Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-05 / 53. szám

PEST MEGYEI s^ftrlar» 19(59. MÁRCIUS 5., SZERDA Miért szép? A népművelés Kopogtattak a házak ajta­ján; — Ma színielőadás lesz! A jegy árát tojásban, ke­nyérben, húsban mérték. Ván­dorszínészek — ütött-kopott szekereken, vézna lovakkal és ikorgó gyomorral. Embereknek játszottak. Az országnak ját­szottak. Játszottak az örökké­valóságnak. Kopogtattak a házak ajta­ján: — Beszélgetni jöttünk, any­juk! Az árát a figyelő szemekben, az értelmes válaszokban mér­ték. Népművelők — lelkesen, a kezdet kezdetén, mikor még volt miért. Teherautókon, me­lyekről félóránként leugrálhat­tak, mert a hűtővíz felforrt. Jókedvűen, fiatalon egy új ha­zában, amely még náluk is fia­talabb. Kopogtattak a házak ajta­ján: — Már nem kopogtatunk. Lelkesen: [ — Mert beoltottak vagyunk. Népművelők 1969-ben. A vá­rosi tanácsokon, a járási szék­helyeken megtalálod őket. író­asztal mögött ülnek. Előttük írógép: iktatnak, számolnak. Népművelők, aktákba zárva. © A lcultúrházak oldalán mű­sorplakátok. A templomto­ronyból lenézve a tetőkön an- tennaeldorádó. — Információs népművelés. Gombnyomással működő. A mércét magasra tették. És eh­hez kell alkalmazkodnunk. Ne­héz. A Déryné Színház ma már nem akkora vonzerő. Falun is városi színészek a kedvencek: Básti, Latinovits, Ruttkai. A televízió képet, a rádió hangot ad a legeldugottabb községnek. És a filmeket nem vézna lo­vak, hanem villanymozdonyok szállítják. Az embereket is. A főváros felé. — A kultúrélet egy város­nak fontos ügye. A falunak is. És a tanyáknak is kell, hogy az legyen, mert a kultúrának lehetősége nyílott arra, hogy betörjön a szántóföldek baráz­dái közé, a fehérre meszelt há­zakba. A népművelőknek a le­hetőségek feltárása, az ízlés­nevelés, a kultúra tudatos irá­nyítása a feladata. © Kismartoni Ferenc, a Váci Városi Tanács népművelési felügyelője, pedagőguscsalád- ból származik. — Be vagyok oltva. A nép­művelést nem az anyagiakért csinálja az ember, hanem mert be van oltva. — Szereti? — Nem tudnék mással fog­lalkozni. Sokan azt mondják: a nép­művelők az élet hajótöröttéi. Azaz: aki tud rendezni, az rendez, aki nem tud, az kriti­zál, aki kritizálni sem tud — az népművelő: Kiéli magát az énekkarok próbáin, az irodal­mi színpad vezetésekor. Sokan azt mondják: csak népművelgetünk. Ügy össze­vissza. Ahogy jön. Nincs tu­datosság, nincs fokozatos emel­kedés, grafikon van — hegy­gyei-völggyel. — A népművelésnek az ala­pokhoz kell simulnia. Régen a szénapadláshoz, most a tetőan­tennákhoz. Akkor alacsony volt a mérce, most magas, any- nyira, hogy edzenünk kell, mielőtt nekirugaszkodunk. Ke­resni a formát, formálni az íz­lést, érdeklődést kelteni, és kö­zelférkőzni az emberek szí­véhez. Kismartoni Ferenc tanított Kóspallagon, igazgatta a nagy­marosi kultúrházat, és kerék­párral vitte ki a házakhoz a színházjegyeket. 19 éves kora óta foglalkozik ezzel, nem könyökvédővel, aktákat bá­mulva, hanem azok között, kiktől munkája sikere füg­gött. Ma rAár erre nincs idő. Távirányítással kell dol­goznia. Töltőtollal, tele­fonon keresztül. Kisza­bott munkaideje van és csa­ládja. Szemüveget hord, és az akták beszélnek helyette. 1968- ban 38 ellenőrzésen, 75 érte­kezleten, 36 társadalmi ren­dezvényen volt. 285 ügyiratot kezelt. 69 első két hónapjában 86 akta gyűlt össze íróasztalá­ban. 1967-ben összesen volt 197. Három műsorfüzetet kell megszerkesztenie. Többre nincs idő. Hiányolják a kultúr- házban, a felnőttoktatások est­jein, és az üzemekkel sem tud a kapcsolat szorosabbá válni. Reggel nyolctól négyig bent kell ülnie, bent az asztal mö­gött. — Igen, a kapcsolat hiány­zik. És az anyagi fedezet biz­tosítása. © A megyei tanács népműve­lési osztályán szakágak sze­rint csoportosítva tevékeny­kednek a népművelők. Van is­meretterjesztési előadó. De van Pest megyei TIT-titkár is. Sőt a Pest megyei Népművelé­si Tanácsadónál is foglalkozik ezzel ember. Van intézményi főelőadó és a művelődésügyi osztályon gazdasági csoport. Vácott a népműveléssel szo­rosan egy ember foglalkozik: Kismartoni Ferenc. Két évvel ezelőtt még a sportpálya szerződéseit is ő intézte. Most iktat és számol. Munka után átmegy a kultúr- házba, szervez és néha elláto­gat a DCM-be vagy a Híradás- technikai Anyagok Gyárába. Ha ideje engedi. Mert család­ja is van. Miért szép a népművelés? Mert állandó emberközelséget ad, és láthatod a tágra nyílt szemeket, a piros arcokat, a szájon ülő szenvedélyt. A kí­váncsiságot a szép iránt. Ne­velheted az embereket. És le­mérheted az eredményt. A népművelésnek nem szabad aktákba szorulnia, és a modern világ töltőtollaiban, telefon­zsinórjaiban elvesznie. Tamás Ervin Broyler Újfajta broyler naposcsibék szállítását kezdték meg hétfőn a Bábolnai Állami Gazdaság kamionjai. Az új broyler az eddiginél jobb takarmányérté­kesítő, gyorsabban hízik, na­gyobb az ellenállóképessége. Kedvezőbb csont—hús aránya miatt a feldolgozó ipar szíve­sebben vásárolja. Az új fajtát gyorsan elterjesztik: a jövő év utolsó negyedében már csak ilyen broylert szállít a gazda­ság partnereinek. A fajtacsere jelentőségét és arányait jól szemlélteti az az adat, amely szerint a gazdaságtól az idén 31 millió húsnaposcsibét vásá­roltak a bábolnai iparszerű technológiával dolgozó állami és szövetkezeti gazdaságok. ADATIK TUDTÁRA A hűséges menyecske Olyan kedves, takaros ez a kis dombnak hegy, hegynek domb halom, Penc határában, mint a neve: Menyecskehegy. Történt pedig nagyon-nagyon régen, hogy egy szépséges, barna ha­jú, piros arcú menyecske élt békésen párjával a kis falu­ban. Sokaknak tetszett, még a szomszéd faluból is eljöttek vasárnap látására, de szó sem férhetett hozzá: osak az urát szereti. Egyszer Vácról jött egy ba­rát a faluba. Jó borral kínál­ták, hamarosan híre jutott, milyen szép asszony lakik a hegy aljában, hét maradt. At­tól fogva mást sem tett, kér­lelte az asszonykát, tegyen a kedvére. Az egyszer elunta a sok zaklatást és azt mondta a barátnak: — na, nem bánja, úgy lesz, ahogy akarja, de van egy kikötése. — Megteszek én érted min­dent a világon — kiáltott örömmel a barát, mert már alig várta, hogy célját elérje. — Nem sok az egész — mondta a menyecske. — Csak­hogy ölben vigyen fel engem a szőlőbe a présházból. — Ha csak ennyi a kiköté­sed — nevetett a barát. — Hi­szen olyan nádszál vagy, köny- nyű, mint a pille! Ezzel kapta az asszonyt, ira­modott futva a hegyre. Ké­sőbb már nem futott, csak ment, majd mendegélt. Hiába volt karcsú az asszony, ő meg erős, az út mégiscsak hosszú volt, a meredek csúszós. De pihenni nem lehetett. A me­nyecske hegyes papucsával rugdalta a hátát, ha meg akart állni szusszanni egyet. Aztán felértek, de a barát már szólni sem tudott. Csak letette az asszonyt, sóhajtott egyet és kinyúlt. Az asszony sírt-nevetett örömében, hogy végre, meghalt a barát, nem üldözi többet. Repült a tutyi- mutyi urához, aki nem tudta megvédelmezni. Hanem csu­kott kaput, behúzott ablaktáb­lákat talált. Onnan kiabált ki az ember, ide többet be ne te­gye a lábát, ő ugyan nem hisz a tisztességében. Szegény menyecske szégyen- letéban elbújdosott, más vi­dékre vándorolt sírva. A hegy ittmaradt s neve hirdeti a tör­ténetet, akár így esett, akár másképp. k. m. Tabletták fogszuvasodás ellen Dr. Armando Gonzalez me­xikói orvos olyan tablettákat kísérletezett ki, amelyek segít­ségével megelőzhető a gyer­mekek fogainak szúvasodása. Az orvos ötszáz hétéves gyer­mekkel folytatott sikeres kí­sérleteket. Kalaphorgászok Amszterdam igazi Víziváros, központjában legalább 400 híd van, méghozzá csaknem valamennyi nyitott helyen, ahol szabad a széljárás. En­nélfogva megszokott jelenség, hogy a szél elviszi az emberek kalapját. A városi tanács nagy körültekintéssel minden hídnál elhelyezett egy-egy hosszú csáklyásrudat. A kö­zönyös hollandok mindennapi foglalkozásnak tekintik a ka­laphorgászást, a rengeteg kül­földi turista számára vi­szont ez igazi látványosság, ingyen szórakozás. Cédrusok árverésen Befejezte Csont- váryról szóló for­gatókönyvét Hu- bay Miklós: a ter­vek szerint „Céd­rusok átverésen” címmel a MA­FILM 1-es stúdió­jában készül film belőle. A forgató- könyv nem Csont- váry Kosztka Ti­vadar életéről szól, hanem ha­gyatékának felfe­dezéséről és meg­mentéséről, amely önmagában Is iz­galmas történet. A film a festő halála után pár hónappal kezdő­dik, 1919 novem­berében. Ezekben a napokban in­dult műtermet ke­resni egy fiatal építész — a ma is élő Gerlóczy. Gedeon — s talált is kiadó helyisé­get a műegyetem környékén, a volt Hadik kávéház­nál. A szobában összetekert vász­nakat lelt, ame­lyeket éppen ár­verésre bocsátot­tak. Felfedezte, hogy a csupán vá­szonértékük mi­att eladandó ké­pek — Csontváry- alkotások, A fia­talembernek né­hány napja ma­radt arra, hogy előteremtse a pénzt, amellyel felvehette a har­cot az árverésen a konkurrenciá- val. A film tulaj­donképpen ezek­nek a napoknak és az árverésnek a történetét dol­gozza fel. A Cédrusok ár­verése n-t a tervek szerint Ranódy László rendező filmesíti meg. Műemlékrejtvény (10.) am Visegrád, régészeti lelet. Melyik magyar király építtetett itt palotát, és milyen stN lusban? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtéséi egyszerre, mind a 30 rejtvénykep közlése után küldjék be a szer­kesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék- rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az ere­deti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- niük, a győztesek névsorát pedig április 13-1, vasárnapi számunk­ban közöljük. ŐszE erenc •• 10. A kapitányság előtt posz­tóié őrszem megpróbálta szét­oszlatni a tömeget: — Oszoljunk, jóemberek... Nincs itt semmi látnivaló... Ne bomoljanak ... De senki sem mozdult. Kerekes Gergely, Zsoldos és Saci előrefurakodtak: — Jelentse az őrnagy elv­társnak, hogy a városi kül­döttség kér tőle kihallgatást — mondta Gergely bácsi. Hangja ércesen csengett, hallatára el­némult a tér, és különösen az idősebbek, a történelmi idők szelét érezték fújdogálni. Ke­rekes igazi néptribunnak érezte magát, talán Catónak, aki a Forum Romanumon har­sogja fennkölt szavait. Az őr becsengetett egy rend­őrért, hogy továbbítsa ezt a szokatlan és mulatságos ké­rést. Lillácska — ezúttal őszes fekete hajjal — ott állt a tér szélén, mivel a Levendulában is kimondták a zárórát. Ügy képzelte, hogy nemsokára megjelenik az erkélyen Farkas őrnagy, és felmutatja a sza- tírt. Kíváncsi volt rá. Vajon milyen férfi lehet az ilyen? Aztán észrevette, hogy valaki figyeli. A tömegtől kissé tá­volabb, félszegen és gyámolta­lanul, ott állt Karcsi. Rögtön nem érdekelte ez az egész os­toba história. Odalépett a fiú­hoz: — Rám vár, Karcsika? A fiú nem válaszolt. — Ne legyen már olyan mú­lja. Most sötét van, de látom, hogy maga elpirult. — Ráér, Lillácska? — Magának mindig — fe­lelt a lány és belekarolt. — Eljön velem sétálni... mondjuk a kiserdőbe? — Maga kis buta. Minek néz engem? Egy kis diáklánynak? Semmi szükségünk az erdőbe menni. Jöjjön, meghívom egy feketére a lakásomra. Ne fél­jen, nem olyan kávét kap, mint a Levendulában ... — Én inkább sétálni szeret­nék ... — Jöjjön. Majd megbeszél­jük ... Farkas közben megkezdte a kihallgatást. A minden ízében reszkető nőt lefektették egy szobában és orvost hívtak. — Neve? — Borzák József — felelt a letartóztatott férfi, akinek adataiból kiderült, hogy negy­venéves, nős, két gyerek apja, a gyárban raktárosként dol­gozik. — Ismerte a sértettet? — Kit, kérem? — kérdezte felettébb ostoba tekintettel. — Hát azt a nőt, akit ma este a kiserdőben megtáma­dott. — Ismertem, kérem ... Már régen figyeltem... Én nem is tudom, mi történt velem... Egy hirtelen ötlet... Nem ér­tem, kérem ... Már csak azt vettem észre, hogy Ica sikol­tozik és vérzik az arca. El akartam hallgattatni... — Hogyan? — Megfenyegettem... Na­gyon meg voltam ijedve... — Most először fordult elő magával ilyesmi? — Igen... — Gondolkozzon — csattant fel Farkas őrnagy hangja. — Esküszöm, kérem ... Csak nem tetszik gondolni? — Én nem gondolok sem­mit ... És most vezessék a fogdába... Borzákot Sipos tizedes ki­tuszkolta. Egy rendőr jelentet­te. hogy Kerekes egy küldött­ség élén be akar jönni. Far­kas most még ezt is el tudta viselni. — Engedjék be ... — Őrnagy elvtárs! Lent a tér feketéink az emberektől. Tudni akarják az igazat. Meg­ígértem nekik, hogy tájékoz­tatjuk őket... — Semmit nem tudunk mondani... Korai lenne. — De a város népének joga van megtudni az igazságot. Farkas kezdett begurulni: — Drága Gergely bácsi. Menjen szépen haza... Kerekes azonban már visz- szavonhatatlanul belezavarta magát a néptribun pózába, — Addig egy lépést sem, amíg nem adhatok valami tá­jékoztatást a népnek. Farkas elmosolyodott: — Rendben van. De egy feltétellel. Ha leírja amit mon­dok. És becsületszavát adja, hogy egy szóval többet nem mond. Kezet rá! Kerekes Gergely enyhén meg is csattogtatta a bokáját. — Becsületszavamra, kér­lek! — Akkor írd: Ma este köze­geink előállítottak egy sze­mélyt más személy sérelmére elkövetett testi sértés alapos gyanúja miatt. A nyomozás folyik... Kerekes csalódott arcot vá­gott: — Ennyi? — Egy szóval sem több ... Gergely bácsi kiállt az er­kélyre. Már egyedül volt, mert a fiatalok elszeleltek mellőle. — N.-iek! Polgárok! Felha­talmazásom van a következők közlésére... — harsogta, és szóról szóra felolvasta Farkas nyilatkozatát. Lent az emberek kicsit mo­rogjak, de jól elszórakoztak

Next

/
Oldalképek
Tartalom