Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-13 / 60. szám
“"'KfCirlav» 1969. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK A párt vezető szerepének néhány időszerű kérdése (Folytatás az 1. oldalról.) gálja és a fejlődés útját keresi. Most a párt vezető szerepével összefüggésben, az egyéb és nem kisebb jelentőségű feladatok mellett az államélet, a szocialista demokratizmus fejlesztését tekintjük olyannak, amelyeknek feltételei adottak, s a feladat megoldása objektíve is szükségszerű. A megvizsgálandó elemzést kívánó kérdések a következők: társadalmunk és államrendszerünk alkotmányos kérdései; a törvényhozás és a kormányzás fejlesztése; választási rendszerünk fejlesztése; az államigazgatási munka elemzése és fejlesztése; a tanácsok államhatalmi, igazgatási és tömegszervezeti jellegének vizsgálata; az igazságszolgáltatás és szervei továbbfejlesztése; a párt és az állam viszonya; a párt vezető szerepének növelése az államéletben. E munka olyan stádiumban van, hogy több területen már gyakorlati intézkedésekre is sor kerülhet, de sok fontos elvi jelentőségű kérdés eldöntése a X. kongresz- szusra vár. Az elkövetkezendő időben a párt vezető szerepét és az állam irányító tevékenységét egyidejűleg kell fejlesztenünk oly módon, hogy mindkettő munkája hatékonyabbá váljék, kiküszöböljük a fölösleges párhuzamosságot, hogy a párt vezető, irányító szerepe az állami munkában is biztosítva legyen. Ilyen értelemben fogjuk fel és helyeseljük a proletárdiktatúra rendszerének fejlesztését. A párt vezető szerepének növekedésében jelentős helyet foglal el az elméleti munka, FELVESZÜNK nagyipari létesítmények kivitelezéséhez magas• és mélyépítő technikusokat Bérezés megegyezés szerint Szállás, napi háromszori étkezés Kérjük, hogy levélbeni ajánlkozásában körvonalazza eddigi technikusi tevékenységét JELENTKEZÉS: DUNAŰJVÁROS, Kenyérgyár u. 1. sz. alatt. Személyzeti Osztály 26 SZ ÁLLAMI építőipari vállalat a marxizmus—leninizmus helyes alkalmazása, alkotó továbbfejlesztése, a munkásosztály ideológiájától idegen nézetek bírálata és leleplezése. Ellenfeleink gyakran vádolnak bennünket azzal, hogy nem engedünk elég tág teret a hivatalos álláspontoktól eltérő nézeteknek — mondotta ezután. Szerintük a tőkés országokban e tekintetben nagyobb a szabadság. Ez a vélemény igen távol áll az igazságtól. Bármit hirdetnek is önmagukról a tőkés országok képviselői, a valóság az, hogy teljes szabadság és minden eszme nyílt hirdetése, terjesztése, főleg pedig egyenlő esély, egyenlő anyagi és technikai lehetőség az eszmék terjesztésében a világ egyetlen országában sem lehetséges. Mi őszintén megmondjuk, hogy nálunk nem volt és nem is lesz „teljes szabadság”. Háborús eszméket hirdetni, a népek ellen bújtogatni nálunk törvénybe ütköző cselekmény. Megtanultuk és nem felejthetjük el, hogy az osztály harc az ideológia területén is folyik, és a mi részünkről az a marxizmus—leninizmussal szemben ellenséges nézetek ellen kell hogy irányuljon. Ebben a kérdésijén egyértelmű az álláspontunk. Alapelvünk; minden támogatást megadunk annak az ideológiai, tudományos kutatómunkának, amely a valóság mélyebb, igazabb elismerését tűzi ki célul és ezzel kívánja elősegíteni a szocializmus építését, vívmányaink továbbfejlesztését. De a leghatározottabban fellépünk az olyan „ideológiai”, „tudományos” mezbe öltöző kísérletek ellen, amelyeknek céljuk, hogy politikai erővé szerveződve végső soron a munkásosztály hatalmát. a népi hatalmat tegyék kérdésessé. ............... E lismerve és kihangsúlyozva az új kérdések kidolgozásának rendkívüli jellegét, a leghatározottabban elhatároljuk magunkat mind a „bal”-, mind a jobboldali torzításoktól. A gondolkodás bátorsága nem az egyénieskedő kalan- dorság, nem a nép életével való hazardírozás, hanem mindig szerves része az adott ország, a nép, a valóság, a szocializmus ügyével szemben érzett felelősségnek. Tapasztalataink szerint mind a dogmatikus, mind a revizionista álláspont egyformán veszélyes. Ezzel kapcsolatban hangoztatta a kétfrontos harc szükségességét. A következőkben néhány gondolatot vetett fel a szocialista demokráciáról, különösen a párton belüli demokrációró', annak jelenlegi helyzetéről, alakulásáról, jövőre vonatkozó feladatairól. A párt vezető szerepének növekedéséhez arra van szükség, hogy minden pártszervben, az összes pártszervezetben, egészséges, demokratikus légkör uralkodjék — harg:úVALLALATOK ÉS KÖZOLETEK RÉSZÉRE textilipari bérmunkák t rövid határidőre, egyezséges úron VÁLLALUNK KÉSZÍTÜNK VAGY JAVÍTUNK: • bútorvédő huzatokat, • függönyöket, • munka- és védőruhákat, • üzemi törlőruhákat stb. I)iin«i-k«rnyéke ftukázati S/,övf<km( méretes részlegei Vác, Széchenyi u. 24. és 31. lyozta, majd arról szólt, hogy a legutóbbi években jelentékenyen növekedett a párt vitakészsége. Az elvtársi vitákat mi nem divatos kampánynak vagy különálló célnak, hanem a párt cselekvőképessége, akciókészsége megerősítése fontos és nélkülözhetetlen eszközének tekintjük. Az előkészítés szakaszában a vita bármiféle korlátozása súlyos hiba, amely gátolja a helyes elvi álláspont kialakítását. Lényegesen más a helyzet azonban a határozat után. Ilyenkor már az elfogadott határozatról való mindenféle vita a végrehajtást gyengíti, és ezért nem engedhető meg. A párton belüli demokrácia további fontos és nélkülözhetetlen vonása a párton belüli bírálat fejlesztése. Támogatunk minden olyan bírálatot, amely a hibák felfedésére és felszámolására irányul. Különösen értékes számunkra a dolgozók kritikája. Azt tartjuk, hogy ezek a bírálatok a dolgozók felelősségtudatának növekedését tükrözik. A párt vezető szerepének helyes értelmezésével és továbbfejlesztésének feladataival szorosan összefügg a párt munkastílusának állandó javítása. A munkastílus továbbfejlesztésének fontos feltétele, hogy fokozatosan, de céltudatosan megszabadítsuk a pártot a nem hatáskörébe tartozó tennivalók sokaságától, az állami és gazdasági szervekre tartozó ügyek intézésétől. Előadását befejezve ezeket mondotta: a párt vezető szerepének érvényesítését, erősítését állandó feladatunknak tekintjük. Kitartó, türelmes, átgondolt munkára, és további elemzésekre van szükség ahhoz, hogy feladatainkat elvégezzük, és még sikeresebben hajtsuk végre pártunk- IX. kongresszusának útmutatásait. Zsúfolt vonatok (Folytatás az 1. oldalról.) a vállalat mégsem tudja kielégíteni az állandóan növekvő igényeket. Sok gondot okoz az állandó létszámhiány, még inkább az utak rossz állapota. Bár tíz év alatt a HÉV-szerel- vények óránkénti sebessége 21 km-ről 30—32 km-re növekedett. s korszerűsítették a szentendrei és a gödöllői vonalat — a HÉV sem tud megfelelni teljes mértékben a mai követelményeknek. Az utazási idő csökkentésének fontos feltétele a járműpark korszerűsítése, az áramellátás javítása, továbbá a tököl—ráckevei szakasz villamosítása, korszerű biztosító berendezése. Megyénk községeiből 85 kék autóbusz szállítja a fővárosba ingázókat. Az egyes vonalak túlzsúfoltsága az elmúlt három évben sem változott, s a fejlesztési tervek szerint 1971-ig nem is várható jelentősebb javulás. A jelentés megállapításai szerint kielégítőbb a helyzet az áruszállításban és a teherfuvarozásban. Az előterjesztés részletesen felsorolta, hogy az említett vállalatok anyagi lehetőségeikhez képest milyen erőfeszítéseket tesznek 1969—70- ben a személyszállítás érdekében. a lehetőségek korántsem elégítik ki az igényeket. Minderről részletesen beszámoltak a végrehajtó bizottságnak a vállalatok jelenlevő képviselői. Több órás vita alakult ki: milyen módon lehetne enyhíteni a súlyos helyzeten, s melyek a közlekedés javítását szolgáló legsürgősebb feladatok. Dr. Pénzes János, a megyei tanács elnökhelyettese foglalta össze a vita lényegét, s megállapította, hogy bár az elmúlt években mind a vasúti, mind a közúti személyszállításban jelentékeny előrehaladás történt, a jelenlegi helyzet eléggé súlyos. Kérte a minisztérium képviselőit s a közlekedési vállalatok vezetőit is, támogassák hatékonyabban Pest megye közlekedési gondjainak enyhítését, megoldását. A személyszállítás fejlesztésének legfontosabb feladatairól határozatot fogadott el a végrehajtó bizottság. — sp Tokió hóban Megbénította az országúti és légiközlekedést Japánban szerdán a havazás: déli 12 óráig 25 centiméteres hó borult Tokióra. A Haneda repülőteret délelőtt 11 órakor lezárták, harminc hazai és 15 nemzetközi járat indulása maradt el. SZERDARA VIRRADÓRA valamelyest csökkent a szabadságharcos tüzérség aktivitása Dél-Vietnamban: „csupán” tíz katonai célpontot támadtak. A 99 ev első napja James Earl Ray, dr. Martin Luther King gyilkosa megbilincselt kezével takarja el arcát, amikor a fotóriporterek sorfala között cellájába kísérik, hogy megkezdje 99 évi börtönbüntetésének letöltését. LINDA ÉS PAUL A Beatlesek közül elhullott az utolsó mohikán is: Paul McCartney, aki eddig a világhírű együttes egyetlen nőtlen tagja volt, 26 éves korában feleségül vette a képünkön mellette látható és nála egy évvel idősebb Linda Eastman amerikai fényképésznőt. ARAD NANA ÉS A HÓKUSZPÓKUSZ 1934 őszén Mr. Campbell Thompson, a világhírű British Museum munkatársa kellemetlen reumarohamot kapott. Campbell Thompson híres férfiú volt, hosszú évtizedeket töltött azzal, hogy. rendkívül érdekes „írásokat” böngész- sze" amelyeket az elmúlt nyolcvan év folyamán Mezopotámiában, az Eufrátesz és a Tigris közötti területen ástak ki. Évezredekkel ezelőtt nedves agyagtáblákra szövegeket véstek,' aztán az agyagtáblát megszárították, és ily módon tartósították. Ezek az agyagtáblák elmondották azoknak a népeknek és hatalmas államoknak a történetét, amelyek, mint Babilónia és Asszíria is, i. e. 3000—i. e. 539 között virágoztak Mezopotámiában, az Euf rátesz és a Tigris f oly óknál. Campbell Thompson már számtalan ilyen régi írást tanulmányozott, amikor az 1934- es év londoni őszi ködös időjárása, és vele együtt a reuma ágynak döntötte. Betegágyánál két nappal később megjelent dr. Silbur Evans, egy fiatal orvos, aki éppen akkoriban újszerű reumakúrákkal tette ismertté nevét. Dr. Evans mit sem törődött Thompson fájó tagjaival, hanem röviden ráparancsolt, hogy nyissa ki a száját. „Mr. Thompson — jelentette ki az ifjúság kétséget nem ismerő meggyőző erejével — betegségének oka fogaiban rejlik. A legújabb kutatásokból kiderült, hogy a beteg foggyökerek és a reumás fájdalmak között közvetlen kapcsolat áll fenn.” „Nagy egek — mondotta Thompson hangos nevetésben törve ki —, szó szerint elhiszem önnek. De ha ez a legújabb bölcsesség, akkor mutatok önnek valami érdekeset, mihelyt ismét lábra állok. Meghívom, jöjjön velem a múzeumba ...” Három héttel később dr. Silbur Evans megjelent a British Museumban. „Nos, nézzen ide — mondotta Thompson, és egy agyagtáblát mutatott az orvosnak. — Ez az agyagtábla kétezer-ötszáz éves. A szöveget egy akkori orvoskollégája írta, ha megengedi, hogy így mondjam.” Evans elmosolyodott: „Talán varázslót gondolt?” Thompson nem vett tudomást Evans megjegyzéséről, hanem így folytatta: „Az ön kollégáját Arad Nanának hívták. Időszámításunk előtt a 700—600 években élt. Az akkori uralkodó is ugyanabban az átkozott reumában szenvedett, amely manapság is gyötör bennünket. S most hallgassa meg, mit írt Arad Nana, az uralkodó orvosa, ezen az agyaglábián királyi páciensének: „Ö, akinek keze és lába gyulladásos, betegségét fogai állapotának tulajdoníthatja... El kell távolítani, uram, fogait ... Ez okozza a belső gyulladást ...” Arad Nana agyagtáblán írott levele királyához a legkorábbi levélváltás volt orvos és páciense között, amelyről mind a mai inapig tudunk. Az ősi Mezopotámia feltárói azonban időközben sok száz agyagtábla szövegét ismerték meg, amelyek Asszíria, Babilónia vagy Ninive orvostudományával foglalkoznak. Nem vitatható, hogy sok bennük a varázslat, de sok az olyan diagnózis és orvosi tapasztalat is, amely megállja a helyét a mi korunkban is. így például megtalálták egy asszír orvos jelentését királyához. Talán II. Nabukadne- zárról volt szó, aki időszámításunk előtt 604-től 562-ig uralkodott, amelyben ez olvasható: „Ami pedig ezt a bőrbetegséget illeti, királyom, ez bizony eltart egy évig is. Mindazok azonban, akik elkapják, végül is meggyógyulnak.. Persze, úgy tűnt, hogy ez a megállapítás vagy hókusz-pó- kusz, vagy pedig tapasztalatokra és gondos megfigyelésekre támaszkodik. Thompson és más hasonló férfiak, akik az orvosi agyagtáblák kibetű- zésével foglalkoztak, nem ismertek pontosan egy évig tartó bőrbetegséget. Később azonban felfigyeltek egy furcsa betegségre, amelyet sok, Mezopotámiában dolgozó régész megkapott, a többi között a német Koldewey is, aki ásatásai során a régi Babilont a szó szoros értelméből kiemelte a sivatagból. Szörnyű kelésekről volt szó, amelyek nem akartak begyógyulni. Szemmel láthatóan legyek terjesztették a fertőzést. A kelések minden kezelésnek ellenálltak, s körülbelül egy évig tartottak, Aztán maguktól begyógyultak. Hosszú időn át tisztázatlan maradt az egész asszír hadsereg sorsa is, amely i. e. Tőiben, Szanherib király uralkodása idején Jeruzsálem, az ókori Juda, a zsidó birodalom fővárosa ellen indult támadásra. Sok tízezer asszír harcos gyűlt össze éjszakának idején, hogy rohamot indítson másnap a város falai ellen, de reggel semmi sem történt. Láthatatlan, de szörnyű ellenség támadta meg az asszíp hadsereget. Az Ötestamentum beszámol arról, hogy az ostrom előtti éjszakán számtalan asszír katona meghalt, s a hadsereg kénytelen volt visszavonulni. Miféle betegség lehetett azonban az, amely az asszír király katonáit és orvosait ily szörnyű módon legyőzte? Mi volt az a rejtélyes betegség, amely sok ezer harcra kész asszírt egyetlen éjszakán megölt? Vagy talán az Ótestamentum beszámolója mese volt? Tudósok és orvosok évtizedekig vitatkoztak ezen a kérdésen. Végül megtalálták a választ. Visszaemlékeztek egy első világháborús eseményre és ez valóban utat mutatott a rejtély megoldására. 1917-ben ugyanis angol csapatok a törökök elleni harcokban egész Jeruzsálemig jutottak. Elsán- colták magukat ugyanazokon a forró, 375 méterre a tengerszint alatt fekvő területeken, ahol annak idején Szanherib király csapatai is elhelyezkedtek az ostrom előtt. A Jordán völgyében az angol katonák fáradtnak és kimerültnek érezték magukat anélkül, hogy igazán betegek lettek volna. Pihen ősképpen néhány százat közülük egy táborba küldtek Jeruzsálem magaslataira, amelyek körülbelül 700 méterrel a tengerszint felett terülnek el. Másnap reggel, egyetlen éjszak* után a katonák fele holtar hevert sátrában. Miután váratlanul átváltottak Jordár völgyének forróságából a Jeruzsálem előtti területek hűvös, szeles vidékeire, a testükben már régebben tenyészt' maláriakórokozók halálos áttörést értek el. Ebből a drámából is kitűnik, hogy az ősi orvostudomány kikutatása igazi nyomozói munka volt. 1940-ben S N. Kramer, amerikai ékírás kutató a Pennsylvania Egye tem múzeumában egy ki agyagtáblára bukkant, ante lyet amerikai régészek ötve' évvel korábban Nipuur ő- mezopotámiai város területé' találtak. A tábla szövegé csak nehezen tudta kibetűzn miután az kb. i. e. 3000-bC származott. A férfi, aki ezt : szöveget írta, bizonyára a le'" ősibb nép tagja volt, ame' már Babilónia, Asszíria és Ni nive létrejötte előtt élt a Tir ris és az Eufrátesz között é ott városokat alapított: a szí: mérők népe. Kramer professzor pontosai 12 évig igyekezett felderíten az agyagtáblák titkát, s am1 végül is kibetűzött, orvosi rr ceptek egész sorozata vo! amelyeket egy szumér orvo sokezer évvel ezelőtt jegyző fel. A receptekben egy szí sem esett démonokról és szellemekről, ezzel szemben ann:V tö^b különböző gyógyszerekről éi gyógymódokról.
