Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
2 íirflip 1969. MÁJUS 25., VASARNAP Úszó USA-vásár a Rajnán Az Egyesült Államok kereskedelemügyi minisztériuma október 13-tól 25-ig Köln és Rotterdam között „úszó kereskedelmi vásárt” rendez a Rajnán. PEKING Kínai kormánynyilatkozat A Kínai Népköztársaság kormánya szombaton nyilatkozatot tett közzé, amelyben a szovjet—kínai határ általa vitatott kérdéseivel és a közelmúltban lezajlott Damansz- kij (kínai nevén Csenpao) szigeti incidenssel foglalkozik. A héten történt VARSÓ-BONN PÁRBESZÉD Az európai biztonság erősítéséhez járul hozzá az a lengyel javaslat, amelyet WZa- dyslaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottságának első titkára varsói választási beszédében jelentett be. Gomulka bírálta a Német Szociáldemokrata Pártnak és név szerint Willy Brandtnak az európai határok elismerésére vonatkozó állásfoglalását, amely szerint a határok végleges megállapítása nyitott dolog és az erre vonatkozó döntést a békekonferenciáig elhalasztják. A Szociáldemokrata Párt ezzel valójában ki akar térni a határok végleges elismerése elől. A potsdami egyezmény betűire hivatkozik, amelyek szerint Lengyelország végleges határait a békekonferencia állapítja meg. Nincs azonban jogi akadálya annak, hogy az NSZK véglegesen ismerje el a nyugati lengyel határokat — hangsúlyozta Gomullca. ,Mi készek vagyunk — mondotta — az NSZK-val ilyen államközi szerződés aláírására, úgy, ahogy ezt 19 esztendővel ezelőtt az NDK-val megtettük.’’ Brandt azonnal válaszolt Gomulka szavaira. Válaszában nehezen lehet elválasztani egymástól a Szociáldemokrata Párt vezérének és a nagytőkével egy kormányban működő nagykoalíció külügyminiszterének nézeteit. Azt mondotta, hogy az NSZK nem mondhat le egy béke- szerződés megkötésére szóló igényéről, de semmi akadálya sincs azonban, hogy Bonn és Varsó a békeszerződés megkötése előtt is leüljön tárgyalni. Szerinte „az NSZK kibékülése Lengyelországgal, éppen olyan fontos, mint a Franciaországgal való kibékülés volt.” A verseny gazdája: a tsz-szövetség (Folytatás az 1. oldalról.) vezetői közül is lebecsülik a versenyt, magukra hagyják a szocialista brigádokat, nem kísérik kellő figyelemmel e közösségek tevékenységét. Pedig sok jó példa tanúsítja már, hogy ahol felkarolják, támogatják a helyi kezdeményezést, erkölcsileg és anyagilág is elismerik a versenyzők jobb munkáját, akár milliós tételekben is növekedhet a bevétel. A tanácskozás résztvevői sorra elmondták mi akadályozza a verseny fellendítését, a szocialista brigádmozgalom terjedését. Sok szó esett a verseny formai és tartalmi kérdéseiről, á szocialista brigádok tevékenységéről. Jámbor Miklós, a (hegyei pártbizottság titkára bírálta a közelmúltban kialakult helytelen gyakorlatot, ami miatt ellaposodott, gyakran formálissá vált a verseny. Ugyanakkor részletesen beszélt a tsz-szövetségekről, valamint a pártszervezetekre háruló feladatokról, valamint a jubileumi vetélkedő előkészületeiről. Végezetül dr. Biró Ferenc, a megyei pártbizottság mező- gazdasági osztályvezetője foglalta össze a tanácskozás tapasztalatait és a verseny föllendítésével kapcsolatos feladatokat. A nyilatkozat megismétli a kínai igényt a Damanszki] szigetre, amelyet kínai területnek nevez, s általában kérdésessé téve a fennálló határokat azt állítja, hogy egyenlőtlenek mindazok a szerződések, amelyek a Szovjetunió és Kína közötti határt rögzítik. A Damanszkij szigetre támasztott kínai igény alapján a nyilatkozat ezt követően a Szovjetuniót vádolja azzal, hogy „határprovokációkat hajtott végre Kína ellen” s az incidensekért a szovjet kormányra iparkodik hárítani a felelősséget. A nyilatkozat végezetül sürgeti „a határkérdések egészének rendezését, s hangoztatja, hogy nem elegendőek a határ egyes szakaszainak „tisztázását” célzó „konzultációk”. A kormánynyilatkozat befejezésül kijelenti, hogy a kínai kormány „a békés tárgyalások mellett van, s ellenzi az erőszak alkalmazását”, majd felhívja a Szovjetuniót, a felek biztosítsák egymást arra vonatkozólag, hogy a határon fenntartják a status quot. SCHÜTZ nyugatberlini kormányzó polgármester elfogadta a meghívást a lengyelországi poznani nemzetközi vásárra és június 14-én utazik Poznanba. Irány á Föld! (Folytatás az 1. oldalról.) amely elindította őket a Föld felé vezető két és fél napos útra. A Hold körül megtett 29. fordulat néhány kellemetlen percet hozott az űrhajósoknak; túlságosan közel kerültek a holdkomp (kotnyeles) első fokozatához, amely jelenleg a Hold körül kering. A második fokozat már Nap körüli keringési pályára állt. Stafford becslése szerint a távolság nem volt több 15 kilométernél, s az űrhajó parancsnoka méltatlankodva meg is jegyezte, hogy „nem szeretünk fogócskát játszani ezzel a csibésszel”. A három űrhajós két újabb tv-közvetítést adott a világűrből: szombatra virradó éjszaka a Hold körül keringve, szombaton pedig már a Holdtól távolodva. Mindkét közvetítésen jól látszottak a Hold egyes felületi domborulatai, köztük az Apollo 11 leszállására l^sjzgrnelt.. v terület, § második közvetítésen az űrhajó belsejéből is láthattak képeket a nézők: a három utas kissé megviseltnek, erősen szakállasnak látszott, de Stafford, Young és Cérnán egyaránt jókedvűnek, fizikailag jó állapotban levőnek mutatkozott. Az űrhajósok legfőbb panasza: a Mylar elnevezésű üveggyapot szigetelőanyag szálai, amelyek már a holdkomp első próbája előtt is zavart okoztak, az összekapcsolásnál bejutottak a kabinba, és ruhájuk alá kerülve, viszketést, a torokba jutva pedig köhögési ingert okoznak. Az űrhajó három fotocellája közül az egyik elromlott, de ez egyelőre nem okoz jelentősebb problémát. A három űrhajós 61 óra 40 percet töltött a hozzánk legközelebb cső égitest közvetlen közelében. Az Apollo 10. hétfőn, magyar idő szerint délután 18 óra tájban száll le a Csendesóceánra, az amerikai Saoma közelében. A színhelyen teljes készültségben várja az űrhajósokat a mentőflotta, élén a Princeton repülőgép- anyahajóval. Az út során esetleg szükséges pályamódosításokat előreláthatólag szombaton és vasárnap végzik el az űrhajósok. NASA, az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal szerint az Apollo 10. útja, a kiéebb hibáktól eltekintve, eddig fényesen sikerült és szinte bizonyosra vehető, hogy az első holdraszállás a tervezett időpontban, július 20-án megtörténik. Az Apollo 11 űrhajó Kennedy-fokon már a kilövőállványon van és megkezdték berendezéseinek próbáját, a végszerelés munkálatait. Vangamvezi (Május 25-én ünnepelik világszerte Afrika napját. Ezt a dátumot az Addisz Abubábán tartott afrikai csúcsértekezlet fogadta el.) „Gazdag, akár egy vangamvezi, erős, akár egy vangamvezi'* — e szavakat gyaaran hallhatjuk az itteni régi lakosoktól, akik még emlékeznek e törzs régi dicsőségére. A törzs —• számarányát tekintve — jelenleg második Tanzániában, és még őrzi a „vangamvezi királyság’* letűnt dicsőségének emlékét. Tabora városa a székhelye a törzsnek; innen sugár- szerűen futnak az utak a szomszéd afrikai államok felé. Táborán át haladt valamikor a hírhedt út, amelyen hosszú sorokban hajtották a rabszolgakereskedők az eleven árut az újvilágból érkezett vásárlókhoz Bagamojóba. Ma már csupán a megrozsdásodott vas- cölöpökre épült omladozó kikötő emlékeztet e rabszolga- kereskedelemre, magának a városnak neve azonban erről beszél; helyi nyelven ezt jelenti: „Isten veled, szívem.” Mielőtt az arab kereskedők birtokba vették volna a táborai útvonalat, itt már régen felvirágzott a szarvasmarha-, bőr- és sókereskedelem. Az arabok ideérkezése felverte az elefántcsontagyar árát, s ez arra vezetett, hogy az óriási állatot csaknem teljesen kipusztították Afrikában. Annak idején a német hódítók arra készültek, hogy Táborát a saját gyarmati fővárosukká teszik. Ezerszám hajtották ide a helyi lakosságot, hogy utat építtessenek vele; az utak Burundi, Ruanda és Kongó felé vezettek. Tabora városában a rabszolgaság a gyötrelem és keserűség már a múlté! 1958-ban az angol gyarmati kormányzó hűségfelhívására a törzs vezérei „nem”-mel válaszoltak. Itt írták és alkották meg a mai Tanzánia himnuszát is, amelynek első sora szerint a „TANÚ építi az országot.” (TANÚ a Tanganyikai Afrikai Nemzeti Unió rövidítése.) A függetlenség évei jelentős változásokat hoztak. Mindenekelőtt a dohánytermesztés fejlődött. A dohányeladásból származó jövedelem nagyban segíti az ország gazdasági fejlődését. A dohányon kívül búzát termesztenek, fakitermeléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. A fákon hosszúkás alakú mellkasokat látunk, amelyekben — korábban haszontalan, sót ellenséges — afrikai méhek éltek. Ezek a méhek ma már az emberek javára dolgoznak. A köröskörül messze nyúló szavanna a füvek és virágok csodálatos aromájával elősegíti a méhészet fejlesztését. A helyi szövetkezetek termékei már eljutottak az európai piacokra, ahol sokan megszerették a sűrű, sötét színű táborai mézet. Tabora a dohány és a méz révén vált híressé. Dodoma, ez a kis település az ország közepén, szarvasmarha piacáról lett híres. De jó termést takarítanak be földimogyoróból, olajos növényekből, szőlőből is. A legutóbbi években a szőlő- termesztés a körzet mezőgazdaságában olyan szintet ért el, hogy az ország lakosainak szinte nemzeti büszkeségévé vált. A gyarmati Tanganyiká- ban ugyanis az angol mezőgazdasági tanácsadók a szőlő- termesztést haszontalan ötletnek tekintették. Az idő azonban a helyi parasztokat igazolta, azóta hatalmas szőlők létesültek. Tavaly a mezőgazdaságnak ez a fiatal ága 250 ezer shillingnél többet hozott a köztársaságnak. Miként az egész országban, Tanzániának ebben a körzetében is kibontakozott az „ud- zsamaa mozgalom”, a szétszórtan fekvő parasztföldek közös gazdaságban való egyesítése: ezeket a közös gazdaságokat itt úgy tekintik, mint a további társadalmi átalakulások biztosítékát. Természetes, hogy a parasztság vágyai nem korlátozódnak csupán erre. Az írástudatlanság megszüntetéséért indított tömeges kampány egyike a legfontosabb jelenségeknek Dodoma körzetében. Üj iskolák, orvosi rendelők, falusi művelődési központok keletkeztek e körzet legkülönbözőbb falvaiban. Mindez meggyőzően és szemléletesen bizonyítja, mennyit tehet az afrikai, aki levetette a gyarmati igát. WASHINGTON „Politikus" koncert A Fehér Ház kertjében pénteken a minnesotai egyetemnek a Szovjetunióból visz- szatért zenekara adott koncertet. Az ünnepségre Nixon elnök meghívta Dobrinyin szovjet nagykövetet is. A „zenei-politikai koncert” jó hangulatban zajlott le. 20 éve Trizonia helyett NSZK 1949. május 23-án írta alá a három nyugati szövetséges nagyhatalom által megszállt három zóna hetven küldötte az „alaptörvényt”, az NSZK alkotmányát. Az évforduló alkalmából Kiesinger kancellár tv- és rádióbeszédet mondott. FANTASZTIKUS TÖRTÉNETEK (2) A mecénás A vezetőség ünnepélyesen ülte körül az* asztalt, melyre ez alkalommal egy kosár, szendvics és több üveg pálinka is került. Az elnök meleg szavakkal üdvözölte Jani bácsit, akit a szövetkezet jótevőjének nevezett. — Köszönöm a szíves szavakat, miszter prezident — vette át a szót Kordélyos János juhász. — Akkor elmondanám terveimet... — Halljuk ... Halljuk ... — Hát legelőbb, a juhászoknak, az (illatgondozóknak felépítünk egy öltözőt és fürdőt, természetesen meleg vízzel. — Éljen! — tapsoltak az egybegyűltek. — Jani bátyám — szólt közbe Solti Sanyi, a KISZ- titkár, akit ez alkalomra szintén behívtak — nem lehetne a fiataloknak egy kis klubot, hogy ne vágyódjanak el? — Lesz! Méghozzá ez a gyönyörű. új irodaház. Ezt megkapjátok, lesz itt elég helyetek! ... — Éljen — szólt az elnök. — Úgyis kicsi lesz később az irodaház. Meg nem is méltó egy ilyen híres szövetkezethez ... Építünk egy új, emeletes, modern irodaházat! — Egy frászt! Minek? Nem kell iroda! Már felvettem a kapcsolatot egy amerikai céggel. Veszek egy elektronikus agyat, vagy ahogy tudományosan nevezik: komputert. Elvégez az minden, munkát a sok irodista helyett. Sőt, a szomszédos faluk szövetkezeteinek. üzemeinek is megcsinálja bérmunkában a könyvelését, bérelszámolását, termelési programozását... — Éljen — rikkantott egy nagyot Börcsök, az állattenyésztési brigádvezető, akinek egyetlen rokona sem dolgozott' az irodában. — Két technikus ellátja a gépet, a huszonöt irodista így feleslegessé válik. Ha azt is hozzávesszük, hogy a szomszédos szövetkezetek irodáiból is több száz kéz szabadul fel és a helyettük elvégzett munkáért még nekünk ; fizetnek, könnyű kiszámítani, hogy ez több százezer forintot jelent havonta. Jani bácsi pedig tovább sorolta terveit, bár egyre kevesebben figyeltek rá. Elmondta, hogy hány traktort és különböző mezőgazdasági gépet vásárol, kutakat, vízmüvet, iskolát és egészségházat épít. Aztán még hozzátette: — Ez persze, csak a kezdet. Ennyire telt az én buta fejemből. Mindenesetre fel kell venni egy szakképzett közgazdászt, aki tudományosan is megállapítja a tervek helyességét, és meghatározza a következő lépéseket. — És én mire vagyok? — kérdezte a főkönyvelő sértetten. — Minek ide közgazdász? — Én is csak a könyvből tudom, hogy jó, ha van ilyen a háznál. Maga majd jó lesz a gép mellé, ha megtanul beszélni a nyelvén ... — Felháborító! — vert az asztalra Schneider. — Na-na! — nyugtatta Bör- csök. — Nem kell heveskedni. Amit az öreg mond, okos dolognak látszik. — Talán ez a komputer lesz az elnök is? — kérdezte gúnyosan Csónakos, az elnök. — Majdnem... Tudja miszter prezident, odaát nálunk — ezt különben most olvastam egy magyarul megjelent könyvben — még a Rockefeller is kikéri komputerei véleményét, mielőtt egy lépésre elhatározza magát. Mert — úgy mondják —, egy szövetkezetei sem az elnök irányít a saját kútfejéből, hanem a gazdasági szükségszerűségek, a piaci viszonyok, meg sok más dolog, ami független az elnöktől. A jövőben ezeket a tényezőket be kell táplálni a komputerbe, amely a sok ezer lehetőség közül kiválasztja a legmegfelelőbbet. — Ezek szerint vezetőség sem kell? — kérdezte gúnyosan Lambert, az elnökhelyettes. — Már hogyne kellene. Csak nem ilyen nagy létszámú ... Aztán a jövőben, nem annak lesz igaza, akinek a legnagyobb a hangja, vagy az ösz- szeköttetése. Az igazságot az objektív körülmények határozzák meg... így van a könyvekben ... — Jó fej az öreg — mondta elismerően Solti Sanyi. — Te csak ne szólj bele, ta- konypóc! —intette le Lambert. — Ezt a KISZ-szervezet nevében visszautasítom — öntu- datoskodott SoZíi. — Majd adok én neked ... — Elvtársak ... Nyugalom... — szólt Sípos, a párttitkár. — Neked mi a véleményed, Sípos elvtárs? — kérdezte az elnök. — Hát... Majd megbeszéljük az elvtársakkal. Érdekes dolgok ezek, ámbátor... Ezzel az értekezlet feloszlott. És egy órán belül már az itt történtekről beszélt az egész falu. Schneiderné, a főkönyvelő felesége, aiki a gépjavító részleg irodájában dolgozott, berohant a férjéhez: — Mit hallok? Ez az öreg hígvelejű, a mi kenyerünkre tör? És te hagyod? — Csendesebben, anyukám! — Igaza van — szólt közbe Csónakosné, aki a bérelszámolók vezetője volt. — Mi legyen velünk, meg a többi asz- szonnyal? Tán menjünk el fejni? — Oda sem mehetnek, mert fejőgépeiket is akar venni. Lambertné is berobbant: — Ez a reakció műve — harsogta. — Láttam és többen is megfigyelték, hogy az öreg esténként bejött a paphoz és késő éjjelig pusmogtak. — Van erre tanú? — kérdezte Schneider. — Itt vannak a nevek — nyújtott át egy papírlapot Lambertné. Az igazság az, hogy Jani bácsi valóban többször felkereste a papot, mert néhány német nyelvű szakkönyvet is hozatott, amiket nem értett meg, és a pap fordította le neki. — Ez nem rossz, Lambertné kedves — mondta Schneider elismerően. Ez nem rossz... Na, most menjenek, asszonyok — mondta Schneider, aki tudta, hogy erősebb szövetségeseket kell keresni, mint néhány megindult feleséget. Lambertet vélte a legmegfelelőbbnek és talán Csónakost, bár látta, hogy az elnöknek javarészt tetszett, amit az öreg mondott és különben is Csónakos szereti az új, modem dolgokat. Síposra sem számíthat, mert a titkár úgyis azt az álláspontot fogja képviselni, amit a vezetőséggel és a felsőbb szervekkel közösen kialakítanak. Ezért estére meghívta vacsorára Lambertet és még két tagot a vezetőségből... Közben, persze, a szomszéd falúkban is elterjedt a hír és egyre többen lettek, akik Jani bácsiban látták az elsőszámú közellenséget. — A tőkés módszereket akarja visszahozni — kiabálták szóltében-hosszában. Ezt meghallva több közismert reakciós olyan hangosan kezdte védeni, hogy ezzel többet ártottak, mint azok, akik támadták. — Kordélyosz Jánosz a mi emberünk — sipította pöszén Hajduffy Elemér, az egykori főjegyző, aki nyolcvanéves volt, szenilis, és minden hónapban a tanácsi dolgozók nagy vigasságára bejött az elnökhöz, akit Öméltóságának szólított és személyesen köszönte meg a nyugdíját. Közben Lambert vizsgálatot tartott a juhok körül. A jegyzőkönyv megállapította, hogy Kordélyos János juhász az állatokat elhanyagolta, az elhullás nulla egész három századdal több mint a megengedett, és a birkák feltűnően levertek, nyilván a rossz bánásmód miatt. Ezért javasolja Kordélyos János leváltását... Sipos összehívta a pártvezetőséget. Meg kell jegyezni, hogy a vezetőségi tagok közül senkinek nem dolgozott rokona az irodán, de minden bizonnyal nem ez volt az oka annak, hogy határozatukban azt írták, hogy lényegében egyetértenek Kordélyos elképzeléseivel és azokat jóváhagyás végett a felsőbb szervek elé terjesztik. — Már a pártban sem bízhat az ember. Ezek egy követ fújnak a revizionistákkal — siránkozott Schneider, aki ugyan pártonkívüli volt 1947 óta. Addig ugyanis ő volt a Polgári Demokrata Párt járási főkortese. 'A szomszéd faluban már azt is suttogták, hogy Kordélyos nyugatnémet kém és a pénzt nem is örökölte, hanem felforgatásra kapta. Szóval nagy volt a felfordulás. Egy nap azután két bizottság érkezett a faluba. Az egyik a felsőbb szervek egyetértéséről biztosította a szövetkezet vezetőségét. A másik sajnálattal közölte Kordélyos Jánossal, hogy György nevű testvérének jelentkezett egy örököse: állítólag a fia. Az amerikaiak persze az ő részére döntöttek. A bizottság azt tanácsolta, hogy Jani bácsi utazzon ki és személyesen próbáljon érvényt szerezni örökösödési igényének. — Maguk nem ismerik azokat — legyintett lemondóan az öreg. — Erre a pénzre nyugodtan keresztet lehet vetni... Schneiderék megnyugodtak. Bár kissé zavarta őket, hogy a szövetkezetben egyre többen mondogatták, hogy Jani bácsi terveit, ha nem is egy csapásra, de lassacskán, forintból is meg lehetne valósítani. Schneider ezeket megnyugtatta: — Majd idővel mindent megoldunk. Kordélyos Jánost pedig előrehaladott korára való tekintettel nyugdíjazták. Ősz Ferenc
