Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
y 1969. ÁPRILIS 20., VASÁRNAP PEST MEG Kiírtain Folyóiratszemle van belőlük — személyi ellátottsága sem megoldott! A huszonhatezer lakosú Nagykőrös város művelődési központjának az igazgatója például a gazdasági ügyeken kívül szinte minden mást kénytelen egymaga elvégezni, mert máig sincs művészeti előadója. Ugyanez a helyzet a bagi művelődési központban is és másutt.) Azután: a magasra szabott bevételi tervek teljesítése a népművelőket az igényekkel szembeni megalkuvásra kényszeríti. Ebben az- esetben egyébként is jelentkezik egy belső ellentmondás: komolyabb bevetélt csak nagyobb befektetéssel, esztétikus, jól felszerelt, korszerű intézményekben tud produkálni egy igazgató. Ez a feltétel azonban csak nagyon kevés helyen van meg. Végül, ami szintén nem elhanyagolható tényező: a népművelők falun letelepedését nem segítik a helybeli szervek a szociális juttatások rendszerével sem. A falura költöző értelmiségiek közül a népművelők legutoljára juthatnak lakáshoz, ugyanakkor, amikor a rövidesen többszörös jövedelemmel rendelkező orvost kész lakással várják a falvakban. De a népművelők a jelen pillanatban még nem részesülhetnek a pedagógus lakásépítési kölcsönakcióból sem. A tiszteletdíjas népművelők esetében, ha más csoportosításban és , mértékben is, nagyrészt ugyanilyen problémákkal találkozhatunk. (Országosan a művelődési ház vezetők hetven, a könyvtárosok kilencven százaléka tiszteletdíjas!) Az igazsághoz tartozik, hogy egy pedagógus menekül a népművelői megbízatás elől, mert azzal (néhány száz forintos tiszteletdíjért) olyan gondot és felelősséget vesz a nyakába, amely meghatározza még egyéni, családi életét is, ugyanakkor sem erkölcsi, sem anyagi megbecsülést nem kap olyan mértékben, ami egyáltalán komollyá tehetné szá- ' mára is a falusi kulturális munkát. Annak érdekében, hogy a fiatal népművelők és könyvtárosok szívesebben vállalják a faluhoz kötődő hivatásukat, mielőbb változtatni kell társadalmi helyzetükön, megbecsülésükön. Szükséges lenne számukra legalább olyan kedvezmények bevezetése, amelyeket más értelmiségi kategóriába tartozók kapnak államunktól, falusi munkahelyük elfoglalásakor. Ilyen kedvezmény például a települési segély, a lakásjuttatás, a fizetés rendezése, az a—b—c kategória bevezetése a pedagógusokhoz hasonlóan, a szakképzettséget és a szolgálati időt egyaránt figyelembe vevő „fokozatos előléptetésen alapuló” fizetési rendszer bevezetése és így tovább. A falusi népművelés csak akkor válhat hatékonyabbá és szakszerűbbé, ha feladatköre körülhatárolt, viszonylag állandó, alapfeltételei az így meghatározott feladatkör teljesítéséhez méretezettek és biztosíthatók. Jelenleg a falusi népműveléssel szemben támasztott követelmények lényegesen nagyobbak, mint a biztosított feltételek. Az alapvető feltételek hiányát pedig nem lehet irányelvekkel és szemlélettel helyettesíteni, bármennyire fontosak is azok. Talán éppen a művelődésre fordított állami kiadások aránytalanságán kellene változtatni. Amíg oktatásra — ti- zennégy-tizenöt korosztályt érint — nyolcmilliárdot, addig népművelésre — negyven-öt- ven korosztály tartozik hatáskörébe — két és fél milliárdot költünk. Félreértés ne essék, nem az oktatás rovására kellene javítani a népművelési arányon, inkább a népművelési rész-arány emelése volna kívánatos és szükséges, aminl ez népgazdasági lag lehetővé válik. Prukner Pál (Nem egy esetben előlegezett bizalommal!) Az ok: a művelődési otthonok jelentős része a régi népművelési koncepciónak megfelelően épült, kisebb termek nélkül és így szakköri és klubfoglalkozások számára, a népművelés új formáinak meghonosítására alkalmatlanok. Társadalmi igény, hogy a falu és a város közötti különbségeket az eddiginél gyorsabb ütemben csökkentsük. Csakhogy ... az ehhez megfelelő anyagi és személyi feltételek egyelőre hiányoznak. Az az igazság, hogy a népművelési célokra országosan rendelkezésre álló összegekből aránytalanul kevés jut falura. Egy- egy nagyvárosi, tájegységi vagy országos rendezvény, ünnepség fél—egymilliós költségei meghaladják egy-egy megye évi könyvbeszerzési keretét, vagy elegendők lennének huszonöt—ötven népművelő függetlenítésére, illetve évi fizetésére. Vagy egy-egy színház állami támogatása többszörösét jelenti egy egész megye művelődési otthonainak és könyvtárainak nyújtott évi állami támogatásnál. M indebből következik: a falusi népművelői munkakörök nem vonzóak. Jellemző erre, hogy országosan évente ma is huszonöt—harminc százalékos a fluktuáció s a képesítési rendeletinek egyáltalán nem lehet érvényt szerezni. Országosan a könyvtárosok hatvan, a művelődé sió tthon- vezetők nyolcvan százalékának nincs megfelelő szakképesítése s ez az arány nem javul, inkább évről évre romlik. Mi a helyzet Pest megyében? Az államigazgatásban és a művelődési otthonoknál kilencven függetlenített népművelő dolgozik. Közülük mindössze tizennyolcán végzik ezt a munkát öt esztendeje vagy annál régebben. Negyvenhetén pedig két évnél rövidebb ideje dolgoznak ebben a munkakörben. Vajon mi az oka annak, hogy az egyetemet, főiskolát végzett, az életbe most induló fiatalok hamar elkedvetlenednek, s vagy elmennek tanítani, vagy pedig más munkakörben helyezkednek el? Az igazság az, hogy a népművelők gyakori cserélődésének több reális oka van. A népművelőkkel szemben támasztott követelmény és felelősség nincs arányban anyagi megbecsülésükkel. Átlagfizetésük jóval kevesebb a pedagógusok fizetésénél, nem is beszélve a falura kerülő műszaki-, agrár- és orvos értelmiség kereseti lehetőségéről. A népművelők a társadalmi rangsorolásban igen alacsony szinten helyezkednek el. Kétségtelen, hogy szakmai tekintélyük — megfelelő képesítésük mellett — elsősorban azzal nőne meg, ha a falu szellemi vezetőinek legalább azt az önállóságát megkaphatnák, mint az iskolaigazgatók és az orvosok. A népművelők munkaköri kötelességei körülhatárolatla- nok. A legtöbb esetben ugyanaz a művelődésiotthon-veze- tő irányít, szervez, vezet, agitál, de szükség esetén plakátokat fest, gazdasági ügyeket bonyolít le, könyvel és gyakran szükségből székeket pakol, vetítőgépet kezel, szakkört vezet, előad. E polihisz- torság nemcsak a hozzáértés sokrétűségét követeli, de a felelősséget is növeli. Egy falusi művelődési ház vezetője szakmai, gazdasági, adminisztrációs, szervezési és esztétikai vonatkozásban egyaránt felelősségre vonható. Vajon reális követelmény ez havi ezerhat-kétezer forintos fizetésért? (A megyében például még a művelődési központok — mindössze kilenc A kultúra, a műveltség, a társadalom fontos, produktív erejéhez tartozik, a gazdasági növekedés és a társadalmi haladás egyik alapvető feltétele. Ezért a szocializmus teljes felépítésének részeként kell értelmezni a személyiség szocialista formálását, a marxista eszmék meghonosítását a tömegek között. A célkitűzés egyértelmű, világos és összhangban áll a társadalom általános fejlődésének igényével. Megvalósításában azonban számos ellentmondással találkozhatunk. Például: Falun a művelődési házak, könyvtárak, mozik centrum szerepet tölthetnek be, mivel a kulturális szolgál tatások zöme rajtuk át sugárzik szét a lakóterületre. Ezért a községekben az így értelmezett művelődési ház az iskola mellett a legfontosabb művelődési intézmény lehetne. Nem tévedés: lehetne. Hogy miért a feltételes mód? Míg 1967-ben a községek több, mint tíz százaléka, addig az 1968-as új követelményrendszer szerint a községek hatvan százaléka még nem rendelkezik művelődési otthonnal! Vagyis a korszerű népművelés követelményeinek a korábbi művelődési házak fele nem felel meg! Ez országos átlag. S mi a helyzet Pest megyében? A megyében kétszázkilenc művelődési otthont tartanak számon. Ezek közül elfogadható állapotban van hetvenhat, sürgősen felújításra szorul nyolcvanhét, nem lehet felújítani negyvenhatot. (Csak záró- jeliben kívánom megjegyezni, hogy a megyei tanács évente mindössze húsz-huszonkét- millió forintot fordít művelő- lési otthonok, könyvtárak, múzeumok építésére és felújítására. A szükséges tennivalókhoz mérten elenyészően kis isszeg ez.) A tavalyi új besorolás következtében még lehangolóbb a kép. A száznyolcvan tanácsi kezelésű művelődési otthon közül mindössze hatvankilenc került valamelyik kategóriába. — A házasságok száma négyszeresére szaporodott. — Beadják a széfek kul-j csait. — Az élelmiszeri egyeket ai közbizalmiak osztják ki. könyvtár Budapesten 30—40 új köz-i művelődési könyvtárat ki- i vánnak felállítani, könyvtá-l ranként 15—20 ezer kötettel. | Megjelent a „Tanácsköztársa- : ság könyvtárügye” című hi-; vatalos lap. EREKLYE A Közoktatási Népbiztos- i ság felszólította a Fővárosi i Múzeumot a forradalom do- i kumentumainak összegyűjtő- i sére. Felhívják a lakosságot, I hogy a birtokában levő for-; radalmi ereklyéket ajándé- j kozza a múzeumnak. AZ ÜT Kun Béla: „Kétféle felfogás! van. Az egyik felfogás az, j amely a diktatúráról való: ideiglenes lemondást java- : solja, a másik felfogás az, i amely azt mondja, hogy! küzdjünk az utolsó csepp vé- i rig. (Ügy van, úgy van!); Küzdjünk addig, ameddig; talpalatnyi föld marad Ta-; nács-Magyarországból. (Lelkes; taps.) Ne tapsoljanak ...! (Taps, zaj.) Ne tapsoljanak,! elvtársaim, nincs értelme en-i nek a tapsnak. A közbeszó- i lásokra nem sokat hederítek, i Ennek már akkor is tanújelét i adtam, amikor mi, kis cső-: port, a munkásmozgalom; többsége ellenére, megkezd- j tűk a harcot a diktatúráért, j Megkezdtük azzal a tudattal. • hogy ennek be kell követkéz-! nie. így is történt, s ha ma! leverik Tanács-Magyarorszá- i got, a proletariátus diktatú- i rája újból be fog következni,! mert a szocializmushoz, a! kommunizmushoz az út csak! ezen keresztül vezethet...” .< — Egy ludovikás naplója az ostrom alatt. — A vörös Gerbaud. körhazak A Munkaügyi és Népjóléti Népbiztosság rendelkezése alapján megszüntették az ápolási díjakat a kórházakban. A különszobákat a súlyos betegek és nem a gazdagok számára tartották fenn. ISKOLA Az iskolákból eltávolították a szenteket és a királyokat ábrázoló képeket, szobrokat. A tananyagnak a marxista világnézetet kell tükröznie. Üj történelemkönyvet és új típusú biológiai tanítást rendszeresítenek. Az iskolai ünnepségeken a Marseillaist és az Internadonálét éneklik. A hitoktatás helyett társadalom- tudományi tárgyakat tanítanak. A tanulók „tanító néninek”, „tanító bácsinak”, a nagyobbak „tanítómesternek” szólítják a pedagógusokat, azok pedig tanítványaikat „barátom”-nak, „fiam”-nak szólítják. üjsagcímek — Budapestet a végsőkig védjük. — ötven nagyüzemi mosoda Budapesten. — Szélhámos lakáskereskedők. — A 32-es vörösök első zászlóalja a frontra indul. — Apró proletárok tanyája a Sváb-hegyen. HÍRADÓ Szamuely Tibor moszkvai repülőútja alkalmával hét szovjet híradófilmet hozott magával, amelyeket levetítenek a pesti mozikban. ÜJSAGCÍMEK — Ellenőrzés alá helyezik a bankokat., — Emelik a luxus sírhelyek árát. népbiztosság sajnálkozását fejezte ki. ÄGYÜNASZÄD A Ganz Danubius gyár elkészítette a „Pozsony” ágyúnaszádot. Vízre bocsátották a „Marx” monitort, a Vörös Hadsereg flottájának legnagyobb egységét. ZÁLOG A Tanácskormány rendelete alapján a száz koronánál kisebb elzálogosított értékeket ingyen adták vissza a tulajdonosaiknak a zálogházak — összesen 3 millió korona éltekben. ÍROK Megalakult az írók vezető testületé. Az írói direktórium tagjai: Babits Mihály, Balázs Béla, Bíró Lajos, Kassák Lajos, Komját Aladár, Móricz Zsigmond, Osváth Ernő. Révész Béla, Színi Gyula, Barta Lajos. A választmány tagjai többek között: Déry Tibor, Füst Milán, Gárdonyi Géza, Gellért Oszkár, Hajdú Henrik, Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Lesznai Anna, Nagy Lajos, Schöpílin Aladár, Szabó Dezső, Tóth Árpád, Várnai Zseni. PALOTÁK A budai vár és a várkert, az Eszterházy, Pálffy, Zichy, Fes- tetich, Csekonics palotákban a Nemzeti Kaszinó és Park Klub épületeiben, állami, városi hivatalok, diákotthonok, szak- szervezetek, gyermekotthonok helyezkedtek el. ÜJSAGCÍMEK — Köztudajdonba vették a gázgyárat. — A „8 órai Űjságot” zsarolásért elítélték. — Kinyitják a páncélszekrényeket. — Eötvös Loránd a prole- társág halottja. egyik fő irányítóját a Gyűjtőfogházba vitték. ÜJSAGCÍMEK — Az első kommunizált építkezés. — Temetik az ellenforradalom proletár áldozatait. — Forradalom a pénz birodalmában. — Ágyútól megsérült a szovjetház. — Barlanglakok a mágnások klubjában. STRATÉGIA Stromfeld Aurél: „A Magyar Tanácsköztársaságnak rendelkezésre álló katonai erőből jelenleg öt hadosztály áll a demarkációs vonalon, s három hadosztály áll a tanácskormány részére, mint tartalék. Ezen utóbbi csapatok a legjobb és legfegyelmezettebb erőt képviselik. Az ellenség, demarkációs vonalunkkal szemben, mindenütt legalábbis egyforma erővel áll. Ezenkívül Zágrábtól északra három francia es két gyenge szerb hadosztály vonult fel. A román erők le vannak kötve, látszólag csak egy hadosztály áll a román hadvezetőség részére, mint mozgó tartalék. Ügy látszik, hogy az antant általános támadása előtt állunk...” NAGYAGYÜK A Hungária úti pályán 20 ezer néző előtt került sor az MTK—Rapid mérkőzésre. Eredmény: 3:1 az MTK javára. A magyar csapatban Schlosser Imre és Orth György is ját- r szottak. A TÖRVÉNY Törvényszék előtt a szesz- tilalom megszegői. Eljárás jogosulatlan rekvirálók ellen. Razzia a panziókban ékszerek után. Részegek a rendőrségen. Kártyások és árdrágítók előállítása. Tisztogatás a Telekitéren. Ismeretlenek megtámadtak egy görög hajót. A belügyi fölfedezés erejével hat a harmincas években keletkezett írás, nemcsak groteszkségével, hanem modernségével is. Szellemes szituációk, meghökkentő események — jó kóstoló a rövidesen magyar nyelven is megjelenő könyvből. A folyóirat ebben a hónapban amúgy- is elkényezteti szépprózai anyagával az olvasót. Harry Mulisch: A felékesített ember című elbeszélése félelmetesen valós vízió a gépszerűen engedelmes emberről, s arról a szörnyű mechanizmusról, mely szállítószalagjára kapja, s a vég felé viszi. A háború embert lealjasító voltáról szól tulajdonképpen a holland író, anélkül, hogy valamely konkrét háborúhoz kötné alakjait. Éppen ezzel éri el, hogy nagy művészi meggyőző erővel szól hangja, s hogy az olvasó, bár első ízben találkozott Mulisch nevével, megjegyzi azt. Négy beatköltő művei adják a folyóirat áprilisi számának versanyagát, közülük Allen Ginsberg és Gregory Corso nyújtja az emlékezetesebbet. A szépírásokat Jean Anouilh komé- j diája — Ornifle vagy a bubo- j rék — zárja. A színpad mes- i tere most sem lesz hűtlen i megszokott önmagához: re- i mekül elszórakoztat. Ami be- j jött a vámon, elvszett a réven: i amennyire érdekes a szépírás- i anyag, annyira szegényes, sőt, ] némely esetben érdektelen az, j ami a folyóirat további lap- \ jain helyet kapott. Valameny- ] nyi írás töredéknek, hosszabb i lélegzetű mű kiragadott részle- j tének tűnik, s éppen ezért j nem képesek a szerzők az ol- : vasó számára megvilágítani a i maguk választotta témát. Saj- : nos, a máskor élénk, gondola- j tokkal gazdag Kerekasztal ro- j vat is — mely dokumentum ■ és irodalom kérdéseiről szer- i veződött — ebben a hónapban ! az átlag-szürkéhez igazodott, j Egyetlen kivétel Trencsényi- ; Waldapfel Imre kis kazah an- : tológiája, melyben kellő jegy- ! zetekkel több eredeti hangú ! költőt mutat be a Népek ha- \ zája rovatban. (m) Kornern falusi népművelést f - de hogyan és kikkel? nehezen sikerül megtalálni — s nemcsak a filozófiai kérdésekben — a szélesebb olvasó- közönséghez szóló hangot. Közli a PÁRTÉLET Biszku Béla előadásának rövidített szövegét, melyet a párt vezető szerepének néhány időszerű kérdéséről az MSZMP Politikai Akadémiáján mondott el. A pártmunka időszerű kérdései rovatban dr. Beckl Sándor a szocialista brigádmozgalommal, Horváth Károly a tsz-melléküzemágak tevékenységének tapasztalataival, míg Bakonyi Pál a világnézeti oktatás középiskolai helyzetével foglalkozik. A folyóirat e havi számában adja közre a Politikai Bizottság, valamint a Központi Bizottság egy-egy határozatát a körzeti pártszervezetek munkájáról, illetve a beteg, aktív munkára nem képes párttagok pártkötelezettségeinek szabályozásáról. Kibontakozóban van az az eszmecsere, mely a propagandisták munkájáról, az oktatás korszerűsítéséről kezdődött a folyóirat hasábjain. Négy hozzászólást olvashatunk most, mindegyik képes új nézőponttal gyarapítani a témát. A folyóirat többi anyagából hármat emelünk ki. Jakab Sándor az Olasz Kommunista Párt XII. kongresszusáról írt összefoglalót, dr. Biró Ferenc, a Pest megyei Párt- bizottság mezőgazdasági osztályának vezetője az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek napjainkban igen aktuális kérdését, problémáit taglalja részletesen, míg Búzás Istvánná, a Váci Városi Pártbizottság titkára a tagfelvételi munka tapasztalatairól ad számot. Részletet mutat be a NAGYVILÁG Mihail Bulgakov szovjet-orosz író A Mester és Margarita című posztumusz regényéből. A Baráti beszélgetéseknek, értekezletek szünetében zajló eszmecseréknek régóta témaja sz, amit — igen bátor és szókimondó módon — dr. Száméi Lajos feszeget Felelősségi rendszerünk hatékonyságáról címmel a I TÁRSADALMI SZEMLE áprilisi számában. Az eseti felelősség következetlenségei mellett a szerző a sokkal lényegesebb kérdést is taglalja, nevezetesen az eredménytelenségért viselt felelősséget. Ma ugyan még nem tűnik ez hangsúlyosnak — bár régóta szükséges lett volna alkalmazása —, de a gazdálkodás mai rendje, s a vele járó társadalompolitikai változások óhatatlanul napirendre tűzik az eredménytelenségért viselt felelősséget is. A tanulmány szerzője joggal mutat rá azokra a hiányokra, melyek a felelősség intézményes biztosítékainál fónnáll- nak, s melyek — például a tanácsok esetében — lényegében lehetetlenné teszik a felelősség érvényesítését, a visszahívást, a vezetői alkalmatlanság ki- nyilvánítását. Gazdasági jelentőségét tekintve döntő kérdéssel foglalkozik Hoós János: a népgazdaság energiastruktúrájának távlati fejlesztésével, a szénhidrogének rohamléptű térhódításával. A folyóirat Szemle rovatában Katona Éva interjúját közli egy fiatal, pályakezdő közgazdász- szal, aki leplezetlenül vall szakmája gondjairól, s mindazokról a problémákról, melyek a fiatal értelmiségieket foglalkoztatják. Szabó András György tanulmányának befejező része — az első rész a márciusi számban jelent meg — tovább boncolgatja a filozófia jelentőségét a „gyakorlati materialista” számára. Sajnos, a tanulmány nehézkessége levon érvelése értékéből, s ez egyben példa arra is, milyen
