Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

1969. ÁPRILIS 1., KEDD HLSl MEGYEI kMwIop •i Búcsú Zsámbéktól — Kérem, kíséreljen meg pontosan fogalmazni! Mire gondolt, amikor először ment az osztályba? Cabnai János, a zsámbéki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettese, a termelőszövetkezeti vezető­képző tanfolyam 18 esztendejé­nek irányítója és szemtanúja emlékezik. Először Máriabesnyőn kezdtünk, 1951-ben, majd öt­venkettőtől itt. Kolostorban voltak a tantermek... — Bementem a terembe.' A padok zsúfolásig. Még állva végignéztem az osztályon __ H atvenéves bácsik... hosszú bajuszos férfiak... aztán rosz- szul öltözött fiatalemberek... de értelmes szemek... paraszt- emberek, meg olyan se paraszt, se munkás... az a falusi pro­letár ... az a Móricz Zsigmond írta típusok. Uramisten — gondoltam magamban és az ablakhoz siettem — hogyan fogjuk megtanítani az expo­nenciális függvényt, vagy a munka megmaradásának el­vét... Hát miféle munkára kért fel engem a párt? .... Egy cseppél több csillogás a szemében, s Gabnai János úgy folytatja: — És most, hogy 18 év után megszűnik itt a tsz elnökkép­ző, — elfordul és küszködik a szavakkal — tudja maga, mi­lyen látvány, amikor egy negyvenéves férfi tíz hónapi, fantasztikus erőfeszítés után kézbe kap egy bizonyítványt és elsírja magát? ... Széchenyi Istvánná tanár kihúzza magát a székben: — A szegedi Felszabadulás Tsz-ben Árendás György el­nökkel a gyönyörűséges határt jártam. Azt mondja: — „Elv- társnő drága, mögmaradt ám a fejőmben a tudományuk. Az a szép, hogy az émbőr szemér- mös és tud hallgatni, amikor elfogja az érzelöm. Hát én csak annyit mondok itt ötszáz jó paraszt testvéröm nevében: köszönöm maguknak!”..... Egy nagyon jól gazdálkodó tsz-t vezet Árendás György. Matyó Sándor a kertészet tudományára oktatta a tsz-el- nököket: Azt becsültem kérem bennük, hogy hihetetle­nül szorgalmasak voltak. Este kilenckor volt takarodó... Egyszer éjfél felé körüljárom a hálótermeket, — hát látom a mellékhelyiségből fény szűrő­dik ki. „Van itt valaki?”... — szólok be. Morgás, mocorgás. Felnyitom az ajtót Az előtér­ben könyvvel a kezében le — s föl jár egy bácsi...” A sza­porodás módjai... ivartalan és ivaros ... a szaporodás mód­jai ...” zsolozsmáz. Horváth Tibor tanár: — Nagyon vékonyka koszt volt kezdetben, hát ami jutott, ugye... aztán főként paraszt- emberek voltak, megszokták a hazai kosztot... Gabnai János: — Rossz hálótermek, hide­gek, télen alig tudtuk fűte­ni ... tessék elhinni, sokan még a nyolc általánost sem végezték akkor el, és ide a faluba jártak... akadt, aki egy év alatt tette le a két osz­tályt, aztán itt meg egész nap tömtük a fejét olyan tudo­mánnyal, ami próbára tett még egy pallérozott elmét is... Széchenyi Istvánná kedves mosollyal emlékezik: — Szalmása bácsi túl volt a hatvanon —, Gabnai belevág — hát Pölöskei bácsi? ... (ne­vet)... a kilenc tantárgy... Mit mondott?.. „Hát ha ez a fejembe megy, igazgató elv­társ!?...” Belement Széche­nyi né: — Ide járt Szabó Ist­ván, a TOT mostani elnöke is, a Kossuth-da'jas, Sziveri Kál­mán, a „Szocialista munka hőse”... És akik már azóta a felsőfokú technikumot is elvé­gezték .. „ de hányán, kiváló vezetők! Páti Nagy Elemér, a felső­fokú technikumi igazgató: — Pesten nem tudok végig­menni az utcán, hogy ne talál­kozzam tsz-elruökkel: — „Jó napot, kedves Páti elvtárs! Emlékszik-e rám?”... Két- ezerkilencszáz tsz-elnök és tsz­vezető járt ide! Egész kis had­sereg! Gabnai János volt a zsám­béki tsz vezetőképző igazga­tója. Mint mondija, tíz hóna­pig tartott a tanfolyam, és ez alatt az idő alatt komoly munka folyt, jó képzettséget tudtak adni az embereknek. Zsámbékon most azért szűnik meg júniusban a tsz vezető- képzés, mert a felsőfokú tech­nikumot két évről háromra emelték, kell a helyiség. Maga a tsz elnökképző is átalakul úgynevezett alapfokú vezető­képző tanfolyam címmel és más városban, vagy községben folytatja tovább tevékenysé­gét. Fáj-e a búcsú? A tanárok szerint a 18 esz­tendő eredményét az ország termelőszövetkezeteiben lehet lemérni, a több búzában, tej­ben., zsírban és ha valahonnan kitűnő hozamokról hallanak és az illető tsz-elnök ide járt, megdobban a szívük. Valóban olyan jó volt ez az iskola? Erdei László tinmyei tsz-el­nök a harmadik, cigarettára gyújt tíz perc alatt. — Az ötvenhárom-ötvenné­gy es tanévben voltam Zsám- békon... Fürdeni nem lehe­tett, tizenöten aludtunk egy hálóteremben... Kinek volt először autója?... Autó?... örültünk, ha motorra futot­ta... Csupa szegény ember volt ott, kérem!... Hiába vol­tunk vezetők... Szóval, nehe­zen kezdtük, de a tanárokkal együtt építkeztünk, dolgoz­tunk, társadalmi munkában... Hogy, kérem, ott micsoda taná­ri kar volt... A Dobos... pol- gazdból magyarázott vala­mit ... azt hiszem, a profit­rátát... Értik?... „Én nem!” ... Ügy szívére vette, este le­jött hozzám, leült az ágyam szélére, magyarázott... Csu­pa hév, lelkesedés... igen, nem szégyenlem kimondani... kérem, azok egytől egyig de­rék kommunista emberek vol­tak ott... — Azt hiszem, abban az időben, a Nagy Imre beszéd után szátugrott egy-két tsz. — Igen. És a zsámbéki ta­nárok kiszaladtak a környék­be... agitáltak... a Páti Nagy Elemér... az az ember kérem ... fáradhatatlanul jött- merat, magyarázott: Emberek, csak a nagyüzemi gazdaság mentheti meg ezt a sokat gyötrődött országunkat. Higy- gyék el, van jövője a tsz mozgalomnak. Meglássák.. „ Majdnem megverték őket!... Szóval ott tanultam meg, mi is a mezőgazdásági elmélet, a technika... a tudomány... Rétéi János állattenyésztő és Ginbert Pál főagronómus is Zsámbékon ballagott" — A tsz-ünkben az egy fő­re jutó jövedelem évi 24 ezer forint... pedig vadkáros, rossz földek a mieink... de itt ta­nulnak az emberek. Agronó- musok, brigád vezetők... mér­nökök ... 28 ember szőlő­szakmunkás tanfolyamot vé­gez .. gépész, tejkezelő... Mi megbecsüljük azt, aki tanul, mert a magunk bőrén éreztük, mit jelent. Schaffer Lőrinc, a pilisvö- rösvári tsz melléküzemág- vezetője. — Én 62/63-ban voltam Zsámbékon. Most meg már a felsőfokú technikumot vég­zem levelező úton. Megtaní­tottak tanulni! A zsámbéki igazgatóhelyet­tesi szobában már alkonyi fény dereng. A kék óra, az a franciás l’heure bleu, amely az este beköszöntője, s mi még mindig beszélgetünk. Gabnai János az ablak mellett áll és kifelé néz, a messze határba. — Hogy honnan volt erő ?... Miért csináltuk ?... Nagyon sablonos választ tud­nék adni rá:.: mert az igazi munka önmagában hordja ju­talmát. Amikor befejeződött egy-egy kurzus... látni eze­ket, a deresedő fejű embere­ket, amint esetlen mozdula­tokkal elköszönnek, ez termé­szetes... hinném, már régen elfelejtettek bennünket... az­tán egysZercsak kopognak: „Szabad”... Itt áll előttem egy férfi, zavartan, egyik lá­báról a másikra, köhécsel, mosolyog. „Csak beugrottam egy percre”... hát ilyen kis dolgokból rakódik össze az ember élete — mondja, majd a kezét nyújtja. Lassan és csendesen me­gyek le az öreg lépcsőkön. Szűts I. Dénes N éhány lépésre a laká­somtól van egy ital­bolt, amelyet magam sem kerülök mindig eL Ezúttal a kassza felé lépve, meghökkenve látok a falon egy gyászjelentést, s mint a továb­biakban fölvilágosítottak, az illető heveny alkoholmérgezés áldozata, bár még Három nap­ja is makkegészségesen itt fe­küdt a sarok melletti asztal alatt S részben alkoholtól, részben bánattól könnyes szemű cim­borái sóhajtva mutatták is a jeles asztalt, külön kiemelve azt a lábát, amelyet fejpámá- nak szokott használni. És ahogy leírták őf, lassan elém is derengett, kissé görbe alak­ja, suszter volt az istenadta, s a szesz mellett a szakmával já­ró munkafolyamat hajtogatta össze. Nem is volt túl öreg, de miután jó előre leitta a beter­vezett normát, voltaképpen tel­jes életet élt, ahogy ezt a je­lenlevők emlékező szeretettel meg is állapították. Az orra helyén vörhenyes szivaccsal rendelkező tata büszkén mondta, miközben ketten is támogatták, hogy föl ne vegye a vízszintes alakza­tot: — Volt... volt... az elvonó­kúrán, a kijózanító intézetben, sehol se tudták meghajlítani. Megilletődött csend fogadta a dicső közlést, röpködtek az elismerő szavak, amely a vi­Egy mozdulat, s a felgöngyölt, áttetsző fólia már ráterül a csomagolni való textíliára. így már indulhat az áru a Buda­kalászi Lenfonó- és Szövőipari Vállalat gyárából a hazai vagy külföldi piacra. KLUBOK Elkészült a mintasorozat Sztereorádiók A székesfehérvári VIDEO­TON Rádió- és Televízió Gyárban március elején kezd­ték meg a laposkávás, modern kivitelű R. 4902. jelű rádiók gyártását. Ebből az alaptípus­ból fejlesztették ki a sztereo­fonikus, R. 5932-es készüléket. Az alaptípusú rádióba sztereo- hangfrekvenciás végfokozatot építettek be és két külön hangdobozt csatlakoztattak hozzá. A sztereorádiók minta­példány-sorozatát elkészítet­ték. Sorozatgyártására a má­sodik negyedévben kerül sor — nemcsak hazai, hanem kül­földi megrendelésre is. Benzin, fosokban Kinőtte „ruháját” a Pest megyei Műanyag Játékáru és Tömegcikkipari‘Vállalat fúvó. üzeme. Hatmillió forintos .költ­séggel tehát új, három emele­tes üzemet építenek helyébe. Április elsején kezdődik a ter­melés, ami az eddiginek két­szerese lesz. Évente 20 millió forint értékben gyártanak aromaszörpök, fotóvegyszerek, mosószerek stb. csomagolására szolgáló műanyagpalackokat. Üj termék: műanyagtasak az öngyújtó-benzin csomago­lásához. 63 grammos tojások Hazánkban először az Urai- újfalui Állami Gazdaság ren­dezkedett be Sex Sal Link to- j óhibridek tartására. Az új tojóhibrideket a francia War­ren—Studier cégtől vásárolták, s ezek tavaly már 25 millió forinttal járultak hozzá a gaz­daság bevételéhez. A gazda­ságban előállított tenyésztojás egy részét Ausztriába expor­tálják. A hazai termelőknek az idén 1 200 000 napos csibét is adnak. A Sex Sal Link évi tojáshozama 240—255 darab. A tojások átlagsúlya 63 gramm, nagyobb a hazánkban eddig elterjedt tojóhibridek tojásai­nál. Tizennégy csecsemő névadója Csecsemők. Pontosabban 14 csecsemő. Ennyien kapták meg hivatalosan nevüket a vasárnapi névadóünnepségen Aszódon. A Fegyveres Erők Klubjában 10 órakor kezdő­dött a „csecsemő-összejövetel”, Kiss Károly, a községi tanács vb-élnöke köszöntötte őket és az ifjú szülőket. KEVÉS PÉLDA VOLT MÉG RÄ, hogy egy járási ta­nács végrehajtó bizottságának napirendjén olyan látszólag részletkérdés vitája szerepel­jen, mint a klubok szerepe és helyzete a járás életében. A Dabasi Járási Tanács végre­hajtó bizottsága azonban felis­merte: a klubélet a tömegne­velés egyik sajátos és nagyon hatásos eszköze. A klub, a társasági életnek ez a formája, sokféle lehető­séget nyújthat a dolgozó em­bereknek szabad idejük kul­turált eltöltéséhez. Az a vonz­ereje, hogy nem köti merev formákhoz az embereket. A klubokban beszélgetni, olvas­ni, játszani, szórakozni és ta­nulni egyaránt lehet. Ugyan­akkor nemcsak a tanfolyamok, szakkörök és öntevékeny cso­portok tagjainak — vagyis a népművelésben már eddig is részt vevőknek — biztosítja a közös művelődés és szórako­zás lehetőségét, hanem a köz- művelődésből eddig kimaradt rétegek számára is kaput nyit a kultúrához kötetlenségével, mindenkori aktualitásával és komplexségével. Azok, akik kezdetben csak beszélgetni, játszani vagy éppen újságot- folyóiratot olvasni mennek a klubba, akaratukon kívül is közelebb kerülnek a könyvtá­rakhoz, a művelődési házak más rendezvényeihez. A DABASI TANÁCSKO­ZÁST az is időszerűvé tette, hogy éppen tíz esztendeje alakult meg az első klub Da- bason, a művelődési házban. Ez a klub akkor még nem egy társadalmi réteg találkozóhe­lye volt, hanem általános, úgynevezett művelődési klub, amelynek munkájában részt vehettek fiatalok és öregek, parasztok, munkások és értel­miségiek egyaránt. különböző érdeklődési körű emberek összefogása azonban nehéz feladat. Csak akkor sikerülhet maradékta­lanul, ha nagyon sokszínű, minden réteget érdeklő prog­ramokat állítanak össze, kü­lönben az általános jellegű klubok nagyon rövid idő alatt elvesztik vonzásukat és érdek­telenség következtében elnép­telenednek. Kisebb községek­ben különösen nehéz — meg­felelő változatos program hí­ján — az általános jellegű klubok fenntartása. Már sokkal életképesebbek az egy-egy társadalmi réteg öszefogására törekvő klubok, mint például a nyugdíjas, az értelmiségi vagy éppen az if­júsági klubok. Ezekben, mert csupán egy-egy társadalmi ré­teg igényeit kívánják kielégí­teni, könnyebb a programok KEGYELET tathatatlan tekintélynek min­denkor kijár. — Egyszer fogadásból bedo­bott fél liter rumot egy húzás­ra, igaz, nem éhgyomorra, tíz cseresznye meg tíz hegyes paprikára. Vagyis táplálkozott ivás előtt — vettem tudomásul, s ahogy egy szikár, sörhabos aj­kú férfiú kegyeletdús szavai­ból kiderült, nem csupán sava­nyúsággal, komoly, tartalmas ételekkel. — Nagyon szerette a töpör- tyűs pogácsát, lángost! Egy pogácsára két napig tudott in­ni, de evett néha főtt ételt is! Ha jól emlékszem, egy évben kétszer-háromszor a nagyobb ünnepeken evett főtt ételt is! — Felesége nem volt? — ér­deklődtem. A választ egy eddig az uj­jait számolgató jelenlevő ad­ta meg, általában kijött mind a tíz, de tegnap záróra után úgy emlékezett, mintha 11 lett volna, ezért ellenőrizte magát. — Uram, volt! Volt nekije! Nekije volt. Vártam a, folytatást, de el­hallgatott, majd mintha mit sem mondott volna, tovább számolta az ujjait: 1, 2, 3, 4... Nyak nélküli, csupa fej, csu­pa has, csupa dadogós férfi tárta fel az igazságot. De én dadogás nélkül regisztrálom a tényállást, mert különben nem lehet elolvasni. — Hogyne lett volna! De az első nagyobb pofon után ott­hagyta! A hűtlen! Én tíz éve verem az asszonyt, mégis ki­tart mellettem. A boldog családi életet élő férfinak dagadt a keble, az­után orra bukott, és úgy ma­radt, én pedig a továbbiakban a vezetőnek fejeztem ki rész­vétemet. Komoran bólintott. — Jó vendég volt! Záróráig ivott, mindig itt, ezt még nem látták máshol berúgni. A gyászjelentésre mutattam, és mondtam: — Az egész úgy hat, mintha az italbolt saját halottjának te­kintené. Egyetértettek velem. — így van, koszorút is kül­dünk a temetésére. Csak még nem tudom, mit írassak a sza­lagjára. Próbáltam segíteni. — Végső üdvözlet a törzs­ivónak! Isten veled szemünk fénye! A vezetőnek mindkét va­riáns tetszett, s végezetül még annyit mondott: — Alighanem gyűjtünk egy szép sírkőre is. Persze, arra is kellene valami szöveg. Javasoltam, mit véssenek bele: — Még mennyit ihattál vol­na. Nagy S. József megtervezése, illetve megva­lósítása. A dabasi járásban elsőként Gyálon, majd pedig Dabason alakult meg a nyugdíjasok klubja, az utóbbi két-három esztendőben pedig elsősorban az ifjúsági klubok hódítanak. Ilyen alakult Bugyin, Ocsán, Táborfalván, Tatár szentgyör- gyön, Hernádon és Dabas két különböző kerületében. Öcsön az értelmiségi klub szintén jó kezdeményezésnek tűnt. NÉHÁNY, az említett klu­bok közül, szép sikereket ért el az elmúlt esztendőkben. A dabasi ifjúsági klub 1967- ben harmadik helyezést ért el a megyei klubközi verse­nyen. Esztendővel később, a II. országos ifjúsági klub pá­lyázaton pedig már elnyerték a kiváló ifjúsági klub meg­tisztelő címet, amit akkor a megyében mindössze három klub szerzett meg. Szántén ta­valy, a táborfalvi ifjúsági klub rádiót nyert a megyei kluib- közi versenyen. De más jel­legű sikerről is számot ad­hatunk. Bugyin, az ifjúsági klubban irodalmi színpad ala­kult. Ócsán nagy pikerű marxista vitakört szerveztek. Tatárszentgyörgyön a saját erejükből rendezték be a fia­talok a klubjukat s még arra is tellett az erejükből, hogy közös autóbuszkirándulást szervezzenek Pécsre. Mindennek ellenére sem le­het ok az elégedettségre. Né­hány, már említett klub, ma már csak a nevében viseli a klub nevet, ami esetleg a he­lyiséget j felöli, de bennük rendszeres, tudatos, előre megtervezett népművelő mun­ka nem folyik. Az elnéptelenedésnek vagy éppen stagnálásnak több oka van. A televízióval rendel­kezők számának fokozódó nö­vekedése kétségkívül szerepet játszik ebben. De sok eset­ben a megfelelő színvonal hiá­nya csakúgy, mint a gyenge klubvezetés vagy éppen aá az objektív akadály, hogy a leg­több helyen mindössze egyet­len helyiség áll fiatalok és öregek rendelkezésére, ami­ből sok vita és zavar kelet­kezik. Ami szintén a fejlődést gát­ló körülmények közé tartozik: az elmúlt esztendőkben szin­te egyetlen községben sem találkozhattunk olyan társa­dalmi összefogással, rhely a klubélet mielőbbi kialakítását és az ehhez szükséges körül­mények megteremtését tűzte volna célul. E nélkül pedig nagyon nehéz létrehozni és még inkább: megtartani, ál­landósítani a klubéletet. A KLUB A MŰVELŐDÉS, a kultúrálódás és természe­tesen a kultúrált szórakozás fóruma. Hasznos elfoglaltsá­got, kellemes pihenést bizto­sít. A klub létével, változa­tos és okos programjával meg­teremtheti a lehétőségét nem­csak a tanulásnak és a szóra­kozásnak, hanem az őszinte, baráti eszmecseréknek, az em­beri kapcsolatok kedvező ala­kulásának is. Igazán társa­dalmi tényezővé akkor válik, ha tagjait nem csupán egy helyiség otthonos kényelme tartja össze, hanem a közös érdeklődés, az életeszmények azonosságából eredő baráti összetartozás. Ezért a célért érdemes összefogni a köz­ségek vezetőinek a klubok életrehívása. illetve megerő­sítése érdekében, hiszen hasz­nát nemcsak a klubok tag­jai, hanem az egész közös­ség, sőt a község és az egész társadalom látja. p. P. I t mutató ezermestereknek autós—motoros kempingmelléklet a TECHNIKA ma megjelent, áprilisi számában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom