Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
1969. ÁPRILIS 27., VASÁRNAP rr^írtoF' n Átalakítják a tápiószelei múzeumot TAVASZI TÁRLATOK A FŐVÁROSBAN Felfedezéstől felfedezésig — De hát csak mindössze harminc... — Akkor sem... De nem az összeg miatt! Nálam ez elvi kérdés... Hát hallott már a néni olyat, hogy egy fiú táviratban valljon szerelmet? Az idős tisztviselőnő csak mosolygott, s ez a mosoly azt árulta el, hogy hallott ő már bizony furcsább dolgokat is az életben. A lány folytatta: — Tessék elképzelni, két éve nincs tőle maradásom, mindig a sarkamban van, de szerelemről meg ilyesmiről eddig egyet- ; len szót sem szólt... Most | meg, hogy elutazott Kazahsz- I tánba, mindjárt táviratozott, j Ezt a szöveget küldte. „Moro- | zova, Moszkva, Potoyszkij 10, i szeretlek, táviratozz, leszel-e \ a ! feleségem Viktor.” Jól kigon- i dolta, ugye? Éppen tíz szó. j eggyel sem több... És fizette ; a választávirat díját is ... szin- í tén tíz szót. Egyetlen eggyel sem többet... Tessék már mondani, ilyenkor mindig fizetett válasszal kell táviratozni? — Csak abban az esetben, ha a feladó nincs meggyőződve arról, hogy a címzett válaszolni fog. ' — flát ez igazán érdekes! Nincs meggyőződve! Hát akkor én majd meggyőzöm, ha nincs meggyőződve. Elvből nem engedek a tíz szóból egy jottányit sem. VCNALAK (Foto: Urbán) lyek a képeken is tisztán, ért- ^ hetően vannak megfogalmaz- $ va. Ez a lényeg és ezek a gon- ^ dolatok: az alkotó, a küzdő, az ^ új ’világot teremtő ember. ÍJ Szuggesztív alkotásai az emoer « határtalan erejébe vetett hitet $ sugallják. ^ FORRADALMI ÉVEK — $ FORRADALMI MŰVÉSZET | címet viseli az az újszerű ki- $ állítás, amely a Szépművészeti § Múzeumban nyílt meg. 1967- $ ben az 50-ik évforduló alkal- ^ mából nyitották meg Moszkvá- ^ ban, ebből vándorkiállítást ál- ^ lítottak össze, amely most el- ^ jutott hozzánk. Az anyag, a Lenin által meghirdetett „mo- J numentális propaganda” terv § szellemében készült alkotáso- $ kát foglalja magába. Ami eb- ^ bői számunkra szinte teljesen ^ új: az agitációs művészet for- ^ radalomban született műfaja, a városok ünnepi feldíszítésé- í; nek „tervdokumentációi”. A ^ legkiválóbb művészek tervez- ^ ték meg a városok utcáinak, ^ tereinek, műemlékeinek feldí- ^ szításét, kivilágítását — vagy ^ a plakátokat. Mindezek után tavaszi tár- latlátogatásunkat fejezzük be ^ még egy jelentős felfedezéssel: ^ SZENES ZSUZSA Dürer-teremben bemutatott ^ grafikáival. A világszerte ma- ^ gas színvonalúnak elismert ÍJ magyar grafika nem vall szé- ' ^ gyent Szenes alkotásaival: absztrakt gondolatokat gazdag fc díszítésű vonalakkal kifejezett ^ lapjai a nézőket természetes Sí melegségükkel, emberségükkel ^ lepik meg. Berkovits György íj V/////////////////////////////////////W | A Salkovits-ház | íj Ostffyasszonyfán | Petőfi 1839-<ben — miután $ Selmecet, tanulmányainak ^ színhelyét elhagyta — Ostffy- \ asszonyfára került Salkovits ^ Péterekhez. Salkovítsnak —, ^ aki akkoriban' Vas megye íj legnevezetesebb mérnöke volt Js —, a háza ma is áll. A köz- 5j ségben készülnek a látogatás íj 130. évfordulójának megün- ^ neplésére. Május 4-én, egész- !> napos Petőfi-emlékünneppé- Sí get rendeznek, s ez alkalom- jí mai avatják fel Simon Ferenc ^ szobrászművész alkotását, a ^ költő mellszobrát. % senkivel össze nem téveszthető önálló formanyelvet teremtve — néhány kisebb egyéni és csoportos bemutatkozással a háta mögött — „több milliós” áttörést végzett (legalábbis azt hiszem) a tv- nézők táborában is. Témái: többszörös áttételekkel ható és működő gondolati fikciók, amelyek kiinduló- és végpontja minden esetben az ember és a humánum. Törekvése: egyetemleges, örökérvényű értékek — harmónia, szépség, küzdelem, felemelkedés — tudatosítása. Biblikus ihletettségű emberei és szörnyei — faunok, szentek, valamint fiú- és leányfejek — mind ugyanabban a szigorúan zárt, szinte merev rendben sorakoznak,- mint megannyi ikon. Színei lágy ezüstszürkét sugároznak, az állandó megújulással, a teremtéssel — és az anyaggal, a zománccal harmonizálva. Kíváncsiak vagyunk: merre visz további útja? Befejezett, többszörösen értékelt, a művészettörténetben már rangot kivívott helyen áll BORTNYIK SÁNDOR A Nemzeti Galériában látható életműve ismét bizonyítja, hogy festészetünk’ mennyire változatos, több síkú. A 10-es, 20-as években a nyolcak és aktivisták köréhez állt közel, mértani elemekkel teret felbontó olajképei és grafikái rengeteg előtanulmány és kísérlet szülöttei. Elsősorban a vonalak mozgalmasságával akar hatni ekkoriban, színei másodlagosak. Az elkötelezett művész a forrongó kor legbelsőbb lényegét tárta fel „arc nélküli” embereinek ábrázolásában. Híres és hatásos plakátjai nemcsak felhívást tükröznek, de mozgósítanak is. Később, a 30-as évektől kezdve „szelídülnek” ' o- nalai, kevesebbet törődik a tér ábrázolásával, és többet a színekkel, az egyénített emberrel. Későbbi korszakában mindez még kifejezettebbé válik és a 60-as években festett képei a művész emberismeretének, a korról és festészetről vallott elképzeléseinek gazdag és ironikus tárházai. A Műcsarnok kamaratermében HERCZEG KLÁRA szobrászművész kiállítása és a köztereken felállított szobrai — bizonyára nem támasztanak olyan viharokat a közvéleményben, mint a közelmúlt nem is egy szobrászának alkotásai. Leány- és anyafigurái — legyenek azok kisplasztikák vagy méreteikben monumentálisak — jól és könnyen érthetők, nem késztetnek semmifajta spekulációra. Szeretettel megmintázott nőfigurái a nehéz anyagot lággyá, könnyeddé, hajlékonnyá varázsolják. Realista portréi a teljes jel-: lemzés igényével lépnek fék i Ugyancsak a Műcsarnokban j tekinthető meg ALEXANDER DEJNEKA a legnevesebb szovjet festők j egyikének tárlata. Monumen- \ tális alkotásai annyira a lé- j nyegre törnek, hogy láttukon j nem is támadhatnak más gon- j dolataink, csak olyanok, ame- i A tavaszi tárlatoktól még fokozottabban azt várja az ember, mint általában ettől az évszaktól is: egy kis természetes meleget, a hideg tél mesterséges szobai hője után. örömmel kezdünk felfedezésekbe, amire alkalmunk is nyílik, a nagyszámú kiállítást tekintve fővárosunkban. A felfedezések minőségét azonban meg kell különböztetnünk egymástól: az igazi az, amely az ismeretlenség homályából hirtelen felbukkanva a teljes újdonság erejével hat, mint KÁTAI MIHÁLY zománcképei a Derkovits-te- remben, amelyeket képernyőn is láthattunk a „tv galériájában”. Kátai három évvel ezelőtt mutatkozott be először és azóta a mindig friss, új, meglepő kifejezési formákra éhes és fogékony gyakori tárlatlátogató — de talán inkább bennfentesnek nevezhető — közönség tartotta csak számon, mint a magyar zománcképfestészet úttörőjét. Űjból felfedezte a néhány évszázaddal ezelőtt elég gyakori festési alapanyagot, a zománcot, kikísérletezte hosszú évek munkájával a számára technikailag legmegfelelőbb felhasználási módját: vékony fémlemezre viszi fel a zománcot. A technika teljes birtokában, Az egykori kisnemesi ma- $ gángyűjteményből kifejlődött $ tápiószelei Blaskovich Múzeu- ^ mot átalakítják az idén. A gondos, nehéz munka elvég- i zéséhez a Nagykátai Járási í Tanács 400 ezer forintot aján- ^ lőtt fel —,. jóllehet, a múzeum ^ nem is hozzájuk tartozik. A ^ tanács bőkezűsége révén jö- ^ vőre már az új, átrendezett ^ kiállítást tekinthetik meg a látogatók. ^ | A fényképész Snowdon gróf, az angol ki- | rálynő sógora, aki hivatásos ^ fényképész, a napokban be- ^ nyújtotta tagfelvételi kérel- ^ mét a film- és televíziótech- ^ nikusok szakszervezeténél. Ez ^ a szakszervezet gyakran tart § úgynevezett „vad sztrájkokat’’. ^ Ha lord Snowdont felveszik a ^ szakszervezet tagjai közé, ak- ^ kor kénytelen lesz az ilyen ^ sztrájkokhoz csatlakozni, ^ egyébként a kizárás veszélye ^ fenyegeti. ^ Lord Snowdon, Margit her- ^ cegnő férje, kiváló fényképész ^ hírében áll és felvételei gyak- !j ran megjelennek Anthony % Armstrong-Jones aláírással az ^ újságokban. Nemrég egy film- § pályázaton is részt vett és ^ „Ne számláljátok a gyertyá- ^ kát” című tv-dokumentum- ^ filmje első díjat nyert a tava- ^ lyi prágai tv-fesztiválon. í" Arról is olvashattunk a la-: pókban, hogy ismét — és ki 5 tudja, már hányadszor! — van j szerencsénk látni a Csárdás- > királynőt. Ezúttal szokatlanul! drága produkcióban: díszletei j és jelmezei közel egymillió fo- ! rintért készültek! Lehoczky \ Zsuzsa jelmeze a darab leg- i drágább kosztümje: csaknem > harmincezer forintba került! < (Ennyi egy falusi népművelő > egyévi fizetése.) Kérdés: ha: csupán a jelmezek és a dísz- j letek egymillióba kerültek, ! mennyibe kerülhetett a pro- i dukció színreállítása? Kétmil- j lióba? Többe? Vajon mennyi > idő alatt térül vissza ez az > összeg? Egy előadás bevétele! — harminc forintos! átlag-! helyárat számítva — tizenöt-! ezer forint körül lehet. Vagy- : is: száz előadás is csalk más- : félmillió bevételt hoz. Köz-; ben rongálódik a jelmez, a; díszlet, hiszen a száz előadás-; hoz legalább két esztendő! szükséges! Vajon megér-e a! Csárdáskirálynő ekkora befek- ! tetést? F olytathatnám a felsorolást:! milyen „műveket” játsza-! nak egyre gyakrabban színhá- ! zainkban, de azt hiszem, bizo- ! nyitásképpen az említett né-; hány példa is elég. Szolgáljon ; a színházak mentségére, hogy $ az elmúlt esztendők leggyak-! rabban és legnagyobb pél- $ dányszámban megjelenő írója $ P. Howard, azaz Rejtő Jenő? $ Sánta, érvelés. Ósdi a divat? Sajnos, az. $ p. p. í Asdi a divat. Nemcsak az FI öltözködésben. A városokban a petróleumlámpát, a faszenes vasalót, a rézmozsarat, a régi konfliskocsik viharlámpáját, a kézi sulykolót s más, hasonló, elavult holmikat lakásdíszként használják az új divathóbort hódolói. Tegyék. A saját lakását mindenki úgy rendezi be, ahogyan a kedve tartja és a pénztárcája engedi. Mert nem olcsó dolog az efajta hóbort. Egy régi faszenes vasaló többe kerül, mint a legmodernebb, hőszabályzós elektromos készülék. Egy bonfliskocsi rozzant viharlámpája is drágább egy korszerű csillárnál. Ósdi a divat? Az öltözködésben, a lakás belső díszítésében ez mindenkinek a magánügye. De vajon magánügy-e, hogy egyre nagyobb teret hódít a kultúrában is mindaz, ami ósdi, ami fölött rég eljárt az idő? A televízió például sorozatban idézte fel a húszas évektől kezdődően a magyar filmek érzelgős, giccses dalait. Most hasonló avitt holmit láthat a nagyérdemű, ezúttal Alida Valii tálalásában és szintén sorozatban. És megkezdődött a magyar kabaré történetének citálása is: min nevettek nagyapáink, apáink s min nevettünk mi, ifjúkorunkban. Az új divathóbortban a színházak sem kívánnak elmaradni. Osztrigás Mid történetén apáink andalodtak a húszas években. Most minket andalítanak vele Egy hölgy a Ma- • ximbó 1 hangzatos cím alatt. > Nyilvánvalóan közgazdasági $ okokból. Vagy: a napokban $ mutatták be Lengyel Meny- \ hért: A Waterlooi csata című J vígjátékét, „portalanítva”, J avagy „a mai közönség ízlésé- J hez igazítva”. Hogy mennyi- J ben sikerült ez, arról így 5 mond véleményt az egyik lap $ kritikusa: „. ..a Waterlooi csa- \ ta színpadi habcsók, az első $ felvonásban mézzel, a harma- \ dikban porcukorral tálalva”. $ S zintén „portalanított” fel-$ újításra készül a Főváro- i si Operettszínház. A harmin- $ cas évek „sikerét”, Török Re- \ zső: Péntek Rézi-jét viszik § színpadra. Hogy mennyire $ „aktuális” a Péntek Rézi fel- $ újítása, azt mi sem bizonyítja! jobban annál, hogy — amint 5 a Film, Színház, Muzsikában 5 olvashatjuk — „a sztorit Zol- \ nai Pál korszerűsítette s cse- : lekményét a mai Olaszország- : ba helyezte át”. Nyilvánvalóan j a mai nagyérdemű épülésére. < Ósdi a divat? Egyik naptól a másikig esünk, S mint gumifaltól pattanunk tovább Ütött testünkkel, s mint az ostobák, Elmondjuk sokadszor, milyenek leszünk. Gúnyos tükörvilág körül-glédába áll: — Ilyen, ilyen,'ilyen minden arcotok! — Es holnapig botló törött napszakok Között gubanc lesz minden határ, Lépéseink hangján szerelem-határ Halad, valószínűtlen árnya króm-keretben. Olyan hideg így, s olyan kegyetlen Minden döccenés, indulna már Kövekdöngölte-úton, rögcsipke közt botolva, Indulna, s elnyeli a semmi-semmi torka. A postahivatalban alig volt látogató, amikor egy csinos, fiatal lány dugta fejét az ablakhoz, benyújtott egy kitöltött távirati blankettát s egy nyugtát. A tisztviselőnő nézegette a papírokat, majd kiszólt: — Magának tíz válaszszót fizettek, a táviratán azonban egy szóval több van. így rá kell fizetnie... — Dehogy fizetek! — tiltakozott hevesen a lány. — Egyetlen kopejkát sem!... — Akkor feltétlenül ki kell húzni egy szót a tizenegy közül. Tessék, mondja meg, melyiket húzzam ki. A szöveg így szól: „Viktor Ignatyev Kusztanajszkij terület uricki járás állami gazdaság nem leszek Válja.” No, melyiket húzzam? ... — Nem is tudom — nézett be a kis ablakon nagyon határozatlanul a lány. — Talán ... talán a címből valamit... — Abból nem lehet semmit... Esetleg az aláírást. Akkor éppen tíz szó maradna. — Jaj, dehogyis! Az aláíráshoz ragaszkodom!... Két esztendeig udvarolt, és nem tudott nyilatkozni. Ha!... Most meg milyen pontosan kiszámította, hogy a címmel együtt tíz szó legyen!... Kérem, én ... én magára bízom ... húzzon ki egy felesleges szót — mondta majdnem pityeregve a lány. — Hiszen a néni már sokkal jártasabb az ilyesmiben ... — Én nem bánom — tekintett ki szemüvege mögül bájosan a tisztviselőnő —, ha megbízik bennem... És vastag ceruzájával mindjárt áthúzta a „nem” szót. Ennek következtében aztán hamarosan címváltozás történt. Most már nem úgy kell írni a címet, hogy Morozova, Moszkva, Potovszkij 10, harem úgy, hogy Ignatyev Vikimé, Kusztanajszkij terület írucki járás, állami gazdaság Krecsmáry László fordítása) N. LABKOVSZKIJ: A felesleges szó
