Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-18 / 112. szám

\ 1069. MÁJUS 18., VASÁRNAP TŰST MEGYEI K-Mú'lan Veszprém—Dánszentmiklós MÉRHETŐ A KENŐOLAJOK ÖREGEDÉSE Űj módszert dolgoztak ki a kenőolajak gazdaságos fel- használására a Magyar Ás­ványolaj- és Földgázkísérleti Intézet és az Autóközlekedési Tudományos Intézet munka­társai. Eljárásukkal pontosan mérhető az olaj elöregedése, megállapítható felhasználha­tóságának ideje és így el le­het kerülni a költséges és fe­lesleges túladagolást. A mód­szert a veszprémi és a dán- szentmiklósi állami gazdaság­ban próbálták ki. Az üzemi méretű tapasztalatok szerint alkalmazásával 25—30 száza­lékos kenőolaj-megtakarítás érhető el. Különös jelentősége van ennek a mezőgazdaság­ban, ahol évente 31 ezer ton­na kenőolajat használnak fel. A kutatók számításai szerint ez évente 100 millió forint megtakarítást jelent az üze­meknek. KESZTHELY Hintán járó mérnökjelöltek Szombaton búcsúztak el a keszthelyi Agrártudományi Főiskola végzős hallgatói az iskolától és a tanári kartól. 103 mérnökjelölt 35 lovashin- tón járta végig Keszthely ut­cáit, megkoszorúzták Európa első mezőgazdasági főiskolája, a Georgikon emlékére elhelye­zett márványtáblát, majd a városi színházteremben dr. Bélák Sándor rektor búcsúz­tatta az üzemi gyakorlatra in­duló fiatalokat. TANTEREMTŐL - A KÖRLETIG (6.) r „Kiskatonák” — a katonaságról A körletnek kettős jelenté­se van a hadseregben. Jelent egyrészt olyan, három helyi­ség, vagy más jellegzetes te­reptárgy által meghatározott nagyobb területet, amely a csapatok széttagolt elhelyezé­sére szolgál, másrészt értendő e szó alatt a laktanya egy meghatározott része, hálókör­let, stb. Miután bavattuk az olvasót egy kis katonai tudo­mányba, elmondjuk, hogy mi az utóbbi körletben jártunk egy híradó-alakulatnál. Elmúlt alkalommal egy parancsnok beszélt a katonaéletről. Most e témában kiskatonákat szó­laltatunk meg. Bemutatom körletbeli interjúalanyainkat. Pusztai László 24 éves őrve­zető, 16 hónapja katona, fel­sőfokú technikumot végzett, az Elektromoskészülékek és Mérőműszerek Gyárában dol­gozott. Bállá Ferenc 21 éves honvéd, 9 hónapja katona, ci­vilben műszerész, munkahelye a Dunakeszi Járműjavító. Ke­rekes Zoltán 21 éves honvéd, két hete katona, üzletbonyolí­tó egy külkereskedelmi válla­latnál. — Kezdjük talán azzal a kérdéssel, ki mit hallott, tudott már bevonulása előtt a katonaságról? — En nem sokat, és amit hallottam; az sem volt túl vi­gasztaló — válaszol elsőként Bállá Ferenc. — Néhány ba­rátommal kíváncsiak lettünk, mi igaz tulajdonképpen a kó­sza hírekből, ezért írtunk egy kérvényt, hogy vonultassanak be előbb. Különben is — gon­doltuk — jobb minél hama­rabb túlesni a katonaságon. Kilenc hónap után már el­mondhatom, sokkal rosszabb­nak gondoltam az egészet. — Az én bevonulásomat semmilyen honvédelmi okta­tás nem előzte meg — teszi hozzá Pusztai László — így jómagam is keveset tudtam a katonaéletről. Hogy mit? Pél­dául, hogy békaugrásban kell WC-t mosni. Mosás ugyan van, mert mindenhol mi csi­nálunk rendet, de az ugrálás elmaradt. — Ifjú Gárda-parancsnok, MHSZ-összekötő voltam — mondja Kerekes Zoltán — módomban állt ismerkedni így a katonasággal, de a gyakor­lat mégis más. Milyen? Két hét után egyelőre; azt érzem, hogy nehéz, fárasztó, össze kell magam szedni, hogy al­kalmazkodni tudjak. — Nem lep meg, mindenki végigmegy az alkalmazkodás nehéz folyamatán — mondja Pusztai László. — Emlékszem, az első időkben olyan elfogó- dott voltam, hogy szinte meg se mertem szólalni. Szokatlan volt a korai felkelés, az ál­landó rendcsinálás, és hogy nemcsak mások osztják be az időmet, de ezt magamnak is meg kellett tanulnom. Aztán meg különböző típusú embe­rekkel kerültem össze, eleinte bizalmatlanok voltunk egy­mással. De itt gyorsan kiala­kulnak az új baráti társasá­gok, a közös élmények és fő­leg az állandó egymásrautalt­ság összekovácsolja az embe­reket. Bállá Ferenc: Igen, az első hónap nehéz, megerőltető. Amikor először megláttam az akadálypályát, azt mondtam: én ezen az életben nem1 jutok keresztül. Most? Nekivetem a : ''í5RK«Suk3 Üzem - uborkaszezonra zervgyár ” rekonst­rukciója során új savanyító üzem épül a régi helyén. Ha az építkezés a továb­biakban is megfelelő ütemben halad, június közepén már az új üzemcsarnokban fogják készíteni az idei savanyúságokat, a ropogós uborkát. (Foto: Gárdos) A Szövetkezeti Javító Szolgálat BÁRMILYEN V Háztartási kisgép és villanymotor Ceglédi út 8. Híradástechnikai eszköz Személy- és tehergépkocsi Motorkerékpár és kerékpár GARANCIÁLIS ÉS AZON TÜLI JAVITASAT VALLALJA Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz Szolnoki út 1. Ceglédi út 8. Ceglédi út 6. Bé lyegdömping A filatelisták a jövő héten egész sor új bélyeggel gazda­godhatnak. A Posta az első önálló ma­gyar bélyegsorozat megjelené­sének 100. évfordulója alkal­mából rendezendő nemzetközi bélyegkiállítás előhírnökeként „Budapest 71” elnevezéssel 5 plusz 2 forint névértékű bé­lyeget hoz forgalomba május 22-én. Ugyanezen a napon je­lenik meg a Nemzetközi Mun­kaügyi Szervezet alapításának 50. évfordulója emlékére, az Évfordulók—események 1969. bélyegsorozat újabb 1 forintos értéke. Ugyancsak 1 forintos, kisalakú bélyeget ad ki a Pos­ta május 22-én. Az új forgal­mi bélyeg a Budapest Szállót ábrázolja. Május 28-án újabb fest- mény-bélyegsorozat kerül ki­adásra. A 40 és a 60 filléres, az 1 a 2, a 3, a 4 ás az 5 fo­rintos bélyeg, valamint a 10 forintos bélyegblokk francia festőknek a Szépművészeti Múzeumban látható alkotásait ábrázolja. — Elhunyt Eckhardt Sán­dor, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem francia tan­székének nyugalmazott pro­fesszora. Temetéséről később történik intézkedés. talpam a palánknak, hopp, és •már át is értem. Csak rutin kérdése. — Igaza van Ferinek —szól közbe Pusztai —, a civil élet­ben úgy gondoltam, ha nem megy valami, hát nem megy, minek erőltessem. Itt viszont muszáj megoldani a kitűzött feladatokat, és eközben szinte észrevétlenül „kitolódik” a tel­jesítőképesség határa, annyi­ra, hogy az ember saját magán is meglepődik... — Én meg lassan látom tü- nedezni civil lezserségemet — ez Kerekes Zoltán önvallomá­sa. — A laktanyában minden előre kiszámított rend szerint történik, a tanulás, a gyakor­lati munka éppúgy, mint az éj­jeli riadó vagy a menetelés. Azoknak, akik utánunk jön­nek, csak azt üzenhetem: elő­ször, másodszor és harmadszor is tanuljanak meg alkalmaz­kodni a fegyelemhez. Bállá Ferenc: — Nemrég újoncok jöttek a laktanyába, köztük néhányan jó hosszú hajjal és még nagyobb hang­gal. Vagány szöveg meg nagy­képűség. Nem érdemes. — Hogyan sikerült az őrvezetőséget elérni? — Jó tanulmányi és gyakor­lati eredmény a harckiképzés­ben — mondja Pusztai. — Nem nagy titok. Aki jól „hajt”, a laktanyában is előrelép. A két év alatt, a leszerelésig, le­hetek szakaszvezető vagy őr­mester. A kiképzés első nyolc hónapja talán abból a szem­pontból könnyebb — ha lehet egyáltalán ezt mondani —, hogy az ember csak kapott pa­rancsot hajt végre. A második és harmadik nyolchónapos ütemben azonban már saját maga is parancsot adhat, és az még nagyobb felelősséget ró a katonára. Most, hogy kiváló katona lettem, kaptam hat nap jutalomszabadságot és 300 fo­rintot. — Mit jelent a lakta­nyában a KlSZ-mozga­lom? Pusztai László: — Alapve­tően mindig jobb eredményre ösztönöz a harci kiképzésben. Ezenkívül a szervezet progra­mokat rendez, például vetélke­dőket, klubesteket stb. A KISZ-ben demokratizmus van: itt rangra való tekintet nélkül „ledorongolhatjuk” egymást. Programokkal különben elég jól el vagyunk látva — film­vetítés, tv, előadások, —, ami pedig a sportot illeti; ping­pongtól az alegységek foci baj­nokságáig mindenben részt ve­hetünk. — Szakmailag tudtok-e profitálni ebből a kct év­ből? — A műszerészek, techniku­sok feltétlenül, még annak el­lenére is, hogy munkahelyün­kön nemigen fogunk ilyen be­rendezésekkel találkozni — válaszol Bállá Ferenc. — — Nem gondoljátok-e, hogy manapság mégis so­kan szívesen lennének al­kalmatlanok a katonaság­ra, mint alkalmasak? Kerekes Zoltán: — Az al­kalmatlanság azt jelenti, hogy az illető egészségével valami nincs rendben. Nem hiszem, hogy ennek túlságosan örülni lehetne, még akkor sem, ha emiatt nem bújik egyenruhá­ba. Vannak, akik úgy állítják be alkalmatlanságukat, mint akik „dörzsölten” megúszták a katonaságot. Hiába, senki sem vallja be szívesen a valódi okot. ★ Tanteremtől — a körletig. — Interjúsorozatunkkal hat ál­lomásán követtük végig a hon­védelmi nevelés munkáját Pest megyében. Már csak egy adósságunk van, hogy minder­ről meghallgassuk azoknak a véleményét, akik hamarosan a valóságban is végigjárják ezt az utat. Előzetes megbeszélé­sünk alapján ugyanis több be­vonulás előtt álló fiatal olvas­ta el cikksorozatunkat. Velük, a közeljövőben kerekasztal- beszélgetésen találkozunk, amelyről, befejezésképpen, ol­vasóinknak is beszámolunk. Szitnyai Jenő A lenini gondolatok nyomában A betűrágókról és szájhősökről Lenin: Első pillantásra az jut az ember eszébe, hogy a kommunizmust tanulni nem más, mint elsajátítani a tudásnak azt az összességét, amely a kommunista tan­könyvekben, brosúrákban és művekben van kifejtve ... Ha a kommunizmus tanulmányozása csak abban állna, hogy az ember elsajátítja azt, ami a kommunista mű­vekben, könyvekben és brosúrákban van kifejtve, ak­kor túl könnyen megesnék, hogy kommunista betűrágó- kat vagy szájhősöket kapnánk. Egy propagandista vallomásából (Elhangzott azon az ünnepi tanácskozáson, amelyen a párt legkiválóbb pro­pagandistáit Lenin képét ábrázoló plakettel tüntették ki): 1960-ban vezettem először szemináriumot. Amolyan alapfokú politikai tanfolyamot, olyat, amilyenből több ezer volt az országban. Feldolgoztunk néhány brosúrát, még egy kis ünnepséget is rendeztünk tavasszal, a sze­minárium. befejezésekor. Az ünnepségen kaptam egy könyvet. Beleírták a szeminárium hallgatói: „Köszön­jük, hogy képzett, harcos kommunistává neveltél ben­nünket.” Nagyon büszke voltam, és örültem, hogy a párt harcos kommunistáinak számát ennyivel én is gya- rapítottam. Később már Lenin művei is a kezembe ke­rültek. Egyszer ráakadtam arra a beszédre, amelyet az ifjúsági szövetségek feladatairól tartott, s megdöb­benve olvastam szavait a kommunista betűrágókról és szájhősökről. Azóta sokat tanultam. Most már értem, miért mondta Lenin ugyanakkor (egy nappal később, egy másik beszédében — a szerk.), mintegy tovább foly­tatva az előbbi gondolatait, hogy „a kommunizmus egész propagandáját úgy kell megszervezni, hogy a do­log középpontjában az országépítés gyakorlati vezetését állítsuk. A kommunizmusnak olyan érthetővé kell vál­nia a munkástömegek számára, mint saját ügyüknek.” Hadd toldjam meg ennek a propagandistának a sza­vait egy visszaemlékezés néhány sorával. Williams ha­ladó amerikai újságíró mondta el az alábbi esetet. Egy­szer a Kremlbe ment, Leninhez volt hivatalos. Soká kellett várnia, ami igen ritkaság volt, mert Vlagyimir Iljics mindig pontosan fogadta látogatóit. Eltelik fél óra, egy óra, míg végre kinyílik az ajtó. Mindenki meg­lepetésére nem egy diplomata vagy más rangos szemé­lyiség jött ki, hanem egy szakállas paraszt, subában és bocskorban. „Bocsásson meg — szabadkozott utána Lenin —, lá­togatóm egy tambovi paraszt volt. Megbeszéltük vele azokat a kérdéseket, amelyek a villamosítással, a kol­lektivizálással, az új gazdasági politikával függnek ösz- sze.” Nem sokkal utána Lenin a Dinamó gyárba ment. Ez a gyár egyen- és váltóáramú motorokat gyárt. Azért ment Lenin, hogy beszédet tartson a munkásoknak az új gaz­dasági politikáról. Hogyan tette ezt? Vázolta a falusi helyzetet, és váratlanul konkrét kérdést tett fel a mun­kásoknak’ „Tudnának-e segítem a falvak villamosítá­sában?" íme, egy villanásnyi Leninnek, a propagandistának a munkamódszeréből — mintegy illusztrálásául annak, mit értett az alatt a követelmény alatt, amit így fogal­mazott meg: „a kommunizmus propagandáját úgy kell megszervezni, hogy a dolog középpontjába az ország­építés gyakorlati vezetését állítsuk ...” Lenin gyakori szavajárása volt — különösen ha bo­nyolult kérdések megítélése volt napirenden —, hogy „előbb tanácskozzunk Marxszal”. Módszeréhez tarto­zott, hogy minden fontosabb kérdésben Marx müveit vette elő, igyekezett minél mélyebben megérteni logi­káját. Ezért soha nem elégedett meg a kész formulák­kal, hanem kutatta az utat, amelyen Marx valamilyen fontosabb következtetéshez eljutott, az adott történelmi helyzet, a mozgalom előtt álló feladatokat, a korabeli eszmei és politikai áramlatokat. A cikk elején idézett propagandista tehát helyes kö­vetkeztetésre jutott, amikor felismerte, hogy „Leninnel kell tanácskoznia”, ha a kommunista propaganda krité- riűmait, módszereit jól meg akarja ismerni. De ez csak a dolog'egyik oldala. Mert ahogyan Lenin sem a kész formulákat, az előre megálmodott recepteket keresni fordult Marxhoz, úgy mi sem nyúlhatunk ilyen igény­nyel Lenin műveiért a könyvespolcra. Hadd idézzem tovább propagandistánk e cikk elején elkezdett vallomását: Nehezen jöttem rá arra, hogy rnit is jelent a betűrágókról szóló lenini intelem. Falusi vi­szonyok között dolgoztam mindig. Évről évre megtaní­tottam a hallgatóimat arra, hogyan szól a lenini hár­mas jelszó, de csak nagy sokára jöttem rá, hogy ez olyan taktikai jelszó, amely egy bizonyos Időszakra, bi­zonyos meghatározott körülmények között érvényes. Sú­lyos hiba volna például ma is ennek alapján megítélni, osztályozni falun az embereket... Igaza van. A tanulásnak — a tanítás előfeltétele! — azt a lenini .módját kell alkalmazni Lenin műveire is, amelyről ő Marxszal kapcsolatban beszél. Ez a feltétele annak, hogy hasznosan és rendszeresen „tanácskozhas­sunk” korunk aktuális kérdéseiről vele. A tanácskozás Lenin esetében sem azt jelenti, hogy a ma kérdéseire kész válaszokat kérünk, olyanokat, amelyeket valami­lyen tárgymutató segítségével csak fel kell lapozni, ha­nem a Lenin munkájába, gondolatmenetébe, módszeré­be való elmélyedést, gondolatainak alkotó folytatását. Lenin idézett szavai, a propagandistáknak szóló intel­mek tulajdonképpen a dogmatizmust ostorozzák. Egy megvilágításból vizsgálva, a propagandamunkáról szól­nak, de általánosabb érvényűek. Arra tanítanak, hogy a politikus, a kommunista soha nem szakadhat el a tö­megektől, s ez alatt az olyan kapcsolatokat kell érteni, amilyen Lenint jellemezte — nem pedig valamiféle „le­ereszkedést”, „a tömegek meghallgatását” vagy éppen a „tömegek hangulatáról” szóló jelentések tanulmányozá­sát. Pontosabban: azt a módszert jelenti, amely olyan gyümölcsözően meghonosodott a mi pártunkban is az elmúlt évek során. De ugyanakkor jelenti a tudomá­nyosságot is, az élet minden területének állandó tanul­mányozását, az új jelenségek által felvetett kérdések megválaszolását — mindazt, amit az elmélet továbbfej­lesztésének, gyakorlati alkalmazásának is nevezünk. Mindez tudományos világnézetünk alaptételéből, az elmélet és gyakorlat dialektikus egységének érvényesü­léséből következik. Varga József

Next

/
Oldalképek
Tartalom