Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
» OP 1969. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP EVA SALZER: Csobogó víz mámoránál... 1 udjak önök, hol énekelnek az emberek a legszebben? Bizonyára azt gondolják, hogy Olaszországban. Persze, korábban én is így vélekedtem, de most már tudom: a fürdőkádban. Talán rájöttek már Önök is, hogy a csobogó víz jobban hízeleg a hangnak, mint a zengő hegedűkíséret, jobban lelkesít, mint önfeledten tapsoló közönség. Még a legnehezebb áriákat is köny- nyedén énekli az ember, mert a fürdőkád nem ismer határokat Talán ebből adódik, hogy az angolok ott majd mindig franciául énekelnek, a franciák spanyolul, és az olaszok — persze, hiszen éppen az olaszokról akartam valamit mesélni. Ügy történt, hogy nekünk, mármint Georgnak és nekem eleinte nem volt otthon fürdőszobánk, és ezért szombaton esténként eljártunk a városi közfürdőbe. Együtt mentünk be a nagycsarnokba, amikor megpillantottam őt. — Nézz oda, milyen csodálatos, klasszikus profil! — suttogtam izgatottan Georgnak. Ö ásított. — Elmegy — felelte némi vizsgálódás után. — Mit gondolsz, hamar ránk kerül a sor? — Reméljük. Mondd, szerinted olasz lehet? Óh, milyen kár, már éppen bemegy. Mélyet sóhajtottam és visz- szahajtottam a fejem Georg vállára. A várakozás elálmo- sítja az embert. — Nők negyvenhetes számig, férfiak hetvenhármasig! — kiáltott a fürdőmester. Felpattantunk. A férfiak fürdő- helyiségei jobbra, a nőké balra sorakoztak, karéj alakban, s a hátulsó közfalnál találkoztak. — Ne maradj sokáig, Luisl! ■— kiabált utánam Georg. Mintha az olyan könnyű lenne a forró fürdőben, önfeledten, az idő múlásával mit sem törődve paskoltam a vízben, amikor felcsendült egy hang a fal túlsó oldalán: „O sole mio.. „Az olasz!” — futott át az agyamon. Elzártam a csapot, felálltam a kádban és fülemet a falhoz tapasztottam. Egek, micsoda hang! Milyen tiszta, milyen bársonyos! Egyszerre nekem is énekelni támadt kedvem. A nagy bódulatban oda se figyeltem, mit csavargatok, s hirtelen megeredt a hideg zuhany, éppen a fejem tetejére. Georg már régen várt a kijáratnál. „Na, végre!” — szólt rám szemrehányóan, és én csak szórakozottan nevetgéltem. A következő szombat este is ott találtuk az olaszt, és a rákövetkező szombaton me- gintcsak. És mindig felcsendült a hangja a falon túl, a csobogó víz mámorában. Néha német dalokat is énekelt, de többnyire a csodálatos „O sole mio”-t. Vajon sejtette-e, hogy én ott vagyok a túlsó oldalon, és csendesen vele dúdolok? Ezekben a külföldiekben ott él a romantikus titokzatosság, amely engem oly végtelenül vonz. Egy olasz énekes — ah! Georg nem tud olaszul énekelni, sem beszélni. Jól végzi a munkáját, ügyes villanyszerelő, kedves és hűséges, ez igaz. De egyébként? Nincsen semmi különös tehetsége a derék, jó Georgnak. Egész héten át álomvilágban éltem, reggelenként sót tettem a teába és este cuikrot a káposztába. S álmomban olaszul énekeltem... HORDÁROK (Móré Mihály linója) FELDOBOTT KO Új magyar film Folyóiratszemle Napjaink igen lényeges kérdéseihez nyúl két tanulmány, melyeket vezető anyagként közöl áprilisi számában a va Hoffmann Tamás: A mezőgazdaság forradalmai címmel közreadott tanulmányában az ipari szintű és szervezettségű mezőgazdaság kialakulásával s további fejlődésének — távlatainak — problémáival foglalkozik. Igaz, írása vázlat inkább, s nem elemző áttekintés, mégis sikerül érzékeltetnie azokat a bonyolult összefüggéseket, melyek meghatározzák — meghatározták — a mező- gazdaság útját, s egyben meg is különböztetik ezt az utat az iparétól. A másik tanulmány — szerzője Kása László — a hazánkban élő nemzetiségek helyzetével, mai problémáival foglalkozik. A történeti múltra is utaló tanulmány jó tájékoztatás, s probléma-összefoglaló, ám ennél többre nem vállalkozik. A folyóirat Fórum rovatában adja közre annak a kerek- asztal-beszélgetésnek a rövidí.ellenállásra — a megörökítés. A szörnyű pillanatok megörökítése. És ez az eszköz: a művészet. . Művészet, mint eszköz? De .elegendő eszköz-e a művészet egy hamis politika elleni harchoz? Nyilvánvaló, hogy nem. Hiszen a megörökítéssel (még egyetlen halottat sem tudott feltámasztani a művészet. Balázs mégsem tehet mást, mert számára nincs máts eszköz. K eserű, igaz, bátor film a Sáráé. Kissé vontatott, néha kissé nehézkes, de ha nem lenne ilyen, bizonyára rossz lenne. Arról, amiről Sára beszél, nem lehet franciás (könnyedséggel szólni, mert tűni filmjében történt, az itt (történt. N. P. BEGAZY CSABA: Jelenléted GYULA Kizöldült az Erkel-fa Kizöldült az évszázados gyulai park legszebb ékessége, a 180 évesre becsült Erkel- fa. A nevezetes fa lombkoronájának egyharmadát két évvel ezelőtt letörte a vihar. A kertészek megkülönböztetett gondossággal ápolták a sérült fát, s ennek köszönhető, hogy csonka koronája most ismét kizöldült. Nem kell, hogy megkeress, sötét van ismét, megtapogatom a csillagokat, denevér szárnyát, a délutánból lopott álmot magamra öltöm, arcom eltakarom kezem halott lemezével. Nektek ki szól, hogy éjszaka van ismét? Agyatok nem érintette senki reggel óta, álmotok köntösén a foltok megfakulnak és korom fedi tükrötök üvegét. Átnyújtom kezem a szomszédos hegyekre. Föloldom gondom. Léggömb remegésem fölrepül a kettéfűrészelt holdra. Este van ismét és holnap is lesz este és jelenléted kezem föloldja. FINÁLY OLGA: Munkáslány Izmos, akárcsak a sok fiatal munkásfiú, kikkel Együtt dolgozik ő, jöjjön a tél vagy a nyár. Szőke hajára bukik minden fény, s tétova szellő Játszik gondtalanul bőre •sö'fét aranyán. Hogyha nevet menekül minden gond, oszlik a felhc Kék szeme kékjétől kékül a nagy, magas ég. Hogyha dalol, nagy házak közt puszták szele vágtat, Ámul a kő; fiatal fecske repülni tanul. Nem fárad sohasem, s mi a bánat, a. baj s a betegség, Hírből ismeri csak. Érzi, az élet övé. S mégis néha piciny felhő szürkül szeme tükrén, S szívében suta vágy bontja sziromlevelét. Látja, a réti virág mily gyenge, parányi, törékeny, Mily gyámoltalan és védelemért remegő. Csókolgatja a Nap, széltől meg a barna hegyoldal Védi s a hajnali hűs harmat üdíti tövét. S álmaiban nem erős ő sem, gyengébb a virágnál, És gyámoltalan és védelemért remegő. hogy tehetted ezt velem? Mint az örült, rohantam a készülékhez, valahányszor csengett. Gyurinak arra való hivatkozására, hogy mióta Dosek szabadságon van. még meghalni is csak éjszaka, munkaidő után ér rá, így folytatta: — És májusban akkor miért tudtál minden reggel időt szakítani, pedig az egész osztály szabadságon volt! Miután úgy negyedóra múlva Gizi befejezte gondolat- menetét, Gyuri így válaszolt: — Majd jelentkezem, mihelyt ráérek — és már tette volna is le a kagylót. — Szóval már látni sem akar — gondolta magában Gizi. — Hát rendben. Ha véget ér, hát véget ér. Egyszer elmúlik minden. Inkább a nyelvemet harapom le, semmint én kérdezzem, hogy mikor találkozunk — majd gyorsan így szólt: — Es mikor látlak? A fiú néhány pillanatig hallgatott, majd ezt mondta: — Rendben, holnapután hétkor a szokott helyen. Gizi ezek után elhatározta: nem megyek el. Semmi értelme ennek a kikö- nyörgött randevúnak Most, egy perccel a tizenkettedik óra után, legfeljebb még eggyel hódíthatja vissza Gyurit, a teljes, a hideg közönynyel. Ha hiaba ácsorgóit majd az óra előtt, beléje hasít a felismerés, hogy elvesztette őt, és akkor jön rá, hogy ki is volt neki Gizi. Miközben ezt mérlegelte, elment a kozmetikushoz, a fodrászhoz, a manikűröshöz, új ' ruhát, cipőt, harisnyát és nylonkombinét vásárolt, és mindezt magára öltve, az óra alá vonult, szívében a szent elhatározás és szilárd akarat lángjával, hogy ennek a találkozónak nem szabad megtörténnie. Es íme, az emberi akarat, az erős, szívós női akarat diadala: valóban nem történt meg! Gyuri nem volt ott. Kertész Magda Tavasszal új lakásba köl- 5 töztünk. A sok munka egy kis- $ sé elterelte a figyelmemet. De 5 aztán szombat este, amikbr $ Georg bevonult az új fürdő- $ szobába, én meg lehevered- \ tem a pamlagra, fájdalmas só- $ várgás fogott el a másik után, $ akit sohsem fogok többé vi- $ szontlátni. Talán soha az élet- $ ben! A gondolat szörnyűnek $ tűnt. Óh, hogy szerettem azt $ a meleg, bársonyos hangot! . .. $ Sose leszek boldog az élet- $ ben ? ... I Ugyan már, mi ez? Hirte- ^ len felszökkentem, s talpra ^ ugrottam. Talán a képzelet ját- $ szik velem? Lehetetlen: a für- $ dőszobaajtó felől felcsendült $ az ismerős hang, erőteljesen $ és mégis hajlékonyán: „Ooo $ sooole miiooo!” 5 s Ah, olaszok úristene! Hi- $ szén a saját férjem volt az...! $ Később, sokkal később kö- ; zelebbről is megismerkedtünk $ az én olaszommal. Knuschke- $ nek hívták és szivart árult. 5 Olaszul egy szót sem tudott — 5 talán még a fürdőkádban sem. $ (Fordította: Zilahi Judit) $ F eldobott kő, új magyar film — írtuk a címben, híven a szokásokhoz, de a Feldobott kő új magyar film abban az értelemben is, hogy a magyar filmművészet új hullámának egyik legkiválóbb alkotása született meg benne és általa. Ez az új hullám valahol Jancsó Miklós Oldás és kötés, Gaál István Sodrásban, Kovács András Nehéz emberek és Szabó István Álmodozások kora című filmjeivel indult, s úgy tűnik, hogy a hullám tetejéről még korántsem értünk a hullám völgyébe. Az imént említett négy film és négy alkotó neve is jelzi, hogy nálunk nem valamiféle egységes magyar filmiskola alakult ki, hanem „csupán” az történt, hogy az alkotók lehetőséget kaptak legszemélyesebb — s mivel jelentős művészekről van szó —, ezért egyben legáltalánosabb mondandóik kifejtésére. Ha a lehetőségek határai még tovább tágulnak, bizonyára számos jelentős film készül még, hiszen olyan tehetséges fiatal rendezők érkeztek az új hullám hátán, mint Elek Judit, Huszárik tett szövegét, amit a szerkesztőség rendezésében különböző szakterületek művelői folytattak a társadalmi tudat formáinak modelljéről. A közzétett anyag — nyersanyag, egy vita jegyzőkönyve, s éppen ezért nem ad világos támpontokat az olvasónak. Sőt a problémák bonyolultságával, a nézőpontok közötti ellentétekkel bizonytalanságát fokozza. Maga a kezdeményezés s nem kevésbé a téma — a modellálás általában és konkrétan — elismerésre s folytatásra méltó. Érdekes olvasmány Kovács András riportfilmjének — Eksztázis 7-tői 10-ig — szövege. A népszerű s bátor tematikával dolgozó rendező e filmjében a beat „hatásmechanizmusát” próbálja föltárni. Azért a föltételes mód, mert — a szövege alapján — nem látjuk megvalósultnak a szándékot. Ebben az esetben a riporteri — kérdezői — objektivitás téves módszer. Amennyire helyén volt a Nehéz emberekben, olyannyira nincs helyén ebben az esetben. Ott a riportalanyok elmondtak magukról mindent, itt azonban a fiatalok képtelenek erre. (m) Zolt&n, Kása Ferenc, Sándor Pál. Sára Sándort, az operatőrt, eddig is a magyar film meg- újítói között tartottuk nyilván, s szinte az is sejthető volt, hogy rendezni fog. Erős egyéniségével nem egy filmben sikerült a látványt a rendezők mondanivalójának fölébe rendelnie. Pedig az operatőrnek sokféle stílust kell tudni produkálni. Nem arról van szó, hogy Sára ezt nem tudná, hiszen olyan_ ellentétes stílusú filmeknek volt kitűnő operatőre, mint Szabó István Apa, vagy Kósa Ferenc Tízezer nap című alkotásai, csakhogy Sára képességei néha szétfeszítették az operatőri munka korlátáit — és ilyenkor hibázott. De hiba-e, ha valaki olyan tudatosan és programszerűen akar hű maradni a saját maga által teremtett - stílushoz, mint ő? Most már látjuk, hogy nem. U j filmjében saját világot rendezett és fényképezett. Nyilatkozataiból tudjuk, hogy a Feldobott kő világába beleszőtte saját életének nem egy motívumát is. A Feldobott kö főszereplője is operatőrnek készül. De Balázst nem veszik fel a főiskolára, mert az apját letartóztatták — ártatlanul. Az ötvenes években vagyunk. A fiú megtagadja az apját, azt mondja róla, hogy meghalt, mert különben földmérőnek sem vennék fel. A földmérőiknél akad össze egysj Magyarországra menekült gö- $ rög partizánnal, és lesz a gö- $ röggel együtt főszereplője egy ^ termelőszövetkezet erőszakos ^ megszervezésének. Balázst ^ többször meghurcolják és be- H csapják, a tüszta szándékúi görög kommunistát a hata- $ lom hazug politikája a halál- $ ba kergeti. Balázs egyedül^ .marad. Egyedül, s a harchoz^ amit el kell végeznie, nincse-^ ■nek eszközei. Csak azt tudja, ^ hoigy tisztának kell maradni,^ útját kell állni . a gonoszság- .nak. De lehet-e? Egyedül, esz- ^ köztelenül áll szemben azok-^ ,kal, akik lecsukták az apját, ^ .halálba kergették a barátját. $ akik megcsúfolták legszebb ^ hitében. Aztán egy szörnyű^ pillanatban, amikor egy ci- ^ .gánytelep lakóit, nőket, gye- ^ rekeket, férfiakat rendőri ^ .segédlettel kopasztanak meg, ^ és Balázs ezt nem tudja meg- ^ akadályozni, mert nincsenek ^ eszközei, amivel meg tudná ^ .akadályozni, Balázs ebben a ^ pillanatban érti meg, hogy ^ mégi§ van számára eszköz az^ — Tiszta őrület lenne felhívni Gyurit. A hadállás és taktika teljes feladása. Ha a józan ész és a női büszkeség utolsó maradványa él bennem, nem is teszem — mondotta magában Gizi, majd feltárcsázta Gyuri számát. A néhány másodperc alatt, míg a fiút odahívták, erre gondolt: — Semmi szemrehányás, semmi jelenet. Néhány tárgyilagos szó, hogy csak ízért fárasztom a telefonhoz, mert kérem vissza Platon Állattanát, amelyre is égető szükségem van. Miután a fiú jelentkezett, elhatározásához híven így szólt: — Ezt aztán igazán nem érdemiem tőled. Négy napja, hogy még csak föl sem tárcsáztál, Az emberi akarat diadala
