Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-02 / 51. szám
ft st MEG ft kMmvIho 1969. MÁRCIUS 2., VASARNAP Abszurd krimi I Hiába a kifinomult művé- \j í szí ízlés nevében elhangzó ren- $ geteg intelem, a krimi rajongói § nem hagyják magukat lebe- J szélni. Én sem. Imádom a kri- J mit. De csak a realista krimit, J mert az abszurd krimit gyo- ^ mórból utálom. Hogy mi az ^ abszurd krimi? Hát az olyan k krimi, amelyben át akarják elitem a nézőt: lehetetlen és hihetetlen mozzanatokat szőnek a cselekménybe. Tegnap is láttam egy krimit. Egészen jó lett volna, de a vége felé egy olyan átlátszó képtelenséggel akartak megetetni, nogy mérgemben elzártam a tv-t, és zsilettpengével apróra hasogattam a ruhásszekrényt. Douglas Jim bandáját nyugtalanítja, hogy romlik a koszt a manchesteri fegyház- ban, ahova tizenöt évre beutalta őket a törvényszék. Ezért elhatározzák, hogy .megszöknek a kulcslyukon át. Sikerül. Ámde ott állnak aprópénz nélkül. Douglas levelet ír Londonba a milliárdos Brown bankárnak: azonnal küldjön nekik egymillió fontot, különben elrabolják egyetlen lányát, a húszéves, csinos Bessyt. A fukar Brown azonban inkább tíz géppisztolyos detektívre költi a pénzét, velük őrizteti Bessyt éjjel-nappal. Douglas Jim mérges. Behatol a Brown-villába, egymaga tönkre silányítja a tíz detektívet, majd pattogatott kukoricával magával csalja Bessyt. A banda helikopterrel rejtekhelyre távozik. Brown bankár zokog, és mind a tíz detektív béréből levon, egy-egy fontot. Mipt látják, eddig minden rendben, a történet hihető. Az ügyet Dickson, a kiváló mestei detektív veszi kézoe. Liverpool levegőjének szeny- nyezettségéböl rájön, hogy a banda Londonba iszkolt Bes- (- syvel, ezért ő is oda iramodik. J Mivel London nagy, és Dick- J son nem győzi egyedül a nyo- ^ mozást, felfogad egy segédet. ^ Ez a fickó nem más, mint i Douglas Jim, aki így akarja $ megkeresni Bessy mindenna- ij pi kenyerét. Közben a gengsz- J tér alig tudja visszatartani a J röhögést, csudára átveri Dick- § sont, összekuszálja a saját ma- Jj gához vezető szálakat; Ámde s Dickson néhány hónap múlva ^ egy hanyagul eldobott alma- J csutkából ráeszmél, hogy ki- J csoda is az ő segédje. De már J késő. Jim jót kacag a detektí- § ven, és a biztonság kedvéért ^ nyolcvan golyót ereszt Dick- § sonba. A banda a repülőtérre * szágult. Amszterdam az úti $ cél. Dickson hamarosan ma- J gához tér: hetvenkilenc golyó J elcsúszott a hóna alatt, csupán J egy karcolta fel a bőrét. A ^ mesterdetektívnek eszébe jut az Angyal egyik kalandja: ak-§ kor a gengszterek Amszterdam § felé oldottak kereket. Meg- J van, Douglas Jim sem utazha- J hatott máshova! Ö is kirohan $ a repülőtérre. Az amszterdami J gép már a kifutópályán su- g hant, de Dickson utolérte, és g felkapaszkodott a farkára, s Amint a gép Amszterdamban g leszállt, el akarta csípni a ban- J dát, de mit ad isten, a banda J nem volt a gépen! Ugyanis a s gengszterek lekésték a gépet, v s Londonban maradtak. Nosza ^ Dickson, usgyi vissza Angliá- ^ ba. Mint látják, eddig min- J den rendben, hihető. ^ Londonba visszatérve, Dick- ^ son beront a banda szállására. ^ Dé az ajtó mögött leskelődő ^ Douglas Jim fültövön csapja ij a detektívet. Dickson még J ájultéban is észleli a gúnyka- ^ cajt, amit a banda hallat, és ^ felfogja, hogy a banda ezúttal g Párizsba repül. Dickson kis- g vártatva feléled, kivágtázik a § repülőtérre, és felugrik a pari- $ zsi gépre. Ennél a jelenetnél fogott el | engem a szörnyű gyanú. Hát | ez egy abszurd krimi! Pima- szül át akarnak engem ejte- J ni? Na nem, rendező úr, én J nem a falvédőről jöttem! g $ Mert tegyük fel, hogy | Dickson évekig nem járt kül- $ földön, ezért az amszterdami J utazáshoz simán megkapta a Brit Nemzeti Bank devizaígérvényét, majd az útlevelet és a 70 dollárt. Igaz, gyanúsan gyorsan ment a dolog, de hát egy magándetektívnek jó ösz- szeköttetései lehetnek. Elutazott tehát Amszterdamba, majd onnét vissza Londonba. És ekkor jött a bukfenc, a nézőnek az ő semmibevétele! Dickson nyomban Párizsba repül a banda után. Hát azt senki se akarja nekem bemesélni, hogy Dickson egy éven belül másodszor is megkapta a devizaígérvényt, az útlevelet és a 70 dollárt... Horváth József ^rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss/^ § ^ I JOBBÁGY KÁROLY: ^ | Egy sejtnyi erdő Szavalnak a tanárok ORFEUSZ (Ifj. Kertész László rajza) dssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssss^ Folyóiratszemle Emberi és költői hitvallás nemesen formált anyaga, szenvedélyesen lüktető sorok — ez Garai Gábor: Dávid könyve című versciklusa, melyet az új írás februári számának vezető anyagaként közöl. A folyóirat, mely januárban megújhodott köntöst öltött, egyre inkább megújhodik, tartalmi értelemben is, frissebb, sokrétűbb lesz. Szépirodalmi anyagai közül Bertha Bulcsu elbeszélését emeljük ki — Holdkutya és kantinosnő —, valamint Darvas József riportdrámájának második részét, mindkettőt elsősorban eredeti hangjáért, látásmódjáért. Darvas drámája, ahogy színpadon, nyomtatásban is izgalmas alkotás, mélyre hatol, napjaink konfliktusainak gyökereit kutatja, s ha némi következetlenséggel is, de nem eredménytelenül. A folyóirat Mérleg- rovatát a népművészetnek szentelte, rangos szerzők írásainak adva helyet, így többek között Illyés Gyula meg- kapóan lírai, mégis tényszerű cikkének, Ortutay Gyula Írásának — Egy folklórista jegyzeteiből —, Sárosi Bálint valamint Maróthy János dolgozatának a népzenéről, illetve a népdalról. E tematikai tudatosság a szerkesztés új törekvéseit jelzi, s a magunk részéről csak helyeselni tudunk ehhez. Szabolcsi Miklós: Indulatos jegyzetek a mai magyar prózáról címmel adott közre hosszabb cikket. Sokféle nézőpontból vizsgálódó cikke végső summázata nem túl optimista, mint ahogy nem túl sok optimizmusra ad okot a vizsgálat tárgya, a mai magyar próza sem. Amit fönntartás nélkül dicsérhetünk a cikkben: a konkrétságot, a névre szóló bírálatot, kritikai megjegyzést. Szokatlan ez mai kritikai életünkben. Sok lesz miatta a sértett ember. Főként azért, mert Szabolcsi „indulatos jegyzeteidnek többsége — igaz... ! Februári számában a elsősorban az aktuális kérdések tükre kívánt lenni. Jávorka Edit: A fogyasztói árakról címmel írt cikke jó áttekintés, néhány olyan tény kimondásával, melyek nemrég még a kulisszák mögött húzódtak meg. Balogh István cikke — A társadalmi információ elméletéről — fontos témához nyúl, mégpedig más nézetekkel vitázva, ám tisztázás helyett tovább bonyolítja a szálakat, s a nem szakmabeli alig ért meg valamit abból, miről is vitatkoznak a — szakmabeliek... § Erdei Ferenc írásával a szer- J kesztőség lezárja a termelő-! szövetkezetek néhány társa- j dalmi kérdéséről kibontako- ; zott, sokféle álláspontot meg-; fogalmazó vitát. Hasznos vita; volt ez, mert bár néhány kér-! désben bizonytalan utakra is 5 tévedt, egészében rendkívül! fontos kérdésekre irányította! rá a figyelmet. Ha szerényebb: keretek között is, de új vita! van kibontakozóban: Vörös; Gyula és Babinyecz Tibor szól; hozzá, mégpedig polemizálva; Heller Ágnes cikkéhez, mely a! Valóság múlt év novemberig számában jelent meg, A sza-5 badság fogalmáról címmel. Aj hozzászólások elsősorban azt J kifogásolják, ami más viták; esetében is középponti helyet; foglal el: a fogalmak tisztá- i zatlanságát. Ahogy növekszik^ a vitázókedy, úgy derül ki,! hogy elsősorban az alapfogai-J mák biztos meghatározására $ van szükség, mint most, ebbení az esetben a szabadság fogai-^ mának marxista meghatározd- J sára. Ez a hiány egyben aj korábbi időszak elméleti mun- J s kájának réseire, fehér foltjai-^ ra is fölhívja' a figyelmet. J (m) $ Napsugár ömlik végig testemen, érintésétől bőröm feltüzel, ahogyan fekszem, majdnem meztelen s a szél szaladgál mellemen le-fel. Hiába minden, mímelt nyugalom, megjátszott béke, mely most szenderít. Háborúktól zúg fenn a nyárfalomb, mely könnyen végleg a földre terít. Aggódó szemmel nézek szerteszét, jön-e egy békés, egy másik csapat, megmenteni a költő szellemét, a fényt, a dalt, s az enyhe árnyakat, — amely erősebb, mint a robbanás s a földieknél nagyobb hatalom, zászlója Nap — egy égi lobbanás — ott tündöklik fán, bokron és falon. Az égre néztem. Kéken ragyogott... Ám ... messziről egy óriás sereg, hófehér felhők száza lovagolt... — Énértem, mind, hogy megsegítsenek! — fölöttük vígan lobogott a fény, nem láttam végét, számuk annyi volt. — Számat befogtam, féltem, hogy szegény testem elárul mindent, felsikolt. — És megindult az első támadás. A levegőben milliárd, kicsi ejtőernyő —, hogy’ is lehetne más! — kezdett lebegni, földre szállani. Ez az új harcmód. Nincs ellenszere. Ejtőernyősök. Néztem, földre ront divíziójuk; jöttek egyre le ... és akkor láttam búsan — én, bolond — hogy csak a nyárfa pelyhes, kis magot rejtő, lehellet-súly termése száll. Betölteni lenn a puszta, elhagyott földet, hol fajtám háborút csinál. És nem is értem jött ez a sereg, a természetet menti, tartja fenn ... A pelyhecskék, mint sok, kicsiny gyerek fejem körül futkosnak szüntelen. És kergetőztek félig hunyt szemem előtt, majd lassan mindegyik megállt. Egy sejtnyi erdő! Lombjuk hirtelen — úgy láttam — megnő s felettem kitárt karjuk már óv, páncélt borítva rám, fölém hajolva, mint hajdan, anyám. AZ „ÚJSZÜLÖTT“ GYEREKET VAR nosné gazdasági vezető kétszáz forint jutalmat kapott. Ám egy héttel később, a néhány éve épült s talán a megye legkorszerűbb művelődési házában, Veresegyházon csupán a könyvtár és a büfé üzemelt. Érthető, ha jutalmat azon az estén senki sem kapott. Neon úgy február első hetében, Budakeszin, ahol a művelődési központ igazgatója, Andrássi János és a könyvtár vezetője, Pongor Istvánná egyaránt három-háromszáz forinttal térhetett békés nyugovóra. Aztán megint fordult a kerék: Foton a fűtetlen, takarítatlan művelődési házban még az igazgató sem volt található. Csupán Dalmi Jánosné könyvtáros érdemelte ki a háromszáz forintos jutalmat eredményes munkájával. A „repülőzsüri” eddigi legsikeresebb útja Tápió- szentmártonba vezetett. Százötven tagú gyermekkórus a színpadon, tizenévesek a KISZ-klubban, kölcsönzők népes hada a könyvtárban. Meleg helyiségek, mindenütt tisztaság. Az irodában — az igazgató rövid távollétében is — ügyelet, méghozzá nem is akárki vállalkozott erre a feladatra, hanem maga a községi tanács vb-titkára. A „repülő- zsűri” elnöke először került dilemmába: a zsebében hétszáz forint, felosztásra váró jutalom. A látottak és tapasztaltak alapján azonban — jogosan! — kevésnek ítélte a rendelkezésére álló összeget. Kölcsönzött hát a saját zsebéből még háromszáz forintot. így végül is ezer forint jutalmat osztott ki, ebből ötszázat Várallyai Béla igazgató, háromszázat Gallai Sándorné takarítónő, kétszázat pedig a KISZ-klub vezetője, Háfra Ida kapott. Elismerésül és további buzdításul. Hiszen az első villámellenőrzést a szabályait értelmében még négy követheti ebben az esztendőben. Vagyis: a „repülőzsüri” egyszeri ellenőrzése sem elkeseredésre, sem elbizakodásra nem ad jogot. A hátralevő tíz hónap során javítani éppen úgy lehet, mint rontani. Valami új kezdődött a megye népművelési életében az elmúlt öt hétben. Pezsgés, fellendülés, esetenként világos ablakok és érthető módon nagy-nagy izgalom. Hátha ma este és hátha éppen hozzánk— Ez a hátha feltétlenül serkentően hat. Nem csupán azért, mert senki sem akar szégyenben maradni, ha éppen rá kerül a sor. Azért is, mert a „repülőzsüri” jelentését minden alkalommal megküldi az illetékes járási tanács vb-elnök- helyettesének is. És ebben az esetben már nem csupán arról van szó, hogy valaki kap-e jutalmat vagy sem. Hanyagság, nemtörődömség esetén nyilvánvalóan a felelősségre vonás sem marad el. Érthető: elsősorban olyan emberek munkájának az ellenőrzéséről van szó, akik azért kapják a fizetésüket, hogy estéről estére változatos programokkal várják a vezetésük alatt álló művelődési intézménybe falujuk, városuk szórakozni-művelődni vágyó lakóit. [/nnyit az öthetes „újszülött” eddigi életéről. Ami pedig a születendő „gyermekét” illeti: a napokban Jósvai Lajos, a Gödöllői Járási Tanács vb-elnökhelyettese levélben értesítette a megyei tanács vb művelődésügyi osztályát, hogy rövidesen megkezdi munkáját a járási „repülőzsüri” is. És még egy adat, ami az „újszülött” életképességét bizonyítja: míg a „születés előtt” az foglalkoztatta leginkább a „repülőzsüri” életrehívóit, honnan vegyék a pénzt a jutalmazásra, addig ma már odáig jutottak, hogy a pénzügyi illetékesek közölték: a tervezett tizenötezer forint többszörösét biztosítják az új ellenőrzési forma fenntartására és tökéletesítésére. öt hét alatt ennél többet elérni aligha gondolt valaki is. Prukner Pál Er — Mikor kezdték? — Októberben. De azok még J csak „kísérleti adások” vol- ^ tak. Most kezdünk úgy igazán í belejönni, — mondja Kiss ^ Antal a „rangidős” szerkesztő. J A magnetofonszalagot ar- J rébb tekeri: — Hallgasd csak! — „Arany késként villan ^ napnak fénye a fák közt és i füstölve siklik az úton, a friss J nyomokon...” — szavalnak J a hangszórók. — A magyartanárunk... J — A monori József Attila J gimnázium hangstúdiója most ^ már minden igényt kielégít? í — Azt már nem! Az még § messze van. Nem tudunk kü- J lön — osztályonként — szólni J a fiúkhoz, csak egyszerre. Kel- J lene egy kapcsolóberendezés. J — Eredmények? — Hetente egyszer riport, ami az iskola életével foglal- J kozik, aztán az irodalmi mel- J léldetünk „Számycsengő” cím- J mel. Amit előbb hallottál — J a Radnóti-vers felvétele — ^ ebből a műsorból készült (—más) > í «Ieghökkentő a cím? Min- ; 1V1 den bizonnyal az. Szó | szerint nem is igaz. Csak át- ; vitt értelemben. Az „újszü- ; lőtt” ugyanis ez esetben nem ; más, mint az öthetes múltra ! visszatekintő „repülőzsüri”, a ! népművelés ellenőrzésének ez ! az újszerű formája. ! Egyetlen mondatba sűrít- ! ve a „repülőzsüri” lénye- ; gét: a népművelők munká- ; jának vizsgálata, értékelése és ; jutalmazása azonnal, „zsebből ; fizetve”. Ilyen még nem volt ; népművelőberkekben az el- j múlt huszonhárom esztendő ! alatt Most van. A gazda- : ságirányítás reformja, a ru- | galmasabb pénzügyi gazdál- : kodás lehetőséget biztosít rá. ; Megszületését mégis hossza- j dalmas vita előzte meg. Mi- ; bői jutalmazzon a „repülő- \ zsűri”? A megyei tanács vb ! művelődésügyi osztályának ! évente tizenötezer forint állt i a rendelkezésére népműve- i lók jutalmazására. Kimonda- ; ni jelentős összeg, igazságo- ; san jutalmazni belőle a me- j gye száznyolcvan népműve- ; lési intézménye közül a leg- ! jobbakat, nagyon kevés. Két- ! háromszáz forintos jutalma- ; zásokra volt elegendő. Vagy- ; is: erkölcsi értekén túl ezek ! a jutalmazások jelentősebb • anyagi elismeréssel nem jár- \tak. Magyarán mondva: nem > serkentették a népművelő- ; két eredményesebb, hatéko- j nyabb munkára. ; Eddig öt alkalommal je- j lent meg valamelyik mű- j velődési intézményben a „re- j pülőzsüri”. Járt Vácott, Ve- j resegyházon, Budakeszin, Fó- ! ton és Tápiószentmártonban. ! Az első tapasztalatok — nem ! megalapozatlanul! — máris : arra engednek következtetni: \ feltétlenül hasznosnak bizo- ; nyúlt a népművelés ellen• őrzésének ez az új formája. ; Vácott telt ház fogadta a ; „repülőzsüri” tagjait. A mű- ; velődési központ minden he- ! lyisége foglalt volt azon az ! estén. Pelczéder Tibor igaz- ; gató háromszáz, Szigeti Jóiéban kalandozik, ahogy műve J címében is megfogalmazta, s J e kalandozás során Galilei pö- 5 révei — pontosabban szólva $ annak tudománytörténeti előz- J ményeivel és hátterével — J éppúgy megismerteti az olva- J sót. mint az információ jelen- J tőségével a modem világban, ! s Sántha Kálmán nagy tehet- J ségű neurológus munkásságá- 1 val. J S Az ismeretközlésen túl mi J az, ami érdekessé és értékessé J teszi a tudománytörténet, eb-; ben az esetben Vekerdi mun- 5 kásságát? Az, hogy mcg. iu-; tatja az összefüggéseket, azo7 J kát a gazdasági-társadalmi J ágazatokat, melyekből kisar-1 jadt egy-egy tudományág! gyorsan növekvő fája, azaz ért-! hetővé teszi a tudományos ha- \ ladás törvényszerű, tehát; szükségszerű voltát. A könyv; a Magvető Könyvkiadó Elvek; és utak sorozatában jelent; meg. ; (m. o.) ! Aki figyelemmel kíséri az olvasói érdeklődés változásait, tapasztalhatja, hogy rendkívüli méretekben megnövekedett az igény — bizonyos értelemben a széppróza rovására — egyrészt a memoárok és dokumentumok, másrészt a szó jó értelmében vett, igényes ismeretterjesztő, s ezen belül is a természettudományos munkák iránt. Az igényekkel, ha a kelleténél lassabban is, de igyekeznek lépést tartani a kiadók, s ennek bizonyítéka a hazánkban olyannyira elhanyagolt tudománytörténet egyik ismert művelőjének, Vekerdi Lászlónak most megjelent kötete. A vaskos, ötszáz oldalas könyv elkápráztatja az olvasót, eléje tárva mindazt a gazdagságot, melyet a tudománytörténet képes föltárni, akár matematikai, akár mitológiai kérdésekről van szó. A szerző tizennyolc, hosszabb, rövidebb tanulmányában vafi J | KÖNYVESPOLC s $ | VEKERDI LÁSZLÓ: I ^ | Kalandozás % tudományok történetében \ Művelődéstörténeti tanulmányok
