Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-19 / 65. szám
PEST MEGYEI r/fiHoj) 1969. MÄRCIÜS 19., SZERDA Tanítás és gyakorlat • • Ónálló gondolkodás: segít a tévé, a f, a magnó A tanuló nem üres edény, amelyet meg kell tölteni a rohamléptű fejlődés következtében állandóan dezaktualizá- lódó tudománnyal. Fáklya, amit fel kell lobbantam. Az iskola feladata, hogy bevezesse a tanulót az állandó tanulás állapotába. Ennek a két gondolatnak a valóraváltásán fáradozik az Országos Pedagógiai Intézet. Dr. Szarka József, az intézet főiigazgatója elmondta: nagy gondot fordítanak a komplex matematika tanítás! kísérletekre, mert ez a tárgy a műszaki fejlődés következtében egyre Szerkesszen velünk! társasház-építkezés - falun? „A községekben egyre több fiatal határozza el, hogy odahaza a tsz-ben, vagy egyéb, helybenlevő üzemben kívánja állandó munkahelyét megtalálni. Ezért helyben is szeretne letelepedni. De hova? Nincs megfelelő lakás a számára. Helyes lenne a helyi KISZ-szervezetektől és községi tanácsoktól, ha falun is szerveznének ifjúsági társasház-építkezé- seket. Gondolom, akad minden községben olyan telek, melyet rendelkezésre bocsáthatna a községi tanács” — írja 1000 forintos ötletpályázatunkra Deák István, Kartalról. Sorsolásra érdemesítő elképzelése figyelemre méltó, s elgondolkoztató. S hogy megvalósítható-e, arról majd riportban számolunk be rövidesen. nagyobb szerepet tölt be életünkben. A kísérletek céija olyan matematikai tanítási módszer kidolgozása, amelynek segítségével a tanulókat önálló gondolkodásra, saját tapasztalataikon alapuló megoldásra készíti elő. A kísérleti oktatások 14 iskola 26 osztályában folynak, és az eddigi eredményele kielégítőek. Felmérések, hatásfokvizsgá- latok, valamint különféle statisztikai adatgyűjtések segítségével derítik fel, hogy a Világnézetünk alapjai című tárgyat hogyan lehetne a jövőben még jobban tanítani. Az iskolák 1964 óta közkedvelt tárgya a filmesztétika. Az oktatás megfelelő eredményeket produkált már eddig, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy 1969-ben már hetvenezer diák tanulja ezt a tantárgyat. Sokat foglalkozik az intézet az idegen nyelvek tanítási módszerének megfelelő kialakításával is. Arra törekednek, hogy a tanítás alapjául azt az élő szókincset tegyék, amelynek gyakorisága az illető idegen nyelvben dominál. Az idegen nyelvek tanulásánál ma már nagy segítséget nyújtanak a technikai segédeszközök, a magnetofon, a tv, a diafilm, valamint a nyelvi laboratóriumok, amelyek jól beváltak megyei intézményeinknél is. Az Országos Pedagógiai Intézet sokoldalú kutatómunkájának lesz majd eredménye a most már óhatatlanul szükségessé ivált pedagógiai és oktatási reform bevezetése. K. I. 133 nap esemény A Pest megyei Levéltár egy évig tartó gondos munkával készült fel a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának 50. évfordulója méltó megünneplésére. — Mi lett az eredménye a kitartó munkának — kérdeztük dr. Lakatos Ernőtől, a levéltár igazgatójától. — Március 19-én nyílik meg az általunk rendezett tanács- köztársasági emlékkiállítás, amely e hónap 29-ig lesz nyitva. Még ebben az évben megjelenik a már nyomdában levő Pest megyére vonatkozó okmánypublikációnk is. A Pest megyei Hírlapot pedig 133 napon keresztül ellátjuk mindennap egy-egy hírfejjel, amelyben az 50 évvel azelőtt azon a napon történt eseményeket foglaljuk össze. Szerepelni fognak ebben az anyagban a meKÖNYVESPOLC Hegedűs Géza: AZ A MÁJUSI RIADÓ A népszerű író új műve a magyar történelem nagyszerű napjait, a magyar Vörös Hadsereg miskolci hadjáratát idézi. A félévszázados múlt szól hozzánk a könyv lapjairól, és sajátos atmoszférájával, tisztán csengő forradalmi romantikájával annyira magával ragad, mintha nem is telt volna el azóta 50 esztendő. Az író gazdag képzelőerővel rajzolja meg hőseinek útját, de mindvégig a történelmi realitás talaján maradt. Finoman árnyalt karaktereit olyan emberi közelségbe hozza, hogy szinte velük megyünk Miskolc felé. Milyen sokarcú ez a frissen verbuválódott proletár hadsereg, amely a harci riadó ütemére fokozatosan rendeződő sorokban menetel előre. Hányféle gondolkodásmód ütközik, mennyire különböző életutak futnak össze, hogy egy nagy áramlatba olvadjanak, hiszen valamennyien önként jöttek a felhívásra: Veszélyben a szocialista haza! A hosszú menetelésben új barátságok szövődnek, a közös cél és talán a közeli halál gondolata feloldja a gátlásokat. A harcosok vallanak önmagukról, beteljesült és reménybeli szerelmükről, megkapó őszinteséggel tárják fel legbensőbb érzelmeiket, vágyaikat a barát, harcostárs előtt, akit tegnap még nem is ismertek. Próza és epika szerencsés ötvözete ez a hangvételében is ünnepélyes, lírai telítettségű — stíluselemeiben az akkori stílustörekvésekre utaló — írásmű, amely méltó emléket állít a Magyar Tanács- köztársaság hőseinek. Várkonyi Endréné gyéről, a megye városairól és községeiről szóló korabeli hírek és tudósítások, valamint különféle és a korra jellemző jegyzőkönyv- és feljegyzés- másolatok. — A levéltár minden dolgozója lelkesen készült erre az ünnepségsorozatra, s úgy érezzük, hogy szerény munkánkkal hozzájárultunk a magyar nép a magyar történelem egyik sorsdöntő, nagy eseményének méltó megünnepléséhez. (k. i.) ADATIK TUDTÁRA. Tűz alakban ördög jött — Neve? — Kalácska. — S az öné? — Szintén Kalácska. — Csak nem Kalácska maga is? — De bizony! — Hát itt mindenki Kalácska? — No, nem mindenki, de ha megnézi a község nevét, már minden világos lesz! Kemencén vagyunk. Valamikor élt itt egy pékmester, aki olyan ízletes kenyeret sütött, hogy ... Nem is kenyér volt, hanem kalács. De van ám más érdekesség is: a Kemence-patak. Élt itt egyszer egy ősz szakál- lú öregapó. Nem szerette a falut, haragudott mindenkire, a falubéliek is haragudtak rá, de hiába kérték, nem akart elköltözni. Nem is kényszerít- hették, mert az öregembernek nagy hatalma volt: tudott varázsolni ... Amikor haldoklott, magához hívatta a falu nagyjait: — Bocsássatok meg, ha bántottalak titeket, én is megbocsátok nektek. Most, hogy meghalok, Kemence az utolsó gondolatom és azt szeretném, ha ezt a falut mindenki megismerné. Ezért... menjetek ki a Kemence-patakhoz! — s kilehelte lelkét. Rohant az egész falu a patakhoz, s mikor odaértek, csoda történt. A patak egy pillanatra megállt és ... és a víz, megindult visszafelé. A Börzsönyben ma ez az egyetlen patak, amelyik északra folyik. — Látja azt a keresztet? Annak is érdekes a története. Szakoly földbirtokos egy éjszaka erre ment haza. Egy- szercsak megnyílt a föld és tűz alakban megjelent az ördög. Ügy megijedt, hogy hirtelen földbe gyökerezett a lába; keresztet vetett, imádkozott és segítségért kiabált, de nem hallotta senki. Nem is hallhatták, mert a tűz hangja elnyelte kiáltását. Megfogadta akkor Szakoly: — Ha ezt én élve megúszom, építtetek itt egy keresztet. Most ezen a helyen áll a kereszt, s talán ettől fél az ördög, hogy nem jött elő azóta... — Nem fél a rémisztő történetektől? Mert akkor elmesélem, hogy kapta nevét a Nyúzó-díilő — II. József idején élt itt egy nagy család. Nem mert senki a közelükbe menni, mert... A faluban egyre feltűnőbb lett, hogy aki ezen a vidéken járt, sohasem tért vissza. Egy bátor legény elhatározta, hogy megnézi, hogy hova tűnhettek. Éjjel lábujjhegyen ment el odáig, megállt a kunyhó mögött hallgatózni. Amikor megértette, hogy bent miről beszélnek, mint a villám rohant vissza faluba. Nem akarta, hogy ő is a többiek sorsára josson: félt, hogy megnyúzzák. Mert a család az arra haladókat elfogta és megnyúzta, majd üstbe tette — és megette. — Sunyó — Kairóba utazik üermauus Gyula Vasárnap jegyzeteinek és tudományos anyagának rendezésén dolgozott Germanus Gyula professzor, aki a közeli napokban Egyiptomba utazik. A professzor útjával kapcsolatban elmondotta: március második felében ünnepük Kairó ezeréves fennállását. A millennium alkalmával megrendezett eseménysorozatra az egyiptomi kormány hívott meg. Ez alkalommal arab irodalom megújhodásáról tartok előadást a kairói tudományos akadémián, amelynek tagja vagyok. Egy másik előadási meghívás Ammanba szólít, ahová a jordániai egyetem elnöke hívott meg. Műemlékre]*tvény (22.) A ráckevei Savoyai-kastély kert felőli részét ábrázolja képünk. A híres barokk kastély tervezője és építője Lukas Hildebrandt, a barokk építészet nagy művésze volt. Melyik Európa-szerte híres épületet tervezte még Hildebrandt? Annyit elárulunk, hogy egy semleges ország fővárosában látható az az épület. Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvénykép közlése után küldjék be a szerkesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék- rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az eredeti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- niük, a győztesek névsorát pedig április 13-i, vasárnapi számunkban közöljük. PiNTÉítISTVÁKr' oi l árért-, 8. Ruth-nak ez már sok volt. Az idegei felmondták a szolgálatot, zokogni kezdett. Az FBI harcias tagjait ez egy cseppet sem zavarta. Bizonyosan nem Ruth volt az első nő, akit sírni láttak, j Az egyik detektív megmoto- | zott. Mindenáron fegyvert ! meg mérget akart nálam talál- ' ni, de az sem ejtette őket kétségbe, hogy kénytelenek voltak egy meglehetősen ócska zsebkéssel megelégedni. Igaz, elég sovány leletnek tarthatták, mert ráadásul elvették tőlem, és gondosan eltették a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének szombati teájára szóló belépőt is. Aztán átkutatták a szobát. Mindent felforgattak. Persze nem találtak semmit. Egyikük aztán kijelentette, hogy Ruth elmehet, nekem viszont velük kell tartanom. — De miért, uraim? — Mert engedély nélkül tartózkodik az Egyesült Államok területén! Megmutattam ideiglenes tartózkodási engedélyemet, amelyet a Bevándorlási Hivatal állított ki, három évre. Csak a három év eltelte után folyamodhattam volna végleges letelepedési engedélyért. Az egyik FBI-os erre elővett egy papírt, amelyet szintén a Bevándorlási Hivatal állított ki, s amelyen az állt, hogy az 1934-ben, Márianádasdon született Kása Bertalan hontalan személy többé nem rendelkezik tartózkodási engedéllyel, mert azt visszavonták. — Most mi lesz velem? — kérdeztem elámulva. — Velünk jön az Emigration Service vizsgálati fogdájába. A többit majd ott megtudja... Velükmentem, de nem azért, mert kíváncsi voltam a továbbiakra, hanem azért, mert mást nem tehettem. — Ne félj, szívem — mondta Ruth könnyes szemmel —, van egy újságíró ismerősöm, az majd segít. Csak légy türelmes, nem hagylak el. Lám, az imént, amikor a harmadik emeleten balra fordultunk, már azt hittem, hogy Ruth az enyém. És most tovább gyakorolhatom a türelem erényét, ráadásul fogdában. amelyet újonckoromban sikerült elkerülnöm. Türelemre pedig kétszeresen is szükségem volt ezen az éjszakán. Tudniillik a poloskák miatt. Ezek a kellemetlen állatok mindenesetre megkíméltek attól, hogy megint Ruth-tal álmodjak, s aztán rá kelljen ébrednem a keserű valóságra. Nemcsak álmodni nem hagytak, hanem aludni sem. Azt már gyermekkorom óta tudtam, hogy a poloska szemtelen. A tanítóm egy alkalommal szemtelen poloskának nevezett, mert rajzszeget tettem a székre, és beleült. A jenki poloska egyszerűen kibírhatatlan, azt csak ezen az éjszakán tudtam meg, az Emigration Service fogdájában. Egyszerűen érthetetlen, hogy ez a szervezet, amelyben ezrek és ezrek kapják a fizetésüket csak azért, hogy ne engedjenek be kellemetlen lényeket Amerikába, miképpen adhatott otthont ilyen kellemetlenkedőknek. Megjegyzem, valamiképpen a poloskák ellen is küzdöttek, nemcsak ellenem. Ezt abból gondoltam, hogy nemcsak a cellám, hanem a reggelire kapott étel is rovar- porszagú volt. Ezt a csodaszert azonban a poloskák vígan ették, semmi bajuk sem esett tőle, sőt, csak növekedett az étvágyuk, amelyet aztán belőlem elégítettek ki. Alig vártam, hogy reggel legyen, és megszabaduljak a szemtelen élősdiektől. Reggel egy fokkal sem jobb modorú jenki elé kerültem, de legalább megtudtam, miért törtek rám a szállodaszobában, éppen a legalkalmatlanabb pillanatban. Egy Búrt nevű úriember színe elé vezettek. Igazi amerikai tempóban támadt rám: — Azonnal mondja meg, hogy kik a cinkosai, és milyen titkos üzenetet akart átvenni abban a szállodában! Csak ennyit mondtam neki: — Nem értem, mit beszél! Búrt meglazította a nyakkendőjét, mint aki nagy munkához készülődik. — Mi majd megértetjük magával! — fenyegetett. — Megvannak az eszközeink, hogy magát szóra bírjuk! — Például mi? — kíváncsiskodtam nyugodtan, > hiszen nemigen bírhattak szóra: nem tudtam semmit. Búrt elővette az asztalfiókból a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének teájáról szóló meghívót, és diadalmasan az orrom alá tartotta. — Például ez! — Ez? — csodálkoztam. — Mit akar ezzel? é — Ez a bizonyíték, hogy maga a helyszínre, készült, aljas tervét Végrehajtani! Nem tudtam megérteni, miért aljas terv az, ha valaki honfitársaival szeretne találkozni, hogy anyanyelvén beszélhessen. De eszembe jutott a tegnap délutáni újságcikk. Csak nem engem gyanúsítanak, hogy Csánkó vezérelnök életére törnek? — Ha azt az alakot keresik, aki le akarja lőni azt az öregurat, akkor rossz helyen tapogatóznak! — mondtam higgadtan. — Két okból is lehetetlen, hogy megöljem. Először is, nem ismerem, másodszor pedig én még egy csirkének sem tudnám elvágni a nyakát. — Ismerjük mi már az ilyen fickókat — mondta a nagy hasú Búrt. — A Bob is ilyen volt. Sőt, vegetáriánus... — Ki az a Bob? — Hogyhogy ki? A virginiai gyilkos. Egyszer megkérték, hogy nyisson ki egy marha- nyelvkonzervet, és rosszul lett tőle. Azután megölt tizenkét nőt. Tizenhat éves volt a legfiatalabb, tizenhét a legidősebb. Ehhez mit szól? — Mit szólnék? — kérdeztem vissza kihívóan. — Mit fecseg itt összevissza? Hülyének néz bennünket? Jobbnak láttam, ha hallgatok. Igent nem mertem, nemet pedig nem akartam mondani, mert ha nem muszáj, nem szoktam hazudni. Valóban, őrültnek tartottam Burtot meg a társait. Mi a nyavalyát akarnak tőlem? Hiszen én aztán igazán biztos voltam benne, hogy semmi közöm sincs az egészhez. Hagyjanak engem békén, és kész! — Ügy, tehát nem válaszol?! ... Ügy is jó! Majd én mindjárt bebizonyítom magának, hogy nem vagyunk hülyék! (Folytatjuk)
