Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-31 / 123. szám
« rm «MCVKf ^JCiriap 1969 MÁJUS 31., SZOMBAT Kerekasztal k TISZA-PARTM MESSZE VAN ESFl’RT (S) Könyvespolc építkezők FIGYELMÉBE komplett fürdőszobaberendezések több színű változatban kaphatók a számítógép körül Már most fel kell készülnünk a szakember-utánpótlással arra az időre, amikor hazánkban is a nemzetközi színvonalnak megfelelő arányban működnek majd elektronikus számítógépek. Az ezzel kapcsolatos feladatok megtárgyalására hívott össze a Neumann János Számítógéptudományi Társaság péntekre egész napos kerekasz- tal-konferenciát a Technika Házában. Mint Tarján Rezső és Krekó Béla professzorok bevezetőben elmondották, 15 éve gyakorlatilag még sehol nem volt számító- gépipar, tavaly viszont a világon összesen — becslések szerint — 15— 20 milliárd dollár értékű ilyen gépet gyártottak. Az 1967-es adatok szerint a lakosság számához képest Ausztriában és Finnországban ötször, de még Görögországban is több mint kétszer annyi számítógép működött mint hazánkban. A fejlesztés azonban nálunk is megindult már, s a tervek szerint 15 év alatt Magyarországon 1500 új berendezés lép működésbe. Csupán az. újonnan munkára fogott számítógépek kiszolgálásához évenként 500 számítástechnikai specialistát — 200 programtervező matematikust, ugyanennyi rendszerszervezőt és 100 műszaki szakembert — kell kiképezni felső fokon. és szükség van még esztendőnként jó néhány ezer középkáderre. A mai évi képzés ennek körülbelül tizedrésze. A pénteki kerekasztal-kon- ferenciára éppen azért jöttek össze a legjobb illetékes szakemberek, hogy az utánpótlás nevelésének feladatait részletesen megtárgyalják. TUZSER Nem bántam meg. Bizonyára nem kellene várostörténeti kutatás ahhoz, hogy megfejtsük, miért nevezték el a libalegelőről Erfurt egyik legforgalmasabb, üzletekkel teli főutcáját. Itt, az Angereken van a legmodernebb „Milchbar”, a város tizenéveseinek kedvelt találkozóhelye. Délután négy-öt órától lehetetlen helyet kapni, de néhány magyar kislány mindig található itt. Ez önmagában is sok témát kínál. De most hagyjuk — mert még valami hamis nemzeti büszkeség kerekedik belőle — mennyire kedveltek a más nembeli fiatalok előtt a csinos magyar kislányok. Inkább egy prózaibb, elmélkedés engedtessék meg ennek ürügyén. A jobbnál jobb tejkoktélok, a raffináltan finom édességek nem túl olcsók. Két- három márkába kerülnek. S hogy mégis sűrűn ide látogathatnak, amellett, hogy jól kosztolnak, szépen öltözködnek, a keresetek nagyságában van a magyarázata. Iiogy elengedtem... Jutka Erfurttal barátkozik ér. Tehát a 350 márkás garantált minimum havi 1400 forint. Az 500 márkás kereset — amit a gyáriak szerint rövidesen minden kislány elér — 2000 forintnak felel meg. A keresetek valódi értékét jobban mutatja, ha azt nézzük, mit lehet érte vásárolni. íme, egy kis rögtönzött árjegyzék, tessék számolgatni. Egy pár női cipő ára 15—35 márka. Szép, divatos tavaszi ruhák már 15—20 márkától kaphatók. 10 márkáért már kapható komplett fehémemű- garmitúra. Egy kiló kenyér 0,90, a tojás darabja 0,30, egy pohár sör 0.45, egy jó vendéglőben egy fél sült tyúk burgonyával, salátával 3 márka. A kislányok szállása és üzemi ebédje összesen havonta nem több negyven márkánál. Könnyű kiszámítani, hogy bőségesen marad költőpénzük is. Itt kell elmondani, hogy dolgoznak az NDK-ban szakmunkások is. Mint mondják, 700— 800 márka körül keresnek általában. ★ Meggyőződésem, hogy anyagi körülményeik jobbak, mint az idehaza hasonló munkát végző fiataloké. Hogy ezt itthon mindenki elhiszi-e? Ide kívánkozik egy kis epizód. A Pannónia-express első osztályú fülkéjébe Drezdában beszállt egy magyar asszony. Boldog volt, hogy magyar nyelvű beszélgetőpartnereket talált. Mindjobban belemelé- gedett. S ömlött belőle a panasz, hogy a drága kisfia milyen sanyarú sorsban tengődik. Amikor már egészen belelendült, előrántott egy fél- kilónyi kenyeret. Szabályos, sötétbarna, a németek által annyira kedvelt rozskenyér volt. És mondta: hazaviszem, mindenkinek megmutatom, hogy ilyet kell enni szegényeknek. Otthon a háború alatt sem ettünk ilyet. Az útitársak furcsán nézték, míg végre megszólalt valaki: Miért nem eszik a kedves fia fehér kenyeret, hisz az is kapható mindenütt, miért a német ízlésnek megfelelő rozskenyeret eszi? Erre elhallgatott a kedves mama. Mert az igazság tényleg az, hogy mindenütt legalább öt-hat félé, hófehér búzakenyér is kapható. Az ilyen siránkozó mamák idehaza keltett hangulatával egy objektív útibeszámoló nem veheti fel a versenyt. Mert az ilyenre áll a régi mondás: „Messziről jött ember azt mond, amit akar”. Ezért befejezésül annak az aggódva velem együtt érkező apának a véleményét idézem, aki tömören ennyit mondott hazaindulásakor: Nem bántam meg, hogy ilyen messzire került a lányom. Ha több gyerekem volna, mind elengedném. Varga József T átorján virágzás A Balatonkenese és Balaton- akarattya közötti dombon mézillakú, fehér ernyös virágát nyitja hazánk egyik legrégibb növénye, a tátorján. Ezt a kórószerü növényt — a fel- | tevések szerint — a honfoglaló magyarok hozták a Duna—Tisza közére. A földbe mélyen nyúló gyökereit a korábbi századokban az ország egyes részein csemegeként fogyasztották. Vezetni tanulok C sodálatos vasárnap délelőtt. Szikrázóan süt a nap, a kávé pompás. Az ebéd készen a frizsiderben. Az éjjel nem ment csáléra a mű- kontyomgyermekeim kivételesen nem harapják egymás torkát. Elő az új kiskosztümöt, a topánt s ujjé, gyerünk a szabadba. A férj is jókedvű, lefelé a liftben nem győz dicsérni: — Nagyon csinos vagy. Tündén a cipőd, olyan helyes kicsi a lábad. Rajtad minden olyan gömbölyű, formás. Míg a hatodikról leérünk, majd kipukkadok, úgy igyekszem behúzni a pocakom a leltározás alatt, de az első emeletnél nem bírom tovább. Kár erőlködnöm, B. B. már nem lehetek. Tárul a garázs, a Moszkvics kigördül, a srácok az ablakból meghatottan integetnek. Végre úgy üvölthet a magnó, hogy még a falak is berezonálnak a „Winchester katedrái”-tói. — Na anyucikám, most van időnk. Elmegyünk oda hátra a házak mögé, ott még nincs forgalom. Délig vezetni tanítlak. Majd úgy csináljuk, hogy reggelenként fél hattól hétig lejövünk. Két nap után te hozod haza a kocsit. Most figyelj bogaram. Először... Kicsit pohos bogár, de azért figyel. Csinálom, amit mondanak. Nem sokáig, mert odalenn a lábamnál minden zö- rög-sivít. — Nem jó. Te kis lenke. Most még egyszer elmondom. Először... Húzok, nyomok, csavarok. Arccal a felkel« nap felé... A kislányok átlagkeresete az első negyedévben havi 401,22 márka volt. (Az ugyanilyen munkán dolgozó, de általában nagyobb tapasztalattal és szakmai gyakorlattal rendelkező német munkásoké 450 márka.) Az átlag mellett érdemes a szóródást is megnézni. Többen keresnek rendszeresen 500 márka körül. A lányok egyharmada 400 márka felett, másik harmada 400 körül, és ugyancsak egyharmad 400 alatt. A gyár 350 márkát garantáltan kifizet mindenkinek, ha a teljesítménye nem is volt annyi — mondván, hogy ez a megélhetési minimum. A kislányok dicséretére szól, hogy erre alig 15 százalékuk szorul rá Mit ér ez a kereset? A hivatalos árfolyam szerint egy márka kereken négy forintot A nyíregyházi múzeum tudományos munkatársai befejj ezték a tuzséri leletmentő ásatásokat. A XIV. századi Kálonga falu temetőjének feltárása közben 78 sírt találtak, s árokból pártadíszek, fekete alapon ezüst szállal átszőtt halotti kendő, koporsódeszka-darabok. pitykegombok, változatos formájú koporsószögek kerültek elő. A temető rendszere, beosztása arra mutat, hogy még ebben a korban is hagyományos formákat alkalmazták: nyugat-keleti irányban temetkeztek, arccal a felkelő nap felé. "A kutatás során kiderült, hogy a domb kiemelkedő része már a bronzkorban is lakott hely volt. A 4000 évvel ezelőtt ott élt nép mindennapi életére jellemző tűzhely és szemétgödör feltárása során sok állatcsont, kerámia és egy agyagból égetett kis kanál került felszínre. A kutatás legértékesebb lelete az a kultikus tárgy, amelynek formája stilizált kettős balta. Az Európában egyedülálló leletet minden bizonnyal az anatóliai eredetű népesség hozta magával. Hasonló tárgyat eddig csak Kis-Ázsiában találtak. SZABAD A VAS AR NYÁRI AJÁNLATAINKj robogók, különböző típusú motorkerékpárok, motorkerékpárokhoz utánfutók; táska- és zsebrádiók, magnetofonok, lemezjátszók, televíziók; mosógépek és centrifugák több típusban, valamint gáztűzhelyek hitellevélre is megvásárolhatók. Mac Hyman: Én meg az őrmester Újoncnak lenni sehol a világon nem könnyű, Amerikában sem. De ha valaki egy istenhátamögötti faunról kerül a légierőkhöz — mint a történet főhőse, Will Stock- dale, akkor még az is megtörténhet, hogy nem ő, hanem kiképző őrmestere átkozza el azt a napot, amelyen katonai szolgálatra alkalmasnak találták. A szerző rengeteg mulatságos helyzetben, ábrázolja a bivaly erejű, de jámbor é* jódelkű falusi legény összeütközését a „legmodernebb* pszichológiai alapon működő amerikai kiképző módszerekkel Will szereti a katonaéletet, szíves-örömest vállal minden munkát — nem ő az oka, hogy minden igyekezete ellenére állandóan büntetésekkel sújtják miatta a lágyszívű, gyengédlelkű őrmestert, aki szemlátomást teljesen összeomlott ebben a szerepben, Willtől miniden áron meg akar szabadulni — ez azonban nem sikerül neki. A kiképzés is a legmodernebb elvek szerint folyik: az újoncoknak különböző gyakorlati vizsgákon kell átes- niök és ha ez megtörtént, már repülőre is szállhatnak. Will és barátja egy bombázóra kerül, amelynek parancsnoka Bridges hadnagy, állandóan tökrészeg. Az ivás- ban a repülőgép egész személyzete hűségesen követi Csodálatos kalandokon esnek át Willék velük együtt szárazon és levegőben egyaránt. Mac Hyman könyve méltán aratott világsikert: kacagtató helyzeteit, életteli figuráit .nem egykönnyen felejti el az olvasó. A regény nemcsak Will Stockdale és barátai mulatságos históriáját meséli el, hanem egyúttal csípős és találó szatírát is rajzol a mai amerikai katonaéletről (Zrínyi Kiadó) A szerkentyűk recsegnek, a Moszkvics ugrándozik. — Kisfiam, most már tizedszer mutatom, próbálj figyelni... Először ... Forgatok, rúgok, recsegek. Illetve nem én, hanem azok az izék ott lenn. — Fiam, ez az utolsó. Nem értesz magyarul? Együtt hörgők a motorral. — Azt a kaporszakállút! Ha egy szalamandrát ideültetnének mellém, az már vezetne annyi magyarázat után, te meg szerencsétlenkedsz. — Ja, ha te elhitted Ca- peknek a sztorit a szalamandrákról ... — Hová teszed a patáidat! Azt mondtam, fékezz, nem azt, hogy gázt adj! — Olyan idétlen vagy, hogy az nem igaz... — Te, akkorát csapok a kezedre, hogy letörik. Hová tekersz? — Hetvenkét bal kezed van, jobbot nem is csinált az apád! — Világ idétlenje, nekem ebből elég volt! Tengeri beteg vagyok. Az autó váratlan produkcióit biztos fedezékből népes gyereksereg röhögi. Két szidás között sikerült felpislognom az ablakunkra. Fiám honvédségi távcsövön gyönyörködik a látványban. Képzelem, hogy kommentálják. Tekintélyem már egy ünnepi ebéd sem tudja helyrebillenteni. Potyognak a könnyeim. A férj marcona hadvezérként a kapu elé irányítja a családi bárkát. — Kínlódjon veled fiam a jóistenke, annak a reszortja. Üj kosztüm, új topán, csodálatos vasárnap reggel? Az alapgáz, a kuplung, a féktárcsa elsöpörte. Hát nem igaz, hogy a technika felfalja a költészetet? — komáromi —
