Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

PEST HECYEI ktfwlap 1969. ÁPRILIS 1., KEDD Diákművészek bemutatója Cegléden Kik utazhatnak az egri döntőkre 1500 középiskolás fiatal vett részt vasárnap a ceglédi diák­művészeti bemutatón. A leg­jobbak innen jutottak tovább a KISZ KB által májusban megrendezendő egri diákna­pokra. A fóti gyermekváros kitűnő zenekara a DlVSZ-indulóval nyitotta meg a maratoni mű­sort. Utánuk a művelődési ház Könyvvásár feláron Mint arról már lapunkban beszámoltunk, a MÉSZÖV ked­vezményes könyvvásárt ren­dez. Tegnaptól a megye hét szakboltjában, Szobon, Aszó­don, Cegléden, Nagykőrösön, Dabason, Monoron, Nagykátán és Ráckevén mintegy félmillió forint értékű mezőgazdasági, szépirodalmi és ismeretterjesz­tő könyv között válogathatnak az érdeklődők. Hogy az olcsó könyv mindenhová eljusson, a földművesszövetkezetek könyvterjesztő nagykereske­delmi vállalata minden szövet­kezeti boltba kiküldött egy öt­ezer forint értékű minta- könyvcsomagot. Ha ezek a cso­magok elfogynak, a boltvezetők azonnal feladhatják az után- rendelést. A könyvtárnak igen nagy a sikere. Sokan keresik az ötven százalékkal leszállí­tott árú könyveket. színháztermében a népi tán­cosok, az emeleten a kamara­kórusok, a zeneiskolában a szólóénekesek és a hangszer­szólisták mutatták be tudásu­kat. A népi táncosok' között a legjobb teljesítményt a fóti gyermekváros és a Ceglédi Me­zőgazdasági Technikum cso­portja nyújtotta. A zsűri végül a fótiaknak arany, a ceglédiek­nek és a monori gimnazisták­nak ezüst, a pécelieknek bronz oklevelet adott. Az énekes szólisták verse­nyében hárman kaptak arany oklevelet: Varga Zsuzsa ceg­lédi gimnázium, Leéb Ibolya dunaharaszti gimnázium, Plia- kosz Vilon érdi gimnázium. Vanház Éva, a ceglédi gimná­zium-tanulója, ezüst oklevelet kapott, de jó teljesítményéért ugyancsak elutazhat Egerbe. A kamarakórusok és ének­karok küzdelméből öt győztes került ki. Az arany oklevelek gazdái: a váci közgazdasági szakközépiskola, a túrái mező- gazdasági szakközépiskola, a pilisvörösvári gimnázium, a ceglédi gimnázium és a szent­endrei gimnázium. Arany ok­levelet kapott még az aszódi gimnázium és a fóti gyermek- város énekkara is, de ők hely­hiány miatt nem vesznek részt a diáknapokon. A legtöbben a hangszerszó­listák versenyében vettek részt, s a legtöbben jutottak az egri döntőbe. Alagi Zsuzsa (Vác), Lénárd Éva (Cegléd), Velke KÖNYVESPOLC VIGH KAROLY: Az 1928. évi pilisvörösvári bányászsztrájk A Pest megyei Könyvtár gondozásában Vigh Károly szerkesztésében most jelent meg egy figyelemre méltó, 32 oldalas füzet az 1928. évi pilisvörösivári bányászsztrájk­ról. Több mint négy évtizede történt eseményt elevenít meg a kis kötet korabeli lapok, il­legális folyóiratok, levéltári források és önálló művek nyo­mán. Ma is a döbbenet erejével olvassuk az 1928. november 23nán kezdődött drámai ese­ményt: a pilisvörösvári bányá­szok sztrájkját. Több, mint 1600 bányamunkás egyszerre kezdett harcot a belga érde­keltségű vállalat kíméletlen kizsákmányolása ellen. Mintegy hét héten keresztül tartott a küzdelem, melynek legmegrázóbb szakasza „Pilis­vörösvári menet” néven került a magyar munkásmozgalom történetébe. Kétezer ember, asszonyokkal és gyermekekkel megindult Budapest felé, hogy magára terelje a kormány fi­gyelmét, s rábírja a konok bányaigazgatóságot, hogy em­beribb életmódot biztosítson számukra. ötvennapos kitartásuk tár­gyalóasztalhoz kényszerítette a belga vállalat urait, S ha nem is értek el teljes diadalt, negyven év távlatából ma már elmondhatjuk, hogy a pilisvö- rösvári bányászok sztrájkja a magyar munkásmozgalom egyik, leghősiesebb és legna­gyobb jelentőségű megmozdu­lása volt. A megyei könyvtár méltó­képpen csatlakozott az 50 éves évfordulók eseményeihez, ami­kor közre adta ezt a kis köny­vet. Vigh Károly munkájának elismerése mellett dicséret il­leti Boros Pált, a bibliográfia összeállításáért és Balogh Já­nost, a megkapól címlap ter­vezéséért. Papp Rezső A Dunakeszi Házgyárba felveszünk segédmunkásokat, lakatos, villanyszerelő, kőműves, vasbetonszerelő, víz- és gázszerelő, híddarus szakmunkásokat. Segédmunkásokat betanítunk különböző házgyári szakmunkákra. Kiemelt, megegyezéses bér. 44 ÓRÁS MUNKAHÉT, MINDEN MÁSODIK SZOMBAT SZABAD. Útiköltséget térítünk, a vidékiek szállásáról gondoskodunk. « Jelentkezés írásban is. 43. SZ ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT Dunakeszi Házgyára, Dunakeszi. Imre, Szabó Éva, Lénárd Éva és Balay Judit (Cegléd), Opra Ilona (Cegléd), Vince Izabella (Szentendre), Hanusz Lívia (Nagykőrös), Pál Éva, Porte Éva (Abony), Kertész—Skulté- ti—Dóka gitártrió, Csóka—Ha­lagy kettős, Katona Gyula, Veceri Beáta, Tóth József, Mi­hály Erzsébet (Cegléd) Tara­csók Mária, Lipták György, Ballay Judit (Cegléd) és Mak­ra János, Tóth Árpád, Fodor Lajos, Bacsa János (Főt). Már minden verseny véget ért, amikor még félidőhöz sem érkezett a tánczenekarok és táncdalénekesek versenye. Itt mindössze egy-két együttes kö­zelítette meg a jó szintet, a többség még a közepesnél is gyengébb műsort mutatott be. Egerbe három , énekes (Kórodi Sándor, Lánczy Marianna, Fo- garasi Katalin), valamint egy zenekar és a fóti gyermekvá­ros együttese utazik. A legjobb teljesítményt a két polbeat- együttes nyújtotta, a gödöl­lőiek itt versenyen kívül in­dultak, az aszódi trió akkor utazhat Egerbe, ha ott tudják őket fogadni. TV-FIGYELO A könnyed szórakozás hete Ez a hét is, mint annyi sok már az utóbbi hónapokban, el­sősorban a könnyed szórako­zás jegyében telt el. Kedd este Kerekes Imre: Kapaszkodj Malvin, jön a kanyar című tra­gikomédiáját láthattuk a deb­receni Csokonai Színház elő­adásában. Az átlagosnál jobb művet, átlagos előadásban. Szerdán krimi következett: A sárga kocsi című svéd produk­ció, sok gyilkossággal. Csütör­tökön, esti fő műsorként, har­madszor is megnézhettük a Gilbert Becaud-show-t. A péntek esti bemutató ke­retében Goda Gábor: Mennyei pokoljárás című tv-filmje ke­rült képernyőre. Kitűnő szatí­ra lett volna mindkét történet kétszer tíz percben. Hatvan percre azonban nagyon vér­szegény az a két, egymással rokon ötlet, amit Goda feldol­goz. Az egyikben Makula úr, az Állami Paraj da főkönyvelő­je azért kesereg felesége teme­tésén, mert a „fejesek” nem jöttek el a szertartásra, s eb­ből arra a következtetésre jut, hogy vége a karrierjének. A másik történetben Kóczián fő­osztályvezető urat viszont az ejti kétségbe, hogy vajon miért Vers- és prózamondók megyei döntője A Tanácsköztársasági Kul­turális Szemle keretében a vers- és prózamondók műfa­jában vasárnap befejeződtek a megyei versenyek. Három elő­döntő után, amelyeken össze­sen hetvenhárom vers- és pró­zamondót hallgatott meg a zsűri, került sor vasárnap Ve- csésen a megyei döntőre. A részvevő húsz versenyző közül végül is h^t nyert jo­got, hogy Pest megyét képvi­selje a salgótarjáni területi döntőn: a nagykőrösi Bodrogi Istvánná, a szigetszentmiklósi Terleth Erzsébet, a j ászkara- jenői Purzsás Mária, valamint a vecsési szövetkezeti Jókai- együttes négy tagja: * Fischer Mátyás, Vajda Jolán, Nagy Bálintné és Hrachowina La­jos. Szerkesszen velünk! i4 Tökölre került a márciusi ezer forint Tegnap délután szerkesztőségünkben sor került 1000 Ft-os „Szerkesszen velünk!” ötletpályázatunk március ha­vi sorsolására. 39 sorsolási tekercs került az urnába, rajta 37 név. Ugyanis öten vettek részt dupla eséllyel a sorsolá­son, míg három egyesélyes tekercsen két név szerepelt. Az 1000 forintot Hoffman Istvánná (Tököl, Huba u. 25.) .nyerte. Nyereményét postán küldjük meg címére. A sorsoláson részt vett Ruttkay György, a Pest megyei Hírlap olvasószerkesztője, dr. Molnár József, a Hírlapkiadó Vállalat jogtanácsosa és Alacs B. Tamás, a „Szerkesszen velünk” ötletpályázat értékelője. ötletpályázatunk azonban ezzel nem ért véget, folyta­tódik áprilisban is újabb 1000 forintért Az érkező ötletek nagy száma miatt még nem válaszoltunk számtalan beér­kezett levélre, természetesen ezek elbírálására is sor ke­rül, s ha kiérdemlik, részt vehetnek az áprilisi sorsoláson. Várjuk tehát kedves olvasóink további leveleit nem kapta meg a meghívót az operaházi díszelőadásra. Talán leváltják? E két jeles férfiú „pokoljárása” azonban csak rövid ideig tart, végül is min­den jóra fordul — miként az életben is? — az író szerint Szombat este a Tanulmány a nőkről című kitűnő, de a mo­ziban már látott magyar film- vígjátékot vetítették. Vasárnap este viszont Strauss operettje, A cigánybáró került képernyő­re. Mi volt még a héten? Végre be befejeződött az új Sebastien- sorozat. Sylvia és Marechal egymásra talált, a rossz Bert­rand krimiszerű izgalmak kö­zepette egy szakadékban befe­jezte életét, Sebastien pedig a lóval és kutyájával végre gye­rekként kiszaladgáihatta ma­gát. Ezenkívül láthattunk még labdarúgó-méracőzést és jégho­kit minden mennyiségben. S miután régen láthattunk már táncdalfesztivált a képernyőn, szombat éjszaka ellátogathat­tunk az Eurovízió-táncdalfesz- tiválra Madridba, — s ha iga­zán jó muzsikát nem is kap­tunk — erről a televízió mű­sorszerkesztése már nem te­het! —, ízelítőt azonban annál inkább abból, hogy minden zsűri „jól megfontoltan” osz­togatja a szavazatokat. — P — Noteszlapok A házasság első napján: — Mindig veled, csak veled! — Mindig? — Malvinkám, mindig! Örökké! A házasság háromezer­egyedik napján: — Mindig veled, csak veled? — Mindig! — De Malvin, hát min­dig, hát örökké? ☆ — Hogyan lehet az, hogy ez a Kovács lehajtott fejjel ment be az igazgató­hoz és emelt fővel távo­zott? — Nem volt benn az igazgató a szobájában... ☆ Bírálat: — Mert nekik minden lényegtelen ügy... Mert ezek nem értik a szakmájukat, fogalmuk sincs, hogy mit csinálnak. Ostoba fajankók. Es még az ilyenek építik a szocia­lizmust! Onbírálat: Ugyan, mit kell minden semmiséget felfújni? PLAKÁT A KAPUN Itt is, ott is feltűnik. Hirdeti, hogy megkezdődtek, s május elsejéig tartanak a váci középiskolai diáknapok. Ezzel a díj­nyertes plakátjukkal teszik közhírré iskolásoknak és felnőttek­nek egyaránt. ÍINTEJtlSTVÁK* árérc 18. — Tehát bukjam inkább én? — háborodtam fel. — Szó sincs róla — nyugta­tott meg mézes hangon Ban- less. — Ellenkezőleg: akármi­lyen kellemetlennek tűnt is fel az ön számára, hogy ilyesmibe keveredett, tulajdonképpen ez lesz szerencséjének kezdete. Az óragyárban, ahol dolgozott, nemigen figyeltünk volna fel az ön képességeire. Így azon­ban vizsgálat alá vettük sze­mélyét, és mondhatom, hogy a legkedvezőbb benyomásokat szereztük. Mr. Kása, ön töké­letesen alkalmasnak látszik arra, hogy a szolgálatunkba álljon. — Ne haragudjon, de nem értem, mit akar tőlem. Az előbb azt mondta, hogy ma­radjak vörös ügynök. Ezért alighanem hosszú éveket kell börtönben töltenem. Hogy áll­hatnék én akkor a CIA szol­gálatába? — A megoldás egyszerűbb, mint gondolná — jelentette ki vendégem, és komótosan ki­verte pipájából a hamut. — Mr. Kása, ön megszökik. — Lehetetlen! Rendőrkopók állnak a kapunk előtt. Banlessnek a szeme sem rebbent. — Helyesebben: kormány­tisztviselők, Mr. Kása, kor­mánytisztviselők. Az FBI munkatársai. Mi az FBI-jal egyetértésben szöktetjük meg önt. Oda megy, ahol senki sem találhatja meg önt. Dél-Karo­linában, egy erdő közepén fog élni. Két esztendőt tölt el ott, annyi egy kurzus ideje. Már a tanulóévék alatt mintegy az ötszörösét keresi annak az összegnek, amit az óragyár­ban kapott. Később, a kikép­zés befejeztével, egy-két be­vetésre indul a vörösök hátá­ba. Az anyagi ellenszolgálta­tás, amelyet azért biztosítani tudunk, természetesen a kül­detés eredményétől is függ. Annyit azonban elárulhatok, hogy az összeget csak öt-szám­jegyben lehet kifejezni. Alig­hanem örömmel veszi ezt a megoldást... — Ezt jól kieszelték — ve­tettem oda kedvetlenül. Banless azonban nem vett róla tudomást. — Örülök, hogy tervünk megnyerte a tetszését. Hogy is mondják maguknál? — vá­ratlanul tiszta magyarsággal kezdett beszélni: — A kecske is jóllakik, a képoszta is meg­marad. — Aztán ismét an­golul folytatta: — Amikor ön eltűnik, sajtónk nagy kam­pányba kezd, figyelmezteti az amerikai közvéleményt a nö­vekvő vörös veszélyre. Meg­írja, hogy minden amerikai­nak nyitva kell tartania a szemét és a fülét, hiszen a vasfüggöny mögötti országok olyan kiterjedt kémhálózattal rendelkeznek ideát is, hogy az FBI ellenőrzése alatt álló ügynöküket is meg tudják szöktetni és ki tudják csem­pészni Amerikából. Ez nekünk nagyon jó, sokkal jobb, mint­ha bíróság elé állítanánk, mert az ilyen ügyekben min­dig akad egy-két rózsaszínű tollnok, aki igyekszik kelle­metlenkedni. Viszont jó ma­gának is, mivel maga vég­eredményben odaát fog dol­gozni, s ezek után a vörösök közül senki se fog gyanakod­ni magára. Szabályos enge­déllyel megy haza. Majd kita­lálunk valami jó mesét, hogy miként szökött meg tőlünk, és mit csinált addig. Odahaza sajtóértekezletet tart, hogy mi magát koholt váddal gyanúsí­tottuk. Két-három évig dol­gozik nekünk, aztán visszajön, és itt elmondja, hogy az egész hazugság volt, amit ott mon­dott, de kényszerítették rá. Nagyszerű terv. Nemde? Felálltam. Ezzel akartam jelezni, hogy a magam részé­ről befejeztem ezt a beszélge­tést. — Nem készültem sem szí­nésznek, sem kémnek — mondtam. És mivel Banless továbbra is ülve maradt, hozzátettem: — És- most legyen szíves, hagyjon magamra. A CIA emberének egyetlen arcizma sem rándult meg. Fel­állt, kifelé indult, de az ajtó­ban megállt, és épp oly nyu­godt hangon, ahogy egész idő alatt beszélt, megfenyegetett: — Gondolja meg, fiatalem­ber. Holnap három órakor is­mét felkeresem magát, addig még meggondolhatja a dolgot Ha nem fogadja el ezt a meg­oldást, majd találunk mást. De az már nem lesz ilyen kedvező a maga számára. Az csak nekünk lesz jó. Magá­nak viszont rossz. Nagyon rossz. Nem engedhetjük meg, hogy egy, a gépezetünkbe be­került porszem tönkretegye a fogaskerekeinket... Elment, Otthagyott a gon­dolataimmal. Egész éjszaka le sem hunytam a szemem. Újra és újra átgondoltam helyze­temet. Veszedelmes kutyaszorítóba kerültem. Életveszélyes kelep­cébe. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom