Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-02 / 76. szám

4 K^ÚrlmJ 1969. ÁPRILIS 2., SZERDA „Az izgága Jézusok” Mczey Mária, Cserhalmi Anna és Latinovits Zoltán előadóestje az Egyetemi Színpadon Ismét kirobbanó siker az Egyetemi Színpadon! Három nemzedék előadói léptek a dobogóra: Mezey Má­ria, Latinovits Zoltán és Cser­halmi Anna. Három nagy költőt tolmá­csoltak: Ady Endrét, József Attilát és Nagy Lászlót. A színpad ezen az estén szószékké alakult. A három művész a három költő szavai­nak segítségével fejtette ki legszemélyesebb mondandóját a szerétéiről és a szerelemről, a politikáról és a nemzetről — az életről... Mezey Mária fekete, raffi- náltan egyszerű, talárra em­lékeztető ruhában, egy kis asz­talka mellé állított fotelből, mintha csak kis csevegésre ér­kezett volna, mintha nem akarna mást, mint elmesélni az éppen megjelent emberek­nek, hogyan jutott el hozzá Ady, és hogyan nem jutott él hozzá József Attila, csak jó­val a, halála után, majd néha felállt, énekelt, s a közönség észre sem vette, hogy mindvé­gig saját életfilozófiájáról be­szél — pedig csak a madarak­ról beszélt, a fákról beszélt, a hüllőkről és a csillagokról, s alig érezhetően, de pontos tudatossággal hangsúlyozta túl József Attila sorait: „Légy egy fűszálon a pici él / s nagyobb leszel a világ tengelyénél.” Néha olvasott is, néha szem­üveget tett az orrára, ha akarta, nagyon csúnya volt, ha akarta, nagyon szép volt, minden mozdulatában a nagy művész egyetlen célra, de lát­hatatlanul irányított fegyel­me, s ez az egyetlen cél egy­ben életének summája, az a summa, amit a költők áltál tolmácsol: szeressétek az em­bert, mert szeretet nélkül nem lehet élni. L atinovics Zoltán magas­nyakú pulóverben és szürke öltönyben robbant a színpad- ra. A végtelen alázat és a vul­kánként kitörő fegyelmezet­lenség ellentétei közt hányód­va — izgága Jézusként, hatal­mas gesztusokkal, dühébe be­leizzadva, belevörösödve, és gesztustalanul, mozdulatlanul és sápadtan lökve ki magából a legsúlyosabb gondolatokat, végig szemben a közönséggel, a színpad előterében, néha pa­pírokkal a kezében, amelyek­ről a verseket összekötő do­kumentumok szövegeit, sőt, néha magukat a verseket is olvasta, mintha papírokat tartó kezével is demonstrálni akarná — nem akarom, hogy itt elandalodjatok, nem „mű­élvezetre” hívtalak bennete­ket, hanem azért, hogy tanul­jatok meg verset érteni és szeretni, verset értelmezni a saját szájatok íze szerint, ver­set értelmezni a kor parancsá­ra, és pontos tudatossággal hangsúlyozta túl József Attila sorait: „— mai magyarok / ...Én dolgozni akarok”. Sze­replése nem szereplés volt, hanem felhívás azokhoz „Kik immár nemcsak harcot hoz­nak, / de a harcot végighar­colják”. Cserhalmi Anna, hármuk közül a legfiatalabb, sietve jött be a színpadra, félszeg sietséggel, piros ruhában állt, megállásában, még szeré­nyen, soha nem lépve a szín­pad előterébe, mint aki érzi, még csak most kell majd be­bizonyítania, hogy jó helyen jár, a színpad az ő világa, de megszólalásában már nem volt semmi szerénység,..a fél- szegségnek, elfogódottságnak nyoma sem, ott volt a színpa­don, hangja átjött a rivaldán és oldódó-sűrűsödő feszültsé­geket teremtett a nézőtéren, pedág ő volt a legveszélyesebb helyzetben, két nagy színész­egyéniség mellett kellett elfo­gadtatnia saját egyéniségét, de hiszen ennek az estének a cél­ja nem a produkálás volt, a távolabbi és nemesebb cél át­segítette az első nagy megje­lenés nehézségein, ő nem be­szélt magáról, ő csak versek­kel beszélt. József Attilával és Nagy Lászlóval mondta el, |mit világunkról gondol, egy árnyalattal túlhangsúlyozva József Attila sorait: „A gye­reknek kél káromkodni ked­ve, —” Szereplése nem sze­replés volt, vallomás az övé is, az apátlanok, az anyátla­nok nemzedékének, a több­szörösen megcsalatottak nem­zedékének néha görcsbe feszü­lő, de az árnyalatokra is nyi­tott szemű, vallomása. Akik csak a produkció értékére fi­gyeltek, azoknak sem kellett csalódniuk, mert Mezeyvel. és Latinovitssal egyenrangúi produkált. Nádas Péter Nádihegedű Létay Klára Móra-estje Az Országos Filharmónia Semmelweis utcai kamarater­me hétfő este szép és szokat­lanul merész, de remekül si­került kísérlet színhelye volt. Létay Klára, a kivételes te­hetségű előadó-művésznő va­rázsolta élővé Móra Ferenc emberi és írói alakját Nádihe­gedű című mozaikjával, ame­lyet nagyszerű ítélőképességgel és művészi ízléssel állított ösz- sze a nagy író írásaiból. Súgó és végszó nélkül, közel három órán át tolmácsolta Mórát olyan megkapó hűséggel, hogy közönsége, amely zsúfolásig megtöltötte a Filharmónia ka­maratermét, valósággal a nagy kortárs, a „meghitt cim­bora”, Juhász Gyula bűvöletét érezte át, aki így búcsúzott örökszép versében tőle: ... újra látunk valakit, Aki szemének bársonyával És hangja meleg aranyával Mint rég, megint elandaUt. Létay Klára ajkán, amint a mélyen átérzett szöveget mondta, Móra hangjának me­leg aranya zengett, és elanda- lodott közönsége élő valóság­nak érezhette három teljes órát át a félegyházi foltozó­szűcs és a kenyérsütögető asz- szony Ferkó fiát, amint elin­dult a Daru utca papsajtos ár­ka mellől, hogy egy küzdelmes, tartalmas, kincseket termő éle­ten át utánozhatatlan írásmű- vészetével hűséges szolgáló­mestere legyen megalázott né­pének, nemzetének. A mozaik egyes ciklusai kö­zött Kertész Lajos zongoramű­vész Bartók- és Kodály-szer- zeményekkel gyönyörködtette a közönséget. A nagy sikerű előadóestnek külön ünnepi alkalmat az idei Móra-év adott, néhány hete volt ugyanis harmincötödik, évfordulója halálának, és né­hány hét múlva, júliusban lesz születésének kilencvenedik év­fordulója. Magyar László Mühlbeck-centenárium 1869. április 2-án, tehát ma 100 éve született Mühl- beck Károly, századunk első évtizedednek rendkívül termé­keny és széles körben népsze­rű magyar rajzolóművésze. Budapesten végzett művé­szeti tanulmányai csakhamar országszerte ismert nevet szer­zett. Főként ifjúsági és gyer­meklapokba rajzolt és az ifjú­ság számára kiadott könyvek ezernyi illusztrációját készí­tette. Ö látta el rajzokkal Se­bők Zsigmond Mackó-köny­veinek sora mellett kora ké­peskönyveinek, mesekönyvei­nek, leporellóinak jelentékeny részét igényes rajzokkal, il­lusztrációkkal. Hetilapokban, folyóiratokban közölt humo­ros fejléceit és szatirikus raj­zait országosan kedvelték. Az Építőipari Szállítási Vállalat t. számú Üzemegység váci kirendeltsége FELVESZ szombat-vasárnapi ügyeleti szolgálatra nyugdíjas gépkocsivezetőket Bérezés: havi 1000 Ft, évi 6000 Ft-ig. Jelentkezés: a váci kirendeltségen, a DCM területén. Az Építőipari Szállítási Vállalat 1. számú Üzemegység (1 ÉPFU) budapesti telephelyeire FELVESZ gyakorlat nélküli segédgépkocsivezetőket is. A gyakorlat megszerzése után jö kereseti lehetőségi Előnyben részesülnek a katonaságtól leszerelt, az autójavító szakmában gyakorlott dolgozók. Bérezés: kollektiv szerződés szerinti oesorolás + teljesítménybér. JELENTKEZÉS: Építőipari Szállítási Vállalat 1. sz. üzemegység Budapest III., Zay u. 1—3. Forgalmi osztály. Grafikai munkásságán kí­vül sok akvarellt festett, őszinte művészi átéléssel. Kazahsztán dalai és táncai Magyarországon Amikor a nyár melege be­köszönt, a kazah pásztorok a magas hegyekbe terelik a juh- nyájat. Csak késő ősszel tér­nek vissza a völgybe. Ilyen­kor vidám ünnepséget tarta­nak, ahol hetyke dzsigitek táncolnak, csinos lányok éne­kelnek lassú dalokat, melyek sok-sok évvel ezelőtt, a no­mád törzsek jurtáiban kelet­keztek ... Ez a régi ünnep adta az alapját annak a vokál-koreográfiai kompozíciónak, melyet már néhány éve változatlan siker­rel mutat be országszerte a Kazah Köztársaság „érdemes” címmel kitüntetett állami ének- és táncegyüttese. Kazahsztán kelet—nyugati kiterjedése 3000, déli—északi kiterjedése pedig 2000 km. A távolságok hatalmasak. De az együttes művészei jól tudják, hogy minden fellépésükkel örömet szereznek a városok és falvak lakosainak. Állandóan úton vannak. A Kazah Köztársaság ének­és táncegyüttesének koncert­jeit nagy sikerrel mutatták be Belorusszia, Ukrajna, a Kau­kázuson túli vidék és a Mold­vai Köztársaság színpadain. Felléptek Távol-Keleten és a szibériai városokban is. Bejárták ■ lényegében az Szovjetuniót, demonstrálva a kazah művé­szetet. 1967 októberében az együt­tes az NDK-ba utazott ven­dégszereplésre. Másfél hónap alatt felléptek Leipzigben, Weimarban, Magdeburgban és más városokban és többször szeretjeitek a német tv-ben. Az együttes vezetője Lidia Cserniseva, koreográfus és rendező, a Szovjetunió népmű­vésze. A maga nemében párat­lan együttest tudott létrehoz­ni, amely magas művészi fo­kon teremti meg az ének és tánc harmóniáját. Nagysze­rűen egyesül a szólóének a kó­russal, a tánc a pantomimmal. Ez a vokál-koreográfiai kom­pozíció a kazah együttes sa­játossága. A repertoárban sok nép és ország dala és tánca szerepel, de első helyen vitat­hatatlanul olyan kompozíciók állnak, mint például „Mi ka­zahsztániak”, „Az Ala-Tau hegy lábánál” és az „Arany gyapjú”. Az együttes szólistája Az együttes a műsort rend­szerint Cadik Muhamedzsanov kazah zeneszerző „Poéma Leninről” című művével kezdi. Ez a dal­mű a magyarországi koncerte­ken kazah, orosz és magyar nyelven hangzik majd fel. Az együttes egyébként a magyar- országi kazah kulturális na­pok rendezvényein — április közepe táján — a legsikere­sebb számait tűzi műsorra. SLÁGERLISTÁNK Bartók és Harangozó Már egyhónapos a Pest me­gyei Hírlap slágerlistája. Néz­zük, milyen változások tör­téntek a múlt hét óta. (A zá- róljelben a múlt heti helyezést közöljük.) Művészlemiezek: 1. (—) Bar­tók: Magyar képek 60, 2. (2) Bach: D-moU toccata és fúga 56, 3. (—) Verdi: Requiem 53. 4. (—) Csajkovszkij: B-moü zongoraverseny (Richter) 48, 5. (3) Beethoven: Für Elise 43 ponttal. Tánclemezek: 1. (—) Azok a szép napok (Harangozó) 120 2. (2) Trombitás Frédi (Omega, kis lemez) 116, 3. (8) Visszaté­rek én (Korda) 115, 4. (6) Meg­mondták előre (Zalatnay) 110, 5. (4) Tölcsért csinálok a ke­zemből (Zalatnay) 104, 6. (5) Fehér ház (Ambrus Kiry) 98, 7. (—) Régi dal (Illés) 93, 8. (1) lllés-story (Illés, nagylemez) 91, 9. (—) És tnost itt vagy ve­lem (Koncz) 88, 10. (—) Rette­netes emberek (Omega nagy­lemez) 85 ponttal. E héten minden olvasónk és valamennyi zenebarát hangle­mezvásárlással szavazhat, (ha a kért lemez nein kapható, akkor is szavazatnák: számít, mert a hiánycikkeket is figye­lemmel kísérik) a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat érdi, ceglédi, nagykő­rösi, szentendrei, váci és szi­gethalmi boltjában, valamint a Fővárosi Bútor-, Hangszer­es Sportszer Kiskereskedelmi Vállalat, Budapest, VI., Lenin krt. 44. szám alatti boltjában. (sunyó) IS T VÁKP> oltárért 19. És akárhogy töprengtem is, nem találtam kiutat Most már újabb veszedelem tornyo­sult a fejem fölött. A CIA embere hihetetlenül nyíltan beszélt velem, ami nem je­lenthet mást, mint hogy telje­sen a markukban éreznek. Bizonyára elhatározták, hogy vagy igent mondok, vagy pusztulnom kell. De én nem akartam árulóvá válni. Nem is beszélve arról, hogy ha vál­lalom ezt az aljas munkát előbb-utóbb rajtavesztek, s a hóhér kezén végzem. Viszont afelől sem vol,t kétségem, hogy Banlessék eltesznek láb alól, ha más megoldás nem akad. Akkor nem tűnt fel, de most utólag megjegyzem, hogy Ruth eszembe sem jutott, annyira elfoglaltak a gondolataim. Gyermekkoromban olvastam egy riportot a rablógyilkos ki­végzéséről. A vagány a sira<- lomházban a babájáról álmo­dott. Akkor elhittem ezt, de a Banless látogatását követő éjszaka után már nem. Ha az ember halálos veszedelemben van, nemigen törődik még a leghalálosabb szerelemmel sem. Reggelig annyit kiokoskod­tam, hogy egyedül Lewis új­ságírótól számíthatok tanács­ra és segítségre. Lewis nem volt túlságosan rokonszenves számomra, de hát végered­ményben — akármilyen önző egyéni céllal is — mégis csak ő segített rajtam. Nem vár­hattam meg, amíg délután felkeres, hogy együtt indul­junk' a Csánkó-féle teára, hi­szen előbb, már három órá­ra bejelentette érkezését a CIA embere. így hát, meg­szegve a megállapodást, el­hagytam a lakásomat, hogy egy telefonfülkét keressek és felhívjam Lewist a szerkesz­tőségben. Nem tudtam vele beszélni. Még a szobáját sem kapcsol­ták. A központ megkérdezte, hogy ki keresi, s miután meg­mondtam, hogy Kása Bertalan a nevem, a kisasszony ilyen felvilágosítást adott: — Sajnálom, uram, Mr. Le­wist nem kapcsolhatom. A Fülöp-szigetekre utazott. Ri-. portra. — Mikor? — kérdeztem krákogva a meglepetéstől — Ma reggel, uram — fe­lelte a kisasszony kifogástalan udvariassággal. — És mikor jön vissza? — faggattam tovább. — Azt, sajnos, nem tudom megmondani. Utazásának idő­tartama az események alaku­lásától függ. Aligha találja meg egy héten belül. De köny- nyen lehet, hogy lapunk ol­vasóközönségének érdeklődése egy hónapig is Manilába kö­ti ... Puff neki, ezt szépen mond­ta! Számomra különösen szé­pen hangzott. Az egyetlen ember, akire számíthattam, elutazott, anélkül, hogy érte­sített volna. De talán az ügy­védnél intézkedett a teendők­ről. A telefonkönyvben minden nehézség nélkül megtaláltam Mr. Forster ügyvédi irodáját. A kalapommal takargattam a készüléket, úgy hívtam fel, mert a két FBI-os már túlsá­gosan elszemtelenedett: po­fátlanul bebámúltak a tele­fonfülkébe. Nem kellett ok­vetlenül tudniuk, hogy hová telefonálok. Azt viszont meg­tudhatják, hogy tudomást vet­tem a jelenlétükről, és annak megfelelően viselkedek. Mr. Forster titkárnője Is a nevemet tudakolta. A Kása Bertalan név az elmúlt hu­szonnégy órában tovább veszt­hetett értékéből. Már nem le­hetett vele eredményt elérni. — Sajnálom, Mr. Kása — mondta a titkárnő —, az ügy­véd úr egy nagyon fontos ügyben tárgyal... — De én egy még fontosabb ügyben keresem — próbáltam érvelni. — Sajnálom uram, nem ve­hetem figyelembe. ön nem tartozik az ügyfelei közé... Azt sem tudtam hirtelen, hogy köpjek-e vagy nyeljek. — Talán nem jól tetszett érteni a nevemet. Kása va­gyok. Kása Bertalan, Ká, mint... Nem hagyta, hogy lebetűz­zem. — Felesleges, uram. Az ön neve nem ismeretlen előttem. Azt is tudom, hogy irodánk megbízója, az Evening News szerkesztősége utasítást adott, hogy egyelőre ne foglalkoz­zunk az ön ügyével. Ügyfe­lünk kívánságait az ügyvédi kamara szabályzata értelmé­ben tiszteletben kell tarta­nunk ... — De hát itt rólam van szó, s nem az Evening News-ról! — harsogtam, mert elöntött a pulykaméreg. — Talán cs&k jogom van hozzá, hogy a saját sorsomról Mr. Forsterrel be­széljek?! — Hogyne, uram — mondta továbbra is udvariasan a tit­kárnő. — Meg vagyok róla győződve, hogy Forster úr szí­vesen üdvözli önt ügyfelei so­rában. Hétfőn öttől hétig a rendelkezésére áll. Akkor kü­lön bejelentés nélkül is felke­resheti ... Ne felejtsen el egy ötszáz dolláros csekket magá­val hozni. Ezt előlegként ke­zeljük, és természetesen be­számítjuk a végelszámolásba... Letettem a kagylót. Honnan lenne nekem ötszáz dollárom? És időm sincs hétfőig várni! Nekivágtam az utcáknak. Szinte gépiesen vittek a lá­baim se láttam, se hallottam; azt sem tudtam, merre járok. Nem törődtem a két tagbasza­kadt alakkal sem, akik az FBI megbízásából természetesen továbbra is követtek. Lesza­ladtam a metróállomás lép­csőjén, beszálltam az első sze­relvénybe. Jólesett odalent a tömegben, a zsúfolt kocsiban elvegyülni. Aztán ugyanilyen gépiesen kiszálltam egy állo­máson. Még mentem néhány száz métert, és akkor észre­vettem, hogy Ruthék háza előtt állok. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom