Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

•i ftä I MEGYEI K^tirlap 1969. FEBRUAR 9., VASARNAP Óriás ciklon A Szovjetunió hatalmas te­rületét — a Kuril-szigeteket, Kamcsatkát, az Ohotszki-ten- gert — átfogó óriás erejű cik­lon északkelet felé halad, a Selehov-öböl irányába. A vla- gyivosztoki meteorológiai köz­pont legfrissebb adatai szerint Magadan-terület egyes tenger­parti körzeteiben az óránként 126 kilométeres sebességgel haladó hurrikán ereje csökke­nőben van. Az érintett térség­ben található számos halfel­dolgozó hajót idejében értesí­tették és biztos fedezékbe vo­nultak. prách Cernik a gazdasági kérdésekről Cernik csehszlovák minisz- | terelnök szombati sajtóérte­kezletén részletesen foglalko­zott gazdasági kérdésekkel is. Szólt arról, hogy az 1961—63. évi gazdasági váltság követ­kezményeit csak igen nehezen küzdik le, bár az elmúlt két év során a csehszlovák nép­gazdaságon belül pozitív ten­Megnyílt az OKP XII. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról.) harcosai, az antifasiszta pár­tok küldöttségei, a nemzetközi sajtó mintegy 300 megfigyelő­je. Az elnökségi emelvény kö­zelében ülnek a testvérpárok küldöttei, köztük a Szovjet­unió Kommunista Pártjának delegációja, élén Ponomarjov, az SZKP KB titkára és az MSZMP küldöttsége, élén Nyers Rezső, a PB tagja, a KB titkára. összesen több mint 40 kül­földi delegáció kíséri figye­lemmel a kongresszus munká­ját A tanácskozást Armando Cossutta, a vezetőség és a tit­kárság tagja nyitotta meg. Majd Fanti, Bologna jelenlegi kommunista polgármestere emelkedett szólásra. Hangoz­tatta, hogy a pártkongresszus­ra nagy érdeklődéssel tekint nemcsak Olaszország, hanem külföld is. Azok az elemzések és azok a döntések, amelyek az olasz kommunisták tanácsko­zásán születnek, mély és konk­rét következményekkel járnak majd mind az olasz tömegek harcában, mind pedig az im­perializmus elleni általános nemzetközi küzdelemben. Ezután Luigi Longo lépett a küldöttek tapsvihara közepet­te az emelvényre, és elmondta beszámolóját. Orkánriadó után: zúzmarás hét vége (Folytatás az 1. oldalról.) A szállítóeszközöket oldalba kapta a szél, s 70 kilométeres lökések után már fennáll ap- nak a veszélye, hogy az osz­lophoz veri, vagy egymáshoz csapja a vihar a csillét. Most kellemes körülmények között zárhatták a hét végét, a mínusz 2—3 fok itt jó idő­nek számít. Kevés pihenővel éjjel-nappal járnak a csillék, bár odalent csak egy kémény füstöl a háromból: javítják a kemencéket, ahol a cement­megy nekvalót égetik. Hova hát a küldemény? A bányászok szerint ez a „púposteve-akció”, azaz előre felhalmozzák a DCM eleségét, a mészkövet a nagy tárolókban. Most ezeket töltik, hogy le­gyen tartalék a későbbi idők­re. Az idén már a munkába lépő mészüzem is a hegy- és kőfogyasztók sorába áll. Való­színűleg a jövő héten kőszál­lítmányt indítanak a most fel­épült s indításra váró új üzem­nek. t. gy. Zárszámadások hóesésben (Folytatás az 1. oldalról.) szélt a szövetkezet idős ala­pító tagjairól, de ugyanígy a fiatalabb derékhadról. Be­számolt a termelőszövetkezeti Törekvő és a táborfalvi Pe­tőfi Termelőszövetkezeti Cso­port tagjai. — sp — denciák és folyamatok is kezd­tek érvényesülni. A KGST-vel foglalkozva hangsúlyozta: „Azzal, hogy Csehszlovákia kritizálja a KGST munkájának nehány vonását, és javaslatokat ter­jeszt elő tevékenységének megjavítására”, nem a szocia­lista gazdasági közösséget akarja gyengíteni, hanem el­lenkezőleg, a gyenge pontok megszüntetésével a KGST in­tegrációs elemeinek határo­zottabb érvényre juttatásához kíván hozzájárulni. Cernik kijelentette: a gaz­dasági kapcsolatokban figye­lembe veszik az internaciona­lista érdekeket. Döntő részben a szocialista államokkal keres­kednek, és a kapcsolatok Csehszlovákia számára elő­nyösek. A KGST-vel fennálló szoros kapcsolatok viszont nem je­lentik azt, hogy visszautasíta­nák a többi, elsősorban a fej­lett kapitalista országokkal való gazdasági együttműkö­dést. Cernik ezzel összefüggés­ben határozottan elutasította azt a szóbeszédet, mintha Csehszlovákiára kívülről nyo­mást gyakorolnának, hogy kor­látozza kereskedelmét a nyu­gati világgal. Cernik hangsúlyozta, Cseh­szlovákia továbbra is érdeklő­dést tanúsít esetleges kölcsö­nök iránt. „400—500 millió dollárról beszélnek” — mon­dotta, és kijelentette: Cseh­szlovákiának nem az életszín­vonal emeléséhez van szüksé­ge kölcsönre, hanem elsősor­ban a feldolgozó ipar, a vegy­ipar, kerámia-, üveg-, élelmi­szer-, nyomda- és az építőipar, valamint a közlekedés korsze­rűsítéséhez, illetve rekonstruk­ciójához. Ezek az iparágak kedvezően tudják termékeiket külföldi piacokon elhelyezni — mondotta, majd bejelentette: az 1969. évre szükséges hitelek biztosítva vannak, elsősorban nem kormány-, hanem válla­lati szinten. A miniszterelnök a továb­biakban elmondotta, hogy a következő évre aláírták a szer­ződéseket, melyek beruházási egységek vásárlására vonat­koznak. A kölcsönöknél nincs szó politikai meggondólások- ról. Az dönt, hogy honnan és mit akarnak vásárolni, és ez határozza meg, hogy kitől ve­szik igénybe a kölcsönt. A továbbiakban a minisz­terelnök hangsúlyozta, hogy az egész árrendszer átdolgozására kerül sor, ami politikai kérdés is. Arra törekednek, hogy a kiskereskedelmi árváltozáso­kat ne hárítsák át a fogyasz­tókra. Elmondotta, hogy az or­szágban fokozatosan kívánják a gazdasági 'egyensúlyt kiala­kítani. A népgazdaság egyik nagy hibája a vállalatok egy­séges befizetési rendszere — mondotta. — Ezért új adó­rendszert dolgoznak ki, amely 1970. január 1-én lép életbe, és már figyelembe veszi az üzemek adottságait, és hat az üzemek effektivitására is. Lenin-bélyegek Lenin-bélyegkatalógust ad­tak ki a Szovjetunióban. A katalógus több mint 600, mind ez ideig megjelent szovjet és külföldi Lenin-bélyeget sorol fel. A magyarázó szövegek nemcsak a bélyegek kiadásá­nak körülményeivel ismertet­nek meg, hanem alkotóikkal is. A Lenin-témát a filatéliá- ban az a szovjet bélyeg te­remtette meg, amelyet 1924. január 22-én, a nagy gondol­kodó halálát követő napon adtak ki. A bélyegen Le­nin portréja látható gyászke­retben. Tervezője Ivan Du- baszov. EZERFÖNYI arab tömeg tüntetett Nasszert éltetve Je­ruzsálem óvárosában. A tün­tetés minden incidens nélkül zajlott le. SZOVJET-JAKUTSZKBAN már két hete mínusz 56—58 fokot mutat a hőmérő. Von Braun - angolul „Nincs mit titkolnom és semmiben sem érzem magam bűnösnek. Véleményem azon­ban, hogy múltja nélkül senki sem élhet” — jelentette ki dr. Wernher von Braun, az amerikai űrkutatás egyik vezető személyisége', aki a má­sodik világháború vége felé oroszlánrészt vállalt a V—2 rakéták tervezésében és gyár­tásában. A 'kijelentés a New Or- leans-i nyugatnémet főkon­zulátusom. hangzott él, ahol von Braunnak a nyugat-né­metországi Essenből odaér­kezett bírák és jogászok előtt ikellett megjelennie, igaz, hogy nem vádlottként, hanem tanúként három volt SS bűn­perében. Hitler egykori há­rom rohamosztagosát azért ál­lították késve bíróság elé az NSZK-ban, mert állítóla­gos szabotázs miatt lemé­szárolták a nordhauseni kon­centrációs tábor mintegy száz foglyát. A háború alatt Nordhausen volt a V-fegyve- rek gyártásának egyik köz­pontja, s a tábor lakóit is bevonták a fegyvergyártásba. Von Braunnak — szakértő tanúként — a rakéták gyár­tásának folyamatairól kellett beszámolni a New Orleansba kiszállt nyugatnémet bírák előtt. A tanú elismerte ugyan, hogy hallott valamit a nord- hauseni kivégzésekről, „de mit lehetett tudni a szöges­drót mögött történt dolgok­ról akkoriban?’’. „Jómagam a rakéták fejlesztési program­jával foglalkoztam. Nord- hausentől mintegy négyszáz mérföldnyire, a Balti-tenger partján” — jelentette ki, a bírák és önmaga megnyug­tatására a német származású amerikai tudós, aki 1955-ben nyerte el az amerikai ál­lampolgárságot. Von Braun egyébként ta­núvallomását a nyugatnémet bírák előtt angol nyelven tet­te, s szavait tolmács fordí­totta németre... Sentinel Mint jelentettük, a Pentagon csütörtökön átmenetileg tel- iuggesztette a „Sentinel” ra- ketaelliánto rakétarendszer ki­építésével kapcsolatos mun­kaiatokat. A hadügyminszté- rium korábban mintegy 5,5 milliárd dollárt kért erre a célra, s az eddig folyósított összegből megkezdte a raké­ták kifejlesztését, illetve az inditóállasok építésének előké­szítését. Az indítópadok, ra- darallomások céljaira a Penta­gon eredetileg Boston, Chica­go, Seattle, Wew York, Los Angeles, San Francisco, Salt Lake City és Dallas környékén akart területet biztosítani. Bos­tonban a lakosság képviselői és a helyi hatóságok tiltakoz­tak a katonai szerveknél az építkezés ellen. Edward Ken­nedy szenátor a törvényhozás­ban követelte a program leál­lítását. Hasonló követelést ter­jesztett elő a szenátus több tagja, így Mike Mansfield, a demokrata pártcsoport vezető­je, Cooper republikánus szená­tor és mások. Stuart Syming­ton, a szenátus katonai bizott­ságának tagja, volt repülésügyi miniszter kijelentette: a tény­leges költségek előreláthatólag megközelítik a 10 milliárd dol­lárt, anélkül, hogy megfelelő katonai célt érnének el a rend­szer kiépítésével. A Pentagon most a nagysza­bású tiltakozás hatására állí­totta le az építkezést, folytat­ja azonban a szükséges kutató­munkát. Mint Nixon elnök kö­zölte, a „Sentinel”-rendszer építésével kapcsolatos döntése­ket „a fegyverkezési program általános felülvizsgálata alap­ján” hozzák majd meg. A „SentineP’-rendszer kiépíté­se a katbnai vezetés és a ha­diipar egyik fontos követelése. McNamara volt hadügyminisz­ter annak idején ellenezte a tervet, majd azzal indokolta meg, hogy a rendszer „egy esetleges kínai nukleáris táma­dás veszélyének elhárítására szolgál”. McNamara utóda, Clifford azt mondotta, hogy „a rendszer kiépítése alku tár­gyát képezheti majd az esetle­ges leszerelési tárgyalásokon”. Bűn és bűnhődés Ayukawa 30 éves japán nő Tokió­ban nappal anya­szült meztelenül az ablakon kiug­rott az utcára és elkeseredetten kiáltotta: — Ezt már nem bírom tovább! A rendőrség őri­zetbe vette, de bíróság elé a fér­jét állították. A csinos asz- szony, akit a szomszédok hat hónap óta nem láttak, elmondot­ta, hogy fél éve kénytelen volt tel­jesen meztelenül élni. Meztelenül főzött, takarított s hat hónapon át éjjel-nappal kény­telen volt oda­haza ruhátlanul tartózkodni. A fér­je ugyanis „el­kobozta” minden öltözékét és el­távolította a ház­ból. A bíróság előtt (először a büntető, majd ké­sőbb a bontóbíró­ság előtt) Ayu­kawa úr így vé­dekezett: — Sztriptízt akar­tam odahaza, ez az egész, nincs más mondanivalóm! A bíróságnak azonban volt mon­danivalója: két­havi elzárás és vá­lás. Ám a dolgon a válás nem sokat változtatott: Ayu­kawa asszony egy nagy éjszakai lo­kálban szerződést kapott, ahol szt- riptizszámokat ad elő. („Ne csodál­kozzanak rajta, hat hónap alatt nagyon megszok­tam!) Ayukawa úr pedig, aki bün­tetését már le­töltötte, állandó látogatója lett a lokálnak és to­vábbra is megcso­dálja felesége sztriptizszámait. Igaz, most már drága pénzért __ K ISREGÉNY törvény végrehajtásának he­lyi tapasztalatairól, dicséret­tel emlékezett meg az öt szo­cialista brigádról, majd meg­állapította, hogy a vállalatsze­rű gazdálkodás további új feladatok elé állítja a szövet­kezeti közösséget. A tagok közül többen felszólaltak, el­ismeréssel méltatták a küz­delmes, ám felettébb eredmé­nyes két évtizedet. Dabason, a Fehér Akác Ter­melőszövetkezetben ugyan- csali eredményes évzáróra ke­rült sor. Közel ezren vet­tek részt a zárszámadási köz­gyűlésen, amelyen a vezető­ség újabb sikerekről számolt be. A közös vagyon az el­múlt egy év alatt 18 százalék­kal, a tiszta vagyon 23 szá­zalékkal, míg az árbevétel 81 százalékkal növekedett. Nyereségrészesedés címén és prémiumra 1 millió 300 ezer forintot, szociális alapra 400 ezer forintot fordítottak. Je­lentékeny természetbeni és készpénzösszeget is tartalé­koltak. Akárcsak Kakucson, a da-basi szövetkezeti gazdák is reggelig tartó táncmulat­sággal ünnepelték az ered­ményes évzárót. Ugyancsak tegnap tartot­ták a zárszámadási közgyű­lést az alsónémedi, a dabasi Wm hasonmása Mao Ce-tungnak van egy ja­pán származású amerikai ha­sonmása, Conrad Jama. Jama színművészeti főiskolát vég­zett, de sikereit leginkább annak köszönheti, hogy nagyon hasonlít Mao Ce-tungra. Az utóbbi években hat filmen és színdarabban alakította Maót. 23. — Maradhat itt továbbra is. Ételt ugyanúgy hozok neki, mint eddig kettőtöknek... Jenő nem tudta titkolni megdöbbenését. — Ügy gondoljátok, hogy én most egyedül... Belátom, hogy ti másképp... Ez így most egy kicsit nehezebb lesz. A két fiú megölelte egy­mást. — Az oroszok itt vannak a kertek alatt. Nem tart már soká, Jencikém. Hamarosan találkozunk! — biztatta a ba­rátját Laci. Tévedett. December elején jártak, s Margitváros január 9-én szabadult fel. A közbeeső időből csak egy hetet töltött egyedül Jenő Linda néninél. Papír Marci időközben megértette, hogy elvesztettük a háborút. Ne­hézkes agya, ha nehezen is, ha késve is, de rájött, hogy Jenő jobb tőke lesz, mint egy zsák arany. Ha ő azt fel tud­ja mutatni, amikor itt kikiált­ják a kommunizmust, hogy ő rejtegette a németek meg a nyilasok elől ezt a szökött ka­tonát, akkor neki nyert ügye van. Akkor majd nem vághat­ják oda, hogy „Maga, kérem, hallgasson, mert a méltóságos úr legjobb embere volt, ma­gát vette be házmesterének is, a bizalmi állásba, a Lánchíd utcai palotába, és azt minden­ki tudja, hogy az mit jelent. Főportás sem lehet akárki, hogy a mellékesekről itt ne is beszéljünk.” Ha viszont valaki rejt egy katonaszökevényt, az élete árán is, mert a fölkon- colás benne volt az újságok­ban, az ki van nyomtatva, és vállalta azt a szörnyű rizikót — az nem lehetett a nyilasak barátja. „Ez világos, mint a nap, és ne mondjunk olyat, kérem, mert az nem igaz; — az nem lehetett egy méltósá­gos úr bizalmi embere. Hová jövök én, az egyszerű ember, ahhoz a nagyon magas úrhoz? Az meg se látta a kisembert, csak kizsákmányolni tudta a végtelenségig. Mert ehhez az egyhöz értettek az urak, azt meg kell hagyni.” Papír Marci tovább szövö­gette a gondolatait: „ ... Én idevettem magam­hoz az unokaöcsémet és me­nedéket adtam neki, meg a barátjának, aki híres, nagy kommunista volt Margitváros- ban és itt magyarázta nekem estéről estére a Lenint és mindig mondta nekem: „Néz­ze, Marcikám, én tudom, hogy ez magának egy kicsit magas, de ne sajnálja a fá­radtságot, hogy megértse, mert a kommunizmusnak éppen ilyen emberekre lesz szüksé­ge, mint Papír Márton,” így volt. Én már akkor részt vet­tem az előkészületekben, ké­rem, amikor mások a csoda- fegyverekről pofáztak. Én a szemükbe röhögtem és azt mondtam: „Hogy képzelnek ilyen marhaságot, hogy a front egyik oldalán mindenki meg­marad?” Az unokaöcsém, a szökött katona (tanult ember máskülönben) helyeslőén bó­logatott, a barátja meg-meg- veregette a váltam, és azt mondta, hogy ilyen talpra­esett választ még életiben nem hallott.” Mikor idáig ért Papír Már­ton a gondolatmenetében, föl­emelte a fejét, körülnézett, s öklével a fejét döngette: „Ilyen kötöznivaló barmot, mint én .. Engedtem eltávoz­ni őket. És most itt állok szö­kött katona nélkül.” Odafor­dult a feleségéhez: „Mondd, édes Boriskám, hát nem volt itt jó helyük? Nem kaptak meg mindent? ...” Töprengett: „Talán valamiért meghara­gudtak. De hiszen még az új­ságot is beszereztem nekik mindennap. És hogy marasz­taltuk őket, milyen szép szó­val!” Egy nap aztán már nem bírta tovább viselni a nyo­masztó aggodalmat, hogy mi lehet az ő szeretett, kedves unokaöccsével, kiment tehát Margitvárosba. s ott siránko­zott Jenő anyjának, hogy ad­dig ő nem tud megnyugodni, míg ott nem lesz nála bizton­ságban újból a fiú., Rigó néni szólt Magdának, s Jenőt nem kellett sókáig biztatni. Unta nagyon az egyedüllétet, gon­dolataiban már máskor is föl­derengett a gőzfűtéses, meleg alagsori homály, az üres pa­lota, sok biztonságos zegzugá- vaL ★ Amikor Magda Szitásokhoz vezette Lacit, útközben még a következőket mondta neki: — Ketten vállaltuk érted a felelősséget, én és Kollár. Egy dologra kérlek csak, mivel még nem dolgoztál „illegben”: a fegyelemre. Ha feladatot kapsz, egy percet sem kés­hetsz, semmivel. Mindenki egyért, egy mindenkiért — hajszálnyi pontatlanságon em­berek élete múlhat. 1 Az élet azonban felrúgta a titkosság vastörvényeit. Légi­támadások, belövések, felvo­nuló alakulatok, igazoltatások, váratlan kitérők, összeomlott házak eltolták az időpontokat, növelték a bizonytalanságot, a homályt. Mindnyájan egyenru­hát viseltek, Bordás Franci bajuszt növesztett s mint ta­pasztalt katona, tartalékos hadnagyként járt a városban. Rác-Ujfalusy százados modo­rát utánozta. Laci izgalommal és jóleső szenvedéllyel vetette bele ma­gát a munkába. A katonavi­selet nem volt nagy újság szá­mára. a leventén hosszú éve­ken át gyötörték alaki kikép­zéssel ; tisztelgés, puskafogás, jelentkezés, jobbra át, balra át, hátra arc. ez mind kisujjában volt. Mielőtt azonban kiment a házból, Bordásnál kellett je­lentkeznie. Franci megvizitál- ta. vékony kappanhangon üvöltött: — Lóg az alsó köpenygomb­ja. őrvezető úr! A köpeny­gomb! A vállpántbélés kifes- lett! Mint a sátoros cigány! Mars vissza! Ha még egvszer előfordul. lecsukatom, hogy beleieketedik!... Laci röhögött, de megvarrta, a bélést. Nagyon odafigyelt Bordásra, tudta már tapaszta­latból, hogy lehet rá számítani.’ Voltak portyázó útjaik, rajta­ütéseik, amikor hidegvére, nyugodtsága nehéz helyzetek­ből szabadította meg őket. Hófelhőkkel függönyözött este Kispest felé jártak. A kertes házak között ormótlan teherautó közeledett, Franci megfogta Laci karját, a sarok­házhoz lapulva figyeltek. Tő­lük nem messze az autó meg­állt, két alak ugrott ki a sofőr- bódéból, németül beszéltek. Benyitottak a kiskapun, men­tek be a házba. — Ha parancsnokság lenne itt, vagy szállás, őr állna a ház előtt. Ezek a babájukhoz jöttek — állapította meg Franci. Körülszaglászták az autót, benéztek a ponyva alá, embert nem láttak. — Idefigyelj — rendelke­zett Franci. — másik oldalról az árokból két kézigránátot dobunk a motor alá. Utána fekve maradunk, amikor a két sváb kirohan, mind a- kettőt lelőjük. Nem úgy történt, ahogy Franci megjósolta. A robba­nás szétroncsolta és lángra- lobbantotta a motort. A kocsi ropogva égett, de a két né­metnek egyelőn- nyomát se lehetett látni. Laci hallotta, hogy a szomszéd házak ajtóit nyitogatják, beszéd, suttogás szüremlett, de senki nem mert kijönni az utcára. — Fussunk, itt ér valame­lyik készültség — súgta Laci' Úgy tűnt, mintha máris láb­dobogást hallott volna. —; Ezek éppen a nőiken vannak.' — Várj még — intette le Franci. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom