Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-13 / 134. szám

1969. JÜNIUS 13., PÉNTEK rtsi MEGY Et ^MirBae» a ...minden napra egy tojás Csaknem sző sze­rint igaz. A gö­döllői tojófajták nagyon szorgalmasak. Érd határában az állami gazdaság te­lepén szaporítják a hozamot: az országban itt a legmagasabb az átlag. » Komplex polgári védelmi gyakorlat Hajdú-Bihar megyében A kiképzési tervnek meg­felelően a polgári, védelem országos parancsnokságának irányításával pénteken, szom­baton és vasárnap Hajdu- Bihar megyében komplex polgári védelmi gyakorlatot tartanak. A gyakorlat idején egyebek közt sor kerül a ki­telepítéssel és befogadással, a mentéssel és mentesítéssel, továbbá az elsődleges hely­reállító munkákkal kapcso­latos feladatok végrehajtásá­ra. A nagyszabású gyakorla­ton mintegy 80 ezren vesz­nek részt. Első ízben működ­nek közre a polgári egységek mellett a megyei polgári vé­delmi katonai és más fegyve­res testületek alakulatai. A gyakorlatot megtekintik a ba­ráti országok polgári védel­mi parancsnokságainak ma­gas rangú képviselői. HÚSZ EVE ÓNÁLLÓ LEÁNYFALU Tündérkert - prózai gondokkal A nők viláffhanfjressausa vióíí Minden védelmet, könnyítést az anyáknak Holnap ül össze Helsinkiben a nők világkongresszusa. Ez alkalomból beszélgettünk Ko­vács Antalnéval, a Nőtanács Pest megyei titkárával: — Mit várnak ettől a kong­resszustól? — A helsinki kongresszus a világ valamennyi asszonyának ■nevében ül össze, hogy segít­sék egymást és bátorítsák a jobb életért vívott harcban. A nők hadjárata a különböző or­szágokban nagyon különböző, de közös feladatuk, hogy sa­ját hagyományaik és szokásaik keretében minden nő boldog­ságán munkálkodjanak. A nő teljes boldogságát a munká­ján kívül családja körében ta­lálja meg. — A kongresszus nagy szere­pet szán a nők jogainak és egyenjogúságának kiharcolásá­ra. — Vannak országok, ahol magáért az alapvető jogokért kell küzdeni. Afrikában a nők millióinak semmiféle társadal­mi-politikai joga nincs, telje­sen a férfiak szükségleteinek és hangulatának vannak alá­rendelve. Az arab országok­ban már előbbre léptek. Tuné­ziában tilos a többnejűség, az EAK-baq ki kell kérni az első feleség hozzájárulását. A há­zassági törvények a legtöbb országban maradiak. Indiában egyes vidékeken még érvény­ben van a Purdah: a nők tel­jes elzárása a világtól. Gya­kori még a kislányok eladása is, a férjek teljes önkényural­ma. Törökországban a férj írásos igazolást ad: hozzájá­rul, hogy felesége dolgozni menjen, ha vezeti a háztartást is. Ausztriában és Olaszor­szágban családjogilag a férj a Kőműves, asztalos, ács, festő, villanyszerelő, víz- és fűtésszerelő, tetőfedő, bádogos, parkettás, lakatos, szök­és betanított munkásokat, kőművesek mellé segédmunkásokat (16 éven felüli * fiúkat 1st, szállítómunkásokat, gépkocsivezetőket, autószerelőket, raktári segédmunkásokat azonnali belépéssel felveszünk Munkásszállás díjtalan. Jelentkezni lehet: a „Prosperitás" KTSZ munkaügyi osztályán. Budapest tX„ Viola u. 45. kizárólagos családfő. Spanyol- országban a nő nem kap sem­miféle jogvédelmet. Ausztrá­liában a feleség csak altkor mondhat magáénak valamit, ha be tudja bizonyítani: kü­lön jövedelméből vette. — Idehaza és a szocialista or­szágokban más a helyzet. Mit tudunk majd erről mondani a kongresszuson ? — Azt, hogy a törvényben biztosított jogok gyakorlati ér­vényesítéséért nekünk is sokat kell tenni. A nők évezredeken át alárendelt helyzetben vol­tak. Húszegynéhány év alatt nem lehet leküzdeni az egész múltat. Sok nő nálunk sem ismeri törvényes jogait és azt a védelmet, ami megilleti. Valljuk: a nő csak akkor ta­lálhat teljes beteljesülést, ha családon belül, mint igazi partnerek, az egyenjogúság alapján osztoznak a jogokban és kötelességekben. — Ezzel eljutottunk a házas­ságon belüli egyenjogúsághoz? — A legtöbben életük java­részét a családi közösségben töltik el. Rendkívül fontosak ezek a kapcsolatok. Egyenjogú partnerek akarnak lenni, de egyenjogúság alatt nem azo­nosságot értenek. A legfonto­sabb: a nők — és nem a fér­fiak! — hozzák világra a gye­rekeket. Tehát nem szabad őket azzal büntetni, hogy plusz teherként nehezedjen rájuk az anyaság és a háztar­tás. Ebből következik, hogy a társadalomnak minden védel­met, segítséget és könnyítést meg kell adnia az anyának, nehogy személyes büntetés legyen számukra az életadás. Minden kormányt és társadal­mat arra szeretnénk késztetni, hogy ismerje el és váltsa tet­tekre: az anyaság éppen olyan fontos, mint az olaj- és a víz­lelőhelyek feltárása, mint az acél- vagy a vastermelés, mint a világűr meghódítása. Ami­kor törvényeket hoznak, szem előtt kell tartani az anyaság társadalmi jelentőségét. A háztartás vezetésével járó tényleges munka a férfi és a nő és a gyermekek közös ügye kell hogy legyen. — Nem lesz könnyű dolga a helsinki kongresszusnak. Hi­szen még nálunk is van kü­lönbség a törvényadta lehető­ségek és a tényleges érvénye­sítés között. — Így is van. Csaknem minden kormány hajlamos ar­ra, hogy hátrányos megkülön­böztetéseket alkalmazzon a nőkkel szemben. Milyen gyakran halljuk, hogy a nő nem végezhet minden mun­kát, mert túl nehéz, vagy komplikált számára, de a technika fejlődésével egyre inkább szűkülnek ezek a te­rületek. Most nem gondolok az élettani sajátosságok miatt valóban alkalmatlan munka­körökre. Ha a nők egyenjogú nevelésben részesülnek, akkor ugyanolyan intellektuális munkát végezhetnek majd, mint a férfiak. — A munkához való jognak magával kell hoznia az azo­nos bérhez való jogot is. A mi országaink már sokkal közelebb állnak az ideális fel­tételekhez. A teljes fizetés a szülés előtt és után, majd ké­sőbb a gyermekgondozási se­gély, az árellenőrzés a min­dennapi élet elemi szükségle­tei fölött, a férfi és a nő mun­kahelyének átfogó betegség- biztosítása. az orvosi ellátás, a több szülésznő és gyermek­gondozónő jó példa erre. — Természetesen a kong­resszuson hangot adunk an­nak a meggyőződésünknek, hogy a jobb életért, a boldo­gabb családért vívott egész harcunknak, minden erőfeszí­tésünknek össze kell fonód­nia a háború elkerüléséért ví­vott küzdelmünkkel. Világbé­ke nélkül elképzelhetetlen az otthon, a család béliéje — fe­jezte be a beszélgetést Kovács Antalné. — komáromi — Leányfalut legelőbb Móricz Zsigmond írásaiból szerettem meg. A Tündérkerttel — aho­gyan kis birtokát nevezte — és a benne ' élő embereikkel gyakran találkoztam tárcái­ban, novelláiban. Az írót Ró- zsavölgyi Kálmán vitte ki elő­ször a csöppnyi Duna menti faluba, de a hírét ismerte már addig is, még kisújszállási diák korából, a Gyulai Pál leányfalui kertjében termett almák' ízéből. Gyulait meg ta­lán Erkel Ferenc leányfalui háza vonzotta ide? Ki tudná már megállapítaini aranyi év után. Egy biztos: Leányfalu híres nyugalma és szépsége régen is, most is szájról száj­ra száll s aki egyszer szemé­lyesen is találkozik a faluval, gyakran visszatér, ha meg sok pénze van, telket vesz, házat épít s itt tölti minden szabad idejét Azt csak a napokban tud­tam meg, hogy a Móricz-írá- sokból szíveimhez nőtt falu­nak mindössze két évtizedes önálló múltja van. Pontosab­ban 1949. áprilisában szakadt el a szigetre települt Pócsme- gyertől s kezdte meg önálló életét kilencszáznégy lakossal s hozzá hét hivatalos ember­rel, akik vezették, irányítot­ták első önálló lépéseit. A községházát ideiglenesen a postamester lakásába telepí­tették (ott van ma is), orvosa nem volt (egy istállót alakí­tottak át rendelővé, abba járt át a doktor Pócsmegyerről), a község házainak kétharmadá­ban petróleummal világítot­tak, a folyóvizet pedig egyet­len házban sem ismerték. Ha úgy tetszik, Leányfalu­nak csak ennyi a múltja. S a jelege? Ezerötszáznegyven lakosára ma öt és fél tanácsi ember jut. Az őslakókon kívül ta­vasztól őszig még ötezer em­ber él itt nyaralóiban és két­hetenként ezer ember tizenhat üdülőjében. önálló orvosa Vari, az újóhriari'' parcellázott telkeket kivéve minden ház­ban villany ég, s ha megszom­jazik az ember, a házak két­harmadában csak ki kell nyit­ni a vízvezeték csapját. Ki- lenotamtermes iskolájában (öt évtizede még egyetlen tante­remben egyetlen tanítónő okítgatta a leányfalui gyere­keket) kétszáznegyven diákot tizenöt pedagógus tanít. A tanács elnöke: derűs ar­cú asszony. Prosz Istvánná. Kisorosziban született, ott kezdte a tanácsi munkát há­rom polgárival a tanácsok megalakulásának esztendejé­ben. A leányfalui tanácson tizenötödik esztendeje dolgo­zik, közben leérettségizett, ta­valy pedig magyar—történe­lem szakos diplomát szerzett az egyetemen. — Leányfalu pihenőhely. Hozzánk nem látogatóba és kirándulni járnak a pestiek, mint a szomszédos Szentend­rére vagy Visegrádra, hanem telket vesznek, házat építe­nek, itt töltik a hét végét és nyári szabadságukat. Mondom, miért jöttem, meglepődik. — Valóban ennyi idő telt volna el azóta, hogy önálló lett a falu? Ha mondja, bizto­san így igaz. De itt annyi a munka és évről évre több, hogy örülünk, ha becsület­tel elvégezzük a munkánkat, ünneplésre nem jut időnk. Ez valóban így igaz. Napo­kon át kerestem hivatalában, amíg sikerült személyesen is találkoznunk, de akkor is meg kellett szakítanunk beszélge­tésünket (elnézést, telekkisa­játítási szemlére kell men­nem, de másfél órán belül visszajövök ...) s kezében jó­kora aktacsomóval indult a falu Szentendre felé eső hatá­rába. Együtt talpaltunk egy ideig az országút mellett (autója nincs, autóbuszra vár­ni pedig türelme nincs),, míg­nem feltűnt a kanyarban a busz. Intett a vezetőnek, aki (szabály ide, szabály oda) nyomban lefékezett. Az elnök­asszony felszállt (másfél óra múlva várom!) s már akkor biztos voltam benne, hogy a buszvezető másodszor is sza­bálytalanságot követ majd el és nem a megállóban teszi le az elnökasszonyt, hanem ott, ahol az a legközelebb esik a helyszíni szemléhez. Amikor újra az irodában beszélgetünk, panaszkodik.-'*’ . — Nagyon sok a gondunk. Leányfalu a Dunakanyar egyik legkeresettebb helye, mi még­is nagyon keveset tudunk nyújtani az itt pihenni szán­dékozó embereknek. Művelő­dési házunk nincs. Mozink húsz esztendeje még a Lila akáchoz címzett kocsma volt. Van ugyan egy szabadtéri mo­zink itt, a tanácsháza udva­rán, de a fővárosi mozikhoz szokott embernek ez silány kárpótlás csupán. Megfelelő üzletekkel, vendéglátóhelyek­Villamos és értekezlet öt perc múlva háromne­gyed kettő. Felugrott a négyes villamosra. Kettőkor kezdődik az értekezlet, három megálló, kényelmesen odaér. A kocsi félzsúfolt, de azért kényel­mes. Helye is akadt egy ülés mellett. Fekete, érdekes arcú nő ül az említett helyen, sö­tét árnyalatú a szemüvege, de a szeme jól látszik. Az ölében hároméves forma szőke fiúcs­ka. Most nem érdekes a nő. Nincs ideje, kettőkor dolga van, különben is ott a gye­rek — mindez egy pillantás ideje alatt fordult meg benne, aztán tökéletesen elfelejtette a nőt. Tehát az értekezlet. Mielőtt megkezdődne, lehetőleg min­denkinek igyekszik köszönni. Lesz ideje rá, kettő előtt tíz perccel odaér. Gyakorlatlan az ilyen értekezletekben, tehát egy megfelelő társat kellene kiválasztani, aki mellett ülve figyelmesen és komolyan vé­gighallgathat mindent. Talán erre is lesz ideje. Még csak háromnegyed kettő. Közeleg a második megálló. Hirtelen úgy érzi: figyelik. Az ülés felé pillant. A nő né­zi. Amikor összekapcsolódik a tekintetük, a nő megfontoltan és lassan leveszi róla a pillan­tását. Aztán hirtelen ismét visszanéz és mintha moso­lyogna, bár ez nem biztos. Most ő kapja el a tekintetét, ránéz az órájára, kettő lesz tíz perc múlva. A nő nézi és mosolyog. Hát ez fantasztikus: neki éppen most kell értekez­letre rohannia. Már jön is a megálló, ahol le kell szállnia. És mi lenne, ha még elmenne egy megállót, van tíz perce. Pontosan kettőre odaér majd az értekezletre. Ugyan minek kellene hamarább ér­keznie, úgysem kezdik ponto­san. Köszöngetni, meg bájcse­vegni úgyis kényelmetlen. Az­tán valami bőbeszédű fráter elkapja, maga mellé ülteti, egész idő alatt szóval tartja, nem tud majd az előadóra fi­gyelni ... összemosolyognak a nővel. A gyerek mintha ott se len­ne. Jó lenne tudni, hogy va­jon hol száll le. Vagy itt is megszólíthatja a villamoson. Elkezdi mozgatni a száját, de a nő villámgyorsan elfordul, arca komor lesz. Ügy látszik, fél, tele a villamos, sokan észrevennék. Most mond vala­mit a gyereknek. Igen, a kö­vetkezőnél leszállnak. Kitűnő. Két megállót játszva meg­tesz, kettő után öt percre visz- szaér. Úgysem kezdődik ha­marabb az értekezlet. Már mindenki elfoglalta az első sorokat, így legalább hátraül­het. Magabiztosan az ajtóhoz helyezkedik és leszáll. Szét­néz. A nő sehol. Bebámul a nyitott ablakon, a nő ott ül és mosolyog. Ö int a fejével, hogy igen? vagy nem? A nő int, alig észrevehető, mikrosz­kopikus fejmozdulattal: igen. Jó, hát visszaszáll. Legfeljebb néhány percet elkésik. A négyes nem mehet tovább, mint még három meg­állót, az a végállomás. Negyed három után öt perccel vissza­ér. Lehet, hogy hamarabb nem is kezdik. Nyugodtan utazili, várja az utolsó, harmadik megállót, az sem zavarja, hogy a nő mos­tanában nem is fordul felé. Biztosan zavarban van, hogy így kiadta magát. No most, itt a végállomás. De az utasok többsége fentmarad, a villa­mos megy tovább. Mi ez? Rá­néz a tájékoztató táblára. Ez nem lehet, meghosszabbítot­ták volna a négyes útvonalát, to világ végéig? Biztosan az új lakótelep miatt. Negyed három. Nem baj, majd taxival visz- szarobog. Lehet, észre sem veszik, hogy elkésett. Az ele­jén úgyis csupa érdektelen dolgokat hajtogatnak mindig. Majd a lényegre odaér. De hányra, mert ez a nő csak ül, ül szépen, nyugodtan, ráadá­sul rá se néz? mereven kibá­mul az ablakon. Hisz már alig vannak a villamoson. Erre életében nem járt, persze le­het, hogy igen, de nem em­lékszik rá. Fél három. A nő mond va­lamit a kisfiúnak és felállnak. Keresi a pillantását és amikor megvan, int: igen?, nem? A nő mosolyog, nagyon kedve­sen és int: nem! Leszáll. Ö is. Azt se tudja, merre van. Taxi nincs. Jön egy vil­lamos. Felugrik. Kétszer át kell, hogy szálljon, azután ro­han egy taxi után. Három óra. Az értekezletnek éppen vége. Halkan rebegi, hogy kisik­lott ... kisiklott a villamos. Berkovits György kel sem dicskedhetünk. Az el-, múlt húsz esztendő alatt egyetlen perembolt épült a fa­luban, meg egy másikat önki- szolgálóvá alakítottak át. Van a falunak három élel­miszerüzlete, egy iparcikk­boltja, két étterme (az egyik legalább százéves!), egy presz- szója, egy kocsmája és egy italmérője. — Régebben cukrászdánk és kerthelyiséges vendéglőnk (Hableány, korábban Páncél­féle kiskocsma) is volt. A cukrászdából kocsmát csinált a Budakörnyéki Vendéglátó­ipari Vállalat, a Hableányból pedig cukrászati termelőüze­met. Hiába tiltakoztunk elle­ne, a mi szavunk kevésnek bizonyult. És nemcsak ebben a két eset-, ben maradt alul a községi ta­nács. — A legszebb fasorunk szé­lén, a falu legforgalmasabb he­lyén lángossütő épült. A fasor azóta bűzlik az olajszagtól, az út tele van szeméttel. A köz­ségi tanács nem javasolta a lángossütő felállítását, a járá­si tanács nem adta meg hozzá az engedélyt. Gond és nem is kevés. A falu öt kilométer hosszan te­rül el. Utcáinak tisztán tartá­sát, parkjainak gondozását mindössze öt üdülőhelyi mun­kás és két utcaseprő végzi. — Nem kapunk embert. Kérdem én és joggal, ki az, aki kilencszázért beáll utcaseprő­nek ekkora faluban? Vagy ezerszáznyolcvan forintért ker­tészkedni, ápolni a Duna-parti sétányt, a parkokat? Azért a sok panasz ellenére vannak derűs színfoltjai is az elnökasszony életének, Néhány esztendeje négy tan­teremmel bővítették az isko­lát. Az idén negyedmillióért központi fűtéssel látják el. Ugyanennyiért bővítik most az . tóvodát • • Terveink sokoldalú fej­lesztést ígérnek. Másfél mil­lióért tömegszervezeti ház épül majd, abban kap helyet a könyvtár és a művelődési ház. Lesz ABC áruházunk, és az idén megkezdődik a meleg vi­zű strand építése. (Tavaly ola­jat kerestek a faluban, s he­lyette hatvanfokos vizet talál­tak. Ez lesz az alapja a jövőre ötmilliós költséggel felépülő strandfürdőnek.) És esztendő­ről esztendőre több telket par­cellázunk. Tavaly hetven telek talált gazdára, az idén már ed­dig hatvannégy, és messze még az esztendő vége. Móricz Zsigmond tündér­kertnek álmodta meg Leány­falut. Egyszer talán még az is lesz belőle. Prukner Pál Spárgamérleg Befejeződött az egyik leg­korábbi főzeléknövény — a spárga szezonja. A MÉK kecs­keméti telepéről, ahová a kör­nyező alföldi megyékből ér­kezett, az áru, szerdán indí­tották útba az utolsó export- szállítmányt az NSZK-ba. A hófehér spárgacsövekből az idén összesen 70 vagonnal vá­sároltak fel, 20 vagonnal töb­bet, mint tavaly, összesen hat országba szállították. A gaz­daságokban most összesítik a spárga adatait. Annyi azon­ban már az előzetes számítá­sokból is kiderült, hogy min­denütt kifizetődő volt e kül­földön keresett főzeléknövény termesztése. Premier Portugáliában A HVDSZ negyvenkét tagú bihari táncegyüttese csütörtö­kön a Ferihegyi repülőtérről különgéppel Portugáliába uta­zott. Kéthetes vendégszereplé­se során egyebek között fel­lép a santarémi mezőgazdasá­gi kiállítás és vásár területén, továbbá Caldas da Rainhaban, valamint Lisszabonban is. Ma- p'ar táncegyüttes ezúttal első ízben szerepel Portugáliában. Folklorművészetünk immár nemzetközi hírű képviselői a turnéra színes, változatos úti­műsort vittek magúkkal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom