Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-02 / 76. szám

1969. ÁPRILIS 2., SZERDA pest MEcrei K^úrlap 3 Lomonoszo v-éremml tüntették ki Rusznyák Istvánt A Szovjetunió Tudományos Akadémiájá legmagasabb ki­tüntetését, az 1968. évi Lomo­noszov aranyérmet adomá­nyozta Rusznyák Istvánnak, a Magyar Tudományos Aka­démia elnökének az orvostu­domány művelésében elért kimagasló eredményeiért. A kitüntetést kedden a szov­jet nagykövetségen F. J. Tyi- tov nagykövet nyújtotta át Rusznyák Istvánnak, Rusznyák István meghatot- tan mondott köszönetét a ki­tüntetésért, amellyel — mint mondta — a világ legnagyobb, leghaladóbb szellemű és leg­eredményesebben működő tu­dományos meg. szervezete tisztelte HAYDN A zenei világ ebben az év­ben emlékezik meg Haydn halálának 160. évfordulójáról. A XVIII. század nagy zene­szerzőjének emlékére világ­szerte megrendezendő ünnep­ségsorozatba hazánk is be­kapcsolódik. Fertődön — ahol a mester az egykori Esterházy- kastélyban 1761-től több mint negyed évszázadon át élt és alkotott — június 14-től 22-ig zenei hetet rendeznek. ■pl -a i az ország egyik legkorszerűbb is­r JmÖI kólája. A Nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Technikum a messzi vidék legfontosabb szakemberképző központja lesz. Az iskolát és a kollégiumot közel 70 millió forintért építik fel, és a jövő év végén adják át. A munkálatok vezérkara — Pályi Ferencné gyakorló mérnök, Szellő Dénes művezető és Bakos József főművezető helyszíni szemlén (Foto: Urbán) Kilábalni az elmaradottságból BESZÉLGETÉS A DABASI JÁRÁS VEZETŐIVEL Az utóbbi években jókorát léptünk előre a kommunális fejlesztésben. Forr, pezseg áz egész ország, épül, szépül, gyarapszik. Sohh nem épült talán annyi járda, csatorna, orvosi rendelő, állami lakás, vízvezeték, mint az utóbbi tíz évben. Soha nem épült — és mégis keVés. Anyagi lehető­ségeink — megtoldva a la­kosság önfeláldozó társadal­mi munkájával — még ma sem képesek lépést tartani a rohamosan növekvő igények­kel. Terhes örökségek — Különösen olyan járás­ban, amely elmaradottabb a többinél — mondják a da- basi vezetők: Ihászt József, a járási pártbizottság első tit­kára, Boros András, a járási tanács vb-elnöke, és helyet­tese, Raffay Béla. — Elmaradottságunk gyö­kerei nagyrészt a múltba nyúlnak vissza. Ez a vidék, közvetlenül a főváros köze­lében, iparilag fejletlen. A Telefongyár bugyi gyáregy­sége az .egyetlen nagyüze­münk. Többre nincs is kilá­tás, mert a 3/1967-es O. T.— P. M. rendelet megtiltja az ipartelepítést Budapest kör­nyékén, mivel ez a körzet — beleértve járásunkat is — a főváros munkaerő- és mező- gazdasági ellátó területe — magyarázza Boros András. — Ebből viszont az követke­zik, hogy az egyetlen üzem, amely kommunális adót fi­zet a járásban, a Telefongyár. — A másik terhes örökség — veszi át a szót Raffay Béla — a talajadottság. Földjeink alacsony koronaértékűek, gyenge vagy közepes minősé­gűek; a múltban még inkább azok voltak. A felszabadulás előtti tőkehiány a kisparaszti Szegfűk az alkonyaiban Tulajdonképpen nem is na­gyon tudja, mi történt, hogy történt? Az egész elmosódik, ködbe vész. Már közelebb van a kilencvenhez, mint a nyolc­vanhoz, emlékezete ki-ki hagy, időt és teret felcserél, fülébe csak foszlányok jutnak az em­beri beszédből. Arcát végig- karistolta az idő, termetét meghajlította, tétova kezét remegővé tette. Csak a szeme őrizte meg régi fényét, de még azt is mintha valami riadtság homályosítaná. Most itt ül szobácskájábán, a pilisvörösvári szociális ott­honban, törődött» kis öregasz- szony, nézi a hervadozó, piros szegfűcsokrot, a Tanácsköz­társasági Emlékérmet, az ok­levelet, és miközben a tavasz- eleji alkony lassan beszivárog ablakán, a vele szemközti fal­ra, egy láthatatlan gépész, mintegy varázslatként, mozgó képeket vetít, színes, gyorsan, változó — kavargó képeket. Talán már két hét is elmúlt azóta. Micsoda nap volt! Gép­kocsi jött érte. Érte! Gépko­csi ! Karonfogták, kivezették, beültették a lágy ülésre, ro­bogtak. Az út mentén a fű itt- ott már előmerészkedett. Be- integettek neki a zöld, kunko­ri száracskák. Rügyeket kere­sett a fákon. Hiába. De mintha úgy hallotta volna, hogy vala­hol fütyül egy feketerigó. Hal- lucinált? Pocsolyák csillogtak ezüstösen a mezőn, s ezüst volt az ég is, igen. Gyönyörű volt ez a repülés. Mintha most indultak volna el, és már meg is álltak. Pu­hán. Hát itt volnánk, mond­ták neki, és kisegítették a ko­csiból. Nicsak, ez Budaörs, né­zett körül. Felismerte a főut­cát, járt itt már azelőtt is, so­kat. Valamikor itt is lakott. A művelődési ház előtt to­pogott. Bekalauzolták a nagy­terembe, aláírattak vele vala­mit, aztán vitték előre, egész jól, megigazította. Nem, nem az én hibám, hogy nincs raj­tam ünneplő ruha, mentege­tőzött motyogva. Nicsak, itt van Fehérné is, Fehér László- né, Érd-Parkvárosból! Felállt, intett neki örömmel. Az meg nyomban mellételepedett. Be­szélgetni kezdtek. Mi lesz? Ünnepség. Hogy él? Az egész­sége? ... Már zsúfolásig megtelt a terem. Hirtelen széthúzták a színpad nagy, bordó függö­nyét. Feketeruhás férfiak ül­tek egy hosszú asztal előtt. Mögöttük, a fejük felett, ha­talmas plakát. 1919-es, azt rög­tön megismerte. Egy szovjet tiszt is ült odafent, sok-sok ki­tüntetéssel. Kerekre tágult a szeme. De hirtelen fel kellett állni, egy hangszóró a Him­nuszt sugározta szét. A színpadon beszédek hang­zottak el. Nagyon odafigyelt, egy-egy fél mondatot megér­tett. A Magyar Tanácsköztár­saságról esett szó, az orosz testvérekről, azokról az ese­ményekről, amelyeknek annak idején ő is részese volt... Fél évszázada! Húszéves se volt, amikor bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Szak- szervezeti tag lett Nagyvára­don, munkaadókkal és brutá­lis rendőrökkel hadakozott. Amikor a Tanácsköztársasá­got kikiáltották, a' várostól nyolc kilométerre, Fugyivá- sárhelyt lakott. A községbe­liek őt választották meg a di­rektórium elnökének. József, a férje meg a nagyváradi di­rektórium tagja lett. De a ro­mán hadsereg máris nekik- támadt. Menekülniük kellett. Földönfutó városban laktak, egy vagonban, mely elhozta őket Pestre, a Nyugati pálya­udvarra, ahol vakvágányra tolták a szerelvényt, és a va­gonban laktak még jó ideig to­vábbra is A fehérterror ide­jén pedig Túrkevén bujkál­tak. Negyvenöt éve özvegyült meg. Nem ment férjhez még egyszer, hányta-vetette a sors, sodorta ide-oda, mint a szél a falevelet. Nehezen szokta meg a társtalanságot. De meg­szokta. összeszorította a szá­ját, nem panaszkodott. Csak a felszabadulás után találta meg az elvtársakhoz az utat. Hatvanhárom éves volt, ami­kor 1945-ben felvették a párt­ba. .Amíg bírta erővel, végez­te, amit rábíztak, aztán ami­kor úgy érezte, már nem tud használni, betöltvén hatvan­hatodik évét, búcsút vett a mozgalomtól, de lélekben máig is ott maradt. Már régóta szociális ott­honban lakik. Valahány tár­sadalmi ünnepséget rendez a község, azokon ő, ha csak nem beteg, mindenképpen megje­lenik. Lám, most meg ide,' Budaörsre is eljuthatott. Nem, nem érti, hogyan. Heroldné, magát szólítják, érinti meg a karját Fehérné. Mit mondott? A budai járás hetven veteránját kitüntetik, magát is, menjen, biztatja Fehérné. Kicsoszog a sorból, botlog a színpad felé. A bakancscipő, a maekónadrág! Szégyenkezik. Nem az én hibám, nem az enyém... A színpad előtt hár­man is kezet fognak vele. És mindenki tapsol, de úgy, ahogy még eddig senkinek sem tap­soltak. Kürtök harsannak. Dobper­gés. Piros nyafckendős lá­nyok—fiúk vonulnak be a te­rem két oldalán és a közepén. J3gy kislány az ő karjába he­lyezi a nylonba csomagolt szegfűcsokrot, amit magával hozott. Meg is csókolja őt. Most már nem bírja tovább. Elerednek a könnyei. Nem, a többire már igazán nem emlékszik. A kocsiban is, hazafelé, fátyolos volt a sze­me. ölelték, csókolták, ami­kor visszaérkezett. És azóta, ha lehet, még nagyobb szere­tettel bánnak vele. Jól érzi magát. Holnap ünnepli a község felszabadulásunk 24. évfordu­lóját. Az ünnepségen ő is ott lesz, természetesen. Feltűzi a mellére a kitüntetést, úgy megy el. Polgár István előre. ott ültették .le, a máso­dik sorban. Mennyi sötétruhás ember! Végignézett magán. Mackónadrágján, bakancs­szerű cipőjén, kopott kabát­ján. Legalább a kendője álljon rétegeket kétlakiságra, bejá­rásra kényszerítette. A kétlaki ember pedig, soha nem trá­gyázta olyan gonddal a föld­jét, nem törődött annyit a talajerő visszapótlással, mint az, aki kizárólag a mezőgaz­daságból élt. A harmadik té­nyező: a járás 15 községének csaknem fele a felszabadulás után lett önálló. Negyvenöt után „született” Inárcs, Fel- sőpakony, Újlengyel, Puszta- vacs, Táborfalva, Hernád. Hogy miből születtek ezek a községek? Egy-egy tanyacso­portból. Elképzelhető, milyen kommunális alapot örököltek! Bevándorlók — Az igények és a lehetősé­gek közötti ellentmondást még tovább feszíti a járás népes­ségének egészségtelen ará­nyú felduzzadása — fűzi hozzá Ihászi József. — En­nek kiváltó oka elsősorban az a rendelet, amely korlátozza a budapesti letelepedést. S hogy milyen eredménnyel járt, arra számos község példáját sorolhatnám, de vegyük csak a legkirívóbbat, Gyál esetét. Ez a község az 1949-es nép- számláláskor 3000 lakosú volt; •az 1960-as adatok 7000 fölötti lélekszámról tanúskodtak, a legutóbbi próbanépszámlálás pedig 13 200 lakost mutatott ki! — A bevándorlás ilyen aránya kiélezi a kommunális- szociális-kulturális problé­mákat. Gyálon például szinte évtizede mást sem építünk, mint iskolákat, tantermeket, mégsem elég. — Boros András okmányokkal tanúsítja sza­vait: Az elmúlt év januárjá­ban adtunk át egy négytan­termes iskolát, de már a nyá­ron meg kellett kezdeni egy újabb, nyolctantermes épít­kezésének előkészületeit. S mindezt — a tervezett és rég­óta sürgetett 120 személyes óvodaépítkezés rovására, hi­szen mindenre nem futja az .anyagi erőnkből!..... . . — Kíiéjézetlen érré á célra épült, művelődési háza ma is csak egy-két községnek van — teszi hozzá Raffay Béla. — Dabason például az egykori úri kaszinó tölti be ezt a sze­repet. Ezt a több mint száz- esztendős, műemlékké nyil­vánított vályogházat két-há- rom évenként tatarozzuk, de nem csodálnám, ha valaki egyszer megkérdezné: minek? Minek költeni rá, amikor a nagyterme sötét, mindössze két-három kisebb helyisége van, s nemhogy módszertani feladatokra, a járás kulturális életének irányítására, de még a helyi igények kielégítésére sem alkalmas. Lehetőségek — Nézzük az egészségügyet — javasolja Ihász József. — A járás minden községében magánlakásban laktak az or­vosok. Ha az öreg doktor nyugdíjba ment, a fiatalt nem tudták elhelyezni. Gyálon pe­dig egyetlen orvos sem volt! Mit tehettünk? Gyálon négy orvosi lakást építettünk, Bu­gyin, Dabason, Örkényben, Üjhartyánban, Öcsán pedig vásárlással vagy építkezéssel gondoskodtunk az orvosok le­telepítéséről. Ezek a beruhá­zások természetesen háttérbe szorítottak más, ugyancsak fontos fejlesztési feladatokat. Nem volt járási rendelőinté­zetünk. Néhány éve nekifog­tunk, s részint állami segít­séggel, részint a községek fej­lesztési alapjából felépítettük. Tavaly készült el, s mire fel­épült — kinőttük. Űjabb szak­rendelőkkel kellene bővíteni, de már nincs rá pénzünk. — A felsorolást folytathat­nánk a víz-, út-, villany-, jár­daproblémákkal, a tervszerűt- lenül épült, széthúzódott tele­pülések, közművesítési nehéz­ségeivel, de ehelyett a lakosság véleményéről kell néhány szót szólni Húszezer ember jár el a járásból dolgozni, elsősorban a fővárosba. Ezek az emberek életük egy részét a városban töltik. Igények tekintetében nem különböznek a városla­kóktól. Aztán hazajönnek, s szembetalálják magukat a fa­lusi lehetőségekkel. Nincs jár­da, nincs vízvezeték, nincs szü­lőotthon, az új településeken nincs villany, s ha azt akarják, hogy legyen, társadalmi mun­kával, sőt gyakran anyagiak­kal kell hozzájárulniuk. Ezek az emberek azt kérdik: ha a városi lakosnak a lakásához tartozik a vízvezeték, a gáz­tűzhely, a villany stb., a falu­sinak miért kell még ezek lé­tesítését is megfizetni? A be­járó munkás azt mondja: a munkahelyén az ő bére, az ő nyeresége után is fizetik a kommunális adót; abból miért nem a szülőfaluja, a lakóhe­lye gyarapodik? Vagy ha ez a pénz a munkahely szerint il­letékes városi, kerületi taná­csot illeti, miért nem fizetnek kommunális adót a termelő­szövetkezeti segéd- és mellék­üzemek is a községi tanácsok­nak?.' Eredmények — A problémák mellett ne hallgassuk el az eredményeket sem — fordít a beszélgetésen Boros András. — Ebben az öt­éves tervben mintegy három­szorosára emelkedett az álla­mi támogatás összege a máso­dik ötéves tervihez képest: 10,3 millió helyett 30,6 millió forint, öt év alatt — a helyi erőforrásokkal együtt — ösz- szesen 104,1 milliót fordítunk a községek fejlesztésére. 'Ve­gyes erőforrásokból — amikor a tanács kivitelezőkapacitását egyesítik a különböző szervek pénzével — az elmúlt évben üzleteket, várótermeket, sütö­dét, gépszínt, postahivatalt, gázcseretelepet s más egyebet építettünk, összesen hét és fél millió forint értékben. A já­rás lakossága három- év alatt 10,7 millió forint értékű társa­dalmi munkával támogatta fejlesztési programunkat. Ah­hoz azonban, hogy megszün­tessük az elmaradást, több do­logra van szükség. Mindenek­előtt arra, hogy a helyi taná­csok hosszabb időre szóló, ala­pos, reális fejlesztési program­mal rendelkezzenek. Továbbá hogy tegyék az egész lakosság közügyévé a község fejleszté­sét. S végül, hogy becsüljük meg, amink van: óvjuk, véd­jük a társadalmi tulajdont. , Nyíri Éva Tölgymakk-export Magyar származású” erdő­ket telepítenek az idei tava­szon Nyugat-Európa síksá­gain. Az erdősítéshez szük­séges tölgymakkot a Mecseki Erdőgazdaság exportálja Bel­giumba, Svájcba és a Német Szövetségi Köztársaságba. Az erdőgazdaság Dráva menti te­rületein ugyanis óriási makk­termés volt tavaly. Április 4-én KISZ-fogadalom A „Hűség a néphez, hűség a párthoz” jelszó jegyében a KISZ Központi és Budapesti Bizottsága immár negyedszer rendezi meg április 4-én, a Felvonulási téren az újonnan felvett KISZ-tagok fogadalom- tételi ünnepségét. A demonst­ráción 12 000 KISZ-ista tesz majd fogadalmat. Az ünnep­ségre mintegy 35—40 ezer résztvevőt várnak és meghív­ták a Tanácsköztársaság, va­lamint a magyar forradalmi munkásmozgalom veteránjait is. Megbízólevelek átadása Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke kedden fogadta Thomas Wainman-Woodot, Kanada új magyarországi nagykövetét, aki átadta meg­bízólevelét. A nagykövet, meg­bízólevelének átadása után, a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke kedden fogadta Tawfiq ál-Haj Abib Ali «I- Mumint, az Iraki Köztársaság új magyarországi nagykövetét is, aki átadta megbízólevelét A nagykövet, a megbízólevél átadása után, a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hő­sök emlékművét Heuréka Gumigyár (Vác, Derecske dűlő)) FELVÉTELRE KERES: férfi betanított és segédmunkásokat, továbbá könnyű fizikai munkára nyugdíjas és fiatalkorú férfiakat és nőket. JÓ KERESETI LEHETŐSÉGI Betanított munkásoknak havi 2000—2500 Ft, segédmunkásoknak havi 1700—1800 Ft. Havonta kettő, illetve három szabad szombat. Váci és Vác környéki lakosoknak időmegtakarítás. Jelentkezés: Heuréka Gumigyár Munkaügyi osztály Mindennap reggel 7 órától. KERESSE a Vecsés és Környéke Háziipari Szövetkezet termékeit: az őszi Vásáron és a megyei bemutatókon díjat nyert hímzett női és gyermekfehérneműt (exportfazonban) csecsemőkelengyét, hímzett ágyneműt ÚJ TERMÉKEINK TAVASZRA: bakfis- és leánykaruhák, szoknyák és hímzett blúzok, bébiruhák, napozók, köténykék, divatos camping-garnitúrák modern fazonú változatokban és színekben. Vecsés és Környéke Háziipari Szövetkezet VECSÉS, Bajesy-Zsilinszky út 62.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom