Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-09 / 104. szám

I’LST MECYF. I K/úrlan 1969. MÁJUS 9., PÉNTEK DNFF-javaslat párizsi konferencián Nyugati valutakrizis fenyeget Miközben a Közel-Keleten tovább tartanak a katonai és diplomáciai csatározások, a Távol-Kelettel kapcsolatban a legutóbbi órákban csak a dip­lomácia porondján került sor új fejleményre: a francia fő­városban, a konferenciák ter­mében megtartották a vietna­mi háború békés rendezését célzó tárgyalások tizenhatodik teljes ülését. Ezen a tanácsko­záson Tran Buu Klem, a Dél- Vietnami Nemzeti Felszabadí- tási Front delegációjának ve­zetője tíz pontból álló új, átfogó javaslatot terjesztett elő. A dokumentumot Binh asz- szony hozta magával, aki Déi- Vietnam felszabadított terüle­tein tárgyalt a DNFF Központi Bizottságával, és aki néhány napja érkezett vissza Párizsba. A tervezet talán legfonto­sabb pontja, hogy a Dél-Viet- namban állomásozó fegyveres erők problémáját a vietnami feleknek egymás között kell megoldaniuk. Tran Buu Kiem beszédéből kitűnt, hogy ehhez Washingtonnak le kellene mondania a jelenlegi korrupt, gyűlölt saigoni vezetőkről és hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a Thieu—Ky csoportot béke­kormány váltsa fel. Ez, vala­mint annak fel- és elismerése, hogy a vietnamiaknak külső, tehát amerikai beavatkozástól mentesem kell megoldaniuk problémáikat: a béke útja Dél- kelet-Ázsiában. Az új tervezet ismét bizo­nyítja azt, hogy a harcoló dél­vietnami nép képviselői komo­lyan megpróbálják kimozdíta­ni a párizsi konferenciát a Washington és a saigoni klikk által előidézett holtpontról. Ugyanakkor a másik oldalról — a Nixon-kabinet korábbi fogadkozásai ellenére — nem történik semmilyen komolyabb békeerőfeszítés. Ezt az ameri­kai és a saigoni delegátus fel­szólalásaiból is meg lehetett állapítani: beszédeik nem tar­talmaztak új elemet. Az Egyesült Államok köz­véleménye mind több jelét adja annak, hogy úgy érzi, itt lenne a Nixon-féle ígé­retek megvalósításának ide­je. Tüntetések és külön­böző tiltakozási formák kö­vetik egymást. Érthető el­keseredést váltott ki például a Dow Chemical nevű mo­nopólium elnökének az a bejelentése, hogy a kormány megújította cégével a na­palmszállítási szerződéseket. Több jel is arra utal, hogy a néhány hónappal ez­előtt nagy vihart kavart és óriási erőfeszítésekkel lecsillapított valutakrí­zis újra kirobbanóban van. Erősödik az a vélemény, hogy Pompidou elnöksége a fran­cia frank csaknem biztos le­értékelését jelentené. Angliá­ban a mélypontra süllyedt a font árfolyama és megfigye­lők szerint a londoni tőzsde felett ismét megjelent a font devalválásának Damoklész­kor d ja. Ugyanakkor — és ez is a legutóbbi nyugati va­lutaválság jelenségeinek kí­sérteties megismétlődése — rekord magasságot ért el a nyugatnémet márka árfolya­ma. A nyugati pénzügyi vi­lágban úrrá lett pánikhan­gulatnak éppen az a nö­vekvő gyanú az egyik leg­fontosabb oka, hogy minden hivatalos bonni ígéret ellenére küszöbön áll a márka felér' tékelése. ROMA MÁJUSI HÓ Emberemlékezet óta nem lá­tott természeti tünemény tanúi voltak szerda délután a ró­maiak: néhány percen át ha­mzott az olasz fővárosban, amire — mondják — má­jusban még nem volt példa. Eszak-Olaszországban tovább tart a rossz idő, a napok óta szakadó eső miatt több ház összedőlt, a húszezer lakosú Mortarában például a lakások háromnegyede lakhatatlanná vált. NEW YORK Rezesbanda... A Queen Elizabeth—I/., az angolok új, nagy óceánjárója szerdán befejezte első átkelé­sét az óceánon és befutott a New York-i kikötőbe, ahol rezesbanda fogadta. A 65 863 tonnás oceánjáró fedélzetén 1400 utassal, 920 főnyi legény­séggel Southamptonból New Yorkig öt nap alatt tette meg a 3200 mérföldes utat. Utasok elbeszélése szerint a hajó or­ra kettéhasított egy bálnát a nyílt tengeren. Rá" randevú Marokkóban - holnap A moszkvai Komszomolsz- \ kaja Pravda csütörtöki szá­mában megjelent Jurij Szen- kevics szovjet orvosnak, a lap különtudósítójának első, Kai­róból keltezett riportja. Szen- kevics, Thor Heyerdahl nor­vég tudós expedíciójának tag­jaként, május második felé­ben indul útnak Marokkóból, hogy az ókori egyiptomiak vízijárműveiről mintázott pa- píruszbárkán átszelje az At­lanti-óceánt. Szenkevics most arról tudó­sít, hogy az expedíció tagjai május 10-én találkoznak Ma­rokkóban, s az indulás idő­pontját Heyerdahl május 17- re tűzte ki. Az expedíció ve­zetője úgy' tervezi, hogy a „Rá” nevű papíruszhajá kö­rülbelül három hónap alatt éri el a Karib-tenger térségét és ott az egyik szigten köt ki. Bizonyos vagyok benne, hogy hajózásunk sikeres lesz — írja Szenkevics. Büszke va­gyok rá, hogy a „Rá" fedélze­tén szovjet zászló is leng majd. Ezután Szenkevics részlete­sen leírja a papíruszbárkát, s a rajta ■ elhelyezett kunyhót. Elmondja, milyen kedvező be­nyomást tett rá Thor Heyer­dahl egyénisége a neves világ­utazó szerénysége, figyelmes­sége, sok oldalú felkészültsége és ügybuzgósága. Végül a szovjet orvos bemu­tatja az atlanti hajózás ame­rikai, mexikói, olasz, afrikai és egyiptomi részvevőjét. Utazás a nyolcadik dimenzióban Repülő csészealjon Chile felett De hány éves a kapitány? ÉPÜL A BNV (Folytatás az 1. oldalról.) mészetesen még nem áll ren­delkezésre gépi erő. A mostani csak mintada­rab, de már számíthatnak jelentős megrendelésre. ryn.r Külföldi és hazai együttmű­ködés eredménye az iszapszip­pantó. A Csepel alvázára sze­relik a szivattyút, illetve a nagyméretű tartályt, amely részben egy osztrák cég, rész­ben a Hódmezővásárhelyi Me­zőgazdasági Gépjavító szülöt­te. Alkalmas lesz öntözőcsa­tornák tisztítására, rendben- tartására. A már meglehető­sen nagy, de tovább növekvő öntözőhálózat halaszthatatlanul igényli ezt a berendezést. Segítségével egyúttal üregek feltöltésére, talajok javításá­hoz szállíthatják a felszippan­tott anyagot. (tgy) A BÉKEHÓNAP MEGYEI MEGNYITÓJA (Folytatás az 1. oldaltól.) szönhető, ahogy a túlsó parton állítják. Annak, hogy az embe­riség fele ma a vörös zászlók alá tömörülve békét akar. Fel­idézte, hogy mindenkire szük­ség van, senki nem maradhat közömbös, színt kell vallania, ha szereti hazáját, családját, alkotó munkáját. Beszélt a két világrendszer gazdasági-politi­kai harcáról. Színesen, eredeti idézetekkel bizonyította: a mérleg nyelve átbillent a bé­ke szerető, szocialista életfor­mát igénylő erők felé. Megrá­zó szavakkal szólt a fiatalok­hoz: ez a nemzedék már képes rá, hogy a fegyver nélküli vi­lágot kiharcolja. Csak a ridikülök kattantak, csak a férfiak hajtották le a fejüket. Néztem az elnökséget. Bori Rudolfot, aki az MSZMP me­gyei bizottságát képviselte, Molnár Józsefet, a'járási párt- bizottság első titkárát, S. He­gedűs Lászlót, a Hazafias Népfront megyei és Németh Alajost, a városi népfrontbi­zottság titkárát, dr. Ádám Mihályt, a megyei tanács titkárát, Lucza Ferencet, és dr. Galicz Tibort, a já­rási és városi tanácselnököt, Kovács Antalnét, a megyei nő­tanács titkárát, Bercelli Béla gyárigazgatót, Szabó István szakszervezeti titkárt. Arccal szinte nem is a közönség, a szónok felé fordultak, átitatta őket is mondanivalója igazsá­ga, nemes pátosza. S főleg néz­tem a vékony kis fekete hajú embert, a VDK-küldöttség kép­viselőjét, Duong Dinh Hnan aspiránt. Nem tud magyarul, aligha értette, de annál jobban érezte, hogy róluk is van szó, ez a beszéd értük is mozgósít. A percekig tartó tapsvihar htán igaz lelkesedéssel szavaz- lák meg a javaslatot: üdvözlő táviratot küldenek a harcoló Vietnam kormányának, adtak Ajándékot és vették át Duong Dinh Hnantól a szép mappát. Az élményt tovább fokozta a Petőfi Sándor Általános Isko­la kamarakórusa, Theodorakis görög zeneszerző világszerte is­mert békedalával búcsúztatták a gyár és a város dolgozóit, akik a békehónap megyei meg­nyitó gyűlésére eljöttek. k. m. Válásra készül­nek a londoni ál­latkertben: Anan, a moszkvai pan­dalegény két hét múlva hazautazik és végleg fakép­nél hagyja Chi- chit, a londoni „cicamackót”, mi­után kudarcba fulladt a második nászkísérlete is. Anan tavaly au­gusztusban érke­zett Londonba, s kezdetben kacér­kodott ugyan Chi- chivel, de a nem VÁIÁS túlságosan ven­dégszerető panda­kisasszony csak kétlábú ápolója iránt mutatott kü­lönösebb érdeklő­dést. míg Avant rendszeresen elza­varta. A tudósok so­káig tanácstala­nul álltak a rá­csok előtt. Érdek­lődni próbáltak a pekingi állatkert­ben, ugyanis a kí­naiak őrzik a ti­beti eredetű óriás pandák párzási szokásainak tit­kait, de a pekingi zoológusok nem válaszoltak. A két cicamackó gazdái a tói végén abban maradtak, hogy Anant egy darabig London­ban hagyják, hát­ha a tavasz jóté­kony hatást tesz a két pandára. Nem tett... Az AFP francia hírügynök­ség jelentése szerint a chilei Las Ultimas Noticias című lap­ban a legreménytelenebb uborkaszezonhoz méltó törté­net jelent meg az állítólag Chi­le fölött köröző „repülő csé­szealjakról ”, azaz ismeretlen tárgyakról. A lapban közölt interjúban egy Julio Beale nevezetű chi­lei elmondotta, hogy április 15-én négy barátja társaságá­ban az égen látható három fol­tot szemlélték éppen, amikor hirtelen különös belső impul­zust érzett. Leült egy asztalhoz, elaludt, ám ugyanakkor tollat ragadott, és teljes sebességgel írni kezdett egy ismeretlen nyelven. Julio Beale, a tanúk szerint a „transzok során” szin­te teljesen megmerevedik, ki­véve jobb kezét, amely szédü­letes sebességgel ír. Beale ki­jelentette, hogy öntudatlan ál­lapotban „repülő csészealja­kon” tett utazást. „Ezeknek utasai azt mondották nekem, hogy testemnek nyolcadik di­menzióba való szilárd kivetí­tése révén utazom velük” — mondotta. Beale szerint a földön kívüli lények elmondották neki, hogy pusztán kíváncsiságból köröz­nek a földgolyó körül. A chi­lei „űrutas” szerint a repülő csészealj kapitányát Tlablec- nek hívják — írja a Las Ulti­mas Noticias. PHILADELPHIA [lárverezték a Függetlenségi Nyilatkozatot Az Egyesült Államok 1776. július 4-én aláírt Független­ségi Nyilatkozatának egy pél­dánya Philadelphiában 404 ezer dollárért kelt el árveré­sen. Az AFP tudósítója sze­rint nyomtatott okmányokért vagy kéziratokért még sosem fizettek ilyen magas árat. Hatalmas tűzvész pusztít Da Nangban, az amerikaiak legnagyobb dél-vietnami támasz­pontján. Egy szeméthalom fogott tüzet, és a lángok átterjedtek a fegyverraktárak térségébe. Mintegy 2000 barakképület rongálódott meg és egymást követik a robbanások. II. Erzsébet Innsbruckban II. Erzsébet angol királynő férje és leánya kíséretében Innsbruckba érkezett, ahol megtekintett egy 800 éves ti- roli parasztházat. Jégbefagyott ? A Nyegyelja című lap reflexiói Az utóbbi évek egyik legiz­galmasabb kérdését vetette fel az amerikai antropológusok előtt az a különös, majomra emlékeztető lelet, amelyet egy jégtömbbe fagyva találtak. Mi lehet ez — hamisítvány, torz­szülött szörny, vagy az ember valamilyen formája, amely még a történelem előtti idők­ben kihalt? Csupán egy dolog világos: a leleten két nagy, golyó ütötte seb nyomai lát­hatók. Mindenesetre kihívták az FBI ügynökeit is ... Erről számoltunk be a Sunday Times című angol lap nyomán tegnapi számunkban. Most pedig közöljük a Nye­gyelja című lapban ezzel kap­csolatban megjelent reflexió­kat. V. V. Bunak professzor, a biológia tudományok doktora, a neves szovjet antropológus, az alábbi kommentárt fűzte a Sunday Times cikkéhez. Nyomban azután, hogy megismerkedtem a „jégbefa­gyott ősemberrel” kapcsolatos adatokkal, komoly kétségeim támadtak Avelmans adatai szerint például a lény karjá­nak hosszúsága 92 centiméter. Egy átlagos emberi kéz hosz- sza 77—78 centiméter, esetleg 80 is lehet, de 00 centiméter?! Emberi lénynél ilyen hosszú kar még 183 centiméteres test- magasság (körülbelül 6 láb) esetén sem lehetséges. A na­gyon hosszú karú majmoknak (a gibbonoknak) nincs ilyen testmagasságuk. Az embernek az a benyo­mása támad, hogy ezeknek a számoknak a vizsgálata annyi, mintha ágyúval lőnénk veréb­re. Nyilvánvaló, hogy nem ko­moly a dolog —, sem a leírás, sem az ismertetőjegyek, sem a rajzok nem szolgálhatnak tudományos kutatások anya­gául ... — önnek mi a véleménye arról a feltételezésről, hogy a titokzatos lény esetleg „nean­dervölgyi ember?" — Ez kevéssé hihető. A neandervölgyi ember némileg különbözik a mai embertől, de ezeket az eltéréseket csak né­hány és másfajta számadat fejezi ki. Az sem feltételezhe­tő, hogy a lelet az emberi faj­nak valamilyen régebbi al­faja. Avelmans úgy véli, hogy a lelet alátámaszthatja azt az elméletet, amely szerint föl­dünkön valahol egy szőrös i emberfajta létezett. Ez nem hangzik tudományosan: ennyi­re szőrös faj aligha volt. Le­hetséges, hogy a régi embe­rek szőrzete valamivel dú- sabb volt, de az embernek természetesen soha nem volt ennyire sűrű szőrzete. Ha ilyen szőrösnek képzeljük el az ember ősét, akkor va­lamilyen eocén formához kell fordulnunk, vagyis több száz millió évvel kell visz- szamennünk. — Szó van egy olyan té­zisről, hogy állítólag léteztek ilven emberek, és közöltüK néhányan napjainkig fennma­radtak. — Kétséges, hogy egyálta­lán léteztek-e, ha pedig arról van sző, hogy fennmaradtak, tisztázni kell, hogy ez mi­lyen körülmények között tör­ténhetett meg. Az egyén ugyanis önmagában nem lé­tezhet, hiszen utódok nél­kül a faj kihal. Tehát valami­féle csoportnak, népességnek kell lennie. Ha pedig van ilyen csoport, vagy népesség, ho­gyan létezhet a mai lakos­ságtól teljesen elkülönülten? Nézzük például a ma élő tör­zseket, amelyek a vadász­halász gazdálkodás szintjén maradtak — ezek a törzsek kicsinyek, / létszámuk nem növekszik. Ilyen primitív lé­nyek pedig napjainkban hogy élhetnének? Ezért nehéz egyetérteni azzal a gondo­lattal, hogy sok nemzedé­ken, évszázadokon át létez­hettek ilyen lények valami­féle elkülönült csoportjai. — De hátha mégis lehetsé­ges? Egyébként a cikkből ítélve az amerikaiak meg akarják vásárolni a leletet. — Igen, de mit várnak a dologtól? Hiszen az, amit Avelmans talált, szerintem inkább a detektív műfajhoz tartozik. Lövések... Golyók... — A mai tudomány milyen álláspontra helyezkedhet eb­ben a kérdésben? — Nem, ennek semmi köze sincs a tudományhoz. Egyéb­ként hozzá kell tennem: egye­lőre csak az újságok által kö­zölt anyagokat ismerjük. Meg kell várnunk az érvekkel alá­támasztott komoly, tudomá­nyos publikációt. — És bizonyára a szakem­berek, az antropológusok, or­vosok, biológusok — vizsgála­tainak eredményeit is? — Természetesen, ha erre sor kerül. De, ha az amerikai tudósok nem vásárolják meg a leletet, ez arra fog mutatni, hogy az egész história nem komoly. ! ★ V. Kobis, az Izvesztyija lon­doni tudósítója az alábbi meg­jegyzést fűzte a vitához: Az ismeretlen jégbe fagyott lény rejtélye egyre távolabb kerül a megfejtéstől. A Sun­day Times szenzációs cikké­nek megjelenése óta eltelt há­rom hét újabb ismeretlen mo­mentumokkal gyarapította az amúgy is rejtélyes históriát. Magnus Linclater, a Sunday Times egyik szerkesztője (a nagy port felvert cikk szer­zője), nemrégen beszámolt ne­kem az események rendkívül különös alakulásáról. John Nappier dr., azoknak az ame­rikai szakértőknek a vezetője, akik szeretnék megoldani a talányt, váratlan nehézségbe ütközött. Frank Hansen — a titokzatos jégkoporsó tulajdo­nosa — kereken megtagadta, hogy a tudósok megvizsgálják a leletet. Hansen kijelentette, hogy az egész história mögött egy gazdag ember áll. aki nem akarja, hogy a tudósok vizs­gálatot folytassanak. Nappier dr. biztosította Linclatert, hogy mindent elkövet Hansen és az állítólagos ismeretlen el­lenkezésének leküzdése érde­kében. A komoly angol tudósok ké­telyei nem csökkentek, kíván­csiságuk azonban — vajon mégis mi ez ai egész? — nö­vekedett. Ha az egész dolog csalás — a szakemberek pe­dig egyre inkább erre gyana­kodnak —, akkor is zseniáli­san csinálták. Magnus Linc­later azt tanácsolta, hogy vár­juk meg türelemmel a dolog végét...

Next

/
Oldalképek
Tartalom