Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-27 / 48. szám

1969. FEBRUAR 27., CSÜTÖRTÖK MSI meg vei K^Csríau 3 A Pál utcai fiúk Oscar-díj várományos Első ízben jelöltek magyar játékfilmet a hagyományos amerikai Oscar-díjra: a neves szakemberekből álló akadé­miai válogató bizottság a Fáb- ti Zoltán rendezte Pál utcai fiúk-at nevezte az öt váromá­nyos film közé. A híres szob­rocskát április 19-én kapja meg valamelyik alkotás a je­löltek közül. A magyar film „vetélytársai” a szovjet Hábo­rú és béke, a csehszlovák Tűz­oltóbál, a francia Lopott csó­kok és az olasz Leány pisz­tollyal. Lagúna Lady - öregebb mint hitték... A „legidősebb amerikai”, egy 36 évvel ezelőtt talált női koponya a legújabban végre­hajtott C—14 elemzés szerint hétezer évvel idősebb, mint ahogy feltételezték. A Kali­forniai Egyetem elemzéséből kitűnik, hogy a „Lagúna La­dy” elnevezésű koponya 17 150 éves. ÁRU ES FOGYASZTÓ (6.) Apró bosszúságok MEGFELELŐ A CSECSEMÖKELENGYE-, A BÉBI- ÉS GYERMEKRUHA-ELLÁTAS Rossz időpontot választot­tam. Nemrég ért véget a 30— 40 százalékos árkedvezményt nyújtó téli vásár, az emberek kiköltekeztek, a vásárlási kedv némiképp megcsappant. Per­sze, az élet azért megy tovább, a Pest megyei Ruházati Kis­kereskedelmi Vállalat monori 0606-os boltja most sem kihalt. És, ahogy a polcokat elnézem, nem is üres. Antal Jánosné boltvezető­helyettes ugyanolyan szívé­lyes, mintha, vastag pénztárcá­val a zsebemben, vásárló vol­nék magám is. Pedig csak a gyermekruházati cikkek vá­lasztéka, minősége és árai fe­lől érdeklődöm. — Azok közül, akik kis áru­házunkban az utóbbi időben megfordultak, többen megje­gyezték, évek óta nem volt itt olyan bő választék, mint ezen a télen — mondja, nem di- csekvőn, csak elégedetten. — Jelenleg jobbára még téli áru­cikkeink vannak, de már ké­szülünk húsvétra. A kamasz- és bébiöltönyök, az átmene­ti kabátok egy része megérke­zett. Ősz óta igen sok bébiru­hát, férfiöltönyt, pantallót adtunk el, s készletünkből még most is ki-ki kedvére válogat­hat. A bolt mélyén, a konfekciós osztályon, Szé­kely Mihályné eladó abba­hagyja a fogasra akasztott öl­tönyök rendezgetését. — A falusiak megszerették a műszálas árut. Azt mondják, inkább drágább legyen, de ne kelljen vasalni — kezdi sorol­ni tapasztalatait, megfigyelé­seit. — Különösen karácsony­kor, húsvétkor ragaszkodnak a legjobb minőséghez. Olcsóbb ruhát csak iskolai viseletre vá­sárolnak. Mellesleg, a két-há- rom évvel ezelőtti árakhoz viszonyítva, sokminden, de főként a terűén olcsóbb lett. A mai gyerekek inkább nyú­lánkak, mind ducik, és mi e kéz-láb generációnak minden­kor jó és szép árut kínálha­tunk. A környékből, Gombá­ról, Káváról, Pándról, sőt, még Üllőről és Péteriből is idejárnak, pedig azokban a községekben is van ruházati üzlet, de itt nagyobb válasz­tékot találnak. Nézze, a gyer­mekingek! Olyan jó minősé­gűek és mutatósak, mint a férfiaké. De a kötöttáruinkra se mondhat senki rosszat. Ra- lon kardigánjaink, kulijaink, pulóvereink, rakott aljaink népszerűek is. Tessék, ezek itt hosszú- és rövidnadrágos kis­fiúöltönyök. Azok számára, akik nem szeretik a szövetet. Ezek meg balon ingpulóverek. Nagyon kedvelik a gyerekek. A lányok legjobban a Helenka Öth'ívézésií"'' lastexn'adrtSgért, kötényruhákért, a fiúk a bár­sony- és” düftinriádrágokért vannak oda. Ez utóbbiak most el is fogytak, már csak szövet és terilén pantallóink vannak. És a farmernadrágokból is hiányoznak pillanatnyilag bi­zonyos méretek, a nagyobb kamaszoknak valók. A farmer- nadrág változatlanul keresett cikk erre, mifelénk. Olcsó, nem Irt neki a mosógép, s minél kopottabb, annál „elegánsabb.” Hamarosan szekrénybe kerül a télikabát, már kezdenek ér­deklődni az iskolaköpenyek iránt. Rendeltünk is jócskán, műszálasakat, a fiúknak rö­vid fazonút, a lányoknak spicckivágásosat, nylongallér­ral. Mindkét nembeliek sokat adnak arra, hogy csinosak le­gyenek. Lengyel Éva, a bébi- és kö­töttáruosztály előadója, ha­sonlóképpen csak jókat mondhat. Folyamatos a szál­lítás, esetleg előfordul, hogy egy-két napot várnia kell a vevőnek valamire. Ralonárura például, vagy műszálas tipe­gőre, Ágnesbetét? Mutatja, elegendő van. Szeretik is a mamák, viszik a piciknek. Bébikelengye? Láthatom, az is van. Többféle. Utalvány nélkül is sokan vásárolják. Ralontipegők, kocsikabátok, pamutrugdalózók halmán húzza végig a kezét. Rekla­mációt, panaszt nem hallott. — Tipegő nélküli cémaka- bátot, amit fürdés után, al­váshoz vagy napközben, ott­hon adhatunk a kicsire, mért nem gyártanak? — szól köz­be egy vasadi fiatalasszony, Farkas Jánosné, és üres kéz­zel, bosszúsan távozik. Ifj. Lengyelt József né vi­szont, áld tízhónapos csecse­mőjének zokedlit vásárol, azt mondja, mindent .megkap helyben, nemigen kell Pestre utaznia. Kis overállt, kesz­tyűt, sálat, sapkát, mindent Monoron szerzett be. „Csak győzzem pénzzel, olyan szép áru van”. Cérna kocsikabát valóban ne,m kapható. Far- kasnénak igaza van, de Ta­lonból készültet tudnak adni. Valamivel drágább ugyan, de tartósabb, megéri a kü­lönbözetet. Békési Józsefné monori vásárlót o minőség felől faggatom. Józsikájának másfél éve vette a rugdalód- zót. Igaz, már nem gálaké­pes, de otthon azért még mindig megfelel. Most is rugdalózót vett, ezt adja majd rá, ha kimegy vele az utcára vagy elviszi vala­hová. „Kis lusta, még nem jár, de talán most már .meg­indul hamarosan,” Nyári bű­tiszt fityulát azonban nem kapott Monoron, Pesten vet­te meg a húga, ott is csak nehezen. Czakó Józsefné At­tila nevű, hároméves unokájá­nak, aki ott bújkál a lábuk között, balonpulóvert vásá­rol. Azt mondja, .mindig há­lás, ötletes dolgokat talál ebben az üzletben unokái­nak. A panaszkönyv csakugyan üres. Vajon a megye egyéb boltjaiban is hasonló észre­vételeket tehetnénk? Ha igen, megnyugvással álla­píthatjuk meg, hogy a szülő anyákat istápoló kormány- intézkedésekkel lépést tart az ipar és a kereskedelem. Polgár István Tájékoztató a széndioxid-helyzetről A Nehézipari Minisztérium a következő tájékoztatást ad­ta a széndioxid-helyzetről: — Ismeretes az ország köz­véleménye előtt a szénsavter­melő vállalat répcelaki üze­mében január 2-án bekövet­kezett súlyos baleset. Ennek kapcsán az üzemi berendezé­sek egy része használhatatlan­ná vált. A szakértői bizottság jelentését a Minisztertanács megtárgyalta és meghozta a szükséges határozatokat. En­nek alapján bizonyos helyre- állítási, illetőleg újjáépítési munkákat haladéktalanul meg kell kezdeni, aminek eredmé­nyeképpen a következő félév elején a részleges termelés meg­indul. — Közvetlenül a baleset után a tartalékok igénybevé­telével igyekeztünk pótolni az átmenetileg szünetelő terme­lést, egyben soron kívüli in­tézkedéseket tettünk a külke­reskedelmi szervekkel együtt a külföldi beszerzések érdeké­ben. A széndioxid beszerzése és nagyobb távolságokra szállítása Európában na­gyon nehéz. Az első importkötések már megtörténtek — a szállítás meg is kezdődött — ezek azon­ban csak töredékét fedezik a szükségleteknek. A beszerzés­hez mindezek ellenére márciusban az ellátás csak korlátozott mértékű lesz és a fogyasztók Igényelt csupán kis mértekben tudjuk kielégíteni, a széndioxid termékekre ugyanis a lakosság szénsav­patronokkal való ellátásán túl az iparnak és a mezőgazda­ságnak is nagy szüksége van. A szénsavpatronok töltését a második negyedév elején kezdik meg. — Az ellátás tehát a követ­kező hónapokban korlátozott lesz. Szervezett elosztás lebo­nyolításával a Minisztertanács megbízta az illetékes szerve­ket Április—május folyamán már várható az ellátás javulása és a részleges termelés meg­kezdésével megközelítjük a termelés tavalyi szintjét. Kérjük ezért a lakosság, va­lamint az ipari és mezőgazda- sági fogyasztók megértését, és igényeik józan, önkéntes kor­látozását — fejeződik be a Ne­hézipari Minisztérium tájé­koztatása. Az áprilisban sorra kerülő III. Vöröskereszt-kongresszus tiszteletére Pest megyében is versenyt hirdettek az alapszer- vézetek között. A verseny nagy fellendülést hozott. A különbö- ?.ü tanfolyamokon duplájára nőtt a hallgatók száma, az ön­kéntes véradást például 120 százalékra teljesítették. A tisz­tasági mozgalom keretében 116 helységben voltak kinn az el­lenőrök. Az alapszervezetekbe tömörült tagok száma a me­gyében 27 ezerről 33 ezer fölé emelkedett. A versenypontok az egész­ségügyi felvilágosítás, a pol­gári védelem, a véradás, a tisztasági mozgalom, az ifjú­sági Vöröskereszt, a családvé­delem, és gazdasági-szervezési feladatokra vonatkoztak. Az értékelő bizottság beszá­molója szerint a járások első díját Szentendre, a másodikat Vác, míg a harmadikat Szob nyerte. A városok közül Vácé lett a dicsőség. A győztes já­rások elnökségi tagjai között kétezer forint értékű tárgy­jutalmat osztanak ki, ezenkí­vül a helyezettek még hatezer forint értékű jutalmat kapnak. Forfa vikendházak Cézár — Fehérló — Sziám A Soproni Faforgács Feldol­gozó Vállalat az idén megkez­di a vikendházak gyártását. Az általa készített elemeket az építőipar dolgozói szerelik össze. A forfa elemekből álló vikendházak hatféle típusban: Cézár, Fehérló, Sziám stb. el­nevezéssel, 18, 30, 32, 36, 42 és 52 négyzetméter alapterülettel készülnek. Az új típusú ví- kendházakat a Sümegi Építő­ipari Vállalat a Balaton part­ján építi fel. FERI BÁCSI Az ajtó előtt né­hány ügyfél már várt rám. Átszól­tam Jenő baráto­mért, vettük a fel­öltőnket és máris indultunk. A szomszéd házban levő presszóba. Csak egy percre. Inni egy kávét, amit leuka főz. A presszóban már néhány ügy­fél várt lankára és feketéjére. A szomszéd házban levő fodrászhoz szaladt át. Csak egy percre. Megfé- sültetni a haját Ferivel, az arany­kezű fodrásszal. A presszóban már cseverésztek, leu­ka távolléte miatt csak az ügyfelek. Lóg Oszkár, a szomszédos Kugli­golyó Gömbölyítő Ktsz fáradhatat­lan anyagbeszer­zője épp a tava­szi bajnokság esé­lyeit latolgatta, így mi is kényte­lenek voltunk köz­beavatkozni Jenő­vel. Végül is jobb­Csak egy percre.. nak láttuk, ha át­térünk az ultielfo­gás technikájára. Amikor ez a té­ma is kimerült, leukát kezdtük szapulni. Mégis csak tarthatatlan, hogy ennyi ember­nek ilyen sokat kell várnia egy feketére, mert ő munkaidő alatt a fodrászhoz megy. A felháborodott ügyfelek megbízá­sából Lóg Oszkár­ral elindultunk a szomszédos fod­rászüzletbe Icu- káért. A várakozók székein néhány ügyfél már várt, köztük Icuka is. Ferire, az arany­kezű fodrászra, aki átszaladt az egyik hivatalba. Csak egy percre. Megsürgetni va­lamilyen beadvá­nyát. Már folyt a csevegés a mini­ről és a maxiról. Mi viszont jobb­nak láttuk, hogy feltűnő gyorsaság­gal Ferire, az aranykezű fod­rászra tereljük a szót, szemére vet­ve, hogy munka­idő alatt megy a hivatalba magán­ügyeit intézni. Az ügyfelek persze várhatnak... leu­ka is csatlakozott hozzánk és elin­dultunk a Feriért. Bekanyarodtunk a hivatal kapuján. Az én hivatalom kapuján. Ajtóm elé érve az arany­kezű Feri sietett elém, udvariasan számonkérve tő­lem, hogy miért nem intéztem még el a beadványát. Es még szemrehá­nyást is tett, hogy munkaidőmben a helyemen lehet­nék. Pedig tudhat­ná, hogy éppen őmiatta ... illet ve leuka miatt... il­letve ... (-a -s) A 76 éves Horváth Ferenc, a dabasi Szikra Tsz nyugdíjasa az első világháborúban orosz hadifogságba került. A Vörös Hadsereg katonájaként végig­harcolta a forradalmi időket, és bátor magatartásáért szá­zadossá léptették elő. A ma­gyarországi Tanácsköztársaság eseményeit még a Szovjet­unióban kísérte figyelemmel, míg 1921-ben hazajött. Sok meghurcolás után, a felszaba­dulás idején megalakította la­kijában az MKP helyi szerve­zetét. Később a község bírája lett. 1952-től a tsz-mozgalcm élére állt és az akkori Béke Tszcs elnökévé választották. A Szikra Tsz-szel való egyesülés után más munkakörben dol­gozott. 1967-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége Vörös Csillag Érdeméremmel tüntette ki az internacionalis­ta veteránt. A jó egészségnek örvendő Feri bácsi a ház körüli mun­kából ma is kiveszi részét ta­nyai otthonában, ott kijár már az ébredő határba is. ugyanis baj van. Mint mond­ták: „nincs világítási kul­túra”. Vagy szörnyű, régi­módi csillárok kerülnek a szo­bákba, vagy — takarékos­ság címén — negyven-, hat­vanwattos égők... Az erké­lyeket igen kevesen használ­ják eredeti céljuknak megfe­lelően, annál többen lomtár­nak — nyáron szárítónak — s így tovább, nem sorolom. Nagy kifogások ezek? Ahogy nézzük. Nem dől össze miat­tuk a világ. Ámde: elég-e megtanulni jobban, korsze­rűbben építeni? Vagy ugyan­így meg kell tanulni — lakni is? VAN ELÉG VITATNI VALÓ az í építészek fölfogásában is — pl., hogy több épülettípus­nál elhagyták az éléskamrát stb. —, de az, hogy lényege­sen többet lehetne és kellene tenni a korszerű lakáskultú­ra érdekében, vitathatatlan. Kinek és hogyan? Sajnos, ma még itt tart a vita, s ez egyben magyarázat is arra, miért nem sikerült döntő frontáttörést elérni. Volt és van néhány bátortalan pró­bálkozás, elsősorban társadal­mi szervezetek részéről, de az a természetesnek tűnő gondolat például, hogy egy- egy városban lakberendező legyen — akár kereskedel­mi alkalmazottként! — ma még értetlenségre talál, mo­solyt fakaszt. Kinek kellene — így hangzik az „érv”. Ám ha maga a lehetőség is hiány­zik ilyesfajta szolgáltatás igénybevételére, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy ki-iú a maga feje után — meg azután, amit a szomszé­doknál, az ismerősöknél lát — rendezi be a lakást. És azzal, amit éppen kap. Mert a kereslet irányán is lehet­séges és szükséges a változta­tás, de azért a kínálat sem mellékes. Hol van bő vá­laszték modern, könnyű, ol­csó kisbútorokból? AZ ÚJ LAKÁSOKBAN tanyát verő rossz szokások ugyanis csak részben ír­hatók a lakók számlájára. A kereskedelem, s az ipar leg­alább annyira ludas benne, sőt, ha azt nézzük, hogy el­sősorban az iparnak és a ke­reskedelemnek kellene tu­datosan irányítania a kor­szerű felé az igényeket, ak­kor részük még többet nyom­na latban. Az ilyesfajta te­vékenység mindkét szektor­nál hiányzik, s elsősorban azért, mert a vevő „mindent megvesz”. Meg, mert nincs más, nem kap jobbat! A ké­nyelmesség, a gyártmányfej­lesztésben, s nem kevésbé a kereskedelmi árurendelésben mutatkozó konzervativizmus legalább olyan „rossz szo­kás”, mint az, hogy a la­kók lomtárnak használják er­kélyeiket. Ügy hiszem, ha a fontossági sorrendet nézzük, akkor a rossz szokások föl­számolását nem az erkélyek­nél kell kezdeni ... M. O. NEM RITKASÁG MA MAS — a köznyelv szerint — „a pa­nelből” épült lakóház. („A pa­nel”, mint ilyen, ugyanis nem létezik. Van íapanel, köny- nyűbeton középbiokk, nagy­blokk stb.) Nem akad fönn senki például Vácott, a Föld­vári téren épülő házak falá­nak furcsa rajzolatán, nem számítanak látványosságnak Gödöllőn a nemcsak formá­jukban, hanem anyagukban, építési technológiájukban is modern lakóépületek. Az épí­téshez nem értő ember szá­mára is megszokott kép a deákvári, a százhalombattai lakótelep, s ha érzékel va­lamit a változásokból, az any- nyi, i)ogy: mintha így gyor­sabban ménné az uj ottho­nok tető alá hozása. 1960—1968 között valóban lényegesen meggyorsult a la­kásépítés technológiai fej­lődése. 1961-ben még a laká­sok 74,8 százaléka készült téglafalazattal, mindössze 2,9 százalékot tett ki a könnyű­beton nagyblokkos építkezés, a fapanel pedig a 0,3 száza­léknál nem jutott tovább. Nyolc esztendő alatt a tégla- falazatú lakások aránya 38,4 százalékra csőként, ugyanak­kor a nagyblokkos épületeké 19,2 százalékra, a fapanele­seké 8,8 százalékra emelke­dett. Döntően ennek tudható be, hogy míg 1961-ben 17,3 nap volt az egy lakásra jutó kivitelezési idő, addig most ez 10,5 napra csökkent. A vArosiasodó varo­sok, ahogyan beszélgető- partnereim egyike nem min­den gúny nélkül fogalmazott — s nem is minden igazság nélkül, mert városaink hi­vatalos címük mellé való­ban most teremtik meg a cím­hez illő arculatot — új la­kóházaikkal joggal büszkél­kednek, de arról már nem esik szó, az már nem tarto­zik senki illetékességi körébe, hogy az új jalak között na- yyonis régi — és rossz — szokások ütnek tanyát. Ha összevetjük a cikk elején né­hány számadattal érzékelte­tett gyors technológiai fej­lődést a lakáskultúra — per­sze, jóval nehezebben, s szá­mokkal ilyen pontosan alig­ha mérhető — haladásával, akkor a szkeptikus vélemény­nek helyt kell adnunk. Építészekkel, városi építési hatóságok szakembereivel be­szélgettem, s lássuk csak, mi mindent soroltak? Az új lakások lakóinak jelentős ré­sze a kis alapterületű laká­sokba terjedelmes, nehéz bú­torokat hurcol be, zsúfolttá, már-már használhatatlanná teszi velük a helyiségeset, de különösen a hálóhelyül hasz­nált szobát és a konyhát. A „rang” valami sajátos értel­mezése nehéz csipkefüggö­nyöket aggattat föl az abla­kok elé, s ráadásnak még — „dupla függöny a divat” — kartont is. Hiába így a szé­les, napfényt, világosságot adó ablakok. A világossággal ÚJ LAKÁSOK, RÉGI SZOKÁSOK Első a szentendrei járás A Vöröskereszt kongresszusi versenyének eredménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom