Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-25 / 93. szám

1969. ÁPRILIS 25., PÉNTEK

PkS't »I EGY Ei

srMírlap

Bezárult egy rendelő ajtaja

55 év után

A kuruzsló is keresett annyit Nagy kincset gyűjtött

A ceglédberceli öreg doktor, Reich Lajos tavaly augusztus 5-én beszüntette a rendelést, betegekhez sem jár, mert most az orvos beteg. Azaz kórházon és az otthoni ágy őrzésén már túljutott, lábadozó jelenleg, ám ha testi ereje teljesen visszatér, akkor sem kopogtat több hátat-mellet, receptet sem ír. Eldöntötte, amikor majd néhány hét vagy hónap múlva a körzeti orvos — utóda, aki már most is betölti helyét — kiírja, a betegállományt felcseréli a nyugállománnyal.

Avatták 1911-ben

Orvossá avatásának a tavasszal lesz pontosan ötvennyolc éve és ebből az emberöltőnél is hosszabb időből kerek 55 esztendőt töltött Ceg- lédbereelen. Most jár nyolc- vankettedik életévében. A megye legöregebb aktív orvosa, legfiatalabb nyugdíjas orvosa lesz rövidesen.

Szikár és túl sovány, sápadt arca jobb fele heges és besüppedt, arcidegműtét nyomát viseli évek óta. Amióta megoperálták, az év bizonyos hónapjaiban tör rá csak a zsába súlyos fájdalma. Például augusztusban. Múlt évben is ^z történt, azután a régi bajiéi) váratlanul új társult, kórházi beteg lett hetekre.

A fiatalok régen sem...

Valamikor maga is volt kórházi orvos, az egyetemi évek után rövid ideig Gyulán. Ott tudta meg, hogy Cegléd- bercel községi orvost keres, megpályázta.

— 1914-ben megválasztottak. '

— Hány. pályázó közül? .

Jóízűen nevet.

— Egyetlen pályázó voltam. Akkor sem törték magukat falura a fiatalok. Nekem itt egy hónapra nem valami sok pénz, 133 korona volt a fizetésem, ezért azonban csak a hatósági teendőket kellett ellátnom, meg a szegényeket kezelnem. Igaz, hogy a módosabbak, tehát a fizető páciensek eleinte ritkán fordultak hozzám. Abban az időben falusi ember általában nem orvossal gyógyíttatta magát. Bercelen is volt egy javas- asszony, imádsággal, ráolvasással gyógyított. Használt-e vagy se, azt én nem vitatom, állítom viszont, hogy kezelési módszere nem ártott, hiszen semmiféle káros szert nem adott be betegeinek. Ilyen értelemben becsületes kuruzsló- nak volt mondható. Keresett is körülbelül annyit, mint én, az egyetemes orvostudor. A haldoklóknak mégis engem ajánlott. Talán hogy az én statisztikám legyen rossz és ne az övé...

— Egyébként én sem panaszkodhattam. Már akkor is sok vasutas lakott a községben, 640 családfő és ezért MÁV-orvos is lettem. Ipari munkások, ahogy most mondják „bejárók", persze mostani számuknál jóval kevesebben, szintén akadtak abban az időben már Bercelen, tehát a munkás betegsegélyező is juttatott valóban pici jövedelmet. Még a posta orvosa is én voltam, ingyen, telefonhonoráriumért. Sok kiesi sokra megy, most végre családalapításra gondolhattam.

— Munka pedig volt bőven, 3400 lélek élt ebben a faluban, azaz tekintélyes részük odakint, a messze távoli tanyákon, én pedig egyes egyedül voltam. Ha meggondolom, talán ez a magárahagyatott- ság tartotta távol leginkább a falutól a fiatalokat, meg az adminisztráció, amely a mainál. ugyan jelentéktelenebben, de létezett, ellenben orvosírnokot hírből sem ismertünk. És nem segített sem védőnő, sem asszisztens, sem házi nővér. Mentő csak Pesten volt,

• nem jött ki vidékre. Cegléden működött már kórház, csak

éppen szülészeti osztály nélkül. A komplikált szülési esetek okozták a legnagyobb gondot.

— A mai, fiatal orvos el sem képzelheti, milyen küzdelmes és nehéz volt akkor falusi orvosnak lenni. Megvallom, eleinte én is szökni akartam, de még mielőtt sor került volna erre, elvittek katonának a háborúba.

Csak bicikli

Ceglédbercel lakossága állandóan növekszik. Az ötvenes években már meghaladta a négyezret és dr. Reich még mindig egyedül volt a falu orvosa, holott már akkor nem élt javasasszony, és mert biztosított lett csaknem mindem- ki, egyre többen keresték fel, töméntelen sokat kellett dolgoznia. 1958-ban aztán két körzetre osztották a községet, akkor sem csökkent sokkal a munkája, végül is ötezer egy- néhányszáz ember élt már Cegléd bercelen.

— Töredelmesen bevallom azt is, eredetileg úgy jöttem ide, hogy néhány év múlva elmegyek. Aztán megszerettem a falut meg a lakóit és végleg ittragadtam. Nem is bánom, nagy kincset gyűjtöttem, a ceglédberceliek becsülését. Egyebet azután alig. Egy élet munkájával csupán ezt a házat szereztem.

Meghatározhatatlan, különös stílusú épület, de nem nagy. Akad régi parasztház a faluban, több szobával ennél, nem is egy.

— És a két fiamat különösebb anyagi gond nélkül kitaníttathattam. Az egyiket orvosnak, a másikat mérnöknek. Autót azonban, ha akartam volna, se vehettem.-— Régebben persze hintót tartott?

— Arra azért már nem tellett. Vettem viszont magamnak vasparipát, azon száguldoztam. Múlt év augusztus 4-én is még biciklin mentem beteghez. Utoljára.

— Hg most hívnák?

— Nem mehetnék, nem vinne el a lábam. Hogyha megerősödöm? Akkor sem. Ismétlem, tökéletesen belefáradtam a munkába. Elsősegély? Az más, az orvost holtig eskü köti, nyújtanom kellene akár most azonnal, elgyöngülten is.

— Tegyük fel, most állna pályaválasztás előtt.

Felveti a fejét, keményen mondja:

— Akkor újra csak orvos lennék.

A napokban megkapta a Munkaérdemrendet. Nagyon megérdemelte.

' Szokoly Endre

Gyümölcs, tonnaszámra

HATALMAS TELEPÍTÉS Í975-/G

Az Észak-Pest megyei területi szövetség kezdeményezésére bogyósgyümölcs-termelő szövetkezeti kooperációt hoztak létre, öt termelőszövetkezeti szövetség fogott össze — köztük a legnagyobb a kezdeményező — a bogyósgyümölcs- tenmesztés fejlesztésére.

A társulás életre hívói most vizsgálják a fejlesztés módját. Átveszik egymástól a leghatékonyabb technikai módszereket, ismerkednek az egyes munkadíjazási rendszerekkel. Koordinálják a feldolgozást, a választékbővítést, a korszerű reklámot és a csomagolást. Közös feldolgozóüzemeket és tar- tósítókat szeretnének létrehozni.

A társulás népgazdasági érdek. 1970-ig 11 280, 1975-ig további 19 400 holdon kell bogyós gyümölcsösöket telepíteni, ha el akarják érni a gazdaságosnak tartott tervszámokat. A feldolgozó ipar és a külkereskedelem igényének kielégítésére pöszmétéből 5500, ribiszkéből 10 200, málnából 28 700 és szamócából kereken 30 ezer tonnányit kell 1975-ben országosan termelni.

REKLÁMSTATISZTIKA

A sajtóban megjelent reklámok, hirdetések, mennyisége 1960. és 1966. között évente 2,7—9 százalékkal nőtt, viszont 1967-ben ez a növekedés már 21,3, tavaly pedig éppenséggel 247,5 százalék volt. A növekedés feltűnő gyorsulósában kétségkívül az új mechanizmus bevezetése játszott főszerepet. Ezeket az adatokat Szántó Jenő, a Hírlapkiadó Vállalat főosztályvezető-helyettese közölte csütörtök reggel az MTSZ gazdasági választmánya által rendezett előadóülésen.

Nagygyűlés Táp sószel én

Nagygyűlést rendez a gyarmati ifjúság napja tiszteletére a KISZ nagykátai járási bizottsága ma este a tápióeze- lei művelődési házban. Ünnepi beszédet mond Kovács László, a tápiószelei gimnázium KISZ-szervezetének tanácsadó tanára. Ezután következik az irodalmi műsor a tápiószelei könyvtár irodalmi szakköre közreműködésével.

Krónikáskoirferencia

Tegnap Isaszegen gyűltek össze a megye krónikáiról, ekkor tartották meg a Pest megyei honismereti aktívák második konferenciáját. S. Hegedűs László, a Népfront megyei titkára köszöntötte a 140 megjelent krónikaírót, majd előadások hangzottak el, dr. Lakatos Ernő ismertette a krónikaírók feladatait. A konferencia keretében került sor a megyei pályázat díjainak kiosztására. Az első díjat a zsűri nem adta ki, a két második és négy harmadik helyezetten kívül többen kaptak pénzt és könyvjutalmat. A Hazafias Népfront megyei bizottságának „Honismereti munkáért” kitüntető jelvényét a 47 legjobb krónikaíró kapta.

Reformtapasztalatok

FÉKTELENÜL?

A

z iparban, a mezőgazdaságban dolgozó szakembernek a címül választott szóról semmi esetre sem a féktelen, szilaj jókedv jut eszébe. Annál inkább azok a „fékek” — gazdasági szabályozók —, melyek az irányítás mai rendszerében hatnak, s természetesen ezek közül is azok, melyek — e szakemberek egy részének megítélése szerint — lefékezik, ha nem is szárnyalásukat, de gyorsabb haladásukat. A fék, a szó köznapi értelmében is kettős értelmű, hiszen ha a jó úton futó kocsi kézifékje beragad, csak szidni lehet. Ám szidni szabad-e a féket akkor, ha karamboltól, árokba borulástól óv meg? Az országutak közlekedésrendjét nem lehet átültetni a gazdasági életbe. A hasonlat mégsem sántít annyira, hogy hasznavehetetlen lenne.

Milyen fékekről esik szó? A hitelpolitikáról, az átlagbérszintről, az importletétről, a megemelt, s kiterjesztett kamatokról — többek között. Sokféle fékről, de valameny- nyiről egyformán: mint az állam nehezen elviselhető eszközeiről, az állami óvatosság megnyilvánulásairól. Valahogy úgy, mintha az ideiglenesen beiktatott fékek mellett nem lennének szükségszernek, hosszabb távra szólók is. Holott vannak. Napjainkban azonban úgy tűnik — az elégedetlenkedést hallgatva —, mintha csakis a

Szentendre a napokban csatatérhez hasonlít. Egyik utcában a közművesek, másikban már az útburkolók munkálkodnak. Most a Tanácsház téren dolgoznak. Az idegenforgalmi idényre ezzel is készen lesznek. Foto: Urbán

Vetélkedőre készülnek

Monoron járt tegnap dr. Orosz Zoltán alezredes, a polPEDIG, ELLENBEN, DE, ÁMDE, AZONBAN

H többi időben divattá lett a kritika, a kritizálás, minthogy személytelen tángy legkönyörtelenebb ostorozása is nagyobb biztosságot ad, mint a legravaszabbul ki- ókumlált életbiztosítási kötvény —, ezzel szemben konkrét tárgy (pláne személy!) legszelídebb dorgálása is életveszélyt jelenthet. No nem a megdorgáltra, csupán a dor- gálóra nézve.

„Rántsuk le a leplet habozás nélkül a szájtátiságról!” — így hangzott a történelem előtti felkiáltás, amely máig abnormál Á-hangjául szolgál a kritikától óvakodó, ámde bíráló szellemű látszatra vágyók, között.

Álkritika-ügyben a napilapokban akkor egy minapi cikk cím vitte el a pálmát, így hangzott:

„FELELŐS: A FELELŐTLENSÉG!”

Ez a rámutatásnak az a fajtája, amelynek pontos szemléltetésére csakis egy rutinos szélkakas alkalmas. Továbbfokozásával is napisajtónkban találkoztam. íme:

„BŰNÖS: AZ ELLENŐRZÉS HIÁNYA!”

Ez már szép, kövér, fejlett, többrétűén ál álkritika. .Akire” rámutat: egy tevékenység, egy önmagában is veszélytelen (azaz csakis hatásában veszélyes —, a kritizálod ára visszaütni nem képes) általános alany. De még így fosztóképzővel szelídítve: az ellenőrzés hiánya a hibás. Gyönyörű ! Eredményeképpen persze a felelősségre vonás keményen lesújt rá. Mármint az ellenőrzés hiányára. Bizonyára több napon túl gyógyuló sebet üt szegényen. Nem a hiányosság felelősén, hanem a felelősség hiányán.

Jelen eszmefuttatásomhoz a nélkülözhetetlen indulat- üzemanyagot egy műkritika

kölcsönözte. Ez serkentett arra, hogy szigorúan rápirítsak az általános alanyt rettenthe- tetlenül kipellengérező...

Hogy is van ez?

Ügy érzem, jól odapörköltem. Bírálatot bíráló bírálatom célba talált, sikerült megsemmisítő csapást mérnem egy eléggé el nem ítélhető itészi stílusra.

Ha pedig valaki úgy vélné, hogy olvasott már ennél konkrétabb bíráló sorokat is — ez a vélekedés csak «legjobban megerősíti meglátásomat, amely szerint az általános alanyokat bíráló álkritikus kritikus szemlélet úgy terjed, mint a hongkongi. Hiszen íme: elég volt rágondol- nam, máris beleestem. Jobban szemmel kell tartanom a saját bátorságomat is!

(pereli)

gári védelem megyei törzsparancsnoka. Látogatása céljáról kérdeztük:

— A járási tanács, a polgári védelem helyi vezetőivel iskolások nagyszabású vetélkedőjének megszervezéséről tárgyaltunk — mondta az alezredes. — A dabasi jó példa nyomán, ebben a járásban is megrendezzük a honvédelmi oktatásban részt vevő általános iskolák VII. osztályosainak versenyét. A selejtezők már járásszerte megkezdődtek, a 13 évesek rajzokkal, írásbeli munkákkal pályáznak a döntőbe jutásért. A tömegpusztító fegyverek elleni védekezés a téma, amit ki-ki tanulmányai, vagy szüleinek, ismerőseinek elbeszélése alapján dolgoz fel. A vetélkedő döntője, május közepén lesz.

A lovagterem fényei

Felújították a kőszegi Juri- sics-vár lovagtermét, korszerűsítették a terem színpadát, világítását.

vállalatok „gyors kibontakozását” — amint ezt egyik helyen megfogalmazták — lassító fékek léteznének. A végletesség, az egyoldalú vélekedés már maga óvatosságra int.

H

a 1968 legfőbb tapasztalatát egyetlen mondatban kell összefoglalni, ez kétségtelenül csak az a tény lehet, hogy Peist megyében veszteséggel dolgozó vállalat nincsen. (A korábbi években volt, nem is egy.) A „fékek” tehát — a gazdasági eredmények bizonyítják — nemcsak fékeztek. Engedtek is gyorsabb menetre váltani. (Mert bármilyen furcsán hangzik, a „fékeik”, az állami gazdasági szabályozók közé tartozik az az állami szubvenció is, melyet a vállalatok egy része élvez, s amelynek segítségével nyereséggel zárhatta az évet...) Csínján kell hát bánni a fékekkel, különbséget téve, a hatást szigorúan mérlegelve ítélni arról, mi tekinthető időlegesnek — „állami óvatosságnak” — s mi hosszú életűnek.

Sok vihar van például a hitelpolitika, s az abba épített fékek körül. Az ún. restriktiv — egyszerűsítő fogalmazásban : egyensúly tartására törekvő — hitelpolitika valóban fölmutat negatív vonásokat — így a kereskedelmi vállalatok esetében. —, de öreg hiba lenne feledni, hogy: pozitív vonásai is vannak. (A beruházási piac növekvő feszültségének mérséklése például.) A vállalatok érthetően, a maguk dolgát, a maguk nyereségnövelő, vagy szinttartó beruházásait érzik égetőnek, a banknak azonban — mely az állami hitelpolitika megvalósítója — mérlegelnie kell: népgazdasági értelembein mi a gazdaságosabb, gyorsabban megtérülő — a vállalati hitelkérelmek nagy része hosszú lejáratú, holott a középlejáratú hitelek többsége lenne az egészséges — s a gazdasági szempontok hogyan egyeztethetők, az össztársadalmi érdekekkel. Vannak fékek a hitelpolitikában? Igen, az. ún. kondíciók — hitelfeltételek — rendkívül szigorúak, s ennek ellenére — a fékek ellenére! — érezhető erős feszültség. alig akad olyan vállalat, ahol rövid beszélgetés után mindez ne kerülne szóba.

M

űködnek különböző szabályozók — tehát fékek — a külkereskedelemben is, s ezek ellenére 1969 első két hónapjában a behozatal a múlt év megfelelő időszakát húsz százalékkal, a kivitel azonban csak tizenöttel haladta meg. Elég erős fékek igyekeztek lassítani a készletnövekedést, s mégis, 1968-ban a megye iparában levő — ugyan objektív okok is közrejátszottak ebben — alapanyagok és félkész- termékek értéke kilenc százalékkal, a késztermékeké pedig 22 százalékkal emelkedett. A példák, bár kiragadottak, esetlegesek — mert minden más területről hasonlók idézhetők —, világossá teszik, hogy nem beszélhetünk általában a fékekről, mint negatívumokról, sőt, hiba lenne csakis állami óvatosságot látni bennük. A fékek pozitív hatásai a vállalatoknak is hasznot hoznak, a vállalati szervezetet megkímélik a megrázkódtatásoktól, az igen gyors emelkedésben rejlő veszélyektől. (Mert ilyen is van, ha ma még nem is túlzottan nyilvánvaló.) A hangsúly tehát nem azon van, hogy a gazdaságban levő fékeket szó nélkül tudomásul kell venni, hanem azon, hogy e fékek működését értékelni kell, hatásukat kritikailag vizsgálni, s nem szubjektív, hanem tényszerű mérlegelés alapján tagadni vagy helyeselni.

Akarva vagy akaratlanul, de léteznek erősen eltúlzott hangulati elemek a féktelenül vagy fékekkel megítélésében. A hangulati elemeknek sok területen van létjogosultságuk, a gazdasági életben azonban nincsen. Fölfigyelni az idegességre, a csakis külső okokat megjelölő érvelésre, az egyoldalú, pusztán elmarasztalást gyakorló értékelésre: a vállalatok politikai szervezeteinek feladata, Sőt kötelessége.

Mészáros Ottó