Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-25 / 118. szám

I »69. MÁJUS 35.. VASÄRNAP %fÚi4ap Az első lépések után Beszélgetés Antalfia Jenővel, a Nagykátai Járási Pártbizottság első titkárával Zárás előtt a BNV-n Leves gombnyomásra — Automata raktár — Űrhajós anyagból hazai műanyag Az érdi Vasas Ktsz kovácsoltvas díszeiből látunk egy kis A közelmúltban •— ahogy i arról lapunkban beszámol­tunk — látogatást tett a 1 nagykátai járásban Vályi Péter pénzügyminiszter. A vendéget, s az őt kísérő Cser- venka Ferencnét, a megyei pártbizottság első titkárát a járás vezetői tájékoztatták az eredményekről, gondokról, s a tervekről. Az ott elhangzottak sűrítik mindazt, ami a nagy­kátai járás tegnapjára s jele­nére jellemző, s éppen ezért a megye lakosságát is érdeklik. Ezért kerestük fel Antalfia Jenő elvtársat, a járási párt- bizottság első titkárát. — Miként jellemezhet­nénk a tényékhez hűen, s ugyanakkor a változásokat is érzékeltetve a járást? — Pest megye legnagyobb mezőgazdasági járásai közé tartozik, a mezőgazdaságilag művelt területe 81 ezer ka- tasztrális hold, tizenhét közös gazdaság, melyek közül egy sem gazdálkodott veszteséggel 1968-ban. A járás lakossága 65 ezer fő. s ebből 16—18 ez­ren napról napra ingázva, azaz bejáró dolgozóként kere­sik meg kenyerüket. Nagy szám? Igein, az, ám okai igen összetettek. A járás magán viseli mindazokat a sajátos jegyeket, melyeket Pest me­gye arculata mutat, s az erő­teljesebb fejesztés csak 1966- ban kezdődhetett meg. Addig egyetlen ipari üzem sem működött a járásban. 1966— 1967-ben, a párt IX. kong­resszusának útmutatásait, va­lamint a megyei pártbizottság határozatait, s a járási párt- értekezlet állásfoglalását a tettek nyelvére kezdtük for­dítani. Az első és legfonto­sabb feladat a helyi, többségé­ben női munkaerő foglalkoz­tatásának megoldása volt. Nem könnyű feladat, hiszen mintegy hatezer embert érin­tett, akik ugyanakkor szak­mával nem rendelkeztek. — Elsősorban az építő­ipari tevékenység kapott szerepet ebben a program­ban. Miért? — Ügy gondoltuk, s ezt ké­sőbb a gyakorlat igazolta, hogy az ipartelpítés és az ál­talános fejlesztés elképzelhe­tetlen az építési kapacitások megteremtése nélkül, s ugyanakkor ez egyben a fog­lalkoztatási gondokon is se­gít. Így került sor a ceglédi építőipari vállalat járási ki- rendeltsége, az Építőipari Ktsz. a TÖVÁLL létrehozásá­ra, a Szolnok megyei Építő­ipari Vállalattal való együtt­működésre. Az első lépést kö­vette a második. Hatszáz va- gonos gabonatároló épült, működni kezdett a Klíma Ktsz telepe, az Állami Pénz­verde éremüzeme, a KGYV tápiószelei gyáregysége, a Ceglédi Szeszipari Vállalat feldolgozója, a Nagykőrösi Konzervgyár három előfel­dolgozó telepe, tsz kooperá­cióban az Újpesti Gyapjúfonó egysége, Tápiószecsőn a Te­lefongyár nagykátai részle­ge... Bővült a bedolgozói hálóizat, a szövetkezetek mel­léküzemeket létesítettek: elég hosszú tehát a lista. — Ez azt jelenti, hogy — lényegében — elégedet­tek a megtett úttal? — A járás lakossága álta­lában helyesli az ipartelepí­tési politikánkat, az iparosí­tás hatással volt a közvéle­mény formálódására. Mindez pozitívum, s természetesen a meglevő, működő üzemek is azok. Mégis, rendkívül nehe­zen ment mindez. A vállala­tok kétkedése, pénzügyi ne­hézségei, az a rendelet-te- remtette helyzet, hogy csak a járási székhely kap ipartele­pítési hitelkedvezményt, meg­nehezítette a haladást. Egé­szében azonban céljainkat elértük, erőfeszítéseink ered­ménnyel jártak. — Az ipar természetesen rendkívül nagy szerepet játszik a járás életében, de nyilván az élet más terüle­teiről is szó esett a vendé­gekkel folytatott beszélge­tésben. Mi itt a helyzet? — A járás kommunális ellá­tottsága a szerény megyei át­lagot sem éri el. Csakis a ren­delkezésre álló eszközök kon­centrált felhasználása lehet eredményes — ez volt a járás vezető testületéinek vélemé­nye. így került sor arra, hogy egyetlen települést sem elha­nyagolva, de a járási székhely- lyel, Nagykátával, valamint két nagyobb községgel, Tapló- szelével és Tápiószecsövel ki­emelten foglalkozva, lépésről lépésre megvalósultak, megva­lósulnak terveink. Segített eb­ben, hogy a legutóbbi két év­ben. de különösen 1968-ban örvendetesen megnőtt az álla­mi támogatás. Elsősorban a já­rási székhely új arculatát kel­lett kell kialakítani; víz, vil­lany, járda, lakás sib. 1967— 1968-ban megkezdődtek ezek az építkezések, 16 lakásos KISZ lakótelep épült fel, a másik. 27 lakással, az év augusztusában kerül átadásra. Rendelőintézet, központi áru­ház épül, felújításra került a járási művelődési központ, a filmszínház épülete, több mint ötmillió forint értékben meg­kezdték Nagykáta szilárd bur­kolatú útjainak kiépítését. — Gondolom, a példatár még nincs kimerítve. Nagy­káta valóban örvendetesen fejlődött. És mi történt a községekben? — Nehéz lenne fölsorolni, mi mindennel gazdagodtak a járás községei, ezért inkább csak összefoglalom. Politech­nikai termek, központi egész­ségházak, mélyfúrású kutak, törpe vízművek, orvoslakások s így tovább. A harmadik öt­éves tervben a járásban ilyen célú fejlesztésre 187 millió fo­rintot fordítottak, illetve hasz­nálnak fel. — Életünk jellemzője, hogy az örömök és a gon­dok szorosan kötődnek. Mi okozza a legtöbb főfájást a járási vezetésnek? — A közművesítés, s ezen belül is Nagykáta, a járási székhely szennyvízelvezetése. Nagykátán ugyanis elég jelen­tős a lakásépítés, s például OTP társasházak — ezekre nagy az igény — nem is épül­hetnek fel szennyvízelvezető csatornarendszer nélkül. Saj­nos, a szennyvíz elvezetése derítőrendszerekkel igen meg­emeli az építési költségeket, s ugyanakkor a magas talajvíz­szint miatt a drága derítő- rendszerek csak három-négy évig használhatók. — Ez tehát az óhaj sor­sára ítéli ezt a nagyon fon­tos feladatot? — Nem! A szennyvízcsator­na kiépítésének tanulmány­terve elkészült, s rövidesen ké­szen lesz a kivitelezési terv is. Kapacitás van, a költségek — a terv első szakaszának meg­valósítására — 26 millió fo­rintra rúgnak. Megpróbálko­zunk a társulati forma létre­hozásával, de az állami támo­gatásra is nagymértékben szá­mítunk. úgy ítéljük meg, hogy Nagykáta megérett a nagyköz­séggé való nyilvánításra, ké­sőbb pedig a városi rang jo­gos várományosa lehet. — A központi állami tá­mogatás ma már több évre előre ismert, biztonságot ad tehát a tervekhez. A helyi erőforrások is bővültek. Egészében milyennek ítéli meg a fejlesztéshez rendel­kezésre álló eszközöket? — Az állami támogatás s a saját erő együttvéve sem ké­pes olyan pénzügyi biztosíté­kot nyújtani, mely elegendő lenne ahhoz, hogy belátható időn belül megoldjuk gond­jainkat. Az ipartelepítéssel olyan célunk is volt, hogy a kommunális adó nagyobb le­gyen. Sajnos, mindössze fél­millió forintot tesz ki, s ezért a járás még hosszú időn át nagymértékű állami támoga­tásra szorul. — Áthidaló, a fejlődést meggyorsító elkézelések, le­hetőségek? — Maradjunk annál, hogy: elképzelések. Például: sokat segítene, ha az igen szűkös fejlesztési alappal rendelkező általános fogyasztási és értéke­sítési szövetkezetek kölcsönt vehetnének fel — kellő felté­telek, s kamat mellett —a ta­karékszövetkezetektől, ahol igen jelentős a betétállomány. Ma ezt a rendelkezések nem teszik lehetővé. Pedig a keres­kedelmi hálózat erőteljes fej­lesztésre szorul, s bár szorgal­mazzuk az ún. célrészjegyek kibocsátását, azaz a tagság pénzügyi részvételét a fejlesz­tésben, csak erre hagyatkozni nem lehet. Különösen a pe­remterületek bolthálózatának fejlesztése sürgető, viszont a csekély fejlesztési alap, mely az ÁFÉSZ-eknél képződik, gyors haladásra nem ad lehe­tőséget. Gond az is, hogy a já­rás területén dolgozó kisebb vállalatok forgóalap-ellátott­sága csekély, holott csak a ceglédi vállalat járási kiren- detségének 1989—1970-ben 45 millió forint értékű munkát kellene elvégeznie, ám ilyen forgóalap-ellátottság mellett nagy a bizonytalanság magát az építést, s a határidőket il­letően. — Eredmények és gon­dok egyenlege? — Megtettük az első lépése­ket abba az irányba, hogy a nagykátai járás se tűnjék „isten háta mögötti helynek”, s a járás, lakossága tapasztal­ja, élvezi e lépések eredmé­nyeit Reméljük, hogy a to­vábbiakban is igy lesz ez. bemutatót. Szó szerint igaz: leves ké­szül gombnyomásra. De meg­felelő pénzérme ellenében ka­put nyit az automata szend­vicshez, süteményhez, kávé­hoz, krémcsemegéhez. Az ér­kező-induló éhes utasnak tesz jó szolgálatot a vásárban be­mutatott Wittenborg-gépsor, melyet az Utasellátó Vállalat vásárol meg. Elsősorban a bu­dapesti pályaudvarokon ál­lítják fel. Az automata raktár sok he­lyütt már nélkülözhetetlen. Rengeteg termék áll a polco­kon, de az okos kiválasztó-szállító berendezések azt szedik le a több emeletnyi polc- rendszerről, s továbbítják a kiadóhoz, amire éppen szükség van. A rendelkezésre álló alapte­rület ötszörösét hasznosíthat­ják így tárolásra. A hagyo­mányos megoldásnál a raktá­rozott termékek tíz százaléka megy tönkre, s a nagy kiterje­désű ipartelepítéssel eddig egymillió holdnyi termőföld veszett el. A Bányagépgyártó Vállalat fejlesztette ki több, üzem társulásával az automa­ta raktárt. Fogadást adott üzletfelei és az újságírók tiszteletére a Pest megyei Műanyagipari Válla­lat. Bejelentették, hogy ide­haza ők kerülnek abba az elő­nyös helyzetbe, hogy az űrha­jósok ruhájához kikísérlete­zett rendkívül tartós műanya­got használják fel termékeik­hez. Ilyen alapanyagot csak az Egyesült Államokban és a Szovjetunióban állítanak elő. Ök szovjet anyagot kapnak. Ez hőálló, gyűrhetetlen, a leg­erősebben maró folyadékokat is jól bírja. Az Egyesült Izzó vezér- igazgatója beszámolt arról, hogy gyártják már a színes ve­vőkészülékhez használa­tos rádiócsöveket. Emellett — gyógyszeripari töltő és csomagoló berendezé­sek melléktermékeiként — alma- és paradicsomcsomago­ló sort is előállítottak. Már készítik az eddigi lámpáknál kétszerié fényesebb halogén világítótesteket, autófényszó­rókhoz, utcai lámpákhoz és fényképezés céljára. Kitűnően halad tranzisztor-programjuk is, mind a minőségét, mind Dr. Luis Tarso de Morais Dutra, brazil oktatási és kul­turálisügyi miniszter — Uku Pál művelődésügyi miniszter vendégeként — május 17. és 24. között — Magyarországon tartózkodott. A vendéget, aki egy korábban Brazíliában járt magyar kormánydelegáció meghívásának tett eleget, itt- tartózkodása során fogadta dr. Ajtai Miklós, a Miniszterta­árát és felhasználhatóságát te­kintve. A takarmány értékét, ösz- szetételét, a föld minőséget, a gabona- és lisztfajták sütésre alkalmasságát vizsgálják a Labor Műszeripari Művek be­rendezései. Vácott állítanak fel egy bemutató telepet, ahol az érdeklődőknek a gya­korlatban teszik hozzáférhető­vé a takarmány és talaj elem­zéssel foglalkozó műszereket és berendezéseket. Már az idén kapható lesz az automata mosógép — je­lentette be a Hajdúsági Ipar­művek hétvégi tájékoztatóján. A berendezésről már adtunk előzetes tájékoztatást, s el­mondtuk, hogy az a mosószer adagolásától az öblítésig és centrifugálásig mindent ma­ga végez. Négykilós adagok­ban mossa a ruhát, a beállí­tott program szerint. Ára 8000 forint körül lesz, s harminc­hat havi részletre akarják ad­ni. Ugyanakkor bejelentették, hogy különösen porszívóból és centrifugából valószínűleg nem tudnak annyit készíteni az idén, mint amennyi kelle­ne. Ennek oka, hogy az előző esztendőben a külföldi döm- ping miatt vissza kellett mon­dani nagy tételű motorrende­léseket. Az ezt szállító cég új piac után nézett és az idén már nehezebben tud eleget tenni a kéréseknek. Sajnálat­tal állapították meg, hogy a 403-as szögletes centrifuga gyártásával felsültek, az eladott berendezése­ket sorban hozzák vissza, mert az Ipari Műszergyár motorjai törnek. Színes filmen mutatta be a Pest megyei Vegyi és Divat- cikkdpari Vállalat egy sor hí­res termékét az Írónőktől a kötött ruháig és műanyagig. A PEVDI szentendrei üzemé­ben például harmincféle go­lyóstollat gyártanak, részben .olcsó tömegárut, részben ki­váló minőségű, drágább ter­mékekből. Kitűnőek ma már a PAX-ok, amelyekre koráb­ban több panasz érkezett. Megjelent a parker-heggyel gyártott nagytartályos Írón is. Jól sikerültek, elegánsak a különböző divatárucikkek, szépek a táskák. Különleges­ségük a többszínnyomású és maratott sokféle plakett, míg az alugrafitkai üzemben han­gulatiéin pák gyártását kezd­ték meg. Munkatársunk szóvá tette, hogy sokféle terméket készítő vállalatról igen nehéz információt szerezni, mert annak adását az egyes- üze­mek vezetői részére az igaz­gatói rendelkezés megtiltotta, sőt még a vállalati főmérnök sem nyilatkozhat. Ez ellentétben áll az ér­vényes rendelkezésekkel, de még a vállalati érde­kekkel is. Az igazgató arra hivatkozott, hogy több ízben jelent meg a sajtóban nem megfelelő in­formáció, de elismerte, hogy a mostani helyzeten változ­tatni kell, és erre ígéretet is tett. A Budapesti Nemzetközi Vásár holnap zárja kapuit. T. Gy. la miniszterhelyettessel, a brazil felsőoktatási intézmé­nyek fejlesztéséről, s azok ré­szére magyar műszerek, szer­számgépek, orvosi és egyéb berendezések szállításának le­hetőségéről. Ilyenek szállítá­sára tízmillió dollár értékben a közelmúltban már szerződés jött létre a két ország között. A brazil miniszter megte­kintett több üzemet, volt a Budapesti Műszaki Egyetemen megnézte a Bu- Nemzetközi Vásárt. Tarso de Morais szombaton elutazott (M) Heti kommentár Mindennapi egészségünk A kenyérért szoktak fohászkodni, hogy legyen mindennapi. Igaz, ima szólt az egészségért is, de — ki ne emlékeznék rá — pusztított a gümőkór, ezerszám­ra szedte áldozatait az alultáplált szervezetet legyűrő sok tucatnyi betegség. Hazánk akkor a nemzetközi színvonalnak melyen alatta volt az egészségügyi el­látásban is. Mindennek csak negyedszázada lenne? Mindössze huszonöt esztendeje? Jogos a kérdés, hi­szen hétről hétre hírt adhatunk arról, csak Pest me­gyében mi-minden történik egészségünk érdekében. A héten például azt adhattuk hírül, hogy megkezdte munkáját a ráckevei rendelőintézet, ahol nyolc község harmincezer lakosa juthat szakorvosi gondozáshoz, segítséghez. Az egészségügy eredménylistája minden tekintet­ben rendkívül gazdag. Ha csak a legfontosabbakat említjük: Vácott és Cegléden — amint arról több íz­ben beszámoltunk — új kórház épül, s ezek egyenként 476 ágyukkal, korszerű fölszerelésükkel fontos hadve- zéri pontok lesznek az egészségért foytatott küzdelem­ben. Epiil szakorvosi rendelő Nagykátán, másutt or­vosi körzeteket létesítenek, megkezdik a hörghuruto- sok teljes körű felkutatását... Az anyagi erőfeszíté­sek, társulva az egészségügy dolgozóinak áldozatos munkájával, számszerűen is lemérhetővé teszik, hogy egészségünk valóban egyre jobban mindennapivá vá­lik. 1964-ben Pest megyében tízezer lakosra még 22,3 új tbc-s beteg jutott, három esztendő múlva már csak 14,1. A megye lakossága ugyan növekszik, de az orvo­si körzetek gyarapításával sikerült elérni, hogy cgy- egy orvosra kisebb lélekszám ellátása jusson. Igaz, át­lagosan ma is 55—57 beteget kell ellátnia egy orvos­nak naponta, de évről évre tapasztalhatóan több idő jut egy-egy betegre. Hatalmas, s folyamatosan gyarapodó sereg vigyáz egészségünkre. Hatalmas, s folyamatosan gyarapodó e sereg anyagi, technikai fegyvertára is. Mindez lehető­vé teszi, hogy egészségünket ne csak helyreállíthassák, hanem megakadályozzák a betegséget, megelőzzék a kórt, gátat emeljenek az egészség ellenségeinek útjá­ba. Azaz ... érdemes itt megállni. Mert mindennapi egészségünk érdiekében nemcsak az orvosoknak, s az őket segítő egészségügyi dolgozóknak kell tevékeny­kedniük. Hanem ezt kellene tennünk magunknak is. Erről, sajnos, nagyon kevés szó esik. Van jó néhány olyan ember, aki maga csinálja a bajt magának, s dühöngve követel gyors gyógyítást. Sokan vannak, akik, „benne van az SZTK-ban” felkiáltással éjnek idején hivatják ki az orvost a — gyomormosásos gye­rekhez, akik gyógyszerhalmokat gyűjtenek ... Untig ismert esetek, példák. Az adottságokkal nemcsak élni lehet. Visszaélni is Sajnos, vannak, akik visszaélnek mindazzal, amit az egészségügyi ellátás magába fog­lal, visszaélnek azzal, hogy egészségünk őrzése, ápo­lása a szó szoros értelmében állami ügy, feladat lett. Nem ringatunk illúziókat. Jól tudjuk, mint a be­tegségek esetében, e magatartásbeli baj esetében sem segít a ráolvasás. Talán csak az, hogy elgondolkod­junk: valóban annyira mindennapi lett egészségünk, hogy nekünk már nem is kell törődnünk vele? Krónikás Pál, valamint Szurdi István . , ... , belkereskedelmi miniszter. A kis®rete brazil miniszter megbeszélő- ' ®aVesti seket folytatott dr. Bíró Jó- j Dr- Duis zsef külkereskedelmi minisz- I Dutra terrel, valamint dr. Szalai Bé- I Budapestrő \ brazil oktatási és kulturálisligyi miniszter elutazott Budapestről

Next

/
Oldalképek
Tartalom