Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-06 / 101. szám

31a vb-ii les 3tagiúdon Vb-ülést tartanak ma dél­után 3 órakor Maglódon, ahol beszámolnak a tsz működé­séről és az állami felügyelet gyakorlásáról. Szőlőíeririesztési bemutató A Monori Járási Tanács vb mezőgazdasági és élelme­zésügyi osztálya május 9-én, pénteken, szőlőtermesztési bemutatót szervez a gombai Uj Élet Termelőszövetkezet­ben. A bemutatón részt vesz-, nek a járás termelőszövet­kezeteinek és meghívott kül­ső szerveinek képviselői. A maglódi közbiztonság A legutóbbi maglódi ta­nácsülés egyik napirendi pontja a közrend és közbiz­tonság helyzete volt. Mit mutatnak a számok? A társadalmi tulajdon sé­relmére elkövetett bűntettek száma csökkent, a személyi tulajdon sérelmére elköve­tett bűntettek száma vi­szont emelkedett. Különösen a besurranásos lopások sza­porodtak el, s bár nem mind­egyik történt Maglódon, az ilyen jellegű bűncselekmé­nyek elkövetőinek jó része maglódi lakos... pés/ megyei: hírlap különkiadása. XI. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM 1969. MÁJUS 6., KEDD Lesz-e jó TÖRPE VÍZMŰ ÚRIBAN - UTCAI CSAPOK MENÜÉN Az egészségügyi szervek a megmondhatói, mennyi beteg­ségnek, fertőzésnek a gyökere nyúlik vissza a colibacillussal fertőzött kutak vizéhez. Járásunk majd minden községében rossz az ivóvíz, s a tanácsok ezért szor­galmazzák az egészséges vízellátás megteremtését. Brecsők Illés, az úri tanács­elnök éppen a létesítendő tör­pe vízmű terveinek készítőivel tárgyalt, amikor Úriban jár­tunk. — A februári tanácsülésün­kön döntöttük el, hogy törpe vízmüvet létesítünk. A tizen­három kilométer hosszú víz­vezeték minden utcánkban biztosítaná az egészséges ivó­vizet. Most tartunk a kivite­lezés első lépcsőjénél, a terv- készítésnél. A szakemberekkel éppen a helyszínre készülünk, Tűz Monoron Leégett egy ház A vasárnap délelőtt, ha nem is a tétlenség ideje, de a csendesült otthoni munka meghitt világa. Egy kislány orgonát szedeget a kertben, egy férfi az utcán álldogálva szomjas torokkal a szódásko­csit várja. Ekkor lobbant lángra a nádfödeles kicsi ház alattomosan parázsló, alig észrevehetően füstölgő teteje. Május 4-én délelőtt tíz óra volt, amikör kigyulladt Mono­ron Darázsi Károly Acsádi ut­cai lakos temető közelében le­vő öreg háza. MirO a házbe- íiek észbe kaptak, hatalmas iángcsóvák nyaldosták a tető gerincét, szikrázva, pattogva égett a kivénhedt zsúptető, a korai kánikula hőségét elvi­selhetetlen, megközelíthetet­len mértékig fokozva. Sikol­tozd kisgyermekek, rekedt, döbbent férfihangok kusza lármájában a józan ész ro­hant a segítség után, mert lángra lobbant a negyedik ház melléképülete is, veszélybe került az egész környék. Elég nehezen, sokára érkez­tek meg a helybeli tűzoltók, zsák öt perccel előzve meg a ceglédieket, de akkor már az épület tetőszerkezete telje­sen a lángok áldozatává lett. Megsemmisült minden a pad­láson: kukorica, dió és egy esztendő gondjával nevelge- tett disznó füstölt holmija, egy népes család nyári eledele, gondos reménysége. A tűzoltóknak köszönhető, hogy a tűz nem terjedt to­vább, de nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a helybeliek nem álltak hivatásuk magaslatán. Bizonyára túlzás az üszkös romok mellett álldogálók el­keseredése, mellyel a helybe­li tűzoltókészültség teljes csőd­jét emlegetik. Az azonban bizonyos, hogy a jól sikerült tűzoltógyakorlatok igazi vizs­gája ilyen váratlan esemé­nyeknél mérhető le igazán. Mi okozta a tüzet? A fel- tételezés az, hogy valószínű­leg a ház közelében húzódó magasfeszültség elektromos szikrája. Leégett egy ház. Kormos, a lángoktól hosszúra mesztele- nített kéményei a kétségbe­esés, segítségkérés kinyújtott kezeként merednek az ég felé. A ház biztosítva volt, s az el­veszettből valami pótolható. De fokozottabb gondossággal védjük a közelgő nyárban közös vagyonúnkat, a határ­ban, s otthonainkat. Még ak­kor is, vagy méginkább, ha azok a múltnak nehéz emlé­keiként új, szép házak között szerénykedő nádfödeles, ke­serves kis örökségek. (ej) hogy meghatározzuk: hová kerüljenek a kutak. Júliusra készül el a terv, utána létre­hozzuk a víztársulást, és jö­vőre kerül kivitelezésre az el­képzelésük. Ezzel mintegy nyolcszáz lakóházban jutná­nak egészséges, jó ivóvízhez. — Hogyan fogadta a lakos­ság a tervet? A nagy többség örömmel, hiszen a lakosság maga kérte, ve­zettessük be a vizet, s hatvanhét százalék vállal­ta is a hozzájárulást. A költségek ugyanis hat és fél milliót tesznek ki, ez a tanács anyagi erejét meghaladja. Reméljük, a lakosság kisebb része is megérti, mennyire fontos, hogy egységesen fog­junk hozzá ehhez a munká­hoz, milyen nagy szükség van az egészséges ivóvízre. Fabók János mendei tanács­elnököt is hasonló gondok fog­lalkoztatják. Arról tájékoztat, hogy a tanácsháza melletti kútjuk felújítását a Kútfúró­éi Csatornázási Vállalat má­jus 15-re fejezi be, úgy ter­vezik, innen vezetik majd be utána a vizet a tan áruhá­zára, az orvosi rendelőbe, az óvodába, a művelődési otthonba, valamint a Fő utcába, ahol hat-hét he­lyen csapot helyeznek el. Mende ugyanis dombokon épült község, a többi utca ivó­vize jó, csupán a Fő utca kút- jainak vize egészségtelen. A kútfelújítás és vizel veze­tés 640 ezer forintjukba ke­rül a mendeieknek, de nem sajnálják az anyagiakat. Meg­éri — tudják. (f. o.) Kik képviselik Járásunkat a megyei borversenyen? Az 1969 évi megyei borver­senyt ma tartják Budapesten, a Városligetben levő Vajdahu- nyad várában. A monori járásból a Monori Állami Gazdaság, a gombai Űj Élet Tsz és a nyáregyházi Béke Tsz vesz részt a borver­senyen saját termelésű, faj­tiszta, 1967 és 1968 évjáratú, olaszrizling, kövidinka és izsáki sárfehér boraival. A munka helyben Melléküzem a péteri Rákócziban Mit tagadni: a péteri Rákó­czi Tsz elsősorban 180 éves borpincéjéről, azokban tárolt borról híres — nem is mél­tánytalanul. De akad itt azért más' néznivaló is, még csak messzire sem kell menni — a melléküzemág a tsz-udvaron kapott helyet. Kétkerekű kis­kocsik mindenfelé, sorjában egymás mellett, sziszeg a he­gesztőpisztoly, csattognak a le- mezegyengetők. Nagy László, a lakatosrészleg vezetője, vé­gigvezet bennünket a műhe­lyeken, s sorban elmondja, mit is készítenek itt. A kis­kocsikról kiderül, hogy elekt­romos hegesztő kocsik a ne­vük, s a VIZÉP-nek szállítják majd, 150-et elkészítettek két hónap alatt. De nemcsak ezt csinálják, nem is olyan régen 350 gázkemencét lengyel ex­portra, belföldre műhelykály­hákat és elszívókat - készítet­tek. A következő feladat? Ta­lán olajkemence lesz. Itt min­denhez érteni kell, s a 18 mun­kás selejtet csak ritkán ad ki a keze közül. A munkakörülményekről ér­deklődöm, nem minden él nél­kül, hiszen a csiszolóműhely­ben ezüstszürke por telepedik a munkások arcára, a ruhák redőibe, a szerszámokra, min­denhova — nincs elszívóbe­rendezés. Nem elégedetlenked­nek — sőt! Még mentegetőz­nek is. A szociális helyiségek­kel sincs baj, bár most szűkén vannak ... Helyi munkaalka­lom — ez a varázsszó, ami tü­relmet ad, és elfogadtatja a kevésbé jót is. Érthető. Annál is inkább, mivel szó esett már a bővítésről is. Egy eldugott helyen talál­tunk rá Kellner Sebestyéné­re, aki remek turista-kávéfő­zőket csomagolt. Több ezer volt már a raktárban, szállí­tásra vártak. A kávéfőzők leg­több alkatrészét is Péteriben csinálják, elvégzik rajtuk az utolsó simításokat hiba nél­kül. Ki tudja, talán olvasóink most készülő illatos kávéja is egy péteri főzőbői csöpög? K. Zs. — P. I. Székházavató ünnep Erős Tivadar, a esiszoióműhely dolgozója. A múlt héten avatták fel Monoron az MHSZ és a sport­kör új székházát. Az ünnep­ségre kedves vendég is érke­zett: Falu Tamás költő, aki a monori sportkör alapító tagjai közé tartozik., László István, a községi ta­nács elnökhelyettese köszön­tötte a vendégeket, az MHSZ és a sportkör tagjait Köszö­netét mondott mindazon in­tézménynek, szervnek és sze­mélynek, aki a székház átépí­tésében, korszerűsítésében se­gített. Mintegy tízezer forint értékű társadalmi munka eredményét könyvelhetik el, mondotta. Az új székházban szigorú házirend betartása mellett tartják foglalkozásaikat és szórakozhatnak a sportkör és MHSZ tagjai. A közeljövőben megépül az új sportpálya is — jelenleg a gyepesítése folyik. A sportpálya építésének költ­ségei kétmillió forintot tesz­nek ki. A pálya az idén még elkészül. A további feladatok: öltöző és egyéb létesítmények létrehozása a pálya körül, eh­hez azonban még nincs meg Tanyavilág 1969 az anyagi fedezet. Sokat kell tehát tenniük a monori sport- barátoknak azért, hogy évek Óta tartó álmuk megvalósul­jon: a kisstadion jellegű pá­lyán mérkőzhessenek a kék- fehéréin Az új székházat Csák And­rás községi MHSZ-titkár és Solti Sándor, a sportkör veze­tőségi tagja vette át. Egyben jutalmakat osztott ki a sport­kör nevében Kövesdi Ferenc­nek, aki 15 évig volt a birkó- zószakosatály edzője, s ered­ményes munkája során ez a szakosztály nagyon szép ered­ményeket ért el. Kupecz Fe­rencnek, a községi tanács el­nökének, amiért az elmúlt években tevékenyen támogat­ta a sportkör munkáját, vala­mint Nagy Andrásnak, a mo­nori Uj Élet Tsz elnökének, aki a sportegyesületet pénz­ügyi támogatással, társadalmi munkával mindenkor segítette. MAI MŰSOR MOZIK Gyömrő: Utánam, gazfickók. Maglód: Szüzek elrablása. Mende: Magányos villa titka. Monor: A hallgatag ember. Üllő: Szüzek el­rablása. Vecsés: Autósok reszkes­setek. Egy üveg ... Az egyik kezével a tornác könyöklőjére támasz­kodik,' a másikkal rövid kis botját szorongatja, amikor belépek. Hatrét görnyedt, mélyen a föld felé hajló de­rekát ropogtatja, nehéz sóhajokéi egyenesítgeti. Az emberi lét végső határa felé kapaszkodik, segítve ma­gát, nehezen csusszanó öregcsizmás lépteivel. A csizma ugyan nehéz, de talán támasz is a roskatag lépteknek. A 90 felé nem lépked már senki büszkén. — Hova igyekszik, Károly bácsi? Látom, hogy a kijárat felé csuszálja magát. Csizmája orrával a gang kövezetén egy szódásüveget lökdös odébb-odébb, mert támaszkodni is meg emelni is — nem megy együtt. — Egy üveg szódát hozatnék a kis Mártikéval, hozzá mennék a szomszédba .. . — Ugyan már, maradjon csak, üljön le, pihenjen. Már jön is a kislány, látja, mindjárt itt lesz a szóda. Ne törje magát fölöslegesen. — Nem lehet, kérem, nem tudok én tétlenül lenni. Most majd vágok egy kis fát, még hűvösek az esték, kell. Nem hagyom én el magam. Néhány éve még a Strázsára is kibandukoltam. A kapába is lehet fogódz­kodni. De most már nem megy. Közben a fürge léptű kislány meghozta az üveg szó­dát. — Köszönöm, lelkem — bólogat kucsmás fejével —, köszönöm. — S az ifjúság frissesége, derűje fáradt mo­solyt fakaszt vén bajusza alatt. Aztán befelé csoszog, dolga van. Roppant deréklcal is élet az élet. (ej) A trágyadombok és a sertés­ólak bűze már messziről visz- szafordítja a látogatót. A hosz- szan elnyúló régi cselédházak kéményeiből kanyargó füst, a házak között játszadozó gye­rekek zsivaja, az abszolút nyugalom kecsegtető reménye azonban ellenszegül minden rossznak. Aki egyszer távolról megpillantja Bénye-U jtanyát, az biztos lehet benne, hogy rövidesen el is látogat oda. Nem, nem lakni! Nagyon ke- \fesen telepednek le végleg Ujtanyán. Itt is, épp úgy, mint más hasonló településen, egy­re több az üres lakás. Kocsi jön, valaki felpakol, s elbú­csúzik az eddigi szomszédok­tól, jóbarátoktól. Ujtanyán néhányan mindig sóhajtozva néznek a távolodó porfelhő után. Egy páran mindig ma­radnak. Vajon miért? Kik ők? Mi köti őket a tanyához, mi kényszeríti őket maradásra? Megpróbáltuk megkeresni a sikerült, amint elterveztük. A tanyasi ember az életét ma is a „sorsra” bízza, s a „sors” ritkán kedveli az egyszerű em­bereket. Bagó néni, Ujtanya egyetlen tanácstagja sem a sors kegyeltje. — Bizony, kedveseim, ami­kor 1941-ben ideköltöztünk, még hármas konyhák voltak. Három család egy konyhán, képzeljék él. Aztán 1942-től már minden családnak jutott egy szoba-konyha. Hej, hogy örültünk neki. Akkor még minden lakásban lakott vala­ki, ma már csak tizenhét csa­lád éh itt, s én vagyok a leg­régibb lakó. Férjem öt éve meghalt, két lányom, Marika meg Jucika van velem, a töb­biek férjhezmentek, elköltöz­tek. — Könnybelábad a sze­me. — Elköltözött a fiam is ... tizenkét éve meghalt. Elfordul, a falról egy képet akaszt le, kötényével letörli az üvegét. A képről vidám 18 választ, de valahogy nem úgy éves fiú mosolyog ránk. Hall­gatunk. Megint csak Bagó né­ni szólal meg. — Idős vagyok már és beteg is, az idegeim kimerültek. El­mennénk mi innen szívesen, de ahhoz pénz, sok pénz kell. Jó volna közel kerülni a vas­úthoz, bolthoz. Három & fél kilométerre lakunk Bénijétől, s oda járunk vásárolni min­dennap. Évek óta könyörgünk, hogy helyezzenek ki ide egy kis üzletet, ahol legalább he­tente két alkalommal megvá­sárolhatnánk a legszüksége­sebb élelmiszereket. Már öt évvel ezelőtt írásban is kér­tük ezt a bényei tanácstól, de még máig is gondolkodnak rajta. — Ezek az épületek a Mo­nori Állami Gazdaság tulajdo­nát képezik, harminckét fo­rintot fizetünk érte havonta. Nézzenek körül, nekem még megéri, elég jó állapotban van a lakásom, de megmutatok né­hány üresen állót. Vereszki—Sinkovicz (Folytatjuk) SPOR Elbizakodott játék, igazságos döntetlen Üllő—Mogyoród 1:1 (0:0) A hazai labdarúgók úgy lép­tek a pályára, hogy ezen a mérkőzésen gólarányt fognak javítani és alaptalanul lebe­csülték az ellenfél játékosait. Kitűnt azonban, hogy nem is olyan gyenge az ellenfél. Az első hazai akció a 14. percben adódott, amikor szabálytalan­ságért megítélt szabadrúgás el­végzése után Hang, majd Laczkó előtt nyílott gólszerzési lehetőség. A hazai csapat előtt két óriási gólhelyzet maradt kihasználatlanul, előbb egy igen erős Burza lövés pattant le, majd egymás után két ha­zai szöglet következett, de a sorozatos lövések rendre elke­rülték a kaput, vagy a kapus tudott hárítani. A 21. percben egy vendég ellentámadás során az egész hazai védelem leállt, de a kissé kisodródott játékos az üres kapu mellé gurította a labdát. A 30. perctől kezdve azonban a hazaiak beszorítot­ták ellenfelüket és percenként zúgtak a lövések Burza, Hang és Laczkó révén, majd Viczká beívelése suhant el a kapu előtt, de nem akadt csatár, aki bepofozta volna a labdát. A második félidő első per­cében egy vendégtámadás után Hang előtt volt óriási helyzet, de késlekedett. Ezután a labda Burza elé került, aki egymás után kétszer a kapu mellé lőtt. A 8. percben ismét hazai támadás futott végig a pályán, de ezúttal a kapufán csattant a labda. Időközben csere tör­tént az üllői csapatban, Lanqó helyett Holló állt be. Ez a cse­re ismét nem sikerült, mert nem javított a játékon. A 22. percben a hazaiak szögletrúgáshoz jutottak, a be­ívelt labda Hang elé került, aki megszerezte a hazaiak első gólját. (1:0). Nem sokkal ké­sőbb ismét Hang előtt volt nagy helyzet, de a fejese a ka­pu mellé szállt. A 28. percben ismét nagy hazai gólhelyzet maradt kihasználatlanul, a vendégek védelme verve volt, a kapus a földön feküdt, de a leadott lövés a fekvő kapus levegőben levő lábáról a kapu fölé került. A 23. percben azonban ismét elbizonytalan­odott a hazai védelem, Erős hárított, de a labda a földön fekvő mogyoródi játékos elé került, aki kézzel tovább ütöt­te azt. és berobbanó társa a hálóba továbbított. A játékve­zető a gólt érvényesítette. (1:1). A mérkőzés hátralevő idejében a hazaiak még próbálkoztak, de gól nem született. Sajnos hétről-hétre rosszabb játékot produkál az üllői 11. Nem megfelelő a küzdőszellem, legtöbb játékos csak áll a pá­lyán, a csatárok, Kisst kivéve, nem képesek futással lerázni a védőket. Mindez a kondíció­hiányt mutatja. (fülöp)

Next

/
Oldalképek
Tartalom