Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-05 / 29. szám

PEST HEGYEI ’éterim 1969. FEBRUAR S., SZERDA CSAK RÖVIDEN... FELOSZLATTÁK Észak-Ir- ország helyi parlamentjét, s február 24-re országos válasz­tást írtak ki. OLASZORSZÁG egész terü­letén az utóbbi hetek legna­gyobb arányú sztrájkakciója kezdődik ma tizennyolcmillió ember részvételével. VÉGET ÉRT a, grafenwőhri NATO-hadgyakorlat. BANDITÁK megölték a több mint tíz éve Washington­ban élő magyar származású Megyeri László 48 éves bútor- kereskedőt. i AZ ÖNKÉNTES TÜZHA- LÁLT választotta San Antó­niában a 64 éves Joe Garda. Egyik fia eleset Vietnamban és az apa kétségbeesésében fel­gyújtotta magát. AZ EVZEN ERBAN vezette csehszlovák delegáció, melyet Brezsnyev is fogadott, tegnap hazautazott a Szovjetunióból. MONGÓLIA tiltakozott Kí­nánál, mivel a kínaiak kilenc órán át feltartóztatták a Moszkva—Ulánbátor—Peking útvonalon közlekedő vonatot Dzamin-Ude határállomáson. LIBANONI katonai igazság­ügyi szervek vizsgálatot foly­tatnak egy Irakban előkészí­tett összeesküvés ügyében, amely szíriai vezetők ellen irá­nyult. PEKINGBEN meghalt Li Cung-zsen volt koumintangista ügyvezető államelnök, aki 1965-ben Amerikából vissza^- tért Kínába, és Mao híve lett. 23 GYEREKES ESKÜVŐ Bostonban örök hűséget es­küdött egymásnak Frederick O’Donnel és Frances Brady. Az esküvőn közel hat-száz ven­dég jelent meg, közöttük az újdonsült házaspár 23 gyerme­ke. A vőlegény és a meny­asszony egyaránt elvesztette korábbi házastársát, a férfi 13, az asszony 10 gyermeket ho­zott az új házasságba. A né­pes család egy háromemeletes, 16 szobás családi házban fog lakni. Fantasztikus abszurditás.. Megtorpedózták a repülő csészealjakkal kapcsolatos hivatalos jelentést Griffek és indák (Folytatás az 1. oldalról.) Tény az is, hogy a Volga- könyök táján élt egy nép, amelynek rangjelzéseiből Iparunk nemzetközi fórumon (Folytatás az 1. oldalról.) gyasztás kábelen, egy köz­ponti berendezéshez fut be, s az regisztrálja. Ily módon részben belső ellenőrzésre adódik mód, részben az elekt­romosok távirányítással jut­hatnak a villanyszámla ada­taihoz. A Mechanikai Művek az Elektromodúll: Külkereskedel­mi Vállalat által szerepelnek Lipcsében. Az MM elektrolit­kondenzátorok rengeteg típu­sát mutathatják be a tranzisz­toros méretektől az öklömnyi formáig. Valamennyi a kiállí­tási vitrinbe kerül. A Csepel Autógyár csak ké­szül a vásárra, de a tavaszin nem vesz részt. Majd az őszi lipcsei rendezvényen jelentke­zik újdonságával. Feltételez­hető, hogy ez az újdonság a konténeresítési programhoz csatlakozik. Ezeknek a nagy méretű, árut szállító fémszek­rényeknek a fuvarozásához állítanak elő mintapéldányo­kat. Ez is, mint a felsorolt többi érdekesség kitűnő alka­lom lesz pia (kutatásra, sőt mi több — reméljük — jó kö­tésekre. T. Gy. AZ I. sí. 44 órás munkahétre belépésre keres: autószerelőket, karosszéria-lakatosokat autovWamosságí szere'őket, betanított és segédmunkásokat. JELENTKEZÉS : 1. sz. üe. XIII. , Forgách u. 19. 2 sz. üe. XIV. , Pillangó u. 13/a. 3. sz. üe. IX., Köztelek u. 4. 5. sz. üe. IX., Pápai I. u. 5—7. 6. sz. üe. XIII., Mohács u. 24—26. 7. sz. üe. XIII., Hegedűs Gy. u. 45. I. hiányzik a griff, csak az inda van meg rajta. A szovjet tu­dósok megállapították: az in­dások a VII. század végén el­tűntek a Volga vidékéről, vi­szont ebben az időben tűntek fel a Kárpát-medencében, az Altáj melléki griffesekkel együtt. Alapos feltételezés szerint őseink első csoportja a VII. században a mai Szabolcs és Hajdú megye csaknem egész területét, Békés megye közép­ső részét, Újvidék és Pécs kör­nyékét a Velencei-tó és a Du­nakanyar közötti területet, va­lamint Gödöllő—Hatvan vidé­két foglalták el. A griffes-indás temetők a hét központ körül csoportosul- •nak, ami megfelelhet a -hét törzs szálláshelyének. Árpád magyarjainak sírjait ezeken a területeken nem találjuk meg, nyilván azért, mert ott már előzőleg Is magyarok laktak. Az Árpád-kori temetők em­bertani vizsgálatai is a griffes- indás magyarok továbbélését bizonyítják. Immár több mint húsz éve foglalkoztatja a közvéleményt a „repülő csészealj"-akr ól időnként felröppenő híreszte­lés. Tudósok, katonai szakér­tők, magánemberek szakadtak két táborba. Mindegyik a ma­ga igazát hajtogatja. Végül is az amerikai légi­erő felkérte a Colorado Egye­temet egy pártatlan tudomá­nyos vizsgálat lefolytatására, hogy ezáltal mentesüljön min­den bírálat alól. A vizsgálat után újból teljes erővel fellán­golt a vita. íme néhány részlet: Az AFP január 9-én jelenti, hogy nyil­vánosságra hozták azt a je­lentést, amelyet a Colorado Egyetem dr. Edward U. Con­don vezette tudóscsoportja adott a „be nem sorolható re­pülő testekről”. A háromkötetes (1485 olda­las) jelentés elemzi a repülő csészealjak nagyszámú feltű­nését, az Egyesült Államok és Kanada egén észlelt szokatlan repüléseket és arra a megálla­pításra jut, hogy semmiféle bizonyíték nincs rá, hogy ezek a jelenségek más bolygókról származó értelmes lényekkel lennének összefüggésben. A je­lentés javasolja, hogy a vizs­gálat. amely két évig tartott és félmillió dollárt emésztett fel, hagyják abba. Ezek a konklúziók egybees­nek azzal a véleménnyel, ame­lyet hosszú idő óta az amerikai légierő képvisel. Az amerikai légierő 1947 óta megvizsgál minden, a be nem sorolható repülő testekre vonatkozó ese­tet, amelyet jeleznek neki. Ed­dig összesen 12 097 bejelentést vizsgált meg és ebből csupán 697 esetben nem sikerült az azonosítás. A légierő még nem fejtette ki véleményét a Colorado Egyetem jelentésével kapcso­latban, de felkérte az egyete­met, véleményeztesse a jelen­tést a Tudományos Akadé­miával. Az akadémia „egy­Kontra — rekontra hangúlag jóváhagyta” a jelen­tést. A Colorado Egyetem által végzett vizsgálatok szerint a repülő csészealjak 90 százalé­ka közönséges tárgynak bizo­nyult, olyannak, mint például a repülőgép, műhold, ballon, világítótorony, felhő és egyéb természeti jelenség. Az a gondolat, hogy az amerikai kormány repülő al­kalmatosságokat fogott el és ezek személyzetét foglyulej­tette, „fantasztikus abszurdi­tás”, hangoztatja a jelentés, éppúgy, mint az az állítás, hogy a kormány el akarta tit­kolni a közvélemény előtt a repülő csészealjak létezését. A vizsgálatot lefolytató tudó­sok panaszkodnak, hogy rájuk a „légi jelenségeket tanulmá­nyozó országos bizottság” (NI- CAP) nyomást gyakorol. Ezt a pressziót — állapítja meg a jelentés — kampány váltotta fel, amely diszkreditálni akar­ja a vizsgálatot. A Reuter hírügynökség ja­nuár 10-i jelentése szerint két prominens amerikai tudós úgy nyilatkozott, hogy szerintük a repülő csészealjak minden bi­zonnyal más égitestről szár­maznak. Dr. James E. McDonald, az Arizonai Epvet^m fizikatanára és dr. David R. Saunders, a Colorado Elvetem pszicholó­gus tarár álláspontjukat azon a saitőkonfereneián fejtették ki. amelyet az UFO-k>*a vonat­kozó hivatalos vizsgálat ered- méovemek megcáfolása végett hívtak össze. Dr. Saunders, aki egy ideig a jelentést elkészítő tudósok csoportjához tartozott, kijelen- j tette, hogy az UFO-jelenségek beható tanulmányozása ütán úgy véli: „Fel kellene tételez­nünk az UFO-k Földön kívüli eredetót.’’Dr. McDonald hozzá­tette, hogy ez a legvalószínűbb hipotézis. Dr. Saunderst állítólag ki­zárták a Colorado Egyetem dr. Edward U. Condon vezette tu­dóscsoportjából, miután élesen bírálni kezdte a Condcm-cso- port szemléletét. A sajtóértekezletet a légi je­lenségeket tanulmányozó or­szágos bizottság (NICAP), ez a 40 ország körülbelül 10 000 tu­dósát egyesítő, Washingtonban alapított magánszervezet hív­ta össze. Donald E. Keyhoe nyugalmazott tengerész őr­nagy, a NICAP igazgatója kifo­gásolja, hogy „bár a NICAP a tudósok kérésére több száz jelentést küldött szét az UFO- król, Condon mindössze 59 ese­tet ismertet közülük”. „Ha a Condon-féle jelentési nem támadjuk meg, becsapjuk mindazokat, akik az UFO-je- lenségekről beszámoltak ne­künk” — mondotta. Williarn F. Ryan, az ameri­kai kongresszus demokrata párti képviselője (New York) január 9-én a képviselőházban felszólalva kijelentette: „A szövetségi kormánynak foly­tatnia kell e probléma vala­mennyi aspektusának tisztázá­sát mindaddig, amíg erre vo­natkozóan minden — tudomá­nyos és egyéb — bizonyíték kezünkben nem lesz.” A Daily Express című angol lap az ismételten fellángolt UFO-vitával kapcsolatban a következőket írja: A hírügynökségi jelentések érezhetően némi kiegészítésre szorulnak. A bizonyítékok hiá­nyán túl mi az, aminek az alapján a Colorado Egyetem tudóscsoportja kizárja az UFO-k Földön túli eredig tét? Sokan, köztük jeles tudósok is, miért tartják elfogadhatatlan­nak a jelentést? Dr. Edward Condon „kontra­magyarázata”: i,A tudósok ma már bizonyo­sak benne, hogy élet minde­nütt létezik, de nincs lehető­ség rá, hogy a különböző csil­lagrendszerekhez tartozó boly­gók lakói kapcsolatot teremt­senek egymással. Ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy a más nap­rendszerekben kialakult élet és a Földünkön észlelt UFO-je- lenségek között nincs össze­függés. Még ha fénysebességgel utaznánk is. Krisztus cseleke­deteinek hire akkor is csupán egytizedéig jutott volna el an­nak az irdatlan távolságnálz, amely Földünket a Tejútrend­szer középpontjától elválaszt­ja.. „ . Az emberi lények kitűnően ismerik a módját, hogyan pusztítsák el az életet a Föl­dön. Es talán nem rendelkez­nek kellő intelligenciával ah­hoz, hogy társadalmi problé­máikat leküzdjék, és ily mó­don megmeneküljenek önnön, megsemmisülésüktől. Ha más civilizációknak ugyanilyen korlátái vannak, úgy könnyen lehet, hogy egy szép napon odáig fejlődnek, hogy teljesen megsemmisítik önmagukat, még mielőtt meg­teremtenék a hosszú űrutazá­sok technikai feltételeit.” S befejezésül a legfrissebb „rekontranyilatkozatok: Donald Keyhoe (NICAP): „A jelentés semmi olyat nem tar­talmaz, ami elfogadható ma­gyarázatot adna az UFO-kra, Nem engedhetjük meg, hogy mint földi jelenségeket elves­sék az UFO-kat.” Mrs. Jecqueüne Henty (Wa­shington) : „önteltség egy Föld-lakó részéről azt gondol­ni, most, miután hárman kö­zülünk körülrepülték a Hol­dat, hogy más bolygón nincs civilizáció, amelynek megal­kotói ezt ugyanilyen jól vagy még jobban tudnák megten­ni.” Mrs. Elisabeth Mitchell (Wa­shington): „Az UFO, meglehet, ugyanolyan mítosz, mint Ar­thur király, de aligha tudja bárki is meggyőzni azt, aki hinni akar benne.” DOBSZOLO Száznyolc órán át megállás nélkül verte a dobot a 18 éves finn Pasi Pesonen, meg­döntve ezzel a kaliforniai M. Zorba rekordját, aki „mind­össze” 106 órán át bírta erő­vel. BÚZA KÍNÁNAK Ausztrália 125 millió auszt­ráliai dollár értékben 2,2 mil­lió tonna búzát adott el a Kí­nai Népköztársaságnak. Ez a legnagyobb búzaügylet, ame­lyet Ausztrália valaha is kö­tött egy országgal. AtOLKAJR. ÖEZA-­19. Farkas Kálmán ígérte, majd ő hoz kapukártyát a Csőgyár­ból, de az ígéret csak ígéret maradt. Farkas Kálmán ml, ettől a kissé nehézkes ész­járású, csak a maga bőréért- sorsáért aggódó fiatalember­től, aki eltökélten hangoz­tatta, hogy amint vége lesz a háborúnak, azonnal kivándo­rol Amerikába, mert egye­dül ott fizetik meg a melóst igazán és ott különben is még sohasem volt háború — tőle egyáltalán nagyon. szép dolog volt, hogy eltűrte: az ő be­jelentőcédulájával fedezzék a két fiatalembert. Sokszor ki­fejtette meggyőződését, ő utálja a németeket is, meg a nyilasokat is, neki ns ugrál­janak itt, ő nagyon jól tudja, mi van a sok duma mögött. A háború még jóformán el sem kezdődött, Németország­ban már nem lehetett eleget zabálni: „Sramlizenével nem lehet jóllakatni a népet!” — mondta eltökélten, miközben két pofára tömte magába Linda néni mákostésztáját. Az egész politika egyébként is svindli és tiszta csalás, hagvják őt békében. Linda néni meghatározha­tatlan korú sovány és na­gyon kedves, jóakaratú nő volt. talán soványsága és kedvessége tette fiatalossá s még mindig elfogadhatóvá nőiességét is. Rengeteget do­hányzott, magatöltötte ciga­rettáit-' hosszúszárú szipká­ból szívta. Kosztra csak Far­kast vállalta, régi albérlőjét, akt busásan megfizette az asz- szonyt. Linda néni viszont KISREGÉNY ugyancsak elkényeztette finom faiatokkal a fiatalembert. Laci eleinte azt hitte, a jóerőben levő idomszerész nemcsak a konyhában pákosztoskodik, de a szobában is, néhány nap múlva azonban rájött, hogy erről szó sincs, Linda néni házában a férfi nem Farkas Kálmán, hanem Ács Kristófék szomszédja, Kecskés János, a Kecskés írén apja volt. Két­szer hetenként, meghatározott napokon jött át a csizmás, lompos, tüskés fekete ember. Beletelepedett a konyhában felállított nyugágyba, Linda néni eléje adta a készenlét­ben tartott férfipapucsot, amely talán még a férjétől maradt, vagy valamelyik ko­rábbi albérlőjétől. — Bújjon bele János, ele­get trappolt, lótott-futott a fájós bütykeivel egész nap — mondta neki a sok dohány­tól rekedtes hangján, kun­cogva, aztán odaült egy kis- sámlira melléje, a nyugágy­hoz. Kecskés a szemére pász- szított egy okulárét, átbön­gészte az újságokat, amelye­ket Farkas Kálmán hozott a városból, meghallgatta a hí­reket a rádión, nem sokat be­szélt, inkább olyanfajta jó­indulattal szemlélte a disku- rálást, okuláréja fölött széj­jelnézegetvén, mint a való­ságos házigazda kedves ven­dégei rumlizását. — Addig disznólkodnak ezek a németek, míg a Jóska bácsi alaposan kiveri a popójukat. Szóljon már maga is valamit, János ... — unszolta Kecs­kést Linda nén' s kis öklével tréfásan megpüfölte a térdit. — A Jóska bácsi... Az az­tán tökös legény — mondta Kecskés és elégedetten pis­logott az okuláréja fölött. — Csúnya ember ... Maga mindig csak ezt tudja. El is megyek magától — kuncogta Linda néni —, de ott maradt ülve. Laciék jóéjszakát mondtak, Farkas Kálmán is visszavo­nult a szobájába. A házban kialudt a villany, hogy a fiúk kimehessenek — nem is gyullad meg újra. Laci jó óra múlva hallotta az udva­ron Kecskés nehéz csizmái­nak csattogását. Álmélkodott. A Jézusát! Ott tartja a ház­ban a vénasszonyt cseléd­nek, s ide jár asszonyhúsért a Linda nénihez. Ustorral veri a lányát, kínozza az öregasz- szonyt, de akármilyen durva, bugris — lám, a kultúráltabb, finomabb Linda nénit meg tudta kaparintani. Éjszaka Laci kilopózott az udvarra. A város vaksötét volt, sehol egy fény, valahol, nem is nagyon messze, gép­pisztolyok pötyögtek, aztán néhány ágyúlövés dördült (vagy kézigránátok voltak?). Fent, a magasban, mint egy varrógép, szovjet felderítő­gép zakatolt. Fényszóró ta­pogatta, nem találta. Jól le­hetett látni, hogy hosszú fo- natú tűzostorként nyomjel­zős géppuskasorozat vág alá. A reflektorfény ellobbant. A gép tovább körözött, zakatolt, majd eltávozott Csepel felé. Másnap kora reggel légi­riadóra ébredtek. — Na, ez a nap is jól kez­dődik — mondta Laci. Légitámadás alatt mindenki elbújik, Laci kiment az ajtó elé. Alacsonyra ereszkedve nagy kötelékekben Stormovik csatagépek és kétmotros bom­bázók húztak a város fölé. Gépágyúk csaholtak rájuk, fekete füstpamacsok bomlot­tak körülöttük. Egy raj kivált az ék alakban vonuló köte­lékből. A szárnyakba szerelt gépágyúkból ütemesen csaptak ki a lángnyelvek, a nagy, fe­kete gépek motorjai felnyög­tek, amint a zuhanásból ismét felvágtak a magasba. Újra és újra rávetették magukat a légvédelemre, míg csak sza­bad légteret nem biztosítot­tak a Köteléknek. — Ez már Budapest ostro­ma — gondolta Laci. Látta visszatérésüket is, re­megett a föld, remegtek az ablakok a motorzúgástól. Az egyik gép baloldali motorja lángolt, olyan fényes, sárga lángokkal lobogott, mint egy magasban repülő petróleum- lámpás. Laci elszoruló szívvel nézte: pilóták ülnek benne, csak átjussanak a vonalakon, ott már ki ugorhatnak ejtő­ernyővel. Milyen érzés lehet az ott fönn az idegen, ellen­séges város fölött, az üvegka- lickában, a lángnyelvek köze­lében ?... Este jött Magda, letakart kosárban hozta a bablevest, darab fekete kenyeret, hogy valami főttet is egyenek, mel­lette a szalonna, füstölthús — Rigó néni küldeménye, ebéd­re, reggelire. — Anyám ma fél napot állt sorba ezért a kis babért. Né­hány házzal arrébb a belövés széttépett egy asszonyt és egy kisgyereket. Ez volt délelőtt délután kenyérre várt a pék­üzlet előtt, az orra előtt húz4 ták le a rolót. De csak azért, mert állt ott egy teherautó, német katonák ugráltak le róla s elvitték a kenyeret. Az asszonyok majdnem megver­ték a péket, pedig az nem tehetett semmiről. Anyám sírva iött haza. — És ez mi? — kérdezte Laci, a darab fekete kenyérre mutatva. Magda egy pillanatra za­varba jött, aztán kivágta ma­gát: — Rendes házban van tar­talék, gondolni kell a holnap­ra is ... Nem mondhatta meg, hogy a tegnap esti vacsorarésze és a mai reggelije van itt, a ma­ma által szigorúan kiporció- zott kenyér, amit azzal tett félre, hogy majd Lacinál megeszi. A fiúk elmajszolták a zsír- talán babot, dicsérték, milyen finom, pedig nehezen ment le így tészta nélkül, zöldség nél­kül a torkukon. Magda köz­ben mesélte, mi van a város-, ban. Csepelt ki akarták ürí­teni, az emberek tüntettek és maradtak. A nyilasok meg vannak őrülve, állandóan raz- ziáznak. A Petőfi téren meg­találtak egy katonaszöke­vényt, kivezették az udvarra, ott agyonlőtték. Egy Oláh ne­vű ember volt, a szerencsét­len Esztergomból lógott haza, este érkezett, a nyilasok az ágyból húzták ki, a felesége mellől. — Ha legalább fegyvere lenne az embernek — mond­ta Laci, kezében megállt a kanál, egy pillanatra elré- vedt. Ismét az a sokszor át­élt kép jelent meg előtte, hogy egy ködös őszi hajnalon őt is kivezetik az udvarra. — Vagy valami igazán jó papír, olyasféle, mint a So­mos-fiúknak volt — fűzte hozzá Jenő. — Az igen, az ér valamit. Az ember azzal egy kicsit mászkálhatna, mozog­hatna, látna is, nem élné ezt a vakondéletet... — Azárn — kapott a szón Laci — nincs valami hír Ár- piékról? (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom