Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

ft real Mf.Cfgl 'xJCírlap 1969. MÁRCIUS 9.. VASÁRNAP Innen hová vezetnek utak? Leányanyák otthonában P. I. 30 év körüli, sovány, ideges. Technikus volt. Ö hangsúlyozza a múlt időt. A jövőről nem beszél. Egyáltalán csak azt ismételgeti: megölöm. Úgyis megölöm. Hirtelen fel­kiált. — Akárhogy vigyáznak rám, ez a gyerek nem fog megszületni. Még magamban elpusztítom. B. M. Fiatal, szép. Utolsó hó­napos terhes. — Mindig ezt kérdezik, soha nem hagyják abba? — Ki az apja, ki az ap­ja! Maga tudná, ha egy tüske­bokorba esne, .melyik tüske szúrta meg legjobban? A gyerekkel mi lesz? — Megszülöm, állami gon­dozásba adom. Mit kezdenék Nyáron... ... az Aranypók-üzlctek hozzák forgalomba ezeket a kötött fürdőruhákat. vele? Különben is: velem is ezt csinálta az anyám! Két bátyja van, évek óta nem látta őket. Dolgozni nem dolgozott. A rendőrség hozta be Tökölről. — Elengedtek anyámhoz, de kivágott. Azt mondta, hozzá be ne tegyem a lábamat. — K. M. tizenkét éves volt — meséli az anyaotthon veze­tőnője, már nem fiatal, de fia­talos lendületű, szívű asszony. — A nyamozótisztnek azt val­lotta, a szomszéd kertész jött át hozzájuk mindennap, és kényszerítette őt és a húgát — tíz forint jutalmat is kilátásba j helyezve, hogy kedvére tegye­nek. Később egy katona is be- ; társult, ez már 30 forintért. B. A. tizenhárom éves volt, 1 és a félelemtől eleinte egyetlen szót sem tudott szólni. Apja segített a vallomás dikíálásá- ban, amely körülbelül így hangzott: a kislány éjszaka az ablakon mászott ki, elcsavar- gott. A tettes ismeretlen. A csecsemő holtan született, nyitott gerinccel, csavart Ízü­letekkel. A gázmérgezésnek tulajdonították először; a kis­lány hathónapos terhes volt, mikor kinyitotta magára a gázt. Később kiderült, hogy a kislány saját apjának gyerme­két hordta a szíve alatt! — Az ilyen esetek, sajnos, nem ritkák. Testvér, unoka- testvér, öccs, apa. Gyerekeik egy életen át viselik foganta­tásuk — az élet törvényeivel szembeszegülő — bűnös vol­tát. örökbe nem adhatók. — Vannak, persze, más ese­tek is. Amikor egyszerűen fa­képnél hagyják a bajba jutott lányt. Ilyen a többség. Sz. O. már a harmadik gye­rekét hordja ki. Szakmája szö­vőnő. Nincs elkeseredve, de tudja, férjhez menni már nem fog. — Stricik ezek mind. Há­zasság, így-úgy, aztán eltűn­ADATIK TUDTÁRA í ' . 1" . Az istállókastély — Nincs az másképp kegyel­mes herceg, fogadja meg a ta­nácsom — hajlongott újra a tekintélyes bécsi professzor a nagyúr előtt. — A hercegkis­asszony csak akkor gyógyul ki a hektikából, ha éjjel-nappal szívja-leheli magába az istálló­szagot. A herceg elgondolkozott. Töprengett, hogy s mint le­gyen. Az istállószag menne, de egy Grassalkovich hercegnő csak nem lakhat az istállóban? így aztán áthidaló megoldást választottak: a babati-puszta gyógyháza istálló lesz, ugyan­akkor a ranghoz illően ké­nyelmes kastély. Nosza, rohamos gyorsaság­gal megkezdték az építkezést, s rövidesen az úton járók pom­pás kupolás épületet pillantot­tak meg a Templomtáblának nevezett dűlőben. És nem is tudták, hogy az U-alakú épü­let két szárnyában nemes pa­ripákat tartottak válogatott za­bon, fenn a kupolában pedig selymek között pihen a hercegkisasszony. Szobáját olyan furfangosan építették, hogy alulról oda áramlott az istállógőznek nevezett ammó­nia. Mindenesetre, a művészet­kedvelő Grassalkovich Antal, az istállókastályt is kidíszítette. Olaszországból hozott szob­rászt, A hercegkisasszony évekig élt ebben az „illatos” szobá­ban, de hogy meggyógyult-e végül, arról nem szól a fáma. k. m. nek, mint a kámfor. Engem már nem érdekel, csak az, hogy a fiaim szépek, egészségesek, s hogy ez a harmadik is az le­gyen. Jussak csak egy kicsit előbbre, .már régen gyűjtök pénzt, magamhoz veszem őket. L. S. gyönyörűséggel, a kis­mamák csendes boldogságával jön-megy. A gyermekére gon­dol, és szerelmes. Mutatja a fiú képét, jó kiállású férfi, ha­tározott, szép vonású arc. — Anyámék tiltottak tőle, mindenáron a gyógyszerészhez akartak férjhez adni. Nekem nem kellett. Mikor megtudták, hogy terhes vagyok, kitagad­tak, elzavartak. A szomszéd néni hozott be ide, tudta, hogy itt nyugodt helyen szülhetek. Azóta már meglátogatta az édesanyja, s fűt-fát, saját há­zat ígért neki, persze, nem a faluban, oda ilyen „szégyen­nel” nem mehet vissza, hanem a városban, ha: állami gondo­zásba adja a gyereket! — Csakhogy én nem adom. Megtartom, akármi lesz. Ke­resek kettőnkre, akkor is, ha a fiú nem vesz el, mert őt is tiltják, és biztosan megtaga­dott, nem jött el meglátogat­ni. — Előfordul azért, hogy me­net közben — mondja a veze­tőnő — rendeződik az ügy, a szülők meggondolják, s vissza­fogadják a lányukat a gyerek­kel együtt. , Évente 150-en, 160-an szül­nek itt az anyaotthonban, ame­lyet kizárólag leányanyáknak tartanak fenn. Nagyon sok köztük a fiatalkorú, az egye­dülálló, az azelőtt állami gon­dozott lány, s olyanok, akiknek családi körülményei nem ne­vezhetők embernek valónak. Sok a szellemi fogyatékos kis­mama is. Az anyaotthonban valóban mindent megtesznek a kismamákért Magyaráznak nekik, előadáso­kat tartanak a fogamzásgátlás­ról, emberséges emberekként bánnak velük. Otthon van­nak. Szülés útálí'' bazalííséyj.k őket, az1 ország legeldugottabb helyeire is. Mentik őket a szü­lők előtt, további sorsukat is figyelemmel kísérik. A hathó­napos kötelező szoptatás — csecsemőotthonban — is az ő érdekükben van, ez idő alatt talpra állhatnak egészségileg és lelkileg is. A vezetőnő eljár a gyermek nevéért folytatott bírósági tár­gyalásokra. tanúskodik, har­col. Az állam pedig viseli az elhagyott gyerekek gondját, felnövekedésük, neveltetésük összes költségét... Szüleik he­lyett. Akik nem is akarnak gondolni arra, hogy megalkot­ták, de rögtön el is dobták ma­guktól egy belőlük fakadt új életet Varga Vera Új háztartási gépek A Hajdúsági Iparművek a hagyományos -mosógépek, centrifugák és porszívók gyár­tása mellett az idén új cikke­ket — padlóápoló gépet, olaj- töltésű elektromos radiátort — is gyártanak. A padlókefé­lésre, szőnyeg- és csempetisz­tításra egyaránt használható padlóápoló mintapéldánya most vizsgázik. Az esztétikus, hordozható, olajtöltésű elektromos radiátorok már sorozatban készülnek, melyek kiválóan használhatók kisebb lakrészek fűtésére. f$@3uSőmek álcázta magát Rendőrkézen a budaörsi szaíír Kék-fehér rendőrautó áll meg este a XI. kerületi Ha­ladás mozi bejárata előtt. Az előcsarnokban füst, köd. Szü­net, most ért véget a híradó. Az egyenruhás rendőrök ke­resztülvágják magukat a tö­megen. Az arcokat figyelik. Hirtelen megakad szemük egy magas, göndör hajú férfin. Kétségtelen, ő az. Öt ábrázolja a körözési fénykép. Ketten lépnek hozzá. — Wágner Károly? — Igen ... — Velünk jön. Felzúg az URH-s kocsi mo­torja. A hátsó ülésen Wagner Károly csuklóján kattan a bilincs. Kísérlet és menekülés A gátlástalan bűnöző első kísérlete Törökbálinton tör­tént ... Tizenhat éves kislány bi­ciklizik a község határában, a földek' mellfett.' ' Egy elha­gyatott dűlőúton kerékpáros férfi szegődik mellé. — Honnan való a szőlő? — kérdezi és rámutat a lány kosarára. — A telkünkről. — Mi a telekkönyvi száma? — A szám... nem emlék­szem — válaszol a kislány. — Akkor bekísérlek a rend­őrségre. Csősz vagyok. Gyere velem, majd kivizsgáljuk, honnan származik a szőlő — mondja szigorúan a férfi. A lány követi. Az állítólagos csősz hátracsavarja karját. Az út azonban nem a rend­őrségre vezet, hanem egy csőszkunyhóba. És ott rátá­mad a lányra. Ö azonban nem ijed meg, elkeseredetten vé­dekezik. A férfi néhány perc múlva véres arccal me­nekül. Ez alkalommal nem sikerült a terve. A megtámadott kislány szülei feljelentést tesznek. A rendőrség értesül egy másik esetről is: a XI. kerületben egy kerékpáros férfi nyomo­zónak adva ki magát, magá­val akart csalni egy 15 éves kislányt. A férfinak igazol­ványa nem volt. A lánynak az utolsó pillanatban sikerült felugrania a villamosra, s meg­szöknie üldözője elől. A nyo­mozás megkezdődik. Hiszékeny áldozatok A következő bűntény kiin­dulópontja újra a főváros. A Kelenföldi pályaudvar környékén fiatal pár sétálgat egy este. A közelükben ólál­kodó férfit csak akkor ve­szik észre, mikor már melléjük ér. A férfi csuklóján gumi bot 16-#Ä^fc'iaZy­ják magukat, vagy mindke.- tőjüket előállítom — szól rá­juk. A nő megijed, partnere, a fiatalember azonban gya­nakszik, s igazolványt kér. A férfi válaszként előkapja gumi botját. A fiatalember el­menekül. A megrémült nő egyedül marad a „rendőrrel” aki felülteti kerékpárjára, „Bemegyünk a kapitányság­ra”, 'és egyenesen Budaörs ha­tárába, Kamaraerdőbe viszi. Útközben ajánlatokat tesz a 27 éves nőnek, akit azzal fe­nyeget, ha nem enged, 500 Ft-ra megbünteti. S áldozata még mindig hisz a mesének. Az erdőben pedig már nincs ideje gondolkodni. A brutális erő legyőzi... A megfélemlített nő nem /M távirat késő este ér- ^—V# kezeit. A postás két- | szer is elmondotta: mennyire fáradt, és tulajdonképpen még előtte az egész éjszaka. Előfordult ugyanis, hogy egyes helyeken kávét kapott. A szomorú hír az ágyban ér­te a házaspárt. A televíziót néz­ték. Helyesebben, a készülék be volt kapcsolva. A férfi szundikált, az asszony pedig egy kémtörténetből olvasott. Bodenmüllerné vacsora után ugyan kijelentette, hogy alud­ni szeretne, egész nap dolgo­zott, nagyon solcat dolgozott, ma este ne kapcsolják* be azt a francos tv-t. Ügy sincs jó műsor! Bodenmüller azonban megmalcacsolta magát, bár a legszívesebben pihent volna ő is. A képernyőn a sötét-világos képek egymást űzték, Boden- müllerék pedig egy szót sem szóltak egymáshoz felkavart ingerültségükben. Megcsörrent a csengő, majd hosszan szólt. — Na, jól nézünk ki, ha vendég érkezik — sóhajtott nagyot a férj, aztán kiugrott az ágyból. — Mihozzánk soha nem jön­nek vendégek — csúszott ki az asszonyka száján a szemrehá­nyás. Bodenmüller megmereve­dett és döbbenten nézte felesé­gét, ki világoskék hálóingben G Szüc: László: BODENMULLEREK állt előtte. Magasabb is volt majdnem egy fejjel. — Mit mondasz — kérdezte zavartan, felszökkenö nyugta­lansággal. Az ajtót mégis az asszony, Bodenmüllerné nyitotta meg. Amikor elolvasta a táviratot, a székre csuklóit, kezéből ki­esett a kemény papír, — Anyát bevitték a kórház­ba — mondotta hangosan. Kint, a folyosón ezt még a postás is hallotta. Bosszúsan szidta a fukarságot. Bodenmüller a szoba ajtaja előtt vakarta a fejét. — Nagybeteg — folytatta, de inkább önmagának mondta az asszony. — Nincs sok re­mény. Nyári doktor úr ezt már tavasszal megmondta. A férj visszament a szobá­ba, és kikapcsolta a televíziót. Két hónapja ünnepelték há­zasságuk tizedik évfordulóját, akkor vásárolták a készüléket. Egyik munkatársa nagy kép­ernyősre cserélte ki a régi ké­szüléket. — Haza kell utaznom! Hol­nap szabadságot veszek ki. Es­te meg jövök vissza. Bodenmüller még mindig hallgatott. Arcán azonban jól látszott az idegesség. — Szegény anyám! Lehet, hogy már csak néhány napja van. — Ezt ki mondta neked? Biztos? — Nyári tanár úr! Ha még egyszer beviszik, igy mondta —, vége. Egy-két nap talán. — Haza akarsz utazni? — Igen. Látni szeretném még... Az asszony hangja megcsuk- lott. Leoltották a villanyt. Lefeküdtek a sötétben. Az asszony szinte megmere­vedett. — A temetésre is haza kell utazni — szólalt meg Boden­müller később. — Jaj, szegény anyám! — De minek fárasztanád magad kétszer! Holnap este kimerültén érkezel haza, és lehet, hogy másnap vagy har­madnap ismét vonatra kell ülni. Majd együtt lemegyünk. Reccsent az ágy. Az asszony felült. — Neki már mindegy! Boden mailemének szaporán ömlött a könnye. — Mit mondasz? Nem ér­tem ... nem értem ... nem ér­tem! istenem, milyen ember vagy te? mer feljelentést tenni, a rend­őrség csak jóval később érte­sül a történtekről. Csősz — rendőr tisztiorvos A szatír legközelebb Buda­örs környékén tűnik fel. Fiatalos vidám társasága bi- ciküzik este felé a község ha­tárában. A három, fiú és há­rom kislány megáll néhány percre a Sasad Tsz gyümölcsö­sénél. Szőlőt szemezgetnek. Ekkor bukkan fel a kerékpáros férfi, aki mint csősz mutatko­zik be, s felelősségre vonja őket „lopásért”. Féirehívja a lányokat, kihallgatást rendez. Külön-külön elbeszélteti velük a „tett” körülményeit. Majd a „csősz” kiválaszt egy kislányt, aki, úgymond, a „rendőrségre kísér”. Elmennek, de útközben a lány megszökik. A férfi ek­kor visszatér, s kiszemel egy máslH. fcj#Já|Jirt, >1$ «gyanútla­nul követi.'» « f ~t v i Tizenöt éves áldozatál javí­tóintézettel fenyegeti a „szőlő­lopásért”. Másfél óráig tart az út, egyre néptelenebb vidéken. Az erdős részen támad a férfi. A segélykérő sikolyt senki nem hallja... Az utolsó bűntett február 7-én történt. Az esti órákban a XI. kerületi egyik utcájában 16 éves kislány keres egy ház­számot. Váratlanul mellette terem egy kerékpáros férfi. Rendőrnek mondja magát. — Valószínűleg bűncselek­ményt követtél el — szól a lányhoz. — Előállítalak a rendőrségre ... ‘ Újabb áldozata is vele tart. Felül a kerékpárra, s nem gyanakszik, s nem gondol sem­mi rosszra akkor sem, amikor már 8 kilométert haladtak ki­felé a fővárosból, egészen Bu­daörs határáig. S akkor sem, mikor a „rendőr” bevallja, hogy ő tulajdonképpen „tiszti­orvos”. Egy kis épülőfélben le­vő házában pedig már késő a felismerés. A védekezést ke­mény ütések törik meg ... A nyomozás A Budai Járási Rendőrkapi­tányság nyomozói éjjel-nappal dolgoztak a tettes kézrekeríté- sén. S minap Budaörs határá­ban feltűnt egy gyanús kerék­páros férfi. Wágner Károlynak hívták. A 39 éves lakatos mun­kahelye és lakása is a XI. ke­rületben van. A gyanú egyre inkább ráte­relődött. A személyleírás rá- illett a férfire. Megállapítot­ták: Wagnert korábban halma­zati büntetésül 7 év és 7 hó­napra ítélték erőszakos nemi közösülésért, tartásdíj elmu­lasztásáért, személyi igazol­vány hamisításáért és közve­szélyes munkakerülésért. Wag­nert beidézték a rendőrségre, de nein jelent meg. Eltűnt. La­kásán házkutatást tartottak. Az eredmény: lopott motorok, szerszámok, ablaktokok, festé­kek kerültek elő. A bűnöző nem menekülhe­tett. A Haladás moziban a hír­adó után számára befejeződött az előadás Wágner Károlyban valamennyi áldozat felismerte támadóját. A szembesítésnél az egyik kislány rosszul lett. Szitnyaí Jenő

Next

/
Oldalképek
Tartalom