Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-09 / 57. szám

1969. MÁRCIUS 9., VASÁRNAP st0Hin> 5 MÁRCIUSI NAPSÜTÉSBEN A SZENTENDREI DUNAPARTON Foto: Gárdos Váratlan meglepetés Inárcson A zűrzavar ellenére 10 milliós nyereséggel zárt a Március 21 Termelőszövetkezet Felavatták Rajk László emléktábláját „Arany János” irodalmi társaság alakul Még e hónapban irodalmi presszó nyílik Nagykőrösön, ahol kéthetenként szándékoz­nak bemutatni a mai magyar irodalom jeles alkotásait. A program kiemelkedő mozzana­tára 25-én kerül sor, amikor megalakítják az „Arany Já­nos” irodalmi társaságot. A nevezetes eseményre a városba írókat-költőket és művészeket hívnak meg. „Tízezer nap" Japánban Már néhány napja úton van­nak azok a filmtekercsek, amelyek az első ízben rende­zett magyar filmnapokon pe­regnek majd április 30 és má­jus 2 között Japánban. Műsorra tűzik a Bacsó Péter rendezte „Nyár a hegyen”-1, Jancsó Miklós alkotását, a „Csillago­sok, katonák”-at és Kása Fe­renc művét, a „Tízezer nap”-ot. Rajk Lászlónak, a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő harcosának emlékét márványtáblával örö­kítette meg a róla elnevezett utcában — a XIII. kerületi Pannónia utcában — a Fővá­rosi Tanács végrehajtó bizott­sága. Az emléktáblát, amelyet a Vígszínház jobb oldali szárnyépületének falán helyez­tek el, szombaton ünnepélyes külsőségek között avatták fel. A megemlékezésen részt vet­tek Rajk László családjának tagjai, a budapesti párt- és tömegszervezetek vezetői, s ott volt a munkásmozgalom sok régi harcosa. Sarlós István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke mondott beszédet, majd a munkás- gyászinduló hangjai közben el­helyezték a megemlékezés vi­rágait. Az MSZMP Központi Bizottsága és a Politikai Bi­zottság nevében Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja és Aczél György, a Központi Bi­zottság titkára; a párt buda­pesti, illetve XIII. kerületi bi­zottsága részéről Németh Ká­roly, a Budapesti Pártbizottság első titkára és Kónyi Gyula, a XIII. kér. PB első titkára he­lyezte el a megemlékezés vi­rágait. A tanácsi szervek kép­viseletében Sarlós István, a Fővárosi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke és Kis- léghy Imre, a XIII. kerületi Tanács vb-elnöke koszorúzott. A Hazafias Népfront nevében dr. Pesta László, a Budapesti Népfrontbizottság alelnöke he­lyezte el a kegyelet koszorú­ját. Virágot helyeztek el az emléktábla alatt a névadó hozzátartozói, ismerősei és ba­rátai is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak nevében koszorút helyez­tek el Rajk László sírján a Kerepesi úti temető munkás- mozgalmi panteonjában. Rendkívül nehéz, de gazda­ságilag mégiscsak sikeres esz­tendőre tett pontot tegnapi zárszámadásán az inárcsi Már­cius 21 Termelőszövetkezet. Az utóbbi hónapokban különösen sok vihart átélt közös gazda­ság — mint erről lapunkban is részletesen beszámoltunk — a mértéktelenül kiterjedt s rész­ben szabálytalanul működő — melléküzemágai révén került a közvélemény homlokterébe. „Csupán a célt láttuk, de a gyorsabb előrehaladás eszkö­zét kellő körültekintés nélkül választottuk meg” — mondta önkritikusan a tanulságokról szólva Perényi István elnök, majd bejelentette, hogy a ter­melőszövetkezet a sok zűrza­var ellenére is eredményesen dolgozott. A közel 50 milliós áruértéiből „több mint 10 mil­lió forint a. „tiszta nyereség. Amelléttr m>gy a mezőgazdasá­gi tervet is túlteljesítették, a melléküzemágak 9 és fél mil­lió forinttal járultak ehhez az összeghez. Tavaly, majd 3 millió forintot fordítottak — elsősorban a mezőgazdasági jellegű beruházásokra. Gépe­ket vásároltak, istállót építet­tek. Ötmillió 672 ezer forint­— Köszönjük, emberek — oszlatta szét a társaságot Far­kas. — De hol lehet Ildikó? — Délfelé a pincébe láttam lemenni — szólt az egyik fiú. — Mit kereshetett ott? — kérdezte Kovács. — Mutassa, merre ment? Lementek a pincébe. Csak a fűtőtestek csövei húzódtak itt, és néhány ismeretlen rendel­tetésű kábel. Alig találták meg a villanykapcsolókat. Kovács h ísszú folyosókon rohant vé­gig. Egy kanyar után egy ajtó fénycsíkja világított. „Vízvezeték-szerelők” — hir­dette egy tábla. Kovács benyi­tott. Ildikó egy széken ült, ve­le szemben egy csinos férfi. — Laci! Ö az! Fogjátok le! Anda Károly nem is na­gyon ellenkezett. — Azt mondta, hogy megöl, ha elárulom... — sírta el ma­gát Ildikó. Kézibilincsben kísérték a fiút a kocsihoz. — Beteg vagyok... — kezd­te már a kocsiban. — Egyszer sráckoromban nagyon hazavá­gott egy nő. Irtózatosan fájt. Azóta én nem tudok rendesen közeledni hozzájuk. Ha rám­jön ez a bosszúvágy, akkor nem vagyok normális... És most majdnem rendbejöttem. Találtam egyet, azt hittem, ez az igazi, de ez is hazavágott. De megbosszulom — vicsor­gott. — Mondják meg annak a presszótündérnek, hogy kijö­vök én egyszer... — Gratulálok — mondta Farkas. — Látod, mégis ne­ked sikerült! — Nem nekem, Ildikónak — mutatott a lányra Kovács. — Hát a fiút én felviszem Pestre — búcsúzott az őrnagy. — Azért egy feketét a Le­vendulában megiszunk! És milyen egy kisváros? A tál gyarapodott a közös va­gyon, és 18 ezer forintra emel­kedett átlagosan egy-egy tag esztendei jövedelme. Egyébként, okulva a keserű tapasztalatokból, most arra törekszenek, hogy csak a jog­szabályoknak megfelelő és a közösnek előnyös melléküzem- ágakat fejlesszék. Nem enge­dik többé, hogy kétes elemek férkőzzenek a tsz-be, szélhá­mosok ragadják kézbe a mel­léküzemágak irányítását. A kiegészítő tevékenység fejlesz­tését összhangba hozzák a szö­vetkezet érdekeivel. A beszá­moló foglalkozott a még meg­levő hibákkal s a kibontakozás további lehetőségeivel is. A vitában sokan felszólal­tak: hangoztatok, szerezzen érvényt az elnSt és a vezető­ség is a 'szövetkezeti demokrá­ciának,: tájékoztassák a "jeözös ügyéiről rendszeresen á tago­kat. Komoly erkölcsi megráz­kódtatás érte tavaly az inárcsi közös gazdaságot. Ám mint a tegnapi önkritikus és jó han­gulatú közgyűlés, nemkülön­ben a gazdasági eredmények bizonyítják, megvan a lehető­hír már megelőzte őket. Újra kisegítőt kellett hívni a Ha­lászkertből. Már azt is tudták, hogy Ildikó talált a szatír nyo­mára. Utánament a pincébe, de Anda észrevette és rá akart ijeszteni. Ambrus úr felállt és gratu­lált, Terebesi úr lefényképezte Ildikót. — Megengedi, hogy a kira­katomba tegyem? — kérdezte. Lillácska sírt egy sort, az­tán csodálkozott, aztán hama­rosan — mint a nap egyik ki­emelkedő személyisége, a tör­ténet kulcsszereplője, hajat cserélt. Ezúttal a démoni vö­rös kontyost. És természetesen nem lenne kerek a történet, ha nem fut­na be Kerekes Gergely bácsi. — Bort! Mindenkinek! Tol­juk össze az asztalokat. Te is gyere, te vén reakciós — in­tett Ambrusnak. Aztán Far­kashoz fordult: — Tudtam én, hogy nem csaptatok be. Csak a konspiráció kedvéért vezet­tetek félre. Nehogy locsog­jak ... Igazatok volt. Az ilyen vénember már csak beszél, meg álmodozik. És én azt sem bánom, ha kinevettek, akkor is kimondom, mire vágyok. Azt szeretném még elérni, ha a mi városunk emberei nem­csak a rossz elleni, hanem a jóért való harcban ilyen egy­ségesek és áldozatkészek lesz­nek. Persze lehet, hogy én naiv vagyok ... Erre igyunk! — Most is a jóért harcol­tunk, Gergely bácsi — dörmö- gött az őrnagy. Azt hiszem, egy kriminek ennél több tanulsága nem is kell, hogy legyen. Ez utóbbi mondatot azonban már a kró­nikás rótta a lap aljára, aki ezúton is köszöni mindazok szíves türelmét, akik az olva­sásban idáig eljutottak... (Vége) ség a sikeres kibontakozáshoz. Iránytű ehhez a határozat is, amely kimondja: haladéktala­nul rendezik a melléküzemek szerepét, megkülönböztetett gondot fordítanak a mezőgaz­dasági alaptevékenységre, s még ebben a hónapban újjá­választják a vezetőséget. — sp — Szakanyag-pályázat oktatófilm forgatókönyvének megírásához A Felsőoktatási Pedagógiai Ku­tató Központ pályáz-atot hirdet fel­sőoktatási oktatőf ÍLfri1 szakanyag írására. A pályúzólktód olyan dol­gozatokat vár, amelyek a filmren­dezők számára elegendő informá­ciót nyújtanak a film forgató­kon yvéineik megírásához. A szak­anyagnak tükröznie kell az illető tudományág legújabb eredményeit is, hogy a filmeket minél hosszabb ideig használhassak az oktatásban. A jeligés pályázatot 1969. május 31-lg fogadják el a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központban. Az „oktatófilm-pályázat” megj eiölés- sel beküldött pályamunkákat a bíráló bizottság ez év augusztus 15-ig értékeli, s 5000 forintos eli^ő, 3000 forintos második és 2000 fo­rintos harmadik díjat ad ki. MEGYEI KÖRKÉP Hogyan utazunk? A megye lakosságának mintegy 20 százaléka — dolgozók, diákok — naponta bejár Budapestre. Két-három órás utazásuk során nemcsak a megyei közlekedési vállalatok járműveit, de a MÁV távolsági vonatait, a Budapesti Közlekedési Vállalat HÉV-szcrelvénycit és kék buszait is igénybe veszik. Hogyan jutnak el céljukhoz, és hogyan érkeznek vissza lakóhelyükre? E kérdést a Pest megyei Tanács és a Pest me­gyei Népi Ellenőrzési Bizottság egyaránt megvizsgálta. S a te­mérdek észrevétel, tapasztalat közül, mely most rendelkezé­sünkre áll, óvatoskodás nélkül kimarkolunk néhányat. Itt említjük meg, hogy a vá­rótermek megyeszerte szűkek, többnyire piszkosak, fűtetle- nek. A nagyobb állomásokon, Vácott és Cegléden például, egyre nélkülözhetetlenebb az alul-, illetve felüljárókkal el­érhető peron. Am! sokat segíthetne Ha a menetrend felborul A megye területét összesen 614 kilométer hosszúságú vas­úti fő- és 207 kilométer mei-. lékvonal hálózza be. Az álla­mi közutak hosszúsága 2358 kilométer. A vasútvonalakkal többnyire párhuzamosan hét közúti főútvonal halad. A vas­úti hálózat centrális jellegénél fogva a járások közötti forga­lom általában csak Budapest érintésével bonyolódhat le. A városok közül Ceglédnek csu­pán Nagykőrössel, illetve Vác- nak Gödöllővel van közvetlen vasúti összeköttetése. Az egyes járásokat egybefűző közutak többsége kiépítetlen vagy kor­szerűsítésre szoruló makadám út. Az elmúlt években, a forga- loni ésszerű biztosítása érdeké­ben, a személyszállítást a MÁV több vonaláról közútra terelték. A MÁVAUT az új igényeket ki tudta elégíteni. Űj járatok indítása, csuklós buszok közlekedtetése, járat­sűrítés azonban, a rossz útvi­szonyok miatt, több helyen, fő­ként a szobi és a dabasi já­rásban, akadályokba ütközik. Az autóbuszvonalak egyébként ma már, két-három kisebb te­lepülés kivételével, melyekből egy-két kilométeres gyalogút visz a legközelebbi buszmeg­állóhoz, a megye egész terüle­tét behálózzák. Az elővárosi közlekedés fej­lődésével még kevésbé lehe­tünk elégedettek. Igaz ugyan, hogy a második ötéves terv időszakában a HÉV-vonalak korszerűbbekké váltak, de míg 1938—1966 ‘ között a HÉV ál­tal szállított utasok száma 319, addig a férőhelyeké csak 89 százalékkal emelkedett. A já­ratok további gyorsítására is szükség lenne. Javítana a hely­zeten, ha Tököl és Ráckeve kö­zött egy második vágány épül­ne, s ha a csepeli gyorsvasutat Szigetszentmiklóslg, a főváros közigazgatási határán túl köz­lekedő kék buszok közül a 38-as vonalát a Csepel Autó­gyár IX-es kapujáig, a 94-esét Gyál belterületéig, a 64-esét pedig Solymárig meghosszab­bítanák. CIPŐSZEMLE Pasztell a divat — Női lábbeli olasz mintára Már a kelleténél is többet olvasunk mostanában a ci­pőről, ezúttal ne a jogos, vagy félig jogos panaszok kerüljenek a be­tűsorokba. A Cipőnagyke­reskedelmi Válla­lat tegnap mutat­ta be elismerés­re méltóan nagy készletét Hatszáz női, 200 férfi és ugyanannyi gyer­mekcipőféleség­ből választhat a kiskereskedelem. Arra is felkészül­tek, hogy a hirte­len megjelenő ta­vasz, illetve a húsvét támasztot­ta igényeket is néhány nap alatt, s nagyobb zökkenők nélkül elégíthessék ki. A készlet jóval nagyobb a tavalyinál: 840 ezer párral te­tőzi a tavalyit. A nagyvilágban a pasztell színek a divatosak, itt is bőségesen rendelkezésre állnak. Fehér, drapp, piros, sárga, világoskék, rózsaszín, ciklámen és zöld variációkat is láttunk. A női cipők és szandálok egyébként a legfris­sebb olasz divatot követik szín­ben és formában is. A minőségi reklamációkkal kapcsolatban a vállalat igyek­szik az ipart presszionálni ar­ra, hogy a kibocsátott lábbe­lik ne csak forma és szín, de minőségi szempontból is meg­feleljenek. Ezért; az illetékes hivatalokkal karöltve a minő­ségi átvevők részére szakisme- reftbővítő tanfolyamokat ren­deznek, hogy megismerkedve az új anyagokkal és technoló­giákkal, módjuk legyen a nem megfelelő árut visszautasítani. S mivel az ipar is erőfeszíté­seket tesz ennek szolgálatában, várható, hogy már a tavaszi­nyári forgalomban — termé­szetesen a lábbeli árához és rendeltetéséhez viszonyítva — kevesebb lesz a reklamáció. Az azonban, hogy közúti és vasúti gócpontokon utasok maradnak le, rekednek ki az utazásból, csaknem minden já­rásban előfordul. A csatlako­zásokat túlnyomórészt az au­tóbuszközlekedés körül jelent­kező zavarok hiúsítják meg. A MÁV és a MÁVAUT össze­hangolt menetrendjei általa-' ban 15—30 perces várakozási időkkel számolnak. E menet­rendek azonban, főként a MÁ- VAUT-nál, minthogy az időjá­rás, az utak, járművek állapo­ta és a munkaerőhiány sok mindenbe beleszól, olykor fel­borulnak. A MÁV és a MÁ­VAUT jobb együttműködése anyagi befektetés nélkül is sok felesleges bosszúságtól kímél­heti meg az utasokat. Egyelőre csak lassan A megye közlekedése nem fejlődik kielégítően, az utak, a vasúthálózat korszerűsítése nem tart lépést az utazási esz­közöket igénybe vevők gyara­podásával. A MÁV úgyneve­zett alacsony tengelynyomású mellékvonalain és a Má- VAUT-nál kevés a jármű, jó részük el is avult, gyakori ja­vításra szorul, kiselejtezésre vár. Noha a megyei vasútvo­nalakat több helyen felújítot­ták, egyvágányú helyett két­vágányú pályákat építettek* az utazási sebesség, például Bu­dapest—Lajosmizse, Budapest —Kunszentmiklós—Tass, Bu­dapest—Vác—Szob között, egyelőre nem növelhető. A vác—szobi vonal felújítása, mint erről lapunk is részlete­sen beszámolt, most folyik, 1972-re fejeződik be. A Dunakanyart 1967-ben másfél millió ember kereste fel: 45 százalékuk vonaton vagy HÉV-vel, 40 százalékuk közúton, 15 százalékuk hajóval utazott. Megyénk ez idegenfor­galom szempontjából fontos táján elsősorban a mellékutak fejlesztése látszik fontosnak, hogy a kirándulók a kilátóhe­lyekhez, az üdülőterületekhez könnyebben eljuthassanak. Eredményes erőfeszítések Megnyugtatóak a helyzet megjavítása érdekében kifej­tett erőfeszítésele A MÁV Bu­dapesti Igazgatósága például bizonyos mellékvonalakon két­tengelyes kocsik átcsoportosí­tásával növelte a túlterhelt vo­natok befogadó képességét, és elhatározta, hogy a rendszere­sen zárva tartott vecsési so­rompót, mely a közúti közle­kedést akadályozza, a közeljö­vőben leszereli, helyette kor­szerű aluljáróról gondoskodik. Meggyorsították a monori vas­útállomás építését, Gödöllőn ideiglenes állomást létesítet­tek, s megkezdték a végleges állomás tető alá hozását. A Dunakanyarban szép kivitelű autóbuszváróhelyek létesül­tek. A MÁVAUT tavaly 18 új autóbuszt állított forgalomba, ugyanannyi rozoga alkotmányt kiselejtezett, és járatokat is sűrített, például a szentendrei járásban Pilisszentlászló— Szentendre, Pilisszentkereszt— Pomáz, illetve a váci járásban Érsekvadkert—Vác, Penc— Vác között. Polgár István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom