Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-09 / 33. szám

1969. FEBRUAR 9., VASÁRNAP 3 Számadás faár vson (6.) An ii a legfontosabb: hogyan tovább? A baj már megesett, és megállapítása mellett nem ke­vésbé fontos: miként, hogyan, merre tovább? Amit meggyő­ződéssel állíthatok magam, s állítják azok is, akik ismerik az inárcsi helyzetet: a szövet­kezet tagsága a biztosítéka annak, hogy van kivezető út, hogy a jövő, ha 1969. nehéz esztendő is lesz, egészében biztató. A szövetkezet gazdái már több esetben megmutat­ták, mit tudnak produkálni a nem túl jó földekről, hogyan képesek szép hasznot hozó ál­lattenyésztést fejleszteni a többször is minimálisra csök­kent törzsállományból. Ehhez azonban sok minden kell. Nagy és kis dolog. A legfon­tosabb: a szövetkezeti demok­rácia tiszteletben tartása, kö­vetkezetes érvényesítése, an­nak pardont nem ismerő tu­domásul vétele, hogy a szö­vetkezeti tag gazda is egy személyben, neki, s tagtársai­nak tartozik számadással min­den tisztség viselője, s nem­csak számadással, hanem a tervekről, elképzelésekről szó- t ló tanácskéréssel is hozzájuk kell fordulni. Mert ma éppen az a baj Inárcson, hogy csak a számadás esik meg a tagság előtt, ám aminek meg kellett volna előznie, az maradt el... CD A megmaradó hat segéd­üzemre szükség van. Szükség lesz a haszonra, amit hajta­nak, hogy 1969-ben a szövet­kezet anyagilag egyenesbe ke­rüljön. És szükség van rá a foglalkoztatás érdekében is. Hajtsanak tehát hasznot — becsületesebb út ez, mint az állami dotációért való folya­modás —, adjanak munkát az inárcsiaknak, ám: mindenféle tekintetben tisztázni kell jogi és gazdasági helyzetüket. El­sősorban a budapesti részle­gekre értve ezt. Üj munkaszerződéseket kell kötni, s ezt megelőzően a mű­ködési engedélyek dolgát kell tisztázni, a törvényeknek, ren­deleteknek megfelelően elren­dezni. Az új munkaszerződé­sekben az arányos ipari óra­bérekhez mért összeget kell megállapítani, megszüntetni a különféle, s jórészt szabályta­lan juttatásokat és kedvezmé­nyeket, az irreális, hét-nyolc­ezer forintos részlegvezetői fi­zetéseket, kocsihasználati jogo­kat, mindazt, ami nem becsü­letes munkából fakad, hanem sáp, melyre senkinek nincs joga. Ugyanakkor a szövetke­zetnek okosan és ésszerűen él­ni kell azzal a lehetőséggel — ehhez a járási irányító szer­vek is megadják a maximális segítséget —, hogy esetleg bu­dapesti lakatosrészlegéből já­rási üzem legyen; a gyárban megfogamzó terveket serkent­sék tisztes ajánlattal, biztos tervekkel, minden hátsó gon­dolattól mentes, jó értelmű fölkínálkozással. 0 A szövetkezet teljes ügyvi­telét, minden ágazatát biztos alapokra kell helyezni, szemé­lyi, tárgyi körülményekben biztosítani a megfelelő műkö­dést, megvalósítani a belső ellenőrzést, a világos bizony­lati rendszert, az elszámolta­tások következetes rendjét, mindazt, ami elengedhetetlen feltétele az ún. vállalatszerű gazdálkodásnak, s mindezt úgy, hogy a szövetkezet veze­tőségének tagjai, minden tiszt­ség betöltője a legkisebb két­ség nélkül tudja jogait, köte­lességét, felelősségét. Azaz: vi­lágosan meg kell vonni a ha­tásköröket, mint ahogy azt is mondják ki: a vezetőség és az elnök meghatározott időközön­ként köteles küldöttköz­gyűlésen számot adni minden­fajta tevékenységéről. Ha ez nincs az alapszabályban, ak­kor módosítani kell azt, de meg kell teremteni az intéz­ményes biztosítékokat ahhoz, hogy a szövetkezet gazdái va­lóban — gazdák legyenek! Elsősorban a szövetkezet kommunistái — s az első lé­pést már megtették ehhez, őszinte taggyűlést tartottak, az elnök ellen pártíegyelmi in­dult, s sokat lendít az is, hogy a pártszervezetnek néhány hete függetlenített titkára van — legyenek éber, mindenre fölfigyelő, semmit szó nélkül nem hagyó őrei annak, hogy mi és hogyan történik a szö­vetkezetben, vagy a szövetke­zeten kívül, de a szövetkezet nevével és nevében. Az a tar­tós válság ugyanis, mely az inárcsi helyzetet, a vezetés válságát évek óta jellemzi, to­vább nem folytatódhat. E vál­ságot azonban semmiféle külső erő nem oldja, oldhatja meg. A szövetkezet tagságának kell megtalálnia a megoldást, min­denfajta személyi kérdésben éppúgy, mint a tárgyi feltéte­lek megteremtésében. Próbál­ják úgy alakítani az ellenőrző bizottság összetételét is, hogy valóban képes legyen a tar­talmi ellenőrzésre, hogy ne formális tartozéka legyen a szövetkezeti demokráciának, hanem lényeges, szerves ele­me. Attól sem kell idegenked­nie a tagságnak, ha egy-két fővel növekszik az „irodaiak” száma: ha j ó 1 dolgoznak ezek az emberek, ha valóban képe­sek üzemviteli elemzések el­végzésére, termelési ráfordí­tások fölmérésére stb., akkor hatalmas hasznot hoznak a szövetkezetnék, a szövetke­zet tagjainak tehátAMert • a mostani bajók 'iíyén^’Órieiem- ben nem hathatnak ki a jö­vendőre. Nem az „iroda” okozta a bajt, hanem az, amit ott rosszul, vagy sehogy sem végeztek... Ez pedig kettő, nagyon is az! © Január 16-án megkezdték a zárszámadási összesítéseket az inárcsi Március 21. Termelő- szövetkezetben, de persze ma­ga a zárszámadás, s ami ettől elválaszthatatlan, a szám­adás a dolgok egészéről, még egy kicsit tovább lesz, hi­szen nagyon lassan, igen kín­keservesen lehet csak össze­kaparni mindazt, amiből vé­gül is nagyjából megbízható helyzetelemzés kerekedhet ki. Ma még nem lehet tudni, va­lójában hogyan is állnak, mennyi a jogos követelés, ho­gyan sikerülnek a részlegát­adások, ahol nagy értékű anyagmennyiség cserél gazdát, ahol a munkát átvevő jogutód majd fizet — idő kell mind­ehhez, s józan türelem. Józan türelem, még akkor is — mert ez bizonyos —, ha nem lesz túl rózsás az 1968-ról szóló beszámoló. A mezőgaz­dasági termeléssel nincs baj, a szövetkezet termelési, gaz­dálkodási mutatói többségük­ben meghaladják az országos átlagot, ám a laza bérgazdál­kodás, a tényleges munkát nem tartalmazó kifizetések nagymértékben rontják az eredményeket. Ha ezen változ­tatnak, akkor a szövetkezet alapja, a mezőgazdasági tevé­kenység lényegében helyén lesz, a feladatok megegyeznek minden más szövetkezet fej­lesztési feladataival. Ez, o me­zőgazdasági termelés bizton­sága, egyenletes fejlesztése le­het az alap a holnaphoz, s ezt az alapot a szövetkezet tagsá­gának szorgalma, tapasztalata, munkaszeretete erősíti min­den oldalról. Most már ezért is nagyon ideje, hogy véglege­sen lezárják az évek óta tartó vezetési válságot, hogy meg­oldást találjanak, mindenki­nek megfelelő megoldást. Mert annak véget kell vetni, hogy a mezőgazdáságban dolgozók lássák kárát, a mezőgazdasági termelés szenvedje meg a meggondolatlan próbálkozáso­kat. Inárcs szövetkezete híres volt eredményeiről, de immár évek óta egészen másról híres. Nagyon ideje, hogy visszasze- : rezzék a régi hírességet. Ha a tagság a gazdák fele­lősségével dönt, akkor az első lépést már meg is tették eh­hez. Mészáros Ottó (Vége) ESZTERGOM Munkásőrszázad névadó ünnepsége Ünnepélyes névadó- és zász­lóavató egységgyűlést tartott szombaton Esztergomban a város önálló munkásőrszáza- da. Az egység ugyanis abban a kitüntetésben részesült, hogy felvehette a magyar munkás- mozgalom kiemelkedő harco­sának, a Lenin békedíjjal ki­tüntetett Dobi Istvánnak, a Népköztársaság Elnöki Taná­csa volt elnökének a -nevét. Az ünnepségen részt vett Dobi István özvegye is. A névadó ünnepség alkalmából az esz­tergomi Labor Műszeripari Művek zászlót ajándékozott az egységnek. Az első zászlósza­lagot Dobi Istvánná kötötte fel. Pest megyei tárlat - Tatabányán Az elmúlt esztendőben meg­állapodás született a Komárom megyei és a Pest megyei ta­nács vb vezetői között a két megye népművelési tapaszta­latainak és eredményeinek fo­lyamatos kicserélésére. E megállapodás eredményeként szombaton délután a tatabá­nyai Népházban ünnepélyesen megnyitották a Pest megyei képzőművészek tárlatát. Meg­nyitó beszédet mondott Stei­ner Tibor, a Komárom megyei Tanács vb-elnökhelyettese és dr. Csicsay Iván, a Pest me­gyei Tanács vb-elnökhelyette­se. A közel száz alkotásból ösz- szeállított kiállítás két hétig tekinthető meg. Szabászverseny Debrecenben A kisipari szövetkezetek 8. országos szabászversenyét feb­ruár 17—19. között rendezik Debrecenben, első alkalommal vidéki városban. A hagyomá­nyos versenyen több rhimt 30 szövetkezet 150 szabásza vesz részt. Gyógyüdülő Gyulán, a középkori vár kö­zelében, az új fizikoterápiás intézet tőszomszédságában, negyvenmillió forintos beru­házással épül a négyszáz ágyas, tízszintes SZOT-gyógy- üdülő. A gyorsított ütemben épülő gyógyüdülőt szeptem­berben adják át rendeltetésé­nek.-■-í , , i , „i| Mint képünk is bizonyítja a Cegléden épülő, VP(yél*P. KCSZlll 01 minden igényt kielégítő 470 ágyas új kórház ö építkezése jó ütemben halad. Az építők sze­rint a nehezén már túljutottak, most a finom munka következik: a belső térkiképzések és a szerelések. A lenini gondolatok nyomában Megszabadulni tőlük kínos és gyötrelmes Lenin: „Nem nehéz forradalmárnak lenni akkor, ami­kor a forradalom már kitört és lángra lobbant, amikor boldog-boldogtalan, egyszerűen lelkesedésből, divatból, sőt néha egyéni karrierhajhászásból csatlakozik a forradalom­hoz. Az ilyen álforradalmároktól való „megszabadulás” a proletariátusnak későbbi győzelme után, a legnagyobb megerőltetésébe, mondhatni, gyötrelmes kínokba kerül.” Olvastam a lapokban az egykori szovjet felderítőről, aki a második világháború magyarországi harcai idején nagy szolgálatokat tett a felszabadító hadseregnek. Külde­tése végeztével visszatért munkájához anélkül, hogy a markát tartotta volna szolgálatainak jutalmáért. Ugyan­olyan kétkezi munkás ma is, ezerhatszáz forintért, mint volt annak előtte. S talán senki sem tudna hősiességéről, ha az újságíró véletlenül rá nem bukkan. Olyan ember ő, hogy ezt így tartotta természetesnek. Nem dicsekedett so­ha, nem tekintette valamilyen különös érdemnek, amit tett. Szíve szerinti kötelességét teljesítette, s ezzel befeje­zettnek véli az ügyet. Nagyon elgondolkozatott ennek az embernek a sorsa és tiszteletre méltó életfelfogása. Nem — szó sincs mél­tánytalanságról. Ennek említése is sértené őt. Nagyobb és fontosabb érzés ennél az öröm: tudomásul venni, hogy ilyenek is vannak. Bizony talán többen, mint azt a közvé­lemény sejti, hiszi. Érthető ez — ha nem is jó dolog —, mert ők szerények, nem reklámozzák magukat, nem be­széltetnek magukról. Mennyien vannak ilyenek? Sokan. Sokkal többen, mint gondolnánk. S bizonyára . többen, mint azok, akik ellenkezőleg tesznek. Semmi vagy aprócs­ka érdemeiket felfújva, hárijános utódként, maguk költötte nimbuszt teremtenek fejük körül. Többen vannak, mint azok, akikre ma is érvényesek Lenin idézett szavai, ame­lyeket 1920-ban, a forradalom győzelme után alig három évvel írt Nálunk a forradalom győzelme — sajátos történelmi körülmények között — kevesebb megrázkódtatással, a for­radalom katonái számára kevesebb egyéni veszéllyel, koc­kázattal járt. Noha semmilyen összehasonlítási alap nincs, mégis bizonyos, hogy éppen ezért nálunk többen akadnak olyanok is. mint akikről Lenin az idézett gondolatokat pa­pírra vetette. A forradalom győzelme óta két évtized telt el. Sok siker, a szocializmus építésének ragyogó eredmé­nyei mellett sikertelenségek, nehéz pillanatok, olykor bo­nyolult. szinte áttekinthetetlen helyzet, néha még kilátás- talanság is jutott részül azoknak, akik a szocializmus ügyé­vel eljegyezték az életüket. Eredményeink, gyors sikereink — mint méz a legyet — vonzották azokat, akik az egyéni karriert, az érvénye­sülést keresték. De a viharos időszakok újra és újra meg­rostálták őket, s bőven volt alkalom arra, hogy elhullja­nak, akik könnyűnek találtattak. Mégis akad még itt-ott olyan, akit a proletárforrada- lom ügyéből ma is csak az érdekel, mivel tartozik neki a társadalom az egykori — igaz, nem igaz? — érdemeiért. És akad, akit ma is ilyen remények vonzanának a párt soraiba, vagy másutt a közéleti tevékenység fő áramába. Talán nem is a legjobb példa, de ide kívánkozik: Az egyik alapszervezetben párttagnak jelentkezett egy asszony. Megkrédezték, mi vezette, hogyan jutott erre az elhatáro­zásra? Elmondta, hogy leánya érettségi előtt áll, s talán könnyebben felveszik az egyetemre, ha beírhatja az élet­rajzába: „Szüleim párttagok”. Naiv, de őszinte ez az asz- szony. És jó anya — azt is el kell hinnünk róla, mert na­gyon őszintén magyarázta: „ennyivel tartozom a gyere­keimnek”. öt nem tartom karrieristának. Példáját is csak azért idéztem, hogy bizonyítsam, olykor még ilyen hatása is van azoknak, akiktől — Lenin szavaival — megszaba­dulni még ma is gyötrelmes kínokba kerül. Kik ők? Rendszerint semmilyen közük nincs a forra­dalom ügyéhez, s ha volt is, régen érdemtelenné váltak magatartásukkal minden megbecsülésre. Igaz, hogy ezt nem mindig tudja a környezetük. Nemegyszer előfordul, hogy egy szűkebb kollektíva az ilyen embereket látva, úgy hiszi, egyeseknek mindent szabad. Ilyen volt Sz. esete is. \ Hajdan erős szálak kötötték a mozgalomhoz. Ma már sem­mi. Az utóbbi években sok munkahelyen megfordult. De sehol semmivel nem volt megelégedve. Állandóan követe­lőzött. érdemeire hivatkozott, még meg is fenyegette fe­letteseit, akik fegyelmezni akarták. Mert az alaposan rá­fért. Hanyagul, fegyelmezetlenül élt és dolgozott, becsüle­tes munkatársai ezért mindig megvetették. Nem volt be­csülete előttük — ám senki nem tudta, hogy a nagy hang, az érdemek hangoztatása mögött ma már hiányzik a tet­tek aranyfedezete. Végül is egy szigorú fegyelmi eljárás tett pontot ügyére. Az ilyen példák alapján értem, miért mondja róluk Lenin, hogy megszabadulni tőlük kínos és gyötrelmes. De meg kell tőlük szabadulni. Gondoljuk csak el, hogy egy ilyen nagyhangú álforradalmár hány igazi, szerényen s valóban forradalmárhoz illően élő igaz harcos érdemeit homályosítja el.! S ha a veszélyessége csak ennyi volna! Sz. esetében az érdemekről szóló lengenda szertefoszlott, kiderült, hogy egy léhűtő kalandorról van szó. Ezt munkahelyén is elég­tétellel veszik tudomásul munkatársai, s még inkább az ott élő kommunistád akikre az általa felkavart sárból óhatatlan is freccsent valamennyi. Legutóbbi munkahe­lyén. De ki az, aki sorra járná a korábbi munkahelyeket, s az ottani munkáskollketíváknak is elmondja az igazsá­got, eloszlatván az alaptalan legendát: Sz.-nek érdemei alapján mindent szabad. Ez lehetetlen dolog. S ki tudja, nem ilyen példákat látott-e maga előtt az említett asszony, aki gyermekei „jövőjét” féltve igyekezett a pártba? Sz. esete és a hozzá hasonlóké — ki ne tudna, sajnos, néhány példát? — periférikus jelenségek a mi közéletünk­ben. Statisztikailag ki sem mutathatók; nem jellemzőek, ha logikai úton mérjük őket. De a közvélemény hangula­tát nem statisztikák, nem is logikai fejtegetések befolyá­solják. Hogy a példáinknál maradjunk, a derék volt szov­jet felderítőről nem sokan beszélnek. Elolvassák az embe­rek a cikket, azt mondják: „helyes, ez igazán rendes em­ber ...”, és elfelejtik. Az önzetlen, a mindig és minden anyagi ellenszolglátatás nélkül tenni kész társadalmi mun­kások százairól, ezreiről is kevés szó esik. De olykor a ke. veset is elnyomja az Sz.-félék körül kialakult zenebona. Mindez elég nyomós ok, hogy Leninre hallgassunk, s bármilyen „gyötrelmes kínokba kerül”, szabaduljunk meg az ilyenektől. Varga József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom