Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-04 / 78. szám

1 "‘vVfiWajJ« 1969. ÁPRILIS 4., PÉNTEK Négyhatalmi megbeszélések Közel-Keletről A Párizsban tartózkodó Husszein jorclániai király az Elysécs-palotában felkereste De Gaulle elnököt, akivel több mint háromnegyed órán keresztül tanácskozott a közel-keleti helyzetről. Lapunk zártakor még nem kezdődött meg, de mire az ol­vasó e sorokat kézhez kapja, mér minden valószínűség sze­rint túl leszünk a közel-kele­ti válság politikai rendezését célzó négyhatalmi megbeszé­lések' első tanácskozásán. New York-i hírforrások szerint csütörtökön estére időzítették az első tanácskozást, amely­nek színhelye Armand Be­várd, Franciaország ENSZ- nagykövetének rezidenciája. A hírügynökségi jelentések úgy tudják, hogy a tárgyalá­sokon a négy nagyhatalom ENSZ-képviseletének vezetői vesznek részt, azaz szovjet részről Malik, az USA képvi­seletében Yost, Nagy-Britan- niß nevében pedig Lord Car- dohn. Senki sem számít arra, hogy ezeken a megbeszéléseken valamiféle gyors döntés szüle­tik, hiszen már előkészítésük is hónapokat vett igénybe. El­képzelhető, hogy csupán egy­szer hetenként kerül sor majd a négy nagy tanácskozásaira, s ilyenformán hónapokba is telhet, amíg a nagyköveteknek sikerül megállapodásra jut­niuk abban, hogy milyen aján­lásokat és javaslatokat ter­jesztenek a közel-keleti konf­liktusban érdekelt országok, Izrael, az Egyesült Arab Köz­társaság, Jordánia, Libanon és a többiek elé. Annyit már előre tudni vél­nek a különböző nyugati dip­lomáciai forrásokkal szoros összeköttetést tartó hírügy­nökségek, hogy az első négy­hatalmi találkozón a közel- keleti válság megoldását célzó szovjet és ámerikai javaslat kerül terítékre, s hogy erről az első tanácskozásról rendkí­vül szűkszavú, az érdemi kér­déseket egyáltalán nem érintő közleményt adnak ki majd. E tanácskozás előkéjszátésé- hez tartoztak a legutóbbi 24, illetve 48 órában lefolyt tár­gyalások is, amelyeknek során Washingtonban Dobrinyin, a Szovjetunió nagykövete tár­gyalt Joseph Siscóval, az ame­rikai külügyminisztérium kö­zel-keleti ügyekben illetékes államtitkárával, Vaszilij Kuz- nyecov, a Szovjetunió külügy­Szórakozzék, étkezzék az ünnepek alatt a szövetkezeti éttermekben, eszpresszók­ban! Kitűnő ételek, tájjellegű borok és egyéb italok, eszpresszókávé, nagy sütemény-választék. ZENE! miniszterének első helyettese pedig egyrészt Rogers ameri­kai külügyminiszterrel, más­részt U Thant ENSZ-főtitkár- ral folytatott eszmecserét. REPÜLŰSZEREIMCSÉTLEIVSÉG LENGYELORSZÁGBAN Szerdán Krakkó közelében, eddig ismeretlen okokból le­zuhant a LOT Lengyel Légi- társaság egy Antanov—24 tí­pusú utasszállító gépe. A sze­rencsétlenség következtében a gépnek mind a 46 utasa és öí- főnyi személyzete életét vesz­tette. Hírügynökségi jelenté­sekből kitűnik, hogy a repü­lőgép fedélzetén magyar utas nem volt. Á ghanai meglepetés nyomában Ghánában általános megle­petést keltett Ankrah altábor­nagy, katonai vezető lemon­dása és főleg annak oka, te­kintve, hogy az altábornagy beszédeiben állandóan a kor­rupciót és a megveszteget­hetőséget ostorozta. Mint a hivatalos vizsgálat megállapította, egy bizonyos Arthur Nzeribe komoly pénz­összegeket kapott külföldi cégektől abból a célból, hogy a szeptemberben esedékes el­nökválasztásokon, amikor Ghana visszatér a polgári kormányzathoz, Ankrah al­tábornagy megválasztását tá­mogassa. Ankrah személye­sen 6000 dollárt kapott, Nze­ribe pedig 30 000-ret a Jeafan Ltd nevű brit propaganda­cégen keresztül. Ankrah al­tábornagy a hivatalos közle­mény szerint beismerte az el­lene emelt vádakat és ön­ként mondott le. Ezután vá­lasztotta meg a Nemzeti Fel- szabadítási Tanács a 33 éves Afrifa dandártábornokot ál­lamfővé. Szerdán este egy kormány- szóvivő közölte, hogy nem indítanak eljárást Ankrah el­len, aki egyszerűen nyuga­lomba vonul. Hasonlóképpen nem járnak el Nzeribe és az érintett cégek ellen sem. Az AFP hírügynökség rá­mutat, hogy Afrifa,' az or­szág űj vezetője, angliai Sandhurstban végezte el a katonai akadémiát. 1966. feb­ruár 24-én lépett a politikai színtérre, amikor tevékeny részt vállalt a Nkrumah el­nök rendszerét megdöntő ka­tonai államcsínyben. Akkor léptették elő ezredessé, egy év múlva dandártábornok lett és átvette az ország pénz­ügyeinek vezetését. Az AFP szerint londoni dip­Évforduló - mai tanulságokkal Húsz esztendeje, hogy há­rom nyugati hatalom ráütötte a jóvánagyás pecsétjét Német­ország kettéosztására. 1949. áp­rilis ö-án írták alá azt a ha- romhatalmi nyilatKozatot, amelyben az Egyesült Álla­mok, Anglia és t raneiaorszag kormányai meghirdetik Nyu- gat-Németország új ellenőrzési rendszerét. Ez az új ellenőrzési rendszernek elnevezett nyilat­kozat nem jelentett mást, mint a második világháború végen Németország ügyében a Szov­jetunióval közösen létrehozott egyezmények egyoldalú meg­szüntetését. Durva megsértése volt tehát ez a washingtoni nyilatkozat az 1945-ben aláírt potsdami szerződésnek. Az események egyébként egyenes vonalban vezettek el a washing­toni szakadárokmányig. A három nyugati hatalom már azzal, hogy megalakította előbb Bizoniát, majd Trizoniát — Németország amerikai, an­gol és francia megszállási öve­zeteiből —, majd később beve­zette a különpénzt, az úgyne­vezett B-márkát, az egységes német márka helyett, rálépett a szerződésszegések útjára. Ilyen előzmények után a wa­shingtoni háromhatalmi nyilat­kozat csupán írásbeli rögzítése volt az amúgyis kialakult álla­potoknak: annak, hogy a nyu­gati hatalmak Németország nyugati részén létrehozták a bonni államot. Az új államot bevonták a NATO-ba, Nyugat katonai szövetségébe, s a ko­rábbi négyhatalmi szövetséges egyezmények felrúgásával megkezdődött Nyugat-Német- ország újrafelfegyverzése. A háromhatalmi különnyilat- kozatra válaszként jött létre a békeszerető; német munkás­paraszt állam, az NDK meg­alakításával. Ma, húsz évvel a háromha­talmi különnyilatkozat után a bonni állam hadserege a leg­erősebb szárazföldi hadsereg Nyugat-Európában. Amellett, hogy a legmodernebb fegyve­reket kapta az Egyesült Álla­mokból, és más NATO szövet­ségesektől, ma már a nyugat­német hadiipar is gőzerővel ontja a hadsereg számára a fegyvert, hadianyagot. Bár a nyugati hatalmak által szer­kesztett párizsi szerződések szerint Bonnak nem lehetnek atomfegyverei, legutóbb nyolc, az NDK-ba áttelepült nyugat­német tudós leplezte le: a bonni államban előrehaladott stádiumban vannak az atom­fegyvergyártás előkészületei. Nyugatnemet tábornokok részt vesznek a NATO vezető szer­veiben. A bonni állam, amely húsz éve jött létre a washingtoni különnyilatkozattal, már meg­alkotói fejére nő, s önálló im­perialista érdekeinek is nyíltan hangot ad. Strauss például, aki a kancellárság felé tör, s azt reméli, hogy az őszi vá­lasztások után félvirrad szúrná*/ ra a nap, azt mondotta az Europeo című olasz lapnak, hogy eljött a „realitások órai­ja” : Nyugat-Németországnak kell vezetnie Nyugat-Európát. A Varsói Szerződés országai­nak legutóbbi budapesti felhí­vása az európai értekezlet megtartására keresztezte a bonni politika terveit. Az NSZK-politikusok zavarodott­ságára mi sem jellemzőbb, minthogy — miközben a kül­ügyminiszter, ha fenntartások­kal körülbástyázva is, helye­selni volt kénytelen az össz­európai értekezlet gondolatát — szóvivője útján — lényegé­ben a kancellár ellene foglalt állást. Bonnban olyan színeze­tet kívánnak adni a dolgok­nak, mintha a budapesti fel­hívás „feltételeket** diktálna. Valóban ez az okmány felso­rol néhány olyan problémát, amely sarkalatos kérdése min­den európai biztonsági rend­szernek; így az európai hatá­rok ügye, az NDK elismerése, az atomfegyverekről való le­mondás, Nyugat-Berlin külön­leges helyzetének elismerése. Világos azonban: ahhoz, hogy mindez közelebb kerül­jön a megvalósuláshoz, szakí­tani kell azzal a politikai vo­nallal, amelynek egyik kifeje­zője volt az a háromhatalmi nyilatkozat is, melyet éppen húsz évvel ezelőtt írtak alá Washingtonban. Az élet reali­tásai már régen napirendre tűzték a józanabb politikát Bonnban is. Ezt halogatni le­het ugyan, de a végletekig el­odázni nem. A. I. Ghana új elnöke: Akva- szi Afrifa dandártábornok. lomáciai körökben úgy vélik, hogy Afrifa folytatja az ed­digi Nyugat-barát politikai irányvonalat. Embere vő majmok A Nigerien Observen című lap jelentése szerint Kwara környékén emberevő majom tartja rettegésben a lakossá­got. Eddig már három ember esett áldozatául. Fogorvostörténefek Borzalmas tragédia játszó­dott le az amerikai Pennsyl­vania állambeli Chesterben. Négy két és öt év közötti kis­gyermek égett benn egy par­koló autóban, amely a fogor­vosnál tartózkodó szülőkre várt. A canadai Quebec-ben fegy­veres banditák törtek be egy fogorvoshoz. Puskacsővel a hátában, a derék fogász arra kényszerült, hogy a banditák egyikének öt fogát kihúzza. Arról nem érkezett hír, hogy a támadók az öt kihúzott fo­gat otthagyták-e, tény azon­ban, hogy a fogorvost a sike­res műtét „jutalmául” meg*- szabadították 60 dollárjától. Manekentiintetés Anna Divetta, a neves szőke maneken, aki a közelmúltban mezítelenül vonult végig Ró­ma utcáin, szeméremsértés vádjával fog bíróság elé állni. A maneken a meztelen sétával magasabb fizetést és jobb élet- körülményeket követelt a di­vatkisasszonyoknak. Ha köve­telésük nem teljesül, nincs ki­zárva, az, hogy Divetta kisasz- szony más manekenek társa­ságában ezúttal a parlament előtt rendez évakosztümös fel­vonulást. MffmMáwn&k hátán... Széles körben terjedt el a tévhit, hogy a tengeri hajó­zásban a technika megzabo­lázta a világtengerek erőit, és hogy a hajóút legalább olyan könnyű és veszélytelen, mint az utazás az autósztrádákon. A valóságban a legerősebb motorral és a legmodernebb navigációs berendezéssel fel­szerelt úszóóriások is a hul­lámok játékává válnak, ha a természet fellázad, s az idő­járást jelző műholdak által adott legrafináltabb meteoro­lógiai jelentések is csak ke­vés segítséget adnak a kapi­tánynak. E sorok írója nemrég a saját bőrén tapasztalta, hogy meny­nyire másképpen játszódba tik le egy tengeri út, amelyet eredetileg egy kis kikapcsoló­dásnak szántak: kellemes ha- jókázásnak Mombasától Mau- ritius-szigetére és vissza, egy modem teherhajón. A hajó a kék ég alatt nyugodtan szelte az Indiai-óceán napfénytől ra­gyogó hullámait. A rádiós másnap a mauritiusi mete­orológiai intézetből jelentést vett fel, amely felhívta a fi­gyelmet egy közeledő trópusi forgószélre. A „Dany” ciklon — a „D” kezdőbetű elárulta, hogy az év kezdete óta negye­dik szélviharról van szó — 400 tengeri mérföldre hajónk­tól, Mocambique környékén dühöngött. „Szeme”, azaz a ciklon magva óránkénti 10 tengeri mérföld sebességgel mozgott: szélső szélmozgások az óránkénti 150 kilométer csúcssebességet is elérték. Ha a „Dany” nem változtatta vol­na meg útját és nem indult volna másik irányba, a hajó zavartalanul elérhette volna Mauritius kikötőjét, Port Louist. A „Dany” azonban a termé­szet átláthatatlan szeszélyeit követve, megváltoztatta szán­dékát, gyors fordulatot tett keleti irányba, és hirtelen köz­vetlen közelünkben tombolt. Eddig a barométer normáli­san viselkedett. Lezuhant a „pincébe” — jelentette a ka­pitány gondterhelt arccal. Ügy tűnt, mintha a nap ké­sőbben kelt volna fel, mert abban az időpontban, amikor már régen világosra kellett volna festenie a széles vízfe­lületet, bizonytalan, zavaros félhomály uralkodott, az egy­re fokozódó szélben pedig az oldalkötélzet, akárcsak va­lamilyen hárfa húrja, „zenge­ni” kezdett. Fehér tajtékos hullámok kavarogtak, míg kemény, egymást keresztező hullámok a hajót hosszában és szélességében ide-oda do­bálták, mint a parafát. A szél gyorsan elérte a tizes erőssé­get. és a hullám tajtékát mint a havat hajtotta a levegőben. Sokszor 8 méter magas hullá­mok zuhantak dübörögve a fedélzetre, a hajót hol le­nyomva. hol megint felemel­ve, majd rögtön utána a hul­lámvölgy mélyére dobva. Amikor az a veszély fenyege­tett, ho'W az orrbakon eihe- b^zett áru a tenderbe zuhan, a kapitánynak nem volt más választása, mint feladni a küz­delmet. „Ha tovább akarnék haladni ezen a vonalon, ez azt jelentené, hogy a hajót el­pusztítom” — vélte lemondóan és visszavonulást parancsolt. „Megpróbálunk menekülni és nyolcas széllel kereket olda­ni" — fűzte hozzá csikorgó fo­gakkal, s ezzel az útiterv tel­jesen felborult. Az erős motorral és modern rádiótájoló berendezésekkel felszerelt, a tenger minden szeszélye ellen látszólag fel­vértezett teherhajónk csak nagy késéssel, a magas he­gyek szélámyékában érkezett Port Louisba. Ez egyszer meg­menekültünk. Ám „Dany” még tíz nappal később sem tombolta ki ma­gát. Veszélyesen és kiszámít­hatatlanul támadt rá Mada­gaszkár déli csúcsár^, 2§ 000 ember feje fölül sodorta el a tetőt, körülbelül 2000 teljesen elpusztított házat hagyott hát­ra, hat országút került a víz alá, úgyhogy a mentés a ma­gasabban fekvő országrészek felől az első időben lehetetlen volt. Amikor a ciklon kétnapos tombolás után ismét vissza­húzódott a tengerre, 24 halot­tat számoltak meg. Mivel a ciklonoknak az a tulajdonsá­guk, hogy nyílt tengeren re­generálódnak és ellenállás nélkül, a széles felületeken tombolják ki magukat. „Dany” négy nappal később még mindig tanúságot tett nagy erejéről és nyugtalanította a hajózást a mocambique-i úton. Amikor megkezdtük visszauta­zásunkat, a tenger még min­dig erősen háborgott. Fritz Lüdeke Ilse H Ez a nyugatné­met szállítóhajó, az „Ilse H” már rosszabbul járt. Az Északi-tenge­ren, a holland partok közelében felfordult...

Next

/
Oldalképek
Tartalom