Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-02 / 51. szám

I 1969. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP PEST MEGYEI 9 Kulturális törekvések Ácsán y Egyezség, kézfogással AZ ÉLET KA TONÁI Tavaly szeptember elseje óta Vancsó László irányítja az acsai művelődési ott­hont, Tiszteletdíjat kap érte, havi 300 forintot. Egyébként szerszámkészítő az ikladi Ipa­ri Műszergyárban. Komoly, halk szavú fiatalember. Két éven belül ő az ötödik, aki elvállalta a művelődési otthon vezetését. Megismer­kedett a körülményekkel, fel­mérte a helyzetet, számba vette a lehetőségeket, és most balsejtelmek nyugtalanítják, Nem elkeseredett, csak bi­zonytalan. Szégyellné, ha elő­dei kudarcsorozatát nem tud­ná megszakítani. Ami van és ami lehetne A másfélezres lélekszámú községnek egyetlen, színpad­dá' rendelkező, 180 személy befogadására alkalmas terme van — ez a művelődési ott­hon. A községi KISZ-szervezet, a tanácsháza udvarán, külön helyiséget birtokol. Hetven­hat fiatal — 70 százalékuk tsz-tag, 30 százalékuk gyári munkás és építőipari dolgozc — zsúfolódik össze e tá­gasnak egyáltalán nem mond­ható helyen. Klubokat, szak­köröket alakíthatnának, közö­sen szórakozhatnának, 15 ta­gú színjátszó csoportjuk mely Budai Borbála tanárnő irányításával, ismételten nagy tetszést aratva, még így ií minden évben produkál va­lamit, most, márciusban pél­dául egész estet betöltő, egy- felvonásosokból álló műsor­ral lép Ácsán és a környék­beli falvakban a közönség elé jelentős csoporttá fejlődhet­ne. A községi könyvtár szin­tén külön helyiségben húzó­dik meg. Tavaly október ótí Vancsó László felesége, a; általános iskola pedagógusi látja el a könyvtárosi teen­dőket. Kétezerszáz kötet ál az olvasók rendelkezésére száznyolcvanhatan válogatna! köztük rendszeresen. A szú! helyen a nagy forgalmat le­bonyolítani igen nehéz. Kétségtelen, amióta Vancst László áll a művelődési ott­hon élén, megpezsdült Ácsé kulturális élete. Tavaly ok­tóberben (ilyen itt még nen volt!), Fábián Zoltán rész­vételével sikeres író—olvasc találkozón vehettek részt £ falubeliek, öt, filmvetítéssé egybekötött, TIT-előadás hallgathattak meg, s a terv tavaszig még négy előadás tartalmaz. A tsz-tagoknak sorozatban, húsz mezőgaz­dasági szakfilmet mutatna! be, a silózáárál, az üsző- nevelésről, a kukoricabeta­karításról, a traktorok kar­bantartásáról stb. A KISZ- istáknak, előadással kísért politikai oktatófilmet vetítet tek le. Február 22-én far­sangi bált rendeztek, már­cius 20-án ünnepségen em­lékeznek meg a Magyar Ta­nácsköztársaságról. Húsvéti é; búcsúi bál, újabb író—olvasc találkozó is szerepel a tervben A művelődési otthont anya­gilag csak a helyi tanács tá­mogatja. Pontosan évi hatezer forinttal, amelyben, sajnos Vancsó László 3600 forintos tiszteletdíja is benne van. A bálok bevétele és esetleges te­rembér növeli még valame­lyest a kulturális célokra for­dítható összeget. A könyvtár gyarapítására a tanács évi 300( forintot áldoz, a járási könyv­tár az idén 1500 forintos pót­hitelt is biztosított. — Kedvezőbb körülménye­ket kellene teremteni Ácsán £ kultúrának — jelenti ki Van­csó László. — Szeretnénk, h£ az Aranykalász Tsz is segíte­né törekvéseinket. És ami min­dennél fontosabb: épüljön fé mielőbb az új művelődési ház Fellegekben járnak? Tervrajza már kész. Kiterít: elénk Béri Jánosné tanácséi nők. Tulajdonképpen tömeg­szervezeti székház lenne, mely­ben a kultúra is elfoglalhatni az őt megillető helyet. — Itt egy présszó nyílna, it helyezkednének el a tsz-iro- dák, ez a kultúrotthoni rész — mutatja Bériné. — Amint lát­ják, L alakú, egyemeletes épü­let. Régóta spórolunk rá, há­rommillió forintba kerülne. Költségvetése egyébként most készül. Ha minden jól megy, még ebben az évben elkezd­jük az alapozását, ünnepélyes átadását 1970. augusztus 20-ra tervezzük. A községfejlesztési alapból félmilliót áldozhatunk rá, a lakosság szívvel-lélekkel ígéri a társadalmi munkát, a Vác és Vidéke Általános Ér­tékesítő és Fogyasztási Szövet­kezet vállalja a presszó, a tsz az irodák építésének költsé­geit. Bizakodással eltelve A községben töbtien attól tartanak, kihasználatlan ma­radna a nagyobb kultúrotthon. A remek napközit is felépítet­ték, s lámcsak, az egyik ter­mét be kellett zárni, fele­annyi gyerek lakja, mint amennyi beleférne. Mielőtt ha­tároznának, sok mindent meg VARGA JÁNOS Órákon át el tudtuk nézni, ho­gyan dolgoznak, akik a falakat rakják. „Legalább szárazon élvezzünk” — ezt mondta egy Farkas nevű társaim. Kirakták hozzánk a „Hó- man-boyokat” ... Ezek voltak a fiatal, végzett mérnökök. Hatvan pengőt kaptak egy hó­napra Klemm főmérnök néha még meg is rúgta őket mégse lázadtak. — A választóvíz Fejér me­gyében érte a fejemet... Se­regélyesen építettünk utat... Acsai Imrével, a 19-es Tanács- köztársaság népbiztoshelyette­sével itt ismerkedtem meg. Egy kamrában aludtunk ... sokat beszélgettünk ... Akkor hal­lottam először életemben a „Tökéről”. A barakkba is át­jártunk, este Acsai mesélt, és ha egyszer-egyszer nagyon el­fáradt, mert nem értette a kubikmunkát, és nem óhajtott beszélni, a többiek rátámad­tak: ... „Mondjad csak,mond­jad!”... „Nem baj, ha a teg­napit ismétled!” ... ABONYBA HAZAJÁR­TUNK. Ott már nagyban folyt a nyilas agitáció. Képviselőnek Baky Lászlót választották. A mi szocdem képviselőnket a csendőrök leléptették. — 1938. január 1-én Acsai azt kérdezte, volna-e kedvem belépni a pártba?... Nagyot dobbant a szívem, féltem is, de borzasztó kíváncsiság is be- lémvágott. Azt hittem, az va­lami különleges dolog, ha az ember párttag. Még a fejét is másképpen hordja. „Nem vé­geztem én még semmi mun­kát” — ezt válaszoltam. — „Dehogynem — mondta Acsai —, te eddig is pártmunkát vé­geztél, ha nem is tudtál ró­la.” Megkaptam a tagkönyve­met. Ezek után feladatokat kel­lett elvégeznem. Paládpusztán az első sztrájknál én yoltam a három közül az egyik, akik a munkaadókkal tárgyaltak. A honvédségi munkáknál kellett aztán minél jobban elhúzni a határidőket, s ahol lehet, meg­akadályozni az elkészültét. — Megnősültem, gyerekeink is születtek. — A mi családunkban min­denki párttag. János fiam mér­nök, most Lipcsében van, Mar­git felsőfokú technikumot vég­zett, Sándor fiam KISZ-titkár. Szolid, rendes emberek. Olyan nevelést kaptak, amilyet kell. De elkanyarodtam a témától, átcsaptam a jelenbe. Tapolcán, Szombathelyen kobikoltunk. A háború alatt minket nem vittek katonának, mert haddmunkán voltunk. A Horthy-proklaimációkor nyíl­tan a színre léptünk. Otthon tartózkodtam ... 14-en össze­jöttünk, és megalakítottuk a kommunista szervezetet. Legjobb elvtársaimat be­gyűjtötte a csendőrség, nekem is szöknöm kellett... A Béke párt röplapjait osztogattam ... — Csak a puszta tényeket mesélem el... Tartózkodom az érzelmi momentumoktól... A felszabadulás otthon ért... A szovjet parancsnokság kérésé­re rendőrséget kezdtünk el szervezni... majd Mucza Já­nos barátommal a földosztást is elkezdtük... Nehéz idők voltak ... Abonyban összeszed­tük az árva gyerekeket... 45-öt, se anyjuk, se apjuk .. de nem tudtunk nekik enni ad­ni... a front alatt sok vályog­ház elpusztult... az állatokat a vonuló németek hurcolták el... betegség, nyomor .. víz­hiány ... mit is mondjak még?!... Iskolára kerültem... volt, aki megszökött, mert nem bírta az éhséget .. tarlórépa- főzelék, zsírtalanul, vízben főtt répa... mindennap ... Az elő­MÓRÉ MIHÁLY METSZETE I CSANÁDY JÁNOS: Vasutak Vasutak a tömör szobában átcsattogják a könnyű csendet, a mozdulatlan sejtfalak síneken száguldva pihennek; a vaskerék, akár a forgó olajos csontba ágyazottan, egészségesen szárnyralobban, váltó csattog, madár kiált, sas kering a tömör szobában, törökhoni hegyeit felett, s nyújtózkodnak Szibériában vörösfenyők és tűhegyek — a világ minden moccanása e sínekben rezget ezüstben — egy űrhajó repül amottan, s kéken lebeg a Föld a füstben. kell tehát fontolni, ez kétség­telen. — Ha mégis úgy döntenek, hogy az acsai tanács terve megvalósul, bár nem járunk jól, félmillió forint értékű tá­mogatást nyújtunk a tömeg­szervezeti székház felépítésé­hez — ígéri az Aranykalász Tsz elnöke. — A kultúrházat egyébként néhány éve mi ta- taroztattuk ki. Magunkévá tettük a Pest megyei Népmű­velési Tanács és a Pest me­gyei. Szövetkezetek Szövetsé­geinek tavaly októberben ki­adott irányelveit, melyek arra hívtak fel, hogy járuljunk hoz­zá a község közös kulturális alapjához. Hajlandók vagyunk anyagilag is segíteni a műve­lődési otthont, ha tőle ugyan­olyan értékű ellenszolgáltatást kapunk. És máris megegyeznek ab­ban, hogy a tsz vezetősége még a kulturális alap felosztása előtt megtárgyalja Vancsó Lászlóval, mit tudnának egy­másnak kölcsönösen nyújtani. Kézfogással pecsételik meg az egyezséget. Polgár István * * A HERCEGHALMI ÁLLA- > MI GAZDASÁG igazgatói iro- j dájában erősen viseltes, ko- ! pott télikabát mellé akasztom ! az enyémet. Varga János a ! tárgyalóasztalnál ül, s az a be- i szélgetés előtti kétpercnyi ! csend, előkészület, matatás al- ä kaimat ad apró megfigyelések- ; re: öltönye is ósdi, lábán 160 ! forintos gumitalpú bakancs, ! Kossuthot szív. Zömök test- ! alkatú férfi, magas homloké, ! kese hajjal, kicsit gyulladt és ! eléggé fáradt szemmel. S — 1914-ben születtem, né- 5 gyen voltunk testvérek, két S fiú és két lány. Apám az abo- S nyi kubikos, az első világhábo- ; rúban a szerb fronton meg- ü halt. Nem ismertem. Édes- (anyám, aki az uradalomban S vállalt répaegyelést, később ! mindig engem küldött el a ha- j diözvegy.eknek járó segélyért, j „Már vegyél is rajta sót vagy ; gyufát” — ezt mondta ilyen- ! kor. 5 — Harmadik elemista ko­5 romban kivett anyám az isko- j Iából, és pásztornak adott. Egy j évet mulasztottam... később, j a hat osztály végeztével Tör- ; telre szegődtetett... Tizenkét $ éves voltam... Édesanyám, el- ! jött gyalog meglátogatni... 5 „Mi bajod van, kisfiam, miért j sírsz?” .. „Félek egyedül a ta- : nyán” ... Néha a lovak lába ; előtt a jászol alá húzódtam, és 5 betemettem a fejem szalmá- $ val... Rossz álmaim voltak, $ mindig hadakoztam valakivel ; éjszaka. í — A béremet kérdezi?... t Pontosan emlékszem! Egy év- $ re a következő juttatásokat $ kaptam: 3 mázsa búza, 1 má- 5 zsa árpa, 2 választós malac és 5 30 pengő... Számítsuk át? ... $ A búza körülbelül 900 forintot ^ ért, az árpa 280-at, a malacok ^ 500-at, a pénz, mondjuk, 500 ^ forintot, ha a vásárlóértékét $ nézzük. Az összesen 2180 fo- ^ rint. Tehát havonta 181 forin- $ tért dolgoztam. 5 „Árva gyerek vagy, tarsd a ^ szád!” — Anyám mindig ezt ^ mondta. $ — A tanyától nem messze § lakott egy lakatos. Hanáknak § 'hívták. Ügy mondta csak: „kis- ^ gyerek” ... „Adjatok olvasni a S kisgyereknek!” ... Jókait és a 5 Három testőrt is ott olvastam. ^ Meg társadalmi regényeket... ^ Egy év múlva másik mun- ^ kahelyre kerültem, egy gaz- ^ dag paraszthoz. Pénz helyett | egy lánc kukoricaföldet adott 5 anyánknak. Fél háromkor kel- ^ tem mindennap. 1929 telén (> annyira hideg volt, hogy a $ jószágokat az istállóban itat- ^ tűk. Vízhordás közben a lá- ^ bam egészen a combomig ^ csonttá fagyott, mert mindig | leöntöttek. | — NEM LESZEK TÖBBÉ 5» CSELÉD! — ezt mondtam egyik este anyánknak. Az asz- S tatra borult, és sírt. „Neked § nincs apád, Jancsi!” ^ 1932-ben Abonyból három­^ ezer ember ment el munkát ^ vállalni. Abonytól vagy Szen- 5 testől Pestig az országút min- S dig tele volt gyalogló férfiak- § kai, asszonyokkal. Velünk ^ szemben is jöttek, kínzott, ^ gyötrött arcúak: — „Hiába ^ mentek, Pesten sincs mun- ^ka!”... Mi mégis róttuk csak ^ az országutat... Hátha!... | Rámszakadt a boldogság, út- ^ munkához kerültem, követ ^ törni, de a kubikosbrancs be- fogadott. 5 — Az embert a brancs ala­^ kította. Mi meg az Általános ^ Munkásegyletet. Csak szak- ^ egyletnek hívtuk. Volt még ^ földmunkás-szakszervezet, ^ szocdem párt is, és a szakegy- ^ letbe a Népszava újság járt. A | módosabbak a Katolikus ^ Munkásegyletet meg a Katoli- kus Gazdakört támogatták. ^ A szakegylet könyvtárosa ^ Pólyák István Csepelről jött. ^ Kettős szekrénye volt. Az első ^ részből adta a semleges, a bel- ^ sóból a veszélyes irományokat. ^ A „Pápák bűnét meg a Fran- ^ cia forradalmat is ő adta a ^ kezembe”. Sj — Néha elbocsátottak ben- ^ nünket... emlékszem a Váci ^ útra mentünk ... Nagy táblá- ^ kát tettek ki a gyárkapukra: ^ „Munkásfelvétel nincs” ... Az ^ építkezésekre is kijártunk. Ott ^ is a táblák: „Munka nincs!” adóteremben télikabátb'an ül­tünk, fűtés nem volt... Szak- szervezeti munkára osztottak be, kerékpáron jártam a ta- nyavilágot __ — KÜLDÖTTSÉGBE JA­VASOLTAK Bulgáriába... Mondtam, nem vállalom, fag­gattak: „Ne légy hülye, ilyen alkalmat elszalasztani!” ... Nem volt ruhám. Székely elv­társ, a szakmaközi bizottság el­nöke adott egy öltönyt... Ott­hon nem volt kenyér... Aztán az országos bénmegállapító bi­zottsághoz kerültem, Kossá István mellé. Később annak a vezetője lettem, majd pártfő­iskolára küldtek. A szakta­nácshoz titkárnak osztottak be... főleg a bérekkel foglal­koztam ... Egyik osztályvezetőm Mező Imre elvtárs volt. Kossától és tőle is nagyon sokat tanultam. Amikor megalakult az Állami Gazdaságok Minisztériuma, Fock Jenő jött a helyembe, én pedig miniszterhelyettes let­tem ... — Nem, soha sem érdekel­tek a hatalom külsőségei... Nem vágytam soha a szép au­tó vagy a fényűzés > után ... Rengeteget dolgoztam... A reprezentálást mindig gyűlöl­tem és untam... Abban az időben sok jó elvtársat, gazda­sági embert rágalmaztak meg és fogtak perbe... Büszke va­gyok arra, sok koholt ügyet borítottam fel és akadályoztam meg... nemegyszer ért emiatt vád és támadás. Amikor az Állami Gazdasá­gok Minisztériuma megszűnt, a MEDOSZ titkára lettem. Bán­tam-e a miniszterhelyettesi rangot? ... Ugyan kérem, min­dig oda mentem és azt hajtot­tam végre, amit a párt elvárt tőlem. 1962 óta vagyok itt, a Herceghalmi Kísérleti Gazda­ság igazgatójaként. Nyolc évet tanultam a mun­kám mellett, elvégeztem a közgazdasági egyetemet és a honvédakadémiát. Ebben a gazdaságban mnden évben 4 —5 millió volt a veszteség. Azt mondtam: „Három éven belül ebből 10 millió pluszt kell ki­hozni.” A szakemberek több­sége azt hitte, elment a józan eszem. 1967-ben 14,5 millió, 1968- ban 15 millió forint nyereség­gel zártuk az évet — 1938. január elsejétől iga­zolták a párttagságomat, s megkaptam a Szocialista Ha­záért Érdemrend kitüntetést. 1948-ban a Népköztársasági Érdemérem ezüst, 1951-ben a Népköztársasági Érdemrend IV. fokozatával tüntettek ki. A legnagyobb kitünteté­sem? ... Amikor az egyetem, aulájában 1800 végzős hallgató közül ötöt kiemeltek mint ki­tüntetetteket, az én fiam is ott volt közöttük. Van a család­ban is, aki folytassa, amit én, a sanyarú sorsú vplt kubikos­gyerek elkezdtem... — MIT TARTOK A HI­BÁIMRÓL? ... Érdekes kér­dés ... Azt hiszem, néha túl kemény vagyok ... Szeretem, ha végrehajtják, amit mon­dok ... szeretném mindig siet­tetni, előre a dolgokat... Oly kevés, amit az ember meg tud valósítani, és úgy sürget min­ket az idő! Varga János körülnéz gra­fikonokkal zsúfolt irodájában, kis birodalmának tárgyai, a vitrinek kupái, serlegei, okle­velei és arany, ezüst díjai kö­zött, majd a hamutartóban a rengeteg cigarettavéget never ti:... „Hangsúlyozom, egy ilyen visszaemlékezés elég erősen kiborítja az embert, igaz-e?” Szüts 1. Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom