Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-05 / 29. szám

1969. FEBRUAR 5., SZERDA "^Ürtap Hallástréning .+ A Pest megyei Tanács ren­delőintézetében több speciális osztály működik. A pedoaudi- ológiai rendelő munkatársai az egész megye területéről érkező liallási fogyatékos, illetve be­szédhibás páciensekkel foglal­koznak. A rendelőintézetben jelentkező ballási fogyatékos gyermekeket az elektromos hallási vizsgálat (audiogram- készítés), s a megfelelő halló- készülék beszerzése után rend­szeres hallástréningben része­sítik. (A képen.) A beszédhibákat a különbö­ző beszédszervek izmainak rendszeres működtetésével, légzési gyakorlatokkal, vala­mint beszédjátékokkal, képek­kel, tárgyakkal, hangszerekkel folytatott gyakorlatokkal ja­vítja a gyógypedagógus. Három tanácstag ÉLŐ LÁNCSZEMEK Pontosan illik rájuk a ki­fejezés. Nekik panaszkodnak, s ők továbbadják az észrevéte­leket, kérdéseket, arra töre­kednek, hogy azok közül mi­nél többet elintézzenek. — Bizony, sokszor érzem magam két tűz között. Mert persze, hogy elismeri az em­ber, ez is kellene, az is jó vol­na, de ha nem megy!? Végül is, azt kell mondjam, min­denki kívánságára az isten pénze sem lenne elég. Úgy­hogy a tanácstagnak nem mindig könnyű. Kiss József, a dunakeszi egye* .saáihú ''általános, iskola igazgatója nem komolyán pa­naszkodik, látszik a mosolyán. Igaza lehet, de úgy nézem, egy-két dolgot már sikerült elintéznie a választóknak. — Mert mire panaszkod­nak? Víz, villany, utak. Ti­pikus problémák. És persze égetően sürgetőek. Mégsem megy egyik napról a másikra. Szerencsére, legalább ígérni tudok. S nem azért, hogy ezzel megnyugtassak; a köz­ség tervei biztos fedezetet nyújtanak. — Ebben az évben például nyolc újabb utca kap vil- .anyt. A terv már elkészült, folyamatosan sor kerül a többire is. Vagy: a vízveze­tékcsövek lefektetése, a csa­tornázás. összesen 59 millió forintba kerülne. Itt is pró­bálunk tenni valamit, kér­leljük a járműjavítót, a kon­zervgyárat, hogy járuljanak .tozzá 13, illetve 8 millióval. A község biztosítana ötöt, s ehhez már megkaphatnánk az állami támogatást. Köz­vetve még egy gondon segí­tene, ha ez a terv megvaló­sulna; az OTP 1975-ig több száz lakást felépítene, ha a ■-elkek csatornázva lennének. Nagyon szorgalmazzuk a gáz nevezetesét is, ehhez a lakos­ság támogatását kérjük. De az embereket kisebb dolgok is foglalkoztatják, bosszantják, érthetően. Ezeken könnyebb segíteni. A község az országút mellett fekszik, több kilo­méter hosszúságban, s csak néhány zebra van. Sok a bal­eset tippen emiatt. Ugyancsak a baleseteket szaporítja a rendkívül gyatra országúti vi­lágítás. Dunakanyar, forgal­mas út, fény pedig alig van. A korszerű világítás itt nél­külözhetetlen. Reméljük, ezt rövid időn beiül megoldjuk. — Sokat panaszkodnak az én körzetembeliek az egyetlen élelmiszerbolt túlzsúfoltságá­ra. Ha tizenöten vásárolnak, a többiek már kinnrekednek. Nem is mondom tovább, mi mindennel állítják meg az embert az utcán. Néha nehéz megmagyarázni, hogy én egye­dül nem válthatom meg Du­nakeszit . . — Pomáz sok hasonló prob­lémával küzd. Fertőzöttek a kutak. Nagyon kevés helven van jó ivóvíz. Az embereket mégsem ez foglalkoztatja leg­jobban — mondja Sárközi Károly tanácstag. — Kisebb dolgok érdeklik őket, amik, ha jobban megnézzük, mégis jellemzőek egy falura. Mást ne említsek, a vendég­látóipar. Kérem, az tűrhetet­len, hogy itt nincs egy hely, ahová nyugodt lélekkel be­ülhetne az ember. Nagyon nagy az átmenő idegenforgal­munk, én nem tudom, mit szólnak ehhez a vircsafthoz a vendégek. Itt van mellettünk egy presszó, éjszaka nem lehe­tett tőle aludni. Részegek üvöltése, zene, nagy zaj. Ezt sikerült megszüntetni, szóltam a tanácsnál és intézkedtek. Egyébként az a szerencse, hogy nem várnak mindent a tanácstagtól. Az is igaz vi­szont, hogy néha olyan do­loggal is hozzámfordulnak, mint; két szomszéd összeve­szett, mi lesz most? Sárközi Károly nyugdíjas, idős ember. Nagyon jól isme­rik és szeretik a faluban. Szigetszentmiklóson az utak­kal van a legtöbb baj. A jár­da is hiányzik még a község nagy részében. — Ennek kö­szönhetem, hogy éppen most nem vagyok valami népszerű a választókörzetemben. Ha­ragszanak rám, amiért nem a Kinizsi utcában csináltuk meg az utat és a járdát, társadal- | mi munkában. Azt mondják, miért nem az ő érdeküket néz­tem, hiszen azért választottak meg. Kovács Lajos előredőlve ma­gyaráz, jó ízzel, és a mondot­takkal látszólag ellentétes vi­: ‘ ——i ii 1 ■—— MORFONDÍROZOK Ml Olvasom az egyik újság­ban, hogy a párizsi divatkreá­torok tovább rövidítik a mi­nit. A világhírű cégek beje­lentették, hogy tavasztól kezd­ve a leghosszabb ruhák is térd felett tíz centiméterrel végződnek. Sőt: két szalon meglepetésként átlátszó felső­részekkel kedveskedik a höl­gyeknek. Ezzel kapcsolatban eszembe jutott egy másik hír. amely — bizonytalan forrásból eredő értesülésekre hivatkozva — azzal fenyegette meg a gyen­gébb nemet, hogy a mini vi­selésétől megvastagodnak a combok, mert a szervezet megfelelő zsírréteggel védeke­zik a hideg ellen. Erről vi­szont eszembe jutott a bolond Almássy gróf. mint élő cáfo­lat. Ez az arisztokrata ösztö- vér tagjait télen-nyáron rö­vid nadrággal ékesítette, ro­konsága szerint hobbyból, rossz nyelvek szerint viszont azért, mert négykeresztes stá­diumban már a legpuhább szövet érintése is kellemetlen I dámsággal beszél. A Petőfi i Tszcs brigádvezetője, tanács­tagként az ipari, kereskedel­mi és mezőgazdasági állandó bizottság elnöke. — A Komáromi utca na­gyon mélyen fekszik, olva­dáskor szinte járhatatlan a sár miatt. Száz, százötven ember jár itt mindennap munkába. Tavaly év elején elhatároztuk, hogy megcsinál­juk. Májusban hozzáfogtunk. Decemberre elkészült, több mint 1300 méter járda és 4000 négyzetméter útszélesítés. Négy méterről nyolc méterre szélesítettük az Hatyap- négyen dolgoztunk, a társa­dalmi munka értéke 116 ezer forint volt. Mi adtuk a mun­kát, a Petőfi Tszcs 20 ezer fo­rint értékű sódert és 36 ezer forint értékű fuvart. S azért nem a Kiniszi utcát korszerű­sítettük, mert az 90 fokkal el­fordul, több idő és pénz kellett volna rá. Persze, ezenkívül is volt, van és lesz is nagyon sok panasz. Például a külte- rü'eten van egy élelmiszer­bolt. ahol eddig akadozott az áruellátás, nem volt válasz­ték. .Szóltak nekem, sikerült is elintézni, hogy ma már min­dent lehet kapni és frissen. I Panaszkodnak az utcák rossz világítására is, de ezt .már magamnak kellett ' megoldani, hivatalos engedély nélkül, mert azt nem adnak, mivel korszerűsítésre vár az egész vP’anyhálózat ■.. Ügy mondták. Kovács La­jos agilis err'-er. így igaz. Méeha most választói „harag­szanak” is rá ... Varga Vera NI fájdalmakat vált ki az ember­ben. Igaz, hogy az ő nadrág­ját még shortnak hívták, nem mininek, de nem is rakódott le egy deka háj sem a bolond gróf pipaszár combjain! Ha az ember egyszer mor­fondírozni kezd, sok marhaság megfordul a fejében. így ju­tott eszembe például az is, hogy mi lenne abból, ha a még rövidebb minit — átlát­szó felsőrésszel kombinálnák? Szerintem valami olyasmi, mint az egyszeri bártündér kisestélyi ruhája: hátul sem­mi, elöl a partner. Ismerjék el kérem, az ötlet nem rossz. Lehet, hogy a nyu­gati textilgyárosok tiltakozná­nak az anyagtakarékosság ilyen burjánzása ellen, de hogy a Vitrai örülne neki, az biztos: nem kellene többé tör­nie a fejét, hogyan írja le a korcsolyabajnokságokon részt vevő hölgyek toalettjét! Tet­szenek érteni, mire gondolok? Arra a sok tévelygésre a flitterek. strasszok. plisszék, svöngyhímzések. hólo!' és tül- lök között. Most ez mind meg­Sssámatiás Inárcson (2.) Kis á után furcsa nagy B Válasszuk most már ketté a szövetkezet mezőigazdasági te­vékenységét s a melléküzem­ágakat. Előbbinél csak a ha­gyományos és szokványos gon­dok, bajok vannak, mint min­denütt,- ezért cikkeinkben az inárcsi Március 21 Termelő- szövetkezet mezőgazda-sági te­vékenységével nem is foglal­kozunk. A másikkal, a mellék­üzemekkel azonban annál in­kább. Mert hogy végül is baj­ba jutottak, azt ezeknek, no meg jó néhány gátlástalan nyerészkedőnek, konjunktúra­lovagnak, végső soron pedig — önmaguknak köszönhették. Hogy hagyták mindazt, ami történt, nem kapták föl a fe­jüket, hogyan is, mint is tör­ténik, ami történik az ő ne­vükben. Mármint a vezetőség köszönheti magának. A tagság ugyanis egészen a legutóbbi hetekig az egészről igencsak keveset tudott... © Aki valamelyest is ismeri a mezőgazdasági termelést, az jól tudja, hogy abban nincse­nek csodák. Egy-két százalékos termelésnövekedés már jó eredménynek számít, a ráfor­dítások megtérülése nem túl gyors, bizonyos területeken határt szab a munkaigényes­ség ... Nos, hát ezért vélte úgy néhány inárcsi szövetkezeti ve­zető, hogy a csodát, azaz a gyors gazdasági föllendülést, a tagság előtti imponáló bizonyí­tást majd a melléküzemágak hozzák meg. Magában a véle­kedésben nincs is hiba, hiszen a járáston nyolcvanhét ter­melőszövetkezeti melléküzem működik. A hiba abban volt, ahogyan megcsinálták...! Gál Lajos, a Dabasi Járási Tanács végrehajtó bizottságá­nak elnökneiyettese a többi között azt mondja: — Azok az emberek, akisét általában „jó szimatúgkként” szoktunk emlegetni — korántsem elis-1 merően —, meglepték, mint hangyák a vajas kenyeret, a szövetkezetét. Jobbnál jobbnak tetsző vállalkozásokat kínál­tak, mesés haszonról fecseg­tek, olyan képet festettek az elnöknek, hogy úgy tűnt, elég a markukat tartani a millió­kért ... Az elnök, akiben a becsvágy is feszült, no meg úgy érezte, hogy amit akar, az a hivatalos akarattal is egybe­vág, hiszen mindenütt azt hallja, erősítem kell a mel­léküzemági tevékenységet, be­lement. Az elsőbe, a második­ba, mindenbe ... Azt, hogy voltak-e aggályai, tőle kell megkérdezni. Azt azonban tu­dom, hogy a mulasztásokat hi­bák követték ... Elmulasztot­ták az engedélykérelmeket, melléküzemek tucatját mű­ködtették már, telephelyen kí­vül, de egyetlenegyre sem volt papír, jóváhagyás, hivata­los kontroll. Ezt azután tetéz­ték a hibák. Az elnök, félre­tolva a szövetkezeti demokrá­szűnne, elég lenne, ha csak ennyit mondana: „A francia piruette-királynő lábán zöld harisnyanadrágot, derekán sárga erényövet visel.” Slussz, passz. Azonkívül, a minivel kom­binált átlátszó felsőrésznek vannak egyéb előnyei is. Hogy csak egyet-kettőt említsek: ha nem is olcsó, de nem ráz; a vőlegény nem vesz zsákba­macskát; szabásminta segítsé­gével házilag is előállítható a grószmutti régi csipkegallér­jából; eszpresszóban, színház­ban nem kell ruhatárdíjat fi­zetni; orvosnál le sem kell vetkőzni, egyből megállapítja a köldöksérvet, stb. Persze, fel kell készülni a támadásokra is. Itt vannak például a különböző erkölcs­védő egyesületek, biztosan felemelik majd tiltakozó sza­vukat. Nyugi, nyugi, a hírben az is benne volt, hogy „vala­mennyi nagy divattervező hosszabb kabátokat készít ta­vaszra.” Maradnak tehát a férfiak, akik az eddiginél is nagyobb kísértésnek lesznek kitéve, de hát istenem, mit számít eggyel több vagy ke­vesebb, amikor szegény em­bert még az ágy is húzza?... ny. é. ciát, szabad kezet adott olyan embernek — majd emberek­nek —, akikre semmit sem sza­badna bízni... Megtörtént, hogy valaki, miután két hó­napja jött ki a börtönből, bé­lyegzőt kapott a kezébe, rész­legvezető lett... így nem szabad melléküzemágat szer­vezni, fönntartani! © A kis á-ból igen hamar tor- zan-furcsa nagy B lett, a la­vina megindult, s éppen elég lesz most alóla kikecmeregni. Gombamódra szaporodtak a fővárosban az inárcsi szövet­kezet építőipari részlegei, hét olyan kisiparos akadt, aki ripsz-ropsz visszaadta az ipar- engedélyt, s belépett e részle­gekbe, a búsás haszon remé­nyében. Nem csalatkoztak. Volt, aki havonta harmincezer forintot fölvett pusztán gép- és eszközhasználati díjként — így lábú jva az adózás alól! —, holott ennek összegét rendel­kezés szabályozza, ám itt csak megállapodások voltak, sok esetben szóbeli megállapo­dások ... Akadt olyan részlegvezető, aki még számlázni sem tudott, azt sem tudta, hogyan is néz ki egy szokványos költségvetés, dehát ki kérdezte tőle, mi is a szakképzettsége? A szövet­kezet elnöke „szabad kezet” adott Boros Antalnak, a mel­léküzemág vezetőjének, Boros pedig élt is ezzel a szabad kézzel... Az elvállalt munkák mennyisége irdatlan tempóban nőtt, új és újabb részlegek jöt­tek létre, de nem volt semmi­féle bizonylati fegyelem, mérv­adó elszámolás, azaz: a mini­mális alapok is hiányoztak ah­hoz, hogy bármiféle kontroll is érvényesülhessen. Dolgoztak vállalatoknál, ahol senki nem kért engedélyt tőlük, ahol nem ragaszkodtak a kivitelezési szerződéshez; a fontos csak az volt, hogy vállalják a munkát, s meglegyen. Milyen áron? Ki törődött ezzel? Megjelent egy ÉVM-rendelet, mely kimondta a termelőszövetkezeti építő­ipari részlegek területi illeté­kességét, mégis, egy ÉVM-vál- lalat szemrebbenés nélkül bízta meg a fővárosban az „inárcsiakat” építőipari mun­kával ... Sőt, a végén már dolgoztak „inárcsi” építők a Balaton mellett is, s fölvállal­ták OTP-társasházak építését is, közöttük egy hatemeletes (!) épületét... Huszonnégy bélyegző volt forgalomban, az inárcsi szö­vetkezetnek már huszonnégy ellenőrizhetetlen részlege mű­ködött, s e részlegekben mint­egy 950—1000 ember! Közepes gyárban van ennyi ember .. . Ám az ipari szervezettség, bi­zonylati fegyelem körülmé­nyei közepette. Aminek nyoma sem volt. © Tulajdonképpen az OTP- építkezés volt az, amely „ki­buktatta” első ízben, hogyan is szaladt el a kocsi... Az OTP ugyanis csak szerződött kivitelezővel áll szóba, a szer­ződéshez engedély kell... Na, így derült ki, hogy nincs sem­miféle engedélye a szövetke­zetnek, pontosabban a fővá­rosi melléküzemeknek. E k- kor érkezett a járási tanács­hoz az engedélykérelem, me­lyet — azzal a figyelmeztetés­sel, hogy a fixáras OTP-épít­kezés nem szövetkezeti segéd­üzemnek való, s vizsgálják fe­lül építkezéseiket — végül is megkapott a szövetkezet. A fi­gyelmeztetés ellenére elvállal­ták az OTP-építkezéseket, s ha lúd, legyen kövér, ötót egyszerre... A rendelkezése': az 1968. december 31-i határ­időt szabták meg, mint olyat, ameddig a szövetkezeteknek ilyesfajta építőtevékenységét — a területi illetékesség alap­ján — rendeznie kell. Mivel a járási tanácsnál inkább érez­ték. mintsem tudták, hogy Inárcson túlburjánzott az épí­tőipari segédüzem, a szövetke­zetnek — jogaikkal élve — korábbi határidőt szabtak meg az ügyek rendezésére. Ezt azonban a mezőgazdasági osz­tály nem elég intenzíven el­lenőrizte, csupán bíztak ab­ban, hogy a többszöri figyel­meztetés használt. Nem így történt. A járási tanács — a járási pártbizottság kérése alapján — célvizsgálatot rendelt el a szövetkezetben. A célvizsgá­lat megállapította, hogy a számviteli munka áttekinthe­tetlen, hogy a segédüzemeknél még az alapbizonylatolás sincs megszervezve, hogy különösen az anyagfölhasználás tekinte­tében még megközelítő képet sem lehet kapni... A vizsgá­lat következményeként fegyel­mi indult a szövetkeze* fő­könyvelője ellen, aláírási jo­gát fölfüggesztették... A bank pedig — ez volt a vég­szó az élet írta drámához — megtagadta a további hitelek folyósítását... Mészáros Ottó (Folytatjuk) KÖZÜL ETEK, VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK! \ Vásároljanak az alábbi boltjainkban, azonnal, raktárról, szállítunk VI. , Szondi u. 46. Tel.: 110 — 675. Lószerszámveretek és bőröndvasalások VII. , Baross u. 117. Tel.: 139 — 230 Csavaráru, szegecs III., Csemete u. 1/c. Tel.: 889—329 Csavaráru, szegecs IX., üllői út 61. Tel.: 144 — 460 Műszaki áru, műszaki gumiáru, munkavédelmi cikkek , IX., üllői út 61. Tel.: 141—409 Kézi- és forgácsoló- szerszámok, szerszámgépek, csiszolókorongok és szemcsék ' Vili., Népszínház u. 30. Tel.: 141—274 épület- és bútorvasalás, zár, lakat V„ Bajcsy-Zsilinszky út 62. Tel.: 310 — 567 Műszaki műanyagáru XIII., Váci út 49. Tel.: 409 — 233 Fonat, fémszövet, ereszcsatorna, mezőgazdasági szeráru, létra, talicska, hengerelt és húzott áru XI., Schőnherz 7. u. 29. Tel.: 459—095 Üveg, porcelán és háztartási műanyagáru, evőeszközök XIII., Thälmann u. 23. Tel.: 208—072 Zománc, alumínium és csiszolt edények, háztartási kisqépek és evőeszközök, evőeszköz faáru V., Tolbuhin krt. 12. Tel.: 389—100 Borászati és pince­gazdasági felszerelések, növényvédő szerek, mezőgazdasági kisgépek, kertgazdasági szerszámok VII., Lévay Oszkár u. 7. Tel.: 130—611 Táblaüveq (öntött és húzott üveq) Vili., József krt. 59—61. Tel.: 136—730 Aladin petróleum-, gázlámpák, főzök és alkatrészei, gázkészülékek, olajkályhák Vili., Rákóczi út 19. Tel.: 130-703 Kályha, tűzhely. tüzelési cikkek, samottáru, gázkészülékek, olajkályhák VII., Majakovszkij u. 49. Tel.: 221-847 Cső- és szerelvény­áru, fürdőszoba-berendezések, szivattyúk VII., Garay u. 1. Tel.: 225—904 Egészséqüqyi porcelánáru (mondó, WC stb.) POSTÁN BEKÜLDÖTT RENDELÉSEKRE UTÁNVÉTTEL IS SZÁLLÍTUNK.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom