Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-05 / 53. szám

1969. MÁRCIUS 5., SZERDA rts i-ti ft Pontyok paradicsomban A szegedi konzervgyárban a nagy sikert aratott halász- lékonzerv után újfajta hal­étel, az úgynevezett rácponty gyártását kezdték meg. A ti­szai, illetve fehértói tükör­pontyokat hagymával, papri­kával ízesítik, majd tejfölös paradicsommártással leöntve zárják dobozokba. Az újdon­ságból egyelőre öt vagonnal gyártanak. Örkényi lépegetek t • Öntevékenyen, Bizonyos községek tevékeny­ségének, eredményeinek szem­lélésekor jó példát kapunk ar­ra, mennyi mindent termelhet egy-egy falu a saját kezdemé­nyezéséből — de arra is, med­dig terjed a jelen körülmények Hohner néni, a pék tást, meg a süteménykészítés mesterségét, mert mesterség ez, a javából, nappal meg men­tem a kocsival, hogy az áru­leadásban se legyen fennaka­dás, amíg nem találnak mást helyettem. így végeztem dup­la műszakot négy hosszú hó­napig. Azóta már csak ide- benn dolgozom. Nyolcadik esz­tendeje. Szusszan egyet, megtörli homlokát, mintha csak a ré­gi, rossz emléket akarná örök­re kitörölni az emlékezetéből. — Mária egyetemre ment, ma már vegyészmérnök a Forte-ban. A férje tanár. Er­zsi is férjhez ment. Ilonka a váci gimnáziumba jár, máso­dikos. Miklós az idén fejezi be az általános nyolcadik osztá­lyát. Erősáramú szakközépis­kolába jelentkezett. Értük let­tem én péknő, és nem bántam meg. Gyönyörű mesterség ez! Naponta huszonnyolcezer da­rab sütemény. Igv gyorsan múlnak az éjszakák. — Nappal meg... — még otthon két gyerek és szakmunkás-tanfolyamra is já­rok. Igaz, hogy esztendők óta már szakmunkás fizetést ka­pok, a keresetem havonta két­ezerkétszáz forint, de azért az iskola sem árt, amíg tanulhat az ember, addig nem öreg­szik, s most még nem szabad megöregednem, szüksége van rám a két gyereknek. Hát így lettem én pék, kedves fiam. Szükségből, de nem bántam meg szemernyit sem. Foszlós kalács, kifli, zsemle, rozscipó, naponta ezrek aszta­lára kerül Hohner néni keze munkája. Pirosak, ropogósak és csodálatos az illatuk. p. p. ELADUNK 5000 fm, 160x400 cm-es méretű gyékény m e I egá gy ta karót, ára: fm-ként 20 Fi 70 000 kéve nádat Kévénként 3,50 forintért, ab Tápiószele. A megrendelt árut utánvéttel szállítjuk. TÁPIÓSZELE ÉS VIDÉKE ALTALANOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET Tápiószele. Telefon: 37. között egy település ereje. Ör­kény is ilyen község. Azok a szövetkezetek vagy csoportok, melyek az elmúlt években jól gyarapodtak, mind irigylésre méltóbb helyzetet élveznek környezetükben, egy- egy közigazgatási szervezet vagy intézmény, vagy akár ál­lami vállalat szemszögéből: pénzük is van meg önállósá­guk is. Az Örkényi Béke okosan él mindkettővel. Az elnökkel, Mizser József kertészmérnök­kel való ismerkedés vitával kezdődött. Az újságíró lábbeli­je, szó szerint, bokáig sáros leit, amíg eljutott az elnöki irodába, ahol, pálmafás kör­nyezetben, alumínium vasvá­zas, lengő üvegajtók mögött, új karosszék mélyén, sáros csizmáját vastag szőnyegbur- koláton pihentetve, mégiscsak szóvá tette a két helyszín, az épület udvara és az elnöki iro­da közötti különbséget. Vitával kezdődött a beszélgetés, mond­tam, pedig az elnök nem is vitatkozott, ehelyett, válaszul, megmutatta a segédüzemet, melyet az irodaépület folyta­tásában rendeztek be. Többek között a már emlí­tett alumínium és vas ajtó- és ablakkereteket is ők készítik. Az Ikarusnak s a MÁVAUT- nak dolgozik itt a vasipari szakmában mintegy hetven­nyolcvan ember, többségében fiatal. Pedig amikor nem is ré­gen megalakították segédüze­müket, nehezen tudtak találni helyben szakmunkás-törzsgár- dát. A műhelyekben gyárakat megszégyenítő rend, tisztaság. Hátrább tágas öltözők, zuha­nyozók. S viszonylag rövid fennállásuk óta már ipari ta­nulókat is képeznek. Es meg­alakult az első, szocialista cí­mért küzdő brigád is! Au­gusztus 2tt-ra elkészül a fia­talok száhiára egy új klubépü­let. Addig klubhelyiséget tartanak fenn számukra a szomszédos kas­télyban. Nemrég magnót vett a szövetkezet. Rövidesen hat fiatal utazik a közös pénzén Moszkvába. Különben az Ör­kényi Béke tagságának és al­kalmazottainak a fele tizen­nyolc és huszonnégy év között jár. — íme, ilyen és ehhez ha­sonló tényekről értesülök né­hány perc alatt a segédüzem­ben. Az egyik, községbeli tanár­nő, Sági Miklósné, évek óta I vezet egy irodalomszakkört: fellépnek esküvőkön, házassá­gi évfordulókon, egyéb ün­nepségeken. A múltkor leg­nagyobb meglepetésemre két fiatal esztergályosomat talál­~,~ -r .--rryy-T—n.» ■ilmi——m—>• tam közöttük a színpadon: j Adyt, Jevtusenko!, Juhász Fe­rencet, Nagy Lászlót szaval­tak. Igényesek. Piszkos, el­hanyagolt munkahellyel, el­avult termelési módszerekkel nem tudnánk őket megtartani. Segédüzemük valóban csak segítségül szolgál: tényleg csak kiegészítője a mezőgazdasági tevékenység­nek. Bizonyítja, hogy tavaiy az előbbi másfél millió nyeresé­get termelt, míg az utóobi kö­zel négymilliót hozott. S az is, hogy a segédüzem szakmunkás alkalmazottai nyáron a mező- gazdasági munkánál segítenek. Tavaly például barackot, sza­mócát szedtek, és spárgát ka­páltak. A felszabadulás előtt két do­logról ismerték Örkényt: a laktanyáról, melynek helyén most mezőgazdasági szakisko­la működik, s a Pálóczy-Hor- váth-uradalomról. A Páló- czyak nem voltak éppen nép­szerűtlenek, mert adtak is, telket, földet, kölcsönt — ad­tak, hogy lekössék a munkai erőt, mely aztán, helyhez köt­ve, kiszolgáltatottjuk lett. Nem minden községbeli in­tézmény, fórum, gazdasági egység rendelkezik olyan pénz­ügyi lehetőségekkel s akkora önállósággal, mint a Béke. Hogy azonban ne külön-külön bajlódjanak gondjaikkal, évek óta, általában havonként, „ve­zetői kollektívaülésekre” ke­rül sor Örkényben. Itt próbál­ják összhangba hozni a külön­féle elképzeléseket. így aztán többen is bábáskodtak például a strand építésénél vagy a fő­városi „Csöpi” Ktsz harminc­harmincöt helybeli asszonyt foglalkoztató részlegének le­telepítésénél, a parkosítások­nál stb. Egyik legnagyobb gondjuk a régebben még négyszáz lakosú úgynevezett cigánytelep fel­számolása. A szövetkezetek ve­zetői kijelentették: ehhez két­száz-kétszáz ezer forinttal haj­landók hozzájárulni. így pél­dául a Haladás Tsz az egyik építkezőt — saját dolgozóját —, ki kedvezményes kölcsönt kapóit, ingyen telekkel segíti, valamint építőbrigádjával... Látványos eredmények ugyan nem születtek eddig, és felte­hetően a jövőben sem fognak, de évente átlag négy család költözik be a faluba. Az utób­bi esztendőkben négyszázból vagy százhúszan mentek el új házakba a telepről. Mindebben, persze, elsősor­ban az iskolára hárul még nagy feladat. S az a kezdemé­nyezés, amelyet a helyi általá­nos iskola folytat immár har­madik éve, szinte páratlan az egész megyében. Padányi Anna (A befejező rész lapunk kö­vetkező számában.) Nézetek és következményük Társadalmi életünk demokratizmusának továbbfejlesz­tése egyik fontos feltétele az előttünk álló politikai és gaz­dasági feladatok sikeres végrehajtásának. Lényeges eleme ennek az üzemi demokrácia, s a pártszervezeteknek és a dolgozók túlnyomó többségét tömörítő szakszervezeti szer­veknek kötelességük segíteni, hogy elháruljanak az üzemi demokrácia bővítése útjában álló akadályok. Mostanában ugyanis gyakran találkozunk hibás nézetekkel és ezekből származó esetekkel, amelyek az üzemi demokrácia tovább­fejlesztését gátolják. A megye üzemeinek többségében is összehívták a mű­szaki konferenciákat. A műszaki vezetők tanácskozásain az 1969. évi gazdasági feladatokat vitatták meg, és nem egy helyen — dicséretesen — a műszaki, technológiai, szerveze­ti kérdések mellett vezetés-módszertani problémákról is szó esett. Az egyszemélyi felelős vezetés erősítése és a nö­vekvő önállóság feltételeit azonban egyes helyeken a de­mokratikus jogok háttérbe szorításában látták. „Az önál­lóbb vállalati gazdálkodás megköveteli az egyszemélyi fe­lelősség erősítését, ez pedig ellentétes a demokratizmus bővítésének igényével.” — „A demokratizmus lassítja a végrehajtást, ezért nem egyeztethető össze a korszerű ve­zetési követelményekkel.” A többi közt ilyen értelmű vé­lemények is elhangzottak. Bizonyos, hogy a megjegyzése­ket legtöbbször a felelősségtudatból fakadó jó szándék diktálta, mégií szót kell emelni ellenük, mert súlyos hiba a valóban igényelt egyszemélyi vezetés és önállóság aka­dályát a demokratizmus bővítésében vélni. 1968-ban a Pest megyei üzemek munkásainak és al­kalmazottainak túlnyomó része már heti 44 órás munka­időben dolgozott. Több vállalatnál körültekintő műszaki és szervezeti intézkedési javaslatok elkészítése után csak akkor csökkentették a munkaidőt, amikor a terveket a dolgozókkal is részletesen megbeszélték. Akadt azonban néhány üzem, ahol a munkásoktól nem kértek előzetesen tanácsot, megelégedtek azzal, hogy bejelentsék, elkészült a csökkentett munkaidő végrehajtási utasítása. A követ­kezmény most mérhető le igazán. Azokban az üzemekben, ahol a dolgozók élhettek demokratikus jogaikkal, ahol ja­vaslatokat, tanácsokat adhattak, általában kevesebb túl­órával, ugyanakkor a termelés növekedésével, a keresetek korábbi szintjének tartásával, sőt emelkedésével oldották meg az áttérést a rövidebb munkaidőre. Lényegesen több gond jelentkezik olt, ahol ezt a segítséget nem kérték a munkásoktól. Egy példát említettem csak az üzemi demokrácia ha­tásáról, a példa azonban annak bizonyságául is szolgál, hogy kölcsönös összefüggés van a demokratizmus bőví­tése és az egyszemélyi felelős vezetés erősítése között. A dolgozók részvétele a döntés előkészítésében fokozza fele­lősségtudatukat a későbbi végrehajtásban, és jobbá, har- monikusabbá teszi kapcsolataikat vezetőikkel. A döntések is megfontoltabbak lehetnek, hiszen a munkásvélemények alapján számos olyan objektív és szubjektív körülményt figyelembe lehet venni, amelyekkel az eredeti elképzelé­sekben nem számoltak. Az így élő és ható demokratizmus jobban kibontakoztatja a dolgozók kezdeményező készsé­gét, a vezetésbe való tudatos bevonást, a közös gondok megosztása alkotó üzemi légkört teremt, amelyben a köz­hangulat párosul a felelősségtudattal. A Szakszervezetek Országos Tanácsa legutóbbi ülésén figyelemre méltó elvi megállapítással indokolta az üzemi demokrácia jelentőségét. Ez volt a lényege: — A szocialis­ta társadalom elsőrendű érdeke, hogy a dolgozókban erő­södjön a tulajdonosi szemlélet, mert ez egyik feltétele az eredményesebb munkának. E szemlélet erősítésének lé­nyeges eszköze az üzemi demokratizmus, amelynek kere­tében a dolgozók munkahelyükön válnak a vezetés része­seivé. Ahol a demokratizmus bővítésének útjába nem gör­dítenek akadályt, ahol súlya van a dolgozók szavának, ta­nácsokat adhatnak, javaslatokat mondhatnak, ott a tulaj­donosi szemlélet pozitívan hat a politikai magatartása. Az • üzemi demokrácia ezért nemcsak vezetési módszer, hanem a munkásosztály szempontjából politikai, hatalmi kérdés is. Kovács András Március 21-22: Kétnapos munkasziinet Mint ismeretes, a kormány a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulójának méltó meg­eusz megunva a föl­dön élők panaszait, nagy leszámolásra készült az Olümpo­szon az írók, az újságírók el­len és egy szép tavaszi napon kezdetét vette a monstre tár­gyalás. A felhőhegy tetején maga Zeusz ült, a vádlottak felhő­jén pedig Homeros, Sophok- lesz, Euripidész, Dante, Shakespeare, Moliere, Ibsen és ki tudná felsorolni a bűnö­söket. Szegény Egon Ervin Kiseknek már csak az utolsó vádlottak felhőjén jutott hely. A még nyomorult földi éle­tüket vonszoló írókat, újság­írókat névkártyák helyettesí­tettek, őket, in contumatiam ítélik majd el. Az ügyészisten dörgő sza­vakkal kezdte el vádbeszédét. Ibsen már mind a tíz ujjúról lerágta a körmét, amikor rá­került a sor. Felvonultak az igazgatók, Helmer Torwald- dal, a kereskedelmi nagysá­gok Alving kamarással az élen. — Te nyomorult lélek! föl­di életedben azt állítottad, hogy írni annyi, mint ítélkez­ni. Mered-é tagadni? — mennydörgőit az ügyészisten. — Az emberi gyöngeséget gú­nyoltátok irományaitokban, sok derék igazgatónak, fő­Az istenek igazságot szolgáltattak könyvelőnek és más nagyság­nak megzavarva ezzel a nyu­galmát. De megsértettek té­ged is, óh Zeusz, mert saját képmásodra és hasonlóságod­ra teremtetted az embert. Az izgalom a tetőfokra há­gott. Az égi tárgyalóterem­ben felbomlott a rend. Sűrű, tömött sorokban jöttek a sér­tettek: az angol és a francia királyi ház tagjai, a Tudorok és Bourbonok, aztán a Karo- lingok és a Habsburgok. Sze­gény Shakespeare a félelem­től zavaros szemekkel meredt maga elé. Aztán a még ma élő figurák követei következ­tek, a hábetlerek és társaik nevében. Halált rájuk! — zúgott a tömeg. Zeusz meghökkent. „Hiszen ezek már nem élnek — töp­rengett magában — hogy büntessem őket?” A gúnyoros arcú ősz filozó­fus,,Voltaire kért szót. — Legméltóságosabb isteni gyülekezet! — kezdte. — Igaz, és büszkék vagyunk rá, hogy munkásságunk alatt si­került élő figurákat teremte­ni. Vajon nem élnek ma is odalent a Földön képmutató Tartuffök? Vagy a mindenbe belenyugvó Panglossok? Ha­talmas Zeusz! Ha egy olvasó valamelyik figurában magára ismer, tüstént szörnyű átkot zúdít ránk, ezek pedig örökös életünkön át kísérnek ben­nünket. Tekintsd ezt méltó büntetésünknek. A teremben csönd volt, amikor a főisten szólásra emelkedett. — Vádjaitok súlyosak — in­tett a vádlott felé — a ti vét­keitek pedig nem maradhat­nak megtorlatlanul — fenye­gette az írókat és újságíró­kat. De aztán hirtelen el­hallgatott, mert hirtelen eszé­be jutott, hogy sok író, új­ságíró az ő dicsőségét is zengte lantján. „Az isten se, azaz én se ismerem itt ki magam — töprengett — ki tud itt igazságot tenni?” De aztán felderült isteni ábráza­ta, mert nem hiába nevezték bölcsnek. — Halljátok ím, ítéletemet. Se földön, se égen, bűn nem maradhat megtorlatlanul, ezért új fogalmat teremtek: a helyreigazító nyilatkozat fo­galmát. A jövőben a sértett ezt kérje, a sértő ezt adja. És most menjetek békével és ezek szerint cselekedjetek ... — karácsonyi — ünneplésére, ez év március 21-ét munkaszüneti nappá nyilvánította. Mivel a március 21-ét egy munkanap választja el a vasárnapi pihenőnaptól, ezért az általános érvényű rendelkezésnek megfelelően a március 23-i, vasárnapi pihe­nőnapot 22-ón, szombaton kell kiadni. Március 20-án, csütör­tökön a szombati munkaidő­beosztást kell alkalmazni, míg március 23-án, vasárnap, ren­des munkanapot kell tartani. A március 22-én, szabad szom­batot tartó vállalatoknál a munkaidőbeosztást nem kell megváltoztatni. A munkanap áthelyezése nem érinti a megszakítás nél­kül üzemelő vállalatok mun­kaidő-beosztását. A kereske­delmi, a közlekedési, valamint a lakosság ellátását szolgáló egyéb vállalatoknál a munka­szüneti nappal összefüggő munkaidő-beosztást az érintett miniszterek és a tanácsok vég­rehajtó bizottságai külön sza­bályozzák. Jegyek — Ma este jól fogjuk érezni magunkat, drágám — mondja a fiatalember kedvesének, amikor a szülői ház ajtajában üdvözli őt. — Három jegyem van a színházba. — De minek nekünk három! — jegyzi meg a leány. — Mi sem egyszerűbb: egy a mamádé, egy a papádé, egy pedig a bátyádé. Foszlós kalács, rozscipó A Vác felé vezető országút mentén már messziről árulko­dik a ház: eltévedni sem tud, aki az alsógödi pékséget kere­si. Amikor benyit az ajtón, ínycsiklandó illatok sietnek elé: a sülő rozscipó, a foszlós ka­lács, a tepertős pogácsa és a lekváros bukta jól ismert ízeit érzi a szájában. A kemence előtt két mester veti a cipót, mögöttük meg ügyes kis gép sodorja a tésztát kiflirúddá, fürge asszonyujjak fognak össze belőlük négyet s fonják foszlós fonott kalács- csá. Egy másik gép a zsemlék tésztáját pörgeti. Talán, ha húsz másodperc telik, har­minc zsemle készein van me­gint. Feladás, préselés, vágás, pörgetés. Újra meg újra. S az eredmény minden alkalommal harminc kerek zsemletészta, amit már csak sütni kell. Fehér köpenyben, fehér fi- tyulában Hohner néni ördön- gős gyorsasággal végzi mun­káját. Reggel nyolc óra van, de meg sem látszik rajta, hogy este tizenegy óra óta megállás nélkül készíti a különböző sü­teményeket. Hosszan elnézem munkáját, s csak sokára kérdezem: — Hogyan lett péknő, Hoh­ner néni? Vizsgálódva rámnéz. — Szükségből, fiam. Tizen­két esztendeje már. — ^szükségből? — kérdezem csodálkozva. — Abból — bólint rá komo­lyan. Nem várja meg, hogy új­ra rákérdezzek. — Szóval úgy kezdődött — sorolja —, hogy ide szegőd­tem árueladónak tizenkét esz­tendeje. Reggel kezdtem, dél­után végeztem, aztán siettem haza a családomhoz. Hogy tör­tént, mint, kár lenne szót vesztegetni rá, egyszercsak magamra maradtam a négy gyerekkel. A legidősebb, Má­ria érettségire készült a gim­náziumban. Erzsi varrónőnek tanult, Ilonka az általános har­madik, Miklós pedig az első osztályba járt. Most aztán mi lesz, töprengtem magamban, miből nevelem fel a saját vé­reim? Mentem a vezetőkhöz, segítsenek. Azt mondták, be­állhatok péknek, úgy több lesz a keresetem. Vállaltam, mi mást is tehettem volna. Éjsza­kánként tanultam a dagasz-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom