Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-21 / 43. szám

REFLEKTORFÉNYBEN MONOMIDfn A P É s; ,M E C. Y É í %H í R L,4P KÜLÖ N K I Ä D A $ A XI. ÉVFOLYAM, 43. SZÁM 1969. FEBRUÁR 21.. PÉNTEK Uj növényvédő szerek . kerülnek forgalomba. Megszűnik a méregjegy —» Ülésezett a gyömrői tanács Elsőnek az 1968. évi adó, fejlesztési alap, költségvetés pénzügyi tervénél jelentkező problémakörben hallgatott meg és fogadott el jelentest a Gyömrői Községi Tanács. Ezután a járási növényvé­delmi felügyelő tájékoztatóját hallgatták meg a tanácstagoK. A tájékoztató nagyon fontos, községi szempontból is lénye­ges kérdéseket tartalmazott. Tonnaszámra dolgoznak vegy­szerekkel, ezek hozzáértés hiányában komoly károkat okozhatnak. Fontos azért is, mert a fogyasztásra kerülő ter­mékeken maradó káros szer- maradványok is tömeges mér­gezést okozhatnak. Más jellegű és összetételű növényvédő szerek kerül­nek forgalomba 1969 befe­jeztével, melyek nagyobb erejűek, szer­vezetünkre azonban — megfe­lelő kezelés esetén — mégsem olyan károsak. Változtatni kell a községi ta­nácsok ilyen irányú szakigaz­gatási tevékenységében. Segít­séget jelent a tanxolyamot végzettek bekapcsolása terme­lőszövetkezeteink és közsé­geink ilyen irányú tevékeny­ségébe. Megszűnik a méregjegy ta­nácsi hatáskörben történő ki­adása is. A szolgáltató keres­kedelmi szervek kötelesek to­vábbra is a vásárló nevét, lak­címét, személyi igazolványá­nak számát feltüntetni. Köte­lesek feltüntetni a növényvé­dő szer minőségét és mennyi­ségét, a kiszolgáltatás napját és három évig meg kell mind­ezt őrizni. Nő az egyéni és szövetkeze­ti termelők felelőssége is. Többször fogják ellenőriz­ni a forgalomba kerülő árukat s a permetezési naplójukat is. Javasolta az előadó, hogy hozzanak létre a községben is növényvédelmi bizottságot, mely szakemberek irányításá­val működne. A beszámolóhoz Hidi Antal, Ádámka János, Varga Imre, dr. Záhonyi Aladár, Gondos István szólt hozzá. A harmadik napirendi pont keretében a földjogi törvény ismertetésére került sor, majd a végrehajtó bizottság elnöke az 1970. évi fejlesztési tervja­vaslatról tájékozátta a tanács- tagsagot. Befejezésül az egyebekhez Tormási András, Prekler Ká­roly, Lakatos László, Sárospa­taki Lajos, Ádámka János, Klics Gyulámé, Garamszegi Sándor, Oczlá:rji Károly ta­nácstagok szóltak hozzá. Faruglyás Géza Községi tanácsülések Ma délután 4 órakor tarta­nak tanácsülést Ecseren, ahol beszámolnak a tsz 1S0D. évi gazdálkodásáról, az 1969. évi tervekről, valamint a tiszta­sági mozgalom és az önkéntes véradónap megszervezéséről. Maglódon 9 órakor kezdő­dik a tanácsülés. Itt megtár­gyalják az 1968. évi község­fejlesztési alap és költségve­tés zárszámadását, a növény­védelemre való felkészülés megszervezését, a tavaszi munkák beindítását, valamint tájékoztató hangzik el a köz­ség egészségügyi helyzetéről is. A tápiósápi tanácsülésen, mely 3 órakor kezdődik, meg­tárgyalják a tanácstagi beszá­molókon elhangzott bejelen­tések intézését, az 1968. évi adó-, költségvetés- és község- fejlesztési terv teljesítését, valamint az 1969. évi tervek előterjesztését. Tápiósülyben is 3 órakor lesz tanácsülés. Itt a tsz 1968. évi zárszámadása, az 1969. évi terv megtárgyalása, valamint a fejlesztési terv és költség­vetés meg tárgyalása szerepel napirenden. Bényén vb-ülést tartanak ma délután 2 órakor, ahol be­számolnak a szórvány- és há­zikertek növényvédelméről. A vecsési Zöld Mező Tsz holnap délelőtt 9 órai kezdet­tel tartja zárszámadó és ve­zetőségválasztó közgyűlését a Vöröshadsereg úti gazdakör nagytermében. A monori Kossuth Tsz ugyancsak 9 órakor kezdi 'árszámadó közgyűlését a Monori Járási Művelődési Házban. A csévharaszti Egyetértés­ben délután egy órakor tart­ják a zárszámadó közgyűlést. Nagy István, a Vecsési Pártbizotts — A Monori Járási Párt- bizottság szakszervezeti bizott­sága ma délután 4 órakor tart­ja vezetőségválasztó taggyűlé­sét. l'tt! Bhftffjcre: A CM 49-52 A gyalogosok és az autósok között mind ez idáig nem tör­tént kompromisszumos meg­oldás. Köztudomású, hogy non szeretik egymást. Aki bent ül a kocsiban, az enyhén tempe­rált melegben, és hallgatja Tom Jonest a rádióban, az enyhén szólva nem szimpaíi- i zál az ázó, fázó járókelővel. Sőt bosszantja! így tett például a CM 49- 52-es Wartburg tulajdonosa, aki a lucskos, vizes hóiét a já­rókelők arcába szórta, és nyomta a pedált, mint szilaj beatzene a pumpát a megitta- sodott teenagerek agyába. Címszereplőnk még csak nem is dudált, elfeledve, hogy vidéken nincs tilalom. Ha min­denképpen meg akarom ma­gyarázni a bizonyítványát, hajlandó vagyok elhinni, hogy valami nagy megrázkódtatás érte: nem kapott útlevelet, vagy elhagyta a kedvese stb. Senki sem szereti a „ráme­nős”, a közgondolkodás emberi humánumát nem- ismerő autó­vezetőket. (ő) Amikor késő este hazaérke­zik egész napot betöltő útjá­ról és pihenésre kellene gon­dolnia, húszezer ember gond­ja és sorsa felett tépelődik, gondolkodik. A párt — ame­lyért egész életében harcolt és akkor is bátran kiállt, ami­kor mások gyáván hátraarcot csináltak — rábízta az óriás község kommunistáinak veze­tését. És ezen a nagyon fele­lősségteljes poszton mindent pontosan az emberekért és az emberekkel kell elvégezni. ★ — A „nagy gyerekek”, a felnőttek sokszor nem kisebb rejtély elé állítják az embert, mint a kicsik. Az iskolát, a gyerekkel való bánásmódot szerencsére volt alkalmam az életben megtanulni. Éveken át tanítottam Dánoson, a leg­nehezebb időkben voltam a kis falu iskolájának igazgató­ja és ez az iskola nagyon jó alapot adott a későbbiekhez. Vecsésre 1965-ben kerültem. Itt, Halmy-telepen az embe­rek bizalmatlanul méregettek. Mit keres nálunk ez a vasalt- nadrágos úriember? Ez a ré­sze a községnek valahogy még mindig negatív érzelme­ket, nyilatkozatokat vált ki, az itt lakók természetesen bi­zalmatlanok. Meg kellett ta­lálnom a helyem köztük is és az elvtársak között is. Ma már otthon vagyok. A Szondy utcában is, és azok között, akik rám vannak bíz­va. ★ Amikor fiatalokról beszé­lünk, fény csillog a szemében. A tanári múlt — nem töröl­hető ki az életútból. Felesége a Kun Béla téri általános is­kola igazgatója, lánya, Mari­ka most végzi a nyolcadikat. — Már ez is összekötő ka­pocs az ifjúsághoz. De ha csak ennyi volna, a párt szempontjából ez kevés lenne. Kilenc embert javasolt a múlt évben a KISZ párttagságra. Nagyon örültem ennek az eredménynek. Az is jóleső érzéssel tölt el, hogy a községbe hazatérő fia­tal értelmiségiek között egyre több felkeres bennünket és megkérdezi, szükség van-e a munkájára. Ez öröm szá­munkra, mert itt látjuk iga­zán azt, hogy fiataljaink szí­vesen dolgoznak a közössé­gért, tehetségesek, szorgalma­sak és rájuk lehet bátran bíz­ni a jövőt. A pártszervezet problémáit, eredményeit kérdezem. A vá­laszok megfontoltak, átgon­doltak. Félsorompó nélkül... A várva várt perc Napok óta követ az utcán két ti­zenöt év körüli lány. Ha felbuk­kannak, félreért­hetetlen sziszegés- sel hívják fel fi­gyelmemet. Belé­pek a posta ajta­ján — ők már ott vannak, kérdő, ki­hívó pillantásaik­kal szinte követe­lik, hogy nézzek rájuk. Ennek fele sem tréfa, tűnődöm, s nem jövök rá, miért nyomoznak ilyen hevesen utánam. Megin­gott a hitem, vá­dol a lelkiismere­tem, mit követ­hettem el, hogy ilyen kitartóan követnek? Vala­melyik bálon a lábukra léptem? Bosszút esküdtek, addig nem nyug­szanak, míg egy óvatlan pillanat­ban vissza nem adják a tyúkszem- tiprást? Vagy... talán... lehetséges, hogy nem is ilyen ke­gyetlen szándék vezérli őket? Csak úgy meg akarnak ismer­kedni velem? Női egyenjogúság van elvégre, a lány is éppen úgy kezde­ményezheti az ud­varlást, mint a fiú. Ha így van, akkor most ne­kem jutott az a szerep, „hogy dölyfös női büsz­keséggel” ügyet se vessek rájuk. Ké­retem magam — gondoltam elége­detten. Hadd fáj­jon a szívük, hadd fussanak utánam. Majd ha kérlelő szavakkal meg­szólítanak!. .. Tegnap aztán elérkezett a vár­va várt perc. Me­gint követtek, az­tán csak megáll­tak előttem, sze­mükben szomor­kás tétova mosoly bujkált. Aha, kö­vetkezik a nagy vallomás — gon­doltam, s megját­szott fölénnyel néztem el felet­tük. Micsoda di­csőség, egyszerre két lány fog ne­kem szerelmet vallani mindjárt... — Tudod, eddig nem mertünk megszólítani — kezdte bátortala­nul a hosszúhajú. De most már nem lehet,tovább halo­gatni. A magyar tanárnőnk feladott egy házi dolgoza­tot, amit holnap reggelre kell be­adni. írd meg ne­künk, légy szíves, te szoktál az újsá­gokba is írni — mondják. Nagyon szépen kérünk — csicseregték. Hát lehetett ne­kik ellenállni? Megírtam. Íme, — a dolgozat... (baky) Fotósunk azt a helyzetet i örökítette meg, amikor a mo- nori Ady Endre úti vasúti át- j járóban le volt szerelve a tél j sorompó. Nem először és nem i is utoljára kellett megagyusz- tálni — valakinek mindig út­jában van!? A legutóbbi „baleset” óta jöitek-mentek a járókelők, mo­torosok, autósok, s bizony elő­fordult, hogy a jelzőberendezés tilosat mutatott. Jómagam is szórakozottan tapodtam az ol­vadó, lucskos havat, amikor észrevettem, hogy a fél sorom­pó hiányzik, le van szerelve. Hirtelen ötlettől sugallva meg­szólítottam egy türelmesen vá­rakozó motorost. — ön szerint szükség van itt fél sorompóra? — Nekem például nincs! — válaszolta. — Mi, motorosok beidegződünk a fényjelzések­re. Elég lenne itt a fénysorom­pó is, csak jobban meg kelle­ne világítani. Hasonló volt a véleménye több felnőtt járókelőnek is. Ezért bátorkodom azt javasol­ni: meg kellene próbálni, hi­szen az országban — nagy for­galmi úttesteken is — fényso­rompó működik. A fél sorom­pó — egy kicsit benne is van a nevében — olyan félmegol­dás ... Hogy több lenne a baleset? Az eddigi statisztika nem azt mutatja! p. i. — en — — Célunknak tartottuk és tartjuk, hogy párttagjaink felkészültségét, tudását állan­dóan növeljük. A községben két helyen is működik a marxista középiskola — és ez jelentősen emeli tagjaink politikai felkészültségét. Aztán ő kérdez: — Sokan dolgoznak so­rainkban becsületesen, jól, a köz, az emberek javára. Mi az oka annak, hogy a mozgalmi élet olyan kevés helyet kap az újságjukban? És a riporter máris kapja a riporttémákat. A fáradha­tatlan Lsndvai Józsi bácsi, aki ma is töretlen lelkesedés­sel és elszántsággal küzd, és a többiek mind-mind beke­rülnek az újságíró jegyzetfü­zetébe. Szóba kerül a labda­rúgócsapat, a gimnázium, a vízvezeték — megannyi gond, öröm, bánat — mindaz, ami az emberekhez, a községhez köti. Későre jár. Gondolatban már a holnapi nap program­ján szalad végig. Mikor, hol és kikkel kell beszélni, vitat­kozni, harcolni. Húszezer em­bert képvisel, és az, ami meg­könnyítheti a mindig küzdel­mes holnapokat. „Egyedül voltam én so­káig / Majd eljöttek hozzám sokan” — József Attila sza­vai, sorai összegezik Nagy Istvánnak, az MSZMP vecsé­si titkárának életútját, forgó­szeles, nehéz küzdelmeken keresztül a máig, a holnapo­kért. Szalontai Attila PILLAN A TKEPEK Elsőosztályosok A drapp teddykabátos kis­lány, pici, kedves elsőosztá­lyos voltát komolyan veszi, hátitáslcát cipel és célegyenest tart hazafelé a vecsési utcán. A másik világos, homokszínű kabátkát, fehér pilótasapkát visel, játszadozva futkossa kö­rül a hátitáskást. A harmadik kislány is csöppség, kék ka­bátkája van, nehezen ballag leghátul, két iskolatáskát ci­pel ... A pilótasapkás visszafut a kék kabátoshoz, aki kínálja az egyik táskát, de hiába. Kicsi válla megrándulva, karjait megfeszítve cipel tovább... A pilótasapkás átugrándozva a sár- és hókupacokat, előrefut a hátitáslcáshoz és visszakiállt: — Vigyázz, te ügyetlen, ne húzd a táskát a földön, sáros lesz! Csokoládét csomagol ki. Egyik kezével eldobálja a pa­pírt, a másikkal igyekszik jól teletömni szájacskáját a cso­kival ... Hja kérem, ilyen az Ö kapta a prémiumot. élet! TE EGYIK - TE VALAMELYIK? Nagyobb gyerekek csoportja búcsúzik zajosan a Somogyi Bacsó és a Bajcsy-Zsilinszicy út sarkánál. A vecsési gyógypedagógiai iskola tanulói, illedelmesen köszönnek, és most már két csoportban folytatják útjukat. A Somogyi Bacsó úton ked­ves, barna szemű fiúcska ha­lad mellettem és ismerősként üdvözöl. Beszélgetünk, aztán zavarba jövök, mert a másik oldalon is látom az én kis be­szélgető partnerem. A szeme, a szája, a szép barna haja, egy és ugyanaz. A kis Szász Miklós és Feri, a vecsési ikrek mennek haza­felé, s mikor átjön a hason­más is, elmondják, hogy édes­anyjuk is alig tud különbséget tenni közöttük. A kérés leg­többször így hangzik: „Te egyik” — „Te valamelyik”. Ruhájuk is egyforma, de a gondolkodásuk is. Nagyon komolyan, értelmesen és ritlca udvariassággal válaszolgatnak. Csodálkozásomra, miért is jön­nek ők a Katona József utcá­ból, ebből a távoli iskolából, elmondották, hogy mint be­szédhibások, negyedikes ko­rukban kerültek oda. Egy év alatt megtanultak „selypítés nélkül” beszélni és nagyon örülnek, hogy ez így van. A bizonyítványuk pedig azt is tanúsítja, nemcsak jó, szor­galmas, de okos gyerekek is a Szász testvérek. — Még nem tudjuk, mit ta­nulunk majd tovább, mert jó lenne mielőbb pénzt keresni édesanyának. Majd amit az egyikünk, azt tanul a másik is, mi csak ketten együtt érez­zük jól magunkat. Az iskolát is megszerettük, hálásak va­gyunk, és már nem szeretnénk onnan elkerülni, mert nagyon jó tanáraink vannak. Nagyon szeretik a gyerekeket. A mi osztályfőnökünk Deregán Gá­bor tanár úr, nála jobb tanár nincs a világon. Szerencsére még csak hetedikesek vagyunk és még egy évet oda járha­tunk. Fekete Gizella Sokan kérik Csaknem minden vásárló bosszankodását kiváltotta már a monori hentesüzletek kifogásolható „zárvatartási ideje”. A nagyobb boltokhoz hasonlóan, itt is folyamatos kiszolgálási időt kellene biz­tosítani — a délután három óráig tartó ebédidőt a vásár­lók érdekében mindenképpen csökkenteni kellene. VIA I MŰSOR MOZIK Monor: Minden nő bolondul ér­te. Vecsés: Próféta voltál, szívem. HÓDÍT A TRITICALE Üj növényfaj kezd megho­nosodni a monori járásban, a triticale. Milyen növény ez, honnan származik? Kecskeméten, a Duna—Ti­sza közi Kísérleti Intézetben nemesítették az 1960-as évek elején. A búza (Tritikum aes- tivum) és a rozs (Secale ar- vense) keresztezéséből szár­mazik, tehát fajhibrid, azaz népiesen: „öszvérnövény'’. A világon először magyar neme- sítőnek sikerült a búzát és a rozsot keresztezni, és ezze, egy új növényfajt előállítani. A triticalénak nagy sikere van nálunk a homoki gazdál­kodásban. A búzát van hivat­va helyettesíteni, s azokon . talajokon termelhető sikerrel, ahol a búza egyáltalán sem­mit, a rozs pedig alacsony, 2— 3 mázsa hozamot biztosít hol­danként. A Bács-Kiskun megyei ter­melőszövetkezetek, állami gazdaságok már nagy terüle­teken termelik — jó ered ménnyel. Az ottani tapaszta­latok szerint a gyenge termő­talajon a triticale 8—10 má­zsa, jobb homoktalajokon, ahol a rozs 8—10 mázsát, ott a triticale 18 mázsa termést ho­zott. Tehát mindenképpen cél­szerű a monori járás területén is foglalkozni triticale ter­mesztésével, hiszen a járás te­rületén több ezer hold gyenge termöképességű homoktalaj van. 1968 őszán mintegy 150 holdon vetettek trilicaléi fsz-eink. A triticale nemcsak mag­nak termesztve gazdaságos, hanem — Bács megyei ta­pasztalatok szerint — zöld ta­karmányozásra is kiválóan megfelel. Nagy zöldtömeget biztosít, mivel erős fejlődésű növíny. Előnye a rozzsal szemben, hogy nem vénül el olyan gyorsan, így a zöldete­tésnél hosszú ideig felhasznál­ható. Tavaszi János, mezőgazdasági mérnök

Next

/
Oldalképek
Tartalom