Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-27 / 48. szám

PEST HEGYEI KjCírkm 1969. FEBRUAR 27., CSÜTÖRTÖK MÉK-közgyűlés A Szövetkezetek Pest me­gyei Értékesítési Központja holnap délelőtt 9 órakor ren­dezi Budapesten az Építőipa­ri KIOSZ Klubtermében évi küldöttközgyűlését. Az igaz­gatóság ismerteti az 1968-as mérleget, s megvitatják, a MÉK ez évi programját Róna-koktél Kedd este Cegléden, a Kos­suth Étteremben rendezték meg a Róna Vendéglátóipari Vállalat évzáróját. Egyik kü­lönlegesség volt a Ludas Ma­tyi humoristájának, Ősz Fe­rencnek műsora, amellyel megfricskázta jól mulató 500 főnyi közönségét. A vendéglátóipari szakem­bereknek szóló műsorhoz, a Róna koktélhoz Garai Attila kisegyüttese szolgáltatta a ze­nét. Szirmai György, Ágh Pufi, Rózsa Zsuzsa, Solti Éva és F. Tóth Lajos működött közre. Közös pékség és kenyérboltok Nagykátán TSZ-FMSZ EGYÜTTMŰKÖDÉS A Pest megyei MÉSZÖV igazgatósága legutóbbi ülésén megvizsgálta a termelő- és fo­gyasztási szövetkezetek együtt­működésének eredményeit. Egy évvel ezelőtt a három tsz területi szövetség vezetőivei folytatott eszmecsere során ki­alakultak az együttműködés irányelvei, és ennek eredmé­nyeként megkötötték azokat a szer­ződéseket, amelyek a helyi árualapok biztosítását, il­letve kiegészítését segítik elő a megyében. Alsónémediben a helyi tszcs-k a korai burgonya exportjára és belföldi értékesítésére vo­natkozó megállapodás alapján közel 20 százalékos termelői árbevételhez jutottak. Ezer holdra kötöttek a fo­gyasztási szövetkezetek szer­ződést a tsz-ekkel különböző gyógynövények — digitalis, anyarozs, majoránna, mákgu­bó — termelésére. Több tsz- keltetőállomás bekapcsolódott a naposcsibe-ellátásba. A nagykátai járás fmsz-ei ilyen módon jutottak 81 ezer napos csirkéhez a nagykátai Kossuth Tsz állományából. , A péceli fmsz isaszegi kel­tetője viszont a tsz-gazda- ságoknak juttatott napos csibét. Ezen túlmenően, a tsz-tagok háztáji gazdaságaiból és köz­Húsz esztendő A kóczánpusztai alapítás A vasútállomásnál fél órát kell várni a buszra, de gyalog tovább tartana, amíg beérnénk Gyömrő központjába, ahol két törpe domb magasodik, s mindkettőt templom koronáz­za. Mögöttük a Telekiek egy­kori kastélya, az újjáalakított, hatalmas épületbe nemrég költözött be egy megyei gyógy­pedagógiai intézet. Közöttük a Petőfi Tsz kisebb irodaépüle­te, meg egy mindjobban ter­jeszkedő szövetkezeti építőipa­ri vállalkozás központja. In­nen negyedórás út fogattal Tövespuszta. A falu innen nem látszik, előttünk valóban pusztaság, hátunk mögött erdő. A világ végén vagyunk — bár innen a közepének tűnik? De hiszen sima, új betonúton jöttürik: ezen szállítja a szövetkezet ko­csija is naponta a falu isko­lájába a gyerekeket. A vil­lanyt már tizenöt éve kihoz­ták, azóta persze megszapo­rodtak itt is a mosógépek, te­levíziók, porszívók. Hanem egy szép, erős, gumicsizmás fiatal- asszony panaszkodik: — A napközi csak akkor ve­szi fel a gyerekeket, ha mind­két szülő dolgozik. Különben elbutulhatnak itt a majorban. (Ahol a feleségek egy jó része a háztartásban marad.) Az elnök farmemadrágos teenagerfia, végzett mező- gazdasági technikus, itt dol­gozik a tsz-ben, ellentmonda­na, hogy hiszen nem butulnak el okveden a gyerekek, ha a szüleik rájuk néznek — még előnyükre is válhat a tanya: ezen aztán lehetne vitatkozni! Tenyérnyi helyiség az iroda. Egy pad, egy vaskályha, egy íróasztal, ittmaradt régi holmi — ennyi fér el benne. Az író­asztal birtokosa falubeli pa­rasztasszony, aki már köze­lebb járt az ötvenhez, mint a negyvenhez, amikor megsze­rezte a mezőgazdasági techni­kumi érettségit, az adminiszt­rátori beosztás előfeltételét. Itt beszélgetünk három öreggel, a gyömrői Petőfi Ter­melőszövetkezet alapítóival, húszéves tsz-tagokkal: a korel­nök id. Rakita Andrással, Tóth László állattenyésztési brigád­vezetővel és Ocsovai Jánossal. Hát hogy is volt amikor, két évtizede már, meg­alakították itt a szövetkeze­tét? Tóth László: — Nem is itt alakítottuk meg, hanem a szomszéd ma­jorban, Kóczánpusztán, mely már egy másik birtokhoz tar­tozott. A háború után, amikor földet osztottak, a sokgyereke­sek, így én is, kaptunk még egy tehenet is. Negyvenki­lencig adómentesek voltunk, de el sem tudtuk képzelni, mi­ből fizetjük meg azután az adót? Ezért, a kommunista párt biztatására, az ottani hu­szonkét családból tizenegyen megalakítottuk a termelőszö­vetkezetet. Az; mondták, ak­kor nem kell adót fizetnünk továbbra sem. így aztán hall­gattunk rájuk, bár mi itt pa­rasztpártiak voltunk — én már a háború előtt is politi­záltam. Üjságot olvastam fel esténként az embereknek. Hiába vontak érte kérdőre, azt válaszoltam: „Miért, ne­künk talán semmiről sem ké­ne tudni?” Rakita András: — Nemsokára mi is csatla­koztunk, tövespusztaiak. Előt­te Kóczánpusztáról néhányan párszor átjöttek. Beszélget­tünk, voltak, akik haboztak: „eddig is cselédek voltunk, ez­után is azok legyünk?” — vé­gül huszonkilenc családból hu­szonötén beléptünk. Ocsovai János: — Az alakuló gyűlésre benn a faluban került sor, volt va­csora is, tánc is. Tóth Lászlót választottuk meg elnöknek. — De azután, mikor kap­tunk tizenkét tehenet, le­mondtam, és a tehenészet ve­zetője lettem, mert előtte ti­zennyolc évig voltam tehe­nész. Ocsovai János pedig, bár azelőtt kocsis volt, a növény- termesztés élére került. — Egyszer fegyelmit kap­tam, mert aratáskor megáztak a gépeink. — Bulgár kertészt tartot­tunk! — Azután néhány nagyobb gazda is hozzánk szegődött a faluból: talán nem akartak kulákként szerepelni. — És nem okozott viszályt, hogy olyan különböző sorból kerültek össze? —De hiszen, nem volt ne­kik sem nagyobb tudásuk, mint nekünk, mert a község­ből régen is kevesen marad­tak a földjükön, mivel a gróf a férfiakat majdnem mind el­helyezte a vasútnál vagy a postánál. — Aztán még azóta is itt kinn laknak maguk a tanyán? — Az én házam most épül Gyömrőn. — Én meg egy régit vettem meg a faluban. — Ha nem várt pénzhez jutna, mit vásárolna rajta a házába Tóth László? — A gyermekeimnek ad­nám, mert még nincs meg mindegyiknek a saját háza. — És Rakita bácsi mért hagyta úgy elmúlni ezt a húsz esztendőt, hogy itt maradt a tanyán? — Kiderült, hogy nem épít­hetek a juttatott házhelyemre. — Adtak volna cseretelket, s a téesz is adna telket. — De hiszen mióta fizet ez a téesz? Pár éve. S azelőtt? A front alatt nemcsak az ura­dalmi vagyon, de a mienk is elpusztult. Háború, háború. Bútor, ágynemű nélkül, a semmivel kezdtük. S munka­eszközt nem kaptunk a föld­höz, a birtokbeli szerszámokat szinte úgy kellett visszavásá­rolnunk. Így aztán még a ki­sebb gyerekeket sem kímél­hettük. — És most mennyit keres Rakita bácsi? — ötszáz a nyugdíjam, erre még kilencszázat. — Mit venne, ha sok pénz­hez jutna? — Porszívót! — viccelnek vele. — Lenne dolga a földes szobában. Jót tenne az aszt­mámnak. Séta a majorban. Oj tehénistálló, szép a tehe­nek, hízóbikák állománya is. Hosszú birkahodály, mint egy végenincs folyosó, vagy száz­ötven, kétszáz kisbárány szalad felénk, az ajtónyílás világossá­gának. — Mennyi tejet adott itt ré­gen a legjobban tejelő tehén? — Negyven litert. — És most a legjobban te­jelő? — Huszonnégyet. — Honnan a különbség? — Azelőtt háromszor kaptak naponta lucernát. Volt, aki kaszálja, fillérekért... Nem lehet ezt összevetni. — Aztán Tóth László miért lépett ki három éve a maga alapította téeszből, hogy be­álljon ugyanoda, alkalmazott­nak? — Mert jobban akarok jár­ni a nyugdíjammal, mint Ra­kita András! De ő csak ennyit mond sze­líden : — Majd, ha kiírják a neve­met, el fogom olvasni, mi min­dent mesélt a Petőfi Téesz ala­pításáról Rakita András, egy­kori vöröskatona ... Padányi Anna vétlenül a tsz-től együttesen 270 mázsa baromfit és tojást vásároltak fel. Pusztazámoron, Zsámbékon, Jászkarajenőn, Nagykőrösön és Tápiószelén tollat, más tsz-gazdaságoktól 22 vagon gyapjút vásároltak az fmsz-ek. Tápiószentmártonban 5, Szó- bon 11 holdon termeltettek seprűeirkot, amelyet a tsz-ta­gok dolgoznak fel seprűvé téli foglalkozásként. A lakosság húsellátásának javítására Pili­sen, Maglódon, Tápiószelén, Nagykátán. Abonyban, Ör­kényben, Dömsödön és Kis- kunlacházán nagy mennyiségű élő birkát vettek át a tsz-ektől a fogyasztási szövetkezetek. A szövetkezeti szintű felmé­rés szerint a megyében mint­egy 6 betonáru, 2 tartósító és 1—1 aszaló, illetve szeszfőzde közös létesítése és fenntartása látszik megalapozottnak. Az érdekelt szövetkezetek közvet­len tárgyalása eddig nem ve­zetett eredményre, főképpen az anyagi feltételek hiánya miatt. Rövidesen munkához Iát azonban Nagykátán egy közös sütőüzem és két ke­nyérbolt. A termelő- és fogyasztási szö­vetkezetek közvetlen gazdasá­gi és társadalmi kapcsolatá­nak erősítése ösztönzést igé­nyel az fmsz-gyümölcsfalera- katok választékának bővítése, a háztáji gazdaságok növény- védelmi szolgáltatásának meg­szervezése. a Dunakanyar el­látása, a közös üzemeltetésű árusító üzletek, valamint a közös fenntartású klubok és öntevékeny művészeti együtte­sek létrehozásában. CSODAPAPÍR Mihelyt ez a papír vízbe, vagy — tegyük fel — az em­ber szájába kerül, tüstént nyomtalanul feloldódik. A papírt most már felhasz­nálják levesporok csomagolá­sára. Ebben az esetben a le­vesport tartalmazó tasakot egyszerűen be kell dobni a forró vízbe. A tervek szerint az új papírfajtát felhasznál­ják a szennyes fehérnemű csomagolására, különösen a kórházi mosodákban, ahol a jövőben a fertőző osztályok­ról küldött fehérneműt nem kell kicsomagolni. A papír nyomdai célokra is alkalmas. Korlátlan ideig tárolható. A? érdekvédelmi bizottság vizsgálata Szabadság, előre ledolgozva Msm kap bért a gyerek Negyedik éve dolgozik Pest megyében a szakmunkásta­nuló érdekvédelmi bizottság. Általános tapasztalatuk: a munkáltatók betartják a ta­nulókkal kapcsolatos rendel­kezéseket, kivéve a magánkis­iparosokat, a szolgáltató és az építőipart. Gyakori eset, hogy a fodrászok a heti 48 óra he­lyett 60—70 órát is dolgoztat­ják a fiatalokat, s iskolai na­pon sem engedik el. Nemegy­szer előfordul, hogy nem fize­tik meg az előírt tanulóbért. A napokban a megyei szak­munkástanuló érdekvédelmi bizottság Cegléd városban és Törtei, illetve Jászkara jenő községekben ellenőrzött hat fodrász és egy asztalos kis­iparost. A vizsgálat felderí­tette, hogy a tanulók általá­ban reggel 7-től este 7-ig dolgoznak, ráadásul vasárnap is. Közülük egyetlen munka­adó adta ki a vasárnapi pihe­nőt, akit korábban felelősség­re vontak már. Az évi 30 nap szabadságot az említett kis­iparosok közül egy sem adta meg, sőt egyesek előre ledol­goztatták a törvényes pihenőt. A bizottság az ilyen és ha­sonló esetekben szabálysértési feljelentést tesz a kisiparos ellen. A bírságolás 300-tól 600 forintig terjedhet, súlyosabb büntetésként pedig megvon­hatják a tanulótartás jogát. Az intézkedések eredményes­ségét bizonyítja, hogy Nagy­kőrösön például visszamenő­leg azok a tanulók is megkap­ták járandóságaikat, akiknek munkahelyén nem is tartott ellenőrzést az érdekvédelmi bizottság. MŰEMLÉKREJTVÉNY (5A A karcsú minaret Érden látható. Melyik korból származik, milyen célra és kik használták? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvénykép közlése után küldjék be a szer­kesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék- rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az ere­deti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- nlük, a győztesek névsorát pedig április 13-1, vasárnapi számunk­ban közöljük. 5. A hulla az önkéntes rendőr által mutatott bokor alatt ült és egy termoszból feketét ivott. Körülötte nagy ember­sereg, mely tisztelettel enge­dett utat a szirénázó rendőr­autóból kiszálló nyomozóknak. — Hol az áldozat? — kér­dezte Kovács hadnagy. — Én vagyok — csicseregte a kávét szürcsölgető nő. Kovács előtt elfeketedett a világ. Bedőlt és anélkül, hogy a valóságról személyesen meg­győződött volna, riasztotta a gyilkossági csoportot. Hetekig fog röhögni az egész megye ... — Maga honnan szedte, hogy gyilkosság történt? — fordult a hírhozóhoz, aki éppen el akart szelein!. — Ügy nézett ki... Szóltam hozzá, nem felelt... Nem mertem hozzányúlni. — Hölgyem, szálljon be a kocsiba — mondta Kovács, mert a tömegben többen ne­vetgélni kezdtek. — Igazán lehetne már egy Volgájuk. Ezzel a Moszkvics­csal nem sokra mennek — jópofáskodott a nő. — Még mindig jobb, mint a hullaszállító — morogta Ko­vács. Ahogy beértek a kapitány­ságra, a telefonhoz ugrott és a gyilkossági csoportot kérte: — Itt Kovács hadnagy... — Hadnagy elvtárs jelentem — hallotta a kagylóból —, a csoport két kocsival elindult. Perceken belül ott lesznek. Kovács lecsapta a kagylót. — Tulajdonképpen mi tör­tént magával? — fordult a nőhöz. — Nem is tudom ... Sétál­tam, hirtelen úgy éreztem, hogy minden távolodik tőlem, a fák ugrálni kezdtek, majd mintha hirtelen beesteledett volna ... Jelzem, már voltam így néhányszor. Nem gondol­ja, hogy vérszegény vagyok? — Most már jobban van? — Tökéletesen. És meg is értem magát, hogy ideges. Biztosan azt hitte, hogy a sza- tír támadott meg. Nade, még csak az kellene. Tudnám, hogy mi a teendő. Tudja, engem jól nevelt az anyukám. Tudom én hogyan kell védekezni. Egy jól irányzott rúgás és a szatír nem szatír többé... Tudja mit? Én vállalom, hogy lép- recsalom maguknak azt a fic­kót ... — Óriási ötlet — mondta elgondolkozva Kovács. — Nos, megcsináljuk? — Nem. Most szépen men­jen haza és legközelebb, lehe­tőleg az SZTK előtt legyen rosszul... Nem sokkal később hivatta a városi rendőrkapitány. — Gratulálok fiam... Ja­vaslom, hogyha szép írása van, kérje át magát a sze­mélyazonossági igazolványok alosztályára ... Különben kö­zölnöm kell magával, hogy a nyomozás vezetését holnap átveszi magától Farkas őrnagy elvtárs, a megyei kapitány­ságtól. .. — És velem mi lesz? — Segít neki... Magát fog­ja elküldeni cigarettáért — mondta az öreg. — Én nagyon sajnálom magát... Peches ember. Én nem bántam volna, hogyha el tudja fogni azt a szatírt. Vagy legalább ma el­fogná. Még van körülbelül 18 órája... Kovács visszarohant irodá­jába. — Sipos! Azonnal kerítse elő nekem Csontost! Ez a Csontos fiatal rendőr volt. Lányos képe miatt Ági­kának csúfolták. Egyszer egy műkedvelő előadáson lánysze­repben lépett fel és a közön­ségnek fogalma sem volt róla, hogy a tűzről pattant kislány — fiú. Megjött Csontos. — Idefigyeljen Ágika. Ne­gyedóra múlva jelentkezik ná­lam női ruhában. De olyan csinos legyen, hogy én is ma­gába szeressek... — Nade, hadnagy elvtárs ... — Telik az idő Csontos elv­társ ... — Mi lesz ebből? — Színjátszó előadás. Maga lesz a Kaméliás hölgy. Kovács tudta, hogy ez olyan lépés, mint amikor a kártyás a huszonegyben tizenkilencre még kér egv lapot. De nem volt más választása. Nem telt el a negyedóra és megjött Csontos, összecsapta tüsark^s cipőjét: — Hadnagy elvtárs, jelen-, tem... — Foglaljon helyet kisasz- szony — mosolygott Kovács. Csontosán ingerlőén feszült a pulóver, erős. szőrös lábán di­vatos vörös harisnya ... — Mi lenne a feladatom? — Elkapjuk a szatírt. Ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom