Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-13 / 83. szám
4 1969. ÁPRILIS 13., VASÁRNAP Egyszer volt egy kemence... Nem, nem az, amelyikbe belebújt a kis Bence. Ez a kemence nemcsak volt, hanem van, sőt, még inkább: lesz. Volt azonban olyan értelemben, hogy bizonysága lehetett volna az összefogásnak, a közös erőfeszítésnek. Jelenleg nem az, nem is volt az. Igaz, ettől még — lehet. Ehhez azonban sok minden kellene. Sok minden kellene ahhoz, hogy a Cement- és Mészművek váci gyára (a volt DCM) négyes kemencéje az érintettek által önként vállalt, s szocialista szerződésben rögzített november hetedikéi határidőre a melegpróbák megkezdéséhez készen legyen. • < ' /• Évi 300 ezer tonna A 438 millió forintba kerülő beruházás eredményeként évente háromszázezer tonnával bővül a gyár termelése. Ez, az országos cementhiányra gondolva, nem kis mennyiség. Éppen ez a fölismerés vezette a váci gyár vezetőit, amikor azt kezdeményezték: vállalják az érintettek, hogy az eredeti tervben szereplő 1970 június 1-i határidő helyett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepére, november 7-re átadják a kemencét, megkezdhetik a melegpróbát. A kezdeményezés kellő előzetes konzultáció és véleménykérés után testet öltött: 1968. december 12-én aláírták a szocialista szerződést. Ezt követően — az előírásoknak megfelelően — a beruházó együttműködési szerződést írt alá 1969. február 19-én a Pest megyei Állami Építőipari Vállalattal, mint a kemenceprogram leglényegesebb kivitelezőjével. Ami érdekesség és elgondolkoztató: más és más határidők szerepelnek az eredeti programban, a szocialista szerződésben, s az együttműködési megállapodásban. Ez utóbbi kettő esetében: a tényleges helyzet arra szorította az építőipari vállalatot, hogy korrigálja a szocialista szerződésben vállaltak egy részét. s későbbi időpontokat jelöljön meg. Igenám, de mi lesz így a november 7-i kezdéssel ? Amikor 1968-ban megkezdjék a kivitelezést, biztató volt minden. Az akarat, a munka egyaránt. Azután sóira jöttek a gondok. Az építőipari vállalat nem tudott továbbra is honvédségi munkaerőt kapni, nem volt meg a szükséges munkagépkapacitás, s ha kisebb mértékben, de hozzátették mindehhez a maguk késedelmeskedéseit a szerelővállalatok is. A gyár persze, termelt. Teljesítette minden tekintetben 1968. évi tervét, holott — a bővítés miatt — nem egy esetben több napra kellett leállítani berendezéseket. Sőt, rendszeresen segítséget adtak a kivitelezőknek, kirobbantották a törő alapjait, anyagot szereztek — sok kilométer kábellel ma is adósuk például a Villanyszerelő Ipari Vállalat —, vitatkoztak, kérleltek a IPARI TANULÓKAT VESZÜNK FEL kőműves, ács. parkettás és hidegburkoló szakmára. Tanulóinknak kollégiumi elhelyezést és tel|es ellátás* nyúltunk, munkaruhát és bakancsot adunk, ösztöndíjat flzettlnk. Jelentkezés személyesen vaqy írásban Szakoktatási csoportunknál. * * 43 sz Állami Építő- ipa'i Vállalat Spest xt.. Dombóvári út 19. havonta megtartott kooperációs értekezleteken. Megértésben soha nem volt hiány. Ám megértésből még nem lesz — kemence. Hol van a baj? Néhány, csak lényeges csomópontot kiragadva. A ros- télyhűtő épület technológiai szerelésére való átadásának eredeti határideje 1968. október 30. volt A szocialista szerződésben már december 31. szerepelt Végül is ténylegesen az átadás csak 1969. március 12-én történt meg. A mészkőbányái tiitántörő átalakításánál megintcsak késedelem volt: két hét. A nyers- malom, a prall-törő szerelésre való átadásának szocialista szerződésben rögzített határidejét ugyan megrövidítette a vállalat, ám ez az időpont két hónappal később volt, mint az eredeti szerződésben ... Félreértés ne essék: az építőipari vállalat elmaradása azért hangsúlyos, mert — egyrészt — alapot nyújt a szerelő vállalatok kifogásainak, s határidő-módosításainak, s mert — másrészt — a gépészeti berendezéseket szállító külföldi vállalatok mentesülnek a garanciális kötelezettségek alól. (Esetleg még föl sem szerelik az időre leszállított berendezést, mire a garanciális idő lejár...) A hangsúlyt ugyan az építőipari vállalatra tettük — s joggal —, de a szerelővállalatok sem törik ki kezüket-lábukat a kiemelt beruházás mielőbbi megvalósításáért. Ismét csak kiragadott csomópontok. A Jászberényi Aprítógépgyár a tizes törőhöz szükséges munkák elvégzését 1970. június 30-ra — tehát a Gazdasági Bizottság által meghatározott határidőnél egy hónappal későbbre — vállalta. Szükség lenne rá 1969. december 31-ig. A váciak elmentek egyezkedni, alkudozni, most márciusban. Eredménytelenül. Ugyancsak eredménytelen volt minden erőfeszítésük a Villanyszerelő Ipari Vállalatnál . A forgókemence villamos meghajtásának elkészítésére a beruházó 1968. május 20-án adott megbízást. A VÍV 1969. december 31-i határidőt vállalt. A váciak 1969. szeptember 10-re alkudtak, kérleltek. A VÍV nem is válaszolt. Mint ahogy három ízben (!) kérték a váciak a VIV-től az együttműködési szerződés megkötését. Minden esetben olyan embert küldtek ki Vácra, aki nem tudott semmiről nyilatkozni, semmire nem volt fölhatalmazása .. . tosítania kellene a négyes kemencéhez. Elősegítheti ezt az is, ha a helyi vezetők nagyobb önállóságot kapnak, belátásuk szerint dönthetnek, s nem a központ határoz helyettük. Ha ez így történne, az építési munkák gyorsulása erkölcsi kényszerként hatna a többi cégre is, s talán fölhagynának a határidővitákkal, a válasz nélkül hagyott levelekkel, s úgy kezdenének dolgozni, ahogyan a szocialista szerződésben vállalták. Ha így történik, akor lesz ünnep november 7-én a Naszály alján, s akkor a ma még „volt egyszer” kemence valóban az összefogás, a közös erőfeszítés nemes példája lesz. Mészáros Ottó Lesze ünnepi Felelőtlenségről, tudatos mulasztásokról lenne szó? Semmi esetre sem. Objektív nehézségek. Legalább száz ember kellene az építőipari vállalatnak, hogy elmaradását fölszámolhassa. Legalább száz ember, de: egy sincsen. Ezzel szemben a másik oldal: a szocialista szerződésben vál laltak megvalósítása 150 ezer tonna cementet adna többletként a népgazdaságnak, s elsősorban annak az építőiparnak, amely ugyanannak tárcának a „gyermeke”, mint a beruházó DCM. A váci gyár beruházási osztályvezetője, dr. Csellő József kérdésére, vajon a Gazdasági Bizottság áltál megszabott határidőt, 1970. június 1-et képesek-e betartani és betartatni, határozott igennel felél. Arra a kérdésre azonban, hogy a szocialista szerződésben vállalt november 7-i 'határidővel megkezdhetik-e a próbaüzemet, már csak halk „reménykedünk”- kel felel. Van-e alapja ezeknek a reményeknek, s annak, hogy 159 ezer tonna cementet kaphat pluszként a népgazda ság? Az eddig leírtak cáfolni látszanak, mégis: van remény erre. Létszám-átcsoportosítással 'biztosítani kellene, hogy az alapvető berendezések november 7-re elkészüljenek, a többi azután már ráér június 1-ig Az építőipari vállalatnak ugyanekkor nemcsak embereket, de gépeket is csoporSzázhúsz vadmalac A Keletbükki Állaim! Erdő- gazdaság 70 ezer hektárnyi erdőségeiben tovább gyarapodott a vadállomány. A vaddisznók ellése befejeződött: mintegy 120 vadma! acot figyeltek meg, a színi, valamint a jósvafői részeken. Megjelentek az első idei muflonbárányok is. Az idei szaporulatot mintegy 25—30-ra becsülik. Erőteljes szaporulatot várnak az őzeknél és a szarvasoknál Szovjet képző- és iparművészeti kiállítás Szovjet képző- és iparművészeti alkotásokból rendeztek kiállítást Budapesten, a Képcsarnok Vállalat újjáépített Csók István Galériájában. A kiállítást Köteles István, a Képcsarnok Vállalat igazgatója nyitotta meg. A megnyitón részt vett M. Bakuljova, a Szovjetunió Művészeti Alapjának exportigazgatója is. VÁC Géza király vára Vácott, a nemrég épült gimnázium helyén állt egykor I. Géza király vára. Az iskolát úgy építették fel, hogy a több évszázados vár fal- csonikjait nem bolygatták meg. A munka kezdete előtt fényképeket készítettek a vár maradványairól, amelyeknek alapján az Országos Műemléki Felügyelőség most megkezdte a falak feltárását és állagának megóvását. Tavasz Dánoson Amit Sándor—József—Benedek elmulasztott, meghozták a húsvéti ünnepek: a tavaszt, a rég várt napot és meleget. A dánosi határban derűsek az arcok.- Tíz esztendeje gazdálkodom ezen a földön — kezdi a beszélgetést Székely István, a Micsurin Termelő- szövetkezet elnöke —, de tíz esztendő alatt sem sűrűsödött össze bennem annyi idegesség, mint az idén. Még március utolsó napjaiban, sőt, április elején is, reggelenként csak plusz egy fokot mértünk. Tavaly, április 10-énf teljes virágzásban fagyott el az almáskertünk. Az idén meg a rügyek duzzadását is csak alig- alig látni. Legalább kéthetes a lemaradás. A hónap vége Gobelin 250 öltés qy níígyzetcentiméteren Hogyan lehet egy négyzet- centiméteren 250-et ölteni? Hogyan lehet 15 gramm anyagon 15 ezer forintot keresni? ... A válasz': • gobelin! A ro- lfökó fórmák, a piros színű, masnis cipellők, a vádlihoz simuló harisnyák, reneszánsz kedvű ivászat a lombok alatt, kártyacsata az erdőben, kis- ujjkörömnyi vörös, kék rózsák, budoárok csendéletei utaznak 25 országba. A Gobelin Háziipari Szövetlcezet évi terve csaknem 20 millió forint. Az exportból akkumulációnk egyik forrása csörgedez. De inkább a készítők izgatnak, mert a gobelinkészítés nemcsak munka; művészet. Ha pedig az, akkor ihletés, öröm, bánat és átok, a vajúdás kiáltása feszíti. Az indítja. Vagy tévednék? ... Mesterség lehet szenvedély nélküli, művészet aligha. — A korongkeretbe fűzöm ... nézze csak... így... a bal kezemnek fürgébbnek és ügyesebbnek kell lennie, mint a jobbnak... ez a kis csel benne — Tari Sándorné a zsóm- boki parasztház konyhájában az ablak mellett ül és a korong alakú fakeretet a varrógép egyik sarkához támasztja. — így, ni!... Most a feketével átmegyek rajta... kikerülöm a rózsákat. Ez... a táskák szegélye. A tűzhelyben parázs sistereg, langy meleg van és a konyhák már kiszellőztetett szaga. Három feketeruhás, feketekendős, feketecsizmás néni a székeken, öregek, ráncosak azok a lazán, pihentetésre egybeigazított, régen elfáradt ujjak ... Amikor beléptem, akkor sem szóltak a gobelinkészítőhöz, csak nézték. Most is. Időnként eljönnek, nézik. — Harminc éve, persze — bólogat Tariné, de nem tekint föl a rózsákból — harminc éve csinálom. — Hány dioptriás a szemüvege? — Semennyi. Nagyító üveg ez. Jobban látok vele. A parányi lila, kék, piros rózsák már sötétben virítanak, mintha valaki asztalra öntött fekete tusba dobálta volna őket. — Mire gondol munka közben? — Sietni kell, reggel szállítanak. Meg arra, mással, az iparban törzsgárdák vannak; több nyereséget, bért keresnek, mi meg... Havonta 800 forintot tudok összeölteni. Napi tíz-tizenkét óra alatt... De nagyon jó, hogy ez a munka van!... Elvégezheti az ember közben a mosást, főzést... adhat a baromfinak... Az utca túlsó oldalán, egy magánházban van a zsámboki részleg, ahová a 231 tag tartozik. A részlegvezető, Balogh Istvánná egyszerű, hat elemit végzett asszony. — Ez népviselet, amit hord? — a gömbölyű arcát keretező zöld kendőre, a hímzett blúzra, a röpködő szoknyákra nézek és a vastag, kék harisnyára. — Igen. Amikor Locati úr, az egyik vevőnk itt volt Olaszországból, annyira megcsodált, hogy elhozta a feleségét is. Finom, vékony csontú kis úri- asszony, s olyan illat terjedt körülötte!... Fej kellett vennem előtte a szoknyákat... nyitom a szekrényt, szörnyül- ködik. „Milyen sok szoknya!” — ezt mondta a férjének. Baloghné mosolyog. Gömbölyű gödröcskékkel kedvezett arca olyan lesz, akár a friss, meleg cipó. — Honnan jött a gobeline- zés ide? Kitől származott? — Harminc éve Bozókiné, a villanyszerelő felesége tanított meg... ő valami pestitől hozta... egy hét alatt belejöttem ..ötvenkettőtől meg a szövetkezet szervezi a munkát ... öt-hat községben, de főleg Pest megyében készítik... I Kókán van ám ennek a fész- | ke! — Az adminisztrációt is I maga végzi? — nézem a 1 gyöngy betűket a kis asztalkán heverő borítékon. — Persze! — újabb, kedves mosoly. — Gulyásné múlt évi keresete 15 409 forint volt — olvassa a kezébe kapott borítékról, s a szándék világos, higgyem el, kitűnő dolog a gobelin. — Szemre, gerincre nem ártalmas? | Azt mondja, a körzeti orvos minden évben megvizsgálja a tagok szemét és akinek romlott, ingyen szemüveget ad a szövetkezet. — ISs az idegekre milyen jó! Kérem, a doktor ur azt recep- telte: méregre, idegességre, bajra legjobb a gobelinezés. Aztán, aki nálunk dolgozik, az ura nem szólhat, hogy elmarad a menyecske. Mert az már baj, ha a kerítéskaput egy asz- szonynak minden áldott nap ki kell nyitnia!... • — Maga kitűnő reklámot csinál a szövetkezetnek. Ingyen hirdetés! — Nyolc éve vagyok részleg- vezető ... Szeretnek. Évente több mint félmilliót termelünk mi itt Zsámbokon ... Aztán én egyedül vagyok... nem kell könyvelő, adminisztrátor, portás... megéri nekik. Éjjel háromkor veszem be az utolsó darabot. Aztán elindulok a buszmegállóhoz ... onnan Pestre. Nézik csali a népviseletbe. öltözött asszonyt a pesti népek . .. átadom a főmeós- nak az árut, átböngészi ... mert az öltéseknek ragyogniuk kell, akár a gyöngyöknek. — És egy ilyen darabért — veszem kézbe a levéltárca nagyságú hímzést — mii adnak a készítőnek? — ötszázötven forint a munkabére. Értékes dolog ám a gobelin. Pesten a Haris-közben egy ebből készült táskáért 3—4 ezer forintot is elkérnek. Hát akkor a külföld mit adhat érte?! Büszkén tekinget széjjel kicsiny birodalmában, a felfűzésre váró fonalak, a százféle sablon s a papírmintákon szereplő piros masnis cipők, a falombok alatt kártyázó grófok és bárókisasszonyok között, amelyeket a zsámboki házakban keltenek majd életre az ügyeskezű asszonyok. — Szeretik is, vagy csak a pénz miatt? — kutatom tekintetét. — Hát hogyne szeretnék, ha otthon lehet maradni és még pénzt is hoz?!... Öröm, bánat, gond és áldozat?... Vagyis művészet? Dehogy !... Csinos, tiszta, szép és főleg hasznos mesterség a gobelinkészítés. Szüts I. Dénes előtt teljes virágzásra már aligha számíthatunk. Talán, ha most már nem tréfál meg bennünket az idő, s ha tartósan ilyen marad, mint most, pillanatnyilag, akkor nyerhetünk még néhány napot. Érthető az elnök idegeskedése: a termelőszövetkezet erre az esztendőre készítette el eddigi legnagyobb bevételi tervét: a tavalyi negyvenmillió helyett ötvenmilliós bevételre számítanak.- Tervünk megalapozott: az idén már közel négyszáz hold szőlő és háromszáz hold gyümölcsösünk terem. Bízunk benne, hogy sikerül a tervünket valóra váltani. Ha késett is a tavasz, reméljük, hogy azért annyit nyertünk vele: elmaradnak a fagyveszélyes idők. Bár az idén már ez sem jelenthet olyan nagy veszteséget, mint jelentett tavaly. Ugyanis az idén először biztosíthattuk almáskertünket a fagyveszély ellen. Ez a fajta biztosítás új kezdeményezése az Állami Biztosítónak. Egyelőre csak egy esztendőre szól, de ha beválik, és mi bízunk benne, akkor az elkövetkező években sem kell már rettegnünk a késői fagyoktól. A termelőszövetkezetben ezekben a napokban mindenki dolgozik. Vetnek, nyitnak, palán táznak, hajtatnak. Traktorok, fogatok járják a határt. A kertészetben is teljes a nagyüzem, bár... — Tavaly már a húsvét előtti napokban szállították első salátánkat az NDK-ba. Most még legalább két hét szükséges, hogy útnak indíthassuk első saláta-, retek-, karalábészállítmányainkat Ez pedig azt jelenti, hogy az exportról bizony lemaradunk, sőt, két hét múlva már a belföldi piacon is sokkal nagyobb lesz a kínálat primőrökből, mint jelenleg, az árak pedig alacsonyabbak. Hiába, az időjárással még a négyszázötven fóliaágy sem versenyezhet, A gazdaság fő profilja változatlanul a szőlő-gyümölcs termesztés. A tavaly elkészült hatvannégy vagonos hűtőhöz még egyetlen napig sem állt üresen. — Számításaink szerint két esztendő alatt visszatérül, amit a hűtőház építésére fordítottunk. Ezért megalapozott az a tervünk, hogy jövőre újabb, hatvannégy vagonos hűtöházat építünk. De az idén sem marad jelentősebb beruházás nélkül a dánszentmiklósi termelőszövetkezet. Rövidesen megkezdik a borospince bővítését. — Már a tavalyi termésünk sem fért el pincészetünkben, pedig hétezerötszáz hektoliter tárolóterünk van. Az idén mintegy tízezer hektoliteres termésre számítunk, ezért ötezer hektoliter férőhellyel bővítjük pincészetünket. Munka akad tehát bőségesen Dánszentmiklóson. S az emberek szorgalmára sem lehet panasz. Igaz. magasak a követelmények: a termelőszövetkezetben kétszázötven munkanap elvégzése kötelező. Ettől függ a szabadság, a háztáji föld nagysága és a prémium is. A gazdaság dolgozói az elmúlt esztendőben átlagosan kétszázötven munkanapot teljesítettek. Ezért is emelkedett az átlagjövedelem harmincezer forint fölé. S az idén sem számolnak kevesebbel a dánosi emberek. Elsősorban rajtuk múlik: sikerül-e tervük. A tavasz végre Dánosra is megérkezett. — p —
