Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-19 / 139. szám
PEST »lECVEf XfCívlEm 1969. JÜNIUS 19., CSÜTÖRTÖK Hát mert huligán... Felületes előítélet Tények ismerete nélkül Technikum előtt Huligán — fordulnak utána munkatársai. A fiatalember hosszú, nyakba nőtt hajat visel. Nyurga ■ combjaira elnyűtt farmer feszül. Fájront után szó nélkül mosakodik, öltözik. Siet a kijárat felé. — Nem vesz részt a közösségi munkában — mondják többen. — Mikor hívták legutóbb? — kérdem. — Nem hívtuk. Ügysem jönne. Huligán. Főnökeit keresem. — Munkája ellen nincs kifogás — hümmögik. — Csak ... csak hát, huligán. — Miért? — Hát, mert ő olyan. Ügy öltözik — hangzik a válasz. Hétköznapok A neve nem érdekes, a tünet annál inkább. Sokan felszínesen ítélnek. Hogyan él, mit csinál, hogyan gondolkodik a huligán? — Az ősöm nyugdíjas. Beteges. Ketten élünk. A melót elvégzem, mit akarnak még tőlem? Óbuda. A ház földszintes. Az udvaron sok virág, öt lakás nyílik az udvarra. Az egyikben ők laknak. Az apa és a fia. A huligán. A szoba- konyhás lakás tiszta. — Ki takarít? — A walesi herceg — így a Sietyke válasz. — A fiam — mondja a sovány, beesett arcú ember. — Rendes gyerek. A szomszédok szeretik a huligánt. Ápolja az apját, nem csavarog. Megkérem, mutassa meg a szekrényét. Mutatja. Négy rend ruha, ingek, három pár cipő. Két nagykabát. Tavaszi és téli. Pulóverek. A legutolsó divat szerint. Hőbörgés? — Miért nem szeretik magát a gyárban? Megvonja a vállát: — Nem érdekelnek. — Mi érdekli? — Röhögni fog, a technikum. Most ősszel szeretnék beiratkozni. A vállalat biztos nem ad ajánlást. — Miért? — Mert pofára megy minden. — Nem értem. Magyarázza meg. Dühösen legyint. — Nem érdemes... Főnökei nem szeretik. Sokszor kiveri a huppot — hangoztatják. — Például? — Például a munkaruhájánál. Lejárt az ideje, de nem volt raktáron, nem tudtunk adni. — Aztán? — Aztán? Beutalót kért. Üdülni akart. Nem adtunk. Nem volt. Hőbörgött. — Jelenleg is van hat egyszemélyes beutalóm — mondja az üdülőfelelős. — Neki miért nem adtak? — Nem javasolták. — Mi volt az indok? — Huligán. Számlák Este Óbudán. A huligánnal a kavicsokat rugdaljuk a kis utcában. — Miért szállt rám? — Mert érdekel. — Talán szentté avat? ... — Nem vagyok pápa. Ott ihatnánk valamit. — Jó. Menjünk. Megyünk. Ö vezet. — Ide nézzen — mondja. Tárcájából számlákat szedeget elő. Matematika. Fizika. Géprajz. Könyvszámlák. — Ez minek? — Tanulni akarok. — Ha nem ad ajánlást a vállalat?... — Akkor is. — Fizessünk? — Fizessünk. Adok még vacsorát az öregnek. Karácsonyi István Önmagambán... Azt mondod, érzed mennyire szeretlek. Nem hiszem. Szűk cellám rácsai mögül, nem juthat el hozzád páncél-olvaszó-tűz szerelmem. Önmagámban égek. Hetesi Ferenc Pál E hónap műtárgyra A Szépművészeti Múzeum olasz reneszánsz arcképeinek közismerten gazdag gyűjteménye a közelmúltban gyarapodott Orsina de Grassi portréjával. A képpel sokat foglalkozott már a szakirodalom, de alkotójának kilétét még nem tudták megállapítani. A festmény megközelítőleg az 1540-es évekre datálható. További érdekessége, hogy bár élő alakként jeleníti meg a modellt, valószínűleg annak halála után készült; erre utal az arc maszkszerű merev kifejezése és a múlandóság szimbólumaként az asztalon elhelyezett homokóra. A múzeum új szerzeményét — a „hónap műtárgyát” — abból az alkalomból mutatják be, hogy éppen 50 éve, 1919 júniusában szerepelt a köztulajdonba vett műkincsek műcsarnoki kiállításán. Kossuth Zsuzsanna János- ünnepé ly A magyar nyomdaipar dolgozói több mint egy évszázada június utolsó vasárnapján rendezik meg J ános-ünnepé- lyiiket Gutenberg János emlékére. TOKAJ A plébános ikonjai Másfél évtizede kezdte meg I száz darabból álló gyűjtemé- az ikonok gyűjtését Béres Bé- \ nyét vásárlással, cserével, jelű tokaji plébános. Csaknem I Cserépfalui kaszanyelek A déli Bükk erdőségei mellett fekvő Cserépfalu községben apáról fiúra szálló mesterség a fafaragás. Különösen ismertek az általuk készített kapa- és kaszanyelek, amelyekkel régen az Alföldre is elszekereztek. A kaszanyeleket a Mezőkövesdi Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet útján értékesítik és szállítják szinte az ország valamennyi tájára. lenleg is gyarapítja. Az egy házművészet különleges ágát képviselő ikonokat típusuk szerint rendezte. Gyűjteményében megtalálhatók a legősibb ábrázolási formákat őrző különböző ikonfestő iskolák alkotásai. Különösen értékes a XVIII. századból való ezüstveretes, bizánci stílusban készült ikon. A Mária-ábrázolá- sok közül kiemelkedik a XVII. században készített moszkvai ikonfestő iskola hagyományait ápoló táblakép. A táblaképen kívül Béres Béla összegyűjtötte az ikonokkal foglalkozó szakirodalmat is. A „szakkönyvtárban” német, francia, angol, svéd és orosz nyelvű munkák szerepelnek. Az idei János-ünnepélyre kétnapos változatos programot állított össze a Nyomda, a Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete. Az ünnepségsorozat június 28-án szombaton a Népligetben íjászversennyel kezdődik, majd szombat délután a Kisstadionban háromrészes vidám művészi műsorral folytatódik. Vasárnap délelőtt szintén sportversenyek lesznek, akkor kerül sor a nyomdász öregfiúk és az újságíró válogatott labdarúgómérkőzésre. 1854. június 19-én, 115 éve halt meg Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos legfiatalabb testvérhúga. Hasonlóan fivéréhez, nagy műveltségű, a szabadságeszmékért harcoló egyéniség volt. Férje, Meszlényi Rudolf elhunytéval fiatalon lett özveggyé. 1849-ben elvállalta a szabadságharc honvédsége tábori kórházainak főápolónői tisztségét. A szabadságharc leverése után titkos függetlenségi mozgalom tevékeny részese volt. Egy időre bebörtönözték, majd Amerikába emigrált, ahol nyomasztó anyagi körülmények között tengődött, míg a börtönhónapjai alatt elhatalmasodott betegsége rövidesen sírba vitte. Személye egyike történelmünk legrokonszenvesebb nőalakjainak. Értékes történelmi forrásmunkának számító levelezése hűen tükrözi élénk szellemét, széles érdeklődési körét és demokratikus felfogás sát. KÖNYVESPOLC Nemes György: 12 elbeszélés Viselkedés és jellem, ál- és valóságos erkölcs összefüggéseit kutatja a József Attila- díjas író pergő cselekményű, modemül megformált novelláiban. Az egyikben hányatott életű asszony egy vadidegen férfinak elmondja legbensőbb titkait, de az őt végighallgató férfi, játékos kérésére, hogy vetkőzzék le; felháborodik. Másik novellájában a második világháború ezredese katonák tízezeréit küldi a halálba, de amikor „hősi halált halt” fia levelezéséből megtudja, hogy az a második feleségének szeretője volt, főbelövi magát. És még tíz hasonlóan érdekes szituáció és a helyzetben viselkedő jellemek gondosan megformált rajzát tartalmazza a Magvető Kiadó gondozásában megjelent no- vellásikötet. —K— KŐMŰVES, ASZTALOS (nyugdíjas is), ÁCS, FESTŐ, VILLANYSZERELŐ (nyugdíjas is), VÍZSZERELÖ (nyugdíjas is). FŰTÉSSZERELŐ, PARKETTÁS, PARKETTACSISZOLO, TETŐFEDŐ, BÁDOGOS, LAKATOS SZAK- ÉS BETANÍTOTT MUNKÁSOKAT, kőművesek mellé SEGÉDMUNKÁSOKAT (16. évet betöltött fiúkat is), ÉJJELIŐRÖKET, TAKARÍTÓNŐKET, SZÁLLÍTÓMUNKÁSOKAT azonnali belépéssel FELVESZÜNK Munkásszállás díjtalan. Jelentkezni lehet a „Prosperitás" Ktsz munkaügyi osztályán: Budapest IX., Viola u. 45. Nyári „bábok44 Jóllehet, az Állami Bábszínház vasárnap befejezte idei évadját, művészei nem térnek nyári pihenőre. Az iskolai szünidő alatt is gondoskodnak a legkisebbek szórakoztatásáról: vasárnaponként a városmajori szabadtéri színpadon és a balatoni nyári úttörőtáborokban tartanak előadásokat. Lesz néhány felnőtt előadásuk is: A Jeunesses Musi- cales budapesti kongresszusának részvevői előtt bemutatják „A fából faragott király- fi”-t és a Petruskát. Maneken templomban Egy maneken életéről, kalandjairól szóló „Bűbájosok” című színes, szélesvásznú filmet forgat Rózsa János. A főszerepet a csehszlovák származású, Ausztriában élő fotomodell-mane- ken, Éva Vodicskova alakítja. A film operatőre Lörincz József. A felvételek egy részét Budapesten a Felszabadulás téri templomban készítik. Szüzek a patakban A filmesek a falu határában dombos erdőt, tisztást és csil- lámló patakot kerestek forgatás céljából. Találtak is. A rendező közölte: a hajadonok az erdőszélen vetkőznek, a patakban fürödnek, majd a tisztáson a hold leple alatt táncot lejtenek. Az őgyelgő helybeliek ezt meghallották és elterjedt a hír: Holnap este szüzek jönnek Pestről. Az asszisztencia gépkocsin rohangált a leányok lakására, hogy közölje a forgatás időpontját. Este volt s így már senkit sem talált otthon. Az élelmes „sameszok” presszókban, mulatókban érték el az epizódszereplőket. A sok fut- kározás kifullasztotta a fiúkat, akik aztán mondták a magukét: — Ezek is éhen halnának, ha az erényükből kellene élniük. Másnap a faluban az ifjúság már forgatás előtt megszállta az erdőt, egy bajszos tűzoltó is arra járt, a patak vizét becsülte fel. A szabómester is letette a tűt, Indult a dűlőbe borért. A tagbaszakadt hentes megbiztatta az asszonyokat: vásároljanak kérem, mert délután áru után megyek. Forgatás előtt pár perccel a szüzek már viháncoltak a patakban. Az egész falu vagy 50 méterre a domb tetején hasalt. A rendező utasított: gép indul, tessék! Erre a leányok paskol- ták egymást a kristályos csermelyben, majd a tisztáson játszadoztak. — Elég, köszönöm! — Szólt a rendező — nekem jó, — Nekem nem! — mérgelő dött az operatőr — a falusiak közül az a nagy ember belógott a képbe. Mért nem hasal maga is, ha kíváncsi? Kicsoda maga, miért zavarja a munkát? — Brigádvezető vagyok kérem, hirtelen rosszul lettem Magas lett a vérnyomásom. Nagy derültség támadt. Közben leállt a vízimalom is. A felvétel ismétlődött és jó lett. A szüzek megkapták a fellépti díjat, porzott velük a gépkocsi Pest felé. Csillapodott a falu népe is. A rendező az öreg molnárral elegyedett szóba: Látja, bátyám! Komoly, őszes apák és nem restelltek kijönni ilyen gyerekes dologra. A molnár megvakarta füle tövét: — Kijöttek kérem .., megnyalni a sót. Galgóczy Imre Noteszlapok Teljesen letörten érkezett haza külföldi útjáról: — Valami baj ért talán a vámnál? — kérdeztem kaján tapintattal, de lemondóan legyintett. — Ugyan. Bár az lett volna. Még az lett volna a legkevesebb. Képzeld el, megismerkedtem egy gyönyörű, mit gyönyörű? — utolérhetetlen szépségű leánnyal. Gyönyörű termet, utolérhetetlen mosoly, lenyűgözően bájos hang, ajkáról úgy csobogtak a szavak, mint hegyi patak vize az erdők ölén. Kezemben a dán—magyar társalgási szótár... ő beszél hozzám... én beszélek hozzá, csak beszélek, beszélek, s úgy forognak az ujjaim között a lapok, mintha zsonglőr lennék... Aztán hirtelen, váratlanul legyint karcsúam formás kezével, gúnyos mosolyra húzza ennivaló ajkát és gazellalábain tovalibben... — Megsértetted valamivel? — Dehogy. Egy szót sem tudott dánul. Norvég volt. Most éppen egy norvég—magyar társalgási szótárt keresek, de nem kapok. Pedig milyen szép is az a norvég nyelv... Ügy él a feleségével, mint kutya a kutyával. Mert — egy kutyának nem kunszt együtt élnie egy macskával, az csak megszokás dolga. Kérdem tőle tapintatosan: — ... ha ilyen rosszul éltek... nem lenne jobb. . ha ... szóval elválnátok? Megdöbbenve néz rám, mint olyan emberre, akinek fogalma sincs arról, hogy a jégből lesz a viz és fordítva. — Hogy mondhatsz ilyet? — hábo- rog. — Hiszen már megszoktam... — A feleséged? — Egy csodát, öt nem lehet megszokni, de azt már megszoktam és megtanultam, hogy mikor kell igent mondanom és mikor nemet, amikor beszél, és amikor én oda sem figyelek. Most kezdjem élőiről? Esküszöm, igaza van! Kissé sápadtan, derékbatörten, mint egy fáradt liliom suttogta oda a titkárnőnek: — Liliké elvtársnő, kérem, szépen, engem hivatott az igazgató elvtárs, kérem szépen, bent van az igazgató elvtárs, Liliké elvtársnő, kérem szépen? S amíg Liliké elvtársnő kérem szépen bement az igazgatóhoz, gyöngyöző verítékű emlékezés futott végig agya titkos zúgaiban: tudhatnak-e a fusi- ról... a rézlemezről... a hazavitt csi- pőfogóról.. — Na, mit akart az igazgató elvtárs? — kérdezte később Liliké, a titkárnő, amint könnyedruganyos léptekkel kilépett a párnás ajtó mögül... — Jópofa az öreg szivar... Humora is van... De megmondtam neki; unom már, hogy mindig én tanítsam be az embereket... Na, pá,... pá, titkárnők gyöngyikéje —, intett filmszínészes gesztussal puszit és délcegen, mint egy nyárfa távozott. Nehéz dolog ám eldönteni, hogy ki a jó apa. Itt van például ez az eset: a jó apa mindent megtesz gyermeke boldogságáért. Megteszi azt is, hogy autója legyen. Nem játékautója, mert az minden gyereknek lehet, s egy jó apa nem ad olyan játékot a gyermeke kezébe, amely minden gyermek kezében ett lehet. Egy jó apa természetesen egy Trabant volánt és a hozzá való slusszkulcsot ad gyermeke kezébe, hadd játsszék az a gyerek, hadd elégítse ki a technika, a KRESZ iránti olthatatlan vágyát. Utóvégre egy tízéves gyerek már nem kilencéves és utóvégre egy mai tízéves gyerek sokkal érettebb, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt egy tizenötéves gyerek. Na ugye. És ötven évvel ezelőtt már egy tízéves gyerek is vezetett lovat. Na ugye. Egy jó apa ezt mind számba veszi és adja is már a slusszkulcsot gyermekének: játsszál, kisfiam, az se baj, ha késő este van, sőt... Kisebb ilyenkor a forgalom. Hát ilyen egy j® apa. Es kérem, itt van, ni, a rendőrségnek ez sem tetszik. Már jó sem lehet egy apa. Ki érti ezt? Remélem, a bíróság sem érti majd meg. Mindig rajongó olvasója vagyok az apróhirdetéseknek. Nem, tévednek, nem a házassági hirdetéseket olvasom, mert miért érdekelne engem a házasság, a fuldokló sem lelkesedik a vízért. Az álláshirdetések sem jelentik kedvenc műfajomat, nem rendelkezem több éves gomblyuktervezői tanfolyammal, sőt még a járművek hirdetése sem érdekel különösebben, hiszen Alfa Rómeót tizenötezerért, csak igényesnek, úgysem hirdetnek. Ami leginkább leköti a figyelmemet, az a „vegyes” hirdetés, ahol a fosztott tilltól, a stílbútorig, a síkköszörűgéptől a kitömött gulipánig mindent olvashat az ember, mindent felajánlanak, minden megvehető. Ám még semmit sem vettem. Egyetlen vágyam van, hogy egyszer ezt olvashassam: „Kleinspitzenpumpen csakis igényesnek sürgősen eladó”. Ezt az izét megvenném rohanvást. Mert mi lehet ez? Vagy nincs is ilyen? Amilyen pechem van..; Gyurkó Géza
