Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-20 / 89. szám
1969. ÁPRILIS 20.. VASÁRNAP “£%J£íriap A Pályák és pályaválasztók A levelekkel, úgy látszik, nincs szerencsém mostanában ... „Nemrég olvastam az újságban, hogy a kisiparosokhoz kevés tanuló jelentkezik. Ceglédre utaztam barátnőmmel, hátha felvesznek. így majd velünk több tanuló lesz náluk. De a KIOSZ-ban nem vettek fel minket. így el is hiszem, hogy kevés fiatal tanul kisiparosoknál.” — írta Szerkesszen velünk! rovatunkba Ceglédbercelről a nyolcadikos Macska Mária. Azt már személyesen mon- }a el, hogy csak fodrásznak hajlandó menni. Hogy naponta több órát utaznia kell? Szeret utazni! Szüleinek sincs más elképzelése. Mint osztályfőnökétől megtudom, osztályukban a huszonegy lány közül ketten gimnáziumba kérték felvételüket, a többség gyors-gépiróiskolába vagy egészségügyi szakközépiskolába törekszik, s összesen heten nem tanulnak tovább. A fiúknál kedvezőbb a helyzet, s nem ilyen egyhangú a pályaválasztás. Míg a lányok többnyire a magától adódó utat választják, a fiúknál mintha inkább döntene az egyéni képesség. Az osztályból két fiú marad mint trakotoros- tanuló a faluban. Más mező- gazdasági szakmára nem akadt jelentkező. Favorit szakmák Milyen szakmákra jelentkezik sok, s melyekre kevés fiatal? — kérdezem a ceglédi járási KIOSZ titkárát, Dubniczki Mihályt: — Rengeteg a felvételi kérelem a divatos kozmetikus, fodrász, autószerelő, s újabban a szobafestő szakmákra. De a kőműves, cipész, asztalos, kovács, kádár mesterségekre alig, vagy egyáltalán nincs jelentkező. S noha az idén már egy- egy kisiparos két-három ipari tanulót is szerződtetett, a jelentkezés aránya most sem javult. — Kérdés, milyen jövőt lát- mak a fiatalok ezekben a mesterségekben? — A kőműves kisiparost a családiház-építők nagyon keresik, igaz, a cipészek többsége manapság szinte kizárólag csak javításra kap megrendelést. Az asztalosok bútort már keveset készítenek, viszont épületasztalosokra, ajtó-, redőnykészítőkre továbbra is nagy szükség van. A kovácsokat, kádárokat keresik, s jól megfizetik a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok. A szabókat, kevésbé ugyan mint azelőtt, de továbbra is foglalkoztatja a lakosság. Általában: a kisiparosoknál a munka eltolódott a javítás, szolgáltatás felé. — Ha a társadalom igényli munkájukat, akkor már csak az a kérdés, miért nem jelentkezik elég fiatal? — A gyárban általában több szociális juttatásban részesülhet. Viszont a vállalatoknál az ipari tanuló foglalkoztatása a tanulás idején többnyire deficites. A kisiparos ezt nem vállalhatja, már ezért is többet kell dolgoznia nála a fiatalnak, mint az üzemben. De nemcsak emiatt. A kisiparosnál kevés a gép, több a nehéz kézi munka. A minőségi követelmény, az elsajátítandó anyag sokszor nagyobb. Később aztán a vállalatok magas órabérrel szívesen felveszik, gyakran direkt keresik a kisiparosnál tanult segédeket . Megválaszolatlan kérdés A cikk anyagának gyűjtése közben nem az lepett meg, hogy egyes kisipari mesterségek társadalmi igény hiányában, lassan lassan kihalnak, vagy a javító . tevékenység felé tolóidnak. (Bár itt, úgy hiszem, nehéz volna végső következtetést levonni, hiszen az igények változók,) Nem az, hogy a fiatalok kevéssé törekszenek az ilyen kihalni indult mesterségekbe. Hanem az, hogy az olyan minőségi munkát, sok fantáziát anyagok és műveletek szeretetét kívánó szakmákra —, a szabászat, a kisipari szinten űzött asztalos, kőműves, kovács mesterségek stb. — is alig akad jelentkező, amelyekre van társadalmi igény. Testi és lelki kényelemszeretetről van szó? Vagy a fiatalokban megfogalmazódott korszellem nem látja értelmét e szériákra, nagy vplu- menekre állt gazdasági életben semminek, ami egyedi, aprólékos, kicsiny? E kérdésekre a ínagam számára sem tudok választ adni. Cegléden a felszabadulás előtt ezerötszáz önálló kisiparos volt, nem számítva a segédeket, alkalmazottakat. Ma háromszáz van, de közéjük sorolják a fuvarosokat, szabad iparosokat stb. is, tehát az olyan foglalkozások űzőit, ahol a szakma nem kíván hosszas tanulást A neveléstől függ A legnagyobb gond szinte mindenhol egy elromlott csap, hibás tetőszerkezet, .tatarozásra váró ház, lakás, meglazult ajtó. A kisiparra szükség van, a gyáripar korántsem pótol mindent —, a csak rá való hagyatkozás nagy szellemi s fizikai restség eredőjévé válhat. A társadalom, miután megvilágosodott előtte ez az igény, egyre több megbecsülést juttat a kisiparnak: ipar- engedélyek könnyebb beszerezhetősége, ez év elejétől az anyagok szabadabb adásvétele stb. De a társadalom nemcsak így támogat. Ám, sajnos baj Van — régóta —, egyes sok szakértelmet, aprólékos figyelmet, fantáziát, tehetséget igénylő kétkezi mesterségek társadalmi presztízsével. Az csak egy példa, hogy a levélíró kislány osztályában, mint elárulta, kinevették volna azt, aki kertésztanulónak szegődik a termelőszövetkezetbe. Visszatérve a levélíróra, eszembe jut tíz év körüli öcs- cse. Aranyos, közlékeny, eleven kisfiú. Csak közepes tanuló, de ettől nem érzi magát kevesebbnek. Kőműves lesz! Kifaggattam, hol, mikor ébredt fel érdeklődése. Édesapja időnként kőművesként „maszekol”. űt js elviszi. így ismerkedett meg az anyagokkal, eljárásokkal, a szakma szépségével. Világos: a neveléstől, a pedagógiától várható, s kérhető számon leginkább, hogy soksok fiatal képességét, hajlamát a neki, s a társadalomnak is legmegfelelőbb területekre irányítsa. Csak azért, hogy elég kézműves kisiparos nevelődjön fel? Dehogy, nem csak erről van szó. Arról, hogy a munkamegosztással, iparosodással, auto- matizálódással járó nagyobb, hasznos, felszabadító kényelem ne forduljon elkényelmesedésbe, a tárgyi — s nemcsak tárgyi — környezettel való nemtörődömségbe. Fadányi Anna A fafaragó — Ez a Írét szarvas most készül — mutatja Aufsalter György Dánszentmiklóson, otthonában, legújabb művét. Szobrocskája még a fa testének világos, csaknem fehér színét viseli. Az asztal csipkertarítő- jén előtte álló két szoborcsoport ellenben már sötétre pácolt, ahogy a vitrinben és a szobában másutt is látható valamennyi. A libán lovagló Ludas Matyi, az ágatlan, kiszáradt fatörzs tetején fészkelő madár — ez talán a legszebb különben — és a felso- rolhatatlanul sok többi. — Csak kés a szerszámom. Mindent megmintázok, amit a természetben, képen, a tévében látok és megtetszik nekem. Legelőször talált bugylibicskával egy halat csiháltam. Hatéves voltam akkpr. így hát 73 esztendeje került ki ügyes kezéből az első faragás, mert a 79-et már betöltötte. Nem, soha senki nem mutatta meg neki a faragás csínját-bínját, maga magától jött rá fortélyára, tanulni nem volt módja, rá sem ért. — Gyerekkorom óta magam kerestem a kenyeremet. Huszonöt évig kihordó voltam Pesten a Klotild-palotában egy divatszalonban. Aztán a végén szeszgyárban dolgoztam, onnan mentem nyugdíjba. De akárhol is voltam, szabad időmben mindig faragtam. Mennyi faragást készítettem? Nem tudom, hány százat, vagy ezret. Soha egyet sem adtam el, de sokat elajándékozgattam ennek-annak. Öt éve Cegléden kiállítást rendeztek faragványaiból. Még régebben Dánszentmiklóson is. — De nem üvegszekrényben helyezték el a szobrokat, még kötél sem választotta el a nézőktől. Vásott gyerekek sokat össze is törtek. Nem lehet letagadni, van Tavaszi festéshez, mázoláshoz, nagytakarításhoz bőséges árukészlettel várják kedves vásárlóikat a szövetkezeti szaküzletek. Nagy választék a különböző fal-, lakk-, olaj-, valamint szintetikus festékekből, továbbá szükséges ecsetekből és egyéb szerszámokból. A festés utáni nagytakarításhoz bőséges választékban kaphatók a szintetikus mosószerek, bútor- és szőnyeg- tisztítók, padlólakkok. Szövetkezeti Köksönzőboltjaink festőhengert is kölcsönözhetnek kedves vásárlóinknak Nézőpont Miért járunk a holdba? SÉTA SZIGETSZENTM1KLÓSRA Jövő hét szombatján a Kossuth adón a „Séta, a bölcső- helyem körül” című rádiósorozat adásában bemutatják Ádám Jenőt. Az idős zenetudós a hallgatókat szülőhelyére kalauzolja — Szigetszent- miklósra. 40 négyes A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közlése szerint a 16. játékhéten öttalálatos szelvény nem érkezett. Négy találatot 40 fogadó ért el, nyereményük egyenként 96 250 forint. Három találata 3731 fogadónak volt, nyereményük egyenként 5i6 forint. A kétta- lálatos szelvények száma 112 567 darab. Ezekre egyenként 20 forintot fizetnek. A nyereményösszegek a nyereményilleték1 levonása után értendők. A láp foglya Megkövesedett gímszarvas- agancs került elő a Kapos folyó medrének tisztítása közben a tőzegből Döbrőköz és Kurd falu között. A szakemberek szerint tulajdonosát — egy különlegesen szép szarvasbikát — több száz évvel ezelőtt ejtette foglyul a láp. Tizennyolcai ágú, körülbelül kilenckilós gyöngyözé- ses agancsot viselt. A koronája rendkívül nagy, ami arra utal, hogy keleti és nyugati kereszteződésből származott. Eszerint ez a szarvastörzs nemcsak napjainkban, hanem évszázadokkal ezelőtt is létezett. A páratlan lelet az Országos Vadászati Múzeumba kerül. mozgás és élet faragványaiban. Az arányismeret hiányát azonban bizonyára észrevenni. Ha ugyan l annak mondható, hogy a magyar vitéz két kézre való pallost eggyel forgat a török lovas finom pengéjével szemben. Mert ez a széles, nagy fegyver esetleg a magyar fölényét, biztos győzedel- mét jelképezi a párviadalban. A hatalmas bütykös pedig a magát utcahosszat végigmuA KPM közúti főosztály befejezte a közutakon a tél és a tavaszi olvadás okozta károk felmérését, eszerint a legtöbb „felfagyás”, burkolatszakadás a 8-as számú — Székes- fehérvár—V eszprém—Rába- füzes — főútvonalon található. Különösen a Her end—De- vecser és a Jánosháza—Vasvár közötti szakaszon. A 10-es számú — Budapest—Dorog— Almásfüzitő között húzódó — út elsősorban Pilisvörösvár és Dorog között púposodott fel. A 6-os Budapest—Pécs—Barcs közötti út a szekszárdi elágazásnál rongálódott meg legjobban. A károkat a szakértők ösz- szesen körülbelül 130—140 millió forintra becsülik. A közúti igazgatóságok — több Igaz, még nem jár senki. A kérdést mégis, régóta fölteszik. Elégedetlen, csalódott emberek, vagy csak bosszan- kodók. Zsúfolt járművön, sáros utcán, szűk üzletben, elutasított lakásigényléskor el- elhangzik a halk sóhaj vagy a hangos szitok: minek járunk a holdba, ha itt, a földön még ezt sem, meg azt sem tudjuk elintézni?! Amikor a világűrbe jutott az első, emberkéz alkotta, tehát mesterséges hold, ámult a világ. Azután megszokottá'lettek a hírek, s ahogy lenni szokott, lábra kapott az értetlenkedés, s a kétkedés is. Minek ez az egész? Tényleg, minek? Miért járunk a holdba? Hálás feladat lenne a szellem nagyjaitól származó citátumokkal felelni arra, vajon szétválasztható-e az emberi történelem s a tudományos haladás. Vajon eljuthatott volna-e az ember oda, ahol van, ha évezredekkel ezelőtt nem akadnak, akik ostrom alá veszik — no, nem a holdat — az ismeretlent: távoli földeket, a föld megművelhetősé- gét, a téglából épített házat, a keréken guruló kocsit? Vajon sikerült volna úgy megfékezni, ahogy megfékeztük a tuberkulózist, ha annak idején Röntgen azokra hallgat, akik kinevették, kigúnyolták fölfedezése, a „láthatatlan sugarak” miatt? Építhetnénk-e autóutakat, panelházakat, ha Aspin angol kőműves hosszú kísérletek után nem találja föl a portlandcementet? Ha azokra hallgat, akik kelekótyának tartották? Napjainkból: nézhették vol- na-e tíz- és százmilliók a mexikói olimpia eseményeit a televízió képernyőjén, ho... ha zsikáltató duhaj falurossza italbefogadó-képességét. Ha tanulhatott volna szobrászatot Aufsalter bácsi Faragókészsége így sem pusztán időtöltés, kedvtelés, vagy könnyed szórakozás, fellelhető abban ami kezéből kikerül, a művészi kifejezés keresése. útépítő vállalat segítségével — már nagy erőket irányítottak a helyreállításra. A főútvonalakat előreláthatólag május 1-ig rendbehozzák, kivéve azokat, amelyeket az idén — a tervek szerint — egyébként is korszerűsítenek. Május 30-ig szeretnék teljesen felszámolni az országutakon a tél okozta károkat. Veszélyes foglalkozás — Az én szakmámban sohasem tudja az ember, hogy mi lesz holnap ... — Ugyan! Hát mi a foglalkozása? — Meteorológus vagyok. nincs űrkutatás? Mert távközlési műholdak továbbították a műsort! Ahhoz, hogy az ember eljusson az űrbe, tudományágak tucatjai, s technikai ágazatok százai tettek meg hatalmas utat. Az acélipar, a petrokémia, az elektronika éppúgy hasznát látta és látja már ma az űrkutatásnak, mint a biológia, a fototechnika. Már ma nagy számban alkalmaznak olyan eljárásokat és eszközöket az ipar széles köreiben, melyeket az űrkutatás termelt ki. így például különböző ötvözeteket, hírközlési berendezéseket stb. Nem téphető el az a fonal, mely ösz- szeköti a múltat, a jelent, s a jövendőt, mely az embert egyidőssé teszi a kutató ember létezésével. Semmi nincs önmagától, s a legritkább eset az, amikor valamiről első pillanatban tudni lehet, mit ér, mire alkalmas. A penicillint nem lehetett volna fölfedezni az orvostudomány korábbi eredményei nélkül. A penicillin milliók életét mentette meg, s azóta az antibiotikumok egész családja nőtt köré. Fél évszázada, ha valaki arról beszél, hogy penészgombákból csoda- gyógyszereket lehet készíteni... hm ... szóval, bolondnak nézték volna. Ma még fölrajzolni is lehetetlen azokat a távlatokat, melyeket az űrkutatás nyit az emberiség előtt, de sok jellemzőjét, a tv-adá- sok továbbításáról, az időjárás előrejelzésének tökéletesítéséig, már ma biztosan megállapíthatjuk. Most már csak az a kérdés, vigasz-e ez a méltatlankodóknak, a panaszko- dókruak, az elégedetlenkedőknek? Nagyon sematikusan hangzik, mégis teljesen igaz: az ember nem élhet úgy a földön, hogy magát, csakis önmagát látja s érzi a minden- ség közepének. Az öreg ember is ültet fát, nemcsak a fiatal, bár tudja, ő már. nem szed gyümölcsöt róla. Az emberi élet maga a folytonosság. Kis és nagy dolgokban egyaránt. Ahhoz, hogy az utódoknak legyen mit örökölniük, s majdan maguknak is továbbadniuk, az emberi nem egésze hozzájárul. Ösztönösen vagy tudatosan, az ember megörökíti magát a jövendőnek. Ha csak egy téglával, egy síndarabbal, egy szerszámgép alkatrészével, ha csak parányi darabkával is, de ott van a jövendőben. És ugyanakkor: ő maga is élvezi azt, amit elődei hagytak rá, amibe elődei örökítették életüket. Ki tagadná, s tagadhatná-e, ha akarná, hogy a föld ezernyi bajtól nyög. Van éhség, szegénység, lakásgond, háború, árvíz, földrengés, tájfun, betegség. A természettel vív csatát az ember, s csatázik Önmaga világával is. Az alapvető bajok azonban nem ahhoz kötődnek, hogy az emberiség túl sokat költené tudományos kutatásra. Ahhoz kötődnek, hogy társadalmi-gazdasági ellentmondások feszítik a jelent, s ahhoz, hogy az anyagi eszközökből túl sokat kell adni — fegyverekre! Nem a hold, a világűr kutatása ró súlyos adót az emberiségre, s ezért, hamis, mert téves irányba mutató a kérdés, miért járunk a holdba? Nem a tudománnyal kell szembefordulnia az emberiségnek, s nem a tudóst kell bajaiért okolni. A vonat nem azért zsúfolt, mert rakéták indulnak útnak, mert ember lép a világűrbe, hanem mert az ipartelepítés szerkezete egészségtelen. Az üzlet nem azért szűk, mert az ember a holdat ostromolja, hanem mert a városok lélekszá- ma földuzzadt, mert megcsappant a boltok száma, s mert ma már mindenki üzletben vásárol, ismeretlen az önellátó háztartás. Arról már nem is beszélve, hogy mi, magyarok igazán nem járunk a holdba, s bajaink azért nekünk is vannak ... A bajok oka nem abban van, hogy túl magasra jutott az emberiség, hogy már a holdat ostromolja. Éppen az a baj, hogy ,— még nem jutott elég magasra... Sz. E. (Foto: Gárdos) „Felpúposodott" az út Pilisvörösvár és Dorog között
