendszabályok előírásait valamennyi válla­latnál kötelesek betartani, azok ellen, akik az előíráso­kat nem tartják be. szabály­sértési, illetőleg fegyelmi el­járásit indítanak. Szénát hordanak a szekerek... Méghozzá — meglehetősen sokat. A kaszálók sok harapni- valót adnak a jószágnak: kocsiszám viszik a közös és háztáji gazdaságokba. Ceglédbercel határában is fuvarozzák a téli ta­karmánynak valót. ' 1 (Foto: Tóth) A fogyasztók védelmében Hol mennyit mérnek? Többször megírtuk, a ven­déglátó vállalatok is ellenőr­zik vendéglőiket, falatozóikat, hogy az ott dolgozók betart­ják-e a különböző előírásokat, illetve nem károsítják-e meg kisebb adagokkal vagy más módon a közönséget. Legutóbb a Róna Vállalat tartott ellenőrző körutat a ceglédi—monori járásban. Sze­rencsére a fogyasztók megká­rosítása nem általános jelen­ség körükben sem, de előfor­dul. A hatékony ellenőrzés, a szigorú büntetés még a notórius szabálysértőket is visszatartja. Az ellenőrzési csoport min­Nem változott Amikor először mentem be az át­alakított italbolt­ba, majd leültem — csodálatos mű­remeket varázsol­tak belőle. Es már neve is van, valami an­golszász noblesst kiált világgá a transzparens! Lé­nyegében bisztró, a pogácsa mellett már pacalpörkölt is kapható, a lán- gost köménybe­téttel árusítják, s a pecsenyefehér helyett némi fel­árral badacsonyi rizlinggel lehet gargalizálni, ami az átalakítás ha­talmas költségei mellett természe­tes is. Az eddig említettek inkább a belbecsei érintet­ték, de a külcsín sem kutya, a kószmok falakat ptros-sárga-zöld­lila-fekete-tür- kizkék-ciklámen mozaik váltotta föl, úgy hogy a p ókok bánatuk­ban a szomszédos albérleti lakások­ba disszidáltak, s hordók helyett immár hárfa ala­kú fotelekre lehet ülni, félig még azoknak is, akik kiterjedtebb hátsó alakzattal rendel­keznek. Es még a sze­mélyzetet is ki­cserélték, a sze- mölcsös arcú, sza­kállas csaposnő, a lerobbant díjbir­kózó külsejű volt nagyfuvaros csa­pos és mások he­lyett báj és ne- gély lányzók ön­tötték el a tere­pet, meg amorozó külsejű urak, akik orrhangon beszél­nek és a kisujju­kat oldalt billent­ve szolgálják ki a kedves vendéget. Es milyen az ember, mégis va­lami nosztalgiá­val gondolok a mohos bodegára, illetve az első fröccs kiszolgálá­sáig nosztalgiával gondoltam. De már nem, mert a lényeg nem vál­tozott, oh, az nem. Az italt nekem, sört, bort, pálin­kát, főleg persze a sört, és — hogy ne érezzem kivé­telnek magam — másoknak is vál­tozatlanul szű­kén mérik. N. S. J. denkor a szakszervezeti társa­dalmi ellenőrökkel együtt jár­ja végig az üzleteket. Ilyen­kor próbavásárlást tartanak, «melynek során a kiszolgált étel vagy ital mennyiségét, a kifizetett összeget ellenőrzik. Megmérik a szeszfokot, ellen­őrzik a mérlegek, mércék hi­telességét, az ételeknél az ár- kalkulációt, valamint az üzle­ti rendet és a tisztaságot. A tizenhét „üzemegység” közül megdicsérték a ceglédi újvá­rosi falatozót, a Kabakbüfét és a Vigadó presszót, ame­lyekben kifogástalan rendet találtak. Nem járt ilyen jól a ceg­lédi Zöldfa, az Autóbiszt­ró és az Ezerjó vendéglő, ahol a csaposnak maga fe­lé hajlik a keze. Súlyos fegyelmit kapott a piactéri büfé vezetője súly- csonkításért. Monoron a Va­sas büfé s a Vigadó Étterem, Nagykőrösön a Szeglet falato­zó, Gyomron az Otthon ven­dégló és a Kilencfa személy­zete figyelmeztetéssel meg­úszta. A monori Kadarka ven­déglő és a gyömrői Halász­kert vezetője azonban már fe­gyelmit kapott. Felelősségre vonták még a monori kultúr­otthon büfévezetőjét és a Pi­koló falatozó dolgozóját. Volt, ahol 14—16 száza­lékkal kevesebb italt, s kisebb adag ételt adtak az előírtnál. Megnyugtató, hogy a ven­déglátó vállalat az Állami Ke­reskedelmi Felügyelőségen kí­vül maga is ilyen szigorúan őrködik a fogyasztók érdekel felett. Egyúttal elégtételt szol­gáltatnak a becsületesen dol­gozó szakácsoknak, pincérek­nek, akik nem „asztaltól” akarnak meggazdagodni. k. m.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom