Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-30 / 122. szám

1969. MÁJUS 30., PENTEK pes T HEGYEI k/Círlap 1 SÁNTIKÁLVA Nem az az baj, hogy ne­künk is futnunk kell, ha­nem az, hogy az adott le­hetőségek miatt mi ezt csak sántikáiva tehetjük — mondja az általános tő- gyasztási és értékesítő szö­vetkezetek — a volt föld­művesszövetkezetek — egyik megyei vezetője. Pa­naszkodna? Nem. A ténye­ket állapítja meg. A keres­kedelem két fő ága, az ál­lami és a szövetkezeti kis­kereskedelem hasznos és szükséges versenyre kelt egymással. A megye sok településén tapasztalhatták ezt a múlt esztendőben a fogyasztók, s azt is, hogy az ún. több szektorúság a vevőt, igényei jobb kielégí­tését szolgálja. Az AFÉSZ- bolthálózat 1968-ban hét százalékkal nagyobb for­galmat bonyolított le. mint 1967-ben, s több, mint egy- milliárd forint nyereséget értek cl országos összesí­tésben. Miért hát akkor a sánti- kálás? Azért, mert a szö­vetkezeti kereskedelem minden tekintetben hátrá­nyosabb helyzetben van, mint az állami szektor. Előáll tehát az a furcsa, s éppen ezért egészségtelen helyzet, hogy ugyan jogilag egyenlőséget élvez a szö­vetkezeti kereskedelem az állami szektorral, a gya­korlatban hátránnyal in­dul, s haladásának üteme is lelassított. Igaz, van a gazdasági bi­zottságnak egy határozata. mely kívánatosnak és szük­ségesnek tartja a szövetke­zetek ún. másodlagos tár­sulásait. azaz az olyan ősz- szefogásokat, melyek c kis vállalatoknak a nagyüze­mi gazdálkodásban rejlő lehetőségeket kínálják fel. Sajnos, e határozat ellené­re még egyetlen olyan jog­szabály sem látott napvilá­got, mely lehetővé tenné a gyakorlati megvalósítást, mely törvényes kereteket teremtene egy-egy körze­ten, járáson belül az AFESZ-ek különböző célú összefogására. E hiány mellett közrejátszik a sán- tikálásban az is, hogy a je­lenlegi adózási rendszer nem tesz megfelelő — a té­nyeket kellően mérlegelő — különbségeket az AFÉSZ-ek és az állami vállalatok között, a fejlesz­tési nyereséghányadot ter­helő 55 százalékos adó, bár valamivel kisebb, mint az állami vállalatoké, az egészségesnek mondhatónál nagyobb. Pest megyében mintegy kétezer ún. kereskedelmi egységet működtetnek az általános fogyasztási és ér­tékesítő szövetkezetek. A megye jelentős területein kizárólag a szövetkezeti bolthálózat biztosítja az el­látást. A sántikálás tehát nemcsak szakmai gond, ha­nem: a lakosságot közvet­lenül érintő gond is. Ezért kell minél nagyobb figyel­met fordítani rá. M. O. Szakemberek nyomában HATAN EGY „ELLEN“ Elindultunk a dabasi járás­ban — a mezőgazdasági szak­emberek nyomában: van-e szakemberhiány (egyetemet, felsőfokú és középfokú tech­nikumot, illetve szakmunkás- iskolát végzettek), megfelelő képzettséggel rendelkeznek-e a vezetők, és mozdult-e előre valamit a szakmunkások ügye a közös gazdaságokban? Márai Péter, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője elmondta, hogy szerinte meg­felelő képzettségű és számú szakembergárda áll rendelke­zésükre, csupán szakmunká­sokból ninc3 annyi, amennyi kellene. Hat diplomás A 4600 holdas. 379 tagot és 250 alkalmazottat számláló hernádi Március 15. Tsz fő­mezőgazdászával, Kaldenecker Istvánnal és párttitkárával, Kálmán Ferenccel beszélgetve — megerősödve tapasztaltuk az előbb elmondottakat. Ketten végeztek egyetemet, az elnök és a sertéstelep-ve­zető. aki majd akkor csinál­hatja teljes intenzitással és szakértelemmel munkáját, ha felépül a korszerű sertéstelep. Négyen jártak felsőfokú tech­nikumba: a baromfitelep-ve­zető — speciális baromfite- m’észtőit végzett —, a főker­tész, a háztáji gondjaival és a galambteleppel foglalkozó agronómus, valamint a gépte­lepvezető, aki felsőfokú gé­pésztechnikus. Nyolcán érett­ségiztek mezőgazdasági tech­nikumban: a főmezőgazdász — Vaspálya tövében Czuczor utca .. 1 Akác- és orgonái] lat lengi be, kertjei alatt vonatok zakatolnak. Itt él egy újjáépített, szép, nagy házban, itt piheni ki ötven­két dolgos esztendő fáradal­mait Páter Jenő nyugdíjas tanító. Olvasgat, rádiózik, el­babrál a ház körül, hetvenkét évesen is igyekszik hasznos­sá tenni magát. Vannak tanítványok, akik kitörölhetetlen nyomot hagy­nak tanítójuk lelkében. Má­tól kezdve Vágány Terézia is ezek közé tartozik. Pedig nem is annyira ő maga, mint inkább a családja maradt meg emlékezetében. Ez a Teri, ez a Teri! Hogy mit ki nem gondolt! Megkérni a megyei lap szerkesztőségét, látogassa­nak el Monorra, mutassák be egykori tanítója emberi alak­ját, kövessék végig életútját, írják meg, hogyan telnek nap­jai, amióta elkerült Újszil­vásról. ahol ő volt az igaz­gatóhelyettes. Az asztal telistele a múlt emlékeivel. A Vágány Teri küldte vendég kérésére ke­rültek elő. Időmilliomos, most majd mindent elrakosgat ké­nyelmesen. Az Eperjesen, 1915-ben ki­állított tanítói oklevél. Az 1966-os keltezésű aranydip­loma. „Közmegbecsülésre mél­tóan teljesítette hivatását...” Gépészmérnök szeretett vol­na lenni. Vagy újságíró. Végül tanárai váltak példaképeivé. Az indexe. Csak négy fél­évet hallgatott a budapesti polgári iskolai tanárképző főiskolán. Kivitték a frontra. Megsebesült. Mint magyar, történelem és földrajz sza­kos tanárjelölt, a Váci úti rokkantak polgári iskolájá­ban kezdett tanítani. KULTÚRA. Társadalmi és szépirodalmi hetilap. Felelős szerkesztő: Páter Jenő. Egy kézírásos levél: „Tisztelt Ba­rátaim! Köszönöm, hogy iro­dalmi körük megalakításában énrám gondoltak. Vélném mégis.. .■ Eger, 1921. XI. 21. Mindnyájoknak meleg kéz­szorítás! Gárdonyi Géza.” A Budafokon eltöltött fél évti­zed ereklyéi közül valók. Pe­dagógustársaival alakította meg a Gárdonyi Géza Csil­laga irodalmi társaságot. Lap­juk alig ért meg két évfo­lyamot. A családos megyei tanfelügyelő suttyomban az óvónőnek csapta a szelet. Az ablakon mászott be hozzá né- hanap. Az óvodásgyerekek szülei a szerkesztőséghez for­dultak, leplezze le a dol­got. Az ügy az ő kezébe ke­rült. Irt a vallás- és köz- oktatásügyi miniszternek. A tanfelügyelő becsületsértési pert indított ellene. Aztán, amikor látta, hogy ő húzná a rövidebbet, visszavonta a feljelentést. De bélistáztatta őt. Ott kellett hagynia Buda­fokot. Régi, megsárgult újságpél­dányok: Pesti Hírlap, Mátyás Diák, Családi Lapok, Uj Idők, Magyar Lányok, Evangélikus Népiskola... Káváról küldöz­gette verseit, tárcáit, szocio­gráfiai jellegű Írásait, pedagó­giai vitacikkeit. „Nóták a Cserhát alján”. Végigfutja, el­mosolyodik. Fogott egy bácsi­kat, beinvitálta a kocsmába, fizetett neki egy liter bort, s az csak dalolt, dalolt, ő meg szorgalmasan jegyezte a szö­veget, aztán már csak szerví­roznia kellett... Káván hu­szonhárom évig tanítóskodott. Fakilincses, madzaghúzós is­kolában kezdte, de addig tal­palt képviselőtől képviselőig, míg ki nem utáltak némi ál­lamsegélyt, egy rendesebb épü­letre. Egytantermes iskola volt, délelőtt is, délután is átlago­san hetven tanulóval foglal­kozott. Ö vezette be ott, az or­szágban elsőnek, kísérletkép­pen, a nyolc osztályt, és siker­rel ért véget ez az 1937—38-as tanév. Mégis görbe szemmel nézett rá az úgynevezett falu­si intelligencia. Veszélyes elemnek könyvelték el. S mi­ért? Egy öreg paraszt a sze­me láttára csókolt kezet an­nak a tejfeles szájú földbirto­kosnak, aki többször is kije­lentette, nem szereti, ha a kanásza újságot olvas, miköz­ben a mezőn a disznókat le­gelteti. Nos, ő alkalomadtán megállította azt az alázatos öreg bérest, és azt tanácsolta neki, az apján kívül más férfi­embernek ne csókoljon kezet Hamarosan a főszolgabíró von­ta felelősségre, miért lázítja a parasztokat Hadifogságból írt levelezőla­pok. 1947-ben került haza. Monor. Csévharaszt. Pilis... 1959-ben helyezték Újszilvásra. A felső tagozatban földrajzot és történelmet tanított... Most ismét feltűnik ajkán a mosoly. Az osztályfőnöki órán az étkezésről beszélgettek. Megkérdezte egyik gyengécske tanulóját, melyik ételt szereti a legjobban. A krumplilevest bökte ki a fiú. Magyarázatot kért tőle, miért? Mert két napra elrontom a gyomrom, és nem kell jönnöm iskolába, hangzott őszinte felelete. Fényképek, 1967-es évszám­mal a hátlapjukon. Csokorral köszöntik hetvenedik születés­napján. A nyugdíjazási okira­ta. Az 1967-es évszámot vise­li az is. Egy köteg levél. Pap Sándor: „Kedves Tanár Ur! Négyesre sikerült leérettségiz­nem, aminek nagyon örültem, szüleimmel együtt. Most a Fi­nommechanikában tanulok.. Vera: „A történelem dolgoza­tom négyötöd lett. Testvérem­nek, Erzsinek is jól megy a tanulás. Nem tudom, teljese­dik-e a tanár bácsi kérése, hogy ötös legyek, mert nehe­zebb a VII. osztály. Mikor tet­szik ellátogatni az iskolánkba, hozzánk? Sokszor csókolja, ki soha el nem ' felejti.” Újdon­sült orvosok, tanárnők, taní­tók, óvónők meleg sorai. A pedagógusnak jólesik, ha szé­pen gondolnak rá, érzi, hogy nem dolgozott hiába. Nevelve oktatni, és nem oktatva nevel­ni, ez volt az elve, talán ezért sikerült olyan közel férkőznie tanítványaihoz. Fiatal pedig azért maradt, a vendég is megjegyezte, hogy legalább tíz évet nyugodtan letagadhatna a korából, mert ma is szereti, megérti a fiatalokat. Egy kis alakú, szürkésbarna fedelű kötet. Verseinek gyűj­teménye. Napsugár a címe. Ö maga adta ki. A monori nyom­dában készült, kerek huszon­öt esztendeje. Belelapoz. A 77. oldalnál, a Tanító című vers­nél megáll. „Te, ki magadat adod oda, / És érte soha, sem­mit se kapsz, / Napszámos ne­ved az életben, / Folyton csak vetsz, de sohasem aratsz.” Elé­gedetlenül megcsóválja a fejét. Ma már nem ért egyet vele. Polgár István ő különben most jelentkezett felsőfokú növénytermesztőire —. két beosztott növényter­mesztő agronómus-, a szarvas­marha-tenyésztési brigádve­zető. egy erdész (erdészeti technikumban), a szállítási csoportvezető és két nő, akik képesitett könyvelők is, az egyik könyvelési csoportveze­tő. a másik bérszámfejtő. A főkönyvelő mérlegképes, he­lyettese most végzi a mérleg­képes tanfolyamot. Hiányzik a közgazdász Elégedettek a középfokú szakemberek számával, de keveslik a diplomásokat, fő­leg az olyanokat, akik valami­lyen speciális ágazat szakértői — hiszen a tsz egyre inkább j szakosodik, máris fő profilja a sertés- és baromfitenyész­tés. — Tehát milyen végzettsé­gű diplomás kellene? — Tulajdonképpen új dip­lomásra nincs is szükségünk — gondolkozik el a párttitkár és a főmezőgazdász —, inkább a meglevő embereink tovább­képzését szorgalmazzuk. Most is jár valaki tőlünk állatte­nyésztési szakra, növényter­mesztő meg nem nagyon hi­ányzik. mivel kicsi a szántó- területünk, összesen négyfaj­ta növényt termesztünk, leg­feljebb beosztott agronómus kellene, de nem biztos, hogy jobban beválna annál, aki most csinálja megfelelő iskola nélkül, de nagy helyismerettel és régi tapasztalattal. Nálunk 100 méterenként változik a ta­laj, az elméletben megtanult vetésforgók csődöt monda­nak ... Inkább egy közgaz­dász kellene. — Mi lenne a feladata itt egy közgazdásznak, mi az, amit ennek hiányában eddig nem tudtak elvégezni, vagy rosszul csináltak? — Az elő- és az utókalkulá­ció például nincs renszere- sen vezetve. Termelési költ­ségszámításunk sok kívánni­valót hagy maga után. Táv­lati tervek elkészítésére a na­pi munka mellett nem jut megfelelő idő, ezért jó lenne a közgazdász, aki ezzel is fog­lalkozna és például azt is megmondaná, hogy mondjuk 75-ben milyen szakember- igényünk lesz. Van már egy jelöltünk, aki elvégzi majd a közgazdaságit. Zsákutcában a szakmunkás? Mindezek után tehát: eny- nyí magasan képzett vezető mindössze egyetlen szakmun­kással rendelkezik, aki szarvasmarha-tenyésztő. Az igaz, hogy van három mező- gazdasági gépszerelő — de az mégis inkább ipari szakma. — Nem kell a szakmunkás? — Kelleni kell. De mi le­gyen azzal, aki nem végezte el. de már évek óta csinálja, nem küldhetjük el, a helyek meg be vannak töltve. — Talán el lehetne küldeni, hogy tanuljon, hiszen az előbb volt szó arról, hogy a nagyobb specializáció több szakértel­met kíván. — Aki már a gazdaságban dolgozik, az nem megy el ta­nulni. Nem engedheti meg magának anyagilag, ez nagy kiesés lenne számára. ami később sem térülne meg. — Miért? — Mert ha visszajönne, ak­kor is ugyanezt a munkát végezné, hasonló pénzért, hi­szen a teljesítmény után fi­zetünk. — A szakértelem nem mu­tatkozik meg a teljesítésben? — Őszintén szólva ezt még nem Is nagyon tudjuk, nincs tapasztalatunk. A lényeg az, hogy csak az megy el szak­munkásnak, aki rögtön nyolc általános után beiratkozik. Vi­szont féléves gyakorlati ide­jét nem szakmunkás mellett tölti el, például itt nálunk is. Ez is visszatetszést szül. Ki kellene jelölni egy megfelelő gazdaságot, ahol képzett szakmunkások mellett tanul­hatna a gyakornok. Tehát ez a szakmunkáskérdés nálunk még nagyon cseppfolyós ál­lapotban van ... Nincs meg­felelő gazdája, fóruma. — Mit lehetne tenni? — Ez itt a kérdés — vála­szol a párttitkár és a főmező­gazdász. — Mi például házi tanfolyamokat indítunk, ezek után betanított munkásként kezeljük őket... — Tehát zsákutcába jutot­tunk? — Most talán igen, de né­hány hónap, két-három év után már nem, mivel az ál­landó technológiai fejlődés, a gépesítés oda juthat, hogy a munkát már csak képzett szakmunkás tudja elvégezni | és ez maga után hozza, hogy j megváltozik a mezőgazdasági ! szakmunkások helyzete... Eerkovits György Fock Jenő a jövő héten Csehszlovákiába utazik Fock Jenő, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke Oldrich Cernik­nek, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya elnö­kének meghívására június 3-án néhány napos baráti lá­togatásra Csehszlovákiába utazik. .. .TÖLTIK A BORT A TAHI KÉK DUNA SZAKSZÖVET­KEZET BORÁ­SZAI. A SAJÁT RENDELÉSRE KÉSZÜLT MŰ­ANYAG FLAKO­NOKNAK NAGY SIKERÜK VAN. A BETÉRŐ KI­RÁNDULÓK PA­LACKOSTUL VI­SZIK TOVÁBB A POHARAZNI VA­LÓT. • (Foto: Urbán) TETANUSZ Egy orvos naplójából A pásztor halála Nyomravezető ^ bonckés Csak azonnali kezelés! Közeledik a nyár. A stran­dokon, a folyók, tavak part­jain sokkal többed fordulnak meg. Egyes útvonalakon időn­ként nagyobb lesz a forgalom, több lesz a közlekedési bal­eset. A mezőgazdasági mun­káknál, a kirándulásoknál fo­kozódik a különleges, vagy na­gyobb, mélyebbre hatoló, nyílt sérülések száma. Ezek teszik sürgősen időszerűvé, hogy a témával foglalkozzunk. Bevezetőül egy orvosi naplóból nyilvánosságra hozzuk a következő, meg­rázó esetet: „Ezelőtt több évvel egy fia­talkorú férfi súlyos merevgör­csös állapotban került a kór­házba. Ki sem lehet hallgatni a már kifejlődött nagyfokú szájzár miatt. Egy távoli, pusztai legelőn pásztor. Hoz­zátartozója nem jelentkezik. Sehol az egész testen nincs semmi nyoma újkeletű vagy régebbi külsérelemnek, ami­ből a fertőző tetanuszbacillu- sok behatolási helyére lehetne következtetni. — Semmiféle orvosi beavatkozás nem hasz­nál. Az orvosi konzíliumok irányítása is eredménytelen. Az izmok megmerevedése gyorsan halad előre, felülről lefelé. A fej-, arc- és nyak­izmok után a mellkasizmok megmerevedése fulladásos ha­lállal vet véget életének. A boncolás is különös fi­gyelemmel keresi az egész test kültakaróján a teta­nuszbaktériumok kapuját, de ez is hiábavalónak bi­zonyul. Végül is a találomra végzett, teljesen egészségesnek látszó talpbőrök különleges, széles feltárása meglepő eredményre vezet. A vastag szarúréteg alatt egy helyen egy középnagy bab- nyi, gennyel telt üreg találha­tó, amiben akáctövisnek egy kis darab letört végét is ki le­het mutatni.” A szerencsétlenségnek min­den részlete bemondások nél­kül is tisztázódott. A mezítláb járó pásztor annak idején ki­húzta a sebből a tüskét, és ez­zel az ügyet elintézettnek vet­te. A kisebbfajta szúrt seb ä bőrön hamarosan begyógyult. Szorgalmas, kötelességtudó ember volt. Végezte tovább a munkáját. A szúrás helyén alig fájt a lába, mint ahogy később a távoli hozzátartozók a kórházi orvosoknak elmesél­ték. Az enyhe fájdalom igen sok tetanuszbetegseg ele­jén rendkívül fontos. Er­ről minden embernek tud­ni kéne. Itt a helyzet az volt, hogy a fertőzött tüskével bizonyos számú tetanuszmikroba került mélyen a bőr alá. Ha véletlenül nem tetanusz­mikrobákkal lett volna fertőz­ve az akáctüske, hanem — mondjuk — gennykeltő kok- kuszokkal, a pásztor életben maradt volna, mert a gyorsan kifejlődő tünetek miatt (bőr- kivörösödés, duzzanat, láz, óriási fájdalom) rohant volna orvoshoz. A tetanusz lappangási ideje a fertőzéstől az izomgörcsök fellépéséig 6—7 nap szokott lenni, de előfordul, hogy ennek a kétszerese, vagy még több. Ez idő alatt egy olyan mikro- batelepben. mint amilyen a pásztor lábsebében kifejlődött, a baktériumok száma sok mil- liárdra rúghatott. Nagy megnyugvást jelent, hogy ma már rendelkezik az orvostudomány a tetanusz ellen kifogástalan gyógyí­tó anyagokkal. A csecsemőkortól kezdve min­denki megkapja a szükséges, tetanusz elleni védelmet biz­tosító oltásokat. Az esetleg ezután sérülést szenvedő embertársaink ré­szére a sok fontos tanács kö­zül a legfontosabbat úgy fo­galmazhatjuk meg, hogy min­den szúrás, lövés, harapás, vagy más, mélyebbre hatoló, nyílt sérüléssel forduljunk or­voshoz, amíg nem késő. Dr. Király Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom