Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-09 / 33. szám
<r/i 1969. FEBRUAR 9.. VASARNAI’ BEMUTATÓ UTÁN A FORGATÁSRÓL Mici nem szeret filmezni Kutya mint ismertetőjét Hová viszik a vendégeket? Dr. Bíró .József sajtótájékoztatója húzódik a várba. Emlékszünk a regényből, Dobóék figyelik a menetet és számbaveszik, mennyi élelme lesz a népnek. Pilisborosjenő kutyái, szamarai, libái és tyúkjai ott közeledtek a köves úton. Trunk bácsi Mici kecskét húzta maga után. A kecske jókedvűen ügetett, láthatóan tetszett neki a sokadalom. Benn a várban aztán kiosztották a jelmezeket és kezelésbe vették a statisztériát, a sminkesek. Trunk bácsi darócruhát és kucsmát kapott. Mici még mekegni is elfelejtett a meglepetéstől. Megfeszítette négy lábát, földnek szegezte a fejét és döfött. Gazdája hiába kérlelte, noszogatta. Várkonyi Zoltán is figyelmes lett a jelenetre és dühösen szólt oda az öregnek: — Ejnye, bácsikám, miért hozott ide idegen kecskét? Most mindenkit feltart! Trunk bácsi alig tudta megértetni, hogy nem Mici idegen, hiszen évek óta az ő takarmányát eszi, hanem a jobbágyjelmezben ő lett idegen a kecskének. I Kulisszatitkok Hatmillió visszatérítés Jó évet zártak a megye takarékszövetkezetei Elkészült- a Pest megyei ta- > karékszövetkezetek mérlege ! Ez alkalommal tájékoztatást | kértünk Pék Andortól, a ' MÉSZÖV osztályvezetőjétől a takarékszövetkezeti mozgalom helyzetéről. — 1968. december 13-án 138 millió forint betét volt a takarékszövetkezetek kasszájában — mondotta. — Az év folyamán 35 millió forinttal növekedett a betétállomány. Ilyen arányú növekedés még eddig sohasem volt a mozgalom tízéves fennállása óta. A 23 takarékszövetkezet taglétszáma 58 ezer főt számlál, működési területe 92 községet foglal magába és a bankszolgáltatások a megye lakosságának mintegy a felére terjednek ki. Tízmillión felüli betéttel rendelkezik az érdi, a túrái és a kiskunlac- házi tagszövetkezet. Az elmúlt év folyamán 22 ezer esetben folyósítottak kölcsönt a takarékszövetkezetek, összesen 110 millió forint összegben. Az év folyamán népszerűvé vált az áruvásárlási kölcsön s jelentősen nőtt a termelési célokat szolgáló hitel igénybevevőinek száma. Ebben közrejátszik az állami tartalékföldek magánosok részére történő értékesítése, amelybe a takarékszövetkezetek is bekapcsolódtak. A tagság részesedése a gazdálkodás eredményéből félmillió forintot tesz ki, a betétek után esedékes kamat összege eléri az 5 és fél millió forintot. Mi várható 1969-ben a takarékszövetkezeti szolgáltatásban? — tettük fel a kérdést A válasz: a 23 takarék- szövetkezetnek jelenleg 22 kirendeltsége van. Most, hogy az igazgatóságok nagyobb önállóságot kaptak, helyileg dönthetnek a kirendeltségek nyitásáról, ameny- nyiben azok gazdaságos működtetése biztosítható. Az 1968-as betétnövekedés megteremtette a pénzügyi alapját annak is, hogy a készpénzes személyi kölcsönök keretösszegét arányosan emeljék ez évben. Az áruvásárlási hitel kiterjesztése a takarékszövetkezetekre megteremtette a szükséges együttműködést a fogyasztási szövetkezetekkel. Ez azt is jelenti, hogy a hiteligényléssel járó adminisztrációt az illetékes fogyasztási szövetkezet magára vállalhatja s így a vásárló gyorsabban megkapja az igényelt árut. ran eshetett le például a magyar és a török a várfalról, mert derékmagasan laticellel volt kibélelve. Akadt ilyen fogás még száz, amit az emberek nagy meglepetéssel vettek tudomásul. Az érdeklődés egyébként is óriási volt. A legtöbben ezekben a napokban vették ki a szabadságukat. Nemcsak a kereset, de a szenzáció is vonzott mindenkit. Naponta hangszórón mondták be; hány statiszta szükséges. Tizenöt-hússzal mindig többen jelentkeztek. A filmezés pedig nem is olyan könnyű munka, mint ahogy gondolták. Elsősorban nagy volt a hőség. A vásznon talán csak villanásig látott jelenetet előzőleg hányszor, de hányszor kellett meg- imételni, míg úgy ment min- c' '.i, mint a karikacsapás. Pihenésül esténként kisétáltak a táborhoz és ott a reflektorok fényében gyönyörködtek a tün- déri látványban: a színes sátrak selymében, a sürgő-forgó emberáradatban. * Amor a táborban És most nézzük a mérleget, mit nyert a falu? Kapott egy várat, s ez idegenforgalmi nevezetességnek számít. Ha vendége érkezik a környéken egy családnak, biztos, hogy a vasárnapi ebéd után oda vezet az út A pilisborosjenői földművesszövetkezet lett a megyében az első a tervteljesítésben. Ki tudja, hány pohár szörp, sör, fagylalt és lángos segített hozzá? Az sem utolsó, hogy a forgatás lemélyítette a lokálpatriotizmust. Egy emberként sóhajtottak fel a jenőiek, amikor falujuk és a könnyező táj megjelent a vásznon. — Hol volt a szemünk, kérdezték sokan, hogy mindezt nem láttuk eddig? Forogtak a filmfelvevők, s közben Ámor is megjelent a török táborban. A filmezésben részt vpVő honvédalakulatok két katonájának is szívébe lőtte nyilát. Két kislány, az egyik egy szakaszvezető, a másik egy hadnagy menyasszonya lett. Most már buzgón készülnek a közelgő menyegzőkre. K. M. Dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter szombaton sajtótájékoztatón válaszolt az újságírók kérdéseire. összességében elégedettek lehetünk a külkereskedelem tavalyi eredményeivel — mondotta a miniszter —, de a rész- let7előirányzatok teljesítése nem mindenben kielégítő. A külkereskedelmi szabályozó rendszer egészét tekintve bevált. Legfontosabb közülük a külkereskedelmi árszorzó. Hatásának korrigálására az állami visszatérítés szolgál. Ennek fontos szerepe volt abban, hogy exportforgalmunk egészében nem esett vissza. Másik eszköz az engedélyezési rendszer, ez hozzájárult a kereskedelempolitikailag kívánatos piacátcsoportosításokhoz. Az új vámtarifát az irányítási rendszer egyik fontos eszközeként vezettük be. Hatásai azonban még nem érvényesültek a kívánt mértékbeh. A fogyasztásicikk-import tavaly 5 százalékkal növekedett. Különösen a szocialista országokból származó áruk behozatala fokozódott. Ebben az évben hasonló importnövekedésKocséri tél sei számolunk. Erőteljesen növekszik a gyarmatáruk, déligyümölcsök és a kávé importja. A szocialista országokból származó áruk behozatalával — amelyeknél nincs semmiféle korlátozás — nemcsak a választékot bővítjük, hanem versenyre késztetjük a hazai üzemeket is. Ez jelentkezik az árak csökkentésében, mint például a porszívóknál vagy új cikkek gyártásában, mint a mosógépeknél, egyes textíliáknál, gyapjú kötött holmiknál stb. Jelentősen növelni kívánjuk a kislakás-építéshez szükséges anyagok és a lakberendezési tárgyak behozatalát A tőkésországokból származó fogyasztási cikkek beszerzésére a Belkereskedelmi Minisztérium devizakeretet kapott. A külkereskedelem a maga sajátos lehetőségeivel — különféle kereskedelmi ügyletek, konstrukciók útján — arra törekszik, hogy a devizakeret nyújtotta importlehetőséget bővítse. Ily módon mór 1968-ban növeltük a narancs, a kávé és más élvezeti cikkek, továbbá a személygépkocsi importját. A miniszter tájékoztatójának második részében elemezte a külkereskedelem helyét a népgazdaságban. Hangsúlyoz-, ta: a többi kis országhoz hasonlóan fokozott részt kell vennünk a nemzetközi munkamegosztásban, és ennek megfelelően nemzeti jövedelmünkben az export megközelíti a 40 százalékot. Esztendeje még odahaza töltötte a telet a kocséri emberek többsége. Amikor elnéptelenedett a határ, már csak az állatállomány adott munkát a két termelőszövetkezet tagságának. Az idei tél azonban más. A két termelőszövetkezetben több mint kétszázan — elsősorban lányok és asszonyok — találnak munkát a gazdaságok melléküzemeiben. 1 © Havonta mintegy ötvenezer lcndkerekes játékautó készül a Petőfi Termelő- szövetkezet „autógyárában”. O Szabják a habszivacstáblákat, készülnek a tíz centi vastag ágybetétek az Uj Élet Termelőszövetkezetben. Foto: Gárdos A Tanácsköztársaság idejéből Alberti község adóügyi „jegyzője »» nem volt a kommunista párt, mint nálunk — ez Vajkai János véleménye. — Személyesen hozta ide az öregeket? — Azt nem tudom. Már csak akkor láttam először Kun bácsit meg a feleségét, amikor itt laktak a Szapáry kastélyban, ahol akkor a sok szobát igénybevették, hogy a hajléktalanoknak legyen lakása. Én 19-ben 17 éves voltam, szabótanuló és az ifjúmunkásokat szerveztem a községben. Voltunk vagy háromszázan. Sokszor kellett elmennem a kastélyba, mert ott volt a szervezetünk és ilyenkor többször összetalálkoztam. az öreg Kunnal meg a feleségével, a kertjjen sétálgattak. Nagyon kedves emberek voltak. Kétszer, háromszor beszélgettünk is, de csak néhány szót és máris búcsúztak. Tudtam, hogy az öreg a községilázán dolgozik, adóügyi jegyző. De itt lakik, él még az akkori főszolgabíró, menjünk el hozzá. Adóügyi jegyző, főszolgabíró, persze a Tanácsköztársaságban nem létezett, Albertiben azonban az öregek így emlegetik a körülbelül ezeknek megfelelő hatáskörben dolgozók hivatali rangját. Illés Sándor, akihez Vajkai elvezet, a járási direktórium tagja volt akkor, harminc esztendős korában. Idén tölti be nyolcvanadik évét, a magas kortól törődött testben élénk, friss szellemmel. — A háborúban a hatos vártüzér zászlóaljnál szolgáltam, utána sem szereltek le. 19-ben éppen március 21-én érkeztem haza rövid szabadságra Albertibe. Családom, az Illések többnyire kőművesek voltak itt. Pali bátyám önálló mester, nála inaskoötam. 906-ban szabadultam, vele dolgoztam tovább. Részt vettem az ifjúmunkás mozgalomban, tagja voltam a szak- szervezetnek, a szocialista rá az uraság, az a kegyetlen Dégenfeld gróf, aki egy veszekedés alkalmával a saját fiát agyonlőtte. A falu jegyzőjével is elbánt, hamis vádaskodás alapján lecsukatta. Hónapokig eltartott, amíg ártatlansága kiderült, akkor aztán Szilág}'csehibe került körjegyzőnek. Ott sem volt soká maradása, néhány év múlva Kolozsvárra költözött, írnok lett a telekkönyvi hivatalban. Férje anyjáról Kun Béla özvegye sok szeretettel emlékezik meg könyvében. Megírja, megesett, hogy télen hónapokig nem ment ki a lakásból, mert nem volt meleg ruhája. Mégis, ha elsöszülöttjét, aki akkor már újságíró és a munkásság gyűléseinek népszerű szónoka volt, barátai, elvtársai felkeresték, ami éppen akadt a háznál, azzal megvendégelte őket. Beleszólt vitáikba is, mégpedig hozzáértéssel. Kun Béla a Szovjetunióból hazatérve egyenesen Budapestre jött. arra rá sem ért, hogy szülőföldjére utazzon meglátogatni a családját. Feleségét, kislányát még 18 novemberében felhozatta a fővárosba, később eljöttek szülei és testvérei is. Megüresedett jegyzői állás Hogyan került az öreg Kun házaspár Albertibe? — Kun Béla idehozta a szüleit, hog' biztonságban legyenek, mert sehol olyan erős Irat került kezembe a megye levéltárában, az azóta Ir- sával egyesült Alberti község munkás—katona és földműves tanácsának 1919. július 3-i üléséről felvett jegyzőkönyv, határozattal, amely az adóügyek intézésével addig ideiglenesen megbízott községi alkalmazott véglegesítésével és beiktatásával foglalkozik. Elmentem nyomába Albertirsára. — Volt-e valami közeli kapcsolata Alberti községgel Kun Bélának? — adom fel a kérdést válogatás nélkül legalább tíz különböző foglalkozású és életkorú albertirsai lakosnak. Egyetlen középkorú férfi tud valamit róla, az is csak keveset: — Valakitől mintha hallottam volna, hogy a kommun alatt egyszer itt járt a faluban. — Miért? Gyűlést tartott talán? — Azt már nem tudom. — Esetleg valami rokona élt itt? — Azt még senkitől sem hallottam. Az egyik iskola igazgatója megemlíti, hogy nyugalmazott kollégája, Kutas Emil megírta a község történetét. A helytörténet összeállítói gyakran felkeresik, eleven adatforrás. Valóban. 1848-tól kezdve nála jobban senki sem ismeri a két egyesített község múltját. Arról azonban, hogy Kun Bélának közeli rokona Albertiben élt volna, nem tud. — Talán Szántó Józsefhez, a kultúrház-igazgatóhoz kellene fordulnia, ő vezeti a helytörténeti szakkört — tanácsolja. — Én vezetem? Hát ez bizony kis túlzás — így a kul- túrház-igazgató. — Az iskolák kis helytörténészeit az úttörővezetők irányítják, az összegyűjtött anyag válogatásában viszont részt veszek. — Kun Béla apjára vonatkozóan nem ismerek semmi adatot? — Eddig semmi. Azaz éppen tegnapelőtt megszólított az utcán Vajkai bácsi, megkérdezte, miért nem küldtem el hozzá az úttörőket, mert ő sok érdekeset tudna elmondani Kun Béla szüleiről. A szülők Helytörténeti adatokat gyűjtő úttörők helyett tehát elindulok Vajkaihoz, de még mielőtt a vele folytatott beszélgetésről beszámolnék, elmondom, hogy a Kun-szülők Erdélyijén éltek. Amikor 1886- ban legidősebb fiuk, Béla megszületett, Szilágy megyében, Lele községben jegyzősködött az apja. „Hogy gyerekeit el tudja tartani a jegyző apa, egy kis földet is művelt. (Ma legelőnek használják.) A sovány lelet föld keveset hozott, a jegyzői fizetés sem volt sok, nehezen élt a család.” Ezt írja Emlékezéseiben apósáról Kun Béláné és elbeszéli még róla, hogy a lelei szegény nép szerette. Köztük élt, kiállt értük. Emiatt haragudott meg pártnak. Természetesen lelkesedtem a proletárdiktatúráért. A választásokon tanácstag lettem, a bátyám a községi direktórium elnöke, engem pedig beküldtek Monorra a járási munkás, katona és földműves tanácsba, ahol beválasztottak a direktóriumba. Minden reggel Monorra mentem, este hazajöttem. Kun Béla szüleit abban az időben csak távolról, látásból ismertem. Hallomásból tudom, talán a bátyám beszélte el még akkoriban, hogy Kun Béla apja ide utazott, mert meghallotta, üresedésben van az adóügyi jegyzői állás. Azt mondta, nem akar ingyenélő lenni, mindenképpen dolgozni szeretne és hát jegyző volt Erdélyben, ért az adóügyekhez. — Szóval magától jött, nem Kun Béla hozta ide? — No, annak nagyobb híre lett volna. Arról is hetekig beszélt az egész falu, amiku\ egyetlen egyszer, július, vagy tan június lehetett, biztosai nem tudom, csak azt, hogy nyár volt, meglátogatta lakásukon a szüleit. Keveset időzött náluk, ment tovább, senki mással a faluban nem találkozott. Aztán egy másik alkalommal, lehet, hogy látogatása előtt, de lehet, hogy azután történt, vonatra vártam az állomáson, amikor befutót! és megállt a különvonata. Kun Béla leugrott, magáho: intette a vörösőrt, pár szó mondott, a szüleinek üzen vele és máris ment a vona" tovább. — Mikor jött az öreg Kun bácsi Albertibe jegyzőnek, ; proletárdiktatúra kikiáltási előtt, vagv már a Tanácskormány idejében. — Ezt nem tudom megmon dani. Kivégzési négyszög F'i’s Sándor hivatali szobájában Monoron július 31. vagy j Nemcsak a filmezés, a ku- 1 lisszatitkok is érdekesek. BátPilisborosjenő történelmébe fényes lapokkal vonult be az „Egri csillagok”. Hajdanán Eger népe nem beszélt annyit az ostrom 38 napjáról, mint most a kis falu népe a filmforgatás hat hetéről. Azóta is, ha két embernek van egy kis ideje megállni valahol néhány szóra, biztos, hogy eiőbb-utóbb szereplésük kerül szóba. Akármennyire is meresztették a szemüket a bemutatón, egymást alig ismerték fel a filmvásznon. A ruha, a maszk alaposan elváltoztatott mindenkit. Az egyik gyerek nagyon bizonykodott otthon, hogy neki olyan az öltözéke a filmen, hogy ezer közül is kitűnik. Ott drukkolt az égési család a vetítésen, de bizony a fiút nem sikerült megtalálni. Végre, mégis ráismertek, a nagy tömegben. Illetve... nem őrá, hanem Buksi kutyára, „aki” jelmez nélkül, saját szőrében baktatott mellette. Trunk bácsi esete Trunk bácsi esetén is sokat nevettek. A főrendező kiadta az utasítást, mindenki hozzon magával minél több háziállatot reggelre. Azt a jelenetet forgatták, amikor a környék népe a várható ostrom elől be-
